Draco Malfoy másnap felettébb jókedvűen ébredt. A mellette mélyen alvó lány nyugalmas álmára – önös érdekből – vigyázva, óvatosan kelt fel az ágyból, majd néhány ruhanemű felvétele után leült az asztalhoz, hogy megírjon egy hosszú, igencsak esedékes levelet.


Dawn!

Ha neveltetésem szerint óhajtanék cselekedni, most megkérdezném: hogy vagy? De ilyet nem teszek. Mindketten tudjuk, hogy úgysem gondolnám komolyan, így legjobb lesz, ha a tárgyra térek:

Megnyertem a fogadást.

Hogy szemét vagyok? Talán igazad van. Valóban nem volt etikus veled, egy bénával szemben ily módon győzni… Ám, mint tudjuk: az erős győz, a gyenge elbukik, s nem érdemes olyan miatt feladni a dicsőséget, aki nem érdemli meg.

Te nem érdemled meg, Dawn.

Letelt a két hónap, és az én mellkasom hibátlan, tiszta, nem csúfítja el semmi, nem úgy, mint a tiédet. Bebizonyosodott, hogy kettőnk közül ÉN vagy a jobb, ÉN vagyok A Férfi.
Te mellettem csak egy kis inas lehetsz, semmi más. És ne hidd, hogy ez csak azért van így, mert kórházban fekszel. Tévedés. Ez azért van így, mert veled ellentétben én nem voltam hajlandó aljas eszközökhöz folyamodni, csupán csak egyetlen egyszer.
Mit szólnál, ha elmondanám a többieknek a baleseted körülményeit? Vajon mi lenne, ha a csapat megtudná, hogy amikor lementem értetek a pincébe, ahová a lépcső leszakadt, Weasley eszméletlen volt ugyan, de te nem… Te ott feküdtél hason, és a hátadon keresztben fekvő gerenda súlyának ellenére vihorásztál.

Azt hitted, nem jövök rá?

Csúnya dolog tiltott bájitalokat használni, Dawn, főként olyanokat, amelyek nem csak szerelmet ébresztenek a másikban, de a beléjük csempészett drog miatt szinte teljesen el is kábítják azt. Ez semmivel sem jobb, mintha megerőszakolnád őket.
De elkövettél egy hibát, és ezt te magad is tudod: rászoktál. Oh, igen, én észrevettem. Láttam rajtad minden egyes nap, ahogy remeg a kezed, ha túlságosan elhúzódik a gyűlés. Hogy minden alkalommal, mikor elhagyod a szobádat, és csatlakozol hozzánk, csak úgy döntöd magadba a vizet, mert teljesen ki vagy száradva.

És gyakran láttalak éjszaka is, mikor abban a hitben osontál le a konyhába, hogy senki sem figyel. Undorító voltál, Dawn. Hidegrázásod volt, a szád szinte kék, a szemeid vérvörösek, a bőröd sápadt. Neked tényleg megért volna ennyit az, hogy legyőzhess engem?
Tudod… ez valahol megtisztelő. De ettől még ugyanúgy egy senki vagy a szememben, és mindig is az leszel.

Ha még mindig olvasod soraim, azt hiszem, eljött a kegyelemdöfés ideje:.
Tudod, ki volt az utolsó nő a listámon?

Hermione Granger.

Bizony, bizony. Az a lány, akiről te állítottad, hogy soha nem akarna engem, önként feküdt az ágyamba. Be kell vallanom, alkalmaztam vele szemben feromon alapú bájitalt, ám nem volt alkalmunk használni azt bizonyos zavaró tényezők miatt. Így azonban teljes joggal lehetek büszke magamra.
Megszereztem.
Az enyém lett.

Már akkor, amikor neki kezdtünk a dolognak, őrült szenvedéllyel csókolt. Az egész teste forró volt, lángolt a vágytól.
Nem tiltakozott, mikor az ágyra fektettem, és vetkőztetni kezdtem. Először a felső, majd a póló hagyta el kívánatos testét… Én végigcsókoltam a vállait, miközben ő halkan sóhajtozott, és a hajamba túrt. Végül megszabadítottam a melltartótól is, s élvezettel kezdtem el masszírozni formás melleit, majd nyelvemmel az érzékeny mellbimbókat vettem kezelésbe.
Ekkor nyögött fel először hangosan, és Merlinre mondom, ritka az a nő, akinek ennyire izgató hangja van. Ő sem tétlenkedett tovább, lehámozta rólam az inget, ám az atlétát már nem hagytam levenni.
Tudtam, hogy ő túl okos ahhoz, hogy rájöjjön, mit keres a seb a mellkasomon. „Soha ne becsüld le se az ellenségeid, se a nálad alacsonyabb rendűeket.” Ez volt az első, amit életemben megtanultam.
Így ismét én léptem akcióba, s nadrágját levéve végignéztem törékeny, gyönyörű testén. Oh, ha tudnád, Dawn, hogy milyen izgató volt a látvány… Bár, te nyilván tudod, hisz ez a nő egykor a tiéd volt. És mégis… nem bánom, hogy utánad következtem a sorban, mert tudom, hogy veled ellentétben én örök élmény maradtam neki.
Combjai belső felét simogattam, miközben a köldökébe csókoltam százszor, tán ezerszer. És élvezte… Nagyon is élvezte. Hagytam, hogy lehúzza rólam a nadrágot, majd a számra vesse magát. Percekig csókolóztunk, nyelveink vad táncot jártak, miközben az alsóneműje szélén játszadozó mutatóujjam beljebb csúszott, kitapintva legérzékenyebb pontját. Ha nem lenne az önuralom az egyik nagy erényem, egészen biztosan elélveztem volna attól a hangtól, ami kiadott…

Nem sokkal később egyé váltunk.
Esküszöm neked, Dawn, hogy ritkán volt eddig ilyen fantasztikus szexben részem.

