Draco Malfoy unottan �ld�g�lt a konyhaasztaln�l, el�tte kiter�tve pedig a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�ma fek�dt, sal�ta form�tumba �tl�nyeg�lve, tekintve, hogy az ifj� Malfoy imm�r k�r�lbel�l tizedszer olvasta �t az �js�got, rejtett inform�ci�k ut�n kutatva, olvasva a sorok k�z�tt. Term�szetellenesen sz�ke haja laz�n omlott v�llaira, s�t�tk�k farmernadr�gja, �s fekete garb�ja minden giccset n�lk�l�zve is t�k�letesen arisztokrata kisug�rz�ssal �ldotta meg a f�rfit. Mivel m�g t�z perc eltelt�vel sem tal�lt semmit, �gy unottan �sszehajtogatta az �js�got, �s egy l�gy mozdulattal az egyik mellette hever� sz�kre dobta, majd fel�llt, hogy ism�t telet�ltse cs�sz�j�t a boldogs�g fekete l�tty�vel, melyet az egyszer�bb n�pek k�v�k�nt emlegetnek. Miut�n ezzel a feladattal is elk�sz�lt, ism�t helyet foglalt, �s nadr�gj�nak zseb�b�l el�hal�szva cigarett�s doboz�t, t�k�letes�tette a k�v�z�s feelingj�t a r�gy�jt�s nemes, �m t�d�bajjal kecsegtet� m�velet�vel.

- Malfoy – hallott ekkor egy unott hangot a h�ta m�g�l.
- Weasley – v�laszolt hasonl� st�lusban, �m mondand�j�t n�mi g�nyos hanghordoz�ssal megsp�kelve a sz�ke.
Ronald Weasley a lehet� legt�volabbi sz�kre �lt le, mely el�g messze helyezkedett el a sz�k�t�l, a v�r�s haj� f�rfiban azt a m�l� ill�zi�t keltve, mintha az egykori mardek�ros ott se lenne. �m Draco ezt a benyom�st egyetlen mondat�val elhessegette.
- Mes�lj valami sz�pet, Weasley.
- Hagyj b�k�n, Malfoy! – morogta Ron rekedt, �lmos hangon, de �gy is el�g hevesen.
- K�rlek – vont v�llat a sz�ke f�rfi.
- Nem tudom meg�rteni, mit eszik rajtad mindenki, te p�ffeszked� hal�lfal�ivad�k! – csapta le Ron az �kl�t az asztalra.
Malfoy sz�ja g�nyos vigyorra h�z�dott, ahogy feln�zett a v�r�s haj� f�rfira.
- Mondd, Weasley: te t�nyleg nem unod m�g?
- Soha nem fogom megunni! – pattant fel Ron, majd a sz�ke el� s�t�lt, �s szinte belem�szott annak �nel�g�lt arc�ba. – Be fogom bizony�tani, hogy csak egy hazug hal�lfal� vagy, aki csak az�rt van vel�nk, hogy inform�ci�kat szerezzen a Rendr�l!
- K�t kerek �ve? – mulatott Draco ellens�ge d�hkit�r�s�n.

Ez a kis k�zj�t�k szinte minden reggel lezajlott a k�t, f�rfi kin�zet�, gyermeklelk�, viselked�stanilag er�teljesen �vod�sra hajaz� fiatalember k�z�tt. Annak ellen�re, hogy t�bb, mint k�t �ve �ltek egy�tt a Grimmauld t�ren, t�bb t�rsukkal egyetemben, kapcsolatuk a roxforti �vek �ta szinte semmit sem v�ltozott. Att�l f�ggetlen�l, hogy az ifjabbik Malfoy �let�t kock�ztatva �t�llt a m�sik oldalra, k�zvetlen�l Dumbledore szokny�ja mell�, �s ha nehezen is, de beleszokott �j �let�be, Ron Weasleyvel m�gsem voltak k�pesek soha nemhogy megkedvelni, de m�g csak elviselni sem egym�st.

