– A francba! – �v�lt�tt fel artikul�latlanul Draco Malfoy, az ifj�, aranyv�r� var�zsl�; az egykori roxforti prefektus; a kit�n� tanul�; a Malfoyok utols� rem�nysugara; Piton kegyeltje; a Kis T�l�l� valamikor ellens�ge, jelenlegi kebelbar�tja; a sz�ke haj� f�listen, aki jelenleg London egyik szennyv�zcsatorn�j�nak k�zep�n �llt, egy igencsak szagos fek�liat�meg k�zepette. – Ki volt az az �tkozott idi�ta, aki egy szennyv�zelvezet� kell�s k�zep�be �p�tetett kandall�t?! – n�zett h�tra a t�zmozira. Az p�r pillanat m�lva fogta mag�t, �s Draco legnagyobb bossz�s�g�ra elt�nt. Malfoy mag�ban szitkoz�dva konstat�lta, hogy nyilv�n egy valamikori – igen vicces kedv� – Black �jabb tr�kk�s var�zslat�val ker�lt szembe.
Miut�n kell�k�ppen ki�klendezte mag�t, �s �sszeszedte megmaradt lelki erej�t, v�gre elhoppan�lhatott egy elhagyatott sik�torba, ahol k�r�lbel�l harminc �ntiszt�t� var�zslat elmormol�sa ut�n jutott csak t�l a kr�zisen. M�g mindig er�teljes h�nyingerrel k�szk�dve indult el egy k�zeli b�rh�z fel�.
Mikor meg�rkezett, �s fell�pcs�z�tt a nem csek�ly m�retekkel rendelkez� �p�let nyolcadik emelet�re, hangosan f�jtatva kopogott be az ajt�n.
Alig kellett p�r m�sodpercet v�rnia, mikoris felt�rult a ny�l�sz�r�, �s megjelent m�g�tte egy negyvenes �veiben j�r�, f�rtelmesen ronda ember.
Az illet� f�lei m�rhetetlen elsz�nts�ggal igyekeztek m�g ebben az �letben megtenni a Mars-F�ld k�rutat, ret�rjegyet v�ltva maguknak, s m�ret�ket sem elhanyagolva pr�b�ltak felk�sz�lni a rep�l�sre. Ez�ltal a f�rfi a k�zismert mugli mese h�s�re, Dumb�ra hajazott, de ez nyilv�n nem zavarta, mert f�lei nagys�ga, �s sz�t�ll�sa ellen�re minden eszt�tikai �rz�k n�lk�l csapta hall�tartoz�kai m�g� nyolc sz�lb�l �ll�, harminc centis, piszkossz�ke hajkoron�j�t. A f�ldt�l alig 150 centim�ternyire l�v� szemei sz�ne minden s�rt� vulgarizmus n�lk�l is olyan dolgokra eml�keztettek, melyeket itt most nem volna ildomos ecsetelni. �m, hogy az �sszk�p teljes legyen, ezen dr�ga embernek a sz�l�anyja megsp�kelte gyermeke kin�zet�nek �nyenc turmix�t azzal, hogy a f�rfit valami eszm�letlen�l g�rbe h�ttal �ldotta meg. Ezt a nem elhanyagolhat� k�ls�t csup�n az a t�ny emelte asztron�miai magass�gokba, hogy a felt�n� homo sapiens magas sark� cip�t, flitteres miniszokny�t, �s fekete topot viselt, mik�zben arc�r�l itt-ott m�lladoztak lefel� a rosszul lemosott alapoz�, �s egy�b sminkkell�k nyomok.
– H�ny cukorral iszom a k�v�t? – vakkantotta Drac�nak tengerm�ly hangj�n, mik�zben vill�mgyorsan el�var�zsolt p�lc�j�t a sz�szi tork�nak szegezte.
– Ut�lod a cukrot, �s mindent, ami �des. Valami bugyuta megfontol�sb�l a k�v�dat instant levesporral �zes�ted, ami mellesleg mugli tal�lm�ny.
– M�ssz be – morogta a f�rfi, l�that�an elszontyolodva a t�nyt�l, hogy nem �tkozhatja meg a Draco b�r�be b�jt hal�lfal�t, azon egyszer� okn�l fogva, hogy Draco b�r�be nem b�jt bele egyetlen S�t�t Nagy�r-fan sem.

