- Val�sz�n�leg nem pontban nyolckor v�ltozott �t! – mondta hangosan Hermione.
Nyolc �ra t�z… „M�r ideje lenne” – gondolta.
Negyed kilenc m�lt �t perccel…
- M�r t�l k�s�! Mi�rt nem v�ltozott vissza?! – n�zett r� k�rd� tekintettel Pitonra, de l�v�n, hogy macska, nem v�laszolt, csak meresztgette a szemeit.
- Komolyan nem �rtem, elsz�moltam volna? Nem, az nem lehet! B�r, ezek szerint m�gis…
Hermione egyre idegesebb lett. Nem att�l, hogy a professzor m�g mindig az � macsk�ja b�r�ben volt, hanem att�l, hogy �let�ben tal�n el�sz�r t�rt�nt meg az, hogy t�vedett…

Piton sem volt �pp felh�tlen�l boldog, m�r nagyon szeretett volna �jra ember lenni, a di�kokat r�misztgetni, pontokat levonni, b�ntet�seket osztogatni…
Viszont most ez a kis probl�ma megakad�lyozta mindezt, vagy legal�bbis k�slelteti… Ennek viszont �r�lhetnek a di�kjai… M�g j�, hogy nem tudj�k, mi t�rt�nt vele. Az ugyanis nagy sz�gyen lenne – cs�v�lta meg a fej�t.
Egy hangos ajt�csap�d�s r�ngatta vissza a val�s�gba. K�rben�zett, �s hamar r�j�tt, mi volt a zaj forr�sa… Granger…
Vajon hova mehetett?

Hermione �pp a pince fel� tartott, este ide, este oda… Ki akarta der�teni, miben t�vedett. Mert az m�r biztos, hogy t�vedett, b�rmily sz�rny� is ezt elismernie.
Nagyon �r�lt annak, hogy egy mardek�ros sem k�borolt arrafel�, tekintettel a Malfoy-incidensre. �gy k�nnyen bejutott a laborba. Szerencs�re, a b�jital, vagyis ami a napok m�lt�n megmaradt bel�le, m�g ott volt a padl�n.
Viszont hi�ba maradt m�g bel�le, olyan �llapotban volt, hogy abb�l sajnos m�r nem olyan k�nny� megtudni, mit sz�molt el, �s mi a helyes id�pont.
M�r egy j� ideje �llt ott, mikor m�r nem b�rta tov�bb b�mulni a marad�kokat, �s ink�bb elindult vissza a szob�j�ba. Elv�gre az is megeshetett, hogy Piton m�r vissza is v�ltozott az id� alatt, m�g � a labor koszos padl�j�t n�zte…
Kicsit r��r�sen bandukolt fel, ha t�nyleg megt�rt�nt, �s a professzor m�r nem macska, akkor jobb k�sleltetnie a veszt�be rohan�st.
�m b�rmennyire is szeretett volna kinn maradni a K�v�r D�ma portr�ja el�tt, nem tehette. Tudta, lesz, ami lesz, be kell mennie…
Benyitott, �s nagy k� esett le a sz�v�r�l, ami egy kis ideig nem is fog oda visszaker�lni. Piton m�g mindig egy v�r�s cica b�r�ben volt…
Ott �lt az �gyon, �s mintha a semmibe b�mult volna. Hab�r ez egy macsk�t�l el�g furcsa helyzet volt, att�l eltekintve, hogy az val�j�ban Piton.
Hermione kicsit megsajn�lta, eddig elrejtett �rz�sei felt�rtek, �s odas�t�lt hozz�, le�lt mell�, majd megsimogatta az �llat fej�t. Nem tudta, helyes-e, amit tesz, de abban a pillanatban azt �rezte megfelel� cselekedetnek.

