K�t h�nap telt el az�ta az �jszaka �ta, mikor k�t dementor megt�madta a fiatalokat, de Hermion�t m�g ma is kir�zta a hideg, ha csak esz�be jutott. Hatalmas szerencs�j�k volt. Ha Ron nem veszi �szre, hogy a l�nyok kilop�znak a h�zb�l, �s nem �rtes�ti a t�bbi f�rfit, sokkal nagyobb baj is t�rt�nhetett volna, hisz a n�gy, minden j�zans�got n�lk�l�z� l�ny k�nny� pr�da lett volna a l�lekcumiz�k sz�m�ra. M�g Ron �s Blaise f�rfiasan �vt�k az alkoholm�morban �sz� h�lgyem�nyeket, addig Harry �s Draco leszerelt�k a k�t szipolyt.

Ha a n�gy l�ny azt hitte, v�gre fell�legezhet, akkor csal�dniuk kellett, m�ghozz� nem is kicsit. Amint vissza�rtek a f�hadisz�ll�sra, Harry egy igencsak inger�lt mozdulattal a konyh�ra mutatott, jelezve, hogy pontosan t�z m�sodperc m�lva ott szeretn� l�tni a n�i egyedeket.
Miut�n mindannyian elfoglalt�k a hely�ket, a z�ld szem� var�zsl� becsukta az ajt�t, �s csend-b�b�jt bocs�tott a helyis�gre. �s akkor, abban a pillanatban elszabadult a pokol, m�ghozz� Ron szem�ly�ben. A f�rfi odal�pett kish�ga, Ginny el�, �s holmi felel�tlens�gr�l, sz�gyentelens�gr�l, �s mocskos kez� f�rfiakr�l kezdett el hadov�lni. Blaise �s Draco pr�b�lt�k ugyan visszafogni a v�r�s haj� h�megyedet, de v�g�l Ginny volt az, aki a ”ribanc sz� elhangz�sa ut�n egy hatalmas pofonnal elhallgattatta b�tyj�t.

Harry azonban nem csin�lt semmit. Csup�n ott �llt, karba tett k�zzel, �s nagyon d�h�sen meredt az el�tte �l�, lehajtott fej� Pansyre. Hossz� percek teltek el �gy, m�g v�g�l a fekete haj� boszorka halkan elmotyogott egy Sajn�lomot. Harry csak n�zte �t, �s tekintete egy id� ut�n csal�dotts�got t�kr�z�tt. V�g�l kib�kte:
– Nem ezt v�rtam t�led. – A hangj�ban nem volt d�h, se m�s. Tiszt�n, sz�razon besz�lt, �s ez mindenn�l rosszabb volt. – Az, hogy elmentek sz�rakozni, nem zavarna. Ha tudn�k r�la. De az a m�d, ahogy ti tett�tek, borzaszt�an nem tetszik. Kij�tszott�l engem, arr�l m�r nem is besz�lve, hogy a kis traccspartitok sz�nhely��l egy rossz h�r� lebujt v�lasztottatok. Kock�ztatt�tok a saj�t �leteteket, a biztons�gotokat, �s mindezt mi�rt? N�h�ny �veg s�r�rt, �s az�rt, hogy megtudj�tok, Dawn hogyan teljes�t az �gyban? – utalt a l�nyok elcs�pett mondat�ra. – Mire volt ez j�? Egy�ltal�n… J� volt ez valamire? Meg�rte? – K�rd�seire v�laszt sem v�rva folytatta: – �n nap, mint nap azon dolgozom, az�rt edzek, hogy egy napon ne kelljen majd t�bb� bujk�lnunk, �s az egyetlen dolog, ami miatt m�g k�pes vagyok nyugodt lenni, az az, hogy tudom: te biztons�gban vagy. De ezek ut�n m�gis hogy lehetn�k nyugodt, Pansy?
– Harry… �n…
– Te is tudod – emelte fel a hangj�t az ex-griffend�les –, hogy semmit sem ut�lok jobban, mintha �tvernek, ha titkol�znak el�ttem! Azt hiszem, mindig is meg�rt� voltam veled. Ha k�rt�l valamit, �n ugrottam, hogy teljes�tsem. Nem volt olyan dolog, amit ne tudtunk volna megbesz�lni, legal�bbis eddig ezt hittem. Erre most tess�k. Szeretn�m tudni, hogy mi�ta n�zel h�ly�nek. Hm? Mi�ta csin�lj�tok ezt a kisz�k�sdit?
– Mi… Mi, csak n�h�ny alkalommal…
– Sz�p – csapott Harry az asztalra. – Nagyon sz�p. Igaz�n �r�l�k, hogy ilyen j�l lehet r�h�gni rajtunk a h�tunk m�g�tt.
– Nem csak r�latok volt sz� – morogta Luna.
– Te ebbe most ne sz�lj bele – n�zett Harry a piszkossz�ke l�nyra. – Most azzal az emberrel besz�lgetek, akir�l eddig szent�l hittem, hogy szeret.
– �n szeretlek – suttogta let�rten Pansy, m�g mindig k�ptelen�l arra, hogy a var�zsl� szem�be n�zzen.
– Ha szeretn�l, akkor nem vert�l volna �t – morogta Harry. Arca komor volt, szem�b�l szinte s�t�tt a megb�ntotts�g.

