3. fejezet - �gyn�k kontra amazon

Mindketten dermedten n�zt�k a szem�k el� t�rul� l�tv�nyt, �s az arcuk minden egyes m�sodperc eltelt�vel egyre s�padtabb sz�nt �lt�tt. Piton volt az, aki el�sz�r sz�hoz jutott a kisebbfajta sokkot k�vet�en.
- Rem�lem, nem gondolt�k komolyan, hogy ezzel fogunk utazni?! – morogta felh�borodottan az orra alatt.
A busz ugyanis leparkolt az omin�zus g�pmad�r mellett, amit a legoptimist�bb ember sem nevezett volna rep�l�g�pnek. A nagy, ov�lis f�mkaszni kopotts�g�val, orm�tlans�g�val, kisebb-nagyobb bem�lyed�seivel legink�bb egy megt�p�zott vil�gh�bor�s csapatsz�ll�t�ra hasonl�tott. Egykor tal�n s�t�tk�k, ma ink�bb piszkossz�rke sz�n�t k�ptelens�g volt pontosabban meghat�rozni, az oldal�ra festett bet�k java r�sze m�r lekopott, �s a jelek szerint senki nem vette a f�radts�got, hogy helyre�ll�tsa eredeti �llapot�ra.
Az apr� ablakokat vastag porr�teg fedte, melyen kereszt�l m�gis nem egy karcol�st fel lehetett fedezni. Az esetlen testhez mindk�t oldalon egy-egy v�kony, t�mzsi sz�rny tartozott, melyek a g�p t�bbi r�sz�hez hasonl�an ugyancsak nem tudtak ellen�llni az id� vasfog�nak. A reped�sek, a lyukak ilyen t�vols�gb�l is j�l l�tszottak, �s a legkev�sb� sem t�lt�tt�k el nyugalommal a g�psz�rnyeteg leend� utasait.

Hermione �s Perselus habozva sz�llt le a buszr�l, mintha saj�t kiv�gz�s�kre menn�nek, r�ad�sul �nk�nt �s dalolva. Egyik�j�k sem volt azonban az a fajta ember, aki k�nnyen feladja, ha egy neh�z helyzettel szembes�l, �gy n�ma egyet�rt�sben lassan a g�pmad�r fal�nak t�masztott l�pcs�h�z s�t�ltak. Mikor elnyelte �ket a rep�l� hasa, meg kellett, hogy �llap�ts�k, jelen esetben nem �rv�nyes a mond�s, hogy a cs�nya k�ls� gyakran sz�p bels�t takar.
Idebent is minden ugyanolyan kopott volt, ha m�g nem kopottabb. A poggy�sztart� m�anyag bor�t�sa n�hol koszos volt, n�hol pedig horpadt, h�en �rizve az eml�k�t azoknak a csomagoknak, amiket egy-egy er�szakos utas a kellet�n�l er�teljesebben l�k�tt be a hely�re. Az eg�sz m�anyag szerkezet am�gy is el�g ingatagnak t�nt, mintha b�rmelyik percben leszakadhatna egy nehezebb poggy�sz alatt. Igaz, az alatta l�v� sz�kekben nem sok k�rt tudna tenni, mert azok m�r �gy is el�g koszosak, szakadtak voltak, �s nem egy olyan cs�l�n �llt, mint egy hosszas szab�lyoz�s el�tt �ll� fogsor.
A l�buk alatt fut� egykor bord�, most m�r ink�bb s�t�tbarna sz�nyeg h�ven �rizte az elm�lt j� p�r �ve utasainak l�bnyom�t. Minden egyes l�p�sn�l nagy adag por sz�llt fel bel�le, �llott� t�ve az am�gy sem t�l friss leveg�t. A helyzetet tov�bb rontotta a g�p h�tulj�n tal�lhat� mosd�b�l ki�raml� szagorgia, amelynek ajtaj�t botorul nyitva felejtett�k, el�rve ezzel azt a c�lt, hogy m�g v�letlen�l se akarja egy utas sem a mell�khelyis�get haszn�lni.

Piton, miut�n sikeresen elszak�totta tekintet�t a nem mindennapi l�tv�nyt�l, r�pillantott a jegy�kre, �s meg�llap�totta, hogy a harminch�rmas, harmincn�gyes helyen fognak �lni. Elindult a megadott ir�nyba, de amikor megl�tta, hogy hol is kell az utaz�s nem csek�ly h�rom �r�j�t elt�lteni�k, akaratlanul is visszah�k�lt. A k�t �l�s minden volt, csak �ppen h�vogat� nem. Hermione, ahogy utol�rte, k�v�ncsian �tkukucsk�lt a v�lla felett, hogy szem�gyre vegye, mit b�mul a f�rfi ennyire. Amikor megl�tta a koszos, poros, bes�ppedt sz�keket, melyek alatt morzs�k t�mkelege jelezte, hogy az el�z� itt �l� utasnak ugyancsak j� �tv�gya volt, neki is elkerekedett a szeme. Ugyan m�r tapasztalta, hogy Oroszorsz�gban sok helyen nem szabad nyugati tisztas�gra �s k�nyelemre sz�m�tani, de ez az�rt minden elk�pzel�st fel�lm�lt. Szomor�an n�zett eleg�ns, vil�gosbarna nadr�gj�ra, �s gondolatban gyorsan el is b�cs�zott t�le. Teljes k�ptelens�g lesz kiszedni bel�le a koszt, ha rendeltet�sszer�en ig�nybe akarja venni az �l�st, m�rpedig nincs m�s v�laszt�sa, pedig ha tehetn�, ink�bb v�gig�llna a h�rom �r�s utat.

Perselus, legy�zve viszolyg�s�t, les�p�rte a porszemek �s a morzs�k nagyj�t a kopottas huzatr�l, majd becs�szott az ablak melletti �l�sre. Hermione tov�bbra is mozdulatlanul �llt, mint aki nem tudja eld�nteni, hogy mi okozna kevesebb k�rt a szervezet�ben: le�lni a vesz�lyesen koszos �l�sre vagy v�gig�llni a l�brong�l�an hossz� utat. V�g�l az el�bbi mellett d�nt�tt, �s lehuppant Piton mell�, �gyelve, hogy min�l kisebb testfel�leten �rintkezzen a huzattal. Perselus halkan felnevetett szenved� arckifejez�se l�tt�n:
- Mi az? – morrant r� Hermione m�rgesen.
- M�r le ne harapd a fejemet, kedvesem, de az�rt ennyire nem kell f�lni egy kis koszt�l – hangs�lyozta ki a megsz�l�t�st g�nyosan.
Hermione morcosan n�zett a mellette �l�, t�ls�gosan is j�l sz�rakoz� f�rfira.
- M�g egy ilyen megjegyz�s, �s az a helyes kis fegyver, ami jelenleg a b�r�nd�mben nyugszik, komoly fenyeget�st fog jelenteni r�d, dr�g�m – k�z�lte fenyeget� neg�dess�ggel, majd t�ntet�leg olvasni kezdett egy vastag k�nyvet, amelyet a k�zit�sk�j�b�l var�zsolt el�.

Piton elnyomta kik�v�nkoz� mosoly�t, �s ink�bb a l�gik�s�r�k el�ad�s�t kezdte el n�zni. Ki tudja, egy ilyen rozoga g�pen m�g j�l j�het, ha ismeri, hogy merre van a v�szkij�rat �s a ment�mell�ny. A menek�l�si �tvonalak memoriz�l�sa k�zben persze nem ker�lt�k el a figyelm�t a sz�ke haj� stewardess ig�z�en domborod� idomai. A k�k szem� sz�ps�g azonnal kisz�rta a fel�je ir�nyul� figyel� tekintetet, �s egy ragyog� mosollyal aj�nd�kozta meg a f�rfit. Perselus f�loldalas vigyorra h�zta a sz�j�t, majd m�g egyszer jelent�s�gteljesen v�gign�zett a botr�nyosan r�vid szokny�ba �s �szbont�an sz�k bl�zba bujtatott testen.

A mellette l�v� �l�s fel�l egy felh�borodott horkant�s �rkezett, �s Perselus azonnal tudta, hogy neje figyelemmel k�s�rte az el�bbi kis jelenetet.
- �r�ln�k, ha megzabol�zn�d a hormonjaidat, �desem – sziszegte m�rgesen a l�ny.
Perselus vigyorogva figyelte d�h�sen villog� tekintet�t, �s nem tudta meg�llni, hogy ne cs�sszon ki a sz�j�n egy gonoszkod� megjegyz�s.
- Csak nem vagy f�lt�keny, kedvesem? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel.
- Csak szeretn�d, hogy az legyek! – horkantott fel a Hermione. – Egyszer�en csak nem akarom, hogy lebukjunk – mondta, �s �jra belemer�lt a l�bain fekv� vastag k�nyvbe, Pitonnak pedig meg kellett �llap�tania, hogy a l�ny v�kony, izmos combjai k�nnyed�n versenyre kellhetn�nek a sz�ke stewardess idomaival. Persze ezt m�g akkor sem vallotta volna be, ha az �lete m�lik rajta.

