Szerző megjegyzése: Nos... Ez egy nagyon rövid fejezet lett, két okból: 1.) Ha tovább írom, nincs függővég. 2.) Bár sikerült összehoznom tegnap egy nyolc oldalas fejit, de olyan fáradt voltam, hogy a vége valami borzalom lett. Ám, mivel ígértem mára frisst, így most kaptok valami értelmetlen, össze-vissza fejit.
Majd kritikában írjátok meg, milyen rossz lett :(
„Máris elképzelem a nekem ideális férfit. A haja legyen dús, hullámos, platinaszöszi és farpofáig érő; ha nem ilyennek született, tegyen róla! Mi sem eszményinek, hanem csupán ember lányának születtünk, elvégre. Az álomipsén egyetlen pihét sem óhajtok látni, nemhogy szőrszálat! A bal mellbimbójába biztosítótűt gondoltam, a másikon valami elegánsat szúrjunk át, mondjuk halcsontvázat vagy dugóhúzót. A köldökéből félkilós aranylánc csüngjön alá, míg intimesebb szféráiban viseljen gyémántos brosst, kakukkos órát, bringaláncot, Bentley dísztárcsát! És az ég szerelmére: teljes emberként végezze ám a munkáját, vezesse a háztartást, verítékezzen erőgépeken, és nevelje a srácokat! Na, körülbelül ilyen az ideális férfi.”
/Vavyan Fable/
Ismeritek az egerészölyv regéjét, aki stoptábla akart lenni?
Az egerészölyv nagyon unta az életét. Egyfolytában csak szárnyalt, repült, biztonságos távlatból szemlélte a földön járókat, és fájlalta, hogy ő nem járhat ott velük. Gyakran repült egy útkereszteződéshez, és egyre inkább irigykedett a stoptáblára, mely nem szólt ugyan, lába sem volt, értelemmel sem rendelkezett, mégis képes volt megállítani a túlhajszolt világot egy-egy múló pillanatra.
Az egerészölyv szeretett volna hasonlót átélni, így elhatározta, ő is stoptábla lesz. Leszállt hát a betonra, kisétált az út közepére, és a táblától tanult módon, egyenesen állt, fejét felszegve.
A következő pillanatban elgázolta egy kamion, és az egerészölyv elhevert az aszfalton.
Heverészölyv.
~D~
– Szeretem a hasamat – jegyezte meg Neville. – Nőpótléknak megteszi.
– És a szex? – vonta fel a szemöldökét Blaise, aki immár enyhén illuminált állapotban leledzett.
– Az meg mi?! Kérlek, írd körül a fogalmat, mit több: értelmezd, ugyanis én magam már arra sem emlékszem, hogy mit jelent…
Blaise csak legyintett, majd behörpintette koktélja utolsó kortyait.
A kis csapat a Bloody Maryben üldögélt. Ezúttal Draco is velük tartott, fittyet hányva Mrs. Weasley intelmeire, miszerint igen nagy veszély leselkedik a férfira nyílt terepen, elvégre a Lucius által megjelentetett cikknek, és a később felajánlott nyomravezetői díjnak köszönhetően elég sokan kajtatnak a szőkeség nyomában.
– Nőt akarok – nyavalyogta Neville. – Egy olyan igazit! Nem kell, hogy nagy melle, lapos hasa, formás pofija, kilónyi vakolata legyen!
– Tessék, ott van egy – mutatott Blaise az ajtó felé, az épp belépő illetőre.
– Hülye.
– Van neki keze, lába, orra, szája, mit akarsz még?!
– AZ EGY FÉRFI, TE SZERENCSÉTLEN!
Erre már Draco is felpillantott, így még épp láthatta a mosdóba belépő Frigót, vörös parókában, neccharisnyában, csillámos miniszoknyában.
– Egy pillanat, és jövök – szólt.
– Hova rohansz?
– Teszek egy két betűs kitérőt.
És valóban, pár perccel később kitért a hitéből.
– Ezt ugye te sem mondod komolyan?! – üvöltötte lágyan, szinte fojtott hangon, hogy a környező utcákon kívül máshol ne nagyon hallják, elvégre fő a titoktartás.
– Most meg mi bajod van, kölyök? Mit vártál? Attól, hogy majdnem olyan formás a segged, mint Merliné, még nem vagy Ő! – jegyezte meg Frigó. – Azt hitted, hogy ilyen rövid idő alatt majd sikerül egy ládányi információt összeszednem apádról?! Meg vagy veszve? Lucius Malfoyról beszélünk! Megközelíthetetlen, és teljességgel lenyomozhatatlan!