Malfoy bel�pett a dohos, apr� kis lak�sba, amely �sszesen h�rom helyis�gb�l, egy pici szob�b�l, egy konyh�b�l, �s egy mosd�b�l �llt.
– T�rgyalnunk kell – mondta komoly hangon a sz�ke, mik�zben fintorogva lev�gta mag�t a molyr�gta kanap�ra. – Komoly dolgok t�rt�ntek, Frig�. Sz�ks�gem lenne a seg�ts�gedre.
– L�kjed – v�gta oda neki nemt�r�d�m st�lusban a Frig�nak sz�l�tott f�rfi. – K�zben lepucolom magamr�l a vakolatot – azzal a fal mell� t�masztott t�k�rh�z l�pett, �s egy koszos ruhazsebkend�vel kezdte hevesen d�rzs�lgetni az arc�t.
– Szeretn�m, ha nyomozn�l nekem egy kicsit. �n p�r napig h�zi �rizetben vagyok Dumbledore k�r�s�re, de van p�r dolog, amit mindenk�pp el kellene int�znem. Ut�na k�ne j�rnod.
– �s mi k�z�m van nekem a te dolgaidhoz, heh?! – fordult Malfoy fel�. Igen, �gyesen meg�llap�thatt�tok, hogy Frig� nem a modor�r�l volt h�res. A sz�szi azonban tudta, hogyan kezelje a f�rfit.
– L�ssuk csak, mi k�z�d is lehet hozz�? – tette a mutat�ujj�t a sz�ja el� Draco, t�preng�st sz�nlelve. – Mondjuk h�sz galleon?
– Ne s�rtegess engem, k�ly�k!
– Nah j�, huszon�t, de csak mert j� haver vagy, �s beszervezted nekem a m�ltkor azt a sz�ke kiscsajt.
– �tven!
– Micsoda?! – h�k�lt h�tra elkerekedett szemekkel Malfoy. – �r�lj, ha huszonnyolcat kapsz!
– Negyven�t, de al�bb nem adom – zengedezett Frig� hangja.
– Harminc.
– Negyven!
– Adok harminc�t�t, ha lekaparod az orrod t�v�r�l a sminket, mert �gy olyan, mintha valami gusztustalan dolog l�gna ott – vigyorgott szemtelen�l Draco.
– Elfogadom – morogta a m�sik f�rfi, majd megt�r�lgette a k�nyes ter�letet.
– K�sz, Frig�. – A sz�ke mosolya ez�ttal teljesen �szinte volt.
– M�g miel�tt neki�lln�l itt nekem k�nnyfakaszt� m�don dr�m�zni – vicsorogta neki Frig� –, ideje lenne elmondanod, hogy mit is kellene csin�lnom, ugyanis eg�sz �jszaka mel�ztam, �s hulla f�radt vagyok. Van neked fogalmad arr�l, hogy milyen neh�z n�imit�tornak lenne egy melegb�rban? – tette fel a k�lt�i k�rd�st.
– H�la Merlinnek, nincs – s�hajtotta Draco alig hallhat�an. – Nos – kezdte imm�r norm�l hanger�vel. – Szeretn�m, ha ut�na j�rn�l egy kicsit ap�m dolgainak. F�k�nt a n��gyei �rdekeln�nek, nem sz�m�t, mennyire mocskosak. Mindent tudni akarok Luciusr�l, �s a szeret�ir�l. Az �l�kr�l, �s a holtakr�l is – n�zett c�lzatosan Frig� szem�be.