Hermione morcosan pr�b�lt beletemetkezni a k�nyv�be, de figyelme minduntalan elkalandozott az el�bb l�tott jelenethez. A mellette �l� f�rfi arc�n megjelen� kifejez�s, amikor azt a cicabab�t szem�gyre vette, furcsa m�d nagyon zavarta, �s egy�ltal�n nem tudta megmagyar�zni mag�nak, hogy mi�rt.
A k�vetkez� pillanatban a rep�l�g�p hajt�m�ve betegesen felk�h�g�tt, amikor a pil�ta megpr�b�lta elind�tani – nem sok sikerrel. Hermione ijedten k�zelebb h�z�dott a mellette �l� f�rfihoz, �s pr�b�lt nem tudom�st venni a sz�rny k�l�n�s remeg�s�r�l. P�r perces t�tov�z�s ut�n a g�p a kifut�p�ly�ra g�rd�lt, �s �llapot�hoz m�rten meglep�en k�nnyed�n a leveg�be emelkedett, persze ett�l Hermione m�g nem �rezte nagyobb biztons�gban mag�t.
Piton mag�ban mosolyogva a l�nyhoz hajolt, �s halkan a f�l�be s�gta:
- Csak nem f�l, Miss Granger?
Hermione �szbe kapott, �s gyorsan t�volabb h�z�dott a f�rfit�l.
- Ugyan, dehogy! – szegte fel a fej�t g�g�sen, majd hirtelen taktik�t v�ltoztatva m�g hozz�tette. – Csak oda akartam b�jni a hites f�rjemhez – k�z�lte l�gy hangon, enyh�n rezegtetve a szempill�it. – Rem�lem nem baj, dr�g�m? – sim�tott v�gig Perselus karj�n.
A f�rfi meg�tk�zve meredt r�, Hermione pedig r�m�lt arckifejez�se l�tt�n nem tudta meg�llni, �s m�g tov�bb fesz�tette a h�rt. Macsk�san k�zelebb b�jt Perselushoz, �s csillog� tekintettel n�zett fel hirtelen j�tt f�rj�re.
- Jaj, sz�vem, tal�n k�nyelmesebb lenne az utaz�s, ha a v�lladra hajthatn�m a fejem – mondta b�josan, majd tettel is demonstr�lta az �tlet�t, �s k�nyelmesen a f�rfi oldal�hoz kucorodott.

Piton nyak�t l�gyan csiklandozt�k g�nd�r f�rtjei, �s az oldal�hoz pr�sel�d� kerek form�k sem t�lt�tt�k el nyugalommal. �pp azon gondolkozott, hogy hogyan ker�lhetne ki ebb�l a meglehet�sen k�nyelmetlen szitu�ci�b�l a legkisebb vesztes�ggel, amikor felfigyelt a v�ll�n szuszog� l�ny egyre egyenletesebb� v�l� l�legz�s�re. Vigy�zva oldalra hajtotta a fej�t, �s ijedten �llap�totta meg, hogy Granger bizony sikeresen elaludt, l�that�lag �gyet sem vetve arra, hogy ezt nem m�shol teszi, mint az � v�ll�n, eg�sz test�vel hozz�simulva az � oldal�hoz.
Legsz�vesebben fel�bresztette volna a l�nyt, de egy �jabb pillant�s a b�k�sen szuszog� karcs� alakra megakad�lyozta ebben. Lemond�an fels�hajtott, majd felk�sz�lt egy igencsak kellemetlennek �g�rkez� h�rom �r�s utaz�sra.

Az els� f�l �r�ban m�g eg�szen k�nnyen siker�lt kiz�rnia a l�nyt a gondolataib�l, mik�zben az el�tt�k �ll� feladaton t�prengett. �m egy l�gk�ri turbulencia k�vetkezt�ben Hermione mocorogni kezdett �lm�ban, aminek az lett a v�geredm�nye, hogy m�g szorosabban simult hozz�, �s a keze – ami eddig az �l�ben nyugodott – lecs�szott Perselus combj�ra. A mindig fegyelmezett titkos �gyn�k igencsak elv�r�s�d�tt, amikor meg�rezte mag�n a l�ny hossz� ujjait, �s �let�ben tal�n el�sz�r amiatt kezdett el im�dkozni, hogy az apr� kacs�k ne k�sszanak feljebb a nadr�gj�n.
Az ezt k�vet� k�t �s f�l �ra maga volt a pokol, pedig megpr�b�lt mindent, hogy elterelje a figyelm�t. Igyekezett � is elaludni, vagy legal�bbis csak elszenderedni, hogy gyorsabban m�ljon az id�, de a nyak�t csiklandoz� l�legzet egyszer�en nem hagyta nyugodni. V�gs� k�ts�gbees�s�ben elkezdte fejb�l visszaid�zni mag�ban az �sszes adatot, amit eddig siker�lt �sszegy�jteni�k az �gyr�l, de ez sem vezetett eredm�nyre, mert folyamatosan a v�ll�n alv� alakra esett a pillant�sa.

Ha a l�ny �gy akart rajta bossz�t �llni a g�nyos megjegyz�sei miatt, akkor a terve t�k�letesen siker�lt – �llap�totta meg Perselus mag�ban morgol�dva. Sosem szerette, ha � marad alul, legyen ez val�s harc, vagy csak egy kis csipkel�d�s, �s ez esetben sem volt ez m�sk�pp. Elsz�ntan elkezdett kutatni az agy�ban egy lehets�ges visszav�g�s ut�n, legal�bb addig is eltereli a gondolatait. P�r perces t�preng�s ut�n egy nagyon gonosz �tlet kezdett k�rvonalaz�dni a fej�ben…

Hermione k�d�s aggyal �bredt fel, �s hirtelen fogalma sem volt r�la, hogy hol is van. Azt�n megl�tta az el�tte l�v� �l�s piszkos huzat�t, �s minden helyre ker�lt a fej�ben. Oroszorsz�gban van, egy ingatag rep�l�g�pen tart Omszk fel�, �s �ppen a kapit�ny k�zli a hangsz�r�kon kereszt�l recseg� hanggal, hogy k�zelednek az �ti c�ljukhoz. Val�sz�n�leg ez volt az, ami felkeltette az �lm�b�l. Ez a t�ny azonban nem adott magyar�zatot a feje alatti kellemesen kem�ny p�rn�ra. Zavartan elkezdett t�prengeni, hogy mi lehet erre a magyar�zat, amikor is a pillant�sa a kez�re esett, ami a mellette l�v� �l�sen helyet foglal� alak �l�ben fek�dt. �gy �rtelmet nyert a feje alatti p�rna rejt�lye is, ami nem volt m�s, mint egy emberi v�ll. Az alak finoman megmoccant, �s ez�ltal tagadhatatlanul egy�rtelm�v� v�lt, hogy egy f�rfir�l van sz�, r�ad�sul nem is ak�rkir�l – has�tott bele a felismer�s.

Hermione v�rv�r�s arccal h�k�lt h�tra, �s h�zta vissza a kez�t a vesz�lyes ter�letr�l. Zavartan k�r�ln�zett, �s azonnal Piton g�nyosan vigyorg� �br�zat�ra esett a pillant�sa.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte dadogva.
- �gy t�nik, hogy kijel�lted a vad�szter�letedet, dr�g�m – k�z�lte mindenf�le finomkod�s n�lk�l a f�rfi. – Ha engem k�rdezel, nagyon is c�lrat�r� volt�l, m�r kezdtem is zavarba j�nni.
- De h�t aludtam – tiltakozott zavartan Hermione.
- A kezed nagyon is �bernek t�nt, kedvesem – adta meg a kegyelemd�f�st Perselus, mire a l�ny m�g ink�bb elv�r�s�d�tt, �s sz�gyenkezve t�volabb h�z�dott a f�rfit�l.

A landol�s meglep�en probl�mamentesen siker�lt. �gy t�nt, annak ellen�re, hogy ilyen �sdi �s elhaszn�lt a rep�l�g�p, m�gis k�pes ell�tni a feladat�t. B�r amikor testet sz�tr�z�an z�ty�g� motorral begurultak a parkol�helyre, elkezdtek k�telkedni eme a kijelent�s helyess�g�ben.
Az utasok megk�nnyebb�lten �z�nl�ttek ki a g�pmad�r belsej�b�l, k�zt�k a m�g mindig fesz�lt hallgat�sba burkol�z� Hermion�val �s Perselusszal.
- Akkor most soha t�bb� nem fogsz hozz�m sz�lni, kedvesem? – suttogta Piton a l�ny f�l�be gonoszan, rosszul �lc�zott megk�nnyebb�l�ssel.
- Ugyan m�r, dr�g�m, ez te sem gondolhatod komolyan! Nem venn�m a sz�vemre, ha egy ilyen apr� f�lre�rt�s �llna k�z�nk – mosolygott �desdeden Granger.
- Pedig m�r elkezdtem rem�nykedni… – s�hajtott fel a f�rfi t�lj�tszott cs�ggedts�ggel.
Hermione nem tudott m�st tenni, hangosan felnevetett, �s csilingel� kacag�s�hoz nem sokkal k�s�bb Perselus m�ly baritonja is csatlakozott.

- Prasu prasenyije¹! – hallottak egy hivatalos hangot, mire abbahagyt�k a nevet�st, �s zavartan keresni kezdt�k a hang forr�s�t.

Egy nagydarab, egyenruh�s f�rfi �llt t�l�k p�r l�p�sre, �s szigor�an n�zett r�juk. K�t t�rsa a h�ta m�g�tt str�zs�lt, mintha a test�rei lenn�nek. Az orosz v�mtisztek �gy n�ztek ki kopott egyenruh�ikban, mintha gyalog �tv�gtak volna f�l Oroszorsz�gon.

- Tam�zsenij daszmotr² – sz�lalt meg ism�t a v�mtiszt. – V�mvizsg�lat. Maguk vannak angolok, da?
- Da, vagyis igen – v�laszolta Hermione.
- Iratok, pazsalujszta³! – ny�jtotta ki k�rges lap�tkez�t a f�rfi.

Amikor megkapta az �tleveleket, alaposan szem�gyre vette �ket, a f�nyk�pek alapj�n igyekezett azonos�tani az el�tte �ll�kat, majd amint hosszas vizsg�l�d�s ut�n mindent rendben tal�lt, visszaadta a pap�rjaikat.
- Szpasziba. K�vetni minket iroda, gyevuska⁴! – intett, �s elindult egy kisebb �p�let fel�.

Piton �s Granger �sszen�ztek, �s elindultak a v�mos nyom�ban az �p�let fel�, ami minden pillanatban az �sszed�l�ssel fenyegetett. A m�sik k�t orosz szorosan k�vette �ket, �s l�that�an teljes �t�l�ssel l�tt�k el hivatali feladataikat ezen az Isten h�ta m�g�tti helyen.

