4. fejezet - Rabl�-pand�r


A mind s�t�tebb� v�l� szob�ban az ablak mellett �ll� �gyon fekv� alak meggondolatlanul �tfordult a m�sik oldal�ra. Tett�nek k�vetkezm�nye egy f�jdalmas reccsen�s, majd egy elhal� nyekken�s volt, ahogy a kifek�dt matrac megf�radt rug�i megmozdultak.
Perselus d�h�sen mordult egyet, ahogy pr�b�lt valamennyire k�nyelmes testhelyzetet felvenni a kiss� dohos paplan alatt, hogy pihenhessen m�g egy kicsit, de a matracb�l �rkez� mind elkeseredettebb hangok kezdt�k ki�zni az �lmot a szem�b�l. Igaz�tott egyet a p�rn�j�n, �s csak az�rt is eld�nt�tte, hogy visszaalszik m�g legal�bb egy �r�ra.

M�r majdnem siker�lt elaludnia, amikor sik�t�st hallott. A hangra azonnal fel�lt, �s m�g a rug�k ide-oda mozogtak alatta, � azon gondolkodott, hogy val�ban hallotta-e a hangot, vagy csak ellazul� elm�je akart vele tr�f�t �zni. Amikor azonban fura csapkod�st �s megmagyar�zhatatlan dobog�st hallott, m�r ki is pattant az �gyb�l, �s a szomsz�d szoba fel� iramodott.
Vajon ki t�madta meg Grangert? Tal�n m�r tudj�k is, hogy �k itt vannak, �s a l�nyt akart�k el�sz�r elint�zni, ut�na pedig �t? Mik�zben a gondolatok �tcik�ztak az agy�n, megtette a k�t ajt� k�z�tti p�r m�teres t�vols�got, fegyver�t kibiztos�tva bel�kte az ajt�t, �s egy gyors pillant�st vetett a szoba l�that� r�sz�re, hogy felm�rje a viszonyokat.
Arra viszont nem sz�m�tott, ami abban a pillanatban t�rt�nt, amikor ben�zett a ny�l� ajt�n: egy halk, elt�veszthetetlen pukkan� hangot hallott, amit egy m�sik hasonl� k�vetett, v�g�l pedig a padl�ra sz�r�d� vakolat koppan�sait v�lte felismerni, mik�zben az ajt�keret melletti falhoz vetette a h�t�t. P�r m�sodperc m�lva csend lett, �s ezt igaz�n nem tudta mire v�lni. A t�mad�nak vagy a t�mad�knak teh�t van fegyver�k, amit nem is sz�gyellnek haszn�lni. A l�nyt m�r nyilv�n leszerelt�k, hiszen nem hallotta Grangert.

M�r �ppen azt kezdte tervezgetni, hogy hogyan is tegye �rtalmatlann� a bent l�v�ket, hogy kimenthesse a l�nyt, amikor egy bizonytalannak t�n� hang szak�totta f�lbe a gondolatmenet�t.
- Perselus, maga az?

M�r majdnem v�laszolt a l�nynak, amikor halk, �vatosan k�zeled� l�ptek nesz�t ismerte fel. Valaki az ajt� fel� tartott, �s mivel nem akarta, hogy felk�sz�letlen�l �rje a felbukkan� idegen �br�zat, m�r k�sz�tette is az �kl�t, hogy le�sse az �rkez�t, b�rki legyen is az. Er�sen koncentr�lt, hogy mikor fog a betolakod� az ajt�hoz �rni, hogy a megfelel� pillanatban lend�tse az �kl�t. A l�ptek lassulni kezdtek, majd elhaltak, �s Perselus egy m�sodperccel k�s�bb �tj�ra engedte a karj�ban fesz�l� �t�st.

A szob�b�l kil�p� l�nynak az utols� pillanatban siker�lt elhajolnia a vihark�nt �rkez�, minden bizonnyal hatalmasnak �g�rkez� �k�lcsap�s �tj�b�l. Pitont a lend�let tov�bb vitte, szinte besodorta az �rtetlen �s meglepett n�t a szob�ba, �s egym�sra zuhanva ter�ltek el a piszkos sz�nyegen.
- Mi a fen�t csin�l? – ny�gte Hermione leveg��rt k�zdve a r� nehezed� f�rfi alatt.
- Mit t�rt�nt? – k�rdezte Piton, ahogy megpr�b�lt felt�p�szkodni. – Ki t�madta meg? Maga akart lel�ni?
- Nem t�madott meg senki – felelte a l�ny.
- Akkor minek sikoltozik? – csattant a f�rfi hangja. – A fr�szt hozza az emberre, arr�l nem is besz�lve, hogy sim�n lel�hettem volna.
- M�g hogy lel�hetett volna… Tal�n ink�bb ford�tva – dohogott Granger. Fel�llt a padl�r�l, �s bor�s tekintettel a t�sk�j�hoz l�pett.
Perselus l�thatta, amint a l�ny az aut��tr�l megismert fegyvert ellen�rizve, majd biztons�gosnak tal�lva a ruhakupac tetej�re teszi.

- Maga kire l�tt? – k�rdezte �rtetlen�l Piton. K�zelebb ment az omin�zus stukkerhez, �s megn�zte mag�nak.
- Nem kire, hanem mire… N�zze meg nyugodtan, az �ldozat ott hever a fal t�v�ben.

Piton �rdekl�dve vonta fel a szem�ld�k�t, majd sarkon fordult, �s az ajt�hoz ment. Szem�gyre vette a keret melletti falon l�v� diszkr�t lyukat, majd leguggolt, hogy mi is van a fal mellett. Hitetlenkedve ismert fel egy cs�t�nyt, ami a h�t�ra esve mereven emelte az �g fel� l�bait.
- Ugye nem mondja komolyan, hogy egy cs�t�ny miatt volt az eg�sz? – h�rd�lt fel a f�rfi, amikor �sszerakta a k�pet.
- Na, �s akkor mi van, ha a cs�t�nyra l�ttem? – k�rdezte felszegett �llal a l�ny. – Ut�lom, ahogy kapar�szva m�szk�lnak mindenfel�, �s nem hagynak aludni…
- Meg�ll az eszem – huppant le Piton az �gy sz�l�re hitetlenkedve. – Nem, ne akarja tov�bb magyar�zni – emelte fel a kez�t, hogy elej�t vegye a l�ny sz��radat�nak. – Szedje �ssze mag�t, �s egy�nk valamit. Aludni m�r �gysem fogok tudni, �s legal�bb csin�ljunk valami hasznosat.
- De �n m�g aludni szeretn�k – ellenkezett Granger felh�borodva.
A f�rfi fel�llt az �gyr�l, �s az ajt� fel� indult.
- Negyed �ra m�lva v�rom a recepci�n�l – mondta vissza sem fordulva, majd kiss� er�lyesen h�zta be maga m�g�tt az ajt�t.

- Hogy lehet valaki ilyen �nz�? – Hermione dohogva vonult a k�tes tisztas�g� f�rd�szob�ba, �s igyekezett �gy lezuhanyozni, hogy a lehet� legkevesebb berendez�si t�rgyhoz �rjen hozz�.

Negyed �r�val k�s�bb s�t�t nadr�gban, fekete dzsekiben �s lapos talp� csizm�ban �rkezett meg a recepci�hoz, kez�ben egy szint�n fekete sapk�t szorongatott. Minden ruhadarabja megsz�ml�lhatatlanul sok zsebbel rendelkezett, amikben helyet kapott n�h�ny hasznos j�t�kszer. Soha nem lehet tudni, hogy mire lesz sz�ks�g… Piton m�r v�rta, � is hasonl� sz�n� �lt�zetet viselt, �s amikor a l�ny mell� �rt, sz� n�lk�l a kij�rat fel� indult.
- Hov� megy�nk? – k�rdezte Granger, mik�zben besz�lltak a kocsiba.
- L�ttam egy kif�zd�t idefel� j�vet, gondoltam, ott ehetn�nk n�h�ny falatot. – A f�rfi g�zt adott, �s k�nyelmesen besorolt a gy�r forgalomba.

