7. fejezet – �ll a b�l


Hermione egyre hevesebben dobog� sz�vvel k�vette Malfoyt az emeletre. Igyekezett nyugalmat er�ltetni mag�ra, hogy kifel� semmi ne l�tsz�dj�k bels� fesz�lts�g�b�l. Elhaladtak a l�pcs�t �rz� biztons�giak mellett, akik egy�ltal�n nem vettek r�luk tudom�st. A l�pcs�sorra fesz�tett vastag sz�nyeg elnyelte l�pteik zaj�t, �s lassan a b�lteremb�l kisz�r�d� zene is elhalt a h�tuk m�g�tt.
Malfoy b�szen magyar�zott �s mes�lt, nyilv�nval�an szerette volna leny�g�zni �t a tud�s�val.
- Tudta p�ld�ul, hogy a Carszkoje Szilo palot�ja szorosan kapcsol�dik II. Katalin nev�hez? – k�rdezte a nagyk�vet. – A c�rn� 1749-ben Rastrellit k�rte fel az �talak�t�sra, �s b�r az �p�let az orosz barokk egyik gy�ngyszeme, a bels�ben nyomon lehet k�vetni azokat a v�ltoztat�sokat, amelyeket els�sorban Nagy Katalin, a klasszicizmus k�vet�je rendelt el.
- Igen, tanultam r�la az egyetemen – b�lintott Hermione lelkesen. – Val�ban k�pr�zatos a palota bels� kialak�tsa. Szinte hihetetlen, hogy k�pesek voltak sz�z �v alatt ennyi �p�letet, palot�kat �s kast�lyokat �p�teni.
Mindent megtett, hogy h�l�s hallgat�s�ga legyen a b�szk�n sz�nokl� f�rfinak. Malfoyt l�that�an teljesen levette a l�b�r�l a figyelm�vel, ami abb�l is l�tszott, hogy a f�rfi sorra vezette oda a k�l�nb�z� k�pekhez, szobrokhoz, metszetekhez. Eleinte csak finoman, udvariasan �rintette meg a l�nyt, majd a besz�lget�s el�rehaladt�val – illetve ahogy k�zeledtek a szob�hoz – mind bizalmasabb� v�lt, �s a v�g�n m�r k�zen fogva vezette Hermion�t.

Granger tudta, hogy mire j�tszik Malfoy, �s hagyta, hogy a f�rfi azt higgye, az � tervei szerint alakul az este. Nem �rtette eleinte, hogy a sz�ke f�rfi mi�rt futja a k�r�ket a m�v�szett�rt�neti el�ad�ssal, de azt�n r�j�tt, hogy lovagja val�sz�n�leg arra v�r, hogy �t v�gre kell�en elk�b�tsa a pezsg�.
Eleget t�ve az elv�r�snak lassan j�tszani kezdte, hogy a fej�be sz�llt az ital. A k�vetkez� mellszoborhoz �rve id�lt mosollyal figyelte Malfoyt, ahogy magyar�z, majd nekid�lt, mintha nem tudn� megtartani az egyens�ly�t.
- Oh, eln�z�st – kuncogott sz�gyell�sen. – �gy t�nik, nem el�g stabil a t�sark�m…
- Semmi gond, kedvesem – szor�totta meg a kez�t a f�rfi. – Tal�n le�lhetn�nk egy kicsit, am�g jobban lesz.

A szoba fel� terelte a k�nny� pr�d�nak hitt n�t, udvariasan kinyitotta el�tte az ajt�t, majd betess�kelte a gazdagon �s korh�en berendezett helyis�gbe, �s gondosan becsukta az ajt�t.
- Nah�t – n�zett k�rbe Hermione t�gra ny�lt szemmel, mik�zben hallotta a kulcs halk kattan�s�t, ahogy lovagja bez�rta az ajt�t. – Nem is gondoltam volna, hogy a nagyk�vets�g �p�let�ben vannak ilyen berendez�s� szob�k. Azt hittem, csupa iroda az eg�sz �r�asztalokkal, sz�m�t�g�pekkel �s iratrendez�kkel.
- Term�szetesen megvannak az irod�k is az �r�asztalokkal meg a t�bbi sz�ks�ges kell�kkel – nevetett fel Malfoy. – A kinevez�sem ut�n �gy d�nt�ttem, hogy berendezek n�h�ny helyis�get, melyekben Katalin korabeli b�torok kapnak helyet.
- Remek �tlet volt, Mr. Malfoy – ragyogott r� Hermione. – Elismer�sem, t�nyleg pazarul n�z ki a v�geredm�ny.
- K�rem, sz�l�tson Luciusnak – mondta a nagyk�vet ny�jas mosollyal. – A Mr. Malfoy t�l hivatalos…
- Lucius – k�stolgatta a nevet a l�ny, mik�zben le�lt egy legal�bb sz�z�tven �vesnek t�n�, de kifog�stalan �llapotban l�v� karossz�kbe, �s a t�sk�j�t a mellette l�v� kisasztalra tette.
- Esetleg egy poh�r pezsg�t, Helena? – k�rdezte a f�rfi a teraszajt� fel� emelve a kez�t. – A balkonon kellemesen friss a leveg�.
- Mi�rt is ne… – egyezett bele Hermione, �s hagyta, hogy Malfoy felseg�tse a sz�kb�l.

L�zasan gondolkodott a kialakult helyzeten. Piton nem tud bej�nni, mivel az ajt� kulcsra van z�rva. Malfoy m�g a legapr�bb jel�t sem mutatta annak, hogy az elfogyasztott alkoholnak lenne b�rmilyen hat�sa, neki pedig fogy az ideje, hogy beadhassa az altat�t. Igaz�n nem szerette volna, ha t�l sok�ig kell j�tszania az elcs�b�tott, kiss� spicces h�lgy szerep�t…
A balkonra l�pve hirtelen minden gondolat kisz�llt a fej�b�l, ahogy megl�tta a hatalmas, kivil�g�tott parkot. Gondosan ny�rt s�v�nyek, gy�ny�r�, az �vszak ellen�re m�g z�ldnek t�n� p�zsit, tekerg�z� s�t�nyok sokas�ga ter�lt el el�tte. N�h�ny sz�k�k�tban m�g csobogott a v�z, a kandel�berek f�nye vid�m t�ncot j�rt a felsz�k� v�zsugarakon.
A balkon gazdagon csipk�zett k�korl�tja mellett egy kis asztalon m�r ott �llt a beh�t�tt pezsg�, egy ez�stt�lc�n k�t poh�r v�rakozott, �s egy pici t�lban gy�ny�r�, piros epreket l�tott. Teh�t Malfoy m�r eleve �gy k�sz�lt az est�lyre: a beh�l�zott h�lgyet idehozza ebbe a szob�ba, pezsg� az erk�lyen, ut�na pedig lehet tal�lgatni, hogy mik a sz�nd�kai.

A f�rfi �pp megt�lt�tte a poharakat, � pedig teljesen a korl�thoz l�pett, hogy m�g jobban bel�thassa a halv�ny f�nyben f�rd� parkot. Megborzongott a h�v�s leveg�t�l, �s hirtelen egy kart �rzett a v�lla k�r� fon�dni.
- Csak nem f�zik, Helena? – duruzsolta Lucius a f�l�be.
Hermione m�r tudta is, hogy hogyan adhatja be Malfoynak az altat�t. Szembefordult a f�rfival, �s �gy teljesen belefordult az �lel�s�be.
- Egy kicsit – mondta. – Ha megtenn�, hogy kihozza a st�l�mat… Azt hiszem, a sz�ken hagytam.
- M�ris hozom – susogta a f�l�be Malfoy, �s visszat�rt a szob�ba.
Hermione azonnal a pezsg�s asztalhoz l�pett, �s sietve el�vette a combj�n r�gz�tett k�stokba rejtett altat�s ampull�t. Kicsit remeg� k�zzel bele�nt�tte az italba az altat�t, majd elvette a m�sik poharat, �s visszafordult az ajt� fel�. A nagyk�vet �pp ekkor l�pett ki az erk�lyre kez�ben a st�l�val, amit azonnal Hermione v�ll�ra ter�tett, majd � is a pohar��rt ny�lt.

- Eg�szs�g�nkre – koccintotta pohar�t a l�ny�hoz, �s mindketten belekortyoltak a gy�ngy�z� ned�be.
Granger figyelte, hogy a f�rfi �szreveszi-e, hogy valami nincs rendben az ital�val, de Lucius teljesen gyan�tlan volt. Nyilv�n soha nem gondolta volna, hogy a kellemes esti sz�rakoz�sk�nt kiszemelt n�szem�ly mer�nyletet tervez ellene. Malfoy sokat sejtet� mosollyal kortyolt bele �jra a pezsg�be – nyilv�n min�l hamarabb hangulatba akart j�nni.
� is belekortyolt m�g egyszer az ital�ba, majd az asztalra tette a poharat a m�sik, imm�r �res poh�r mell�. Amint keze elengedte a poharat, Lucius ujjai m�ris az �v�ire z�r�dtak, �s k�zelebb h�zta mag�hoz. Hermione k�szs�gesen belesimult az �lel�sbe, szabad kez�t a f�rfi mellkas�ra sim�totta, �s feln�zett a szem�be.

