1. fejezet - F�lbeszakadt vak�ci�


Sz�npomp�s �sz k�sz�nt�tt a bajororsz�gi Oberstaufen v�ros�ra. A hegyek �s dombok k�z�tt elter�l� kisv�rost ezer sz�nben t�nd�kl� erd� vette k�rbe. A f�k lassan �tjukra engedt�k leveleiket, amik puha sz�nyegk�nt fek�dtek a s�t�l�k l�bai al�.
A kel� nap egy id�s f�rfi l�pteit k�vette az erdei �ton, aki egy k�zeli farmr�l tartott hazafel�, kez�ben egy tejeskann�val. Mi�ta a fiatal�r ism�t itthon volt, minden reggel friss tejet hozott, amit feles�ge a reggeli mell� k�sz�tett egy kancs�ba.

Lassan ki�rt a f�k k�z�l, �s a t�volban m�r l�tta a h�z feh�rre festett falait, amit helyenk�nt a ki�ll� fagerend�k barnas�ga szak�tott meg. A f�ldszinti ablakok spalett�i m�r mind nyitva voltak, egyed�l az emeleti szakaszon voltak m�g mindig beh�zva. A h�z m�r igen r�gi volt, de k�sz�nhet�en a gondos �pol�snak �s karbantart�snak, a kor nem l�tszott rajta.
Az �p�letet sz�p kert vette k�r�l, balra k�nyelmes, fonott kerti b�torok v�rtak h�vogat�an a lak�kra, m�g jobbra a vir�g�gy�sok kaptak helyet, amelyekben feles�ge �rt� kez�nek nyom�n m�g most is vid�man ny�ltak az �szir�zs�k. T�volabb egy kis gy�m�lcs�s kapott helyet, ahonnan m�r az �szi term�st is leszedt�k, �gy a f�k lassan k�sz�lhettek a t�lre.
H�tul mell�k�p�letek sora ny�lt el, ahol Gustav Bauer a kerti szersz�mokat tartotta, egy m�sik ajt� m�g�tt a t�lre el�k�sz�tett t�zifa kapott helyet, �s az utols� ajt� m�g�tt volt m�g egy nagy gar�zs, amit az ist�ll�b�l alak�tottak ki. R�gen a csal�d kis, n�gyszem�lyes hint�ja �llt benne, amivel gyakorta kikocsiztak a nyaral�sok alatt, de ma m�r a fiatal�r modern aut�ja birtokolta. A lovak elt�ntek, �s m�r csak a ponyv�val letakart kocsi maradt meg a boldog eml�kekb�l a sarokba �ll�tva. A tet� s�tork�nt borult a h�zra, szinte v�dve mindent�l, �s a v�r�s cserepek alatt z�ldre festett ereszcsatorna h�z�dott v�gig.

Hangos csahol�s szak�totta meg a reggel csendj�t, amikor Max, a kedves bern�thegyi �szrevette a f�rfi k�zeled�s�t. Kiszaladt a b�csi el�, �s vid�man szagl�szta meg a csajk�t, majd egy-k�t kedves �rint�st bezsebelve nyugodtabban k�vette gazd�j�t.
A b�csi hamarosan el�rte a verand�ra vezet� r�gi, de kifog�stalan �llapotban l�v� fal�pcs�t, �s amennyire id�s csontjai engedt�k, siet�sen fell�pdelt rajta. Miel�tt bel�pett volna az ajt�n, m�g visszafordult arra, amerr�l �rkezett. Gy�ny�r� kil�t�s ny�lt innen a k�rnyez� hegyekre �s erd�kre. A sz�nkavalk�dot itt-ott felv�ltotta a fenyvesek m�lyz�ldje, vagy a szikl�s r�szek halv�ny sz�rkes�ge. K�rbehordozta tekintet�t a t�jon, ami gyermekkora �ta az otthona volt, �s mint minden alkalommal, most is h�l�val gondolt a Sorsra, hogy itt �lhette le �let�t.

A korszer�en berendezett konyh�ban egy �sz haj�, kiss� telt asszonys�got tal�lt, aki egyszer�, k�k ruh�j�ban, h�feh�r, ropog�sra vasalt k�t�ny�ben a reggelit k�sz�tette. A tejeskann�t a pultra tette, �s le�lt a sz�pen faragott faasztalhoz.
- Guten Morgen mein Schatz!¹ Pepi m�g mindig alszik? – k�rdezte kedves, m�ly hangon Gustav, �s az emelet fel� intett a fej�vel.
- Ja, m�g alszik – felelte a v�lla felett visszafordulva Juliane. – Mindj�rt k�szen van a reggeli, �s akkor fel�bresztem. Nur ein Moment noch.² Mit terveztek m�ra?
- Meg kellene jav�tani a ker�t�st a h�ts� szakaszon – v�laszolta a f�rfi. – Szerintem eb�dig el is k�sz�l�nk.
Juliane csak b�lintott, majd ism�t a r�ntott�nak �s a pir�t�snak szentelte a figyelm�t.

F�rj�vel nem sokkal az esk�v�j�k ut�n k�lt�ztek fel a h�zba, amit a tulajdonosok t�voll�t�ben �k tartottak rendben. Az elm�lt t�bb mint negyven �vben �k gondoskodtak arr�l, hogy minden rendben legyen, ha a csal�d �rkezik egy kis pihen�sre.
Juliane egy t�ny�rra k�sz�tette az id�k�zben elk�sz�lt reggelit, majd megt�r�lte a kez�t, �s az emelet fel� indult, hogy fel�bressze a fiatalurat.
Ismerte �t, mint a tenyer�t, hiszen sz�let�se �ta rengeteget foglalkozott vele, amikor a csal�d itt tart�zkodott, �s �r�lt neki, hogy a f�rfi, akit � m�g mindig gyermeknek l�tott, id�r�l id�re visszat�r hozz�juk.

A l�pcs� melletti sz�pen faragott korl�tra t�maszkodott, hogy seg�tse mag�t az emelet fel� tartva, majd fel�rve jobbra fordult, �s meg sem �llt a folyos� v�g�ig. Halkan kopogott az ajt�n, de mivel nem �rkezett v�lasz, benyitott az els�t�t�tett helyis�gbe.
A szemben l�v� �gy fel� tartott, hogy fel�bressze a hason fekv�, csak f�lig betakar�zott f�rfit. Ahogy oda�rt az �gyhoz meg�llt egy pillanatra, �s szeretettel hallgatta a szuszog�s�t, mint tette annyiszor, amikor m�g val�ban gyerek volt. �gy szerette �t, mintha a saj�t fia lett volna.
Le�lt az �gy sz�l�re, �s gyeng�d mozdulattal kisim�totta az arc�ba hull� hossz�, fekete hajsz�lakat. Halk morg�s j�tt v�laszk�nt a p�rn�b�l.

- Csillagocska, �bredj! – sz�longatta l�gy hangon.
�jabb morg�st kapott v�laszul, de ismerte m�r annyira, hogy tudja, a morg�s nem az �breszt�s t�ny�nek sz�l, hanem a megsz�l�t�snak.
- Csillagocska, k�sz a reggeli, �s Gustav m�r csak r�d v�r – �bresztgette tov�bb mosolyg�s hangon.
- Ne h�vj Csillagocsk�nak! – mondta �lomittas hangon a f�rfi, ahogy megpr�b�lta kinyitni a szem�t. – Olyan gyerekes… Ha m�r nem h�vsz Perselusnak, legal�bb Pepinek, mint Onkel³ Gustav. B�r az se jobb…
- Neked is j� reggelt! – felelte vid�man Juliane, �s felkelt az �gyr�l, hogy kinyissa a spalett�kat. – �s ne akard megmondani nekem, hogy hogyan sz�l�tsalak! Pelenk�s koro…
-… korod �ta ismerlek – k�nt�lta az asszonnyal a szok�sos sz�veget –, tudom. Ah, musz�j ilyen drasztikusan kinyitni az ablakot, Tante⁴ Juliane? – fintorodott el, ahogy a napf�ny pont az arc�ba csapott, miut�n Juliane kinyitotta a spalett�kat.
- Musz�j, k�l�nben nem kelsz fel – felelte mosolyogva az asszony. – Na, ki az �gyb�l, Csillagocska! Lent v�r a reggeli �s Gustav, azt�n pedig majd seg�tened kellene neki.
- J�l van, kelek m�r – k�sz�l�dott ki az �gyb�l, �s elindult a f�rd�szoba fel�. – P�r perc m�lva lent vagyok.
Juliane figyelte, ahogy magas, sud�r alakja elt�nik az ajt� m�g�tt, �s m�g hallotta a v�z zubog�s�t, amikor beh�zta maga ut�n az ajt�t.