Nem sokkal k�s�bb m�r az egyik f�lrees� asztaln�l �lve v�rt�k, hogy meg�rkezzen szer�ny vacsor�juk a telep�l�s tal�n egyetlen meleg �telt is felszolg�l� vend�gl�t� egys�g�ben. N�m�n n�zel�dtek a helyis�gben, olykor kipillantottak az ablakon a lassan s�t�ts�gbe borul� v�rosra, �s �r�mmel vett�k tudom�sul, hogy a gyenge sz�l s�t�t felh�ket hoz a k�rny�kre. Ez nekik kedvez, hisz a csillagtalan, holdf�ny n�lk�li �jszak�ban m�g nehezebb lesz �ket �szrevenni, hogy tilosban j�rnak.
Meg�rkezett az unott k�p� pinc�r, �s csek�ly udvariass�ggal el�j�k tette a t�ny�rokat, majd morogva t�vozott. Bizalmatlanul n�ztek a kapott �telre, amit jobb napjaikon esetleg h�snak neveztek volna m�rt�ssal, rosszabbakon ki tudja, minek. Minden vill�ra t�z�tt falatot alaposan megn�ztek, �s ha lett volna r� lehet�s�g, tal�n m�g egy laborvizsg�latot is elv�geztek volna, �gy azonban �rangyalaikban b�zva csak a vizu�lis ellen�rz�sre hagyatkozhattak. Tal�n nem kell kit�r�t tenni�k a bokrok k�z�tt…

- Csak akkor indulunk el, ha teljesen bes�t�tedik – mondta Piton, miut�n a pinc�r elvitte el�l�k a f�lig �res t�ny�rokat. – Este hat ut�n m�r csak az �r�k vannak ott, �s tal�n k�t kutya, mindenki m�s hazamegy. Kifigyelj�k, hogy milyen gyakran mennek k�rbe az �r�k, �s �gy megy�nk be.
- Rendben – b�lintott a l�ny. – A f�k k�z�tt biztosan tal�lunk olyan helyet, ahonnan megfelel�en bel�tjuk az �llom�s nagy r�sz�t. Rem�lem, csendes este lesz, �s nem kell hajnalig ott gubbasztanunk, mire be tudunk menni.
- Ha ott kell v�rnunk hajnalig, akkor v�rni fogunk – felelte unottan a f�rfi. – Rem�lem, ki fogja b�rni nyafog�s n�lk�l.
- Ne agg�djon m�r annyit, Piton – intette le Granger. – Lehet, hogy �n fogom megmenteni a v�zna valag�t…
- Igaz�n �r�ln�k, ha kicsivel kultur�ltabban �s h�lgyh�z ill�en besz�lne – mutatott r� az �gyn�k. – Nem �ll j�l, �s �gy teljesen ki�br�ndulok mag�b�l.
- Csak azt ne mondja, hogy eddig bel�m volt �br�ndulva – nevetett fel Hermione. – Nem kell f�lnie, adott esetben nem fogok sz�gyent hozni mag�ra, 007-es. Nem ez a fajta besz�d alkotja a sz�kincsem nagyobbik r�sz�t…
- Merem rem�lni – morogta a f�rfi, �s belekortyolt az el�tte l�v� k�v�ba.

M�g tal�n egy �r�t �ld�g�ltek az �tkezd�ben, amikor el�gg� elcsendesedett a forgalom ahhoz, hogy �tnak indulhassanak. Fizet�s ut�n besz�lltak az aut�ba, �s elindultak a labor fel�, aznap m�r m�sodszor.
Hamar ki�rtek a v�rosk�b�l, �s p�r perc ut�n el�rt�k a poros bek�t�utat, ami az �llom�s �p�leteihez vezetett. Az egyel�re l�thatatlan �p�letek m�g�tt h�z�d� hegyek s�t�ten �s fenyeget�en emelkedtek a vid�k f�l�, a bek�t��t mellett h�z�d� s�r� erd� pedig ezernyi vesz�ly �g�ret�t hordozta.
A mell�k�tr�l hamar bet�rtek a f�k k�z�, lekapcsolt�k az aut� l�mp�it, �s kerestek egy olyan helyet, ahol az aljn�v�nyzet az �tlagosn�l is jobban burj�nzott. Mindenfel� bokrok simultak �ssze szorosan, lelkes k�sz�n�v�nyek g�zoltak �t rajtuk a k�zeli f�k �gai fel� igyekezve. A ter�let fl�r�ja �thatolhatatlannak t�nt, csak itt-ott l�tszott ritk�bbnak. Dzsungel a tajg�n.
Hermione �s Perselus halkan hagyt�k el a kocsit, az ajt�kat sem csukt�k be teljesen. Koromsz�n �lt�z�k�kben belevesztek az �jszak�ba, �s a l�t�si viszonyok a null�hoz k�zel�tettek.

Granger m�r �pp meg akarta k�rdezni, hogy a t�rsa hogyan tervezte a t�j�koz�d�st, amikor meg�rezte a f�rfi �rint�s�t a v�ll�n. Honnan tudta, hogy hol van a v�lla? Net�n l�t a s�t�tben? Oldalra kapta a fej�t, de a f�rfi arc�nak k�rvonalait csak sejteni lehetett.
- Fogja ezt – s�gta alig hallhat�an a f�rfi.
- Mi ez? – k�rdezte �rtetlen�l.
- �jjell�t� – morogta Piton kelletlen�l. – Azt hittem, hogy van valami fogalma az ilyenekr�l…
- Van is – s�gta vissza Granger –, csak nem tudtam, hogy mit akar adni. S�t�tebb van itt, mint egy teh�nben…
- J�l van, induljunk. – Piton feltette a speci�lis szem�veget, amit�l mellette �ll� n�t z�ldes dereng�s vette k�r�l, �s a k�rnyez� n�v�nyzet is kivehet�v� v�lt, �s ink�bb nem komment�lta a l�ny utols� megjegyz�s�t.

Lassan �vakodtak el�re a cserj�sben, minden l�p�s�ket meggondolva, �s igyekeztek minden ir�nyban szemmel tartani a k�rny�ket. H�l�san gondoltak a talpuk alatt elny�l� moh�s-leveles talajra, ami nagyr�szt elnyelte l�pteik zaj�t, �s csak olykor-olykor l�ptek r� egy-egy fa�gra.
Hermione hirtelen meg�rintette a jobbj�n oson� f�rfit. Piton megtorpant, �s �rdekl�dve n�zett a mutatott ir�nyba: egy s�t�t, kivil�g�tatlan aut� vesztegelt a f�k k�z�tt egy nagyobb bokor m�g� b�jva. A l�ny r�n�zett, �s a kocsi fel� intett, mire � b�lintott, �s mindketten elindultak a j�rm� fel�.

P�r m�terre voltak m�r csak, amikor kider�lt, hogy az aut� nem lakatlan; a leh�zott vezet�oldali ablakon �t egy cigaretta par�zslott fel, majd n�h�ny pillanat m�lva az elfogyasztott nikotinr�d maradv�nya a n�v�nyek k�z�tt landolt. Piton �sszeh�zta mag�t, �s a k�rnyezetszennyez� fel� igyekezett.
A sof�r nem ker�lhette el a sors�t – mire �szbekapott, m�r csak az ablakon besz�guld� �kl�t l�tta, �s a k�vetkez� pillanatban elm�j�re is s�t�ts�g borult. Lust�n d�lt az any�s�l�s fel�, amikor Piton kinyitotta mellette az ajt�t, �s n�mi f�radoz�ssal kib�ny�szta a korm�ny m�g�l a hegynyi pasast.
- �gy t�nik, az �llom�s nagyon n�pszer� mostans�g – morogta, amikor sikeresen beh�zta a k�m�z� ver�leg�nyt a Grangert rejt� bokor m�g�.
- Lassan turista-l�tv�nyoss�gnak is nevezhetn�nk… �l m�g?
- Persze, hogy �l – m�ltatlankodott suttogva a f�rfi –, csak eltessz�k k�s�bbre. Majd visszafel� meginvit�ljuk egy kis cseveg�sre. Gyer�nk!