A f�rfi ebb�l meg�rtette, hogy igencsak komoly dologr�l van sz�, �s j� h�szpercnyi heves sz�v�lt�s ut�n megegyeztek a teend�kben, �s hogy ki, mikor, �s hol keresi majd a m�sikat, inform�ci� �tad�s c�lj�b�l. Ezt k�vet�en Malfoy m�g mindig kisebb rosszull�ttel k�szk�dve indult vissza a f�hadisz�ll�sra, �s feltett sz�nd�ka volt, hogy k�t-h�rom �r�n kereszt�l ki sem sz�ll majd a f�rd�k�db�l.

~D~

– A francba! Ne l�kd�ss, nem l�tod, hogy pia van n�lam? – k�rdezte fennhangon Blaise Lun�t�l, aki Ginny egyik vicc�n der�lve kiss� d�l�ng�s �llapotba ker�lt, �s megl�kte a f�rfit.
– Bocs.
– Semmi g�z.
– Ez �gy olyan rossz – nyavalygott Harry a Bloody Mary egyik asztal�n�l �lve. – Sose hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, de Draco n�lk�l nem tudok j�l sz�rakozni. Unatkozom!
– Szedj�l hangy�t – javasolta Blaise.
– K�ss s�lat!
– K�ss s�lat azoknak a hangy�knak, amiket felszedt�l – kontr�zott r� Luna.
– K�szi sr�cok. Olyan j�, hogy r�tok mindig lehet sz�m�tani – morogta a fi�, majd egyetlen hajt�sra kiitta marad�k kokt�lj�t.
– Ha nem azzal a k�cs�g Malfoyjal t�lten�d az id�d nagy r�sz�t, tal�n vel�nk is j�l �rezn�d magad – v�gta oda neki a felt�n�en durc�s Ron, akinek lelk�t bel�lr�l marcangolta az �rz�s, hogy amint kil�pett a k�rh�z kapuj�n, meg�rt�st, �s t�r�d�st rem�lve, m�ris azzal a cseppet sem megnyugtat� t�nnyel kellett szembes�lnie, hogy m�g tulajdon �desanyja is a sz�ke ex-mardek�rost babusgatja, �gyet sem vetve a dr�ga fiacsk�ja kobakj�n l�v� bibire.
– Ron, l�gy sz�ves, ne kezdd megint – s�hajtotta f�radtan Harry, l�that�an beleunva a folytonos p�rleked�sbe.
– Persze! �n mindig fogjam be a sz�m! – riposztolt a szepl�s f�rfi, majd kab�tj�t megragadva, k�sz�n�s n�lk�l �tg�zolt a helyis�gen, �s kiviharzott az ajt�n.
– Ez h�lye – ny�gte Blaise, az �resen maradt sz�ket szeml�lve.
– Nem �jdons�g – mondta Ginny. – De t�nyleg k�r, hogy Draco nem j�hetett.
– Igen – n�zett elsz�nt arccal Pansy az ifj� Potter komor arc�ba. – Sajnos manaps�g csak � k�pes j�kedvre der�teni Harryt.
– Igen – b�logatott a f�rfi –, mivel m�s mostans�g csak csal�d�st k�pes okozni, �r�m�t nem.
– Azt te csak hiszed.
– Kifejten�d? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry, a Malfoyt�l ellesett m�don.
– Majd r�j�ssz magadt�l is! – �llt fel Pansy m�rgesen az asztalt�l, �s kitrappolt a n�i mosd�ba, kis h�j�n fell�kve n�h�ny nagyobb test� �riembert.
Harry szinte azonnal felpattant, �s egy �jabb veszeked�s rem�ny�ben a fekete haj� l�ny ut�n iramodott.
– Azt hiszem, jobb, ha �n most megyek – s�hajtotta Hermione, �s a t�bbiek k�rd�sei el�l a f�j a fejem met�dussal t�rt ki. Val�j�ban azonban ink�bb egy kis mag�nyra v�gyott, �gy f�jdalmas b�cs�t v�ve t�rsait�l elhagyta a b�rt, �s egy biztons�gos helyet keresve a Grimmauld t�r k�zel�be hoppan�lt.

