Reggel Hermione csak egy d�h�s pillant�st k�ld�tt Piton fel�, majd elindult a Nagyterembe.
M�r megvolt a terve, eb�did�ben majd v�ghez is viszi… Hi�ba is tetszett neki Piton, ez a tette bossz��rt ki�ltott! M�r megismerte annyira a f�rfit ez alatt a p�r �v alatt, hogy tudja, mi miatt lesz m�rges, d�h�s, ideges…
K�nny� lett volna, ha csak a ,,macsk�j�n” �ll bossz�t. Maradhatott volna tov�bbra is a m�jas macskakaja etet�s�n�l, s hasonl� undor�t� dolgokn�l … De nem. � enn�l jobbat tal�lt ki!
Mikor le�rt a Nagyterembe, egy gyenge pillanat�ban el akarta mondani bar�tainak ezt a Cs�mp�s-Piton incidenst, �m v�g�l meggondolta mag�t…
Ha belevonja bar�tait, lehet, hogy Piton sz�m�ra megal�z� lenne, hogy �gy l�tj�k a tan�tv�nyai, de � nem el�gszik meg ennyivel. Ott fogja t�madni, ahol a legjobban f�j! (Szerz� megjegyz�se: Nem f�lre�rteni!J)
Hermione gyorsan mag�ba lap�tolta a reggelij�t, �s elsietett �r�t tartani. Gondolatai viszont egyre csak kis bossz�ja k�r�l keringtek…

Piton meglep�d�tt, hogy a l�ny nem csin�lt nagyobb balh�t tette miatt, de a bels� hangja egyre csak azt mondogatta, lesz ennek m�g folytat�sa…
„Az el�bb is csak d�h�sen n�zett r�m egy pillanatra, majd ment is! – gondolkodott reggel Piton. – Lehet, hogy Hermione… Merlinre! Mikor kezdtem �n Hermion�nak h�vni Grangert?! – fortyogott. – Jobban belegondolva – merengett el, �s vett�k �t az agya f�l�tti ir�ny�t�st az �rz�sei -, nem is olyan, mint Potter meg Weasley… Azok a veszeked�sek, vit�k sz�rakoztat�ak vele, m�g �gy, macskak�nt is! Na meg, sokkal n�iesebb imm�r, s ahogy abb�l a besz�lget�sb�l kider�lt, nem vagyok k�z�mb�s sz�m�ra… �s �gy �rzem, �… - t�rtek felsz�nre eddig m�lyen elnyomott �rz�sei, de hamar visszat�rtek a j�zan gondolatai. – El�g legyen, Perselus! Hagyd ezt abba, �s felejtsd el! Te nemsok�ra visszav�ltozol a b�jitaltan�rr�, �s minden visszat�r a norm�lis ker�kv�g�sba! – korholta saj�t mag�t, de az ideges�t� bels� hangocsk�ja j�val hangosabbnak bizonyult n�la. – Nem… Semmi sem lesz m�r �jra ugyanaz! Ezt te is j�l tudod! – hajtogatta az, s Piton v�g�l m�r nem tudott tov�bb vitatkozni mag�val, az �rz�seivel, amiket eddig sikeresen elrejtett a lelk�ben, egy s�t�t kis szob�ban, aminek a kulcs�t messzire haj�totta… - Tudom!”
Abbahagyta a vitatkoz�st saj�t mag�val, �s ink�bb arra gondolt, mit fog az este t�rt�ntek�rt elszenvedni. Hi�ba is volt Granger griffend�les, biztos nem esik nehez�re valami gonosz, mardek�ros h�z�s…
Viszont nem tudta kital�lni, mi j�het m�g, ink�bb keresni akart valamit, amivel lefoglalhatja mag�t egy id�re. Mint p�ld�ul egy k�nyv… Csakhogy Granger (ki tudja mi�rt) nem hagyott egyet sem el�rhet� helyen. S�t! M�g a m�sik k�t griffend�lest is megk�rte, ne hagyjanak szanasz�t k�nyveket a szob�ban, �s semmilyen m�s sz�rakoz�si lehet�s�geket.
Erre agya automatikusan k�l�nb�z�, lehets�ges okokat keresett, de egyszer�en nem tal�lt r� egy olyanra sem, ami kicsit is val�sz�n� lehetne…
Hosszas t�preng�s ut�n, arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy tal�n Granger megsejtett valamit vele kapcsolatban. De van egy b�kken�… M�gis, hogy? Ennyire �rulkod� lett volna?
Nem, ennyire az�rt biztos nem… Piton visszagondolt az elm�lt napokra, t�rt�nt-e valami, amib�l r�j�hetett volna a l�ny, de nem jutott esz�be egy ilyen helyzet sem. Hacsak… M�g ha �rulkod� jelet nem is tud mondani, de azt tal�n igen, mikor tudta meg Granger, felt�telezve, hogy t�nyleg tudja…
Egyik nap felt�n�en vicces kedv�ben volt, mondhatni t�l boldog volt… Igaz, m�snap mes�lte el neki, hogy helyette a l�nyt nevezte ki Dumbledore b�jitaltan�rnak, val�sz�n�, hogy az volt a boldogs�g forr�sa… De att�l m�g…
Lehet, hogy akkor tudta meg? Biztos felt�nt nekik, hogy nem l�tni mostans�g a lobog� tal�rj�t, �s… Mi van, ha az igazgat�val lementek hozz�, �s megl�tt�k a b�jitalt? Granger el�g okos, hogy kider�tse, mi t�rt�nt…
J�, persze, ott volt a tan�ri kinevez�s… De akkor is! Valami egyszer�en nem stimmel…
Pitonnak elege lett a gondolkod�sb�l, f�radt volt. Teljesen kimer�tette ez a p�r nap macskak�nt. Pedig emberk�nt azt�n sokkal t�bb dolga van, hisz m�g az ideges�t� di�kokat is el kell viselnie!
K�rben�zett a szob�ban, h�tha tal�l valamit, amivel lefoglalhatja mag�t, de �gy t�nt, Granger alapos munk�t v�gzett. Semmi nem maradt szem el�tt… Piton legnagyobb sajn�lat�ra.
Majd v�g�l is felugrott az �gyra, elh�zta a takar�t, s bef�szkelte al� mag�t.