Gustav �ppen eltette a koszos t�ny�rt, amikor Juliane le�rt a konyh�ba. Feles�ge mosoly�b�l r�j�tt, hogy aznap reggel is lej�tszott�k a szok�sos ne-sz�l�ts-Csillagocsk�nak j�t�kot, ami �tlagosan hetente n�gyszer mindig megt�rt�nt.
- Er kommt gleich⁵ – mondta az asszony, �s az asztalra k�sz�tett mindent.
Gustav csak b�lintott, �s t�lt�tt mag�nak egy b�gre tejesk�v�t, majd visszatelepedett az asztalhoz. Juliane szeretettel n�zte f�rje r�ncosod� arc�t, �s a von�saib�l ism�t kiolvasta, v�gig�lte k�z�s �let�ket, hiszen a bar�zd�k mindenn�l szebben mes�ltek neki. Deres hal�nt�ka, a m�g mindig fiatalosan csillog� szem�t �lel� szarkal�bak, a homlok�t �tszel�, egyre m�ly�l� red�k mind-mind k�l�n pillanatr�l sz�ltak.
Elr�ved� gondolataib�l a l�pcs� fel�l �rkez� l�p�sek zaja riasztotta vissza, ahogy Perselus a konyh�ba tartott.
- Guten Morgen Onkel Gustav!⁶ – k�sz�nt az asztaln�l �l� f�rfinak, aki mosolyogva b�lintott v�laszk�ppen. – Miben kell seg�tenem?
- A h�ts� ker�t�sn�l kellene kicser�ln�nk p�r deszk�t – felelte Gustav. – Eb�dre k�szen is lesz�nk, nem nagy munka. Reggelizz meg nyugodtan, �n addig el�k�sz�tek p�r dolgot.

A b�csi felkelt az asztalt�l, b�gr�j�t a mosogat�ba tette, �s elindult a f�szer fel�, hogy kik�sz�tse a deszk�kat �s a szersz�mokat, mire Perselus v�gez az ev�ssel. Max lust�n ballagott oda mell�, lefek�dt az ajt� el�, �s csendesen szeml�lni kezdte az id�s f�rfi t�nyked�s�t. P�r perc m�lva felkapta a fej�t, talpra ugrott, �s elszaladt a h�z fel�, �dv�z�lni a k�zeled� Perselust.
R�gi farmerben �s egy kopottabb kock�s ingben �rkezett Gustav mell�, �s seg�tett neki kihordani mindent a k�rd�ses ker�t�sszakaszhoz. Max elk�s�rte �ket, �s a k�zelben elheverve szundik�lni kezdett, mik�zben a k�t f�rfi hozz�l�tott a munk�hoz.

Hat�kony munka vette kezdet�t; hamar elt�vol�tott�k a korhadt deszk�kat, b�r n�h�ny rozsd�s sz�ggel meggy�lt a bajuk, �s csak nehezen tudt�k kifesz�teni �ket. A Nap m�r el�g magasan j�rt, amikor elkezdt�k felsz�gelni az �jakat a hely�kre. Kellemesen besz�lgettek munka k�zben, j� hangulatban telt a d�lel�tt. Besz�ltek mindenr�l, a r�gi id�kr�l, a v�rosr�l, az ismer�s�kr�l, �s olykor, ha Juliane kij�tt a h�zb�l, m�g a nevet�s�ket is hallotta.

Juliane ser�nyen k�sz�tette a finom eb�det, ami ma is, mint mindig, ha Perselus itt volt, valamelyik kedvence volt. A f�rfi szerette a jellegzetes n�met �s bajor �teleket, �s mindig h�l�san k�sz�nte meg az asszony f�ztj�t �s f�radoz�s�t.
Most is pisztr�ngot k�sz�tett grillezve, amihez cs�ben s�lt burgony�t tervezett, �s desszertnek finom h�zi s�tem�nyt s�t�tt. Mire a k�t f�rfi befejezte a munk�t, m�r �nycsiklandoz� illatokat vitt fel�j�k a sz�l, �s �k �hesen t�rtek vissza a h�zhoz. Elpakolt�k a szersz�mokat, �s a r�gi deszk�kat, �s a verand�n m�g megpihentek egy kicsit, am�g Juliane h�v�s�ra v�rtak.

***

A d�lel�tti munka Gustav mellett �s Juliane finom eb�dje megtette a hat�s�t, �s Perselusnak kedve lett volna lepihenni egy kis d�lut�ni szieszt�ra, de ahogy kin�zett az ablakon, m�gis a s�ta mellett d�nt�tt. A sz�p, napos id� �s a k�rnyez� vid�k l�tv�nya olyan h�vogat� volt, hogy nem tudott neki ellen�llni.
K�nyelmes farmerra �s egy s�t�tk�k pul�verre cser�lte az �lt�z�k�t, felvette az erdei utakra tervezett bakancs�t, �s elhagyta a h�zat. Max, a bern�thegyi ism�t mell�szeg�d�tt, �s Perselus egy f�lvakar�s ut�n hagyta, hogy a kutya elk�s�rje a s�t�ra. K�nyelmes temp�ban ballagott az erd� fel�, nem sietett, elv�gre nem volt semmi dolga.

Az utols� munk�ja el�gg� kimer�tette, �s k�z�lte a f�n�k�vel, hogy hagyja b�k�n legal�bb egy h�napig, amit az id�s h�lgy, ha kelletlen�l is, de j�v�hagyott. �sszeszedett p�r kisebb s�r�l�st is, amiknek kellett egy h�t, mire begy�gyultak valamennyire, �s csak a m�sodik h�ten indult el a n�metorsz�gi csal�di nyaral�ba. Tudta j�l, hogy ha azonnal idej�n, Tante Juliane nem hagyta volna b�k�n. A kedves Tante �polta volna, az igaz, de nem �szta volna meg a fejmos�st �s a pr�dik�ci�t, hogy mi�rt kell ilyen vesz�lyes munk�t v�geznie, mi�rt nem tud valami nyugodtabb �s biztons�gosabb helyen dolgozni, �s k�l�nben is, mivel foglalkozik, ami ilyen k�vetkezm�nyekkel j�r. Nem mondhatta el neki, hogy pontosan mivel foglalkozik, ahogy azt sem, hogy ha nem ezt a munk�t v�gzi, akkor hossz� id�re b�relt �gya lenne egy h�romszor h�rmas, szigor�an �rz�tt szob�csk�ban, h�rom m�sik emberrel egy�tt…

Nem �llt le vit�zni vele, mert tudta, hogy csak az�rt morog vele, mert szereti �s agg�dik �rte, amit igaz�n nem vethet a szem�re. K�ly�kkora �ta, amikor csak idel�togattak a sz�leivel, a Tante mindig k�l�nleges figyelmet szentelt neki, �s Onkel Gustav is rengeteget foglalkozott vele. Bej�rta vele a k�rny�ket, horg�szni vitte a k�zeli t�hoz, �s k�l�nleges alkalmakkor azt is megengedte, hogy vele menjen vad�szni.
Azt�n egy hosszabb sz�net �llt be az utols� �s a k�vetkez� l�togat�s k�z�tt, �s ezalatt az id� alatt az �lete gy�kerest�l felfordult. Gyermekkora utols� l�togat�sa akkor volt, amikor alig tizenkilenc �vesen sz�lei egy aut�balesetben elhunytak, �s � a nyaral�ban t�lt�tt k�zel f�l �vet. Miut�n visszament Angli�ba, nem tal�lta a hely�t, csak sodr�dott az �rral, �s a fiatal Perselust sajnos nem j� ir�nyba vitt�k az �ramlatok. Minden t�net�t felvonultatta a lejt�n lefel� val� elindul�snak: rossz t�rsas�g, drogok, fegyverek, b�nt�nyek.

