21. fejezet – Minden rosszban van valami… m�g rosszabb…

– Nagyi… - kezdte imm�r az asztaln�l �lve Draco, mik�zben sz�rke szemeivel er�teljesen szugger�lta Belladonn�t. – Azt hittem, m�r leszokt�l a f�vez�sr�l.
– Le is – vigyorgott nagyanyja, majd �jabb slukkot vett mag�hoz a spanglib�l. V�rt p�r m�sodpercet, majd h�r�gve engedte ki t�dej�b�l a f�st�t, azt�n folytatta: – Leszoktam r�la, m�r j� ideje.
– Akkor el�ruln�d, hogy mi az ott a kezedben?! – sz�k�lt fel a f�rfi.
– Marihuan�s cigaretta! – �gy t�nt, Belladonna mosoly�t levakarhatatlanul odaragasztott�k az arc�ra.
– De hiszen most mondtad, hogy leszokt�l!
– �gy igaz! De az, hogy leszoktam, nem azt jelenti, hogy nem sz�vom, hanem azt, hogy nem olyan gyakran!

Draco t�z k�rm�vel v�gigmart saj�t arc�n, v�r�s, de nem maradand� nyomokat hagyva ott.
– Im�dom a v�n csoroszly�t – suttogta Blaise r�h�gve a mellette �l�, szint�n v�g ked�ly� Hermion�nak.
– V�n csoroszlya?! – rikkantott fel Belladonna, akinek hall�sa decibelekkel jobb volt, mint azt Blaise gondolta volna, a k�vetkez� pillanatban pedig felpattant, a megszeppent sr�c m�g� s�t�lt, �s egy el�g f�jdalmasnak hangz� �t�st m�rt a fekete haj� ex-mardek�ros fej�re. Ezt l�tva Draco j��z�en felnevetett, minek hat�s�ra � is gazdagabb lett egy visszak�zb�l ind�tott nyaklevessel.
– M�g egy ilyen, �s esk�sz�m, ki�tkozom a protk�dat… – morogta a sz�ke var�zsl�.
– Te engem ne fenyegess! – kapta �jra p�llott ajkai k�z� a bl�zt Belladonna, majd Hermion�hoz fordult, �s le�lt mell�.
– Sz�val te vagy az a szerencs�tlen l�ny, akit az unok�m kifogott mag�nak – motyogta.
– Iii… igen… - v�laszolt bizonytalanul a fiatal n�.
– Na idefigyelj, sz�ps�gem – kezdte nagy komolyan a pic�rka asszonys�g. – Egy Malfoyjal �lni megtiszteltet�s… lenne, abban az esetben, ha a Malfoy-f�rfiak �rt�kelni tudn�nak minket, feh�rn�peket. Az �n f�rjem sem volt m�s, �s sajnos az unok�m sem. Mindegyiknek csak a kamatyol�s j�r a fej�ben, mert mikor teremtett�k �ket, valahogy t�bb v�r jutott a f�ty�l�j�kbe, mint az agyukba!
Hermione er�teljesen viaskodott az arcizmaival, m�g az id�s h�lgy tov�bb besz�lt. Draco, l�tva, hogy �jabb, kimer�t� anekdota k�vetkezik a f�rfi� nem s�rba tipr�s�r�l, elvett az asztalr�l egy – f�ves – staubot, �s r�gy�jtott.
– Ezek eg�sz nap m�st se csin�ln�nak, csak etyepety�zn�nek! Dolgozni bezzeg egyik se szeret! Az �n f�rjem is ilyen volt, a dr�ga j� Abraxasom! Ha majd egyszer ez a szerencs�tlen k�ly�k – intett hanyagul unok�ja fel� – �sszeszedi azt a csepp esz�t, meg a m�g cseppnyibb b�tors�g�t, �s feles�g�l k�r, te magad is r�j�ssz, hogy egy Malfoy-feles�gnek kem�nykez�nek kell lennie! Mikor m�g kisl�nyka voltam, azt mondta nekem a j� any�m: Gyerekem, ne feledd el sohasem, hogy egy n� tisztelettel kell, hogy ad�zzon az ura ir�nt!. Mikor kicsit nagyobb lettem, azt mondta: L�nyom, ha egyszer f�rjet fogsz magadnak, akkor tartsd r�viden a p�r�zt, nehogy elslisszoljon a j�ember! Nem sokkal k�s�bb, a n�sz�jszak�m el�tt pedig azt mondta nekem az �n any�m: Egy f�rfi sz�v�hez a gyomr�n �t vezet az �t, de a p�nzt�rc�j�hoz kicsit lentebb kell megdolgozni! Nem l�tezik, hogy egy Malfoy ne j�m�dban �ljen, de hidd el nekem, gyermekem, a csillog�s m�g�tt olyan siv�r �letet �lnek, hogy k�sz csoda, hogy nem pusztulnak bele az unalomba!