Folytatt�k �tjukat az �p�letek fel�, �s igyekeztek �gy helyezkedni, hogy a parkol�nak kialak�tott ter�let m�g�tti kis dombr�l bel�ss�k az eg�sz komplexumot. Siker�lt tal�lniuk egy olyan helyet, ahol a bokrok takar�s�b�l remek�l l�ttak, �ket viszont nem vette �szre senki. A f��p�let szinte teljesen s�t�t volt, a bej�rat f�l�tt gyenge f�ny� izz� er�lk�d�tt a r�rak�dott porr�tegen �t vil�goss�got adni, nem sok sikerrel. Az ajt�n t�lr�l halv�nyk�kes, vill�dz� f�nyeket vettek �szre; nyilv�n a benti �r t�v�j�b�l sz�rmazott. A k�r�lm�nyekhez k�pest k�nyelmesen elhelyezkedtek, �s v�rt�k a felbukkan� j�r�r�ket…

T�z perc m�lva megjelent k�t fekete kab�tos, bakancsos biztons�gi ember, az egyik�k mellett egy n�metjuh�sz l�pkedett nyugodtan. Piton egy pillanatra felfel� figyelt, �s meg�llap�totta, hogy a sz�l az �r�k fel�l f�j, teh�t a kutya kisebb es�llyel fogja �ket kiszagolni. Viszont ha a sz�l megfordul, az eb biztosan felfedezi ottl�t�ket, akkor pedig �j taktik�ra lesz sz�ks�g�k.
A k�t �r lassan elt�nt a sarkon, �s a labor f��p�lete el�tti ter�let teljesen elcsendesedett. El�g unalmas volt ott hasalni a cserj�sben, de nem volt m�s lehet�s�g�k, am�g meg nem tudj�k, mennyi id� alatt �rnek k�rbe az �r�k. Negyed �r�val k�s�bb kiny�lt a f�bej�rat, �s egy eddig nem l�tott, kopasz biztons�gi �r ballagott le a l�pcs�n a kavics�gyra, majd r�gy�jtott.
K�nyelmesen eregette a f�st�t, n�zel�d�tt, majd h�trafordult, ahogy meghallotta a megcsikordul� kavicsok hangj�t: vissza�rt a k�t �r a kuty�val.

- Teh�t az �p�let m�gis k�rbej�rhat�… – morogta Piton elgondolkodva –, �s �gy huszon�t perc alatt �rnek k�rbe – folytatta alig hallhat�an. – Ha szinte azonnal lemegy�nk, amikor elt�nnek a sarkon, akkor lesz k�r�lbel�l negyed �r�nk, mire vissza�rnek. El�g rizik�s…
- �s ha nem j�nn�nk ki negyed �ra m�lva, hanem megv�rn�nk a k�vetkez� k�rt? – k�rdezte szint�n nagyon halkan Granger.
- Ha nagyon kifutunk az id�b�l, akkor nem marad m�s, mint v�rni egy kicsit, de jobban �r�ln�k, ha gyorsan v�gezn�nk… – Piton figyelte, ahogy a kuty�sok ism�t elt�nnek a sarkon, a harmadik pedig visszat�r az �p�letbe. – Lassan nek�nk is meg kell ker�ln�nk az �p�letet, hogy l�ssuk, milyen be- vagy kij�rat van m�g.

Hermione b�lintott, �s �vatosan elindultak �k is az �r�k ir�ny�ba, hogy k�rbej�rj�k az �llom�st. V�gig a f�k �s a bokrok takar�s�ban maradtak, �gy vett�k szem�gyre a lehets�ges bejut�si pontokat. Harmincm�terenk�nt volt felszerelve egy izz�, ami n�mi f�nyt adott a j�r�r�knek, �s jelen esetben nekik is. L�ttak n�h�ny ajt�t, de legnagyobb sajn�latukra az egyik �r mindegyiket ellen�rizte, hogy z�rva van-e. Lassan kezdtek r��bredni, hogy a bejut�s nem lesz olyan egyszer�, mint amilyennek tervezt�k.

Ahogy el�rtek az �p�let h�ts� fal�hoz, l�tt�k, hogy van egy keskeny, folyos�szer� j�rat a hegy �s a l�tes�tm�ny h�ts� fala k�z�tt. Teh�t �gy lehet megker�lni…
Kamer�kat nem l�ttak, amit meglehet�sen furcs�nak, m�r-m�r gyan�snak tal�ltak, de b�rmennyire kerest�k, sehol nem l�tt�k a kis megfigyel�si berendez�seket. Levett�k az �jjell�t�kat, megv�rt�k, am�g az �r�k befordulnak a t�ls� sarkon, majd halkan kimer�szkedtek a n�v�nyek m�g�l, �s az �p�lethez rohantak.
A h�ts� falon l�v� ajt�t term�szetesen z�rva tal�lt�k, �s egy hossz� pillanatig k�rd�n n�ztek egym�sra, hogy hogyan is juthatn�nak be.

- Berobbantsuk? – k�rdezte Hermione, mik�zben m�r a zsebe fel� kezdett ny�lni.
- Nem – r�zta a fej�t Piton. – Van n�lam egy kis ketyere, ami el�g lesz ehhez az ajt�hoz.
Belekotort az egyik zseb�be, �s a k�vetkez� pillanatban m�r a z�rral volt elfoglalva. A l�ny nem l�tta, hogy mivel is akarja pontosan kinyitni az ajt�t, de sejtette, hogy nem el�sz�r csin�lja, amit �pp csin�l… b�rmi legyen is az.

Granger �gy gondolta, hi�ba is k�rdezn�, hogy mivel is �gyk�dik, soha nem �ruln� el, b�r nagyon k�v�ncsi volt. Megpr�b�lt a f�rfi v�lla felett �tkukucsk�lni, de csak a fekete keszty�be b�jtatott �jjak mozg�s�t l�tta, a k�zt�k rejt�z� valamit nem.
- Mi az? – Gy�z�tt a k�v�ncsis�g, �s izgatottan v�rta a v�laszt.
- L�tom, k�v�ncsi – vigyorgott r� Piton. – Sajn�lom, de szakmai titok. Annak idej�n, m�g k�ly�kkoromban benne voltam n�h�ny stikliben, ragadt r�m ez-az. Na… parancsoljon, kisasszony! F�radjon be, k�rem!
Hermione csak �mulva vonta fel a szem�ld�k�t, �s bel�pett a sz�lesre t�rt ajt�n, Piton pedig gyorsan k�vette.
- Vegye fel megint az �jjell�t�t – hallotta a f�l�be s�gott szavakat, �s azonnal engedelmeskedett is az utas�t�snak.
A sp�ci gukkernek h�la egy hossz� folyos� derengett fel el�tt�k, amelyr�l n�h�ny ajt� ny�lt jobbra �s balra, valamint a folyos� legv�g�n is volt egy, ami tal�n a k�zponti csarnokba vezethetett. Az oldalt ny�l� ajt�k feltehet�leg irod�k �s mell�khelyis�gek lehettek. Nem volt m�s v�laszt�suk, mint gyorsan �s hat�konyan �tvizsg�lni mindet.

Az els� ajt� jobbra azonnal kiny�lt, �s egy kicsi, de tiszta mell�khelyis�get rejtett, m�g a vele szemben l�v� m�g�tt egy �tkez�re hasonl�t� szob�t tal�ltak. Egy asztal, n�h�ny sz�k, egy szekr�ny �s egy h�t� alkotta a berendez�st. �gy gondolt�k, hogy a sz�mukra fontos inform�ci�t nem itt fogj�k megtal�lni, �gy tov�bb siettek a k�vetkez� helyis�ghez.
Ezt az ajt�t m�r z�rva tal�lt�k, �gy ism�t el�ker�lt Piton titkos m�szere, �s egy perc m�lva m�r be is l�phettek egy kicsiny irod�ba.

Levett�k az �jjell�t�t, �s k�rben�ztek az ablaktalan szob�ban. Szok�sos berendez�s fogadta �ket, semmi felesleges dolog, csak amire mindenk�pp sz�ks�g van: asztal, sz�kek, irattart�k, sz�m�t�g�p, �s asztali f�nym�sol�. Mindenhol katon�s rend uralkodott, �gy az � dolguk is k�nnyebb volt, mert nem kellett keresg�lni, hogy mi mihez tartozik, vagy hol vannak a t�m�hoz kapcsol�d� anyagok. Hamar r�j�ttek, hogy Szpaszkij irod�j�ban vannak, �s legnagyobb sajn�latukra nem tal�ltak semmit, ami tov�bblend�thette volna �ket.
Csendben elhagyt�k az irod�t, �s a k�vetkez� ajt�hoz siettek. Piton megism�telte a r�vid proced�r�t az ajt�val, �s a m�r benn is voltak a k�vetkez� apr� helyis�gben.