Hermione akkor, abban a pillanatban j�tt r�. Harrynek nem a lelke s�r�lt meg, az egy ilyen piti kis dolog miatt nem szerezhetett sebet. Sokkal komolyabb dolog t�rt�nt. A bar�tja f�rfi�i becs�let�n ejtett v�g�st a l�nyok lebuk�sa. Nem az b�ntotta a f�rfit, hogy a l�nyok sz�rakoztak, hogy m�s f�rfiakr�l besz�lgettek, hogy sokat ittak. Hanem az, hogy Harry mindezekr�l nem tudott. Az a Harry, aki tizenegy �vet �lt le az �let�b�l, mik�zben mindent eltitkoltak el�le a sz�lei hal�l�nak igazi ok�r�l. Az a Harry, aki, miut�n beker�lt a Roxfortba, s egyben a var�zsvil�gba, ki volt t�ve �rm�nynak, vesz�lynek, �s Dumbledore titkol�z�s�nak. Az a Harry mostanra feln�tt, �s semmit sem gy�l�lt jobban, mintha valamib�l kihagyj�k. Pansy – �s a m�sik h�rom l�ny – most elk�vette ezt a hib�t.

– Ma �jszaka a szob�mban alszom. Egyed�l – mondta a f�rfi. A fekete haj� boszork�ny r�emelte tekintet�t. L�tszott rajta, hogy legsz�vesebben mondana valamit szerelm�nek, marasztaln� �t, �s megpr�b�lna b�k�lni vele. De Harry nem adott r� neki lehet�s�get, mert kifel� indult, �s az ajt�b�l visszan�zve m�g kem�ny hangon hozz�tette: – S�t. Azt hiszem, jobb lesz, ha mostant�l mindig egyed�l alszom. J� �jt.
Pansy felpattant, hogy ut�na menjen, de Luna meg�ll�totta.
– Most hagyd.
– De…
– Most nem lenne �rtelme.
– Menjetek aludni, l�nyok – mondta Draco, �s megv�rta, m�g a n�gy n�nem� elindul felfel�.
Mikor Hermione bel�pett a saj�t szob�j�ba, visszan�zve m�g l�tta, ahogy Pansy megt�r�lgeti k�nnyes szemeit.

Ha Harry utols� mondat�nak komolys�g�ban k�telkedtek volna a szem-, �s f�ltan�k, akkor m�snap megbizonyosodhattak r�la, hogy a var�zsl� teljesen komolyan besz�lt. Ugyanis a nappaliban mindenki f�le hallat�ra kijelentette Kingsleynek, hogy ezent�l Pansyt �s �t nyugodtan rakhatja egy csapatba. Ez pedig csak egyet jelenthetett…
Hermione gyomra m�g k�t h�nap eltelt�vel is g�rcsbe r�ndult, ha esz�be jutott Pansy akkori arckifejez�se.

Persze az elm�lt nyolc h�t m�s megpr�b�ltat�sokat is tartogatott a barna haj� ex-griffend�les sz�m�ra. T�bbek k�z�tt mag�t Patricket. A f�rfi egyre t�bbsz�r kereste a l�ny t�rsas�g�t, �s, b�r eleinte ink�bb vitatkoztak, mint besz�lgettek, Hermion�ban m�gis fel�bredtek az eml�kek. Azt�n, ki tudja hogy, vagy mi�rt, de a l�ny belef�radt a folytonos szem�tked�sbe, az �rtelmetlen sz�v�lt�sokba. Noha nem lett felh�tlen a kapcsolatuk, de r�gi szerelm�re m�r k�pes volt k�z�mb�sen n�zni, �s nem �rezte mag�t zavarban, ha egy helyis�gben kellett lennie a f�rfival.