Azt�n Belladonna csak mondta, �s mondta, �s mondta…

~D~

– Ezt �n nem fogom kib�rni… Nem, nem, nem, �s nem! – vinnyogott Draco, imm�r a szob�j�ban �lve, Blaise, Hermione �s Harry t�rsas�g�ban. – A v�n spin� tot�lisan ki fog k�sz�teni… M�r l�tom is magamat, amint k�nyszerzubbonyba csavarva elsz�ll�tanak a Mung� gy�gy�t�i.
– H� – sz�lt hozz� kedvesen a barna haj� boszorka, akit felett�bb mulatatott Malfoy sz�npadias k�ts�gbees�se. – Szerintem Belladonna egy nagyon kedves �reg h�lgy.
– NAGYON KEDVES �REG H�LGY?! – �v�lt�tt fel a sz�kes�g. – Mondd csak, Granger, te nem l�tsz a szemedt�l?! Ez a szipirty� a leggonoszabb, legmeg�talkodottabb, �s legf�lelmetesebb l�ny ezen az �tkozott F�ld�n!
– Te rettegsz a nagyany�dt�l?! – r�h�g�tt fel Harry.
– Kussolj, Potter! Te nem ismered �t! Am�g a nagyap�m meg nem halt, t�k norm�lis volt! Szem�veget hordott, eg�sz nap egy hintasz�kben cs�cs�lt, �s k�t�getett, meg festett, �s a bar�tn�ivel kanaszt�zott! Azt�n r�j�tt az elmebaj! Nagyapa temet�se ut�n a m�regdr�ga selyemkeszty�t b�rkeszty�re cser�lte, �s mugli sz�rakoz�helyekre j�rt! A hozz�nk, aranyv�r�ekhez ill� konyak helyett s�rt vedelt, �s f�vet sz�vott! Azt�n, mikor ap�m el akarta k�ldeni j�l meg�rdemelt pihen�s�re, a Szent Mung� z�rtoszt�ly�ra, mit csin�lt a huzatos v�n ty�k?! MEGSZ�K�TT! Elment Kub�ba, �s az�ta nem is l�ttuk – megjegyzem: H�la Merlinnek –, eg�szen ma estig! �s mi t�rt�nik, mikor haza�r�nk a p�rizsi pihen�sb�l?! Ez a k�nyszerzubbony-sz�kev�ny itt tr�nol a f�hadisz�ll�son, azzal a szem�t Dawnnal tr�cselve, majd k�sz�n�sk�pp kioszt n�h�ny pofont, szexu�lisan felvil�gos�tja a bar�tn�met, �s mindehhez olyan k�pet v�g, mint egy benark�zott s�rk�ny!
– Draco. Nyugodj. Le – tagolta Blaise, majd v�llon ragadta az idegkimer�lts�g fel� rep�l�starttal indul� Malfoyt, lenyomta az �gyra, �s a kez�be adta eddig �rizgetett whiskys pohar�t.
– Nem hinn�m, hogy olyan v�szes lenne a helyzet, mint ahogy azt most elk�pzeled – jegyezte meg Hermione. – Dumbledore azt mondta, Belladonna itt marad egy ideig, �s seg�teni fog nek�nk, amiben csak tud.
– HA � ITT MARAD, AKKOR �N ELK�LT�Z�M!
– Nem m�sz te sehov� – vette �t a sz�t Harry. – Sz�pen itt maradsz, �s elviseled a nagyany�dat, aki szerintem felett�bb b�jos. �s – emelte fel kicsit a hangj�t, mikor l�tta, hogy Malfoy k�zbe akar ord�tani (legal�bbis erre k�vetkeztetett az alb�n� st�lus� f�rfi lil�s arcsz�n�b�l) – ink�bb �r�lhetn�l. Nem fogsz unatkozni.
Draco erre felett�bb len�z�en v�gigm�rte Pottert, majd egyetlen hajt�sra kiitta a whiskyj�t.
– Ha nem b�nj�tok, szeretn�k most Hermion�val n�gyszemk�zt besz�lni egy kicsit – s�hajtotta.
Harry �s Blaise b�lintottak, majd mag�ra hagyt�k az �lp�rt.