Hermione boldogan vette tudom�sul, hogy nagyon hamar eltelt a d�lel�tt. Mire �szbekapott, m�r a Nagyteremben �lt, �s eb�delt.
Nagyon kif�rasztott�k �t a negyed�ves mardek�rosok, a t�bbi h�z tanul�i m�r r�g elfogadt�k �t, de… Mi m�st v�rhatott t�l�k?
„Szerencs�re nemsok� v�ge ennek az �r�letnek” – gondolta.
A racion�lis fele azt s�gta, �gy lesz a legjobb, ha ennek min�l hamarabb v�ge, s elfelejti a professzort… �m sz�ve ennek pont az ellenkez�j�t s�gta. Nem tudta, melyik bels� hangja tan�cs�ra hallgasson…
Egyet viszont biztosan tudott, amit eltervezett, azt meg is fogja val�s�tani. Att�l f�ggetlen�l, lelkiismerete mit mond.
Miut�n v�gzett az ev�ssel, elindult a pince fel�. Mire a k�v�nt folyos�hoz �rt, pr�b�lt halkan osonni, hogy senki ne vegye �szre, �m a pince k�falai minduntalan visszhangozt�k l�pteit. Szerencs�j�re, a di�kok nem �pp ezt a r�sz�t v�lasztj�k a Roxfortnak arra, hogy tegyenek egy k�nnyed s�t�t…
Kiv�ve egy valakit…
Hermione meg�llt a keresett ajt� el�tt, �m miel�tt gyorsan beiszkolhatott volna, Draco Malfoy elkapta a karj�t, maga fel� ford�totta a l�nyt, �s szemeiben gonosz f�ny gyulladt.
- Mit keresel a pinc�ben, S�rv�r�? – sziszegte.
- Semmi k�z�d hozz�, G�r�nyke! – v�laszolta hasonl� st�lusban Hermione.
- Vagy �gy, rendben – vigyorodott el g�nyosan. – Akkor azt mondd meg, mi�rt akart�l csak �gy benyitni Piton professzor laborj�ba?
Hermione nem tudott mit mondani erre, els�padt. Semmi j� kifog�s nem jutott egy pillanatra esz�be, viszont hamarosan gyorsan kiv�gta mag�t… Hogy ez mi�rt nem jutott egyb�l esz�be?
- Malfoy, t�j�koztatlak, egyel�re �n vagyok a b�jitaltan�r, vagyis szabad bej�r�som van ide! – kezdte, s f�jtatva elford�totta tekintet�t a mardek�rosr�l. – Tudod, McGalagony k�ld�tt, hogy int�zzek el neki valamit gyorsan – folytatta, j�l megnyomva az utols� sz�t. – Aki pedig fel mer�szel tartani – n�zett jelent�s�gteljesen a fi� szem�be -, az s�lyos b�ntet�st kaphat.
Malfoy erre m�r nem mert s�rt�en reag�lni, nem akart a k�zelj�v�ben b�ntet�sben lenni, �gy csak egy d�h�s �s len�z� pillant�ssal v�gigm�rte a griffend�lest, majd sietve t�vozott.
Hermione, mikor megbizonyosodott r�la, hogy Malfoy, �s senki m�s nincs a k�zelben, benyitott a laborba.
Minden ugyan�gy n�zett ki, mint p�r napja. Nagyon �gy t�nt, itt a h�ziman�k nem takar�thatnak k�rdez�s, vagy felsz�l�t�s n�lk�l.