A berendez�s itt is hasonl� volt az el�z�h�z, mind�ssze egy �r�asztalt, h�rom sz�ket �s egy szekr�nyt tal�ltak. Hermione a szekr�nyhez igyekezett, m�g Piton az asztalt, annak fi�kjait �s a sz�m�t�g�pet kezdte �tvizsg�lni. A szekr�nyben a kutat�si anyagok voltak, gondosan iktatva t�bb sz�z vagy t�bb ezer oldalnyi anyag, �bra �s kieg�sz�t� magyar�zat. Szerencs�re gondosan fel voltak c�mk�zve az iratgy�jt�k, �gy a l�ny csak gyorsan belen�zett a mapp�kba, �s m�r l�tta is, hogy azokban nem tal�l semmi terhel�t a tud�sokkal kapcsolatban.

- Granger – hallotta hirtelen Piton elfojtott hangj�t. – J�jj�n csak ide!
- Mit tal�lt? – k�rdezte k�v�ncsian.
- Hallgasson bele ebbe! Maga biztosan t�bbet �rt bel�le, mint �n. – Piton a l�ny kez�be nyomott egy diktafont, melyhez tal�ltak egy kis f�lhallgat�t is.
Hermione �sszer�ncolt szem�ld�kkel koncentr�lt a hanganyagra, majd hirtelen kir�ntotta a f�l�b�l az apr� dug�kat.
- Ezt el kell vinn�nk! – suttogta izgatottan. – Vagy esetleg �t kellene m�solnunk. Van r� m�d? Ki� az iroda?
- Karkarov� – v�laszolta ravasz mosollyal az �gyn�k. – M�ris n�zem, van-e m�g kazetta… – Belekotort az egyik kih�zott fi�kba, majd kiemelte egy apr� kazett�t. – Adja ide.
Hermione vissza�rt a szekr�nyhez, hogy �tn�zze az utols� polcot is, mik�zben hallotta a h�ta m�g�l a gyorsm�sol�s halk, surrog� hangj�t. K�zben a kez�be akadt egy v�kony dosszi�, amibe mintha levelez�sek lettek volna lef�zve. Elkezdte b�ng�szni a cirill bet�s sorokat, �s hamarosan kiz�rta a k�lvil�got.

- Granger! �n k�sz vagyok – riadt fel Piton hangj�ra. – Maga tal�lt valamit?
- Lehets�ges – b�lintott Hermione. – Ez egy priv�t levelez�snek t�nik, legal�bb n�gy r�sztvev�vel. J� lenne elvinni, hogy �t tudjam n�zni az eg�szet.
- Karkarovnak is van f�nym�sol�ja – mutatott a sarokba a f�rfi.
Gyorsan be�zemelt�k a g�pet, �s k�zben az�rt foh�szkodtak, hogy az �led� masina hangja oda ne csalja az �r�ket. Egy perc m�lva a m�sol� k�szs�gesen ontotta mag�b�l a reprodukci�kat, amit Hermione gyorsan el is rejtette a kab�tj�ban.
- Azt hiszem, mehet�nk is – javasolta felh�zva a kab�t zipz�rj�t. – Mennyi id�t t�lt�tt�nk bent?
- Tizenh�t percet – n�zte meg az �r�j�t Piton. – Azt hiszem, v�rnunk kell m�g egy kicsit, hogy ki tudjunk menni. Addig megn�zhetn�nk m�g a marad�k k�t irod�t vagy a csarnokot.
- Rendben – egyezett bele Granger, �s m�r el is hagyt�k Karkarov irod�j�t, mintha ott se lettek volna.

Milinyov �s Orlov irod�j�ban nem tal�ltak semmit, �gy a csarnok fel� kezdtek lopakodni. Gond n�lk�l el�rt�k a folyos� v�gi ajt�t, ami meglep� m�don nem volt lez�rva. �vatosan kinyitott�k, �s bel�ptek a hatalmas terembe. Az itteni s�t�ts�get enyh�tette az a n�h�ny ablak, amelyek majdnem a plafon alatt h�z�dtak. K�t-h�rom alatt szekr�nyeket helyeztek el, m�g a t�bbi alatt csak a puszta falat �s padl�t l�tt�k.
A terem innens� oldal�n felfedeztek n�h�ny vastag �veggel k�rbevett f�lk�t, amelyeken val�sz�n�leg bizonyos k�s�rleteket v�geztek a tud�sok. Arra azonban nem j�ttek r�, hogy a f�labort hol helyezt�k el.

Piton k�rbement a falak ment�n, �s abban rem�nykedett, hogy tal�l valamit, ami m�g tov�bb vezetheti �ket. Csal�dottan �rkezett vissza Granger mell�, �s m�r �pp h�vni akarta, hogy induljanak el a folyos� fel�, amikor kiny�lt a f�bej�rat fel� vezet� ajt�…

Piton – h�la az elm�lt �vek alatt kifejl�d�tt �szt�n�nek – gyorsan reag�lt. Sz� n�lk�l megragadta a mellette dermedten �csorg� l�ny v�ll�t, �s mag�val h�zta vissza az irod�k fel�. A csarnok ajtaja halkan csuk�dott be m�g�tt�k, �k pedig n�m�n, gyors l�ptekkel igyekeztek a h�ts� fal fel�, ahol bej�ttek az �p�letbe. Mikor azonban oda �rtek a szabads�got jelent� ajt�hoz, legnagyobb megd�bben�s�kre azt z�rva tal�lt�k.

Hermione ijedten n�zett a f�rfire:
- Hogyan tov�bb? – k�rdezte fojtott hangon. – Nagyon �gy n�z ki, felfedezt�k, hogy h�vatlan l�togat�k vannak a kutat��llom�s ter�let�n…
Piton k�rben�zett felm�rve a lehet�s�geiket, majd gyorsan d�nt�tt.
- J�jj�n! – h�zta a l�nyt a kor�bban felfedezett mell�khelyis�g fel�, majd halkan beh�zta maguk m�g�tt az ajt�t.
- M�gis mit csin�lunk? – sziszegte Granger a f�l�be, mik�zben a koroms�t�t helyis�gben �csorogtak, �s igyekezt�k kiker�lni, hogy k�zelebbi ismerets�gbe ker�ljenek a mosd�val vagy a v�c�vel. – �gy csapd�ba ker�l�nk…
- �gy is, �gy is abban voltunk, ha nem vette volna �szre – suttogta vissza az �gyn�k inger�lten. – Ez az egyetlen es�ly�nk. Az �r�k sorban �t fogj�k vizsg�lni az irod�kat, am�g bent lesznek, mi kisurranunk a csarnokba.
A l�ny k�tked� arckifejez�se arra utalt, hogy nem volt teljesen meggy�zve a terv siker�r�l.
- Honnan tudja, hogy nem fogunk pont a karjaikba rohanni?
- Nem tudom, csak rem�lem – felelte a f�rfi, amivel nem n�velte t�ls�gosan t�rsa bizakod�s�t…

Alig telt el n�h�ny perc, �s m�r hallott�k is, hogy megnyikordul a csarnokot az irod�kt�l elv�laszt� ajt�, majd az �r�k fojtott orosz szavakat mormogva bemas�roznak rajta. Piton�k az ajt�ra tapasztott�k a f�l�ket, hogy min�l t�bbet halljanak, b�r �gy is k�ts�gesnek l�tszott, hogy leleplez�s n�lk�l ki tudjanak jutni.
Egyszer csak egy �jabb ajt� ny�l�d�sa hallatszott, �s az orosz besz�dfoszl�ny halkulni kezdett, majd minden elcsendesedett, ahogy az �r�k m�g�tt becsuk�dott az iroda ajtaja, amit l�that�an �gy alkottak meg, hogy a zaj ne sz�r�dj�n se ki, se be.