– Rem�lem, a t�rt�ntek ut�n tiszt�ban vagy vele, hogy semmik�pp sem „szak�thatunk”.
– M�r mi�rt ne dobhatn�lak? – vonta fel a szem�ld�k�t a boszorka.
– Most viccelsz?! – fakadt ki ism�t a f�rfi, aki szemmel l�that�lag vizu�lisan m�r le is foglalt mag�nak egy helyet az elfekv�n. – Az eg�sz rohadt p�rizsi sertepert�l�st arra sz�ntam, hogy leny�g�zzelek! Nem hagyhatsz cserben pont most, mikor az �letem elkezdett a S�t�n fara fel� k�zel�teni!
– Az anal�zised enyh�n an�lis – vigyorodott el a l�ny. – Sz�val ez�rt volt az a sok �mleng�s P�rizsban? Hogy leny�g�zz?
– Nem, dehogyis! – g�nyol�dott Malfoy. – A G�lkir�lyt akartam leny�g�zni, mert titkon szerelmes vagyok bel�, �s �gy gondoltam, ha f�lt�kenny� teszem, akkor tal�n r�j�n, hogy mit �rez ir�ntam, �s nekem esik!
– �n eddig azt hittem, Ginny az, aki�rt a kicsi, j�gsz�ved dobog – ny�jtott nyelvet Granger.
– Mondd, te mit�l vagy ma ilyen vid�m? – k�rdezte nem kis meglep�d�tts�ggel Draco.
– Val�j�ban marh�ra tetszik a nagyany�d – nevetett fel a l�ny.
– DE HISZEN SZ�Z�TVEN �VES! �S N�!
– Marha… - s�hajtott az ex-griffend�les. – A st�lusa tetszik! Mert, az�rt valljuk be, kor�hoz k�pest borzaszt�an energikus. �n biztosan nagyon �r�ln�k, ha a nagymam�m ilyen elk�peszt�en fiatalos lenne.
– Igen… �s val�sz�n�leg a jobbhorogjainak is borzaszt�an �r�ln�l…
– Ugyan m�r! – huppant le a Hermione Malfoy mell�, az �gyra. – Annyira az�rt nem v�szes… �s mellesleg: elk�peszt�en j� �rz�s l�tni, hogy valaki v�gre megneveli Draco Malfoyt – villogtatta fogait a boszork�ny.
– Ha-ha… Hihetetlen�l vicces egy�n vagy, Granger. Ha nem voln�k val�di, hamis�tatlan �riember, val�sz�n�leg a f�ld�n hemperegve, hasamat fogva kacar�szn�k – jegyezte meg a f�rfi, akinek az arc�n nemhogy egy mosoly, de jelen pillanatban az unotts�gon k�v�l semmi sem volt.
– Szerintem t�ldramatiz�lod a dolgokat.
– Na ne mondd! K�v�ncsi vagyok, te a helyemben hogy viseln�d el ezt a n�mbert, kar�ltve azzal a t�nnyel, hogy a vil�g legirrit�l�bb szem�lye, Patrick Dawn is a k�zvetlen k�rnyezetem leveg�j�t szennyezi!
– El�ruln�d, hogy m�gis mi bajod van Patrickkel? – komolyodott el a l�ny.
– Az az �n dolgom, Granger – morrant Draco. – Engem ink�bb az �rdekelne, hogy neked mi�rt nincs bajod vele?
– Hogy �rted?
– L�ssuk csak – kezdte ujjain sz�molni a f�rfi. – Ha j�l tudom, akkor �sszej�tt veled, k�s�bb feles�g�l k�rt, majd megcsalt, megal�zott, �s v�g�l, mikor visszat�rt�l Londonba, �gy vigyorgott az arcodba, mint a tejbe t�k. Ennek ellen�re te, amikor kider�lt, hogy Dawn leb�nult, l�tv�nyosan magadba roskadt�l, alig �lt�l, �s m�g most is �t v�ded.
– Nem �rtem, hogy mire akarsz kilyukadni.
– Kilyukadni a gyomrom akar, mert marh�ra �hes vagyok. De Dawnnal kapcsolatban arra voln�k k�v�ncsi, hogy szereted-e m�g? – k�rdezett r� ny�ltan a sz�kes�g.