K�rben�zett a laborban, majd megtal�lta, amit keresett…
Egy ajt�t, ami a professzor mag�nlakr�sz�be vezetett. Odal�pett, �s n�mi hezit�l�s ut�n benyitott. Ha m�r itt van, nem fog megfutamodni…
Mint rem�lte, Piton h�l�szob�j�ba ny�lt az ajt�. El�mult… Nem att�l, hogy b�rt�nszer� lenne az eg�sz, �pp ellenkez�leg! Eleg�ns volt, m�r ha lehet ilyet mondani egy szob�ra.
Nem volt minden fekete, ahogy gondolta, hanem a z�ld k�l�nb�z� �rnyalatai is megjelentek. De m�g milyen �zl�sesen! R�ad�sul a b�torok is sz�pek voltak, a falon k�pek l�gtak, a padl�n sz�nyeg… Az eg�sz olyan otthonos volt, igaz, kicsit mardek�ros (de h�t milyen legyen, griffend�les?).
Az �gy a fal k�zep�n�l volt, mindk�t oldal�n �jjeliszekr�nyek, rajta k�t k�nyvvel. Hermione k�zelebb l�pett, hogy elolvassa c�m�ket… B�jitaltan Mesterfokon �s a Dirus bajitaloc*. Ez ut�bbit Hermione nem ismerte, �s nem �rtette, ez hogyan lehets�ges.
Azt�n p�r dolog gyors egym�sut�nban t�rt�nt… Belelapozott, majd felsikoltott, s kiejtette a k�nyvet a kez�b�l, ami hangosan koppant a padl�n…
M�r az els� oldal ut�n l�tta, milyen k�nyvvel is van dolga. Rengeteg b�jital receptje szerepelt benne, de egyik sem vir�gok gondoz�s�ra szolg�lt…
A m�sodik meglepet�s a k�nyv v�g�n �rte, ugyanis a szerz�je nem m�s volt, mint Perselus Piton! A harmadik meglepet�s pedig az, hogy a f�rfi vajon honnan ismer ennyi s�t�t b�jitalt? Nagyon r�vid t�preng�s ut�n arra jutott, hogy elv�gre b�jitaltan�r, �gy �rthet�, hogy honnan ismeri �ket, a legt�bbj�t r�ad�sul � k�s�rletezte ki… „Mi olyan meglep� abban, hogy van egy k�nyve? Nem, nem ez a meglep�, hanem az, hogy ilyen sz�rny� b�jitalokkal van tele…” - sz�llt vit�ba saj�t mag�val.
M�r �pp indult volna tov�bb, hogy keressen valamit a bossz�j�hoz, mikor tekintete visszav�ndorolt a k�nyvre…
- Mi�rt ne lehetne ez a bossz� kell�ke? – tette fel a k�rd�st mag�nak, mik�zben szem�ben gonosz szikr�k gy�ltak.
Nem t�pel�d�tt tov�bb, felkapta a k�nyvet, �s csendben kiosont a laborb�l, majd a pinc�b�l…
Az ir�nyt egyenesen a szob�ja fel� vette, ki akarta �lvezni a bossz�t min�l hamarabb, de mikor az �r�j�ra n�zett, r�j�tt, ezzel bizony v�rni kell…
A t�sk�j�ba s�llyesztette a k�nyvet, majd kelletlen�l elindult az oszt�lyterme fel�, hogy megtartson egy �jabb b�jital �r�t…