Pedig Draco val�ban sokat v�ltozott az �vek alatt, megtanulta elfogadni a kev�sb� tiszta v�r�, vagy mugli sz�rmaz�s� egyedeket. A Weasley fam�li�val eg�szen j� kapcsolatot alak�tott ki, �m abban a pillanatban, ahogy Ron megjelent, a sz�ke ism�t meg�les�tette nyelv�t, s annak ellen�re, hogy sohasem � kezdem�nyezte a vit�kat, mindig k�szen �llt egy j�l megfogalmazott, K.O.-gyan�s visszav�g�ssal. S�rt�seib�l hossz� id� �ta mell�zte a sok testv�rr�l, kev�s p�nzr�l, egy�b csal�di k�tel�kekr�l sz�l� megnyilv�nul�sait, puszt�n a v�r�s haj�, kiss� hebehurgya f�rfi modor�t, mozg�s�t, �s n�mely testi adotts�gait figur�zta ki. Ezen felbuzdulva persze Ron mind hevesebben t�madta a sz�k�t, olykor-olykor m�r a k�lvil�g sz�m�ra is nevets�gesnek t�n� s�rt�sekkel, v�r�s arccal, nyakkal �s f�lekkel, mik�zben Malfoyb�l semmilyen �rzelmet nem volt k�pes kiv�ltani a hideg, lekezel� k�z�ny�n k�v�l, �s ez persze borzaszt�an ideges�tette. Mint p�ld�ul most is…

- Igen! K�t kerek �ve! �s nehogy azt hidd, hogy nem tudom, mire k�sz�lsz! Fel fogsz minket adni! Le mern�m fogadni, hogy Seamus�ket is te �rultad el Tudjukkinek! Miattad haltak meg!
- Na j�l figyelj ide, Weasley! – pattant fel Draco is, akinek enyh�n sz�lva felszaladt az a bizonyos, sokat emlegetett pump�ja. – Semmi k�z�m nem volt Finnigan�k hal�l�hoz, �gyhogy jobban j�rsz, ha v�gre le�ll�tod magad, mert m�r nagyon kezdem unni az �lland� sz�vegel�sedet!
- Mi folyik itt m�r megint? – hallottak ekkor egy tengerm�ly hangot az ajt� fel�l. Szinte azonnal mindketten undorod� arckifejez�st vettek fel, �s ut�lattal vegyes megvet�ssel n�ztek a bel�p� f�rfira.

Nos, igen, Patrick Dawn volt az az ember, akinek a min�l hevesebb gy�l�let��rt j�r� arany�rem�rt Ron �s Draco egym�st taszig�lt�k lefel� a dobog� legfels� fok�r�l. �s, hogy mi zavarta a k�t, egym�ssal sem �ppen szimpatiz�l� f�rfi�t a harmadik szem�lyben? Puszt�n annyi, hogy Patrick Dawn t�k�letes volt, legal�bbis az ellenkez� nem k�pvisel�inek 98%-a szerint. Pedig a f�rfi k�ls� adotts�gait tekintve nem volt kiemelked�en figyelemre m�lt�. �tlagos testalkat�, eg�szs�gesen dudorod� izomzattal rendelkez�, barna haj� �s halv�nyz�ld szem� f�rfiegyed. �m volt benne valami, amivel k�pes volt b�rkit, b�rhol, b�rmikor elb�v�lni. Azon ritka emberek k�z� tartozott, akiknek kisug�rz�sa van. Ha megjelent valahol, m�gnesk�nt vonzotta a tekinteteket, s hihetetlen, szinte felfoghatatlan r��rz�ssel tudta v�ltoztatni szem�lyis�g�t. Egyik pillanatban m�g vad szeret�nek t�nt, a m�sikban m�r a tinik ny�las b�lv�nyak�nt villogott. De ami a leghihetetlenebb volt a f�rfiban: sohasem hib�zott. Ak�rh�nyszor indult el egy k�ldet�sre, mindig a teljes sikerr�l �rulkod� mosoly�val t�rt vissza, minden�tt sz�z sz�zal�kosan teljes�tett. Soha nem �lt meg senkit, �m �tkai, ront�sai t�k�letes pontoss�ggal �rtek c�lba, kugligoly� m�dj�ra tarolva le az ellens�get. Mi�ta egy �vvel ezel�tt be�llt a Rendbe, �s saj�t lak�s h�j�n a Grimmauld t�rre k�lt�z�tt, az�ta bosszantotta Drac�t �s Ront – olykor m�g Harryt is – a f�rfi st�lusa. Ugyanis ez a dr�ga j� ember, akinek kegyei�rt a h�z n�i egyedei hajland�k lettek volna t�rden cs�szni, enyh�n sz�lva is k�pmutat� volt, �m ezt csak �s kiz�r�lag a sz�ke �s a v�r�s haj� f�rfi el�tt mutatta ki.