- Rem�lem, m�r nem f�zik, Helena – b�gta a nagyk�vet, ahogy a f�l�hez hajolt. – Hab�r ett�l halv�ny p�rt�l tal�n m�g gy�ny�r�bb, ha szabad ezt mondanom.
Hermione ism�t megborzongott, ahogy a f�rfi forr� lehelet�t meg�rezte a f�l�n�l. Olyan k�zel volt hozz�, hogy ajkai szinte s�rolt�k a f�l�t.
- M�r kellemesebb, k�sz�n�m – s�hajtotta kiss� k�b�nak sz�nt hangon. – Lucius, �n annyira kedves �s udvarias… igazi �riember. Egy lovag…
- Ugyan, kedvesem – nevetett fel halkan Malfoy –, egy ilyen k�pr�zatos n�vel, mint kegyed, nem is lehet m�sk�pp viselkedni. Biztos vagyok benne, hogy a f�rfiak lesik minden k�v�ns�g�t.
- Az�rt azt nem mondan�m – felelte Hermione, �s esz�be jutott eddigi ismerets�ge Pitonnal.
- J�jj�n, Helena, nagyon leh�lt a leveg� – invit�lta vissza a szob�ba Lucius.

Hermione k�szs�gesen k�vette a f�rfit a szob�ba, vagyis ink�bb hagyta, hogy Malfoy bevezesse, �s a kanap�hoz k�s�rje.
- Mit sz�lna egy kis zen�hez, Helena? – k�rdezte b�rsonyos hangon a f�rfi. – Mozart esetleg?
- Az remek lenne, Lucius – mosolyogta Granger. – Im�dom Mozartot.

Hamarosan felcsend�ltek a l�gy dallamok, Hermione pedig lehunyt szemmel �lvezte a zen�t, �s lassan ringat�zni kezdett a darab �tem�re. Nem l�thatta, ahogy Malfoy t�le alig p�r l�p�snyire meg�ll, �s szem�ben fellobban a gy�zelem t�z�nek l�ngja. A k�vetkez�, amit �rzett, k�t hat�rozott k�z �rint�se volt a derek�n �s egy forr� sz�j a nyak�n, ahogy a f�rfi mag�hoz h�zta. Kezei azonnal �tnak indultak, hogy felt�rk�pezz�k a l�ny el�rhet� idomait, �s el�gedetts�g�nek halk morg�ssal adott hangot, ahogy keze Granger fenek�re simult.
Hermion�ban kezdte fel�tni a fej�t a p�nik. Mi lesz, ha Malfoy keze a combja fel�, pontosabban a combj�ra er�s�tett tok fel� kalandozik? Azonnal leleplez�dik, �s ha az altat� a nagy d�zis ellen�re is ilyen lassan hat, akkor b�rmi el�fordulhat. Igyekezett azt a l�tszatot kelteni, hogy b�r nincs ellen�re az elfoglalts�g, m�gsem k�v�n azonnal mindenben engedni h�dol�j�nak. Megfogta a lefel� t�ved� kezet, �s visszah�zta a biztons�gosnak v�lt magass�g� z�n�ba.
Malfoy nem vette rossz n�ven a dolgot, arrafel� is tal�lt kedv�re val� tapogatnival�t, �s Hermione egyszer�en tudom�sul vette a t�nyt, hogy a f�rfi a melleit igyekszik m�s form�ra �talak�tani. Egy pillanatra �tfutott az agy�n, hogy ha nem azokkal az indokokkal hagyn� a nagyk�vetet a test�n gar�zd�lkodni, tal�n m�g j�l is tudn� mag�t �rezni. Elv�gre Malfoy tapasztalt szeret� h�r�ben �llt, �s az eddigiek alapj�n nem is er�szakos, ink�bb olyan, aki figyel a partner�re is, �s nyilv�n neki sem lenne oka panaszra m�snap reggel. Ehhez persze m�s k�r�lm�nyek, �s tal�n egy kicsit m�s szem�lyis�g is kellene. Soha nem volt az a fajta l�ny, aki azonnal elcs�bul a f�rfiaknak…

Arra eszm�lt, hogy a f�rfi kezei ism�t vesz�lyes ter�letek fel� tartanak, �s ezt nem hagyhatta. �gy �rezte, hogy tennie kell valamit, hogy elterelje Lucius figyelm�t a combj�r�l, vagy legal�bb valamennyire megakad�lyozza a hozz�f�r�st. Mindk�t kez�t Malfoy dereka k�r� fonta, majd lassan lecs�sztatta kezeit a fenek�re, �s �vatosan megmarkolta. A nagyk�vet �r j�les�en felmordult valahol a kulcscsontja k�rny�k�n.
- Helena, maga kis huncut – n�zett fel Lucius ajkai k�r�l kaj�n mosollyal. – Tudtam �n, hogy nem olyan kis szende, mint amilyennek mutatja mag�t.

M�g jobban a l�nyhoz pr�selte mag�t, aki �rezte az �sszet�veszthetetlen�l n�vekv� �rdekl�d�st. Malfoy a kisasztal fel� terelte pr�d�j�t, mik�zben sz�j�val hat�rozottan csapott le a l�ny ajkaira. Amikor Granger neki�tk�z�tt az asztal sz�l�nek, m�g akkor sem �llt meg, hanem igyekezett a l�nyt az asztalk�ra d�nteni.
Hermione agy�ban m�r hat�rozottan villogott a v�r�s v�szjelz�, �s most m�r egy�rtelm�en szabadulni pr�b�lt a mind er�szakosabb� v�l� f�rfit�l. Ahogy Malfoy az asztalra nyomta, egyik l�b�val bel�pett a l�ny l�bai k�z�, bal keze pedig a jobb t�rd�n�l landolt, �s m�r el is kezdte felh�zni a szokny�t, hogy al�f�rk�zhessen.
Granger a r�m�let k�zepette is h�l�val gondolt arra, hogy a tok a m�sik l�b�ra van er�s�tve. Megpr�b�lt sz�ban tiltakozni, de a sz�ja tele volt a f�rfi nyelv�vel, �gy csak artikul�latlan morg�sra futotta, ami sajnos pont az ellenkez� hat�st v�ltotta ki, mint szerette volna. A nagyk�vet b�ztat�snak vette a hangokat, �s m�g b�trabban simogatta a combj�t egyre fentebb haladva. Nehezen elr�ntotta a fej�t, hogy a sz�ja szabadd� v�lhasson.
- Ne olyan durv�n! – ny�gte Malfoy s�lya alatt fulladozva. – Ez f�j!
- Ugyan, kisl�ny, ne tettesd magad! – A f�rfi keze a fenek�re fesz�lt a szoknya alatt, majd el�reh�zta a cs�p�je fel�, hogy stabilan tudja tartani a l�nyt maga alatt. Feln�zett Granger dekolt�zs�b�l, �s a l�ny l�tta, hogy a tekintet�ben kezdenek l�tszani az altat� hat�s�nak jelei.

- Ne, Lucius! Engedjen el! – ki�ltotta, mik�zben mindk�t kez�t a f�rfi mellkas�ra fesz�tette, �s igyekezett lel�kni mag�r�l.
R�j�tt, hogy az er�szakos viselked�s, ami egy�bk�nt a kapott inform�ci�k alapj�n nem jellemz� a nagyk�vetre, val�sz�n�leg az alkohol �s az altat� egy�ttes hat�sa. Minden erej�t �sszeszedte, �s tasz�tott egyet a f�rfin. Komolyabb v�dekez�si technik�kat nem akart bevetni, mert ha le�ti a f�rfit, azzal t�l sokat el�rulna mag�r�l.
Malfoy azonban er�sebb volt, �s h�la az altat�val kevert alkoholnak, ereje m�g nagyobbnak t�nt. A l�k�s hat�s�ra h�trabillent egy kicsit, de azonnal vissza is hajolt Grangerre.
- Mi�rt k�reted magad, te kis szajha? – sziszegte l�that�an feld�h�dve. – Am�g kedved van, addig simulsz, �s dorombolsz, mint egy cica, de ha t�nyleg elj�n a pillanat, akkor megh�tr�lsz? Azt hitted, hogy az�rt vezetlek k�rbe a h�zon, hogy a m�v�szett�rt�netr�l fecsegjek? Ostoba…
Keze ism�t felk�szott a l�ny combj�n eg�szen a feh�rnem�ig, �s megpr�b�lta ler�ngatni, mik�zben folyamatosan besz�lt.
- P�r perce nem �gy t�nt, mintha ellenedre lenne egy kis hanc�roz�s. Akkor hanc�rozzunk!
Hermione �rezte, ahogy a f�rfi belekapaszkodik az als�nem�j�be, �s �gy d�nt�tt, ideje menek�l�re fogni, ak�r j�n Piton, ak�r nem. Mindenk�ppen ki kell nyitnia az ajt�t, ha m�s�rt nem is, h�t az�rt, hogy � maga kiszabaduljon innen. Ism�t nekifesz�lt Malfoynak, �s lel�kte mag�r�l, majd azonnal az ajt�hoz iramodott.

Lucius pillanatok alatt visszaszerezte ingatag egyens�ly�t, �s Granger ut�n vetette mag�t. L�tta, hogy a l�ny el�ri az ajt�t, �s elford�tja a kulcsot. Nem engedhette kijutni. Addig nem, am�g ki nem sz�rakozta mag�t. Csak ne �rezn� mag�t ilyen fur�n… Hermion�hez �rve kiny�jtotta a kez�t, �s elkapta a csukl�j�t, hogy visszar�ntsa a szob�ba. Granger felsik�tott, ami meglepte kiss�, de szinte azonnal elhallgattatta, ahogy kicsit kem�nyebben cs�kolta meg, mint �ltal�ban tette volna.

