Piton hamar fel�bredt, nem b�rta tov�bb a padl� kem�nys�g�t. Elhat�rozta, ki fogja engesztelni Grangert. Olyan cic�san fog viselkedni, hogy m�g Granger is meglep�dik majd. Nem b�r m�g egy �jszak�t ilyen sz�rny� k�r�lm�nyek k�z�tt �tv�szelni. Elmerengve gondolt vissza a puha �gy�ra, amit m�g n�lk�l�znie kell egy ideig.
Szok�s�hoz h�ven, egyb�l a f�rd� fel� vette volna az ir�nyt, hogy lezuhanyozzon, de azt�n esz�be jutott, hogy � most �ppen egy macska.
Szoktak ezek az �llatok egy�ltal�n tiszt�lkodni? Biztos, de m�gis, hogy? Hisz a vizet nem szeretik…
Gondolkozott m�g egy ideig a probl�m�n, majd esz�be jutott egy r�gi jelenet, m�g gyermekkor�b�l. Eml�kezett a szobat�rs�nak a macsk�j�ra, aki a nyelv�vel…
F�j! Na azt, az�rt nem! Nem, �s k�sz! Soha nem fogja mag�t r�venni arra! Ink�bb marad koszos erre a h�tral�v� p�r napra!
Olyan elm�ly�lten morgol�dott mag�ban, hogy nem vette �szre, a l�nyok m�r fel�bredtek. Granger odal�pett hozz�, leguggolt mell�, �s megint, mintha a gondolatait tal�lta volna ki! Ez m�r ijeszt�!
- Cs�mp�s! Mostan�ban nem is mosakodt�l! – n�zett r� Hermione �rtetlenkedve. - Pedig id�d nagy r�sz�t azzal t�lt�d!
Piton csak b�mult r�. Most ugye nem v�rja el, hogy elkezdje nyalogatni mag�t? Azt nem fogja megtenni, de Granger m�g mindig fur�n n�z r�, szinte v�rakozva, hogy kezdje el a nyalakod�st… Piton kisebb bels� h�bor�t v�vott, elv�gre nem egy �jabb mag�ra harag�t�ssal kellene kezdeni azt a kiengesztel�st. V�g�l a makacs �nje elvesztette a csat�t…
El�sz�r felemelte a jobb mancs�t, �s v�gignyalta. Ut�na k�vetkezett a bal, majd a hasa j�tt volna, mikor Granger �gy gondolta, el�g a b�m�szkod�sb�l, legyintett, �s elment reggelizni.
T�bb se kellett Pitonnak, azonnal abbahagyta azt, amit ezek mosakod�snak h�vnak. Undor�t�! Emberk�nt most elh�nyta volna mag�t, de ennek a macska gyomornak �s testnek ez nem volt �j dolog, ez�rt nem �rzett semmi k�l�n�set. Hacsak azt nem sz�m�tjuk bele, hogy mostant�l sosem lesz k�pes ugyan�gy n�zni egy macsk�ra.