Piton lassan r�snyire nyitotta a mell�khelyis�g ajtaj�t, �s kik�mlelt rajta. Kez�ben m�r ott volt az apr� pisztoly, amit valamikor az el�z� percekben vehetett el�, de mindezt olyan halkan oldotta meg, hogy Hermione nem vett �szre bel�le semmit.
Mikor a f�rfi meg�llap�totta, hogy tiszta a leveg�, maga ut�n intette a l�nyt, majd halkan l�pdelve elindultak a csarnok fel�.

�gy t�nt, a szerencs�j�k nem hagyta el �ket, minden tov�bbi probl�ma n�lk�l el�rt�k az ajt�t, amit siker�lt olyan halkan kinyitniuk, amennyire csak lehets�ges volt, �gy az �r�k nem figyeltek fel a halk kattan�sn�l nem nagyobb zajra.

A csarnok is �resnek bizonyult, �m itt �jabb neh�zs�ggel szembes�ltek: hogyan jussanak ki an�lk�l, hogy ig�nybe vegy�k a f�bej�ratot? Hermione igyekezett nyugalmat er�ltetni mag�ra, �s alaposan k�r�ln�zett, majd mikor pillant�sa az egyik ablak alatt �ll� szekr�nyre esett, egy meglehet�sen k�ts�gbeesett megold�s �tl�tt az esz�be, amit nyomban meg is osztott t�ras�val.
- Valahogy fel kellene jutni a szekr�ny tetej�re, �s akkor onnan m�r k�nnyen kim�szhatunk az ablakon – suttogta.
Piton is szem�gyre vette a javasolt menek�l�si �tvonalat.
- Igaza lehet – mondta, tal�n most el�sz�r r�vid ismerets�g�k sor�n, de a l�nynak valahogy jelenleg nem volt kedve nagyon �r�mk�dni emiatt. – Nincs m�s v�laszt�sunk. Mit gondol, fel tud m�szni?
- A k�rd�s ink�bb az, hogy elb�rja-e a s�lyunkat az a szekr�ny…
A f�rfi k�zelebb ment a nevezett b�tordarabhoz, �s igyekezett min�l halkabban megvizsg�lni a teherb�r�s�t.
- El�g massz�vnak t�nik – �sszegezte a v�lem�ny�t. – Na, akkor rajta, maga megy el�sz�r, hogy tudjak seg�teni a felm�sz�sban.

Granger meglehet�sen szkeptikusan l�tott neki a feladatnak, de azt�n meglep�en k�nnyed�n siker�lt feljutnia a szekr�ny tetej�re, k�sz�nhet�en Perselus lentr�l ir�nyul� hathat�s k�zrem�k�d�s�nek.
A l�ny m�r az ablak z�rj�t vizsg�lta, mikor Piton a legkisebb er�lk�d�s n�lk�l ugyancsak felh�gott a b�tor tetej�re. Kett�j�knek kiss� sz�k�s volt a hely odafent, ez�rt k�z�s er�vel igyekeztek kinyitni az alaposan beragadt, de szerencs�re nem z�rt ablakot, ami p�r perces k�nl�d�s ut�n meg is adta mag�t, �s reccsen� hangokat hallatva kiny�lt.

Kellemesen friss leveg� �ramlott az arcukba, finoman leh�tve ver�t�kes, az el�z� percek er�lk�d�s�t�l �s izgalm�t�l forr� arcukat. A l�tv�ny azonban, ami kitekintve fogadta �ket, �jabb verejt�k-patakocsk�kat ind�tott meg a h�tukon. Az ablak ugyanis egy-k�t m�terrel magasabban volt, mint az eg�szs�gesen megoldhat� lenne egy ugr�ssal.
- �risten! Ak�r vissza is fordulhatunk, hisz az �r�kkel val� tal�lkoz�s m�gis kellemesebb hal�lnem, mint kit�rni a nyakunkat – szisszent fel Granger.
- �r�l�k, hogy nem hagyta el a humor�rz�ke – vigyorgott r� Piton. – Gyer�nk, h�romra ugrunk. Pr�b�ljon meg a f�ves r�szre f�ldet �rni, az valamennyire felfogja az es�st. Egy, kett�, h�rom! – �s m�r ugrottak is.

Hatalmas robajjal �rkeztek meg a talajra, alaposan egym�sba gabalyodva. Hermione Pitonon elter�lve �rt f�ldet, �s �lt a gyan�perrel, hogy a f�rfi direkt int�zte �gy az es�st, hogy ne �sse nagyon meg mag�t. Felt�p�szkodott h�t, de m�g miel�tt kifejezhette volna h�l�j�t a f�rfinek, aki ny�gve igyekezett szint�n talpra kecmeregni, hangokat sodort fel�j�k a felt�mad� sz�l, m�gpedig nem �pp bar�ts�gosakat.
Piton el�hal�szta az �jjell�t�t a zseb�b�l, Granger is k�vette a p�ld�j�t, mik�zben igyekezt�k bet�jolni, merre is hagyt�k az aut�t. Az egyre er�s�d� ki�ltoz�sokat hallva azonban �gy d�nt�ttek, hogy ideje f�j� tagjaikat mozg�sba hozni, ha nem akarj�k, hogy a szerencs�sen meg�szott hal�lugr�s ut�n �jra pr�b�ra tegy�k rohamosan fogy� szerencs�j�ket.

L�lekszakadva rohantak az erd� fel�, hogy a f�k k�z�tt el tudjanak rejt�zni az �r�k el�l. Sejtett�k, hogy a kutya val�sz�n�leg el�ri �ket, �s m�g ott volt a k�m�ba tasz�tott ver�leg�ny is, akit szerettek volna kicsit kifaggatni. Nem volt egyszer� a helyzet.
El�rt�k a f�kat, �s bevetett�k magukat a s�r�be. Nem volt id� ker�lgetni a k�sza �gakat, let�pkedni a bel�j�k akad� �s makacs ragaszkod�st mutat� t�sk�s n�v�nyi r�szeket. Kez�kkel pr�b�lt�k v�deni az arcukat, t�bb-kevesebb sikerrel el is ker�lt�k a s�lyosabb becsap�d�sokat, mik�zben megpr�b�lt�k felid�zni, merre is hagyt�k el a marcona szenderg�t �s a saj�t kocsijukat.
Hermione kapkodva vette a leveg�t, �s kiss� lemaradt, de tudta, hogy nem k�rheti meg Pitont, hogy v�rjon r�, mert nem b�r l�p�st tartani vele. Ekkor felugatott a kutya valahol a h�ta m�g�tt, �s m�r hallotta az �r�k d�h�s kiab�l�s�t is. �sszeszedte mag�t, �s megpr�b�lt felz�rk�zni. Az egyik bokron �tt�rve majdnem �tesett az el�tte guggol� Pitonon.
- Francba – ny�gte, ahogy az utols� pillanatban siker�lt elker�lnie az �tk�z�st.
- Magunkkal vissz�k – mondta Piton, mik�zben megpr�b�lta felnyal�bolni a korpuszt. – Nincs messze a kocsi, elvissz�k kicsit furik�zni… Na, induljon m�r!

