B�rmenyire is pr�b�lt Hermione aludni, nem ment neki. Igaz, visszaaludt egy �r�ra, miut�n Piton t�vozott, de ez szinte semmit nem jelentett. Ugyanis �lmodott, vagy ink�bb r�m�lmodott… Na m�gis mir�l?

Persze, hogy Pitonr�l. R�la, amint az eg�sz iskola el�tt kijelentette a reggelin�l, hogy �, Hermione Granger beleszeretett. Azt�n persze mindenki csak r�h�g�tt ezen a k�ptelen �tleten. �lm�ban Piton sem b�rta ki merev arcizmokkal, � is elnevette mag�t. Mind rajta nevettek, m�g a bar�tai is, s�t! McGalagony �s Dumbledore se pr�b�lt�k elhallgattatni a di�ks�got. Ekkor j�tt be a k�pbe Hermione. Kis�rt szemekkel l�pett be a Nagyterem ajtaj�n, t�bb sz�z szemp�r b�multa �t, mindenki nevetett, s r� mutogattak. R�n�zett a vigyorg� Pitonra, �s egyb�l tudta, mi t�rt�nt. Tan�ra el�rulta �t…

Majd, mintha mindez nem lett volna teljes le�g�s, v�gign�zett mag�n, �s akkor j�tt r�, hogy csak feh�rnem� van rajta!
Ez volt az a pillanat, mikor fel�bredt. M�g mindig zih�lt az �lom hat�s�ra. Fel�lt az �gyban, csorgott r�la a verejt�k. Els� dolga volt k�rben�zni, hogy hol is van. Mikor szerencs�sen meg�llap�totta, hogy a szob�j�ban, pontosabban az �gy�ban fekszik, �s senki nem r�h�g rajta, elmosolyodott… �m nem csak emiatt, hanem az�rt is, mert esz�be jutott valami…
Piton nem nevetne az iskola el�tt nyilv�nosan, s�t, m�g csak el sem mosolyodna. Ink�bb meghalna…

Nos, egy ilyen esem�ny ut�n esz�ben sem volt �jra visszafek�dni az �gyba. Mivel m�r kilenc �ra volt, �gy d�nt�tt, fel�lt�zik, �s lemegy reggelizni. Min�l hamarabb el kell int�znie p�r dolgot. Mint p�ld�ul visszaszereznie az igazi Cs�mp�st, �s mindenk�pp ki kell engesztelnie valahogy.

Gyorsan felkapott mag�ra egy szokny�t �s egy piros fels�t, felvette a cip�j�t, majd indult is le a Nagyterembe. B�r ne tette volna…

Kil�pve a klubhelyis�gb�l m�g utolj�ra v�gign�zett mag�n, hogy t�nyleg van-e rajta ruha. Hi�ba, az �lom rossz hat�sa…

�m alig tett p�r l�p�st, a folyos�n �sszetal�lkozott az igazgat�val, aki r�mosolygott, �m a szem�ben volt n�mi rosszall�s. Hermione kicsit megijedt ett�l a n�z�st�l, tudta, mi k�vetkezik. Dumbledore egyre k�zeledett hozz�. Megpr�b�lt gyorsan elt�nni az igazgat� szeme el�l, �m sikertelen�l.
- Egy sz�ra, Miss Granger, ha k�rhetem! – sz�lt Hermione ut�n Dumbledore.

Hermione megfordult, semmi j�t nem sejtve.
- Igen?
- Szeretn�k besz�lni �nnel, de a folyos� nem alkalmas erre. V�rom reggeli ut�n az irod�mban, mert gondolom, oda k�sz�lt – mosolygott mindentud�an.
- Rendben, ott leszek – s�hajtott Hermione.
- Viszl�t! – k�sz�nt el az igazgat�.

Miut�n Dumbledore elt�nt a sarkon, akkor jutott esz�be Hermion�nak, hogy elfelejtette megk�rdezni a jelsz�t! M�gis mit fog csin�lni? Felsorolja az �sszes �dess�g nev�t?! De hisz rengeteg van bel�l�k! „Igaz�n eszembe juthatott volna!” – korholta saj�t mag�t.