Ennek k�sz�nhet�en a k�t ellens�ges f�l most megvet�en fordult a harmadik f�rfi fel�, majd, miut�n p�r pillanatig csendben m�regett�k egym�st, Patrick �s�tott egyet, �s unottan els�t�lt a k�t h�megyed k�z�tt, mik�zben egyik kez�vel „v�letlen�l” leverte az egykori mardek�ros pohar�t, melynek tartalma Ron cip�j�n �s tal�rj�n k�t�tt ki, hogy a padl�r�l m�r sz�t se ejts�nk.
- Hopp�! Bocs�nat, olyan �gyetlen vagyok – kapta sz�npadiasan a sz�ja el� a kez�t Patrick, mik�zben g�nyos vigyorra h�z�dtak d�s ajkai.
- �n is tudn�k arr�l nyilatkozni, hogy milyen vagy, csak nem t�rne nyomdafest�ket – morogta Draco, �s egyetlen p�lcaint�ssel elt�ntette a ki�ml�tt k�v�t, majd egy �jabbal ism�t haszn�lhat� �llapotba hozta a padl�val val� tal�lkoz�s miatt ripity�ra t�rt cs�sz�t. Ezek ut�n felemelt fejjel, bens�j�ben d�h�ngve t�vozott.

~D~

- Mindenki itt van? – k�rdezte mosolyogva az id�s var�zsl�, mik�zben k�rbej�ratta tekintet�t az egybegy�lteken. – Akkor, azt hiszem, kezdhet�nk is…
- Eln�z�st, Dumbledore professzor – sz�lt k�zbe Tonks. – Kingsley �zeni, hogy Arthur, �s � csak k�s�bb �rkeznek, mert kisebb vit�juk akadt az �j auror parancsnokkal.
- �rtem – s�hajtotta f�radtan az �sz igazgat�.
- �gy t�nik, m�g sokszor meg fog vele gy�lni a bajunk – morogta j�l hallhat�an Remus.
- Igen, sajnos �gy t�nik, Whitetown parancsnok elhat�rozta, hogy ott tesz keresztbe a Rendnek, ahol csak tud – b�logatott Patrick.
- De �n ezt nem �rtem – sz�lalt meg keser�en Harry. – Neki kellene seg�tenie nek�nk, vagy legal�bb elfogadni a seg�ts�get, amit mi ny�jtunk neki, nem pedig ping-pongoznia az embereivel, �s olyan bevet�sekre k�ldeni t�z-tizen�t aurort, ahol egyetlen ember is sim�n helyt �llna!
- Harry – sz�lt csit�t�an az igazgat�.
- Mi az a pingong? – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t Draco.
- Ping-pong. Mugli j�t�k – s�gta oda a sz�k�nek a mellette helyet foglal� Blaise. – Fognak egy ilyen palacsintas�t�re eml�keztet� �t�t, �s egy kis, feh�r labd�t pattogtatnak vele egy asztalon.
- Sz�rakoztat� lehet – h�zta el a sz�j�t az ifj� Malfoy.
- Nos – intett csendre mindenkit Dumbledore. – Azt hiszem, addig, am�g Arthur �s Kingsley ide�rnek, �rdemes lenne �tvenn�nk az egyes egys�gek feladatait, hogy annyival is el�r�bb legy�nk

Miut�n mindenki b�lintott, az igazgat� hivatalosan is megnyitottnak tekintette a F�nix Rendj�nek �l�s�t.
- Nos, akkor el�sz�r is t�ged szeretn�lek megk�rni, Remus, hogy sz�molj be: mik�nt alakultak a v�rfarkasokkal a dolgok a m�lt heti gy�l�s �ta. Van fejlem�ny?
- Sajnos nem sok, igazgat� �r – r�zta a fej�t szomor�an a f�rfi. – A legt�bben m�g mindig a S�t�t Nagyurat t�mogatj�k, arra hivatkozva, hogy ha Tudjukki ker�l majd hatalomra, akkor t�bb lesz a „friss h�s” – v�gott egy fintort az egykori SVK tan�r.