Id�k�zben Neville is teljesen fel�p�lt s�r�l�s�b�l, �gy � v�ltotta fel az �pp t�voz� Lavender Brownt Harry csapat�ban. A sz�k�tett h�lgyet ugyanis Kingsley igen fontos feladattal b�zta meg, amelyr�l a t�bbiek csak annyit tudtak, hogy a k�ldet�s elv�gz�se alatt a r�zsasz�n m�ni�s h�lgy b�ven ki�lvezheti majd az olasz f�rfiak ny�jtotta �r�m�ket.
A f�hadisz�ll�son maradottaknak a p�r h�t alatt mind�ssze k�t k�ldet�s�k volt; el�sz�r egy hat f�s hal�lfal� csoportot kellett elfogniuk; majd nem sokkal k�s�bb egy sz�k�tt b�n�z�t ker�tettek sikeresen k�zre. Ez a k�t alkalom remek volt Hermione sz�m�ra, hogy csapatt�rsai st�lus�t kifigyelje.

Ginnyr�l mindig is tudta, hogy j�l b�nik a p�lc�val, �gy most sem csal�dott a l�nyban.
Ellenben csapatuk m�sik h�rom tagja b�ven okozott meglepet�st a barna haj� boszork�nynak.
Blaise, mint kider�lt, nem csak a p�lc�j�t forgatja p�ld�san, de k�zelharcban, s f�k�nt a mugli vereked�sben is jeleskedik.
Pansynek a gyorsas�ga ny�g�zte le Hermion�t. A fekete haj� l�ny hihetetlen, szinte �szrevehetetlen mozdulatokkal t�rt el�re. Egyik pillanatban m�g az ellens�g el�tt �llt, �m a m�sikban m�r m�g�j�k ker�lt, s nem fogta vissza mag�t �tkok �s b�b�jok sz�r�sa k�zben.
De mindannyiuk k�z�l a legfrenetikusabb teljes�tm�nyt Draco ny�jtotta. A fiatal f�rfi minden �tka pontos volt, nem habozott egy-egy komolyabb d�nt�s meghozatala el�tt, v�dte az embereit, de nem sz�gyellte rendre utas�tani �ket, ha valamit elrontottak. Hermione megl�t�sa szerint t�k�letes vezet� volt.

A l�ny most a konyh�ban �lt, �s �pp egy cikket olvasott a Pr�f�t�ban a Miniszt�rium leg�jabb hat�rozat�r�l, miszerint az Auror Parancsnoks�gon bel�l bels� nyomoz�st ind�tanak, mert egy bizonyos magukat feh�r m�gusnak vall� szem�lyekb�l, titokban verbuv�l�dott csoport t�l sok inform�ci�val rendelkezik egyes b�n�z�k holl�t�t illet�en, �s �nk�ntes b�r�t j�tszva nem egy hal�lfal�t kaptak m�r el.
A l�ny azon gondolkozott, hogy mi �rtelme van ennek �gy, ebben a form�ban. Hisz a Miniszt�rium igaz�n �r�lhetne, hogy k�ls� seg�ts�get kapnak ezekben a s�t�t id�kben. De sajnos a miniszter �s csapata m�r t�bb �zben bebizony�tott�k, hogy nem az �sszer�s�g vezeti �ket. Az igazs�g az, hogy a miniszter m�g mindig retteg Dumbledore-t�l, �s ezzel a t�m�val kapcsolatban nem hajland� hallgatni senkire.
– Vigy�zz, Granger, ki ne folyjon a ny�l a sz�db�l – �rintette meg Hermione �ll�t egy k�z. Feln�zett a mellette �ll� Malfoyra, aki vigyorogva tekintett le r�.
– Milyen droggal m�rgezed magad, Malfoy? Mostan�ban t�bbet vigyorogsz, mint Dumbledore professzor egy citrompor-k�ra ut�n.
Draco j��z�en felnevetett.
– Puszt�n csak engem is meg�rintett a tavasz hangulata – mondta a f�rfi.
– Szeptember van, Malfoy.
– K�sleltetett reakci�.
– Mennyei – morogta a l�ny.
– Ugyan, Granger – fogta meg a sz�kes�g ism�t a l�ny �ll�t, mik�zben maga fel� ford�totta, �s k�zelebb h�z�dott hozz�, m�g mindig vigyorogva, kinyilv�n�tva ezzel, hogy sz�nj�t�k k�vetkezik. – H�t nem �rzed a tavasz �de frissess�g�t?
– Malfoy, esk�sz�m, ha a madarakhoz hasonl�an csicseregni kezdesz, els�rom magam.
Draco v�lasza, m�r ha egy�ltal�n lett volna, beleveszett a bel�p� Ron t�ssz�g�ssel egybek�t�tt ki�lt�s�ba:
– Hagyd b�k�n, Malfoy! Ne merj Hermion�hoz ny�lni!
Mindketten egyszerre fordultak a v�r�s haj� f�rfi fel�, azt�n pedig kis h�j�n elr�h�gt�k magukat.