Bej�rt ugyan az egyetemre, �s tanulm�nyait nem hanyagolta el, de az iskola ut�ni id�ben m�r nem hasonl�tott arra az okos fi�ra, akit tan�rai ismertek. Szivacsk�nt itta mag�ba az ismereteket, minden sz�monk�r�sen messze magasan teljes�tett, �s senki nem gyan�tott semmit arr�l, hogy a fiatal g�niusz mivel t�lti a szabadidej�t.
Naivan seg�tette �js�tet� bar�tait, kih�v�snak �rezte, hogy megoldja azokat a dolgokat, amiket k�rtek t�le, �s nem �rezte a s�ly�t annak, hogy mi mindenre lehetne haszn�lni az �ltala megalkotott dolgokat. Neki csak annyit mondtak, hogy k�sz�tse el, keverje ki, k�s�rletezze ki a dolgokat, a t�bbivel ne t�r�dj�n.
Ugyan�gy nem gondolt arra sem, hogy az utols�, nagyszab�s�ra tervezett akci�t buk�s eset�n az � nyak�ba sz�nd�koztak varrni. Sikeresen elk�sz�tette �s bekeverte a vegyi anyagokat, b�r sok id�be telt, mivel k�l�n�sen vesz�lyes �s �rz�keny anyagokkal dolgozott, de megcsin�lta. B�szke volt mag�ra, a tehets�g�re �s a hihetetlen �rz�k�re, ami a k�mi�t illette. Szinte minden tan�ra �s professzora �g�retes tehets�gnek tal�lta, a j�v� k�mikus�t l�tt�k benne.

Nan�, hogy bebukt�k a k�vetkez� akci�t, amiben neki is r�szt kellett vennie. Rend�rs�gi szir�na, villog� f�nyek, bilincs, �s m�r csak arra eszm�lt, hogy k�t morc rend�r hallgatja ki egy apr� helyis�gben nem t�l gyeng�den. A Scotland Yard nyomoz�i napokig vallatt�k, minden eredm�ny n�lk�l, hiszen nem akarta feladni a t�rsait. B�zott benne, hogy seg�tenek neki kijutni szorult helyzet�b�l, de r� kellett �brednie, hogy mindez hi� rem�ny.
Tal�n a negyedik napot t�lthette a rend�rs�g vend�gszeretet�t �lvezve, amikor megjelent egy magas, szigor� tekintet� id�s n�, �s vele egy fiatalabb, s�t�t �lt�nyt visel� f�rfi. Nem sz�p�tett�k a helyzetet, nem voltak tapintatosak vagy bel�t�ak. Egyszer�en k�z�lt�k vele, hogy k�t v�laszt�sa van: vagy tartja mag�t az eddigiekhez, �s akkor sok�ig nem kell sz�ll�sprobl�m�kkal k�zdenie, vagy seg�t nekik, egy�ttm�k�dik vel�k, �s akkor szabadon t�vozhat, s�t, tal�n m�g munk�t is tudnak neki adni.

A hideg t�nyek felnyitott�k a szem�t, �s az alatt a huszonn�gy �ra alatt, amit gondolkod�si id�k�nt kapott, alaposan megvizsg�lta a lehet�s�gek sz�k�s t�rh�z�t. M�snap, amikor meg�rkezett az el�z� napr�l megismert id�s h�lgy �s k�s�r�je, m�r k�szen volt minden r�szlet kigondol�s�val az �gy�t illet�en.
K�z�lte vel�k, hogy hajland� egy�ttm�k�dni vel�k, de felt�telei vannak. A n� k�rd� tekintet�t l�tva elmondta, hogy a seg�ts�g�rt cser�be azt k�ri, hogy t�ntess�k el �gy, mintha soha nem is l�tezett volna. Biztos�ts�k sz�m�ra a v�delmet, mint k�l�n�sen fontos koronatan�nak, �s � megad minden seg�ts�get, hogy elkapj�k, �s hossz� id�re bez�rj�k a t�rsait.
A n� r�b�lintott az aj�nlatra, �s p�r �ra m�lva m�r ki is hozt�k a fogd�b�l, majd elvitt�k magukkal egy szigor�an �rz�tt helyre. Az �gyet sikeresen felg�ngy�l�tett�k, majd az �t�let megsz�let�se ut�n k�t nappal elkezd�d�tt az � k�l�nleges kik�pz�se.

Eml�kei k�z�l Max morg�sa r�ntotta ki, �s csak most t�nt fel neki, hogy hamarosan el�ri az erd�vel teljesen k�r�lvett tavat. Les�t�ltak a partra, �s Perselus mosolyogva figyelte a kuty�t, ahogy hasig a v�zbe g�zol. Fel�lt a t� f�l� ny�l� st�g korl�tj�ra, �s egyszer�en csak �lvezte a csendet, amit csak a term�szet apr� neszei t�rtek meg.

Sajnos azonban nem �r�lhetett a b�k�s n�mas�gnak t�l sok�ig, mivel patadobog�st hallott. M�r l�tta maga el�tt az �gyetlen turist�t, aki kib�relt a k�zeli lovard�ban egy szerencs�tlen h�tast, hogy az cipelje �t kereszt�l-kasul az erd�n, mik�zben csak azzal tud t�r�dni, hogy fennmaradjon a nyeregben. Ezek a kir�ndul�k tal�n m�g soha nem �ltek lovon, vagy csak p�r alkalommal, ami igencsak kev�s, ha az ember terepre �hajt menni, �gy nem tudt�k �lvezni a lovagl�s �r�m�t �s �lm�nyeit.
Legnagyobb meglepet�s�re azonban nem egy t�ls�lyos szem�ly alatt rogyadoz� pat�s k�zeledett. A gy�ny�r� pej m�n nyerg�ben egy felt�n�en csinos, fiatal n� �lt egyenes tart�ssal, �s hat�rozott, gyakorlott mozdulatokkal ir�ny�totta az �llatot, ami engedelmesen ment, amerre k�rt�k. Hossz� barna haja finoman lebbent minden l�p�sn�l, form�s combjaival rutinosan szor�totta a pej oldal�t, teste mindig a megfelel� �temre mozdult.

Perselus nem tudta levenni a szem�t a b�jos t�nem�nyr�l, akaratlanul apr�l�kosan szem�gyre vette minden egyes porcik�j�t, legal�bbis azokat, amelyek ilyen t�vols�gb�l is l�that�ak voltak. Meg kellett �llap�tani, hogy m�r r�g nem tal�lkozott ilyen elragad� n�vel, pedig munk�ja sor�n j� p�r olyan helyen megfordult, ahol hemzsegtek a szebbn�l szebb l�nyok, de a lovon prec�zen �get� teremt�s valahogy j�val f�l�j�k emelkedett. Term�szetes b�j sug�rzott bel�le, �s valami megfoghatatlan vonzer�; magas homloka intelligenci�r�l �s �lesl�t�sr�l �rulkodott, messzir�l is csillog� szemei tud�sv�gyat t�kr�ztek.
A l�ny nem vette �szre a n�zel�d� f�rfit, vagy legal�bbis nem mutatta, hogy �szrevette volna. Kih�zott der�kkal lovagolt tov�bb, figyelm�t kiz�r�lag a l�ra �s a f�kkal k�r�lvett, nem t�l sz�les �sv�nyre ir�ny�totta.