Piton sem volt az�rt k�b�l, egyb�l meg�rezte, mi is t�rt�nik. Arc�t felemelte a l�ny�ra, �s a szem�be n�zett. Legsz�vesebben… Nem is tudta, mit tenne legsz�vesebben. Agya leblokkolt, csak n�zte Hermion�t, nem tudott elszakadni a szemeit�l…

Ahogy Hermione sem az �v�t�l…
Piton vette �szre hamarabb, mit is csin�lnak, �s gyorsan valami m�st kezdett figyelni. A szemek sark�b�l m�g l�tta, hogy a l�ny elmegy a f�rd� fel�. � maga beb�jt a takar� al�, �s szomor�an gondolt arra, ki tudja, mennyi ideig marad macska… Mennyi ideig lehet m�g Grangerrel…
�szre sem vette, mikor t�rt vissza a l�ny a f�rd�sb�l, csak azt �rz�kelte, hogy valaki befekszik mell� az �gyba.

Hermione csak �llt a v�zsug�r alatt, �s arra gondolt, mennyi minden lett m�s ez alatt az egy h�t alatt… Nem nagy v�ltoz�sok, de � �rezte.
Tudta, soha t�bbet nem fog ugyan�gy n�zni a professzor�ra. Eddig sem �gy gondolt r�, mint egy tan�r a sok k�z�l, vagy ahogy Harry�k… � mindig m�st l�tott benne… �s ez az �rz�s csak feler�s�d�tt az id� m�l�s�val.
Szeretett volna mindent m�sk�pp csin�lni, m�st �rezni, de nem tudott. Hi�ba, hogy ez helyes vagy helytelen, Piton b�rmit mondott, tett, � mindig keresett valami magyar�zatot annak h�tter�ben. Nem olyat, mint amit m�s di�kok… Valahol m�lyen tudta, kell, hogy legyen valami a m�g�tt a fekete, hideg �larc m�g�tt, amit a f�rfi nap mint nap viselt, elrejtve val�di �nj�t, �rz�seit.
V�g�l is mindez mindegy, hisz mikor �jra ember lesz, minden ki fog der�lni, minden. Milyen az igazi Piton, mit tesz azok ut�n, amit hallott, amir�l tud? Hogyan fog viselkedni vele? �s a legfontosabb… Vajon Piton mit �rez ir�nta? �rez egy�ltal�n valamit? Vagy csak k�z�ny�sen fog els�t�lni mellette tov�bbra is? Esetleg, m�g rosszabb, g�nyosan fog mosolyogni rajta?
K�rd�sek, rengeteg k�rd�s… Egyel�re mind megv�laszolatlan… Egyel�re…
Mikor kil�pett a f�rd�b�l, megpr�b�lt nem Pitonra gondolni, �s arra, mi lesz. Nagyj�b�l siker�lt is neki, addig, m�g meg nem l�tta az �gy�ban fek�dni. Most mit csin�ljon? Zavarja le onnan? Nem, azt nem teheti meg vele…
Nem maradt m�s v�laszt�sa, befek�dt mell�. Legrosszabb esetben is �jjel Piton visszav�ltozik, �s egym�s mellett fognak �bredni…
Legrosszabb? Nem, ez egy jobbik eset lenne…

Ak�rhogy helyezkedett, nem tudott elaludni, f�leg, mikor n�ha hozz��rt a keze a macsk�hoz. K�rben�zett a szob�ban, h�tha tal�l valamit, amit ha kell� ideig b�mul, elalszik, de sajnos ilyesmit m�g nem tal�ltak fel… A k�t �res �gyat l�tva, esz�be jutott, hogy milyen szerencse, hogy Parvati �s Lavander p�ntek est�nk�nt a bar�tjukn�l szoktak aludni, �gy legal�bb vel�k nem kellett sz�molnia. Mit is sz�ltak volna hozz�, ha egyszer csak Pitont itt l�tj�k a szob�j�ban? Sik�tva menek�ltek volna el…