V�g�l kicsit megnyugtatta mag�t azzal, hogy majd megk�rdezni az egyik tan�rt�l, ha egy�ltal�n tal�lkozik valamelyikkel.

Mag�ban azt k�v�nta, csak ne Piton legyen az a tan�r. A vele val� tal�lkoz�t jobb min�l k�s�bbre halasztani…

Lesietett a Nagyterembe, �s most kiv�telesen �r�lt neki, hogy bar�tai k�z�l m�g senki nem volt �bren, vagy legal�bbis egyik�j�k se ment le m�g reggelizni. Ahogy Piton sem - �llap�totta meg, miut�n v�gigp�szt�zta a tan�ri asztalt.
Szedett egy nagyon keveset a r�ntott�b�l, �s �nt�tt egy kis t�klevet mag�nak. Nem igaz�n volt �hes, a reggelij�nek t�bb mint a fel�t otthagyta az asztalon.

Mivel m�g nem j�tt el az ideje, hogy elinduljon az igazgat�hoz, tov�bbra is ott �lt az asztaln�l, �s megpr�b�lta v�giggondolni mag�ban, mit is v�laszoljon majd Dumbledore k�rd�seire. Mert az ugyeb�r biztos, hogy lesz neki b�ven k�rd�sekb�l…
Tudta j�l, hazudnia nem �rdemes, �gy is lebukna egyb�l. M�r eleve az a t�ny, hogy nem is tud hazudni, nem j�nne j�l neki…
�gy marad az igazmond�s. B�r ezt nem nagyon szerette volna, nincs m�s v�laszt�sa. Mindent el kell majd mondania, �s ink�bb �nsz�nt�b�l teszi meg mindezt, minthogy az igazgat�nak legiliment�lnia kelljen, vagy, ami m�g rosszabb, Piton seg�ts�g�t k�rje…

Nem, biztos volt abban, hogy Dumbledore nem tenne olyat. Hab�r, az �regn�l sose lehet tudni…

Annyira belemer�lt a jobbn�l jobb „forgat�k�nyvek” kital�l�s�ba, hogy �szre sem vette, mennyire elszaladt az id�. M�r �t perce az igazgat�n�l kellene lennie!

Egyb�l felpattant az asztalt�l, majd futni kezdett. T�bben zavarodottan n�ztek r�, de �t ez nem �rdekelte. Nem szeretett k�sni, hab�r ez most bizony megt�rt�nt…

Mikor el�rte a k�sz�rnyet, r�j�tt, hogy a jelsz�t m�g mindig nem tudja!

Nagyon �gy t�nt, ez a nap nem az � napja…
Ekkor m�g nem is sejtette, mennyire nem!

M�r ott �llt p�r perce, felsorolt legal�bb h�sz �dess�get, de egyikre se mozdult meg a szobor.

L�ptek k�zeled�s�t hallotta, majd egy fekete tal�r, �s a hozz� tartoz� szigor� arc t�nt fel a foly�son.
Hermione legsz�vesebben elfutott volna, de jelen�se volt az igazgat�n�l, amir�l m�r �gy is elk�sett. Megpr�b�lt nem t�r�dni Pitonnal, s sorolta tov�bb a nyal�nks�gokat. Egyszer csak elhaltak a l�ptek, �m a k�zvetlen k�zel�ben. Mikor jobbra n�zett, egy s�t�t szemp�r figyelte a szenved�s�t a lehets�ges jelszavakkal.

Piton v�g�l megunta a m�sort.

- A jelsz� „Cs�t�nycsokros gumicukortorta” – vetette oda hanyagul, majd miut�n Hermione elt�nt a k�sz�rny m�g�tt meglehet�sen v�r�s arccal, � is tov�bb�llt.

Miut�n fel�rt a l�pcs�n, Hermione bekopogott, s v�rta a beinvit�l�st, ami, kicsit k�sve ugyan, de felhangzott. Bel�pett, �s egyb�l magyar�zkodni kezdett.