Hermione �nk�ntelen�l sik�tott fel, amikor meg�rezte a r�nt�st, �s azonnal r�j�tt, hogy butas�got m�velt. Nem lett volna szabad hangoskodnia, mert azzal k�nnyen �sszecs�d�thette volna a biztons�giakat. Tal�n Pitonnak seg�t t�j�koz�dni, de m�s el�nye biztosan nem lesz. Tomp�n ny�g�tt fel, amikor a f�rfi ism�t a sz�j�ra tapasztotta a sz�j�t, �s �rezte, hogy visszafel� h�zza a kanap�hoz. L�tta a f�rfi szem�ben a t�bolyult v�gyat, �s im�dkozott, hogy v�gre �sse ki az altat�… vagy Piton.
Az egyszem�lyes felment� sereg �ppen ebben a pillanatban robbant be a szob�ba…

***

Piton az ajt� fel� vetette mag�t, �s tett egy pr�b�t a kilinccsel. Legnagyobb meglepet�s�re az ajt� azonnal kiny�lt, �s szeme el� t�rult a szob�ban zajl� jelenet a maga �sszes r�szlet�vel. Granger hanyatt d�ntve a kanap�n, a szokny�ja teljesen felcs�szva, Malfoy pedig karcs� l�bai k�z�tt f�lig t�rdel lefogva a l�ny kezeit, mik�zben moh�n cs�kolja. Hirtelen fel sem fogta, hogy mibe cs�ppent bele, de a k�vetkez� pillanatban m�r cselekedett is.
H�tulr�l elkapta Malfoy v�ll�t, �s ler�ntotta a t�rs�r�l, majd maga fel� ford�totta. L�tta a szem�n, hogy a tudata m�r nem tiszta, m�g csak nem is alkoholm�morban �szik. Mindez persze nem tartotta vissza att�l, hogy irgalmatlanul �llcs�cson �sse a f�rfit. Malfoy megt�ntorodott a becsap�d�st�l, �s t�tov�n a kanap� fel� kezdett d�lni. Perselus �jabb �t�sre emelte az �kl�t, de l�tta, hogy a nagyk�vet tekintete telesen elk�d�s�l, �s lehanyatlik a kanap�ra. Grangernek alig siker�lt elg�rd�lni az �tb�l, k�l�nben a megtermett f�rfi egyenesen rajta landolt volna.
K�zelebb l�pett, �s a kez�t ny�jtotta a megviseltnek l�tsz� l�ny fel�.
- J�l van? – k�rdezte t�rsa arc�t f�rk�szve.
- Igen, k�sz�n�m – felelte Granger, mik�zben megigaz�totta a ruh�j�t. – �pp id�ben �rkezett… B�r m�r nem sok hi�nyzott, hogy kid�lj�n, az�rt �gy megnyugtat�bb volt.
- Megs�r�lt? – faggatta tov�bb. – Sik�t�st hallottam, gondolom, maga volt. B�ntotta Malfoy?
- Ahogy vessz�k – f�jt egyet a l�ny. – El akartam menek�lni a szob�b�l, vagy legal�bb el�rni az ajt�t, hogy kinyissam mag�nak, de visszar�ntott. Kicsit f�jt, �s meg is lepett. Egy�bk�nt semmi bajom.
- Rendben, akkor induljunk azonnal – adta ki az utas�t�st Piton, �s az ajt� fel� indult. – Megvan a kulcs?
- Igen – lengette meg a kis karik�n l�g� f�mdarabot, amit az im�nt hal�szott ki az �jult f�rfi zseb�b�l.

Elhagyt�k a szob�t, �s siet�sen v�gigiramodtak a folyos�n. Pitonnak esz�be jutott, hogy nem teljesen biztos Malfoy irod�j�nak hely�ben, �s azonnal a probl�ma megold�s�ra koncentr�lt.
- Szergej, hallasz? – k�rdezte fut�s k�zben.
- Persze, mondd csak! – hallotta a f�l�ben a fiatal orosz hangj�t. – J�l vagytok?
- Remek�l vagyunk, csak kellene Malfoy irod�j�nak pontos helye �s az odavezet� legr�videbb �tvonal.
- M�ris, egy pillanat… Megvan! A f�l�pcs�h�zba kell visszamennetek, �s a l�pcs�n fel a k�vetkez� emeletre. A folyos� jobb oldali szakasz�n lesz, a negyedik ajt� balra. Nem tudj�tok elt�veszteni – magyar�zta Szergej –, az lesz az utols� ajt�, �s a neve is ki lesz �rva.
- K�sz�nj�k – morogta Piton. – �llj k�szen, mindj�rt kapcsoljuk a g�pet.
- Epedve v�rom az inform�ci�-�radatot – hallotta m�g Szergej vid�m hangj�t, majd ism�t a k�rnyezet�re kezdett figyelni, ahogy el�rt�k a f�l�pcs�t.

�vatosan kik�mlelt az als� szint fel�, de nem l�tott semmi mozg�st. H�tra sem n�zve k�zen fogta a szorosan a h�t�hoz tapad� Grangert, �s elkezdte mag�val h�zni felfel�. Most �r�ltek csak igaz�n a vastag sz�nyegnek, ami jelent�sen tomp�totta siet�s l�pteik d�b�rg�s�t.
Halkan zih�lva �rtek fel a k�vetkez� szintre, �s �vatosan ellen�rizt�k, hogy v�rja-e �ket valamilyen �rs�g. A folyos� teljesen kihalt volt, �gy gondolkod�s n�lk�l fordultak ki a jobboldali szakaszra, majd v�gigfutottak eg�szen a negyedik ajt�ig. Az ajt�n sz�p, cirkalmas bet�k hirdett�k az iroda gazd�j�nak szem�ly�t a titulus�val egy�tt.

Hermione lenyomta a kilincset, de az nem engedett, �gy a z�rba illesztette a kulcsot. Elford�totta, �s az ajt� imm�r ellen�ll�s n�lk�l engedte be �ket a sz�pen berendezett el�t�rbe. K�t asztal �llt az �zl�sesen berendezett el�t�rben, nyilv�n k�t titk�rn� vagy asszisztens birtokolta �ket. Jobbra �s balra egy-egy �jabb ajt� ny�lt, �gy Piton az egyikhez, m�g Granger a m�sikhoz l�pett.
- Erre – intett Granger a f�rfinak, �s bel�pett a nagyk�vet irod�j�ba.
Sz�p, t�gas helyis�gbe jutottak. A szob�t a hatalmas, mahag�ni �r�asztal uralta, mely az ablak k�zel�ben �llt. M�g�tte k�nyelmesnek t�n�, b�rbe h�zott karossz�k, m�g az asztal el�tt k�t egyszer�bb sz�k kapott helyett. A falon dr�ga festm�nyek, az egyik sarokban gazdagon festett padl�v�za d�szlett. A padl�t f�nyesre pucolt parketta �s szint�n dr�ga, val�sz�n�leg k�zi csom�z�s� perzsasz�nyeg bor�totta.
- Bekapcsolom a g�pet – mondta Piton, �s m�r meg is nyomta a gombot, amit�l �letre kel a sz�m�t�g�p. – Szergej, figyelsz? Azonnal bet�lt a rendszer, �s m�r ind�thatod is a let�lt�st.
- Itt vagyok, �s m�r nagyon viszket az ujjam a billenty�k felett – v�laszolta izgatottan a fiatal orosz.
Hermione k�zben �tvette Piton hely�t a g�p el�tt, �s csatlakoztatta a piciny, �m ann�l nagyobb t�rhellyel b�r� adathordoz�t.
- K�sz a rendszer! Keresem a f�jlokat – sz�lalt meg Hermione, �s sebesen g�pelni kezdett.

Piton figyelte a l�ny t�nyked�s�t, �s lassan kezdte elhinni, hogy k�pes lenne bet�rni a KGB adatb�zis�ba. Amit m�velt, azt sokan megirigyelhett�k volna. Szinte m�g be sem t�lt�tt egy-egy ablak rendesen, de m�r t�nt is el, ahogy a megfelel� adatok beg�pel�sre ker�ltek. Elhat�rozta, hogy alkalomadt�n megk�rdezi t�le, mi is volt pontosan az a rengeteg ablak…
Gondolva a biztons�gra is mag�ra hagyta Grangert, �s ki�vakodott az el�t�rbe, hogy onnan ellen�rizhesse a folyos�t. Nem l�tott senkit, �gy megnyugodva t�rt vissza az irod�ba.
- Sok�ig tart m�g? – k�rdezte fojtott hangon Hermion�t.
- M�g f�l perc, �s k�szen vagyok – felelte halkan a l�ny le sem v�ve a szem�t a monitorr�l.
- Igyekezzen, nincs sok id�nk! – sziszegte az �gyn�k, �s ism�t idegesebb lett.
- Sr�cok, van egy kis gubanc – sz�lt bele Szergej hirtelen a f�l�kbe. – Nagy flanc ez a Malfoy, az m�r biztos.
- A l�nyeget, Szergej! – morrant Perselus.
- K�sleltetett riaszt�. Hamarosan l�togat�itok �rkeznek.
- T�n�s, Granger!
- K�szen vagyok, csak kikapcsolok – sietett a v�lasszal a l�ny.
- Hagyja a fen�be, h�zzunk innen! – ki�ltott r� most m�r a f�rfi.