Most itt fekszik, alig egy méterre tőlem, az ágyamban, teljesen meztelenül, mindössze egy vékony takaró borítja a testét.
Sokat változott az évek alatt, már nem az a mindentudó stréber, aki az iskolában volt. Nő lett a kislányból, méghozzá igazi, hamisítatlan nő, aki talán nem is tudja, milyen érzéseket kelt a férfiakban.
De te tudod, igaz?
Hogyne tudnád…Nem elég, hogy egykor eljegyezted, s bár megtartani nem voltál képes, mégis láttam a szemedben, hogy mennyire szeretnéd újra megszerezni, a magadénak tudni. Nem voltál olyan feltűnő, mint Weasley, de én észrevettem a lopott pillantásokat, az apró, véletlennek tűnő érintéseket.
Tudod mit, Dawn?

Nem adom.

Nem azért, mert nekem kell, hanem azért, mert neked. Szeretném, ha lenne még egy dolog, ami soha, soha, de soha nem kaphatsz meg. Elég volt némi kis rejtett manipuláció, és a többiek máris azt hiszik, hogy Granger és én együtt járunk. Szerinted mennyi időbe fog telni nekem magamba bolondítani őt? Pár nap alatt már a tenyeremből fog enni...

Szép az élet. De még milyen szép. Nekem lett egy álbarátnőm, neked pedig csupán egy heg virít a mellkasodon, ami egy dolgot üzen bárkinek, aki rá néz: VESZTES VAGY.
Tehetsz, vagy mondhatsz bármit, ez már nem fog változni.

Én innentől kezdve boldogan, nyugalomban, büszkén élem majd az életem, te pedig megalázott leszel. Megérdemled. Választhattad volna az egyenes utat is, de te nem bíztál eléggé a saját csáberődben, így drogos lettél, béna, és megbélyegzett.
Édes a szám íze, Dawn. Édes, akár a bosszú.
Mindig is gyűlöltelek… Már attól a perctől kezdve, hogy beléptél a főhadiszállás ajtaján. És most végre bebizonyíthattam, hogy egy senki vagy, egy nulla.

Mit kívánhatnék neked? Jobbulást? Nem… Ilyet nem kívánok, hisz felesleges lenne. A függőséged komolyabb segítséget kíván.
Azt kívánom, hogy gyógyuljon meg a hátad. Hogy visszatérhess ide, és láthasd, mennyivel feletted állok.

Üdvözlettel:

Draco Lucius Malfoy

Ui.:

Kíváncsi vagy rá, hogy mi lesz Grangerrel? Nagyon egyszerű a képlet. Elérem, hogy belém szeressen, csak azért, hogy láthassam, ahogy szenvedsz. Aztán, ha már kellően kiszórakoztam vele magam, egyszerűen eldobom, miként a használt zsebkendőt szokás. Mert nekem, veled, és a többi idióta emberrel ellentétben nincs szükségem senkire. Én nem leszek olyan, mint mások, nem hódolok be a szerelem nevű őrületnek, hogy aztán életem végéig rabként tengődjek egy nő oldalán. Én élvezni fogom az életem, akkor, és azzal, akivel csak akarom.
Engem nem érdekel, hogy a Malfoy név tovább él-e, apám neve, s tanai számomra már nem jelentenek semmit.
Nem lesz se feleségem, se gyerekem. És mégis… én leszek a legszabadabb ember a világon.

~D~

Patrick Dawn dühösen meredt a levélre, halántékán kidudorodtak az erek, egész teste remegett. Kezei között tartva az átkozott sorokat, mindössze egyetlen dolgot volt képes ismételgetni:
– Nagyon megfizetsz még ezért, Draco Malfoy. Teszek róla, esküszöm…




Szerző megjegyzése: Frissítés nem tudom mikor várható. Az igazság az, hogy egy „kedves” rokon érkezik hozzánk holnap… Elképzelésünk sincs, hogy meddig marad, így az én terveimet is kellően felborította, mert ugye amíg itt van, addig foglalkozni is kell vele. Tényleg nem tudom, hogy mikorra ígérhetem a következő fejezetet… Ha lesz időm, talán sikerül holnap frisselnem, de az is előfordulhat, hogy leghamarabb csak hétfőn lesz új fejezet. Azért tényleg igyekszem, és amint a kéretlen látogató elment, visszaáll a napi frissítés, csupán ez a pár nap az, amit teljes homály fed új fejezetet illetően. Sajnálom, és csak reménykedni merek, hogy ettől a pár nap kihagyástól még nem megy el a kedvetek a kritikázástól.

Köszönettel:

A firkáló (Drachiss)

Előző←…….→Következő