- Sajn�lom, hogy k�stem, de nagyon elgondolkoztam a reggelin�l (jobb nem megeml�teni, min – jegyezte meg mag�ban). Mikor pedig m�r itt voltam, nem tudtam bej�nni, mert nem tudtam a jelsz�t, �gy hosszasan pr�b�lkoztam

Azt nem akarta hozz�tenni, hogy ebben Piton seg�tette ki, mert akkor egyb�l r� tereln� a sz�t, amit nem akart. M�g mindig rem�nykedett, hogy Dumbledore nem Pitonr�l akar vele besz�lni.

- Semmi baj, gyere, �lj le! – intett az asztal�val szemben l�v� karossz�k fel�. Majd mikor Hermione helyet foglalt, a szem�be n�zett, �s folytatta. – Piton professzorr�l szeretn�k veled besz�lni.

„Na ennyit arr�l, hogy esetleg nem ker�l sz�ba Piton!” – fortyogott mag�ban Hermione.
- M�gis mivel kapcsolatban? – tett egy utols� k�s�rletet arra, hogy ez a t�rsalg�s ne abba az ir�nyba folytat�djon, amerre �gy t�nt, tart.
- Tudod j�l – mosolygott. – Arr�l a bizonyos balesetr�l lenne sz�. Tudom�somra jutott, hogy te, ha nem is az elej�t�l kezdve, de tudt�l r�la – Hermione �pp k�zbe akart v�gni, de az igazgat� egy int�ssel bel�fojtotta a sz�t. – �s elfelejtetted mindezt k�z�lni velem.

Dumbledore elhallgatott, jelezve, hogy most m�r besz�lhet. Hermione tudta, tiltakoznia felesleges.
- �gy van, tudtam r�la – mondta eg�szen halkan, les�t�tt szemekkel.
- Akkor v�rom a magyar�zatod arra, mi�rt nem sz�lt�l nekem, vagy m�s tan�rnak?
- Nem tudom, �n csak… – Hermion�nak esze �g�ban sem volt elmondani, mi volt a val�di ok, hogy tetszik neki Piton, �s hogy j�l akart sz�rakozni. Viszont akkor mit v�laszoljon?
- Nos? �n tudok v�rni, r��rek. Ha j�l tudom, egy �r�ig te is… – mosolyodott el Dumbledore.

Erre Hermione felkapta a fej�t. Na, ha eddig nem volt biztos benne, hogy Piton els� �tja az igazgat�hoz vezetett, akkor most m�r az lehet. Csak t�le tudhat err�l!

Mag�ban m�r j� p�r �tkot felsorolt, amiket biztosan ki fog sz�rni Pitonra, �m most enn�l s�rget�bb probl�m�ja van…
- �n v�rok, Miss Granger – t�rte meg a csendet Dumbledore.
- Rendben, �szinte leszek. Az�rt nem sz�ltam senkinek, mert j�l akartam �rezni magam, �s mert… – Hermione egy pillanatig habozott, elmondja-e, v�g�l �gy d�nt�tt, igen. – Mert tetszett a tudat, hogy Piton ott van velem macskak�nt. Hogy meghallgat, an�lk�l, hogy g�nyosan n�zne r�m, vagy visszasz�lna valamit. Hogy elt�ri minden h�lyes�gemet, m�g ha musz�j is neki. Hogy r�m van utalva, m�sk�l�nben ki tudja, mi lett volna vele. Hogy v�gre nem g�nyol�dik a bar�taimon. Hogy nem n�z r�m gy�l�lettel teli szemekkel, nem tekint r�m s�rv�r�k�nt, hanem �gymond „gazdik�nt”. Hogy nem s�rteget, nem v�g hazugs�gokat a fejemhez, nem gyan�s�tgat alaptalanul. Hogy v�gre �l egy kicsit, igaz, n�ha az �n k�romra. A l�nyeg pedig, hogy v�gre emberk�nt kezel, m�g ha mindezt �gy teszi, hogy ek�zben MACSKA! – fakadt ki Hermione, szem�ben k�nnycseppek gy�lekeztek, amiket siker�lt valamennyire visszatartania.

Nem akart �gy megny�lni az igazgat� el�tt, de nem tudta visszafogni az �rz�seit. Ezt m�g eddig senkinek nem mondta el, �s �gy tervezte, nem is fogja soha.

Tudta, mit gondolhat Dumbledore, az arc�ra volt �rva…

Az id�s var�zsl� csak mosolygott, k�k szeme csillogott, ahogy r�n�zett Hermione ijedt-d�h�s arc�ra.