Ron ott �llt, zokniban �s k�nt�sben, m�g nyaka �s fej�nek nagy r�sze elveszett abban a m�teres s�lban, amibe belebugyol�lta mag�t. �m kil�tsz� r�szei sem ny�jtottak nagy gy�ny�rt a r� pillant�knak. Homloka gy�ngy�z�tt az izzadts�gt�l, szemei v�reresek voltak, orra kipirosodott a n�th�s t�netekt�l. Mindemellett olyan falfeh�r volt, hogy szepl�i szinte vil�g�tottak az arc�n.
Draco g�nyosan m�rte v�gig a f�rfit, majd �tkarolta Hermion�t �s kih�v�an n�zett a v�r�s haj� szem�be.
– Mi�rt Weasley? Mit csin�lsz, ha hozz��rek Grangerhez? Lehapcizod a fejemet?
Ron l�that�an megremegett a d�ht�l. Malfoy �gy t�nik, nagyon vonz�dhat a l�ny �ll�hoz, mert ism�telten megfogta azt, �s nagyon, nagyon k�zel vonta mag�hoz.
– Ne mer�szeld… - hallott�k maguk m�g�l Ron hangj�t.
– Ejnye, Granger – suttogta Draco. – M�s megel�gszik egy er�ny�vvel, neked pedig egy er�ny-Weasleyd van.
Hermione emberfeletti �nuralomr�l tett tan�bizonys�got azzal, hogy m�g mindig k�pes volt meg�llni ezt a helyzetet r�h�g�s n�lk�l. Nem tudta, hogy meddig fog elmenni Malfoy, de a sz�ke f�rfib�l �rad� mentaillat teljesen elb�d�totta az �rz�keit.
Azt�n, a k�vetkez� pillanatban Ron egy f�lhangos ny�g�st hallatott, Draco pedig �nel�g�lten vigyorogva megcs�kolta Hermion�t.

Alig tartott p�r pillanatig az eg�sz, majd sz�tv�ltak, Malfoy pedig fel�llt, �s Ron el� s�t�lt.
– Mi van, Weasley? T�tva maradt a sz�d? Ja, hogy m�sk�pp nem f�rnek el a fogaid…
Azzal, miel�tt a legfiatalabb Weasley-fi� v�laszolhatott volna, a sz�kes�g kis�t�lt a helyis�gb�l.
Hermione h�siesen k�zd�tt az arcizmaival, meg �gy nagyj�b�l az eg�sz test�vel, hogy ne t�rj�n ki nevet�sben, f�k�nt, miut�n megpillantotta Ron arc�t.

Az igazs�g az, hogy Hermione m�r hetek �ta tudta. Kifinomult �rz�keivel �szrevette a jeleket, amelyek nem kis fejf�j�st okoztak sz�m�ra. Biztos volt benne, hogy Ron szerelmes bel�. Hogy ez a szerelem a m�g mindig, avagy a m�r megint jelz�t �rdemelte volna, nem lehetett tudni. De az, hogy a v�r�s haj� fi� mindig ott sertepert�lt a l�ny k�r�l, �vta, vigy�zta, igyekezett min�l t�bb id�t t�lteni vele, egy�rtelm�v� tette Hermione sz�m�ra a helyzetet.
De biztos volt benne, hogy � ezt az �rz�st Ron fel� sohasem lenne k�pes viszonozni.

�gy teh�t most fel�llt, �s kifel� menet m�g bar�tian megpaskolta a mag�ba roskadt fi� v�ll�t.