Perselus �nk�ntelen�l fordult a lovas ut�n, amikor az elt�nt az egyik fa takar�s�ban, teljesen elfeledkezve arr�l, hogy tulajdonk�ppen egy v�kony, nem t�l sokat kib�r� korl�ton �l, �s ennek persze meg is lett a k�vetkezm�nye. A korhad� fa megroggyant a hirtelen s�lypont v�ltoztat�s miatt, � pedig egyens�ly�t vesztve h�ttal belezuhant a t� hideg v�z�be. A hirtelen bek�vetkezett es�st�l zavarodottan, vizet pr�szk�lve pr�b�lt fel�llni, mik�zben sz�j�n kics�szott p�r olyan kifejez�s, ami egy gyeng�bb lelk�let� embert alaposan zavarba hozott volna.
A t� nem volt ugyan m�ly, de az alj�n l�v� cs�sz�s iszap alaposan megnehez�tette a dolg�t. M�r �pp siker�lt volna �ll� helyzetbe kecmeregnie, amikor egyik l�ba megcs�szott, � pedig nem t�l eleg�nsan �jra elter�lt. Orra �s sz�ja telement a felkavart iszapt�l s�t�tl� v�zzel, egyik t�rd�t pedig alaposan beverte a t� fenek�n hever�, meglep�en nagym�ret� k�be.
�tkoz�dva �l� helyzetbe torn�zta mag�t, majd a korl�tba kapaszkodva siker�lt kisebb neh�zs�gek �r�n fel�llnia, mik�zben romokban hever� b�szkes�g�t pr�b�lta valahogy �sszekaparni. Csak tov�bb romlott a hangulata, amikor a k�vetkez� m�sodpercben a pillant�sa az �sv�nyen �csorg� l�ra �s a nyerg�ben �l� n�re esett, aki meg sem pr�b�lta elfojtani a bel�le kit�r� hangos kacag�st.

A f�rfi a nyilv�nval� szemtelens�gt�l d�h�sen megkapaszkodott a st�gben, �s kim�szott a v�zb�l, mik�zben vill�ml� tekintet�t le sem vette a l�that�an nagyon j�l sz�rakoz� n�r�l. Legsz�vesebben azonnal visszaadta volna a k�lcs�nt, �s j�l megleck�ztette volna, de jelenleg nem volt abban a helyzetben, hogy egy l� ut�n rohanjon. A h�v�s �szi sz�l a test�hez sim�totta csuromvizes ruh�it, a kellemetlen �lm�nyt�l nyomban vacogni kezdtek a fogai.
Tov�bbra is m�rgesen meredt a n�re, aki d�ht�l vill�ml� tekintete l�tt�n jobbnak l�tta, ha ink�bb angolosan t�vozik. Megsarkanty�zta a lov�t, aki nyomban �getni kezdett az �sv�nyen. Miel�tt elt�nt volna a f�k k�z�tt, a v�lla f�l�tt m�g visszan�zett, szemtelen�l a csapzott f�rfira mosolyogva, aki erre majd felrobbant tehetetlen d�h�ben. A k�vetkez� pillanatban azonban m�r sz�les, gunyoros vigyor ter�lt el Perselus arc�n, ugyanis a h�trafel� figyel� l�nyt, amikor el�re fordult, majdnem telibe tal�lta egy fa�g. Miel�tt elt�nt volna a szeme el�l, a f�rfi m�g l�tta, hogy csak az utols� pillanatban siker�lt kit�rnie el�le, �s p�r v�konyabb vessz� �gy is eltal�lta a homlok�t, nem is besz�lve arr�l, hogy n�h�ny lev�l is beleakadt a haj�ba, aminek k�vetkezt�ben meglehet�sen vicces l�tv�nyt ny�jtott.

Perselus m�g mindig nevetve ki�nt�tte a vizet a cip�j�b�l, nagyj�b�l kicsavarta a ruh�it, majd mag�ban az isteni igazs�gszolg�ltat�st dics��tve visszaindult a h�zhoz. Az �sszk�pen kiss� rontottak er�sen s�nt�t� l�ptei…

***

Juliane eb�d ut�n �sszetakar�tott a konyh�ban, szok�s�hoz h�ven nem hagyott ki egy eldugott zugot sem, �gy r�videsen minden csillogott-villogott a keze nyom�n. Miut�n v�gzett, f�j�s derek�t kiegyenes�tve n�zett k�rbe a takaros helyis�gben, ahol Perselusnak k�sz�nhet�en helyet kaptak a technika leg�jabb csod�i is. A fiatal�r az ut�bbi �vekben egyre kevesebb id�t t�lt�tt ugyan a h�zban, de ragaszkodott hozz�, hogy minden sz�ks�ges felszerel�st megvegyenek, nagym�rt�kben megk�nny�tve ezzel a Bauer h�zasp�r mindennapjait.
Az egyik sarokban egy nagy, ez�stsz�n� h�t� terpeszkedett, a jelenleg kaphat� legkorszer�bb modell, amin tal�n csak t�v�t nem lehetett n�zni, de azon k�v�l szinte mindent tudott. Mellette �llt a szint�n ez�stsz�n� mosogat�g�p, ami jelenleg is be volt kapcsolva, halk duruzsol�ssal t�ltve meg a konyha csendj�t. Juliane h�l�san gondolt arra, hogy mennyi munk�t sp�rol meg neki ez a g�p, �s az �sszes t�bbi apr�s�g, pedig az elej�n mennyire �dzkodott t�l�k. Elmosolyodott a gondolatra, hogy Perselusnak milyen kem�ny munk�j�ba tellett, am�g r�besz�lte, hogy haszn�lja �ket. R�szletesen elmagyar�zta mindegyiknek a haszn�lat�t, ha kellett t�bbsz�r is, �s csak n�ha l�tszott rajta, hogy m�r igencsak a t�r�shat�ra sz�l�re �rt, de v�g�l m�gis el�rte, hogy az id�s asszonys�g �r�mmel, probl�ma n�lk�l tudja haszn�lni az �sszes konyhai eszk�zt.

Juliane m�g mindig mosolyogva az eml�k hat�sa alatt levette, �s a fogasra akasztotta h�feh�r k�t�ny�t, majd a kij�rat fel� indult. A kert v�g�ben l�v� vir�g�gy�sok m�r kezdtek gazosodni a gyakori kora �szi es�k hat�s�ra, n�hol m�r eg�szen nagyra n�tt gyomn�v�nyek burj�nzottak, pedig alig egy hete, hogy a kert�szked�st hobbik�nt �z� asszonys�g mindegyiket megkap�lta. Most is boldogan l�tott neki a kerti munk�nak, hat�konyan elt�vol�totta a r�zsasz�n �s piros minden �rnyalat�ban pomp�z� �szir�zs�k k�z�l a gyomot, r�vid id� alatt megt�ltve vel�k egy eg�szen nagym�ret� fonott kosarat.
Az id� is �ppen megfelel� volt a kert�szked�shez, a v�kony f�tyolfelh�k m�g�l n�ha el�b�j� Nap nem adott m�r t�l nagy meleget, de a kellemesen h�s szell� sem volt m�g annyira hideg, hogy sz�ks�g legyen vastagabb ruh�ra.