Granger nem k�rdezett semmit, hanem elindult a f�rfi el�tt a nem messze elrejtett aut� fel�. Mindketten hallott�k a m�g�tt�k k�zeled� biztons�giakat �s a kutya csahol�s�t, �s igyekeztek megszapor�zni l�pteiket.
Hermione felr�ntotta a h�ts� �l�s melletti ajt�t, �s azonnal megker�lte a kocsit, hogy mire Piton ber�molja terh�t, � m�r az any�s�l�sen �lj�n. Alighogy elhelyezkedett, m�r a f�rfi is benn �lt, azonnal ind�tott, �s f�nysebess�ggel l�tt ki a bokor al�l.
Hi�ba a n�gyker�k-meghajt�s�, speci�lisan kialak�tott, k�nyelmet szolg�l� be�ll�t�sok, a kocsi irgalmatlanul r�zta utasait. Hermione megpr�b�lta kit�masztani mag�t, de a nagyobb g�dr�kn�l � is tehetetlen�l fejelte meg a tet�t vagy �pp az ablakot. Nem panaszkodhatott, hiszen a h�ts� �l�sr�l �ppen lefel� tart� �jult deszantost senki nem �vta att�l, hogy az �l�s el� essen. Igaz, � semmit nem �szlelt a kalandt�r�b�l – egyel�re…

Piton valamilyen csoda folyt�n kinavig�lt a f��tra, �s ahelyett, hogy a v�ros fel� fordult volna, pontosan az ellenkez� ir�nyba repesztett. Kivil�g�tatlanul sz�guldott az ismeretlenbe, �s Hermione csak n�m�n foh�szkodott, hogy eg�szben �rkezzenek meg oda, ahov� a f�rfi viszi �ket.
P�r kilom�terrel t�volabb az erd� kiss� ritkulni kezdett mellett�k, �s Hermione legnagyobb meglepet�s�re Piton egy �les kanyarral a f�k fel� ford�totta a kocsit. Mire �szbekapott, addigra m�r a lel�g� �gak dobol�s�t hallgathatta a tet�r�l �s a sz�lv�d�r�l.
- Hov� megy�nk? Mit akar itt a susny�s m�ly�n? – k�rdezte az �mokfut�nak tetsz� f�rfit.
- Nem mondtam m�g? – k�rdezett vissza oda sem n�zve. – Megh�vtam az urat az irod�mba egy kis besz�lget�sre.
- Ah, sz�val az irod�j�ba, �rtem – b�logatott a l�ny. – De musz�j �gy k�zlekedni? �gy �sszer�zott, hogy csod�lom, ha m�g a bels� szerveim a hely�k�n vannak…
- Sajn�lom, de kicsit sietve kellett t�voznunk, mint �szrevette – morogta t�rsa. – Nem seg�tett volna, ha megismerik a kocsit… Na, itt j� is lesz.

Hermione kin�zett a kocsib�l, �s els� r�n�z�sre pontosan olyan s�t�t erd� vette k�r�l ism�t, mint amilyenb�l az im�nt fejvesztve kellett menek�lni�k.
- Igaz�n csinos iroda – mondta, mik�zben kisz�llt az aut�b�l. – Remek �zl�se van…
- K�sz�n�m – biccentett a f�rfi vigyorogva, �s kir�ngatta az �l�s al�l j�vend� besz�lget�partner�t.

Kiemelte a kocsib�l, �s vonszolni kezdte a f�k k�z�tt, am�g csak el nem t�nt az aut� szem el�l. M�r-m�r kedvesen eszm�letre pofozta az �lomk�r�s fick�t, �s t�relmesen megv�rta, am�g tudat�ra k�zdi mag�t, �s felfogja, hogy hol is van pontosan.
- J� reggelt! – sz�lt Piton a r�vid haj�, zavaros tekintet� fogdmeghez. – �rted, amit mondok?
- Ja nyicsivo nye szkazsu, ti padonak!¹ – k�pte a f�rfi oroszul.
- J�l van – b�lintott az �gyn�k. – Miss Granger, ha lenne olyan b�jos, hogy levezeti a besz�lget�st, igaz�n h�l�s lenn�k.

- Mit k�rdezzek? – Hermione k�zelebb l�pett, hogy az orosz �t is �szrevegye.
- Csak a szok�sos k�rd�sek… Ki �? Mit keresett a kutat��llom�sn�l? Ki a megb�z�ja? Mi�rt? �s �gy tov�bb.
- Kak vasz zavut?² – fordult a f�rfihez, aki el�sz�r meglepetten n�zett r�, majd g�nyosan elvigyorodott.
- Ja nyicsivo nye szkazsu – jelentette ki.
- Pacsimu vi bili u laboratorii?³– folytatta rezzen�stelen�l tov�bb.
Hallgat�s.
- Kto atpravil vasz tuda?⁴
Semmi.
- Atvettye!⁵
- Belesz�lhatok? – k�rdezte hirtelen Piton.
- Csak tess�k – adott helyet neki a l�ny.
A k�vetkez� pillanatban az orosz feje h�trabillent, ahogy a jobbhorog elkapta az �ll�t, �s nekiesett a h�ta m�g�tt l�v� f�nak. Piton lev�lasztotta a t�lgyr�l, �s m�g egy elhadart simogat�sban r�szes�tette, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy az orosz sz�ja sz�l�b�l elkezdett sziv�rogni n�mi v�r.

- Nu, tagda nacsnyom vszju etu razgavor jiso raz⁶ – javasolta Hermione. – Kak vasz zavut?
V�lasz helyett csak egy v�res k�petet kapott a bakancsa orr�ra. Lassan len�zett l�bbelij�re, majd k�rd� tekintet�t az el�tte rogyadoz� fick�ra emelte.
- Plahoj atvet⁷ – mondta.
H�tral�pett egyet, majd egy j�l ir�nyzott mozdulattal a f�rfi �gy�k�ba m�lyesztette lek�p�tt bakancs�nak orr�t. Az orosz egy f�jdalmas ny�g�ssel �sszeg�rnyedt, vinnyogott p�r m�sodpercig, mik�zben mindk�t kez�vel f�jdalmasan l�ktet� kincs�t d�delgette.
- Ribanc – sz�rte fogai k�z�tt angolul, �s b�r megpr�b�lt fenyeget�nek t�nni, sz�nni val� l�tv�nyt ny�jtott.

Granger �s Piton �sszen�ztek, �s halv�nyan elmosolyodtak.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan meg tud tan�tani valakit angolul. – Piton elismer�en n�zett a l�nyra, aki csak megvonta a v�ll�t.
- Vannak sz�letett tehets�gek, akiknek el�g n�h�ny lecke is.
- Na, tavaris⁸, kezdj�k el�lr�l – r�ntotta talpra Piton. – Hogy h�vnak? Csak hogy meg tudjunk sz�l�tani valahogy…
- Sz�sa vagyok – ny�gte m�g mindig elk�nzott arccal a f�rfi.
- Remek, Sz�sa – veregette meg a v�ll�t az �gyn�k –, nagyon �r�l�nk, hogy megismerhett�nk! Na, Sz�sa, akkor mes�lj nek�nk arr�l, hogy mit is kerest�l a labor k�rny�k�n.
- A csajomat v�rtam – mondta megvillan� tekintettel. – Oda besz�lt�k meg a randev�t.
- Mi�rt nem hozz� vagy hozz�d?
- Mert f�rjn�l van…
- Ejnye, Sz�sa, a zavarosban hal�szgatunk? – vigyorgott r� ny�jasan Piton. – A tiltott gy�m�lcs mindig �desebb, ugye? Legal�bb meg�ri a kock�zatot?
- Nem mintha k�z�d lenne hozz�, de meg – felelte, �s lassan elm�lt hangj�b�l a remeg�s is.
- J�l van – b�lintott az �gyn�k. – Most, hogy �gy beavatt�l a szerelmi �letedbe, tal�n besz�lhetn�nk arr�l is, ami minket �rdekel. Ki k�ld�tt a laborhoz szagl�szni?
- Nem k�ld�tt senki – tagadott m�g mindig a ver�leg�ny.
- Na, ne �m�ts m�r, Sz�sa! Biztosan nem egy k�sza numera vezetett a bokrok k�z�. Jobb lenne, ha a kollegina teljesen felt�rn� a toj�saidat? L�tod, milyen nyugtalanul toporog itt mellettem. Biztosra veszem, hogy alig v�rja a k�vetkez� lehet�s�get…

Sz�sa fintorogva n�zett a l�nyra, aki val�ban fesz�ltnek l�tszott. Grangerr�l Pitonra pillantott, aki v�rakoz�an tekintett r�.
- Na, elmes�led az igazat, Sz�sa? – k�rdezte bar�ts�gos hangon. – Nem �r�ln�k, ha a t�rsam miatt cs�d�t mondan�l a bar�tn�dn�l… Mi�rt volt�l az erd�ben?
- Mondom, hogy a csajomat v�rtam – felelte egy v�llr�nd�t�ssal az orosz.
- Jaj, Sz�sa, mi�rt nehez�ted meg? M�r r�g v�gezt�nk volna, de nem hagysz nekem m�s lehet�s�get… – Piton mozdulatai szinte k�vethetetlenek voltak, �s v�geredm�nyk�nt Sz�sa m�r vony�tva hasalt az avarban.