Bel�ptek a koszos, nagyvonal�an irod�nak kinevezett helyis�gbe, amibe egy elfuser�lt lakberendez� bezs�folt k�t �r�asztalt, hat sz�ket �s legal�bb �t, k�tajt�s irattart� szekr�nyt. A tagbaszakadt orosz hellyel k�n�lta �ket, m�g k�t t�rsa kint maradt az ajt� el�tt. Hermione �gy gondolta, hogy nadr�gj�nak sors�t m�r nem befoly�solja, ha le�l a k�tes foltokkal tark�tott sz�kre, �gy leereszkedett az egyikre a legk�zelebbi asztal mellett.
- Az�rt h�vatni magukat ide, mert sz�lni nekem, hogy angolok �rkezni – kezdett magyar�zni a f�rfi er�s akcentussal. – Moszkv�b�l kapni parancs, hogy magukat k�l�n engedni ki rep�l�t�rr�l. �n nem tudni, hogy maguk mit akarni itt. J�nni velem, pazsalujszta!

A f�rfi egy eddig nem l�tott, h�ts� ajt� fel� vezette �ket. Kil�ptek a rogyadoz� �p�letb�l, �s egy rozsd�s dr�tker�t�s fel� mentek, amelyen egy heveny�szett kaput vettek �szre, amikor k�zelebb �rtek. A ker�t�s t�loldal�n egy parkol� ter�lt el, ahol n�h�ny k�sza taxis v�rakozott rem�nyteljesen, h�tha az �rkez� utasok az � szolg�ltat�saikat akarj�k ig�nybe venni. A parkol�n t�l m�r nem volt m�s, csak pusztas�g, csak n�h�ny kornyadtan rogyadoz� fa �s p�r nyeszledt bokor t�rte meg itt-ott a kop�r vid�ket. A horizont ment�n egy v�ros k�d�s k�rvonalai l�tszottak.

- Szpasziba – mondt�k mindketten a v�mosnak, amikor kil�ptek a kapun, mire csak egy biccent�st kaptak v�laszul, �s az orosz m�r ballagott is vissza a munk�j�t v�gezni.

- Hogyan tov�bb? – k�rdezte Hermione.
- Bemegy�nk a v�rosba, b�rel�nk egy aut�t, �s sz�pen elkocsizunk Novo-kuznyeckbe – v�zolta fel Piton a menetrendet.
- Az izgalmas lesz… �gy holnap d�lel�ttre oda is �r�nk – fintorgott a l�ny.
- Bizony… Na, akkor v�lasszunk egy hint�t – s�hajtotta Piton, �s c�lir�nyosan elindult a legk�zelebbi taxi fel�.
Granger, jobb �tlet h�j�n, k�vette az �gyn�k�t, �s hamarosan m�r a telep�l�s k�zpontja fel� tartottak az egyik poros b�dogdobozban �lve.

Omszk v�rosa nem volt olyan lerobbant, mint amilyennek a rept�r ut�n gondolta volna az ember. Nem tehett�k meg azonban, hogy valamelyik f� rept�rre �rkeznek, tekintve, hogy enn�l illeg�lisabban m�r csak sz�kev�ny b�n�z�k�nt utazhattak volna.
Az oroszok el�g szigor�ak voltak ahhoz, hogy a belf�ldi j�ratok utasait is v�mvizsg�latnak vess�k al�. Szerencs�j�k volt, hogy itt is m�k�d�tt az �ratlan szab�ly a hierarchi�ban, hogy lefel� nem magyar�zkodunk, felfel� nem k�rdez�sk�d�nk. Moszkva kiadta az utas�t�st, amit az itteni v�mosok sz� n�lk�l teljes�tettek is.

R�vid z�tyk�l�d�s ut�n kisz�lltak a konzervdobozb�l egy aut�k�lcs�nz� el�tt, �s kifizett�k az er�sen foghi�nyos, vigyorg� sof�rnek a borsos viteld�jat.
Piton hat�rozottan elindult, hogy keressen egy illet�kest, Granger pedig ism�t nem tehetett m�st, minthogy k�vesse a f�rfit. Meg akarta v�rni, hogy �tmeneti f�rje a seg�ts�g�t k�rje a tolm�csol�sban, de legnagyobb sajn�lat�ra a k�lcs�nz� vezet�je besz�lt angolul.
R�vid t�rgyal�s ut�n m�r kez�kben volt a slusszkulcs, ami egy haj�nyi terepj�r�hoz tartozott. Bepakolt�k csomagjaikat, majd Piton a sof�r�l�sbe helyezkedett. Granger l�tta rajta, hogy tal�n csak az �lete �r�n engedn� �t a vezet�st egy n�nek. Neki mag�nak t�n m�g akkor se…

N�mi bizalmatlans�ggal viseltetett Piton vezet�si st�lusa ir�nt, de n�h�ny utc�val k�s�bb megnyugodott kiss�, hogy a f�rfi az els� gondolat�nak ellentmondva nem vezet vadul. H�la a m�holdas navig�ci�nak hamarosan a megfelel� �ton hagyt�k el a v�rost Novo-kuznyeck fel�.
Amint ki�rtek az �p�letek k�z�l, Granger az �l�be emelte a laptopot, �s tov�bbi adatelemz�sbe kezdett.

- Mit tanulm�nyoz? – k�rdezte Piton oldalra pillantva.
- Gondoltam, am�g �ton vagyunk, �jra �tn�zem a kutat�k akt�it, �s szerzek p�r inform�ci�t a kutat��llom�sr�l is.
- J� gondolat – b�lintott a f�rfi, �s a tov�bbiakban az utat n�zte.
Hermione kecses ujjai szapor�n p�f�lt�k az �l�ben l�v� ketyer�t, �s hamarosan el�ker�lt egy jegyzetf�zet �s egy toll is.

Piton n�ha oldalra pillantott a szeme sark�b�l, de csak azt l�tta, ahogy a mellette �l� fiatal n� teljesen belefeledkezik a jegyzetel�sbe. A mellett�k tova�sz� t�j eleinte m�g v�ltozatos volt, �m ahogy t�volodtak a civiliz�ci� utols� nyomait�l, �gy v�lt egyre siv�rabb� �s unalmasabb�. Nem volt elhanyagolhat� a h�m�rs�klet �szrevehet� cs�kken�se sem. K�t�r�nyi aut�k�z�s ut�n meg kellett �llniuk, hogy a csomagjukb�l el�h�zzanak legal�bb egy pul�vert, b�r az aut� f�t�se kompenz�lta valamelyest a kinti hideget.
Hermione pihen�sk�pp feln�zett a monitorr�l p�r percre, am�g elgy�ny�rk�d�tt a nappal utols� k�peiben, m�g miel�tt teljes s�t�ts�g borult volna a t�jra. Nem tudt�k, meddig �lvezhetik az ember alkotta betoncs�k k�nyelm�t, de gyan�tott�k, hogy hamarosan alkalmuk lesz tesztelni, hogy mennyire alkalmas a terepj�r� terepre.

- Tal�lt valamit? – k�rdezte az �r�k �ta tart� csendet megszak�tva Piton, mire Hermione majdnem elejtette a laptopot.
- Az �g �ldja meg, el akar tenni l�b al�l? – k�rdezte d�h�sen, ahogy visszah�zta az �l�be a sz�kni v�gy� masin�t.
- Megfordult a fejemben p�rszor a nap folyam�n…
- Milyen kedves – morogta a l�ny. – Meghat az �szintes�ge…
- V�laszol a k�rd�semre, ha kiheverte a megr�zk�dtat�sait? – k�rdezte Piton, �s szemmel l�that�an remek�l sz�rakozott.
- �ppen az �llom�s alaprajzait n�zem, �s a k�rnyez� ter�letek eloszt�s�t – felelte v�gre Granger. – El�g erd�s a k�rny�k, ez m�g ak�r hasznunkra is v�lhat. �gy k�t kilom�terre lehet az �llom�s a v�rosk�t�l, �s a t�rk�p szerint od�ig m�r nem �p�tettek rendes aut�utat. Csak egy f�ld�t visz be a f��tr�l.
- Igyekeztek felt�n�smentesek lenni… – jegyezte meg a f�rfi, majd hozz�tette – Milyen k�r, hogy nem siker�lt a terv�k.
- Nyilv�n nem ilyen �rdekl�d�sre sz�m�tottak, mint amilyenben r�sz�k van – b�lintott r� Hermione. – B�r a rossz rekl�m is rekl�m…
- Mi van a tud�sokkal? – k�rdezte Piton. – Maradunk ann�l a verzi�n�l, hogy Orlovra �sszpontos�tunk?
- Megpr�b�ljuk – n�zett fel a l�ny. – Rem�lj�k, hogy egy�tt tud vel�nk m�k�dni. Viszont nagyon �vatosnak kell lenn�nk a m�sik h�rommal. Nem szabad, hogy �szrevegy�k, mennyit is tudunk r�luk val�j�ban.
- Nagyfi� vagyok m�r, Miss Granger, hogy odafigyeljek a r�szletekre – v�laszolta g�nyosan Piton, mire a l�ny csak megcs�v�lta a fej�t.