Juliane egy r�gi bajor dalt dudor�szva rendezgette a kertet, annyira belemer�lt a n�v�nyei gondoz�s�ba, hogy �szre sem vette, mennyire elrep�lt az id�. Akkor eszm�lt csak f�l, amikor a kerti ajt� m�g�l furcsa, cuppog� l�pteket hallott k�zeledni. Mostan�ban sok bet�r�s t�rt�nt a k�rny�ken, nem egy h�zba f�nyes nappal mentek be a tolvajok, amikor a lak�k vagy a kertben dolgoztak, vagy az emeleten tart�zkodtak.
Szerencs�re Frau Bauer⁷ nem volt f�l�s asszony, sosem ijedt meg a saj�t �rny�k�t�l, most is gyorsan a kez�be kapta az �lesebb kiskap�t, �s a ker�t�sb�l kiv�gott ajt� fel� lopakodott, lelkileg felk�sz�lve arra, hogy ha kell, saj�t maga ijeszti el a bet�r�t. Ha rajta m�lik, az � h�zukba ugyan senki nem fog bet�rni!
Oda�rt a s�v�nnyel befutatott ker�t�shez, �s lopva �tpillantott f�l�tte. A k�vetkez� pillanatban kiesett a kapa a kez�b�l, �gy el�mult, �s biztos volt benne, hogy a l�tv�nyt, ami a szeme el� t�rult, eg�sz h�tral�v� �let�ben nem fogja elfelejteni.

A kapu t�loldal�n Perselus �llt mogorva tekintettel, s�t�t haja nedvesen tapadt a fej�re, minden egyes ruhadarabj�b�l cs�p�g�tt a v�z. Jobb napokat is l�tott pul�vere annyira ki volt ny�lva, hogy majdnem le�rt a t�rd�ig, s�t�t farmerja viszont, �gy t�nt, kezdett �sszemenni a nedvess�gt�l. Sz� n�lk�l bes�t�lt a kapun, �s a h�z fel� indult, de a m�g mindig d�bbent asszonys�g er�lyes hangja meg�ll�totta f�l�ton.

- Csillagocska, h�t veled meg mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva, de hat�rozottan.
- Nem t�rt�nt semmi, Tante Juliane, de most menn�k �t�lt�zni, ha nem baj – pr�b�lt kit�rni Perselus a v�lasz el�l, de az �sz haj� asszony nem hagyta annyiban a dolgot.
- El�sz�r sz�pen elmondod, hogy mi�rt vagy ilyen csuromvizes, Fiatalember! – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en. A f�rfi l�tv�nyosan grimaszolt; a Tante gyerekkora �ta akkor h�vta csak fiatalembernek, amikor sz�mon akarta k�rni valami rosszas�g miatt, ami el�g s�r�n el�fordult. Perselus az�ta is ut�lta ezt a megsz�l�t�st, ha az lehets�ges, m�g jobban, mint a Csillagocsk�t. Ilyenkor harminc�t �ves kora ellen�re taknyos k�ly�knek �rezte mag�t.
- Semmi sem t�rt�nt – morogta bossz�san.
- �rdekes… Az a semmi el�g alaposan el�ztatta a ruh�idat – felelte a Tante �rtatlan hangon. Perselus erre csak d�h�sen f�jtatott, de m�g mindig nem volt hajland� semmit sem mondani, helyette inger�lt l�ptekkel megindult a h�z fel�. Juliane csak megcs�v�lta a fej�t makacs�ga l�tt�n, de amikor �szrevette a s�nt�t�s�t, azonnal ut�na sietett.

- Mi van a l�baddal, Csillagocska? – k�rdezte agg�dva, amikor utol�rte a s�t�t haj� f�rfit a verand�n.
Perselus el�g j�l ismerte ahhoz, hogy tudja, ha ilyen a hangja, akkor v�laszolnia kell, k�l�nben csak m�g t�bb k�rd�st �s agg�d�st z�d�t r� az id�s asszony. Akkor m�r jobb, ha mihamarabb t�l lesz rajta, �s szob�ja mag�ny�ban v�gre egyed�l lehet sz�gyen�vel.
- Beleestem a t�ba, �s be�t�ttem a l�bamat egy k�be – k�z�lte kurt�n, m�lyen hallgatva az ismeretlen n�r�l, �s szerep�r�l ebben a balesetben. – Ne agg�dj, nincs semmi komolyabb baja, csak egy kis z�z�d�s. Ink�bb fenyeget a fagyhal�l, ha m�g sok�ig nem engedsz el �t�lt�zni �s lezuhanyozni – morogta.
- J�l van, j�l van, akkor menj csak f�l. Mindj�rt �n is megyek, �s viszek neked egy ken�cs�t a l�badra, Csillagocska – csengett Tante Juliane hangja megingathatatlanul.
- Nem kell semmilyen ken�cs, mondom, hogy nincs semmi bajom – zs�rt�l�d�tt Perselus, b�r tiszt�ban volt vele, hogy ezt a menetet elvesztette. – �s ne h�vj Csillagocsk�nak! – tette m�g hozz� mag�ban fortyogva.
- Ne agg�dj, Csillagocska, az a kr�m azonnal rendbe hozza a l�badat – k�z�lte az asszonys�g, eleresztve a f�le mellett Perselus z�gol�d�s�t, majd elt�nt a lenti f�rd�szob�ba vezet� ajt� m�g�tt, ahol az orvoss�gokat tartotta.
Perselus a szem�t forgatva, mag�ban dohogva s�ntik�lt fel az emeletre, k�zben arra gondolt, tal�n m�gis csak j�l fog j�nni a Tante h�res-nevezetes gy�gyken�cse.

***

P�r �r�val k�s�bb, mikor m�r lecsitultak a ked�lyek, �s Perselus l�ba is kev�sb� sajgott Juliane ken�cs�nek k�sz�nhet�en, mindh�rman le�ltek vacsor�zni. J� �tv�ggyal fogyasztott�k el a Tante remek f�ztj�t, aki most a jellegzetes bajor Vollkornbrot⁸ mell� v�kony b�r�nyszeleteket s�t�tt, mindezt pedig megkoron�zta friss z�lds�gekb�l k�sz�lt sal�t�val.
Perselus felszabadultan falatozott, gondolatai messze j�rtak, mik�zben f�l f�llel Bauer�k besz�lget�s�t hallgatta. Az id�s h�zasp�r az egyik szomsz�d csal�dr�l besz�lt, akinek nemr�g sz�letett meg els� gyerek�k. Mikor a v�g�re �rtek a t�m�nak, Juliane hirtelen a fiatal f�rfi fel� fordult. Perselus m�r az arckifejez�s�b�l sejtette, hogy mi fog k�vetkezni.
- Csillagocska, te mikor alap�tasz v�gre csal�dot? Olyan j� lenne, ha ezt a h�zat �jra gyerekzsivaj t�lten� be! – s�hajtotta a n�ni �lmodozva.
- Tante Juliane, ezt m�r ezerszer megbesz�lt�k! A munk�m miatt nem engedhetek meg magamnak ilyesmit jelenleg – v�laszolta inger�lts�ggel vegyes f�sults�ggal Perselus. – �s ne h�vj Csillagocsk�nak! Nem vagyok �t �ves – mondta, majd fel�llt, �s kiment a verand�ra, hogy elej�t vegye a tov�bbi sz�v�lt�snak. A r�snyire nyitott ajt�n kereszt�l m�g hallotta a bent maradtak besz�lget�s�t:
- Hagyd m�r ezt a szeg�ny fi�t, Juliane! Folyton ezzel szek�lod – pr�b�lta csit�tani feles�g�t Gustav kedves hangon.
- Ugyan m�r, Gustav, te is tudod, hogy igazam van – k�t�tte az ebet a kar�hoz a n�ni.
- Majd Pepi meg�llapodik, amikor helyesnek �rzi – z�rta le a vit�t r�viden a b�csi. – Az nem fog seg�teni, ha �lland�an ezt mondogatod neki. – Ezut�n Juliane m�r nem mondott semmit, csak egy bossz�s horkant�ssal fejezte ki egyet nem �rt�s�t.