Piton f�l� hajolt, �s a haj�n�l fogva felr�ntotta a fej�t a nedves lev�lkupacb�l. Sz�sa orr�b�l d�lt a v�r, v�r�sre festette az avar egy r�sz�t, szemeiben a f�jdalom k�nnyei csillantak.
- Ugye meg�rted, Sz�sa! �n nem akartam, de musz�j volt. Mi�rt volt�l a laborn�l?
- Azt… azt kellett figyelnem, hogy �rkeznek-e gyan�s l�togat�k a tud�sokhoz – ny�gte halkan, gurgul�z� hangon Sz�sa.
- Mi�rt?
- Hogy kik szagl�sznak a lop�s miatt.
- Ki k�ld�tt oda?
- A F�n�k – felelte elhal� hangon.
- �s a f�n�k�t hogy h�vj�k? – Piton rend�thetetlen nyugalommal k�rdezgette a kihelyezett megfigyel�t.
- Nyemerov…
- Oh, csak nem a h�res-h�rhedt Anton Nyemerov? Csak nem az � keze van a lop�sban? – faggatta tov�bb az oroszt.
- Nem tudom, nekem csak annyit mondtak, hogy figyeljem az idegeneket – mondta ijedten Sz�sa. Nyilv�n att�l tartott, hogy �jabb csontja fogja b�nni, ha a morcos angolt felbosszantja.
- Kivel �ll kapcsolatban a f�n�k�d, aki �rintett lehet az �gyben? – k�rdezett tov�bb az �gyn�k. – A piti�ner �gyfelek nem �rdekelnek, csak a nagy halak.
- �n nem tudok ilyeneket – r�zta a fej�t Sz�sa elkeseredetten. – Rengetegen j�rnak hozz�, �lland� a j�v�s-men�s, �s �n nem ismerek mindenkit.
- Kiket ismersz?

Sz�sa nem v�laszolt, a k�rd�s minden bizonnyal m�r komoly inform�ci�kat h�zott volna ki bel�le, �s hi�ba tartott a fekete haj� f�rfi haragj�t�l, a f�n�ke indulatai fenyeget�bbek voltak.
- Kiket ismersz? – ism�telte meg a k�rd�st Piton, �s k�zelebb l�pett a deszantoshoz.
- Az ukr�nokat, k�naiakat, rom�nokat, de n�ha j�nnek az arabokt�l is, b�r fogalmam sincs, milyen �zletet bonyol�tanak – hadarta Sz�sa.
- Ezek nem �rdekelnek – s�p�rte f�lre Piton a m�sik minden rem�ny�t, hogy be�ri a kapott inform�ci�val. – Volt valaki, aki csak egyszer jelent meg?
Sz�sa egy ideg t�rte a fej�t, latolgatta a lehet�s�geit, �s b�rhonnan is n�zte, egyik sem kecsegtette f�jdalommentes tov�bbl�p�ssel: vagy ez az angol veri p�pp� a n�j�vel egy�tt, vagy a saj�t f�n�ke usz�tja r� a saj�t t�rsait. Hab�r am�g az angol itt van, �s m�r �gy is elt�rte az orr�t, addig a f�n�k haragja m�g meg�szhat�…

- Volt egy f�rfi – kezdte lassan, megfontoltan. – Nem tudom a nev�t, de biztosan nagyon magas poz�ci�ban van.
- Mit tudsz r�la? – k�rdezte Piton, �s �rezte, hogy ez lesz az az inform�ci�-morzsa, amire sz�ks�g�k van. – Milyen nemzetis�g�?
- Szerintem angol vagy francia. Magas, egyenes tart�s� – mondta Sz�sa. – Olyan arisztokratikus kin�zete van, mintha �ri csal�db�l sz�rmazna. Hossz� sz�ke haja van, �s egy b�rsonyszalaggal k�t�tte �ssze. �gy n�zett ki, mintha valamilyen koszt�m�s filmb�l l�pett volna el�, csak a ruh�ja nem volt olyan r�gies. A b�re feh�r, de nem s�padt feh�r, �s dr�ga ruh�t �s �kszert viselt. Arany zseb�ra, dr�gak�ves pecs�tgy�r�, �s valami s�tap�lca is volt n�la, aminek a feje dr�ga �tv�smunk�ra eml�keztetett. Nem tudom, mit �br�zolt, nem l�ttam el�g k�zelr�l. De az biztos, hogy a f�szer nagyon g�g�sen par�d�zott.
- Tudsz m�g valamit?
- Ez minden – r�zta a fej�t a fick�.
- Mi a neve az idegennek?
- Nem tudom – ny�gte Sz�sa. – Csak egyszer hallottam, �s fura is volt, nem jegyeztem meg.
- M�gis, valami sejt�sed csak van – noszogatta tov�bb a m�sik.
- T�nyleg nem tudom! Valami fura, mintha bibliai lenne, vagy mitol�giai, vagy mit tudom �n.
- Ez �rdekes…
- Elengedtek v�gre? – k�rdezte Sz�sa rem�nykedve.
- Oh, hogyne! – h�z�dott gonosz mosolyra Piton sz�ja. – Ugye nem b�ntunk meg, ha nem visz�nk vissza a kocsidhoz? Nincs eg�szs�gesebb a reggeli s�t�n�l…
A k�vetkez� percben Sz�sa m�r ism�t �jultan hevert a lehullott levelek alkotta puha �gyon.

- Azt hiszem, mehet�nk vissza a sz�ll�sra – n�zett Grangerre, akiben lassan felold�dott a fesz�lts�g.
- �ppen ideje – morogta a l�ny. – Azt hittem, idefagyok…
- Na, induljunk! – A f�rfi megfordult, �s vissza se n�zve, nyugodt l�lekkel hagyta maga m�g�tt a k�m�s oroszt.
Hermione sietve k�vette t�rs�t, aki most a legkev�sb� sem igyekezett halkan k�zlekedni az erd�ben. N�m�n vette fel a f�rfi l�p�seinek ritmus�t, �s alig v�rta, hogy v�gre a kocsi meleg�be f�szkelhesse mag�t.

El�rtek az aut�hoz, �s gyorsan besz�lltak. Ez�ttal nem vakon tapogat�zva hagyt�k el a term�szet l�gy �l�t, hanem a vil�g�t�s hathat�s seg�ts�g�vel keveredtek ki a f�k k�z�l.

- Sz�p r�g�s volt – sz�lalt meg hirtelen Piton, �s a l�nyra pillantott. – Ezt l�tva k�tszer is meggondoln�m, hogy lek�pjem a bakancs�t…
- K�sz – mosolyodott el Hermione. – Az�rt maga se b�nt vele keszty�s k�zzel…
- Sz�p sz�val nem ment�nk sokra, de �gy m�r tudunk n�h�ny dolgot – vont v�llat Piton.
- Csak az idegen nev�t nem…
- T�nyleg nem sejti, ki lehet? – n�zett r� vigyorogva a f�rfi.
- Nem – r�zta a fej�t.
- Mit mond az a n�v mag�nak, hogy Lucius Malfoy?
- Nem mondja komolyan! – Hermione d�bbenten n�zett Pitonra, aki az utat figyelve, vigyorogva b�logatott. – De h�t � az oroszorsz�gi angol nagyk�vet! Ez biztosan valami t�ved�s lesz!
- L�tta m�r, ugye? Hossz� sz�ke haj, b�rsonyszalag, s�tap�lca, g�g�s, arisztokratikus megjelen�s, dr�ga holmik, felt�n�s… – Piton felsorol�s�ban t�nyleg minden illett az emlegetett f�rfira. – Ki m�s lehetne, ha nem �? M�r csak a k�zel�be kellene jutnunk valahogy…
- Azt hiszem, tudom, kivel kell besz�ln�nk – mondta hat�rozottan Hermione. – Csak �rj�nk vissza a sz�ll�sra miel�bb.