~D~

– Granger – k�sz�nt�tte a nappaliban egyed�l �cs�rg� Malfoy a l�nyt. Mikor Hermione megl�tta a fi� mellett hever� konyakos�veget, egy kellemetlen sejt�se t�madt.
– Malfoy – n�zett nagy komolyan a f�rfi arc�ra. – Mi van a k�penyed alatt?
Nem csoda, hogy erre a k�rd�sre a sz�szi mindk�t szem�ld�ke elt�nt ez�st�s hajkoron�j�ban. Kicsit megk�sve v�laszolt, kritikusan v�gigm�rve a l�nyt.
– Garb�. Ing. Nadr�g. Mi�rt is fontos ez?
– Huh – s�hajtott fel megk�nnyebb�lten a fiatal l�ny. – Megnyugodtam.
– ?
– Csak f�ltem, hogy a szob�m ism�t egy koncert sz�ntere lesz.
– Vicces egy l�ny vagy te, Granger – morogta Draco, majd p�lc�j�t el�v�ve odavar�zsolt m�g egy poharat, f�lig t�lt�tte konyakkal, majd Hermione fel� ny�jtotta.
– Nem hinn�m, hogy ez j� �tlet lenne – mondta mosolyogva a l�ny. – M�r �gy is messzebb jutottunk, mint azt gondoltuk volna.
– Ezt meg hogy �rted? – n�zett �rtetlen�l Malfoy.
– Most gondolj bele – kezdte Hermione, mik�zben �tvette a f�rfit�l a poharat. – Besz�l�nk egym�ssal, olykor m�g r�h�g�nk is. P�r napja lekaptalak, �s ha most m�g iv�pajt�sok is lesz�nk, f�l�, hogy holnap m�r a keresztnevem sz�l�tasz majd.
– Ett�l ne tarts, Granger – nevetett fel g�nyosan Draco. – Igy�l!
Hermione k�ptelen volt ellen�llni ennek a felt�n�en kedves k�n�l�snak, �gy teh�t ivott.

– Tudod – mondta egy id� ut�n –, el�g sokat gondolkodom mostan�ban.
– Mily meglep� – kapott a sz�j�hoz dr�maian Malfoy.
– M�rmint rajtad – forgatta meg a szemeit a l�ny.
– Oh – �llt fel Draco hirtelen, �s sz�letett m�zsa m�dj�ra kezdte mag�t elnagyolt st�lusban p�zokba v�gni. – �s milyen k�vetkeztet�seket vont�l le leny�g�z� szem�lyis�gem tanulm�nyoz�sa k�zben?
– Azon k�v�l, hogy egy eg�-r�g�val t�lt�pl�lt idi�ta vagy? – nevetett fel Hermione. – Azt, hogy te vagy a legfur�bb ember, akivel valaha tal�lkoztam.
– Egy valamit jegyezz meg, Granger – hajolt a l�ny f�l� fenyeget�en, m�gis vigyorogva a sz�ke. – �n nem fura vagyok, hanem k�l�nleges.
– Igenis, �rtettem! – tisztelgett a l�ny.
– Na az�rt – villantotta ki fogait ism�t sz�szink, �s mag�ban lesz�gezte, hogy az ex-griffend�les lehengerl�se nem is olyan neh�z feladat.
Egy pillanat m�lva kider�lt, hogy m�gis, mert a Sors csak �s kiz�r�lag lek�ldte a f�ldre az egyik ellendrukker�t, aki v�r�s volt, szepl�s, �s l�that�an nagyon d�h�s.
– Malfoy! – csattant Weasley hangja, csatab�rdk�nt sz�thas�tva a helyis�gben uralkod� kellemes hangulat pajzs�t. – Mikor �rted m�r meg v�gre, hogy sz�llj le Hermion�r�l?!
– Majd akkor, te kret�n – vicsorogta Draco –, mikor te is meg�rted, hogy Grangernek semmi sz�ks�ge arra, hogy egy ilyen �t�d�tt, mint te, egyszem�lyes hadsereget j�tsszon, ezzel �vva az � er�ny�t.
– �gyis tudjuk mindketten – l�pkedett Ron nagyfi�san k�zelebb a sz�k�hez –, hogy Hermion�nak sohasem kellene egy olyan mocskos hal�lfal�, mint te!
– Ron – �llt a fi� el� Granger. – �. Nem. Hal�lfal�. �s besz�lgett�nk. Nem csin�ltunk semmi m�st, csak besz�lgett�nk.
– Peeersze! – kapta fel a vizet a v�r�s. – Ha egy f�l perc m�lva j�v�k le, m�r itt nyalt�tok-falt�tok volna egym�st!
– Tudod mit, Weasley? – k�rdezte vigyorogva az ex-mardek�ros. – Legyen igazad!
Azzal elkapta a l�ny derek�t, �s deja vu �rz�st keltve a m�sik kett�ben, ajkait Granger sz�j�ra tapasztotta. A j�t�kos sm�r ez�ttal sokkal k�vetel�z�bb, szenved�lyesebb volt, f�k�nt annak k�sz�nhet�en, hogy Hermione Ron ir�nt �rzett d�h�ben visszacs�kolt. Tal�n az alkohol hat�sa volt, hogy Malfoy szinte pillanatok alatt felhev�lt, �s a h�t�n v�gigfutott az a fajta bizserg�s, amit egyetlen nyelvp�rbajnak m�g nem lett volna szabad kiv�ltania bel�le. B�r maguknak sem vallott�k volna be, nem sz�vesen v�ltak volna m�g el egym�st�l, �m a Weasley tart�zkod�si helye fel�l �rkez� sikoly megt�rte a pillanat var�zs�t.