Hermione felpattant a sz�kr�l, gyorsan lekapcsolt�k a vil�g�t�st, �s kifutottak a folyos�ra. Arra m�g volt ideje, hogy bez�rja az ajt�t, pontosan �gy, ahogy a nagyk�vet �r hagyta maga ut�n. Megpr�b�ltak nyugalmat er�ltetni magukra, �s �gy tenni, mintha csak elt�vedt vend�gek lenn�nek, akik a folyos�n felhalmozott m�t�rgyakat csod�lj�k.
- Csak nyugalom, nem lesz semmi gond – morogta halkan Piton, mik�zben �t�lelte a l�ny derek�t, �s �gy s�t�lt tov�bb. – Ha nem musz�j, akkor nem kellene vereked�sbe keveredn�nk.
Hallott�k a l�pcs�n tomp�n puffan� l�ptek zaj�t, �s egy pillanatra mindkett�j�k teste megfesz�lt a v�rakoz�st�l. M�r a folyos� k�zep�n j�rtak, amikor felbukkant a l�pcs�h�zb�l k�t megtermett, katon�san r�vid frizur�t visel� biztons�gi ember. Szigor� tekintettel k�zeledtek a fel�j�k, �s az eleg�ns zak� balj�slat�an dudorodott a bal h�naljuk alatt. Mindketten alig �szrevehet� f�lklipszeket viseltek, melyeken kereszt�l kapcsolatban tudtak maradni egym�ssal az eg�sz k�vets�g ter�let�n.
- Mit keresnek ezen az emeleten? – k�rdezte az egyik�k, egy sz�ke haj�, cseppet sem udvariasan.
- Mi is megh�vottak vagyunk a b�lra, amit Mr. Malfoy ad – felelte Piton nyugodtan.
- Az lehet, uram, viszont a b�li megh�v� nem jogos�t fel senkit, hogy a f�ldszinten k�v�l az �p�let m�s r�szeit is ig�nybe vegye. – A biztons�gi fenyeget�en l�pett k�zelebb Pitonhoz, �s lehalk�totta a hangj�t. – �n �gy gondolom, hogy �n�k miatt sz�lalt meg a riaszt�… uram. Mivel nem szeretn�nk megzavarni a b�lt holmi vad viselked�ssel, arra kell k�rnem �n�ket, hogy �nk�nt �s csendben, felt�n�s n�lk�l j�jjenek vel�nk.
- Nem �rtem, hogy mire c�loz – m�ltatlankodott Piton j�tszva a szerep�t. – Nem hiszem, hogy Mr. Malfoy �rt�kelni fogja a buzg�s�g�t, ha megtudja, hogyan viselkedtek vel�nk.
- Akkor err�l tal�n Mr. Malfoyt is meg kellene k�rdezn�nk – javasolta a m�sik biztons�gi.
- Ahogy �hajtj�k – b�lintott r� az �gyn�k a javaslatra.
- V�rjunk egy kicsit – emelte fel az egyik kez�t a sz�ke, m�g a m�sikkal a f�l�hez ny�lt, hogy jobban hallja a klipszen �t, amit mondanak neki.

Piton �s Granger �sszen�ztek, �s �rezt�k, hogy ebb�l a helyzetb�l kev�s es�llyel keverednek ki b�k�sen. Az �gyn�k szinte l�thatatlanul hunyor�tott a szem�vel, �s azonnal visszafordult a k�t orosz fel�.
- Nagyon �rdekes inform�ci�kat kaptam – n�zett r�juk a sz�ke orosz. – Egy rendk�v�l csinos ifj� h�lgyr�l kaptam �rtes�t�st, aki z�ld-ez�st est�lyit visel st�l�val, keszty�vel, �s aki alig negyven perce hagyta el a b�lt Mr. Malfoy oldal�n. Nem ismer�s a le�r�s v�letlen�l, kisasszony?
- Nem tudom, mir�l besz�l – mondta Hermione t�k�letesen alak�tva, hogy val�ban nem tudja, mir�l van sz�. – Nyilv�n nem �n vagyok az egyetlen, aki ezt a sz�nkombin�ci�t v�lasztotta ma est�re…
- H�lgyem, uram, k�rem, f�radjanak vel�nk – sz�l�totta fel �ket a m�sik orosz, �s megfogta Hermione karj�t, hogy ezzel is indul�sra biztassa.
- Azonnal engedje el a kisasszonyt! – sz�lt r� emeltebb hangon Piton a biztons�gira, �s tekintete nem sok j�val kecsegtetett.
- Mert k�l�nben?
- Ne akarja megtudni…
- Azt hiszem, hogy nem l�tja tiszt�n a helyzetet, uram. �n�k tiltott helyen tart�zkodnak, gyan�s k�r�lm�nyek k�z�tt, �s minden bizonnyal bet�rtek a nagyk�vets�g irod�iba, amivel angol fels�gter�leten k�vettek el b�ncselekm�nyt – vil�gos�totta fel �ket a sz�ke. Meg sem v�rta, hogy �ldozatai ak�r egyetlen sz�t is sz�ljanak, m�r meg is r�ntotta Granger karj�t, hogy indul�sra b�rja.

Piton csak erre v�rt. Amint Hermione elmozdult mell�le, azonnal lend�lt az �kle, �s becsap�dott az orosz f�lt�v�n�l. A sz�ke a falnak esett, �s meglep�d�tt ugyan, de hamar �sszeszedte mag�t. Mire a m�sik feleszm�lt, addigra igen k�zeli kapcsolatba ker�lt az orra Piton k�ny�k�vel. Arc�t el�nt�tte a v�r, ami viharos gyorsas�ggal kezdte �ztatni h�feh�r ing�nek gall�rj�t. Amint volt n�mi szabad t�r k�r�l�tte, Piton ell�kte Hermion�t a vereked�s k�zel�b�l, majd figyelm�t ism�t a k�t oroszra ir�ny�totta.
A sz�ke hatalmas �kle azonnal meglend�lt, amint lev�lasztotta mag�t a falr�l. Piton elhajolt el�le, �s ezzel egy id�ben elind�totta saj�t �t�s�t, ami a f�rfi bord�in �lt meg. A biztons�gi leg�ny megg�rnyedt, de Perselusnak be kellett vallania, hogy derekasan �llta a sarat. Ekkor �rte a meglepet�s, ami a m�sik orosz szem�ly�ben �rkezett. Az ifj� tit�n – aki kev�ss� volt ifj�nak, m�g kev�sb� tit�nnak mondhat� – �gy v�lte, hogy ha a fej�t haszn�lja, akkor �k ker�lnek f�l�nybe. Az isteni szikra felvillan�sa ut�n elkapta Piton v�ll�t, �s der�lt �gb�l megfejelte.
Piton kiss� megsz�d�lt, minek k�vetkezt�ben bekapott egy f�jdalmas r�g�st a gyomr�ba, �s elter�lt a f�ld�n. Benne rekedt a leveg�, de nem volt ideje sok�ig agoniz�lni lehanyatlott helyzet�n, mert l�tta, hogy a sz�ke orosz lend�ti a l�b�t. Egy gyors mozdulattal elkasz�lta a m�sik l�b�t, amin megt�masztotta mag�t, �gy � is mellette landolt a sz�nyegen, majd a m�sikra pillantott.

V�rben �sz� t�rsa l�tva koll�g�ja helyzet�t ism�t t�mad�sba lend�lt, �s igyekezett mag�t az �gyn�kre vetni. Piton kitartotta a l�b�t, �s megt�masztva az orosz has�n, k�nyelmesen �tl�kte �t a feje felett. A biztons�gi hasm�nt csap�dott be k�t m�terrel od�bb. L�bdobog�st hallott a h�ta m�g�l, �gy azonnal talpra sz�kkent, hogy szemben�zzen leg�jabb t�mad�j�val, m�g a m�sik kett� �sszeszedi mag�t. M�r k�sz�tette a l�b�t, hogy egy eleg�ns r�g�ssal folyos� k�r�li p�ly�ra �ll�tsa az �rkez�t, amikor egy f�nyes t�rgy s�v�tett el mellette, ami a friss er�vel �rkez� biztons�gi v�ll�ba csap�dva megt�rte annak lend�let�t. A s�t�t haj� orosz felki�ltott f�jdalm�ban, �s a falnak t�ntorodott, majd lassan eld�lt a sz�nyeg sz�l�n.
Visszafordult m�sik k�t j�tsz�pajt�s�hoz, �s egy-egy nyakszirtre m�rt �t�ssel sietve �lomba ringatta �ket. Megragadta Granger kez�t, �s a l�pcs� fel� indult maga ut�n h�zva a l�nyt. A m�g eszm�let�n l�v� oroszhoz �rve �t is megaj�nd�kozta a j�t�kony k�m�val, mik�zben a l�ny visszavette a peng�t, �s gyorsan megt�r�lve azt visszal�kte a tokj�ba.

- Most m�r t�nyleg t�n�s – morogta Piton, �s lesiettek a l�pcs�k�n a f�ldszint ir�ny�ba.
- Ha javasolhatom, akkor ink�bb azonnal l�pjetek le, �s ne menjetek vissza a b�lterembe – hallott�k meg Szergej hangj�t.
- T�mogatom az �tletet – mondta Granger. – Merre megy�nk? – k�rdezte t�rs�t�l, amikor az els� emeletre �rve ir�nyt v�ltott.
- A csel�dl�pcs�n megy�nk le – felelte –, azt nem �rzik a biztons�giak, mint a f�l�pcs�t.

Amikor letrappolva a csel�dl�pcs�n el�rt�k az el�t�rbe vezet� ajt�t, Piton r�snyire kinyitotta, �s kik�mlelt, hogy felm�rje a terepet. Nem akart belerohanni egy �jabb vereked�sbe.
- Mehettek, �res az el�t�r – seg�tett rajtuk Szergej, mire kicsusszantak az ajt�n, �s a f�bej�rathoz siettek.

Kil�pve a f�bej�raton Granger �vatosan fels�hajtott �r�m�ben, ami�rt kikeveredtek az egyes sz�m� vesz�lyz�n�b�l. T�rs�ra pillantott, aki t�retlen lend�lettel tartott a parkol� fel�. L�tta, hogy az arccsontj�n van n�mi duzzanat a lefejel�s maradv�nyak�nt, �s j�l tudta, hogy ha nem jegelik le hamarosan, m�g kellemetlenebb lesz a z�z�d�s. Val�sz�n�, hogy a has�t �rt r�g�s helye is sziv�rv�nyosra fog sz�nez�dni, �s csak rem�lte, hogy a f�rfi j�l t�ri az effajta gy�gykezel�st.