Perselus kis mosollyal a sz�ja szeglet�ben fordult a f�lhom�lyban megb�v� kert fel�, �s elmer�lt a s�t�t domboldalak �s az �gen f�nyesen ragyog� csillagok tanulm�nyoz�s�ban. Nagyon szeretett itt lenni, ebben a takaros h�zban, elb�jva a vil�g el�l, de a Tante k�rd�sei el�l nem menek�lhetett el. Az eg�szben az volt a legrosszabb, hogy ha akarna, akkor sem mondhatna semmit a kedves id�s h�zasp�rnak az �let�r�l, nem magyar�zhatn� meg nekik, hogy mi is az oka annak, hogy �gy �l.
Gondolatai visszarep�ltek a m�ltba, ahhoz a p�r h�naphoz, mialatt kik�pezt�k. V�gig kem�nyen dolgozott, egy pillanatra sem lazs�lt, �s ezzel el�rte, hogy r�vid id� alatt az egyik legjobb brit k�m legyen. Beker�lt a 00-sok k�z�, ami a legelitebb titkos �gyn�k csoportnak sz�m�tott az eg�sz vil�gon. Az�ta egyik megb�zat�s j�tt a m�sik ut�n, �s � csak azt vette �szre, hogy szinte pillanatok alatt elrep�lt t�z �v.

Szerette a munk�j�t, annak ellen�re, hogy k�nyszer sz�lte v�laszt�s volt ez. A folyamatos kih�v�sok, az adrenalin n�vel� helyzetek �ltett�k, a probl�mamegold�s volt a mindene, m�gis n�ha m�r terhesnek �rezte a t�l s�r�n egym�s ut�n k�vetkez� k�ldet�seket. T�bb pihen�sre v�gyott, �s ezt meg is mondta f�n�k�nek a legutols� bevet�s ut�n, aki nagylelk�en megadta a k�rt egy h�nap szabads�got, jutalmul eddigi f�radalmai�rt, ahogy mondta.
Ebb�l az egy h�napb�l m�g h�tra volt k�t h�t, �s Perselus a l�tszat ellen�re semmi m�sra nem v�gyott jobban, mint itt, ebben a h�zban elt�lteni a szabads�g�t, mik�zben seg�t Onkel Gustavnak a h�z k�r�l, �s civ�dik Tante Julan�val.

A h�v�s �szi leveg� pul�ver�n kereszt�l is megborzongatta, �gy jobbnak l�tta, ha ink�bb visszamegy a h�zba. Lass� l�ptekkel indult a konyha fel�, a vil�goss�gb�l �t�lve m�g ott tart�zkodtak az �regek, de miel�tt bel�phetett volna, egy j�l ismert hang zend�lt fel a dolgoz�szoba fel�l. Perselus elnyomva egy k�romkod�st a zaj ir�ny�ba sietett, bel�pett a v�r�sesbarna mahag�ni b�torokkal felszerelt helyis�gbe, �s gondosan bez�rta maga m�g�tt az ajt�t. Le�lt az egyszer�nek t�n� massz�v �r�asztal m�g�, amelynek a belsej�b�l a cs�rg� hang meg�ll�thatatlanul sz�lt tov�bbra is, majd elh�zott egy apr� rekeszt az oldal�n, mely m�g�tt egy sz�mz�r t�nt f�l. Be�t�tte a k�dot, a k�vetkez� m�sodpercben az �r�asztal teteje halkan felny�lt, l�that�v� t�ve egy kijelz�t, amin a k�vetkez� pillanatban egy �sz haj�, szigor� tekintet�, �tvenes �vei k�zep�n j�r� n� k�pe t�nt fel.
- Nocsak, nocsak, minek k�sz�nhetem ezt a v�ratlan h�v�st, M? – k�rdezte g�nyosan Perselus, nem vesztegetve id�t a k�sz�n�sre, de �gy t�nt, a m�sikr�l lepergett az udvariatlans�ga.
- Sajn�lom, hogy f�lbe kell szak�tanom a pihen�s�t, 007-es, de s�rg�sen sz�ks�g�nk van mag�ra! Holnap d�lel�tt v�rom a f�hadisz�ll�son, a g�pe reggel f�l nyolckor indul M�nchenb�l. A r�szletekr�l majd holnap kap t�j�koztat�st – k�z�lte hivatalos hangon a n�.
- M, rem�lem ezt nem gondolta komolyan! – mondta j�ghideg hangon Perselus. – A szabads�gom kell�s k�zep�n vagyok.
- Biztos�thatom r�la, Piton, hogy minden egyes szavamat komolyan gondoltam. Ha lenne m�s v�laszt�som, nem sz�ltam volna mag�nak. Holnap v�rom az irod�ban, ne k�ssen el! – mondta, majd minden tov�bbi sz� n�lk�l bontotta a vonalat.
Perselus k�romkodva rakta vissza az asztalt az eredeti �llapot�ba, majd s�hajtva �jra a konyha fel� vette az �tj�t. Sejtette, hogy Tante Juliane nem fog �r�lni gyors t�voz�s�nak, f�leg ha azt is megmondja neki, hogy munk�r�l van sz�…

A konyh�ban Juliane m�g a vacsora ut�n maradt piszkos ed�nyekkel foglalatoskodott, Onkel Gustav pedig az egyik k�nyelmes, magas h�tt�ml�j� sz�kben �lt, �s keresztrejtv�nyt fejtett. Amikor Perselus betoppant a helyis�gbe, mindketten felkapt�k a fej�ket. A Tante a fiatal f�rfi komor arckifejez�se l�tt�n nyomban r�j�tt, hogy valami gond van.
- Mi t�rt�nt, Csillagocska? – k�rdezte agg�dva. – Hallottunk, hogy az el�bb csengett a telefonod. Schlechte Nachrichten⁹?
- Ahogy vessz�k – morogta Perselus a bajsza alatt. – A f�n�k�m keresett, holnap reggel vissza kell utaznom Londonba – k�z�lte kertel�s n�lk�l a k�t �reggel, akiknek az arc�n nyomban megjelent a szok�sos helytelen�t� kifejez�s.
- Hiszen m�g a szabads�god fele h�tra van! M�gis hogy gondolj�k, hogy egyetlen szavukra ugrassz, �s f�lbehagyod a pihen�st? – tiltakozott cs�p�re tett k�zzel az id�s asszony.
- Pepik�m, nem lehet valahogy elhalasztani ezt k�t h�ttel? Nem hiszem, hogy b�rmi olyan s�rg�s lenne, hogy egyik napr�l a m�sikra a szabads�god k�zep�n el kelljen utaznod. – Onkel Gustav egyszer�en nem hitte el, hogy l�tezik olyan munka, ahol �gy r�ngathatj�k az alkalmazottakat tekintet n�lk�l a szabadidej�kre.