- Akkor foglaljuk �ssze a menetrendet – javasolta p�r perc m�lva Granger. – �rkez�s ut�n elfoglaljuk a sz�ll�st, majd n�mi pihen�s ut�n d�lut�n megl�togatjuk a kutat��llom�st, ahol elbesz�lget�nk a tud�sokkal. A k�vetkez�k pedig m�r a szerzett inform�ci�kt�l f�ggnek majd.
- �gy van – biccentett Piton, �s elnyomott egy �s�t�st.
- F�radt? – k�rdezte t�le a l�ny. – Ne vezessek �n egy darabig?
- Isten ments! – n�zett r� a f�rfi felh�borodva. – Egy hosszabb aut��t m�g nem fog ki rajtam. A vezet�s k�l�nben sem n�knek val�, pl�ne nem egy ilyen j�rm� eset�n, mint ez.
- Mi baja a n�i vezet�kkel? – k�rdezte t�le Granger felpaprik�zva.
- Nekem? Semmi – pillantott r� Piton, majd ism�t az utat figyelte. – Igaz�n elhanyagolhat� statisztika, hogy a n�k �lland�an lefulladnak, defektet kapnak, kifogy az �zemanyag, �s m�g csak �szre sem veszik, keresztbe �llnak be a parkol�ba, m�r amennyiben megtal�lj�k azt, �s csak totyorognak a forgalomban. A t�kr�ket sminkell�sre haszn�lj�k, f�leg a l�mp�n�l �llva, nem tudj�k, hogy mi van a motorh�ztet� alatt, csoda, hogy azt tudj�k, melyik oldalon van a korm�ny…
- Befejezte a magasztal�sunkat? – k�rdezte m�regt�l fulladozva Granger, amikor a f�rfi leveg�t vett a felsorol�s k�zben. – El�g r�g�ta vezetek, �s megnyugtathatom, nem szoktam keresztbe be�llni a parkol�ba, tudom, mikor kell tankolni, �s ki tudok cser�lni egy defektes kereket. S�t, tov�bbmegyek, azt is tudom, ha fel kell nyitnom a motorh�ztet�t, hogy melyik a motor �s melyik az akkumul�tor. Ezen fel�l m�g �gy nyolc �r�n kereszt�l nem kell meg�llnunk egyetlen k�zleked�si l�mp�n�l sem, �s amint l�tja, nincs n�lam semmilyen sminkel�sre alkalmas dolog.
- Ne grimaszoljon ilyen vadul, mert �rt a sz�ps�gnek – vigyorgott r� a f�rfi szemtelen�l, figyelmen k�v�l hagyva a l�ny tir�d�it. – Nem fogja vezetni a kocsit, �s k�sz.
- Majd megl�tjuk – vetette oda d�h�sen Hermione, �s kib�mult az ablakon a s�t�ts�gbe.
- Ink�bb aludjon egy keveset… – hallotta Piton hangj�t, ami meglep�en b�k�l�kenyen hangzott. Visszan�zett a f�rfire, �s m�r �pp sz�lni akart, amikor t�rsa befejezte a megkezdett mondatot – addig is csendben van…

Granger erre csak �sszecsapta az �l�ben egyens�lyozott laptopot, �s a h�ts� �l�sre dobta. Visszahelyezkedett az �l�s�be, �s �gy fordult, hogy a h�t�t mutassa annak a szemtelen, v�rl�z�t�an bosszant� �s ideges�t�, soviniszta m�macs�nak, aki j� �ton haladt, hogy az �r�letbe kergesse.
S�rtetts�g�t d�delgetve lassan elszenderedett, �s utols� k�sza gondolata az volt, hogy tal�n jobban j�rt volna, ha otthon marad…

Hermione egy d�ccen�sre riadt fel, �s ijedten n�zett sz�t. L�tta, hogy az aut� �ppen elhagyni k�sz�l a biztons�gos simas�g� aszfaltot, mintha nem lenne senki, hogy ir�nyban tartsa. R� kellett d�bbennie, hogy akinek ezt kellett volna tenni, az �ppen �zemen k�v�l van, mivel a j�rm� ir�ny�t�s�t �nk�nyesen megkaparint� f�rfi szemei csukva vannak.
- �breszt�, az Istenit neki! – ki�ltott r� Pitonra, mik�zben a korm�ny ut�n kapott. – Maga barom, mi�rt nem sz�lt, hogy f�radt? Azt akarja, hogy mindketten meghaljunk?
- Mi van? – k�rdezte a f�rfi feleszm�lve, �s egy m�sodperc t�rtr�sze alatt felm�rte a helyzetet. – A szents�git! Engedje el a korm�nyt! – rivallt r� a l�nyra, aki m�g mindig a vol�nt szorongatta.
- Dehogy engedem – kiab�lta a l�ny. – Azonnal �lljon meg! �n vezetek!
- Majd ha fagy! – ki�ltotta vissza Piton.
- Akkor �pp alkalmas az id�pont, ugyanis odakint er�sen fagy – v�gott vissza d�ht�l csillog� tekintettel Granger.
- Hogyisne! T�nj�n innen, Granger! – d�rrent r� a fiatal n�re. – Nem hallotta?
- �lljon meg, maga seggfej! – �t�tte meg a f�rfi v�ll�t kem�nyen a l�ny.
- H�! Verekedni akar? – k�rdezte meglepetten Piton, �s elkapta a mellette hiszt�ri�z� l�ny csukl�j�t.
�rdekes dulakod�s kezdett kialakulni a m�g mindig sz�guld� kocsiban. Piton f�l k�zzel a korm�nyt pr�b�lta uralni, m�g m�sik kez�vel igyekezett t�vol tartani mag�t�l a f�ri�t, ezzel egy�tt arr�l is pr�b�lt gondoskodni, hogy Grangernek ne legyen lehet�s�ge hozz�f�rni, �s ism�t r�t�madni.
A l�ny m�r szinte felt�rdelt az �l�sben, �s zih�lva pr�b�lta leszerelni a n�la j�val er�sebb f�rfit. Piton azonban stabilan tartotta, amint megfelel� fog�st tal�lt rajta, �gy nem tudott �rtani a f�rfinek. K�nytelen volt m�s taktik�hoz folyamodni…

Perselus �rezte, hogy cs�kken a l�ny vehemenci�ja, �s hogy a korm�nyt is elengedi, de nem mert laz�tani a bal csukl�ja k�r�li szor�t�son. R�gen megtanulta, hogy a n�kben nem lehet megb�zni, amikor d�h�sek. Egy�bk�nt sem, de ez most mindegy volt neki. Hermione f�szkel�d�tt kicsit az �l�s�ben, mintha szabadulni akarna a vasmarokb�l, azt�n �gy t�nt, hogy lenyugodott.
- Rendben – hallotta a mellette t�rdel� l�nyt. Granger l�gz�se kiss� kapkod� volt, haja teljesen kibomlott a reggeli f�lig felt�z�tt frizur�b�l. – Utolj�ra k�rem, Perselus, hogy engedjen a korm�nyhoz.
- Kisl�ny, ha a t�z k�rme nem gy�z�tt meg, ne gondolja, hogy sz�p sz�val ide tud furakodni – felelte neki lekicsinyl�en a f�rfi. – Pr�b�lkozzon csak, ha m�g van �tlete.
- Egy �ppen m�g akadna…
- Nosza, ki vele!
- N�zzen az �l�be! – mondta Hermione mosolyogva, �s �lvezettel figyelte, ahogy a f�rfi k�veti az utas�t�s�t.

Piton s�padtan taposott a f�kre, amikor felismerte, hogy a nadr�gja elej�n mocorg� apr�, piros p�tty egy fegyver l�zerkeres�j�nek nyoma.
- Mi a fen�t akar, Granger? – k�rdezte a n�t�l felh�rd�lve, amikor az aut� meg�llt. – J� �tletnek tartja sz�tl�ni a t�k�met?
- Hm… alapvet�en nem, de ha valami �rt�kes ker�l m�rlegre, tal�n bel�tja, hogy nekem van igazam, �s �tadja a vezet�st – magyar�zta a l�ny, �s oldalra billentett fejjel tanulm�nyozta t�rsa profilj�t. – Megnyugtatom, hogy ilyen t�vols�gr�l nem okoz gondot a mozg� c�lpont eltal�l�sa sem. Nos, mit sz�l?

Piton szinte megb�v�lten n�zte a vibr�l� piros pontot, latolgatta a lehet�s�geket, majd amikor egy halk kattan�st hallott, lenyelte a gomb�cot, ami valamikor az elm�lt percek alatt �t�tt tany�t a tork�ban, �s a villog� szem� l�nyra n�zett.
- Rendben van – adta meg mag�t egy neh�z s�hajjal. – Cser�lj�nk helyet…
- J� v�lasz – b�lintott Granger el�gedetten, de addig nem tette el a fegyvert, am�g a f�rfi ki nem sz�llt az aut�b�l, hogy megker�lve azt az any�s�l�sre �lj�n.
- Rem�lem, most boldog! – morogta Piton, �s megd�rg�lte f�radt szemeit.
- Nem vagyok boldog, csak megnyugodtam, hogy nem fogja a kocsit, �s vele egy�tt minket is nekivezetni egy k�sza f�nak – felelte a l�ny.
- Mi lenne, ha a k�r�l�s helyett ink�bb ind�tana? – k�rdezte elgy�t�rten a sz�m�z�tt, mire a l�ny csak felnevetett, �s mozg�sba hozta a j�rm�vet.

Perselus n�h�ny perc ut�n kezdte bel�tni, hogy tal�n nem is volt olyan rossz �tlet �tengedni a kocsi feletti hatalmat az amazonnak. Kellemesen elny�jt�zott az �l�sen, lehunyta a szem�t, �s lassan kezdte elnyomni a kellemes meleg, �s a motor halkan, egyenletesen duruzsol� hangja.

Hermione hamarosan m�r csak a f�rfi egyenletes szuszog�s�t hallotta, �s lemond�an cs�v�lta meg a fej�t. Makacsul v�dte a hely�t, amikor a vak is l�thatta, hogy �sszeakadnak a szemei. Persze, a nagy Perselus Piton, az MI6 egyik szt�r�gyn�ke m�g az emberfelettin�l is t�bbre �rzi mag�t k�pesnek, azt�n tess�k, most �gy szuszog, mint egy kisk�ly�k.