- Meg�rtem, most m�r mindent �rtek. Elmehetsz – Dumbledore csak ennyit mondott, majd befejezettnek tekintette a besz�lget�st.

Hermione t�gra ny�lt szemekkel b�mult az igazgat�ra, nem hitte, hogy ennyivel meg�ssza. Nem b�rta mag�ban tartani a kik�v�nkoz� k�rd�st, �s nagyon �gy t�nt, Dumbledore is sz�m�tott tov�bbi k�rd�sekre, mert tov�bbra is Hermion�t f�rk�szte k�rd� tekintettel.
- Hogy �rti? Csak ennyi? Nem fog megb�ntetni, ami�rt elhallgattam, hol van Piton, �s mi t�rt�nt vele? – csod�lkozott.
- Nem, nem foglak. Mint eml�tettem, t�nyleg meg�rtem, �s eln�zem neked – az igazgat� szeme melegs�get sug�rzott. – A sz�v olykor oly okb�l tesz dolgokat, amiket �sszel nem tudunk meg�rteni, s elfogadni – mondta, majd intett Hermion�nak, hogy mehet, most m�r t�nyleg lez�rtnak tekinti a t�rsalg�sukat.

Nem is kellett neki �jra sz�lni, Hermione nagyon gyorsan hagyta el az irod�t. Dumbledore szavai meglept�k, de m�g mennyire! Azt hitte, k�v�ncsiskodni fog, mit �rez Piton ir�nt. Az pedig hihetetlen volt sz�m�ra, hogy nem kapott semmilyen b�ntet�st. Hab�r, ahogy jobban belegondolt, el�g b�ntet�s lesz sz�m�ra a d�lut�ni besz�lget�s Pitonn�l.

„Lehet ez a nap m�g rosszabb?” – tette fel a k�rd�st mag�nak, amire rem�lte, egy hat�rozott nem lesz a v�lasz.
Eld�nt�tte, kimegy az udvarra. Pitonnal val� besz�lget�se el�tt jobb lesz kicsit kiszell�ztetni e a fej�t. A professzor�hoz jobb tiszta fejjel be�ll�tani. R�ad�sul olyan r�g j�rt m�r ott, �gy, egyed�l, s elm�lkedve.

Biztos volt benne, hogy sokan lesznek kint, tekintve, hogy h�tv�ge volt. Ennek ellen�re is nekiv�gott a Roxfort udvar�nak.
B�gyadt naps�t�s fogadta, p�r felh� takarta csak el olykor a Napot. Pont s�t�l�shoz val� id�. Elindult a t� ment�n, keresni egy olyan helyet, ahol nem tal�l r� senki, �s � sem tal�l ott senkire.

Ha nehezen is, de r�lelt egy kis tiszt�sra, amit p�r fa �s bokor z�rt el a k�lvil�gt�l. Mire oda�rt, el�gg� elszomorodott, k�sz�nhet�en a t� partj�n cs�kol�z� p�roknak. Ami a legjobban meg�rintette, hogy k�t bar�tja, Ron �s Harry is ott voltak ezek k�z�tt a p�rok k�zt. Ron Lun�val, Harry pedig Ginnyvel volt elfoglalva. Ez persze �gy �nmag�ban nem olyan sz�rny�, csak az, hogy neki nem volt senkije, akivel ezt m�velhette volna…

Egy far�nk hevert a lehullott levelek k�zt, le�lt r�. Ahogy jobban szem�gyre vette a kis tiszt�st, nem is �rtette, mi�rt nem j�rt eddig ott. Gy�ny�r� hely volt. A Roxfort csak p�r m�terre, m�gis… Mintha t�bb ezer kilom�terre lenne b�rmilyen falut�l, v�rost�l.

Ez igencsak tetszett Hermion�nak, hogy van egy ilyen nyugodt hely az iskol�t�l nem messze.

Azt persze nem sejthette, hogy nem csak � fedezte fel ama hely sz�ps�geit…

�gropog�st hallott maga mell�l egyre hangosabban. Valaki k�zeledett fel�…

El�z�←……→K�vetkez