Perselus pr�b�lt nem elmosolyodni, ahogy a k�t �regre n�zett. Ha tudn�k, hogy mivel is foglalkozik, nem lenn�nek ennyire meglep�dve a hirtelen t�voz�s�n. �gy viszont l�tszott rajtuk, hogy teljesen fel vannak h�borodva rossz munkahelyi k�r�lm�nyein.
- Es tut mir leid¹⁰, nem tehetek semmit. Holnap reggel nyolckor indul a g�pem – mondta hat�rozottan, hogy lez�rja a vit�t. � is szeretett volna m�g maradni, �s pihenni egy kicsit, arr�l nem is besz�lve, hogy a titokzatos lovagl� l�nnyal is sz�vesen tal�lkozott volna �jra kev�sb� k�nyelmetlen k�r�lm�nyek k�z�tt, de �gy t�nik, ez most nem fog �sszej�nni.
- De Csillagocska… – pr�b�lt tov�bb ellenkezni Tante Juliane, de a f�rje f�lbeszak�totta a sop�nkod�s�t.
- Ugyan, hagyd m�r, Juliane. L�tod, hogy Pepi nem tud mit tenni. Ha egyszer mennie kell, h�t elmegy, azt�n majd visszaj�n, ha v�gzett a munk�val. Nicht wahr, Pepi?¹¹
- Ja, nat�rlich, Onkel Gustav¹² – felelte Perselus engedelmesen, hisz pontosan tudta, hogy az id�s f�rfi �gy akarja lecsillap�tani m�g mindig l�zong� feles�g�t.
- L�tod, Juliane? – mosolygott r� az �reg�r. – Az lesz a legjobb, ha most elmegy�nk lefek�dni, mert holnap kor�n kell keln�nk.
- Keln�nk? – k�rdezte gyanakodva Perselus.
- Term�szetesen, fiacsk�m. Majd mi sz�pen elvisz�nk, �s �gy nem kell az �j aut�dat a rept�ri parkol�ban hagynod – k�z�lte ellentmond�st nem t�r�en Onkel Gustav, �s Perselusnak be kellett l�tnia, hogy t�nyleg �gy lesz a legjobb, b�rmennyire is nem dobta fel egy egy�r�s aut��t �tlete a k�t �reggel, r�ad�sul hajnalok hajnal�n.
- In Ordnung¹³ – egyezett az�rt bele a dologba. – Vielen Dank, Onkel Gustav.¹⁴
- Igaz�n semmis�g, fiam – mosolygott r� szeretettel az id�s f�rfi. – Akkor reggel f�l h�tkor indulunk. Gute Nacht mein Sohn!¹⁵
- Gute Nacht! – v�laszolta Perselus, majd lassan felbaktatott a l�pcs�n.
Egyetlen porcik�ja sem k�v�nta a holnapi napot, �s val�sz�n�leg az azt k�vet�kkel is �gy lesz, de sajnos nincs v�laszt�sa. Mag�ban morgol�dva neki�llt a pakol�snak, hogy ezzel holnap m�r ne legyen gondja. Mikor a b�r�ndje m�r k�szen �llt az �gy mellett, kicsit jobb kedvre der�lt. F�ty�r�szve �llt be a zuhany al�, �s azon morfond�rozott, hogy hogyan tudna r�j�nni a d�lut�n l�tott barna haj� sz�ps�g kil�t�re.

***

A m�snap reggeli aut�k�z�s a rept�rre nem is siker�lt olyan sz�rnyen, mint ahogy Perselus v�rta. � vezette Onkel Gustav r�gi Audij�t, a k�t �reg pedig cs�ndben �lt h�tul. Pontosan tudt�k, hogy a fiatal f�rfi mennyire zs�mbes reggelente, �gy vezet�s k�zben ink�bb egy sz�t sem sz�ltak hozz�, nehogy feleslegesen felideges�ts�k.
Szerencs�re nem volt nagy a forgalom az aut�p�ly�n, �gy alig egy �ra alatt oda�rtek a m�ncheni rep�l�t�rre. Ott hosszadalmas b�cs�zkod�s ut�n, amit f�leg Juliane szorgalmazott, az id�s h�zasp�r visszaindult a kocsij�hoz, Perselus pedig bement az el�csarnokba. P�r perc alatt siker�lt megszerezni a jegy�t, ami term�szetesen az els� oszt�lyra sz�lt, hisz az MI6 emberei soha nem utaztak rosszabb k�r�lm�nyek k�z�tt.
F�l �ra m�lva m�r a rep�l�g�p egyik k�nyelmes sz�k�ben �lt, �s �pp unott k�ppel lapozgatott egy �js�got, mikor egy sz�ke, mosolyg�s stewardess jelent meg el�tte. Mik�zben �tvette a fel� ny�jtott �tlapot, szak�rt�en v�gigmustr�lta a l�nyt, �s a l�tottak igencsak az �ny�re voltak. A n� k�k szem�ben megvillan� elismer� csillog�sb�l arra k�vetkeztetett, hogy ez az �rz�s k�lcs�n�s. M�r �pp javasolni akarta, hogy vonuljanak el egy csendesebb helyre, mikor egy ki�lt�s hallatszott a h�ta m�g�l. A sz�kes�g egy bocs�natk�r� pillant�ssal a t�relmetlen utashoz igyekezett, aki eg�sz �t alatt nem hagyta b�k�n. �gy Perselus nagy b�nat�ra le kellett mondania egy kellemesnek �g�rkez� sz�rakoz�sr�l, de az valamennyire k�rp�tolta, hogy lesz�ll�skor a l�ny titkon r�kacsintott, �s egy cetlit dugott a zseb�be. Perselus �nel�g�lt mosollyal a k�p�n s�t�lt a r� v�rakoz� les�t�t�tett ablak� aut� fel�. Nem kellett megn�znie, �gy is tudta, hogy a papiros a stewardess telefonsz�m�t tartalmazza.

Egy �ra dug�ban val� �cs�rg�st k�vet�en v�gre meg�rkeztek az MI6 �vegb�l �s f�mb�l alkotott �p�let�hez, ami k�v�lr�l t�k�letesen olyan volt, mint a mellette �ll� irodah�zak, de bel�lr�l a legkev�sb� sem hasonl�tott r�juk. Perselus kisz�llt az aut�b�l a f�bej�rat el�tt, majd bes�t�lt a kapun. A recepci�s l�nyok, akik minden l�tszat ellen�re komolyan kik�pzett biztons�g�rt felel�s �gyn�k�k voltak, sz�les mosollyal �dv�z�lt�k.
- Nah�t, Perselus, milyen r�g nem l�ttunk! – ki�ltott fel az egyik, akinek hossz� v�r�s haja m�v�szien a feje tetej�re volt tornyozva. Perselusnak hirtelen nem jutott esz�be a neve, pedig �vekkel ezel�tt elvitte randev�zni, de a kapcsolatuk nem lett t�bb egy szimpla kalandn�l. B�r jobban belegondolva, eddig egyik kapcsolata sem fejl�d�tt enn�l tov�bb, igaz nem is �rzett ilyesmire k�sztet�st. Nagyon j�l elvolt az �t k�r�ldong� n�i haddal, ahol csak egy ujj�t kellett kiny�jtania, �s m�ris megvolt az aznap esti programja.
- Szabads�gon voltam – k�z�lte a l�nyokkal felvillantva egy sz�vd�gleszt�, f�loldalas mosolyt, majd t�bb sz�t nem vesztegetve a biztons�gi kapu fel� indult, amin a bel�p�k�rty�ja seg�ts�g�vel k�nnyed�n �tjutott. Szerencs�re hamar meg�rkezett a lift is, ahol bel�pve megnyomta a legfels� emelet gombj�t. Az irod�k elrendez�s�n mindig mosolyognia kellett. Term�szetesen a legf�ls� szinten az igazgat�k �s M szob�i kaptak helyet, mintha ezzel is azt akarn�k jelk�pezni, hogy �k �llnak az MI6 hierarchi�j�nak cs�cs�n. A t�rtet�k el�szeretettel pr�b�ltak irod�t szerezni valamelyik fels�bb szinten, hogy ezzel is azt a l�tszatot kelts�k, hogy k�zel vannak a m�zes b�d�nh�z. Perselus ezen csak nevetni tudott, f�leg ha esz�be jutott, hogy Arthur Weasley irod�ja az alagsorban van, pedig � az MI6 technikai r�szleg�nek vezet�je. A pocakos, mindenkivel bar�ts�gos f�rfi nem sok figyelmet ford�tott a k�ls�s�gekre, m�gis egyetlen szava t�bbet sz�m�tott, mint a t�rtet� aktakukacok eg�sz �ves munk�ja.