Piton n�ha lopva a l�nyra pillantott, �s l�tta, hogy nem tud aludni. Biztos a tudat miatt, hogy � itt fekszik vele. Fesz�lyezi a helyzet, l�tszik az arc�n… �m � nem fog engedni, nem fog a f�ld�n aludni, csak az�rt, hogy Grangernek jobb legyen. Majd alszik, mikor � m�r nem lesz macska... Mikor nem lesz m�r ott vele… Nem fog t�bbet zavarni, nem fog hallgat�zni… Nem lesz kivel (kin) sz�rakozni… Nem lesz… Semmi… �jra egyed�l lesz, �jra � lesz az undok b�jitaltan�r a pinc�b�l…
Erre a gondolatra furcsa �rz�sek sz�llt�k meg. Miut�n megtapasztalta, milyen, mikor az ember „�l”, m�r nem v�gyott annyira vissza a r�gi �let�be. Persze, nem akart � bar�tkozni, vagy t�rsas�gba j�rni, csak… Csak… Eljutott od�ig, hogy � sem tudta, mit is akar… Szeretett volna v�ltoztatni, de nem mindenen, m�g csak nem is sok dolgon. Rem�lte, hamarosan r�j�n, min is kellene.
Nem is gondolta, milyen hamar…

V�g�l mindketten elaludtak, igaz, a nap els� sugarai akkor m�r megvil�g�tott�k a szob�t…
Hermione reggel valahogy „kicsi”-nek �rezte az �gyat, �s ami m�g furcs�bb, valami „nagy” �s „neh�z” dolgot �rzett maga mellett. Mag�val szemben…
Nem merte kinyitni a szem�t, att�l tartva, hogy azt esti kis k�pzelg�se megval�sult.
V�g�l az a „valami” megmoccant. Hermione nem b�rta tov�bb sz�nlelni az alv�st, kinyitotta a szem�t…
Legsz�vesebben felsikkantott volna, de nem tette, nem akarta fel�breszteni Pitont. Igen, m�g aludt, �s igen, Pitont. Ugyanis imm�r ember volt, nem macska…
Csak n�zte n�m�n, amint halkan, egyenletesen szuszogott… Olyan nyugodt volt.
�s a nyaka? Eddig m�g sosem l�tta a nyak�t… Milyen sz�p! �s csak most vette �szre, hogy a takar� csak der�kig fedi mindkettej�ket… V�gign�zett professzorra fels�test�n. Sosem gondolta, hogy ilyen szik�r, f�rfias �s pont… Pont j�…
Fels�hajtott. Kezdtek felt�rni benne az eddig szunnyad� v�gyai, hogy meg�rintse, v�gigsim�tsa a meztelen… MEZTELEN?! Hogyhogy meztelen?! Eddig mi�rt nem vette ezt �szre?! Most mit csin�ljon?
Pr�b�lt a j�zan esz�re hallgatni, �s kicsit t�volabb h�z�dni Pitont�l, de az �gyat csak egy szem�lyre tervezt�k… R�ad�sul professzora pont �gy mozdult, hogy Hermione combja hozz��rt a leg�rz�kenyebb pontj�hoz. Erre Hermione akaratlanul is hangosan fels�hajtott, libab�r�s lett m�r mag�t�l a gondolatt�l is, az �rz�st mag�t nem is eml�tve…
Megijedve vette �szre, hogy Piton �bredezik. Kellett neki s�hajtozgatni… Most itt az eredm�nye… �m van itt p�r k�rd�s. Zavarja �t egy�ltal�n, hogy �bredezik? Titkon nem ezt akarta?
Pr�b�lt lenyugodni, nem lenne szerencs�s, ha Piton olyan dolgokra �bredne, amit m�g mag�nak sem akart bevallani…
Hermione ijedten, s egyben izgatottan figyelte, ahogy a b�jital tan�r kinyitja a szemeit.