Pihegve v�ltak sz�t, �s kiss� zavartan n�ztek a m�sik szem�be.
– Ezt m�g megb�nod, Malfoy – suttogta Eszement Ronald. – Nagyon meg fogod m�g b�nni.
– Alig v�rom, Weasley – mondta kiss� rekedt hangon a m�sik. Egy pillanat elm�lt�val pedig m�r kaj�nul vigyorgott, mik�zben szemeiben az az �des kis�rd�g vid�m heher�sz�sbe kezdett. – De ha most megbocs�tasz, Grangernek �s nekem m�g van n�mi elint�znival�nk.
Hermione felvont szem�ld�k�t, �s Ron d�h�s f�jtat�s�t figyelmen k�v�l hagyva megragadta a l�ny kez�t, �s sz� szerint elvonszolta mag�val.
– Hov� viszel?
– Szerinted? – vigyorgott r� Draco, majd meg sem �llt „zs�km�ny�val” a szob�ja ajtaj�ig.
Ott azt�n szinte bel�kte a l�nyt a helyis�gbe, �s nem t�r�dve annak tiltakoz�s�val, el� l�pett, �s ism�t, ez�ttal m�g az el�bbin�l is hevesebben kezdte cs�kolni.
– M… Malfoy – pr�b�lt meg kiszakadni Hermione a f�rfi �lel� karjai k�z�l, �m a m�sik nem engedte. Szorosan mag�hoz h�zta a boszork�t. – Mit m�velsz?
– Merlinre – emelte az �g fel� a tekintet�t Draco. – N�zd, Granger, �n azt hittem, hogy – mivel m�r volt v�leg�nyed is, �s egy�b kapcsolataid – ezt neked m�r nem kell elmagyar�zni – sim�tott v�gig az egykori oroszl�nos h�t�n.
– De…
– Ssh – hallgattatta el ex-ellens�g�t egy �jabb cs�kkal, �s ez m�r nem maradt viszonzatlanul. Az eg�sz t�l hirtelen j�tt, �s t�l j� volt, t�l bizserget� ahhoz, hogy b�rmelyik�knek is esz�be jusson egy�b dolgokra gondolni. Sz�p lassan mindkettej�k agy�t belepte az a fojtogat� k�d, ami egyre-m�sra �zte a k�t fiatalt ebbe a megszak�thatatlannak t�n�, szenved�lyes cs�kba.