– B�r nincs t�l sok k�z�d hozz�, tekintve hogy csup�n csak a kv�zi pasim vagy, de az�rt el�rulom: nem, m�r nem szeretem Patricket.
– Akkor?
– Mi akkor? Nincs akkor. Nem szeretem, �s k�sz.
– Nem �rtelek – vonta �ssze a szem�ld�k�t Draco.
– N�zd… van a mugliknak egy sz�p, �s nagyon igaz mond�sa, miszerint: „Tudni kell megbocs�tani.”
– Merlinre! M�r megint ez a megbocs�t�si miz�ria! – temette kezei k�z� arc�t Malfoy. – Nektek, n�knek, ez a m�ni�tok.
– �s baj? – h�zta mosolyra a sz�j�t a l�ny.
– Nem baj, csak nem �rtem. Mi�rt kellene megbocs�tani annak, aki b�ntott, megal�zott, vagy �ppens�ggel f�jdalmat okozott? Mi�rt kell megbocs�tani, �s elfelejteni a m�sik b�neit, ez�ltal feloldozva �t, mikor a saj�t f�jdalmunk cseppet sem lesz kisebb?
- L�tod azt a bazi nagy, f�nyes g�mb�t ott, az �gen? – mutatott ki Hermione az ablakon. Malfoy �rdekl�dve odapillantott, �s p�r pillanatra elvak�totta szem�t a hirtelen f�ny. – Az a Nap. A legcsalf�bb dolog a vil�gon. P�r perc m�lva sz�pen lel�p, �s bebor�t majd minket a fojtogat� s�t�ts�g. De hajnalban �jra itt lesz, hogy visszak�ny�r�gje mag�t. �s mi, a gyarl� emberis�g megbocs�tjuk b�neit, mert k�ptelenek vagyunk n�lk�le �lni.
– Esk�sz�m neked, Granger, ez volt a legny�lasabb dolog, amit valaha hallottam – hunyorgott Draco.
– Mi�rt akart�l P�rizsban leny�g�zni? – t�rt el a t�m�t�l a l�ny.
– Az maradjon az �n titkom – vigyorodott el Draco is, majd fel�llt az �gyr�l, �s a kez�n�l fogva felh�zta Hermion�t is. Miel�tt a l�ny ell�phetett volna t�le, mag�hoz vonta, �s m�lyen a szem�be n�zett.
– Figyelj r�m, Granger. Ne k�rd, hogy megindokoljam. Ilyet sohase k�rj t�lem. Nincs olyan �l� ember, akinek v�laszt adn�k arra a k�rd�sre, hogy mi�rt akarlak. De tedd meg nekem azt a sz�vess�get, hogy elviselsz magad mellett, m�g legal�bb egy ideig – f�rta arc�t a boszorka orchidea illat� haj�ba.
– Ugye tudod, hogy mit k�rsz t�lem? Azt v�rod, hogy hazudjak a bar�taimnak, miattad - suttogta a l�ny, aki kiss� elb�dult a Malfoyb�l �rad� c�drus buk�t�l.
– Tudom, de hidd el nekem, hogy meg�ri – mondta Draco, majd, miut�n �gy �rezte, kell�en ujjai k�r� csavarta Grangert, egy apr� cs�kot lehelt a l�ny ajkaira.

Nem sokkal k�s�bb, a Molly Weasley �ltal t�lalt fens�ges vacsor�t fogyasztva, Draco elk�peszt�en magabiztosan fesz�tett Hermione mellett, mik�zben szem�rmetlen�l, �s elk�peszt�en g�nyosan vigyorgott a mag�ban fortyog� Patrick Dawn arc�ba.
Azt�n kapott egy mafl�st Belladonn�t�l, aki felh�vta r� a figyelm�t, hogy ha sok�ig grimaszol, m�g a v�g�n �gy marad az arca, no meg persze az �tel is kih�l.


Szerz� megjegyz�se: Friss�t�s 2008. m�jus 15.- �n v�rhat�.

�dv�zlettel:

Drachiss, a Firk�lgat�

El�z�←…….→K�vetkez