M�g a nagyk�vets�g el�tti park fel�n�l sem j�rtak, amikor meghallott�k a gyan�s zajokat a h�tuk m�g�tt. A fojtott orosz ki�lt�sok hallat�n Piton h�tra sem n�zve karon ragadta a mellette l�pdel� l�nyt, �s gyorsabb iramra �szt�k�lte. Hermione felszisszent, �s elmormogott az orra alatt egy k�romkod�st, amivel meglehet�sen k�nyelmetlen t�sark�it illette, de m�s panaszsz�t nem hallatott, hanem igyekezett tartani az iramot a mellette sz�guld� �gyn�kkel.

Hi�ba fogt�k azonban siet�sebbre a dolgot, a h�tulr�l �rkez� kiab�l�s �s a d�rg� l�ptek zaja egyre er�s�d�tt. Piton h�trapillantva meg�llap�totta, hogy az �ld�z�ik – sz�m szerint h�rman -, legyenek b�rmennyire is behem�tok, nagyon is gyorsan haladnak a j�l ismert terepen, �s lassacsk�n utol�rik �ket. �k pedig csak akkor tudj�k elker�lni a minden bizonnyal f�jdalmas �sszecsap�st, ha kicselezik a nagydarab fick�kat. Arr�l nem is besz�lve, hogy mihelyt megfelel� hall�t�vols�gra �rnek a b�loz� t�megt�l, a fogdmegek nem lesznek restek haszn�lni a l�fegyvereiket, amit semmik�ppen sem kellene kiv�rniuk.

- Minden rendben van? – hallatszott Szergej hangja a f�lesen kereszt�l.
- �jabb �ld�z�ket kaptunk, de ler�zzuk �ket, azt�n tal�lkozunk a sz�llod�ban – zih�lta Piton.
- Kell seg�ts�g? – �rdekl�d�tt az orosz.
- Nem, te csak menj, nincs semmi sz�ks�g arra, hogy v�letlen�l t�ged is kisz�rjanak. Mi majd megoldjuk a helyzetet – mondta Piton tudom�st sem v�ve a Hermione fel�l �rkez� szkeptikus pillant�sr�l.

Ekkor szerencs�j�kre baloldalon megjelent egy alkalmasnak l�tsz� bokrokkal, kisebb f�kkal tark�tott ter�let. Hirtelen k�zen fogta a mellette lohol� Grangert, �s ber�ntotta a bokrok takar�s�ba. Rem�lte, hogy ezzel eg�rutat nyertek, de r�videsen �jabb probl�m�val tal�lt�k szembe magukat: Hermione kis h�j�n orra esett, mikor b�li cip�j�nek sarka m�lyen belef�r�dott a puha f�ldbe, s szokny�j�t is foglyul ejtett�k a t�vises bokrok.
- Sz�ln�k, hogy ez a terep nem �ppen a toalettemnek lett kital�lva – f�jtatta a l�ny halkan, mik�zben pr�b�lta visszanyerni k�nyes egyens�ly�t, �s lecsavarni a l�bsz�r�ra tekeredett ruh�j�t.
- Vegye le a cip�it, �s a szokny�j�val is csin�ljon valamit, �n addig megpr�b�lom cs�kkenteni az �ld�z�ink sz�m�t – suttogta Piton, majd k�mforr� v�lt a s�t�tben.

Hermione egy darabig f�lelt, �s k�mlelte a hom�lyt, de nem hallott semmi neszt, csak saj�t sz�v�nek d�b�rg�s�t. �gy t�nt, olyan messze ker�ltek a h�zt�l, hogy m�r a zene legkisebb foszl�nya sem sz�r�dik ide. Bek�szott a s�r� bokrok k�z�, �s gyorsan nekil�tott, hogy a lehet� leghalkabban leszedje mag�r�l a top�njait, ami nem is ment olyan egyszer�en, ugyanis kezei er�teljes �temben remegtek. Egy m�ly l�legzetet v�ve pr�b�lta lenyugtatni mag�t, ami ugyan nem siker�lt teljesen, de legal�bb nagy nehezen leh�mozta mag�r�l a cipell�ket, �s a mellette l�v� bokor t�v�be rejtette �ket. �gy �rezte, hogy halk kapar�sz�sa �ri�si visszhangot vert a csendes parkba, �gy ism�t megmerevedett, �s hallgat�zni kezdett. Szerencs�re nem hallott semmit, csak az enyhe szell� j�t�k�t a f�k levelein, �s a t�voli �tr�l besz�r�d� aut�k moraj�t.

Kiss� megnyugodva nekil�tott ruh�ja �talak�t�s�hoz. Sajn�lkozva n�zett v�gig a csodasz�p kelm�n, melynek ez�stje tomp�n csillant meg a halv�ny holdf�nyben, de nem volt m�s v�laszt�sa, ha t�l akarta �lni a ma esti kalandot.
Nesztelen�l el�h�zta a t�rt a combj�ra er�s�tett tokb�l, �s p�r v�g�ssal t�rdig �r�v� kurt�totta a szoknyar�szt. A lenyesett anyagot a cip�je mell� s�llyesztette, majd megszabadult ugyancsak teherr� v�l� st�l�j�t�l is.

F�lig k�szva, f�lig m�szva az eddig rejtekhelyet ad� bokor-csoport sz�l�hez �vakodott. Szinte �szre sem vette, hogy m�g mindig markolja a kis ez�stt�rt. Fesz�lten hallgat�zott, �s igyekezett kik�mlelni valamit az egyre m�ly�l� s�t�ts�gb�l, de �gy �rezte, hogy az �jszaka, mint egy burok, befed mindent, elnyom minden zajt, s ism�t csak saj�t vad sz�vdobog�sa jutott el az agy�ig.

***

Piton �rny�k m�dj�ra suhant egyik bokort�l a m�sikig, nesztelen�l, mintha a talpai nem is �rinten�k a talajt. A park ezen r�sze el�g t�vol volt ahhoz az �sv�nyt�l, hogy a l�mp�k f�nye alig-alig sz�r�dj�n ide, s ez most komoly el�nyt jelentett az �gyn�knek. El�sz�r meg kellett er�ltetnie a l�t�s�t, hogy ne menjen neki semminek, de mostanra m�r hozz�szokott a rossz f�nyviszonyokhoz, �s k�nnyed�n t�j�koz�dott. Az �ket �ld�z� fogdmegeket is r�vid id�n bel�l kisz�rta. A nagydarab f�rfiak l�ptei messze elhallatszottak a l�ktet� csendben, b�rmennyire is pr�b�ltak �vatosan l�pdelni. Ha a hangjuk nem is �rulta volna el �ket, a bel�l�k �rad� er�teljes parf�mmel kevert izzadts�gszag mindenk�ppen nyomra vezetett volna.
Piton meglapult egy tereb�lyesebb fa t�v�ben, �s figyelte a t�le balra elhalad� fick�kat, akik ahhoz sajnos nem voltak el�g ostob�k, hogy sz�tsz�ledjenek, �s ezzel megk�nny�ts�k Piton dolg�t.
Perselus egy darabig figyelte �ket, ahogy lassank�nt el�recammognak a bokrok k�z�tt, majd kitapogatott egy nagyobbacska �gat maga mellett, �s a t�le jobbra l�v� boz�tos r�sz fel� haj�totta.

A halk puffan�sra a ver�leg�nyek nyomban felkapt�k a fej�ket, �s arra a helyre meredtek, ahol a zaj forr�s�t sejtett�k. �sszevillantva tekintet�ket megindultak a bokrok fel�, Piton pedig p�r m�terrel lemaradva ut�nuk lopakodott. A nagydarab pasasok egyre m�lyebbre hatoltak a boz�tos ter�leten izgatottan kutatva a hang forr�s�t, s nem is sejtett�k, hogy az ellent nem maguk el�tt, hanem ink�bb a h�tuk m�g�tt kellene keresni.
Piton a bokrok takar�s�b�l figyelte, ahogy a fogdmegek szinte egyszerre el�h�zz�k j�kora pisztolyukat, majd a l�fegyverb�l botorul b�tors�got mer�tve h�rman h�romfel� sz�lednek emberi jelenl�t ut�n kutatva.

Az egyik fick� a magas bokrok k�z�tt �rv�lkod� feny�f�hoz s�nd�rg�tt, a m�sik kett� az att�l kiss� t�volabb l�v� �r�kz�ld cserj�kkel be�ltetett dombot igyekezett felder�teni k�t oldalr�l. Piton �gy d�nt�tt, hogy az el�bbi pasas ut�n ered. Halkan a killer m�g� szeg�d�tt, �s �rny�kk�nt k�vetni kezdte a f�rfit, aki mindebb�l semmit sem vett �szre, szem�t �s pisztoly�t az el�tte l�v� j�cska fa t�rzs�n �s a k�r�l�tte l�v� bokrokon tartotta.

Piton akkor csapott le r�, mikor ben�zett a fa m�g�, �s olyan ir�nyb�l, ahonnan a legkev�sb� v�rta. Vill�mgyors mozdulattal tark�n v�gta az izomkolosszust tenyer�nek az �l�vel, majd miel�tt a fick� teljesen fel� fordulhatott volna, gyors egym�sut�nban megsorozta f�lt�v�t, nyak�t �k�lbe szor�tott kez�vel, l�b�t pedig az ellenf�l �rz�keny t�rdhajlat�n s�t�tte el.
A j�kora fogdmeg k�szs�gesen lehanyatlott a fa t�v�ben, hirtelen azt sem tudva, hogy honnan is j�tt a v�ratlan t�mad�s. Miel�tt r�j�hetett volna a titok nyitj�ra, Piton elcsaklizta t�le a fegyver�t, �s er�teljes �t�st m�rt a tark�j�ra. Az �r marad�k tudat�t is elvesz�tve halk puffan�st hallatva eld�lt a f�ld�n. Piton zsebre rakta a fegyvert, majd beh�zta a m�zs�snak t�n� testet a fa m�g�, hogy hi�nya egy ideig ne t�nj�n fel senkinek, �s ellopakodott a helysz�nr�l.