Hermione valahol bel�l �rezte, hogy amolyan s�rg�ss�gi ell�t�s, gyors t�zolt�s csup�n, ami itt t�rt�nik, de m�gis j�l esett sz�m�ra az eg�sz. N� volt, aki v�gyott a gy�ny�rre, az �rint�sekre. Nem sz�m�tott, a m�sik mi�rt van ott, a l�nyeg az volt, hogy ott van vele, �s most, ebben a pillanatban �t akarja.
Draco sem tudott m�r mag�nak meg�lljt parancsolni. �lvezte a m�sik kezeinek bizonytalan �rint�s�t a test�n, s k�ptelen volt most azzal t�r�dni, hogy eredeti terveit felbor�thatja ez a k�zj�t�k. Valahol nagyon m�lyen mardek�ros �n�rzete �r�mt�ncot j�rt a fogad�s ilyen gyorsan t�rt�n� megnyer�se v�gett, �m Malfoy alig hallotta v�g �nek�t. Ajkai �tv�ndoroltak a l�ny nyak�ra, mik�zben mer�sz ujjai m�r Hermione fels�je alatt szteppeltek v�gig a b�rsonyos b�r�n.
A f�rfi �rint�sei a barna haj� l�nyban olyan �rz�kk�zpontokat bolygattak meg, melyek er�teljesen arra k�sztett�k Grangert, hogy egyre magabiztosabban �rintse � is a m�sikat.
Malfoy megragadta Hermione topj�nak alj�t, �s egyetlen mozdulattal ler�ntotta r�la. Koroms�t�t volt a szob�ban, de a f�rfinek nem is volt sz�ks�ge l�t�sra, kezei, �rz�kei, melyek bej�rtak minden el�rhet� pontot Granger test�n, kell�en k�rp�tolt�k a l�tv�ny hi�ny�t.
Hermione sem akart elmaradni a m�sik m�g�tt, �gy kapkodva h�mozta le r�la a sz�rke garb�t, majd az ing kigombol�s�hoz l�tott.

Mindketten lihegtek, az egym�s b�r�re f�jt leveg� tov�bb korb�csolta v�gyukat. M�r csak h�rom gomb jelentett akad�lyt a l�nynak, mikor Malfoy valamennyire �szbe kapott, �s megakad�lyozta az ing lev�tel�t azzal, hogy a falhoz l�kte Grangert, �s let�rdelt el�. K�jesen bontotta ki a kis miniszoknya �v�t, mely d�szk�nt funkcion�lt a ruhadarabon, majd a zipz�r leh�z�sa ut�n a szoknya a f�ldre zuhant.

Malfoy pedig hangos, sz�vb�l j�v� nevet�sben t�rt ki.

Hermione el�sz�r �rtetlen�l �llt az esem�nyek ilyet�n fordulata el�tt, azt�n lepillantva � is megtudta a vid�mkod�s t�rgy�t. Miel�tt �t is elkapta volna egy hosszadalmas, boldog kacag�g�rcs, m�g mag�ban elismerte, hogy az ultramodern var�zsfeh�rnem�k nagy h�tr�nya, hogy szinte mind feliratos, �s, hogy tal�n nem a legmegfelel�bb napot v�lasztotta arra, hogy a „B�jj be!” szign�t visel� bugyit felvegye.
�m v�g�l Granger megadta mag�t a sors�nak, �s a f�ld�n elter�lve, a s�rva r�h�g� Malfoy v�ll�ba kapaszkodva k�vette a sz�szi p�ld�j�t, �s b�szen t�r�lgette k�nnyeit, mik�zben az eg�sz szob�t bet�lt�tte kettej�k felszabadult kacaja.


Szerz� megjegyz�se: Folytat�s 2008. febru�r 10-�n (vas�rnap, holnap) v�rhat�.

El�z�←…….→K�vetkez