A l�ny fej�ben egyre �lesebben kezdett k�rvonalaz�dni egy terv, ami ugyan meglehet�sen vesz�lyes �s nem kev�ss� �r�lt volt, de legal�bb n�mi rem�nnyel kecsegtetett, hogy siker�l tov�bbi inform�ci�hoz jutniuk, �s �rdemben folytatni a nyomoz�st. �gy d�nt�tt, m�g egy darabig nem fedi fel �tlet�t a t�rsa el�tt, el�bb biztosra akart menni, hogy az t�nyleg megval�s�that�. �gy persze k�nytelen lesz besz�lni Szergejjel, ami a legkev�sb� sem volt az �ny�re, de nagyon �gy t�nik, hogy nincs m�s v�laszt�sa…
Piton k�rd�se z�kkentette ki a gondolataib�l.
- Kivel akar besz�lni? – n�zett a f�rfi k�v�ncsian a mellette �l� n�re.
- Egy ismer�s�mmel – felelte Granger zavartan –, aki tal�n tudna nek�nk seg�teni.
- Rem�lem megb�zhat� az illet� – morogta Piton.
- M�gis mit gondolt? – csattant fel Hermione s�rtetten. – Ha nem lenne az, eszembe sem jutna vele besz�lni! – mondta m�rgesen, majd t�ntet�en elfordult, �s kib�mult az oldals� ablakon a s�t�ts�gbe.

Az �gyn�k l�tta, hogy a l�ny nem hajland� t�bbet el�rulni err�l a t�m�r�l �s a titokzatos ismer�sr�l, amivel azonnal fel is keltette az �rdekl�d�s�t, a tov�bbi k�rdez�sk�d�st azonban k�s�bbre halasztotta.
- Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de a d�lut�ni meg�rz�se nem is volt annyira fals – mondta ink�bb a l�ny m�g mindig durc�s arc�ra pillantva.
Hermione meg�tk�zve meredt a f�rfira, azonnal elfeledve el�bbi s�relm�t.
- Atyavil�g! Komolyan egy �jabb dics�ret cs�szott ki a sz�j�n, vagy csak hallucin�lok?! – ki�ltott fel n�mi g�nyos felhanggal.
Piton szemtelen�l r�vigyorgott:
- Ne szokjon hozz� t�ls�gosan, nem fog s�r�n el�fordulni.
- Na sz�p! – horkantott Hermione. – T�k�letesen �rt ahhoz, hogy �gy t�laljon egy dics�retet, hogy m�g v�letlen�l se tudjak �r�lni neki – f�st�lg�tt.
- Ugyan, r� se r�ntson, nem mag�nak sz�l, csup�n ilyen az alapterm�szetem – sietett Piton vigyorogva t�rsa megnyugtat�s�ra, aki csak egy meglehet�sen fancsali fintorral jutalmazta a gesztust.

Ahogy vissza�rtek a motelhez, nyomban a szob�jukba siettek, teljesen figyelmen k�v�l hagyva a recepci�st, aki k�v�ncsi pillant�s�val eg�szen addig k�vette �ket, am�g el nem t�ntek az emeletre vezet� l�pcs�n.
Fent mindketten bevonultak Piton szob�j�ba. Az �gyn�k nyomban a laptopja ut�n ny�lt, felpattintotta fedel�t, majd beizz�totta a g�pet.
- Megn�zem, milyen inform�ci�kat siker�l tal�lnom Malfoyr�l, addig maga felcs�r�ghetn� azt a titkos ismer�st – adta ki a parancsot, a l�ny fel� ny�jtva a mobiltelefont.
Hermione sz� n�lk�l elvette a k�sz�l�ket, �s t�rcs�zta rajta a sz�mot, mik�zben a f�rfi elmer�lten figyelte minden mozdulat�t. Megnyomta a h�v�s gombot, �s a szoba m�sik v�g�be s�t�lt, h�tat ford�tva Pitonnak. El�g kellemetlen lesz sz�m�ra ez a p�r perc �gy is, nem akarta m�g azzal is tet�zni, hogy k�zben t�rsa le sem veszi a pillant�s�t az arc�r�l.
P�r pillanat m�lva egy j�l ismert hang hall�zott bele a telefonba, Hermione pedig pattog� oroszs�ggal felv�zolta a helyzetet �s az �tlet�t.

Alig negyed �ra m�lva m�r az �sszes inform�ci� a birtok�ban volt, �s azt is tudta, hogy a terve megval�s�that�. Nem lesz ugyan egyszer�, de nem is lehetetlen, csak egy kis szerencs�re �s n�mi seg�ts�gre lesz sz�ks�g�k…
- Sikerrel j�rt? – k�rdezte Perselus, felr�zva ezzel a m�l�z�sb�l a l�nyt.
- Igen – felelte Granger. – �s van egy tervem.
Az �gyn�k g�nyosan forgatta meg a szemeit.
- Na ne mondja! – morrant a l�nyra t�relmetlen�l. – Azt m�r az aut�ban is sejtettem, hogy kieszelt valamit, de most m�r igaz�n megoszthatn� velem, hogy mi is az.

Hermione meglepetten n�zett a f�rfira. Nem is gondolta volna, hogy ennyire ki�ltek az arc�ra a gondolatai. Esetleg csak a t�rsa kezdi egyre jobban kiismerni? Mag�ban g�nyosan felnevetve azonnal el is vetette ezt a gondolatot. Perselus Piton minden bizonnyal profi abban, hogy lecsalogassa a n�kr�l a bugyit, de az �szj�r�sukhoz egy szemernyit sem �rt.

- Ne agg�djon, m�r mondom is – kezdett bele a mond�k�j�ba, mik�zben fel-al� s�t�lt az apr� szob�ban. – Lucius Malfoy k�ztudom�s�an rajong a puccos est�lyek�rt, ahol felvonultathatja pomp�zatos szem�ly�t, �s k�r�ludvaroltathatja mag�t a t�bbi arisztokrat�val. Ilyenkor a legegyszer�bb hozz�f�rni, ugyanis m�g � is bel�tta azt, hogy az ilyenkor szok�sosn�l is eleg�nsabb k�lsej�hez nem illik az a gorillahad, amivel m�skor oly sz�vesen k�rbe veszi mag�t. A k�vetkez� est�ly p�r nap m�lva lesz Szentp�terv�ron, a k�vets�gen, amit maga Malfoy ad, �gy a megjelen�se garant�lt. Nek�nk csak annyi a dolgunk, hogy vend�gk�nt bejussunk – ebben seg�ts�g�nkre lesz az ismer�s�m –, �s kicsit k�rbeszagl�sszunk a b�loz� Lucius irod�j�ban. Mit gondol? – n�zett Hermione v�rakoz�steljesen Pitonra.
- Nem rossz terv, kivitelezhet�nek t�nik – felelte a f�rfi vontatottan, a l�ny pedig megk�nnyebb�lten elmosolyodott. – De egyet �ruljon m�r el nekem, Hermione! – folytatta hirtelen. Most el�sz�r ejtette ki a l�ny keresztnev�t a sz�j�n, �s ez, valamint a b�rsonyosan jeges hangnem, amit haszn�lt, furcs�n megborzongtatta a Hermion�t, aki fesz�lten v�rta a tov�bbiakat. – Minden ismer�se telefonsz�m�t fejb�l tudja, vagy csak ez az illet� ilyen szerencs�s, hogy r�szes�l eme kegyben? – f�rta szurokfekete pillant�s�t a l�ny t�gra ny�lt, gesztenyebarna szemeibe.

Hermione mindenfajta igyekezete ellen�re m�lyen elv�r�s�d�tt, �s hirtelen egy sz�t sem tudott kiny�gni, olyan v�ratlanul �rt�k az el�bbi szavak. Piton g�nyosan elmosolyodott zavara l�tt�n, majd egy eleg�ns mozdulattal megadta a l�nynak a kegyelemd�f�st:
- Tudtam �n, hogy a maga vil�gh�res esze sem el�g ahhoz, hogy bet�ve tudja a telefonk�nyvet, �s hogy m�s rejt�zik e m�g�tt… valami j�val pr�zaibb… – susogta gonoszan.


------------------------------------------
1. Nem mondok semmit, te szem�t.
2. Hogy h�vj�k?
3. Mi�rt volt a laborn�l?
4. Ki k�ldte oda?
5. V�laszoljon!
6. Akkor vegy�k �t �jra (sz� szerint azt jelenti, hogy: Na, akkor kezdj�k el�lr�l ezt az eg�sz besz�lget�st.)
7. Rossz v�lasz.
8. elvt�rs

El�z�←…….→K�vetkez