A hossz� �t n�ma monotonit�s�t n�mi zen�vel t�rte meg, de csak halkan, hogy ne zavarja az alv� f�rfit. A v�logatott �r�kz�ld sl�gerek seg�tettek neki, hogy kitartson p�r �r�n kereszt�l, am�g Piton pihen annyit, hogy visszaadhassa neki a korm�nyt.
A hajnal els� sugarai a jobb oldali ablakon t�rtek utat maguknak az aut� belseje fel�, �s aranysz�n� dereng�sbe vont�k a keleti horizontot. A t�volban felt�ntek egy telep�l�s s�pad� f�nyei, �s Hermione �gy gondolta, hogy alkalmas lesz arra, hogy meg�lljanak egy r�vid id�re. Amint tov�bbindulnak, visszaadja a f�rfinak a lehet�s�get, hogy � vezessen az �t h�tral�v� r�sz�n.
F�l �ra m�lva az �p�letek elnyert�k val�s m�reteiket, �s egy poros kisv�ros k�p�t mutatt�k az �rkez�knek. Hermione az elhanyagolt f��t ment�n tal�lt egy rozoga benzinkutat, �s s�hajtva kanyarodott be a mellette l�v� parkol�ba.

- Perselus… – sz�longatta finoman az ell�gyult von�sokkal halkan hortyog� f�rfit. – Perselus, �breszt�!
- Mm… mmm… – ny�jt�zott a f�rfi, majd r�snyire kinyitotta szemeit, �s �lomittas hangon megsz�lalt. – Mi az, m�r meg�rkezt�nk?
- M�g nem, csak meg�lltam egy benzink�tn�l – v�laszolt Hermione, �s kinyitotta az ajt�t maga mellett.
Piton �rdekl�dve egyenesedett fel az �l�s�ben, �s kin�zett a sz�lv�d�n. Fintorogva k�nyvelte el, hogy milyen helyre vet�dtek, majd kit�r�lte az �lmot a szem�b�l, �s � is kisz�llt az aut�b�l, hogy kiny�jt�ztassa elg�mberedett izmait.

F�l �r�t t�lt�ttek a t�lt��llom�sn�l, am�g k�nny�tettek magukon, vettek egy-egy szendvicset, �s n�mi forr� k�v�t, �s csak most tudatosult benn�k, mennyire is ki voltak �hezve a koffeinre. A felfriss�l�s ut�n Hermione automatikusan az any�s�l�s fel� igyekezett, mire Piton �rdekl�dve sz�lt ut�na.
- Mi az, m�r nem akar vezetni?
- Ha nincs kedve, akkor vezetek, de egy�bk�nt vezethet maga is – v�laszolta Granger v�llat vonva. – �gy v�lem, n�mi alv�s �s k�v� ut�n m�r nem kell f�lnem, hogy let�ved az �tr�l.
- �rtem… Sz�val el�sz�r el�adja a vad amazont, azt�n meg az irgalmas szamarit�nust – �sszegezte Piton, mik�zben be�lt a vol�n m�g�, �s ind�tott. – El�g sokat elb�r a szem�lyis�ge…
- Analiz�l�s helyett ink�bb �lljon r� arra a ped�lra ott a jobb talpa alatt – javasolta a l�ny f�radtan.
- Rendben, m�r megy�nk is – felelte a f�rfi, �s a terepj�r� gyorsulni kezdett. – L�tom, hogy most nem vev� a humoromra. Aludjon egy keveset, ha tud…
- Sz�ljon, ha meg�rkezt�nk a sz�llod�hoz – motyogta f�l�lomban a l�ny, �s egy perc m�lva m�r aludt is.

Piton m�g r�pillantott egyszer elszunnyadt t�rs�ra, �s a tov�bbiakban m�r az �tra �s az �l�nk�lni l�tsz� forgalomra figyelt. N�ha szembej�tt egy aut�, t�bbnyire valamilyen helyi gy�rtm�ny, �s szinte hallhat�an szerviz ut�n ki�ltottak. Munk�sok, akik valamelyik szomsz�dos telep�l�sre igyekeztek dolgozni.

Szerencs�j�kre az aut��t kitartott teljesen Novo-kuznyeckig, �gy a m�g h�tra l�v� utat viszonylag hamar meg tudt�k tenni. D�lel�tt t�zre �rtek a v�rosk�hoz, ahol Piton fel�bresztette Hermion�t, hogy mire a sz�llod�hoz �rnek, kell�en �sszeszedje mag�t.

A sz�llod�hoz �rve m�r meg sem lep�dtek a l�tv�nyon. Ink�bb egy elhaszn�lt motelnek lehetett volna nevezni az oml� vakolat� homlokzattal rendelkez� �p�letet. F�radt s�hajjal k�sz�l�dtak ki a kocsib�l, amit magukban annak minden k�nyelme �s luxusa ellen�re is m�r ezerszer el�tkoztak. Csomagjaikkal felpakolva ballagtak fel a l�pcs�n, a bej�rati ajt� zsan�rjai f�jdalmasan fels�rtak, ahogy benyitottak, �s a kopott, kifakult sz�nyegen a recepci�hoz mentek.

A m�anyag, jobb napokat is l�tott pult m�g�tt nem �llt senki, s�t az eg�sz motel kihaltnak t�nt, ahogy jobban k�r�ln�ztek. Hermione k�rd� tekintettel pillantott a mellette �ll� f�rfira, aki �ppen a helyis�get p�szt�zta, emberi jelenl�t ut�n kutatva. P�r perc b�m�szkod�s ut�n �szrevettek egy cseng�re eml�keztet�, halv�nypiros gombot a pult t�loldal�n, amit Perselus, jobb �tlet h�j�n, meg is nyomott. Nyomban f�ls�rt� csilingel�s t�lt�tte be az eg�sz �p�letet, ami m�g a holtakat is k�pes lett volna fel�breszteni a s�rjukban, nem hogy az �l�ket. Ha van legal�bb egyetlen teremtett l�lek ebben a k�cer�jban – gondolta Piton -, az minden bizonnyal meghallotta.
Nem is kellett sok�ig v�rniuk, ugyanis egy nagydarab, kopasz, meghat�rozhatatlan kor� f�rfi l�pett el� a recepci�n�l l�v� ajt� m�g�l, orosz szavakat – minden bizonnyal k�romkod�st – mormolva az orra alatt, �s �gy t�nt, egy�ltal�n nem �r�l annak, hogy fizet� vend�gei �rkeztek. Sz�r�san n�zett a vele szemben �ll� k�t alakra, hangos nyekken�ssel ledobta mag�t a pult t�loldal�n l�v� sz�kre, ami valami csoda folyt�n nem rogyott �ssze alatta, majd vend�gei orra al� dugott egy koszos, �sszetint�zott, szam�rf�lekkel gazdagon d�sz�tett f�zetet, ami val�sz�n�leg a bejelentkez�s hivataloss� t�tel�re szolg�lt.
- Maguk az angolok, da? – k�rdezte reszel�s hangon, n�lk�l�zve mindenf�le felesleges udvariaskod�st.
- Igen, mi vagyunk – v�laszolta tart�zkod�an Piton, figyelmesen n�zve az oroszt, mik�zben azon gondolkozott, honnan �rtes�lhetett arr�l, hogy ide j�nnek.
A rejt�ly gyorsan megold�dott, ugyanis a f�rfi pattog� hangon, t�rt angols�ggal m�rges sz��z�nt z�d�tott r�juk. Felindults�g�ban �gy remegett j�kora tok�ja, mint egy kocsonya a remeg� kez� pinc�rn�l.
- Maguk csak �gy idej�nni, ahol semmi keresnival�juk, szeg�ny Borisznak meg Moszkv�b�l telefonoznak, hogy �lljon k�szen! Nem az�rt lenni �n �m itt, hogy kiszolg�lni angolok k�nyes �zl�s�t. Semmi dolgom magukkal, csak a bajt hozni r�m! Csin�lni meg, ami�rt j�nni, azt�n menni el innen! Semmi sz�ks�g itt magukra, csak a probl�m�t okozni…

Granger �s Piton meglepetten n�ztek egym�sra a d�h�s szavak hallat�n. �gy t�nik, Moszkv�ban mindenre gondoltak, �s m�g addig is terjedt a figyelm�k, hogy a fogad�st felk�sz�ts�k az �rkez�s�kre. B�r a j�ember nem igaz�n �r�lt annak, hogy itt vannak, mintha sejten�, hogy mi a dolguk val�j�ban.
Perselus egy jelent�s�gteljes, hallgat�sra int� pillant�st vetett a mellette l�v� l�nyra, majd a m�g mindig sivalkod� oroszhoz fordult.
- Nyugodjon meg, Borisz, nem lesz vel�nk semmi gond – biztos�totta. – K�t napn�l tov�bb nem fogunk maradni. Addig azonban, ha k�rhetn�m, ne nagyon mondja el senkinek, hogy itt sz�lltunk meg. Ez nem csak a mi �rdek�nk, hanem a mag�� is – figyelmeztette b�rsonyosan jeges hangon, jelent�s�gteljesen.

Az orosz vodk�t�l v�r�s k�pe p�r �rnyalatnyival halov�nyabb lett a burkolt fenyeget�s hallat�n. M�r �pp t�totta volna a sz�j�t, hogy ellenkezzen, de azt�n az el�tte �ll� s�t�t haj� f�rfi v�szj�sl� tekintete l�tt�n ink�bb meggondolta mag�t, �s csak beleegyez�en b�lintott.
- �n is �gy gondoltam – felelte Piton. – Erre itt pedig nem hinn�m, hogy sz�ks�g van – dobta vissza a rozzant f�zetet a f�rfinak, amire v�laszul ism�t bezsebelt egy b�lint�st. – Szpasziba, Borisz!
Hermione ez egyszer igaz�n �r�lt t�rsa �ntelt hat�rozotts�g�nak �s fenyeget� modor�nak, hisz �gy sok kellemetlens�gt�l megszabadultak. A fogad�s a k�zj�t�k ut�n sokkal engedelmesebb lett, �s minden tov�bbi panaszkod�s vagy �ppen sz� n�lk�l felvezette �ket az emeletre, ahol r�mutatott k�t egym�s melletti ajt�ra, amik a szob�ikba vezettek.