Piton els� �szrev�tele az volt, hogy hideget �rez, �s hogy valami megv�ltozott. Nem is figyelte a vele szemben fekv�, hozz�simul� l�nyt, csak moh�n v�gign�zett mag�n. �r�mmel tapasztalta, hogy �jra ember lett. Azt viszont m�r kev�sb� d�jazta, hogy mindehhez meztelen.
Tekintete lassan, nagyon lassan �jra felv�ndorolt, mindenk�zben v�gre eljutott a tudat�ig a t�ny, hogy �pp meztelen�l simul Hermione Grangerhez…
Mivel � is f�rfib�l van, els� gondolatai magasan t�ll�pt�k a tan�r-di�k viszonyt…
R�ad�sul a l�ny megmozdult, �s mindezt olyan helyen tette, hogy Piton nem tudott parancsolni az �rz�seknek… F�rfi legyen a talp�n, akinek a teste ezen �rz�sek ut�n nem �gy reag�l, ahogy Piton teste…

M�r majdnem feladta az �sszes elv�t, ajka v�szesen k�zeledett a l�ny�hoz, mikor bevillantak k�pek, mit is k�sz�l elk�vetni.
Utols� csepp akaraterej�vel elh�z�dott, maga k�r� csavarta a paplant, �s mit sem t�r�dve Hermione csal�dott (�s v�gyakoz�) tekintet�vel, megfogta az asztalon l�v� p�lc�t, �s mag�ra var�zsolt egy fekete inget �s egy fekete nadr�got. Az inget, lehet v�letlen�l, lehet sz�nd�kosan kigombolva hagyta, majd le�lt a sz�kre, �s Hermion�t kezdte n�zni. Karja keresztbefonva mellkas�n�l, az ing hanyagul sz�tnyitva, t�k�letes bel�t�st engedve a l�nynak…
Majd v�g�l Piton meger�ltetve mag�t, �s a hangj�t megsz�lalt.
- Nos, rem�lem, nem gondolja, hogy mindezt meg�ssza b�ntet�s n�lk�l… – Hangja hideg �s �rzelemmentes volt.
Hermione ett�l a hangnemt�l majdnem els�rta mag�t, de volt benne annyi tart�s, hogy ezt mag�ba fojtsa.
- Nem is rem�ltem – suttogta, hab�r nem volt igaz, amit mondott, val�j�ban nem erre sz�m�tott.
- Helyes – b�lintott Piton. – Ma d�lut�n egykor v�rom az irod�mban. Van p�r dolog, amit felt�tlen�l meg kell besz�ln�nk! – mondta v�szj�sl�an.
- Rendben – Hermione �gy �rezte, enn�l �rtelmesebbet nem tud kiny�gni.
Az a hideg, gy�ny�r� fekete szemp�r olyan �that�an n�zte, hogy legsz�vesebben elszaladt volna el�le.
Mivel ezt nem tehette meg, egyszer�en les�t�tte a szem�t. �gy viszont nem tudta tov�bb b�mulni Piton mellkas�t, ami egyszer�en vonzotta a tekintet�t…
P�rszor fel-felpillantott. Ki tudja, fogja-e m�g valaha �gy l�tni tan�r�t? J�l az esz�be akarta v�sni ezt a pillanatot.
Piton is �szrevette ezt, �s �gy gondolta, jobb megel�zni a bajt, viszont k�zben m�g utolj�ra kisz�rakozza mag�t. Lassan fel�llt, �s r��r�sen begombolta az ingj�t. Ki�lvezve minden pillanatot, minden zavart n�z�st, amit a l�ny tekintet�ben fedezett fel…
Miut�n minden kis gombbal v�gzett, �nel�g�lten pillantott a zavart l�nyra. Semmitmond� hangon sz�lalt meg.
- Nem merjen err�l az eg�sz b�jital-balesetr�l sz�lni senkinek, am�g nem besz�lt�nk! �rthet� voltam? – n�zett r� Hermion�ra.
- Igen – hebegte.
- Akkor ezt megbesz�lt�nk – mondta, �s t�vozott a szob�b�l.
Hermione szomor�an n�zett a becsuk�d� ajt�ra. Nem �gy k�pzelte el ezt. Semmit sem �gy k�pzelt el…
De m�gis mit v�rt? Hogy Piton majd a nyak�ba ugrik, �s cs�kolgatni kezdi? Ugyan, ennyire m�g � sem lehet naiv.
R�n�zett az �r�ra, az m�g csak nyolcat mutatott. Nem fog ilyen hamar felkelni, �s nem is akart. Halkan szipogva aludt vissza…

El�z�←…….→K�vetkez