- �rtem – hajtotta le a fej�t Dumbledore. – �s Rom�ni�ban mi a helyzet? Charlie, tudsz nek�nk valami j� h�rrel szolg�lni?
A m�sodsz�l�tt Weasley fi� fel�llt, �s �gy n�zett az igazgat� szem�be: - Sajn�lom, hogy ezt kell mondjam, uram, de nem t�rt�nt sok v�ltoz�s. Eddig k�r�lbel�l �tven-nyolcvan f�t tudtam teljes bizonyoss�ggal magunk mell� �ll�tani, t�bbek ink�bb v�rakoz� �ll�spontra helyezkedtek.
- Ennek mi �rtelme van? – motyogott k�zbe unott hangon Blaise. A vele szemben �l� Mordon pedig kihaszn�lva az alkalmat, hogy kiny�jt�ztathatja f�radt gy�kereit, fal�b�val „enyh�n” beler�gott a tiszteletlen�l k�zbesz�l� fi� bal l�b�ba. – ���h!
- Alastor – somolygott a f�rfire mindentud�an Dumbledore. – Mr. Zambini k�rd�s�re v�laszolva: a legt�bben sajnos ezt a m�dszert alkalmazz�k, kiv�r�sra j�tszanak. Nem helyezkednek el egyik f�l mellett sem, nem �llnak se a j�, se a rossz oldalon. Arra v�rnak, hogy a mostani burkolt t�mad�sokat felv�lts�k a ny�lt harcok, �s �gy eld�nthess�k, melyik f�l is �ll jobban. Amelyik f�lhez k�zelebb van a gy�zelem, �k is oda p�rtolnak.
- De… Ez szem�ts�g – meredt maga el� Blaise, mik�zben az asztal alatt m�g mindig sajg� l�b�t tapogatta. – �gy �rtem: akkor ezek az emberek nem is akarnak igaz�n d�nteni, egyszer�en nem j�k. Ha Tudjukki �ll majd gy�zelemre, akkor mell� �llnak, �s �k is gyilkolni fognak, „Nekem minden t�kmindegy” felirat� tal�rban?

- M�g nem tudhatunk semmi biztosat, Mr. Zambini, de azt hiszem… - Az igazgat� m�r nem tudta befejezni mondand�j�t, mert azt az el�t�rb�l hallatsz� hangos puffan�s, majd az azt k�vet� n�i sikoly f�lbeszak�totta.
- Mindenki maradjon a hely�n! – sz�lt mereven az id�s f�rfi, majd kivont p�lc�val elindult az ajt� fel�, �m az ebben a pillanatban kit�rult, �s megjelent m�g�tte Perselus Piton alakja, mellette pedig egy kormos tal�r�, bozontos barna f�rt�kkel meg�ldott, vid�man mosolyg� n� �llt.
- Hermione! – �v�lt�tt fel szinte egyszerre Harry �s Ron, majd a k�vetkez� pillanatban a sz� szoros �rtelm�ben maguk al� temett�k a n�t, mivel Ron a l�ny fel� futt�ban megbotlott Patrick kiny�jtott l�b�ban, �s r�esett Hermione �s Harry �lelkez� p�ros�ra, mi�ltal mindh�rman a f�ld�n k�t�ttek ki. Ennek ellen�re nem zavartatt�k magukat, vid�man nevettek, �s k�zben alig gy�ztek betelni egym�ssal.

- Khm – h�vta fel mag�ra a figyelmet az igazgat� egy Umbridge-f�le k�hint�ssel. A h�rmas gyorsan sz�tv�lt, majd, m�g mindig vid�man mosolyogva felt�p�szkodtak a f�ldr�l. – Nos – kezdett bele az igazgat� -, �r�m�mre szolg�l, hogy ism�t itthon �dv�z�lhetj�k Miss Grangert. Mint azt a legt�bben tudj�tok, Hermione k�t �s f�l �vet t�lt�tt Franciaorsz�gban egy k�ldet�s miatt, amellyel �n magam b�ztam meg, �s amely a m�lt h�ten v�gleg lez�rult, m�ghozz� sikerrel – mosolygott a l�nyra az �sz var�zsl�. – �dv�zl�nk �jra itthon, Hermione!
- K�sz�n�m, professzor �r – mosolygott szer�nyen a l�ny, majd k�rbej�ratta tekintet�t az asztaln�l �l�k�n. Tekintete �tsiklott mindenkin, mosolyogva k�sz�nt�tte a r�gi bar�tokat, �s egy biccent�ssel �dv�z�lte az ismeretleneket, vagy p�ld�ul Drac�t, a r�gi ellens�get. �m a szeme k�z�ny�sen, hidegen tekintett egy szem�lyre, hosszabb ideig is elid�z�tt rajta, csak azt�n siklott tov�bb.
- Nos, ha Miss Granger befejezte a n�zel�d�st, tal�n folytat�dhatna a gy�l�s – morrant fel ridegen Piton. A l�ny b�lintott egyet a tan�r fel�, majd le�lt a Harry melletti �res helyre, �s m�lyeket s�hajtva pr�b�lta elker�lni az egyik, folyamatosan �t vizslat� szemp�rt.