Perselus megv�rta, am�g a k�v�r orosz lecammog a l�pcs�n, majd k�zelebb l�pve Hermion�hoz halkan kiadta az utas�t�st:
- Most aludjon p�r �r�t. Kett�kor majd bekopogok mag�rt, �s elmegy�nk a kutat��llom�sra. Z�rja be j�l az ajt�t, mert nem b�zok ebben a Boriszban, �s semmi sz�ks�g arra, hogy r�nk usz�tson valami ver�leg�nyt, m�g alszunk. A pisztoly�t tartsa a keze �gy�ben, ha pedig nem boldogul, ki�ltson – adta ki az uk�zt olyan hangon a l�nynak, mint aki biztos abban, hogy ha v�ratlan l�togat�kat kapnak, egyed�l �gy sem fog boldogulni.
- Ne agg�djon, tudok magamra vigy�zni – sziszegte vissza Granger d�h�sen. M�r kezdett nagyon elege lenni a f�rfi len�z� hangnem�b�l, r�ad�sul minden perccel egyre f�radtabb lett, �gy v�laszt sem v�rva h�tat ford�tott Pitonnak, �s bemas�rozott a szob�j�ba jelent�s�gteljesen bereteszelve maga m�g�tt az ajt�t.
Az apr�, kopottas helyis�g olyan volt, mint a fogad� t�bbi r�sze: ler�tt r�la az elhanyagolts�g, de legal�bb nem volt nagyon piszkos. Hermione gyorsan el�t�rt egy pizsam�t a b�r�ndj�b�l, majd szinte bele�jult a jobb napokat is l�tott, nyikorg� �gyba, �s a k�vetkez� pillanatban m�r aludt is.

A mellette l�v� szob�ban Piton gondos el�k�sz�leteket tett, hogy k�nnyen el lehessen h�r�tani egy esetleges t�mad�st. Bez�rta az ajt�t, majd el�kotorta a fegyver�t a csomagj�b�l, �s az �gy melletti �jjeliszekr�nyre helyezte. Egy gyors zuhanyz�st k�vet�en a m�holdas mobiltelefon seg�ts�g�vel felment az Internetre, �s ut�nan�zett mind a motelnek, mind a fogad�snak az MI6 �s a helyi rend�rs�g adatb�zis�ban. J� f�l �r�s keresg�l�st k�vet�en meg kellett �llap�tania, hogy az oroszr�l nincs sehol semmilyen inform�ci�, ami persze lehet ugyan�gy rossz h�r, mint j�, most azonban nem tudja kider�teni, hogy melyik is a kett� k�z�l… �gyis kider�l id�vel – nyugtatta mag�t.
F�rge l�ptekkel az ablakhoz ment, beh�zta a f�gg�ny�ket, �s egy darabig m�g �vatosan figyelte m�g�l�k az utc�t, de nem l�tott semmilyen mozg�st, �gy beb�jt a rozoga �gyba, hogy kicsit pihenjen. A t�z �v titkos�gyn�k�sk�d�s alatt megtanult �gy aludni, hogy k�zben kell�en �ber maradjon, ha a helyzet �gy k�v�nja. Most pedig valami azt s�gta neki, hogy nem �rt figyelni…

Piton minden meg�rz�se ellen�re a p�r �r�s alv�s esem�nytelen�l telt, �s d�lut�n kett�kor egy meglehet�sen kialvatlan, gy�r�tt Hermione �s egy m�g a szokottn�l is g�nyosabb Perselus hagyta el a fogad�t. N�ma csendben tett�k meg a r�vid utat a kocsiig, �s sz�tlanul sz�lltak be ki-ki a maga hely�re, az �gyn�k a korm�ny m�g�, a l�ny pedig az any�s�l�sre, sikertelen�l elnyomva egy nagy �s�t�st.
- Nah�t, nagyon lestrap�ltnak n�z ki – k�t�zk�d�tt Piton. – Csak nem megijesztettem d�lel�tt, �s amiatt nem tudott aludni? – k�rdezte tettetett aggodalommal.
- Haha, nagyon vicces… – v�laszolta Hermione elhal� hangon. – K�teked�s helyett ink�bb szerezzen nekem egy k�v�t, hogy kicsit magamhoz tudjak t�rni.
- Ahogy a kisasszony parancsolja! – szellemeskedett a f�rfi, amit Granger valahogy most nem tudott d�jazni. – �gyis tankolnunk kell, ott majd kap maga is egy kis �zemanyagot.

A navig�ci�s rendszer seg�ts�g�vel alig negyed �ra alatt tal�ltak egy lerobbant benzinkutat a v�ros sz�l�n, ahol szerencs�re k�v�val is tudtak szolg�lni. Ahogy Hermione megitta az �letet ad� – am�gy meglehet�sen borzalmas �z� – ned�t, nyomban fel�ledt, �s akt�vabb� v�lt. Elindultak h�t a kutat��llom�s fel�, ami p�r kilom�terre volt a benzink�tt�l, a v�rost�l biztons�gos t�vols�gra.
P�r perc aut�z�s ut�n a hepehup�s, g�dr�s �ton el�rt�k az �ti c�ljukat. A kutat��llom�s �p�lete egy nagyobbacska hegy oldal�ban helyezkedett el, kicsit azt a l�tszatot keltve, mintha eg�szen a hegy gyomr�ba ny�lna. Maga az �p�let el�gg� elhanyagolt k�lsej� volt. Nagy, mostanra m�r viharvert� v�lt betont�mb�kb�l volt �sszerakva, alacsony, alig n�h�ny ablakkal rendelkezett, ami miatt er�sen eml�keztetett egy laktany�ra, vagy m�s, hasonl� c�lt szolg�l� katonai objektumra.

Piton be�llt az �p�let melletti parkol�ba, ahol csak n�h�ny tov�bbi kocsi �rv�lkodott, azt a l�tszatot keltve, hogy a legt�bb alkalmazott sz�m�ra az �llom�s lakhely�l is szolg�l.
Kisz�lltak a kocsib�l, �s elindultak a poros j�rd�n abba az ir�nyba, amerre az �p�let f�bej�rat�t sejtett�k. Alig haladtak azonban p�r l�p�st, Hermione hirtelen megtorpant, �s gyanakv�an n�zett k�rbe.
- Na mi az, csak nem f�ldbe gy�kerezett a l�ba? – k�rdezte gonoszkodva Piton.
- Ugyan m�r, ne h�ly�skedjen – legyintett sz�rakozottan a l�ny. – Ink�bb n�zze meg maga is, hogy nem l�t-e valami gyan�sat.
- Gyan�sat? – vonta fel a f�rfi a szem�ld�k�t g�nyosan. – �gy �rti, hogy gyan�sabbat, mint egy kutat��llom�s, ahol a kor legvesz�lyesebb vegyi fegyver�t k�s�rletezt�k ki?
- Ne sz�rakozzon m�r – f�rmedt r� inger�lten Granger. – Term�szetesen �gy �rtem, hogy nem vette-e �szre, hogy valaki figyeli a kutat��llom�st… vagy minket.
- Ugyan, k�pzel�dik, Granger – mondta Perselus l�that�an j�l sz�rakozva. – Fogja ink�bb vissza a paranoi�j�t, �s menj�nk be, mert m�g sok dolgunk van.
Hermione m�g p�r pillanatig b�multa a k�rny�ket, majd mivel nem l�tott semmi konkr�tat, megvonta a v�ll�t, �s tov�bbindult.
- Akkor is �gy �reztem, hogy valaki figyel minket… – mormogta halkan, mik�zben pr�b�lt valami k�zenfekv� magyar�zatot tal�lni hirtelen j�tt meg�rz�s�re.
- Ne is t�r�dj�n vele, biztos csak �lmodta – szurk�l�dott a t�rsa gonoszan, amivel azt �rte el, hogy a mellette l�pdel� l�ny egy meglehet�sen gyilkos tekintetet villantott r�.

Egy r�vid s�ta ut�n el�rt�k a bej�ratot, ahol az ajt� m�g�tt egy recepci�s asztal bukkant fel, m�g�tte egy biztons�gi �rnek kin�z� nagydarab emberrel, aki ellens�ges pillant�sokkal k�sz�nt�tte �ket.
- Igor Karkarovhoz �s a csapat�hoz j�tt�nk. Meg tudn� mondani, hol tal�ljuk �ket? – t�rt r� nyomban a t�rgyra Piton.
Az �r l�that�an tudott az �rkez�s�kr�l, mert m�g a nev�ket sem k�rdezte, hanem szemrebben�s n�lk�l felemelte a telefont, �s egy sz�mot t�rcs�zott. P�r orosz sz�t d�rm�g�tt a kagyl�ba, majd gyorsan le is rakta.
- Karkarov mindj�rt j�nni – k�z�lte a k�t angollal, majd a tov�bbiakban tudom�st sem v�ve r�luk visszafordult a keresztrejtv�ny�hez, amit akkor rakott le, mikor Piton�k bel�ptek az ajt�n.

P�r perc m�lva egy magas, r�kak�p� f�rfi bukkant fel az egyik ajt� m�g�l. Mindketten azonnal felismert�k a j�vev�nyben Igor Karkarovot, aki ez�st�sen �sz�l� haj�val, kecskeszak�ll�val, sunyi tekintet�vel �l�ben sem volt bizalomgerjeszt�bb l�tv�ny, mint az akt�j�ban l�v� f�nyk�pen.
Az orosz odal�pett Pitonhoz, sz�v�lyesen kiny�jtotta fel�je mindk�t kez�t, �s orosz szok�s szerint k�t oldalr�l meg�lelte, ami el�gg� �ls�gosnak hatott a jelen k�r�lm�nyek k�z�tt.
- Mr. Piton, �r�l�k, hogy megismerhetem! – lelkendezett, mit sem t�r�dve a m�sik f�rfi rideg, elutas�t� tekintet�vel. – M�r annyi mindent hallottam �nr�l!
- J� napot, Karkarov – b�lintott hidegen Perselus. – Engedje meg, hogy bemutassam a t�rsamat, Miss Hermione Grangert.
Az orosz pillant�sa nyomban a l�nyra villant, �s szinte tet�t�l-talpig v�gigm�rte Hermion�t. Szeme ragadoz� m�dj�ra felcsillant, h�ven t�kr�zve, hogy tetszenek neki a l�tottak.
- J� napot, Mr. Karkarov.
- Miss Granger, eny�m a megtiszteltet�s! – �mlengett a r�kak�p� f�rfi beh�zelg�en. – J�jjenek, k�rem, velem, a csoport t�bbi tagja m�r v�rja magukat.