Hermione nagyon furcs�llta macsk�ja viselked�s�t, de �gy volt vele, hogy biztos semmi jelent�s�ge az eg�sznek. Csak valami macsk�s dolog lehet, de meglehet�sen fura.
Lement reggelizni, �s le�lt a bar�taihoz.
N�ha kitekintgetett a tan�ri asztal fel�, �s csak most t�nt fel neki, hogy nem l�tta Pitont m�r r�g a hely�n. Nem akarta a t�bbieknek sz�v� tenni, tudta mit v�laszoltak volna. G�nyosan elh�zta a sz�j�t…
- Hermione, ugye nem baj, ha majd felmegyek hozz�d besz�lgetni? – k�rdezte Ginny.
- Tudod j�l, hogy ilyenkor tanulni szoktam! – v�laszolta inger�lten.
- Tudom, de fontos! – n�zett boci-szemekkel a l�nyra Ginny.
- Rendben – bar�tn�je csak v�gs� esetben veti be ezt a n�z�st, �gy Hermione r��llt a dologra.
Hermione hamar befejezte a reggelit, mint mindig, most is felvitt egy kis ennival�t a macsk�j�nak.
Kicsit f�lve ment be a szob�j�ba. Vajon Cs�mp�s m�gis mit fog most csin�lni? Bel�pve alaposan meglep�d�tt…
Cs�mp�s az �gy�n fekve pihent. Most nem fogadta �jabb fura helyzet.
- V�gre! – k�nnyebb�lt meg. - Semmi k�l�n�s viselked�s a r�szedr�l, Cs�mp�s! – mondta, �s megsimogatta a h�t�t.
Piton �r�lt neki, hogy Granger is �szrevette, most norm�lis. A l�ny el�vett egy k�nyvet, �s olvasni kezdett az asztaln�l, de hamarosan egy v�r�s haj� l�ny rontott be.
- Ginny! Azt hittem k�s�bb j�ssz!
- Nem b�rok tov�bb t�tlen�l �lni!
- J�l van – s�hajtott Hermione, �s mindketten le�ltek az �gyra.
Piton kettej�k k�zt fek�dt. Innen minden szavukat j�l fogja hallani. Nem mintha hallgat�zni akarna…
- Mondd, mi a baj?
- Te is tudod… Harry!
- Mi van megint? – s�hajtott.
- Nem is vele van a gond igaz�b�l, hanem Ronnal
Nan�, hogy Weasleyvel – gondolta Piton. – Az az �t�d�tt nem �rt az �rzelmekhez, gyerekes…
- Mi�rt? Mit csin�lt? – k�rdezett kicsit f�lve. J�l tudta, milyen a gondolkod�s m�dja a fi�nak.
- Amikor kicsit k�zel ker�ln�k Harryhez, folyton megjegyz�seket tesz, mint, aki nem veszi �szre, hogy tetsz�nk egym�snak, m�rmint �n �s Harry… Olyanokat, hogy ,,Annyira nem illetek �ssze” meg ,,Ginny! Mi van Michellel?”. Ilyenkor Harry is folyton t�volabb megy t�lem – hadarta. – Ron egy h�lye barom! – fakadt ki.
Ezt az�rt nem gondolta volna Piton Weasleyr�l. Ekkora egy idi�t�t. Mag�ban g�nyosan elmosolyodott. R�ad�sul, ez a f�lesz� akart j�rni Grangerrel? A l�ny enn�l sokkal jobbat �rdemel…
Enn�l a gondolatn�l megakadt. Ez m�gis, hogy jutott esz�be? Megr�zta a fej�t, �s visszat�rt a ,,nem hallgat�z�shoz”.
- Ginny! Tudom, hogy Ron milyen, de �n hogyan tudok neked seg�teni?
- Egyszer�. Besz�lj Ronnal. Mondd meg neki, hogy hagyjon v�gre b�k�n engem, �s Harryt is. Nem vagyok m�r kisl�ny.
- Rendben, besz�lek vele.
- K�szi! – mondta boldogan Ginny, �s meg�lelte bar�tn�j�t.
Sajnos Piton nem tudott el�g gyorsan reag�lni, kis h�j�n �sszenyomt�k! Szerencs�re, nem tartott sok�ig a h�l�lkod�s.
- �s most - kezdte furcs�n csillog� szemekkel Ginny, de Hermione semmi j�t nem sejtett -, t�rj�nk �t r�d! Arra, aki neked tetszik!
- Mi? Minek? Nem tetszik nekem senki – mondta r�m�ld�zve. T�nyleg nem s�lt ki semmi j� bel�le…
A b�jital tan�r nagyon hegyezte a f�leit. K�v�ncsi volt… Tekintete egyik l�nyr�l a m�sikra v�ndorolt.
- Ugyan! Ne akard letagadni! M�g azt is tudom, ki az! – mondta vigyorogva.
- Nem tudom, honnan tudn�d, ha egyszer senki nem tetszik – ford�totta el arc�t Hermione.
- L�ttam, hogyan szokt�l r�n�zni, olyan elmerengve… - folytatta Ginny, mit sem t�r�dve Hermione tagad�s�val. - Reggelente a tan�ri asztal fel� n�zel, �t b�mulod.
Piton �rdekl�dve hallgatta a besz�lget�st. Teljesen led�bbent. Grangernek egy tan�r tetszik? M�gis ki? Filius? Na nem… Hagrid? F�j… Hirtelen m�s nem jutott esz�be…
- Nem igaz – tagadta m�g mindig Hermione.
- Igaz, mostan�ban nem nagyon tudod b�mulni, mert r�g nem l�ttam – tette hozz� Ginny.
- Neked is felt�nt, hogy Piton mostan�ban nem mutatkozik? – k�rdezte �rdekl�dve.
- Igen… Furcsa…
Piton meglep�d�tt. Nagyon! Nagy nehezen �sszerakta a k�pet, �s r�j�tt… Grangernek � tetszik, � PERSELUS PITON! Az nem lehet… Az egyik di�kj�nak tetszik, �s ez a di�k pont Granger? Akinek a macsk�j�nak a b�r�ben van? Biztos csak rosszul �rtelmezte a hallottakat.
Nem kellett ezen tov�bb gondolkoznia, mert hamar megkapta a v�laszt.
- Ginny! – sz�lalt meg Hermione.
- Igen?
- K�rlek, ne mondd el senkinek, hogy tetszik nekem Piton, j�?
- Akkor elismered? – k�rdezte Ginny mosolyogva.
- Igen, el! Csak, ismered Harryt meg Ront. Tudod, mit sz�ln�nak – folytatta m�r Hermione is mosolyogva. – Harry lehet nekiesne, �s puszta k�zzel pr�b�ln� meg�lni!
- Az meglehet! – mondta Ginny, majd mindketten elnevett�k magukat.
Piton teljesen lemerevedett, nem tudta, �s nem is merte elhinni. Csak b�mult maga el�…
Hermione is �szrevette a macsk�j�n v�gbement v�ltoz�sokat.
- Cs�mp�s! Mi van veled? Kiscic�m? – k�rdezgette Hermione, de semmi v�ltoz�s. Megb�kd�ste, de m�g mindig semmi.
Drasztikus l�p�sre sz�nta el mag�t. Kirohant a f�rd�be, egy poh�rba vizet t�lt�tt, �s vissza�rve az eg�szet a macsk�j�ra bor�totta.