Perselus a halk csilingel�st hallva kil�pett a liftb�l, �s a legfels� emelet fogad�szob�j�ban tal�lta mag�t. Feleslegess� v�lt zak�j�t az egyik sz�kre haj�totta, mire a helyis�g m�sik v�g�ben �ll� pult m�g�l halk, de ann�l jelent�s�gteljesebb k�h�csel�st hallott.
- Miss Monypenny, �r�l�k, hogy l�thatom – mosolygott r� megnyer�en a mindig morcos, id�s�d� titk�rn�re, akire ez a gesztus a legkisebb hat�st sem gyakorolta.
- �, Mr. Piton, M m�r v�rja – k�z�lte a m�sik sz�razon. – A kab�tj�t, ha k�rhetn�m, a fogasra akassza, ne a sz�kre sz�rja le! – hangzott az �les utas�t�s a h�ta m�g�l, amit Perselus teljes m�rt�kben elengedett a f�le mellett, �s elmas�rozott M irod�j�nak ir�ny�ba. Miel�tt kopogtatott volna az ajt�n, �szrevette, hogy a szoba el�tti v�r�helyis�gben egy szem�veges, titk�rn�f�le l�ny �l, m�lyen a pap�rjaiba m�lyedve.
- Hozna nekem egy k�v�t? �resen, tej �s cukor n�lk�l k�rem – vetette oda neki, majd v�laszt sem v�rva kopogtatott, �s bel�pett M szob�j�ba. Ha h�tran�zett volna, tal�n m�g l�tja a fiatal n� m�rges �s egyben d�bbent tekintet�t, de Perselus Pitonnak nem volt szok�sa egy pillant�sn�l t�bbet vesztegetni olyasmire, ami nem keltette fel az �rdekl�d�s�t.

M m�r a szob�ban v�rta, szok�s�hoz h�ven �ri�si �r�asztala m�g�tt �lt, aminek az egyik r�sze teli volt kis monitorokkal, azt a l�tszatot ny�jtva, mintha szem�lyesen figyeln� meg az �p�let �sszes irod�j�t, a m�sik oldalon pedig pap�rhalmok �s dosszi�k tornyosultak.
- �dv�zl�m, 007-es, �lj�n le, mindj�rt kezdj�k. – Perselus sz� n�lk�l engedelmeskedett, t�relmesen megv�rva, hogy M befejezze az egyik irat �ttanulm�nyoz�s�t. K�zben lopva f�n�k�re pillantott, �s meg�llap�totta, hogy egy k�ls� szeml�l� sz�m�ra m�g mindig ugyanaz a kem�ny, �sz haj�t szoros kontyban hord� n�, mint volt. Pedig � pontosan tudja, hogy mennyire m�s a szigor� �larc m�g�tt. Nem egyszer tan�ja volt annak, hogy mennyire szokta f�lteni beosztottjait egy-egy vesz�lyesebb k�ldet�s alkalm�val, �s ha trag�dia t�rt�nik, szem�lyesen l�togatja meg az elhunyt h�tra hagyott rokonait, �tadva a tetemes b�natp�nzt.
Perselusszal szembeni viselked�s�ben is ez a kett�s�g mutatkozott meg. Ha hanyags�gon �rte a f�rfit, alaposan leteremtette, de ha egy k�ldet�s k�zben seg�ts�gre volt sz�ks�ge, kapcsolatait felhaszn�lva nem volt rest mozg�s�tani az adott orsz�g t�bb tucat rend�r�t.

Perselus gondolatait M szavai szak�tott�k f�lbe. Az asszony �ppen fel�llt az asztal�t�l, �s hat�rozott l�ptekkel az ajt� fel� igyekezett.
- Mr. Piton, azonnal elkezdj�k a megbesz�l�st, de van itt valaki, akit szeretn�k bemutatni mag�nak – mondta szok�sos pattog�s hangj�n, majd sz�lesre t�rta az ajt�t a bel�p� el�tt, aki nem volt m�s, mint az el�bbi titk�rn�.
- Na v�gre, azt hittem m�r sosem hozza a k�v�mat! – ki�ltotta inger�lten Perselus a v�lla felett. – Az ember azt gondoln�, hogy egy �res k�v� elk�sz�t�se nem jelent ekkora probl�m�t… – g�nyol�dott a fej�t r�zva, �s �szre sem vette a r� vetett d�h�s �s a hitetlenked� pillant�sokat. – Erre az asztalra rakja, ha k�rhetn�m – parancsolta fel sem n�zve.
- Na, azt lesheti, hogy �n kiszolg�ljam mag�t! – csattant egy hat�rozottan d�h�s n�i hang. Perselus nyomban megfordult, �s vill�ml� pillant�ssal n�zett az el�tte �ll� n�re, de a v�rt d�hkit�r�s elmaradt, s�t egyetlen hang sem j�tt ki a sz�j�n a meglepet�st�l. A szem�veges, szigor� kontyot visel� l�ny nem volt m�s, mint a tegnapi lovagl� sz�ps�g, b�r sokkal kev�sb� el�ny�s kiad�sban.
- Nocsak, l�tom most is beleesne a v�zbe. M�g szerencse, hogy egy irod�ban vagyunk, �s nem ism�t a t�parton – g�nyol�dott a l�ny, meglep�en j�l uralva a helyzetet, amit Perselus persze nem hagyhatott annyiban.
- �rulja m�r el, Miss, a maga fajta eg�szen csinos l�nyok mi�rt csin�lnak magukb�l b�nyar�met? – n�zett lefitym�l�an a magasan z�r�d� bl�zra �s az illend�en t�rdk�z�pig �r� szokny�ra, aminek a v�rt hat�sa nem is maradt el. A l�ny r�kv�r�s arccal n�zett r�, vill�mokat sz�rva szem�vel. Perselus biztos volt benne, hogy ha val�diak lenn�nek azok a vill�mok, m�r kiter�tve fek�dne a padl�n, ennek ellen�re nem b�rt ellen�llni a cs�b�t�snak, hogy megadja a kegyelemd�f�st a l�nynak. – Hm… biztos az�rt, hogy okosabbnak t�njenek… – t�prengett hangosan, �rtatlans�got m�melve, mire a l�ny majd sz�trobbant. M�r �ppen vissza akart v�gni a f�rfinek, de M hat�rozottan k�zbesz�lt, hogy megakad�lyozza egy nagyobb veszeked�s kit�r�s�t.
- Azt hiszem, ezt nem most �s nem itt kellene megvitatniuk – k�z�lte szigor� pillant�sokat vetve a k�t d�h�s fiatalra. – 007-es, hadd mutassam be leend� partner�t, Miss Hermione Grangert. – Erre a kijelent�sre el�sz�r mindketten les�padtak, majd Piton artikul�latlan �v�lt�sbe kezdett:
- Micsoda?! A partnerem?
Hermione ezzel egy id�ben ugyancsak emelt hangon fejezte ki a v�lem�ny�t a k�z�s munk�r�l:
- Ezzel az alakkal kell egy�tt dolgoznom?!
M szigor� tekintettel m�regette a s�p�toz� p�rost, mik�zben titkon alig tudott elfojtani egy k�r�rvend� vigyort. Biztos volt benne, hogy mindketten esem�nyd�s napoknak n�znek majd el�be, �s nem csak a r�juk v�r� feladat miatt.



_____________________________
1. J� reggelt, kedvesem!
2. Csak egy pillanat.
3. B�csi
4. N�ni
5. Azonnal j�n.
6. J� reggelt, Gustav b�csi.
7. Bauer asszony
8. Teljes ki�rl�s� keny�r
9. Rossz h�rek?
10. Sajn�lom!
11. Nem igaz, Pepi?
12. Igen, term�szetesen, Gustav b�csi.
13. Rendben.
14. K�sz�n�m sz�pen, Gustav b�csi.
15. J� �jszak�t, fiam.

El�z�←…….→K�vetkez