M�sik k�t �r szerencs�re messzebb kutatta a csalitost, �gy az �rulkod� zajok nem juthattak el f�l�kig. Annyira el voltak foglalva az �l�vil�ggal, hogy Piton �gy d�nt�tt, felesleges levad�sznia �ket, ink�bb nagy �vben megker�lve �ket vissza�l�lkodott a Hermion�t rejt� bokorhoz.
A l�ny l�that�an remegve, a t�r�t szorongatva v�rt r�, majd szinte a nyak�ba ugrott, mikor megl�tta.
- Amikor m�g messzebb volt, azt hittem, az egyik killer az – vacogta most m�r l�that�an megk�nnyebb�lten.
- M�g j� hogy v�rt, hogy meggy�z�dhessen a szem�lyazonoss�gomr�l, �s nem v�gta bel�m r�gt�n a t�rt, mint odaf�nt abba a fick�ba!
- Elhiheti, nem sokon m�lott…

Nesztelen l�ptekkel ism�t megindultak a parkol� ir�ny�ba, maguk m�g�tt hagyva a ser�nyen keresg�l� �r�ket. Hermione fel-felszisszent a l�b�ba f�r�d� t�sk�kt�l, �les k�vekt�l, �gakt�l, melyekt�l harisny�ja nem igaz�n v�dte meg, de egy id� ut�n talpa j�t�konyan zsibbadni kezdett, s szinte m�r alig �rzett valamit a g�r�ngy�s talajb�l. Sejtette, hogy k�s�bb ez �ppen ellenkez�leg lesz, de igyekezett nem t�r�dni a f�jdalmas j�v�vel.

Piton remek�l t�j�koz�dva szinte azonnal kital�lt a hom�lyos parkb�l. A kivil�g�tott parkol� sz�l�hez �rve ism�t megragadta Granger kez�t, �s fut�sra �szt�k�lte a l�nyt, �s �gy egyenesen beleszaladtak m�sik k�t ver�leg�nybe, akik �ppen a sof�rj�ket vallatt�k holl�t�kr�l. �m amikor megl�tt�k a fel�j�k rohan� alakokat, azon nyomban megfeledkeztek a r�m�lt oroszr�l, �s Piton�k fel� fordultak, meglehet�sen fenyeget� tart�st fel�ltve. Szerencs�re a fegyverek m�g nem ker�ltek el�, val�sz�n�leg az�rt, mert nem akartak a zs�folt parkol�ban v�res jelenetet rendezni.

Perselus �gy d�nt�tt, m�rpedig � igenis jelenetet fog rendezni. R�vid id�re megtorpanva maga m�g� r�ntotta Hermion�t, majd �j lend�letet v�ve �k�llel �rkezett az egyik, meglehet�sen meglepettnek t�n� �r arc�ba. A fick� tekint�lyes nagys�g� orra nagyot reccsenve nyomban elt�rt, s egy tov�bbi gyomorba, majd l�ba k�z� m�rt r�g�st�l hajladozva agoniz�lni kezdett.
A t�rsa azonnal k�sznek mutatkozott arra, hogy megtorolja eme b�ntettet. Piton fel� lend�lt, �m az �gyn�k k�nnyed�n kiv�dte az orm�tlan �t�st a kez�vel, majd az azt k�vet� r�g�s el�l is f�lret�ncolt. Ekkor viszont az addig al�ltnak t�n� m�sik �r hirtelen fel�ledt, �s h�tulr�l Perselusra vetette mag�t, egyik vaskos karj�val h�traszor�tva a kezeit, m�sikkal a nyak�t igyekezv�n h�tracsavarni.
Piton pr�b�lta leh�mozni mag�r�l a k�retlen koloncot, de kiss� elk�sett: a m�sik, m�g meglehet�sen ereje telj�ben l�v� killer gyors egym�sut�nban �llon, majd hal�nt�kon v�gta, s ek�zben a h�sos ujj�n l�v� fegyvernek tetsz�, �les gy�r�vel felhas�totta sz�j�t �s szem�ld�k�t. Piton l�t�s�t a f�jdalmon k�v�l a szem�be folydog�l� v�re is rontotta, �gy tov�bbi n�h�ny �t�st is beszerzett, m�r nem is sz�molta, hogy mennyit �s hova. Azt�n hirtelen azt �rezte, hogy a h�ta m�g�tt l�v� szi�mi iker hirtelen lev�lik r�la. Felszabadult kezeivel v�gre el tudta h�r�tani a m�sik �r ostrom�t, majd ellent�mad�st kezdem�nyezett, melynek v�g�n a nagydarab fick� f�j� �gy�k�t dajk�lva hevert a f�ld�n.
Pitonnak ezut�n v�gre lehet�s�ge ny�lott r�, hogy megtudja, mi t�rt�nt a h�ta m�g�tti �rrel: az izomkolosszus az oldal�n fekve al�lgatott �ppen, a h�t�n egyre terjed� v�r�s folt jelezte a behatol� t�r kor�bbi hely�t. Az �gyn�k m�r-m�r m�ltat� megjegyz�st mondott a fegyver�t tisztogat� Hermion�nak, de azt�n m�gis meggondolta mag�t, �s ink�bb gyorsan az aut�ba parancsolta a l�nyt. � maga a vol�n m�g� pender�lt, majd f�kcsikorgatva kifarolt a parkol�b�l.

A sebess�gkorl�tot magasan t�lsz�rnyalva igyekeztek elhagyni a nagyk�vets�g �p�let�t. Szerencs�re nem voltak sokan az utakon, �gy nem kellett semmilyen v�ratlanul felbukkan� akad�llyal sz�molniuk.
Mikor m�r �ppen fell�legeztek volna, egy barna, les�t�t�tett Volvo z�rk�zott fel szorosan a h�tuk m�g�, a legapr�bb k�ts�get sem hagyva sz�nd�kai fel�l. Piton a visszapillant� t�k�rben l�tni v�lte a s�t�t egyen�lt�nybe b�jtatott killereket a sz�lv�d� m�g�tt, de azt m�r nem tudta megsaccolni, hogy h�nyan lehetnek.
T�vig nyomta a g�zped�lt, �s igyekezett lehagyni az �ld�z�iket, de azok csak-csak nem akartak leszakadni r�luk. A tank szerencs�re szinte tele volt, �gy ak�r reggelig is elaut�k�zhatnak, de nem sok kedve volt ahhoz, hogy ilyesmivel t�ltse az �jszak�t. Sebei vadul sajogtak, nem egyb�l m�g mindig folydog�lt a v�r, �s jelenleg legsz�vesebben egy �gyra v�gyott.

Id�k�zben elhagyt�k a diplom�ciai negyedk�nt elh�res�lt, r�gi udvarh�zakkal, palot�nak beill� �p�letekkel, �s hatalmas parkokkal teli negyedet, �s imm�r a belv�ros fel� sz�guldottak. A barna Volvo tov�bbra is a nyomukban �getett, a legcsek�lyebb sz�nd�kot sem mutatott arra, hogy futni hagyja �ket.
Be�rtek a belv�ros sz�k utc�csk�ira, ahol m�r sokkal nehezebben ment a sz�guld�s, a sok kanyar �s �tkeresztez�d�s miatt. Az �ld�z�ik egyre jobban r�juk tapadtak, �s Piton sejtette, hogy csak az�rt nem haszn�lj�k itt a fegyvereiket, mert t�l sok tan�ja lenne a l�v�ld�z�snek. Igyekezett ler�zni �ket, �s �ssze-vissza kanyargott a keskeny utakon, de nem siker�lt tart�s el�nyre szert tenni�k.

Piton egyre ink�bb biztos volt abban, hogy �gy nem fogj�k ler�zni a fogdmegeket, m�s m�dszert kell tal�lniuk. Hirtelen egy el�gg� �r�lt �tlet kezdett k�rvonalaz�dni a fej�ben…
- Ugye azt mondta, hogy tud b�nni a pisztollyal? – k�rdezte a mellette �l� Grangert. A l�ny �ppen azzal volt elfoglalva, hogy a keszty�tart�ban tal�lt t�rk�p seg�ts�g�vel meg�llap�tsa, hogy merre vannak, �s merre lenne �rdemes menni�k. Mikor a k�rd�s elhangzott, homlokr�ncolva n�zett fel t�rs�ra.
- Igen, tudok – felelte. – Mit tal�lt ki?
Piton tov�bbra is a vezet�sre koncentr�lva el�adta a terv�t:
- Ki kellene menn�nk innen egy kev�sb� forgalmas �tra, tal�n valamelyik v�rossz�lire, ott meg kell pr�b�lnia sz�tl�ni a kerekeiket, mert �gy t�nik, m�s es�ly�nk nincsen, hogy ler�zzuk �ket – mondta, majd kivette a zs�km�nyolt fegyvert a zak�ja zseb�b�l, �s a n�m�n �l� l�ny �l�be ejtette.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan j� �tlet… – ellenkezett Hermione. – Vissza fognak l�ni, ha kihaltabb �tszakaszra �r�nk, teh�t ha nem tal�lom el els�re a kerek�ket, akkor nek�nk annyi – �sszegezte komoran.
- Pontosan, Miss Granger – villantotta r� a l�nyra a tekintet�t Piton. – Ez�rt kell mindent megtennie, hogy els�re sikeres legyen. K�sz�lj�n fel, majd sz�lok, ha l�het – mondta, majd egy �les balkanyarral nyomban a k�lv�ros fel� vette az ir�nyt.
Hermione belet�r�d�en fels�hajtott, majd leh�zta az ablakot, �s k�zbe fogta a h�v�s �rint�s� fegyvert.