Ek�zben Piton m�r nem tudott mit kezdeni mag�val. Lett volna kedve csin�lni egy �jabb kis felfordul�st, �tletei is voltak, de t�l k�v�ncsi volt a l�ny bossz�j�ra.
�gy csak f�l�r�nk�nt kikecmergett az �gyb�l, megny�jt�ztatta v�gtagjait, �s visszafek�dt.
D�lben m�r nem is v�rta a l�nyt, �telt valami�rt elfelejtett neki mostans�g hordani, csak vacsor�t kapott.
Piton sz�m�ra �r�kk�val�s�gnak t�nt, mire Granger v�gre benyitott a szob�ba, �s ledobta mag�t az �gyra, nem t�r�dve a macsk�j�val. D�h�sen f�jtatni kezdett, de mikor egy vill�ml� barna szemp�rral tal�lta szemben mag�t, gyorsan abbahagyta.

Hermione �r�lt, hogy v�gre visszat�rhetett a klubhelyis�gbe, ez a tan�t�s-tanul�s egy�tt nagyon f�raszt� volt!
Bel�pve a szob�j�ba elny�lt az �gyon, �m valami mellette f�jtatott. M�rgesen r�n�zett macsk�j�ra, mire az elcsendesedett.
Mikor �gy �rezte, m�r eleget szusszant, lassan el�b�ny�szta Piton k�nyv�t a t�sk�j�b�l �gy, hogy maga Piton is j�l l�thassa.
Hermione �rdekl�dve figyelte macsk�ja reakci�j�t, �m sajnos semmilyen �rzelmet nem tudott leolvasni arc�r�l. Csak �lt megk�v�lve… Legal�bb ez jelzi, hogy mennyire meg van lep�dve – gondolta mag�ban Hermione k�r�rvend�en.

Piton mikor megl�tta, mit vesz ki a t�sk�j�b�l a l�ny, teljesen led�bbent. Ez m�gis hogy ker�lt hozz�? Majd sz�pen, lassan a kezdeti megd�bben�st �tvette a harag �s a d�h.
�rdekl�dve v�rta a l�ny magyar�zat�t minderre.

Hermione nem is v�ratta sok�ig, �lbe kapta macsk�j�t, majd bele is kezdett a kicsit elferd�tett t�rt�netbe, Malfoyt ki akarta hagyni bel�le.
- Tudod, Cs�mp�s, most �n vagyok a b�jital tan�r, �s le kellett mennem p�r dolog�rt Piton laborj�ba – kezdte cseveg� hangnemben. – �s ha m�r ott voltam, nos, sz�tn�ztem kicsit a professzor lakr�sz�ben – Hermione �rd�gien elvigyorodott.
Piton csak hallgatta a l�ny besz�mol�j�t, nagyon m�rges lett. Hogy mer�szelt az a kis csitri bemenni hozz�? M�g ha csak a laborj�r�l lett volna sz� (hab�r Piton �gy gondolta, m�r ez�rt is hal�llal fog lakolni a l�ny), de nem! K�pes volt a mag�nlakr�sz�be is bet�rni!
A l�ny viszont nem zavartatta mag�t, tov�bb besz�lt.
- Mikor bel�ptem a laborban l�v� ajt�n �t a h�l�szob�j�ba… – egy pillanatra meg�llt a mes�l�sben, �s �tgondolta, mit is mondjon, v�g�l elhat�rozta, ebben nem fog hazudni. – Meglep�dtem. Azt hittem, olyan sp�rtai m�don lesz berendezve, de szerintem nagyon �zl�ses… - a v�g�t m�r elpirulva mondta, Piton pedig megd�bbent a hallottakon, majd Hermione folytatta. – Megl�ttam k�t k�nyvet az �jjeliszekr�nyen, �s tudni akartam a c�m�ket.
„Na igen, Granger m�r csak Granger. K�nyvmoly…” – gondolta g�nyosan Piton.
- �gyhogy a kezembe vettem �ket, a m�sodikat viszont nem ismertem. Nem is �rtettem, hogy lehet ez – merengett el Hermione. – Ez�rt belelapoztam, �s a v�g�re �rve l�ttam, hogy Piton professzor �rta! Gondolhatod, hogy meglep�dtem! R�ad�sul egyik b�jital sem sz�p dolgokat okoz… - mondta fejcs�v�lva, majd tov�bb besz�lt, de ink�bb csak mag�nak, mint Pitonnak.
Hangosan gondolkodott azon, vajon mikor, s mi�rt �rhatta Piton azt a k�nyvet, �s hogy mi�rt nem adta ki?
Na igen, az utols� k�rd�sre a v�lasz a k�nyv tartalma. Nem biztos, hogy minden k�nyvesboltban sz�vesen �ruln�k…
Hamar t�ll�pett az eg�sz bossz� dolgon, m�r csak ez �rdekelte. Annyira elmer�lt a gondolataiban, hogy azt is elfelejtette, Piton minden egyes szav�t hallja.