– Jó – sóhajtotta Draco. – De azért annál egy kicsit többet vártam, minthogy megtudd, hogy mostanában ritkán eszik barackot! Elvégre hogyan is ehetne, mikor tél van?!
– Sajnálom, egyelőre ennyi futotta tőlem, de még nem adom fel. Majd beszélünk – mondta Frigó, és elhagyta a helyiséget.
Draco komótosan, letörten sétált vissza barátaihoz.
– Hát téged meg mi lelt? – kérdezte Harry, barátja elszontyolodott tekintetét látva.
– Elvesztem magam között.
– Őrült vagy? – horkant a Kis Túlélő.
– Nem, csak skizó.
– Jah, már azt hittem, valami baj van – mondta Potter, és azzal a lendülettel visszafordult Pansy felé, aki éppen ebben a pillanatban sírta el magát – ismét –, bár ő maga sem tudta volna meghatározni, hogy miért.
Hát igen… A Parkinson lányt háta mögött mostanra úgy emlegették társai: Tigrismosolyú Pansy.
Jelen állapotában háromféle érzelmi állapotot tudott érzékeltetni környezetével: vagy szívből jövőn nevetett, vagy tört, zúzott és ordított, vagy éppenséggel úton-útfélen elpityeredett. Mivel főként az üvöltözéses hisztéria vitte a pálmát, így Harryn kívül nem sokan merészkedtek a mostanság amúgy is elmeroggyant lány közelébe.
~D~
Nem sokkal később a kis csapat belépett a főhadiszállás ajtaján, mire olyan látvány tárult a szemeik elé, amitől mindannyiukban megállt az a bizonyos ütő.
A folyosó végén Donna Belladonna pózolt, egyik kezét a másikhoz ütögetve. Aztán megindult a társaság felé, haloványkék íriszeivel célba véve Dracót.
– Nem azt mondta Dumbledore professzor, hogy nem mehetsz sehová?! – vette kezdetét a letolás.
A Szőke Herceg, aki így is kimerült, enyhén illuminált, és borzasztóan rosszkedvű volt, unottan felelt:
– Dumbledore azt mondd, amit csak akar. Nem zárhat be ide, szabad ember vagyok, felnőtt, így hát én döntöm el, hogy mikor hová megyek, és mit csinálok.
A következő pillanatban Belladonna tenyere frontálisan ütközött Draco pofacsontjával. A karambolban a vétkes tenyér nem sérült meg, ellenben a károsult felhám piros bőrpírt szenvedett.
Ezt a kellemes, mondhatni megszokott közjátékot követően mindenki nyugovóra tért.
Volna.
Ám amint észlelte, hogy Hermione mélyen alszik, Draco kimászott az ágyból, és Blaise szobájának irányába szaporázta lépteit.
Nem finomkodott, mikor benyitott az ajtón, mi több, szinte berontott rajta. Megjelenésével nem okozott meglepetést, Blaise már várta.
– Mi tartott ilyen sokáig?
– Bocs, de Hermione még nekiállt dumálni. Azt hittem, sohasem alszik el…
– Jó, jó, semmi gáz, de ha nem bánnád, én is tentézni szeretnék, szóval inkább térj a lényegre, és lökjed, hogy miről akartál velem beszélni.
– Jól hallottam? Azt mondtad: „tentézni”?
– Bizony – bólogatott álmosan a fekete hajú férfi. – Csicsijja, Blaise-baba…
– Nah most kuss. Szóval…
~D~
Ám ezenközben Hermionénak is akadt egy éji látogatója. A lány apró, halk neszezésre ébredt. Először azt hitte, Draco igyekszik a fürdőszobába, így hát nyugodtan fordult át a másik oldalára, hogy tovább folytassa pihenését. Ám ebben megakadályozta valami.
Egy tenyér, mely Granger szájára fonódott, megakadályozva ezzel, hogy felsikolthasson.
A másfél órával később belépő Dracót homlokon csókolta a rémület, majd integetve távozott.
„Ideje megtudnod: ti férfiak nem szeretkeztek, még csak nem is közösültök, hanem baszturbáltok!”
/Vavyan Fable/
Szerző megjegyzése: Frissítés 2008. május 18.- án várható, és igazi friss lesz, nem ilyen nyúlfarok.
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