Alig negyed�ra m�lva m�r az egyik v�rosb�l kivezet� �ton sz�guldottak. A h�zak lassank�nt el-elmaradoztak mellett�k, �s most a kop�r, n�h�ny f�val szeg�lyezett mez�gazdas�gi ter�letek v�ltott�k egym�st az �zemekkel �s a tany�kkal. Piton �gy d�nt�tt, hogy ez megfelel� hely lesz az akci�hoz. Kem�nyen a g�zra l�pett, ami v�ratlanul �rte a m�g�tt�k halad� Volv�t, ami �gy j�csk�n lemaradt m�g�tt�k. Piton, mikor megfelel�nek �t�lte a t�vols�got, hirtelen a padk�ra h�z�dott, majd a k�zif�k seg�ts�g�vel �lesen meg�llt. A m�sik aut� nem tudott id�ben reag�lni, �gy vad temp�ban elh�zott mellett�k, �s j�val el�r�bb tudott csak teljesen lef�kezni.
Perselus tov�bbra sem t�tlenkedett, hanem �lesen balra kanyarodva keresztbe�llt az �ton.
- Most l�j�n! – ki�ltotta oda a l�nynak.

Hermione fogait �sszeszor�tva koncentr�lt, ennek ellen�re az els� goly� nem tal�lta el a kereket, hanem az aszfaltba csap�dott. A Volv�nak id�k�zben m�r majdnem siker�lt megfordulnia…
- Gyorsan! Pr�b�lja �jra – utas�totta Piton Grangert. – Koncentr�ljon, siker�lni fog! – b�ztatta a l�nyt.
Hermione ism�t nekiveselkedett az imm�r fel�j�k sz�guld� aut� kerek�nek, h�t�n a jeges ver�t�k patakokban folyt, j�gcsapp� fagyasztva eg�sz test�t. Felh�zta a fegyvert, majd c�lra tartotta, �s t�zelt. Ez�ttal l�v�se telibe tal�lt! A bal els� gumi nagyot durranva sz�trobbant, r�vid id�re ir�ny�thatatlann� t�ve az aut�t.
- A jobb els�t is l�je sz�t, Granger! Gyorsan! – s�rgette Piton.
A l�ny ism�t c�lzott, �s ism�t tal�lt. A killerek az els� k�t kerek�k elvesz�t�se ut�n k�nytelenek volt le�llni, mert a kocsijuk teljesen ir�ny�thatatlann� v�lt. Nagyot f�kezve, keresztben �lltak meg az �ton, �s Hermione l�tni v�lte a gyorsan leh�z�d� ablakokon kidugott fegyvercs�veket, amik egyenesen r�juk szegez�dtek. A h�t�n csordog�l� jeges ver�t�k ellen�re olyan melege lett, mintha vulk�non cs�cs�lne. Hirtelen fogalma sem volt, hogy mit is k�ne csin�lnia, hogy elker�lje a szomor� v�get… Gondolatai teljesen lefagytak, ak�rcsak a tagjai…

- A francba! – szitkoz�dott Piton a m�sik oldalon. – H�zza le a fej�t, Granger! – utas�totta a l�nyt, majd a g�zra l�pve �jra sz�guld�sra �szt�k�lte az aut�jukat, �gy a nekik sz�nt goly�k a kocsi h�tulj�t �rt�k.
Hermione felemelkedett az �l�s m�ly�r�l. Biztos volt benne, hogy ha Piton nem ki�lt r�, nem lett volna k�pes megmoccanni sem, �s most val�sz�n�leg t�bb sebb�l v�rezne, m�r ha nem halt volna meg nyomban.
- K�sz�n�m… – fordult a mellette �l� f�rfi fel�.
- K�s�bb h�l�lkodjon, kisasszony – szak�totta f�lbe Piton. – Most miel�bb el kell t�nn�nk innen – mondta, majd nem k�m�lve az aut�jukat, ism�t kem�nyen a g�zra l�pve gyorsan els�p�rtek a helysz�n k�zel�b�l. Szerencs�re sem a barna Volvo, sem �jabb, �ld�z�sre v�llalkoz� aut� nem t�nt m�r fel a sz�llod�ig.

***

A sz�lloda parkol�j�ban m�r ott toporgott Szergej, meglehet�sen t�relmetlen�l.
- �risten, h�t veletek meg mit t�rt�nt?! – k�rdezte sz�rny�lk�dve, ahogy r�pillantott az �gyn�k v�res, n�hol m�r j�csk�n sz�nesed�, p�posod� arc�ra.
- El�sz�r menj�nk fel a szob�ba, azt�n majd mindent elmondunk – morogta fojtott hangon Piton, �gyelve arra, hogy ne �lj�n ki az arc�ra, hogy mennyire sajog szinte az �sszes porcik�ja.
Hermione sem volt �ppen a legeleg�nsabb jelens�g mez�tl�b, kiszakadt harisny�ban, felhorzsol�dott l�bakkal a hirtelenj�ben megkurt�tott b�li ruh�ban, �s a l�tv�nyt m�g az er�sen s�ntik�l� l�ptei is fokozt�k.
Szerencs�re a sz�lloda hallj�ban egy l�lek sem volt, �gy �szrev�tlen�l �s magyar�zkod�s n�lk�l fel tudtak menni a szob�ba, ahol azt�n ki-ki a legk�zelebbi sz�kre roskadt le.

- Akkor halljuk, mi t�rt�nt, miut�n elk�ldtetek – k�rdezte ism�t Szergej.
Piton p�r mondatban �sszefoglalta neki az esem�nyeket, mik�zben egy vizes zsebkend�vel nagyj�b�l letiszt�totta v�res arc�t, majd javasolta, hogy n�zzenek bele a let�lt�tt anyagba. Hermione hozz�csatlakoztatta a laptopj�hoz az apr� adatt�rol�t, majd k�rbe�lt�k a szerkezetet, �s elkezdt�k m�dszeresen �tn�zni az elej�t�l kezdve a dokumentumokat.
A legt�bb f�jl oroszul vagy angolul volt �rva, azokkal k�nnyed�n boldogultak. A nagyk�vets�gi iratokat k�nnyen kiv�logatt�k, azokon a nagyk�vets�g pecs�tje szerepelt minden esetben. Lucius Malfoy rendszeret� ember volt: a mag�n iratai, amelyeknek a nagy r�sze k�l�nb�z� emberek viselt dolgait tartalmazta, val�sz�n�leg zsarol�si c�lzattal, egy k�l�n k�nyvt�rban voltak, igaz titkos�tva, de azt Szergej k�nnyed�n felt�rte. B�r az �r�sok nagy r�sze olyan k�rm�nfontan volt megfogalmazva, hogy egy tapasztalt b�r� is nehezen tenn� h�v�sre ezek alapj�n zsarol�s�rt Malfoyt.

A nagy mennyis�g� dokumentum k�z�tt els� k�rben f�k�nt a neveket, helysz�neket kerestek, �m csal�dniuk kellett. Sem a kutat��llom�s nev�vel, sem a kutat�k�val nem tal�lkoztak.
- Ennyi mindent r�szletesen v�gigolvasni napokba telhet… – morogta Piton f�radtan. – Annyi id�nk pedig nincs.
- Val�sz�n�leg, ha � is vette meg azt, amit keres�nk, arr�l nem fogunk tal�lni semmit. Arr�l viszont tal�lhatunk, hogy kinek sz�nd�kozik eladni. Az elad�s felt�teleir�l csak �rt valamilyen meg�llapod�st, �s annak itt k�ne lennie… – t�prengett Hermione hangosan.
�m hi�ba kerestek r� az ismert terrorszervezetek, maffi�k nev�re, vezet�ikre, �s a tov�bbi lehets�ges v�s�rl�kra, nem tal�ltak semmit.
- Ezt nem �rtem – s�hajtott fel Hermione a szem�t d�rzs�lve. – Biztosan nem gondoltunk valamire… vagy Malfoy mindent sz�pen kit�r�lt…

- Ez az! – ki�ltott fel Piton hirtelen. – Szergej, ugye azt mondtad, hogy ezen a m�don mindent let�lt�tt�nk, ami Malfoy g�p�n volt, vagyis �gymond csin�ltunk egy lenyomatot r�la. Nem lenne megoldhat�, hogy l�thassuk az ut�bbi napokban t�r�lt elemeit? Ha j�l tudom, a sz�m�t�g�pek eset�ben az ilyet vissza lehet keresni…
Szergej elgondolkozva r�ncolta a homlok�t.
- H�t nem lesz egyszer�, de megpr�b�lhatom, �s van r� es�ly, hogy siker�lni fog… – t�prengett. – Viszont ahhoz t�bb id�re lesz sz�ks�gem, �s nem �rtana aludni is egyet, miel�tt hozz�kezden�k. Mellesleg ez ut�bbi r�tok is r�tok f�rne.
- Igazad van, pihenten k�nnyebben fog menni a gondolkoz�s is – felelte Piton, majd az �r�j�ra n�zve meg�llap�totta, hogy bizony m�r lassan hajnalodik. – Legyen az, hogy eb�d k�r�l idej�ssz, �s akkor �jra nekifutunk. Mi, Miss Grangerrel elkezdj�k �tolvasni a dokumentumokat, addig pedig te tudsz egy m�sik g�pen a t�r�lt �llom�nyok ut�n keresni.
- Rendben – egyezett bele l�that� �r�mmel Szergej, majd m�r indult is. – Sz�ljatok, ha sz�ks�getek van holnap valamilyen gy�gyszerre, akkor miel�tt idej�v�k, beugrok egy gy�gyszert�rba, �gy l�tom, a f�jdalomcsillap�t� el fog kelleni… – n�zett v�gig a m�sik kett� m�g mindig meglehet�sen tropa megjelen�s�n. – H�t akkor, j� �jszak�t! – b�cs�zott, majd elhagyta a szob�t.