Karkarov a recepci�pultt�l balra l�v� ajt�n kereszt�l egy nagy csarnokba vezette �ket, amelyben p�r asztalon �s egy nagy monitoron k�v�l nem kapott m�s helyett. A teremben minden oldalr�l sz�mz�rral ell�tott, f�m ajt�k ny�ltak. Az orosz odal�pett az egyikhez, bep�ty�gte az azonos�t�j�t a termin�lba, mire az ajt� azonnal kiny�lt el�tt�k, �k pedig bel�ptek a helyis�gbe, ami legink�bb egy t�rgyal�hoz hasonl�tott, �s h�rom ember �lt benne, mindegyik�k arc�n k�l�nb�z�, a bar�tit�l teljesen messze �ll� kifejez�s �lt.

Piton figyelmesen v�gign�zett a kutat�kon, �s pr�b�lta megfejteni az arckifejez�s�ket, h�tha ezek az inform�ci�k seg�ts�g�kre lehetnek a tov�bbiakban. Szpaszkij bozontos szem�ld�ke al�l el�bukkan� szemei keltett�k fel legel�sz�r a figyelm�t, amik j�l pal�stoltan ugyan, de egy�rtelm�en f�lelmet t�kr�ztek. Milinyov kifejez�stelen arccal n�zett a bel�p�kre, �s Perselus a k�v�r, kopasz oroszt f�rk�szve r�j�tt, hogy a f�rfiban egy igencsak tehets�ges p�kerj�t�kos veszett el, ugyanis semmilyen �rzelmet nem lehetett rajta felfedezni. A legfurcs�bban Orlov viselkedett, aki zavartan elkapta tekintet�t, amikor a pillant�sa tal�lkozott Piton szurokfekete szemeivel, majd a k�vetkez� pillanatban � volt az, aki a m�sik f�rfira n�zett, mintha r�d�bbent volna arra, hogy az el�bbi viselked�s�vel t�l sok mindent el�rult mag�r�l.

Karkarov �mleng�sen bemutatta a csoportj�t, majd t�l�rad� el�z�kenys�ggel hellyel k�n�lta �ket. Mikor m�r mindannyian �ltek, a r�kak�p� orosz azonnal mag�hoz ragadta a sz�t, azt a l�tszatot keltve, hogy nem szeretn� a besz�lget�s ir�ny�t�s�t kiengedni a kez�b�l.
- Gondolom, nagy vonalakban m�r tiszt�ban vannak az esettel… – kezdte Karkarov, de Piton f�lbeszak�totta.
- Igen, tiszt�ban vagyunk, �ppen ez�rt �gy gondolom, hogy id�t sp�rolhatn�nk, �s kezdhetn�nk azonnal a besz�lget�sekkel. Term�szetesen mindenkivel k�l�n-k�l�n. – Az �gyn�k �tlete nem aratott t�l nagy sikert a kutat�k k�r�ben.
- Felt�tlen�l sz�ks�g van erre? – k�rdezte Szpaszkij, idegesen megremeg� hangon.
- Igen, Mr. Szpaszkij – biztos�totta Piton a tud�st sz�razon. – Ha csak egyik�k nem ad felvil�gos�t�st arr�l most, hogy ki lopta el a fegyvert – n�zett v�gig Perselus a n�m�n �l� kutat�kon. – Nem? Mindj�rt gondoltam. Ebben az esetben, Mr. Szpaszkij – n�zett a k�v�r oroszra –, nagyon is sz�ks�g lesz ezekre a besz�lget�sekre. Kezdhetn�nk, mondjuk, Mr. Karkarovval. Megk�rhetn�m a t�bbieket, hogy hagyjanak minket magunkra?

A m�sik h�rom kutat� morgol�dva ment ki a teremb�l, �s Karkarovr�l is kezdett leolvadni a t�lzott udvariass�g �lc�ja, ahogyan alig leplezett inger�lts�ggel a k�t angolra n�zett.
- Mire k�v�ncsiak? – k�rdezte t�m�ren.
Piton egy darabig rideg tekintettel tanulm�nyozta a m�sik f�rfi von�sait, mintegy n�velve a benne l�v� fesz�lts�get, majd megsz�lalt.
- Hogyan t�rt�nhetett az meg, hogy egy ilyen j�l �rz�tt kutat��llom�sr�l ellopnak egy vegyi fegyvert, ami elm�letileg titkos? – tette fel a k�rd�st, �lesen a szemben �l� szemei k�z� n�zve.
Karkarov egy ideig nem sz�lt semmit, n�m�n �llta az �gyn�k tekintet�t. Von�saib�l nem t�kr�z�d�tt semmif�le zavar, arca ink�bb arroganci�t sug�rzott, amit kor�bban az udvariass�g �lc�j�val j�l leplezett. Mostanra azonban minden tettetett kedvess�g elt�nt r�la.
- Mi�rt gondolja azt, hogy nekem tudnom kellene erre a v�laszt? – felelt k�rd�ssel a k�rd�sre.
- M�giscsak maga a csoport vezet�je – v�laszolta ridegen Piton. – Az lenne a dolga, hogy tudjon mindenr�l, ami a kutat�st �rinti.
- Az, hogy ellopt�k az anyagot, nem kifejezetten a kutat�s r�sze – villant meg d�h�sen az orosz szeme.
Perselus felvonta a szem�ld�k�t mintegy kifejezve egyet nem �rt�s�t. Miel�tt azonban sz�lhatott volna, Hermione �tvette t�le a sz�t.
- Mr. Karkarov, mi csak arra lenn�nk k�v�ncsiak – kezdte b�k�t� hangnemben –, hogy l�tott-e, tapasztalt-e b�rmi szokatlant az �llom�son, ami kapcsol�dhat a lop�shoz. – Kedvesen r�mosolygott a r�kak�p� f�rfire, aki �nk�ntelen�l viszonozta a gesztust.
- Nem, Miss Granger, nem l�ttam semmit. �jszaka lopt�k el val�sz�n�leg, �s akkor m�r nem volt itt senki sem a csoportb�l, t�bbek k�z�tt �n sem.
- Az ezt megel�z� napon sem t�rt�nt semmi k�l�n�s? – forsz�rozta tov�bb Granger.
- Nem, semmi. – Karkarov l�that�lag ragaszkodott ahhoz, hogy nem tud semmir�l, Hermione pedig nem tudta eld�nteni, hogy t�nyleg igaz, amit mond, vagy csak tehets�gesen hazudik.

- A csoportj�b�l lehet k�ze b�rkinek a dologhoz? – sz�rta k�zbe kifejez�stelen hangon a k�rd�st Piton.
Az orosz mogorv�n n�zett r�. L�tszott rajta, hogy nem tetszik neki, hogy az �gyn�k �tveszi a sz�t csinos koll�gan�j�t�l, akivel sokkal sz�vesebben t�rsalgott volna, nem is besz�lve arr�l, hogy kellemesebb volt rajta legeltetni a szemeit, mint a mogorva angolon.
- Mindegyik�k rendes, j�raval� ember, nem hiszem, hogy b�rmi k�z�k lenne az �gyh�z! – jelentette ki ridegen.
Piton nem reag�lt semmit a v�laszra, helyette hosszasan n�zte a vele szemben �l� f�rfit, rezzen�stelen tekintettel. Karkarov egy ideig �llta a pillant�s�t, majd mikor m�r t�l hossz�ra ny�lt a „N�zz�nk farkasszemet!” j�t�k, elkapta a tekintet�t.
- K�sz�nj�k, Mr. Karkarov – sz�lalt meg v�g�l Perselus. – Most elmehet. Bek�lden�, k�rem, Mr. Szpaszkijt?

Ahogy becsuk�dott az ajt� a r�kak�p� orosz m�g�tt, Hermione nyomban a t�rsa fel� fordult.
- Mit gondol, Perselus? – k�rdezte k�v�ncsian.
- Titkol valamit – morogta az orra alatt az �gyn�k –, mindenesetre j�l csin�lja, mert fogalmam sincs, hogy mi az.
- Gondolja, hogy k�ze van a lop�shoz?
- Az nem biztos, de valamit nem mond el…

Besz�lget�s�ket ekkor a ny�l� ajt� hangja szak�totta f�lbe, amelyen Lev Szpaszkij l�pett be.
- Foglaljon helyet, k�rem – intett a szemben l�v� sz�k fel� udvariasan Perselus.
- K�sz�n�m – sz�rte a sz�t a fogai k�z�tt az orosz.
- Mr. Szpaszkij, tapasztalt �n b�rmilyen szok�sost�l elt�r� dolgot a lop�st megel�z�en, illetve ut�na? – tette fel a k�rd�st Piton.
A f�rfi zavartan n�zett az �gyn�kre.
- Mit �rt a szok�sost�l elt�r� alatt? – k�rdezett vissza rosszul leplezve zavar�t.
- B�rmit, amit �n furcs�nak tartott, vagy ami m�s volt, mint egy�bk�nt.
Szpaszkij elmerengett p�r pillanatig, mintha esz�be jutott volna valami. Piton�k m�r �ppen rem�nykedni kezdtek, hogy kapnak valami inform�ci�-morzs�t, de azt�n az orosz k�vetkez� mondata let�rte a lelkesed�s�ket:
- Nem, minden ugyanolyan volt, mint m�skor.
- Biztos �n ebben, Mr. Szpaszkij? – k�rdezte kedvesen Hermione. – B�rmilyen l�nyegtelennek is t�nik a dolog, k�rem, mondja el, mert lehet, hogy az alapj�n tudjuk megoldani az �gyet.
Az orosz f�rfi hosszasan n�zett a vele szemben �l� n� barna szemeibe, majd lassan megr�zta a fej�t.
- Nem, Miss Granger, t�nyleg nem l�ttam semmit.
Hermione csal�dottan s�hajtott fel. Pontosan tudta, hogy Szpaszkij tud valamit, csak t�ls�gosan f�l ahhoz, hogy elmondja, vagy �ppen nem b�zik meg benn�k annyira, hogy hajland� legyen ezt az inform�ci�t el�j�k t�rni.
- K�sz�nj�k, Mr. Szpaszkij – hallotta Piton hangj�t. – Bek�lden�, k�rem, Mr. Milinyovot?