Piton nem hallotta meg, hogy sz�l�tgatj�k, teljesen elfelejtette, hogy a ,,Cs�mp�s” meg a ,,kiscic�m” neki sz�lna. Azt�n, m�r csak annyit vett �szre, hogy nyakon �ntik j�ghideg v�zzel. D�h�sen f�jtatott ,,gazd�j�ra”. Legal�bb ezt a macsk�s tulajdons�got ismeri, futott �t az agy�n…
- Cs�mp�s! Mi van veled mostan�ban? Megv�ltozt�l!
Piton lassan lenyugodott. Lehet nem kellett volna �gy elgondolkoznia. Itt vannak a k�vetkezm�nyei. F�lreteszi gondolatait a l�nnyal kapcsolatban. Legal�bbis estig…
- Hagyd, Hermione! – intette nyugalomra bar�tn�j�t Ginny.
- J�, rendben, de akkor is furcsa lett! – n�zett m�g egyszer sz�r�s szemekkel Pitonra, aki megpr�b�lt min�l aranyosabb arcot v�gni, majd Ginnyvel elhagyt�k a szob�t.

Piton v�gre egyed�l maradt. Elege volt a meglepet�sekb�l! Leheveredett az �gyra, �s elaludt.
Mikor fel�bredt, maga el�tt egy t�l �telt l�tott. A vacsor�j�t… �gy elszaladt volna az id�?
Miut�n megette, feln�zett, l�tta, hogy Granger ott �l az asztaln�l, �s olvas. Egyik k�nyvet a m�sik ut�n.
Mikor meg�rta a h�zi feladatokat, Piton �szrevette, hogy azok sokkal hosszabbak lettek, mint amilyeneket a tan�rok k�rni szoktak. Milyen meglep� – gondolta mag�ban g�nyosan.
Tekintete hamarosan m�r nem a k�nyveken �s a pergameneken id�z�tt, hanem lassan v�ndorolt a l�ny test�n.
V�gigm�rte a l�nyt a l�bujjait�l kezdve a feje b�bj�ig. Volt ideje, nem sietett. Grangeren csak egy szoknya �s egy v�kony bl�z volt. Sosem tudta ilyen �lt�zetben j�l megn�zni, elv�gre a tal�r visel�se k�telez� volt.
�szrevette a l�nyon v�gbement v�ltoz�sokat. Sokkal n�iesebb lett, haja sem volt m�r tiszta k�c, l�gy hull�mokban omlott v�ll�ra. Meg�llap�totta, kifejezetten csinos lett…
Nem is tudta, mennyi ideje n�zte m�r, mikor Hermione hangja visszat�r�tette a val�s�gba.
- Cs�mp�s! Mi�rt b�mulsz �gy? – fordult macsk�ja fel� Hermione.
Piton egyet gondolt, felugrott az asztalra, dorombolni kezdett �s megnyalta Hermione kez�t. A l�ny felnevetett.
- �r�l�k, hogy v�gre kicsit norm�lisan viselkedsz! Sajn�lom, hogy le�nt�ttelek v�zzel, de nagyon bamb�n viselkedt�l…
Erre Piton most a l�ny arc�t nyalta meg. Elj�tszadoztak egy kis ideig, majd v�g�l Hermione leparancsolta az asztalr�l a macsk�j�t, mert tanulnia kellett.
Piton visszaugrott az �gyra, bevackolta mag�t, �s hamar elaludt.

Hermione miut�n befejezte a tanul�st, elment zuhanyozni. Mikor vissza�rt, l�tta a macsk�j�t, amint az �gyon b�k�sen szuszog. Nem volt sz�ve letenni a f�ldre, ink�bb kicsit arr�bb rakta, hogy be tudjon fek�dni a takar� al�.

Piton �szrevette, mikor Hermione csak arr�bb tette, �s nem le a f�ldre. H�l�s volt neki. Boldogan aludt vissza…

El�z�←…….→K�vetkez