***

Piton nagy nehezen felkecmergett a sz�kb�l, �s k�zben igyekezett �gy tenni, mintha semmije se f�jna. Az apr� grimasz az arc�n azonban nyomban el�rulta.
- J�l van, Perselus? – k�rdezte agg�dva Hermione. – Seg�tsek valamit?
Az �gyn�k mogorv�n n�zett le a fotelben �l� l�nyra. Most legkev�sb� az hi�nyzik neki, hogy egy n�szem�ly minden egyes sebe l�tt�n sop�nkodva k�rbeugr�lja. Nyugalomra v�gyik, az isten szerelm�re! Na meg egy j� forr� f�rd�re. Emellett pedig ut�lja, ha gyeng�nek l�tj�k…
- K�sz�n�m, nem kell. El tudom int�zni magam is – v�gta oda a l�nynak ellens�gesen, majd nem �ppen dali�s j�r�ssal bevonult a f�rd�szob�ba, becsapva maga m�g�tt az ajt�t.
Hermione megb�ntva b�mult ut�na, �s fogalma sem volt, hogy most �ppen mi rosszat sz�lt vagy tett.

Perselus hosszan �llt a zuhany alatt, �lvezve, hogy a forr� v�z enyh�ti f�j� porcik�inak k�njait. Felrepedt ajka �s szem�ld�ke m�r nem v�rzett, �s szerencs�re a sebek sem voltak olyan m�lyek vagy hossz�ak, hogy az �sszevarr�sukra lenne sz�ks�g. A z�z�d�sai sem l�ktettek m�r annyira, b�r a sziv�rv�ny minden sz�n�ben pomp�ztak, �s alaposan meg is dagadtak. Abban viszont biztos volt, hogy semmilyen maradand� s�r�l�st nem szerzett, h�la az �gnek. A megl�v�ek p�r napon bel�l meggy�gyulnak, elhalv�nyodnak, ha addig m�g s�r�n f�jni is fognak.

Az alapos tiszt�lkod�s ut�n nagyj�b�l lefert�tlen�tette a sebeit, legal�bbis amikhez hozz�f�rt, majd az elrongyol�dott, v�res �lt�ny�t a kuk�ba haj�tva, egy f�rd�leped�t tekert a dereka k�r�, �s abban l�pett a Grangerrel k�z�s h�l�szob�ba.
A l�ny m�r az �gyban volt, l�tsz�lag aludt, szorosan az �gy sz�l�hez simulva, m�r-m�r leesve arr�l. Piton egy darabig eln�zte a takar� alatt rejt�z� karcs� alak k�rvonalait, d�s, jelenleg k�cos s�r�ny�t, csupasz, v�kony karjait… Err�l azonnal esz�be jutottak a nagyk�vet szob�j�ban t�rt�ntek, ahogy a l�ny seg�ts�g�rt ki�ltva verg�d�tt annak a mocskos diszn�nak a karjai k�z�tt. Majd a k�p egyel el�r�bb ugrott, �s felid�z�d�tt benne, ahogy a l�ny a karjaiba vetette mag�t, miut�n visszaj�tt a fogdmegek ut�ni vad�szatb�l. Ezut�n ism�t v�ltozott a szint�r, m�r az aut�ban �ltek, s Hermione remeg� kez�ben ott meredezett a hatalmas pisztoly, amit � l�k�tt neki oda, r�b�zva ezzel – ha akaratlanul is – az �let�t…
Hirtelen, maga sem tudta, hogy mi�rt, de megb�nta a kor�bbi durva, elutas�t� szavait, amikor a l�ny csak a seg�ts�g�t aj�nlotta fel. Nem lehetett k�nny� neki, amennyi mindenen a mai este folyam�n kereszt�lment, �s �, Piton, m�g csak arra sem volt k�pes, hogy emberi m�don sz�ljon hozz�.

Leereszkedett a l�ny mell� az �gyra, Hermione szemei nyomban felpattantak, ahogy meg�rezte a jelenl�t�t.
- Most meg mit akar? – suttogta a l�ny, s Piton j�l l�tta a szem�ben a sz�letend�, �m er�sen visszatartott k�nnyeket.
- Bocs�natot k�rni az el�bbi�rt – v�laszolta halkan.
Hermione k�tkedve, �rtetlen�l n�zett fel r� azokkal a gesztenyesz�n szemeivel.
- Mi�rt csin�lja ezt? – k�rdezte tomp�n.
- Micsod�t? – K�nytelen volt visszak�rdezni, pedig pontosan tudta, hogy mire gondol a m�sik.
- Mi�rt b�nt meg az egyik pillanatban, �s kedves az ut�na k�vetkez�ben, csak az�rt, hogy azt k�vet�en megint undok legyen? Mi�rt mentett meg ma este t�bbsz�r is – hol a hal�lt�l, hol m�g valami ann�l is rosszabbt�l, ha egyszer annyira ut�l? – mormolta monoton hangon.

Piton fels�hajtott. Fogalma sem volt, hogyan magyar�zza meg a l�nynak… Vagy, hogy lenne-e �rtelme b�rmit is megmagyar�zni. Egyszer tal�n mag�t�l is r�j�n… De mire is? Saj�t maga sincs tiszt�ban vele…
- �n ilyen vagyok, Granger – v�laszolta jobb h�j�n; hangja nyersen �szinte volt. – Ne v�rjon t�lem kedvess�get, ne v�rjon t�lem semmit se. Az �let�t r�m b�zhatja, abban j� vagyok, de m�st soha-soha nem b�zzon r�m. – Belen�zett a l�ny csal�dotts�gt�l f�nyl� szem�be. Csal�dott? De h�t mi�rt? Mit v�rt? Ink�bb elfordult, �s a fal fel� mondta a t�bbit. – De t�nyleg sajn�lom, hogy az el�bb goromba voltam mag�val, nem ezt �rdemelte, miut�n olyan j�l helyt�llt ma este. – Tov�bbra sem n�zett a l�nyra, �gy nem l�thatta az �r�m�t, ami szavai hallat�n felragyogott Hermione szem�ben.


K�s�bb m�r a m�ly �lomb�l �bredt hirtelen, el�sz�r maga sem tudta, hogy mire is riadhatott fel. Sziszegve �tfordult a m�sik oldal�ra, igyekezett a f�lhom�lyban kivenni a mellette fekv� alak k�rvonalait. Hi�ba er�ltette azonban a szem�t, a takar� �res volt, nem rejtett senkit.
Pitonba belemart a r�m�let. M�r ugrott volna fel az �gyr�l, �m megl�tta a szemben l�v� ajt� al�l kisz�r�d� f�nyeket, �s megnyugodott.
Azt�n m�gis felt�p�szkodott, �s odasomford�lt a f�rd�szob�hoz. M�r emelte a kez�t, hogy kopogjon, de azt�n m�gis visszakozott. �ppen fordult volna vissza az �gy fel�, mikor meghallott egy bentr�l j�v� szisszen�st. Most m�r haboz�s n�lk�l megz�rgette az ajt�t.
- Granger, minden rendben van? – k�rdezte.
- Persze – hallatszott a l�ny hangja, majd egy �jabb szisszen�s.
- Na, azt k�tlem – mormogta halkan. – Tudok valamiben seg�teni? – k�rdezte imm�r emeltebb hangon.
- Nem kell – �rkezett a t�m�r v�lasz.
- Ne legyen olyan makacs – incselkedett vele Piton. – Gyer�nk, nyissa ki.
Hossz� ideig nem t�rt�nt semmi, azt�n csoszog� l�ptek zaja hallatszott, �s felt�rult az ajt�. A m�sik oldal�n Hermione �llt, kibontott hajjal, fogaival als� ajk�ba harapva, h�l�ingben, egyik kez�ben csipesszel, a m�sikban egy �sszev�rzett vatt�val; a helyis�get belengte a fert�tlen�t� szaga.
Piton nyomban �sszerakta a k�pet, �s �tkozta mag�t, hogy nem j�tt r� kor�bban.
- Mi�rt nem sz�lt, hogy seg�tsek a talp�t rendbe tenni? – k�rdezte. – Egyed�l nem f�r rendesen hozz�, pedig biztos sok minden belement, amilyen sok�ig mez�tl�b kellett lennie…
- Egyed�l is meg tudom csin�lni! – er�sk�d�tt a l�ny.
- Ne legyen buta – mondta szinte m�r gyeng�den a f�rfi. – J�jj�n ki az �gyra, ott jobban hozz�f�rek. – Hermione szemeiben t�kr�z�d� bizalmatlans�g l�tt�n �gy �rezte mag�t, mintha egy riad �llatk�t kellene meggy�znie arr�l, hogy nem fogja b�ntani. – Na, j�jj�n – ny�jtotta a kez�t, majd �vatosan odavezette a l�nyt az �gyhoz. Odahozta a f�rd�szob�ban hagyott felszerel�st, a csipeszt, a fert�tlen�t�t, a vatt�t, az �rz�stelen�t�t, �s nekil�tott a kecses, jelenleg cs�ny�n v�r�sl� talpak �pol�s�nak. Mire befejezte, Hermione m�r az igazak �lm�t aludta. � pedig, maga sem tudta, hogy mi�rt, de gyeng�den betakargatta a l�nyt, majd csak fek�dt hanyatt, a plafont b�mulva, �lmatlanul, a mellette fekv� alakon �s k�ldet�s�k�n t�prengve.

Egyszer csak az �gy megnyikordult, �s meleg, puha b�r, kiss� m�g nedves hajf�rt�k simultak hozz�. El�sz�r el akart h�z�dni, de azt�n t�l gyenge volt hozz�, nem tette meg. Ink�bb hagyta, hogy a l�ny m�g jobban az oldal�hoz kucorogjon. Azt�n, mintha csak erre v�rt volna, m�ly, gy�gy�t�, tudatlan �lomba s�llyedt.

El�z�←…….→K�vetkez