~D~

Pansy Parkinson a szob�j�ban �lt, �s borzaszt�an k�ts�gbeesett tekintettel meredt maga el�. Olykor-olykor feln�zett a falon f�gg� �r�ra, majd tekintete a mellette l�v� asztalon �ll� b�jitalos �vegcs�re v�ndorolt.
V�rt.
V�rt, �s k�zben minden �z�ben reszketett. Tudta, hogy nem fogja t�l�lni. Belepusztul, ha a b�jital v�r�sre sz�nez�dik.
Nem tudta, mi t�v� legyen. Kinek mondhatn� el? Ki lenne az, aki meg�rten� az � helyzet�t?

Ebben a pillanatban kopogtattak az ajt�n. Pansy szinte meg sem hallotta, a fej�ben egy hang folyton azt �v�lt�zte, hogy: Nem, nem, ez nem lehet!

~D~

Hermione m�g k�tszer kopogott a fekete haj� l�ny ajtaj�n, majd �gy d�nt�tt: benyit. (�s k�zben nagyon rem�lte, hogy ez a deja vu �rz�st kelt� helyzet nem �gy v�gz�dik majd, mint az el�z�, �s nem fog odabent egy meztelen�l cimbalmoz� Pansyt tal�lni…)
Amikor benyitott a szob�ba, �s megl�tta a fekete haj� boszork�nyt, egy pillanatra elkerekedett a szeme.

Pansy az �gyon �lt, �s r�miszt� l�tv�ny ny�jtott. Arca s�padt, beesett volt, szemei egyetlen pontra meredtek, mik�zben a l�ny el�re-h�tra d�l�ng�lt.
– Pansy… Pansy, j�l vagy?
Az ex-mardek�ros felkapta a fej�t, �s riadtan n�zett Hermion�ra, majd ism�t a b�jitalra. A barna haj� l�ny k�vette a tekintet�t, �s mikor megl�tta az �vegcs�t, egy pillanatra el�llt a l�legzete.

Ismerte ezt a f�zetet. T�l j�l. Csup�n egyetlen egyszer k�nyszer�lt a haszn�lat�ra, de a v�rakoz�ssal t�lt�tt egy �ra, �s a v�gs� megk�nnyebb�l�s �rz�se megmaradt az eml�keiben. Tudta, hogy mit �lhet �t most az el�tte �l� boszork�ny.
– Mi�ta? Mi�ta k�sik?
– M�r vagy m�sf�l h�napja – ny�gte Pansy rekedt hangon.
– �s mi�rt csak most csin�lod meg? –lep�d�tt meg teljesen Hermione.
– Mert eddig nem volt hozz� b�tors�gom – motyogta Pansy. – �n… Sz�val, szeretn�m, ha… K�rlek ne besz�lj err�l senkinek.
A barna haj� l�ny b�lintott.
– Mennyi van m�g h�tra?
– Tizenh�rom perc.
– V�rok veled.
– K�sz�n�m.
Hermione helyet foglalt Pansy mellett az �gyon, �s b�tor�t�an �tkarolta a l�nyt. A m�sikb�l el�sz�r egy m�ly, szaggatott s�haj t�rt fel, majd halkan szipogni kezdett.
�gy �ltek, �s v�rtak. A percek egy csiga-expressz lass�s�g�val teltek, �s az ex-mardek�ros v�g�l nem b�rta: kezeibe temette az arc�t, �s nem volt hajland� t�bbet a b�jitalra n�zni.

Hermione azonban visszasz�molt az utols� m�sodpercekben, kitart�an az �vegcs�re meredve.
T�z.
Kilenc.
Nyolc.
H�t.
Hat.
�t.
A b�jital �rv�nyleni kezdett.
N�gy.
Az �rv�nyl�s felgyorsult.
H�rom.
Ez�st�s f�ny t�lt�tte be a szob�t.
Kett�.
A f�ny lassan elhalv�nyult, m�r csak a b�jitalt vonta k�rbe.
Egy.
A f�ny elt�nt.
Z�r�.
A b�jital v�r�s sz�n�v� v�ltozott.

Hermione megrend�lten �lt. Nem tudta, mit tehetne, vagy mit mondhatna a mellette �l� l�nynak.
V�g�l lem�szott az �gyr�l, �s Pansy el� t�rdelt. �vatosan elh�zta a l�ny kezeit az arca el�l, �s keser�en, n�mi szomor�s�got �rasztva halv�nyan r�mosolygott.
– Pansy. Kisbab�d lesz.

Szerz� megjegyz�se:
Folytat�s v�rhat� id�pontja: 2008. febru�r 3 (vas�rnap) [el�fordulhat, hogy hamarabb, azaz szombaton, de nem merem biztosra �g�rni]

El�z�←…….→K�vetkez