- Mi�rt mondta neki, hogy elmehet? – vonta k�rd�re Granger az �gyn�k�t, miut�n kettesben maradtak. – Tud vagy l�tott valamit, ez egy�rtelm�!
Piton lesajn�l�an n�zett a mellette �l� n�re.
- Persze, hogy egy�rtelm�, de az is az, hogy nem fogja elmondani nek�nk.
- Att�l m�g megpr�b�lhattuk volna kiszedni bel�le…
- Felesleges lett volna – sz�gezte le Piton. – �gy legal�bb nem tudja, hogy gyanakszunk. Majd kider�tj�k m�s m�don, hogy mit is tud.

Nem tudt�k tov�bb folytatni az eszmecser�t, mert bel�pett Dimitrij Milinyov, aki mindenf�le felsz�l�t�s vagy invit�l�s n�lk�l letette s�lyos test�t a szemk�zti sz�kre, majd szarukeretes szem�vege m�g� b�jtatott szemeit v�rakoz�steljesen r�juk emelte.
Ez a besz�lget�s sem zajlott m�sk�pp, mint az el�z� kett�. Nem tudtak meg semmi l�nyegeset, tal�n csak annyit, hogy Milinyovot lehetetlens�g kibillenteni a nyugalm�b�l. Ez persze utalhat arra is, hogy nincs semmi takargatnival�ja, de jelentheti azt is, hogy profi sz�lh�mossal van dolguk. Azt sajnos nem tudt�k eld�nteni, hogy a k�t verzi� k�z�l melyik a helyes.

V�g�l negyedikk�nt bel�pett az ajt�n a felt�n�en zavart Orlov. Perselus hellyel k�n�lta, �s nyomban a t�rgyra t�rt, b�r most j�val kedvesebb modorban, mint a kor�bbiak folyam�n – legal�bbis amennyire tellett t�le.
- �dv�zl�m, Mr. Orlov – kezdte, melyre egy ideges b�lint�st kapott v�laszul. – El�sz�r is elmondan�, k�rem, hogy mi volt az �n feladata a k�rd�ses kutat�s sor�n?
Gregorij Orlov f�l�nken n�zett az el�tte �l� �gyn�kre, majd t�tov�n besz�lni kezdett:
- Az atomfizika �s a t�zszer�szet az �n ter�letem. Ezeknek a perspekt�v�knak a seg�ts�g�vel igyekeztem haszn�ra lenni a kutat�snak.
- Nem volt ez az Isten h�ta m�g�tti kutat��llom�s visszal�p�s a kor�bbi karrierj�t n�zve? – k�rdezte Piton.
Orlov ijedten n�zett r�.
- Mi�rt lett volna az? – felelt pattog�, orosz akcentussal. – Ez a feladat nem ak�rmilyen kih�v�st k�n�lt.
- �n m�gis �gy gondolom, hogy �n nem az az ember, aki ilyen munk�hoz fog.
Az orosz holdvil�gk�p�n egyre jobban l�that� idegess�g ter�lt sz�t.
- Nem �rtem, mire alapozza ezt a feltev�s�t, Mr. Piton.
- Arra, hogy �n nem olyan embernek n�z ki, aki ennyire fenyeget� vegyi fegyver gy�rt�s�ban r�szt vegyen, Mr. Orlov.
A sav�sz�n� szemekben m�g a kor�bbin�l is nagyobb ijeds�g t�kr�z�d�tt, de a f�rfi nem esett ki a szerep�b�l.
- Nem ismer engem, Mr. Piton, sem az ind�t�kaimat. M�sr�szt ez a kutat�s meglehet�sen hasznos anyagi szempontb�l.
- �rtem – m�rte v�gig Perselus figyelmesen az �gyn�k�t. – Ennek ellen�re �gy �rzem, hogy �nnek m�s okai voltak, hogy r�szt vegyen ebben a fejleszt�sben.
- Honnan gondolja mindezt? – k�rdezte Orlov idegesen pislogva.
Piton tartott p�r m�sodperc hat�ssz�netet, �s csak azut�n v�laszolt:
- Meg�rz�s, Mr. Orlov, csak egy meg�rz�s.

- L�tott b�rmit az ut�bbi id�ben a kutat��llom�son, Mr. Orlov, ami gyan�s volt �nnek? – tette fel a k�rd�st Hermione.
- Nem, minden ugyanolyan volt, mint m�skor.
- Senki nem viselkedett furcs�n?
- Nem.
- Birtok�ban van-e b�rmilyen inform�ci�, ami r�vil�g�thatna arra, hogy ki volt a tettes? – vette �t a sz�t Piton.
- Nem tudok semmit – v�gta r� Orlov, amire az �gyn�k csak jelent�s�gteljesen felh�zta a szem�ld�k�t.
- K�sz�nj�k, Mr. Orlov, nincs t�bb k�rd�s�nk.

Alig negyed �r�val k�s�bb Granger �s Piton �jra a parkol�ban poroszk�ltak b�relt aut�juk fel�.
- Nem siker�lt t�l sok mindent kider�ten�nk – �llap�totta meg csal�dottan Hermione, miut�n m�r besz�lltak a terepj�r�ba.
- M�gis mire sz�m�tott, hogy majd �nk�nt �s dalolva meggy�nj�k az �sszes b�n�ket? – n�zett r� g�nyosan Piton.
- Term�szetesen nem – horkantott fel a l�ny s�rt�d�tten. – De az�rt rem�ltem, hogy kicsit t�bb mindent megtudunk – mondta, majd t�ntet�en kin�zett az ablakon.
Perselus f�loldalasan fel� fordult, mag�ban j�l sz�rakozva Granger magasra emelt orr�n, �s lebiggyesztett ajkain.
- Ne agg�djon, nem is sz�m�tottam m�sra. Tudja, ez a bety�rbecs�let. M�g ha tudnak is valami terhel�t a m�sikra n�zve, nem fogj�k olyan k�nnyen el�rulni, mert f�lnek att�l, hogy hasonl�an j�rnak.
- Ez mind igaz, de nem seg�t a nyomoz�son.
- Ez t�nyleg nem, de ha este visszamegy�nk kicsit k�r�ln�zni, az mindenk�ppen fog…
- �gy �rti, hogy bet�r�nk a kutat��llom�sra? – kapta fel a fej�t hirtelen Hermione.
- �gy is mondhatn�nk, b�r �n sz�vesebben haszn�lom r� a szagl�sz�s kifejez�st – felelte Piton vigyorogva.
Granger egy darabig maga el� n�zve gondolkozott, majd apr�t b�lintott fej�vel.
- Igaza van, nincs m�s lehet�s�g�nk, hogy kider�ts�k, mi is folyik itt.

Lassan vissza�rtek a lerobbant motelhez. Miel�tt azonban kisz�lltak volna az aut�b�l, m�g megbesz�lt�k, hogy pontban este t�zkor tal�lkoznak a parkol�ban, majd mindketten elvonultak a saj�t szob�jukba, hogy az addig h�tral�v� p�r �r�t pihen�ssel t�lts�k.

Hermione a gondolataiba mer�lve vette le a ruh�it, majd �llt a zuhany al�, forr� vizet folyatva elg�mberedett izmaira. R�vid id� m�lva �rezte, hogy a tagjaib�l elsz�ll a fesz�lts�g, �s j�t�kony �lmoss�g vesz rajta er�t. Megt�r�lk�z�tt, majd t�tov�z�s n�lk�l b�jt bele a puha �gyba. Alig tette le a fej�t a p�rn�ra, szinte azonnal �lomba is mer�lt.

Halk motoz�s hangj�ra eszm�lt fel k�b�n. Fogalma sem volt r�la, hogy mennyi ideig aludhatott, de a fura neszez�s azonnal �bers�get csalt f�radtan �g� szemeibe. Halkan, el�vigy�zatosan csusszant ki a takar� al�l, hogy ut�nan�zzen a zaj forr�s�nak, mag�hoz v�ve az �jjeliszekr�nyen nyugv� apr� pisztolyt. Alig tett meg p�r l�p�st, �jra meghallotta a k�l�n�s motoz�st, �s keze akaratlanul is megremegett.
P�r m�sodperc t�tov�z�s ut�n �sszeszedte mag�t, majd halkan, de hat�rozottan az el�szob�ba vezet� ajt�hoz l�pett. K�nnyed�n megfogta a kilincset, ami j�ghidegnek t�nt izzad� tenyer�ben, majd hangtalanul r�snyire t�rta az ajt�t. Bekukkantott a m�sik helyis�gbe a zaj forr�sa ut�n kutatva, majd mikor megl�tta, amit keresett, tork�b�l akaratlanul is el�t�rt az �les sik�t�s.



1. Eln�z�st k�rek
2. V�mvizsg�lat
3. k�rem
4. kisasszony

El�z�←…….→K�vetkez� <