~D~

- �gy �r�l�k, hogy v�gre itthon vagy – toporgott Ron m�g mindig a l�ny k�r�l, Harryvel kar�ltve. Alig n�h�ny perce fejez�d�tt be a gy�l�s, �s a tri� most kint �llt a nappaliban, �s a fi�k imm�r legal�bb hatodszorra jegyezt�k meg, hogy a l�ny mennyit v�ltozott, milyen csinos lett, �s, hogy mennyire �r�lnek neki, hogy v�gre hazat�rt, ilyen hossz� id� ut�n. Nem zavartatt�k magukat, ez�ttal Ron j�kedv�t m�g az sem tudta elvenni, hogy t�l�k alig egy m�terre, a kanap�n �lve Zambini �s Malfoy csendesen besz�lgettek. �m miel�tt a v�r�s haj� f�rfi ism�t kinyilv�n�thatta volna �r�m�t a l�ny viszontl�t�s�t illet�en, egy neg�desen cseng� m�ly hang, �s annak gazd�ja nyomakodott be a helyis�gbe.
- Nah�t, nah�t dr�g�m – mosolygott (vicsorgott) Patrick. – R�gen l�ttalak, �s m�g csak nem is �dv�z�lsz? B�r t�ny, �n nem k�sz�nt�ttelek olyan l�tv�nyosan balf�c�nul, mint Ronald, de az�rt minimum egy cs�kot meg�rdemeln�k, nem?
Erre a p�r mondatra, s f�k�nt az utols� n�h�ny sz�ra nem csak Harry �s Ron, hanem Blaise �s Draco is felkapt�k a fej�ket. Hermione elengedte bar�tai eddig szorongatott kez�t, �s a f�rfi fel� vette az ir�nyt. Magabiztosan l�pdelt, mik�zben egyre fogyott kettej�k k�z�tt a t�vols�g. Hermione arc�ra ki�lt egy boldog mosoly, ahogy k�zelebb �rt a f�rfihoz, majd miut�n csak p�r centim�ter v�lasztotta el �ket, tett m�g egy bizonytalan l�p�st, �s szinte azon nyomban a f�rfi ajkai fel� kezdett k�zel�teni sz�j�val.
A nappaliban egy tipikus k�zhellyel �lve: megfagyott a leveg�. A k�t exmardek�ros, �s a k�t egykori griffend�les megk�v�lten n�zte a jelenetet, ahogy valamikor �vfolyamt�rsn�j�k pillanatokon bel�l megcs�kolja Patricket.
�m a k�vetkez� pillanatban olyan dolog t�rt�nt, amire egyik�k sem sz�m�tott: egy hatalmas CSATT hallatszott, majd Patrick Dawn k�t k�zzel kapott v�r�sl� arc�hoz, melyen ott voltak a fiatal n� ujjainak v�r�sl� nyomai.
- Szervusz, �desem – mondta undorod� hangon Hermione Patricknek, majd, mintha mi sem t�rt�nt volna, visszaindult Harry �s Ron fel�, akik Drac��kkal egy�tt elny�lt sz�jjal n�zt�k a jelenetet.
- Ti… Ti ismeritek egym�st? – nyelt egy nagyot Blaise, �m manga figur�kat megsz�gyen�t� nagys�g� szemeit k�ptelen volt norm�l m�ret�re zsugor�tani, azok l�tsz�lag ugyanis a meglepetts�gt�l olyannyira fel�l�nk�ltek, hogy m�g hossz� ideig meg k�v�nt�k tartani g�r�gdinnye nagys�gukat.
- Igen, sajnos ismerj�k egym�st – mondta �rzelemmentes hangon, mosolyogva Hermione, mik�zben a d�h�sen �lldog�l� Patrickre n�zett.
- �s honnan? – kotyogott k�zbe Ron.
- Patrick a jegyesem volt.
Ha eddig �gy t�nt, hogy Blaise Zambini, �s a t�bbi jelenl�v� szeme jobban nem k�pes kidudorodni az �reg�b�l, akkor az ezzel a mondattal kiv�ltott hat�s r�c�folt erre: a szemek dudorodtak.
- Most felmegyek a szob�mba, �s kipakolok! – mondta vid�man a l�ny, miut�n l�tta, hogy Patrick visszat�r az eb�dl�be, majd egy-egy puszit nyomott k�t bar�tja arc�ra, �s mag�ra hagyta a megd�bbent t�rsas�got.

→K�vetkez