A professzor eleinte m�rges volt… Mit m�rges! Ha ember lett volna p�lc�val a kez�ben, a l�ny az els� kiejtett sz� ut�n holtan esett volna �ssze!
�m most m�r elfeledte, ha nem is teljesen a kezdeti d�h�t, s hely�t a k�v�ncsis�g vette �t…
Vajon mit gondolhat r�la di�kja? Azt m�r persze r�gebb �ta tudta, tetszik a l�nynak, de sose hallotta m�g, mi a v�lem�nye igaz�b�l. Mi�rt tetszik egy�ltal�n egy olyan v�ns�g, mint �, egy ilyen fiatal l�nynak?
Persze az�rt Pitont sem kellett f�lteni, eg�szs�ges �nbizalma volt, de ez a helyzet m�g neki is furcsa, �j �s… �lvezetes…
Csak hallgatta Hermion�t, �s egyre jobban meglep�d�tt…
Ez a l�ny sokkal t�bbet l�t benne, mint � maga! Hermione nem csak egy tan�rt �s egy exhal�lfal�t l�t benne, akit kell�en izgalmasnak tal�l ahhoz, hogy megtetsszen neki… Nem. � egy mag�nyos embert l�t, aki r�gen rossz �tra t�vedt, majd hogy hib�j�t j�v� tegye, Dumbledore-nak k�mkedik, ak�r az �lete �r�n is. Sok olyan dolgot tesz, amit m�sok nem �rt�kelnek, hisz nem tudj�k, ezzel az �let�ket menti meg.
Pitonnak esz�be jutott, ha nincs ez az eg�sz macsk�v� v�ltoz�s dolog, sosem tudja meg ezeket a dolgokat. Nem mintha akkoriban ez �rdekelte volna, de most! �r�lt neki, hogy van valaki Dumbledore-on k�v�l, aki �rt�keli, amit tesz.
Ezek hat�s�ra persze nem fog megv�ltozni, s megfogadni, hogy kedvesebb lesz az emberekkel. � �r�kre ugyanaz a Perselus Piton marad, aki eddig volt, csak… Nos, nincs csak. Legal�bbis egyel�re…
Gondolataib�l egy ijedt-ideges n�z�s z�kkentette vissza, majd egy nagyon furcsa felki�lt�s.
- Merlinre! A professzor mindent hallott! – sikkantotta Hermione, mikor pillant�sa a macsk�j�ra t�vedt.
Pitonnak m�r elege volt aznapra a meglepet�sekb�l. Ezek szerint Granger tudta, hogy a macsk�ja nem is a macsk�ja?! Vagyis sz�nd�kosan m�velte vele azokat a sz�rny� dolgokat?!
,,Ezt m�g meg fogja b�nni a kis griffend�les – gondolta, majd mosolyogva hozz�tette. – �m meg kell hagyni, mardek�ros h�z�s volt!”
Ha mindez �gy van, akkor m�r f�l�sleges sz�nlelnie. F�jtatott egyet, �s elford�totta tekintet�t a m�g mindig ideges l�nyr�l.

Hermione meg�rtette ezt a kis c�lz�st arra, hogy igenis mindent hallott, �s tudta, hogy bizony el�rulta mag�t. Piton most m�r tudja, hogy � megtudta, mi t�rt�nt vele…
Hirtelen csak az jutott esz�be, ha m�snap a professzor visszav�ltozik, akkor bizony nem kis b�ntet�sben lesz r�sze…
Elv�gre, egyik tette sem k�nny�tette meg Piton dolg�t…

A professzor viszont nem t�r�d�tt tov�bb a l�nnyal, csak bef�szkelte mag�t a takar� al�.
Lopva Grangerre pillantott, �s l�tta, hogy az elindult a f�rd� fel�. Tudta, onnan legal�bb negyed �r�ig nem j�n ki, ez�rt rem�lte, az id� alatt el tud aludni. Nem volt kedve tov�bbi furcsas�gokat hallgatni, vagy csak a l�ny menteget�z�seit…

Mikor kij�tt a zuhanyz�b�l, Hermione �szrevette, hogy Piton m�r elaludt. „Milyen szerencse, �gy legal�bb nem kell a gyilkos pillant�sait elviselnem!” – gondolta.
V�g�l s�hajtva befek�dt � is a takar� al�, el�re f�lve att�l, mi lesz m�snap este.


*Dirus=(latin) v�szes, sz�rny�, iszony�, kegyetlen, gonosz, zord

El�z�←…….→K�vetkez