Piton, mikor reggel felébredt nem nyitotta ki a szemét egyből, remélte, csak álmodta az egész őrületet. Egyszer csak megmozdult mellette valami. Kinyitotta a szemét, és szembe találta magát Grangerrel.
Ezek szerint nem álom volt, hanem a valóság. Granger ágyában fekszik… Eddig nem is hangzik olyan rosszul… Khm… A probléma csak az, hogy macskaként…
Egy ideig még bámulta a griffendélest, ahogy csendben, halkan szuszogva alszik. Majd leugrott az ágyról, hogy körbenézzen a szobában.
Még csak most vette észre, hogy nem egyedül vannak, hisz még két lány alszik itt. Természetesen jól ismerte őket. Parvati Patil és Lavander Brown.
Körbejárt a szobában párszor, minden elérhető helyre felmászott, aztán, mint derült égből a villámcsapás hasított belé a felismerés.
Mit fog csinálni, mikor tanítania kéne? Vajon észreveszi bárki is, hogy nem jár le enni, és nem megy be az óráit megtartani? Biztosan… Legalábbis Dumbledore-nak fel fog tűnni. Aznap szombat van, így nincsenek órák, szerencsére, és másnap sem. Most két napig eljátszadozik macskaként… Na igen, remek, de mi lesz utána? Ráadásul szegény macskát bezárva hagyta a fürdőjében! Igaz, ez nem foglalkoztatta annyira, mint saját maga.
Tovább már nem tudott ezeken a dolgokon elmélkedni, mert a szoba lakói lassan ébredeztek.
Leugrott a polcról, amire legutóbb felmászott. Szerencsésen kikerülte a ,,lányok hadát”, mivel épp a fürdőt rohamozták meg. Először Patil jutott be, milyen meglepő… Aztán Brown.
Granger utoljára, pont, ahogy gondolta. Ő nem áll órákig a tükör előtt, ahogy más lányok. Jellemző… És eddig semmi újat nem tudott meg róluk…

Mikor nagy nehezen Parvati és Lavander végre megegyeztek, ki mit fog felvenni, elindultak reggelizni. Hermione lemaradt tőlük. Nem akart velük tartani.
- Csámpás, mit hozzak neked enni? Jó lesz egy kis pirítós vajjal? És egy kis tej? – kérdezte Hermione Pitont, miközben megsimogatta.
Választ persze nem várt, miért is várt volna? Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor a macska bólintott…
Bólintott? Nem, az nem lehet, biztosan csak káprázott a szeme!
- Csámpás, ugye nem bólintottál az előbb? A macskák nem csinálnak ilyet! – nézett Hermione értetlenkedve macskájára.

Piton nem tudta, mit csináljon. Hisz ez nagyon árulkodó volt, hogy bólintott! Mégis mire gondolt? Hogy Granger csevegni szokott a macskájával, az meg válaszol? Ilyet többet nem szabad tennie, még a végén kidobja őt. Nem, azt nem tenné meg a lány…
És most mit csináljon ennél a kérdésnél? Rázza meg a fejét, hogy ő nem bólintott? Nem… Inkább…

Hermione még mindig furán nézett a macskájára, tudta, hogy nem hétköznapi. Emlékezett, mi volt Siriussal, még harmadikban, hogy segített neki, de akkor Sirius kutya volt, nem ember! És most pedig ez…

Épp tovább akarta vezetni ezt a gondolatmenetet, de Csámpás odasimult hozzá, és dorombolni kezdett. Majd két mellső mancsát a lány egyik vállára tette, és megnyalta az arcát.

Piton azt gondolta, ez elég macskás megnyilvánulás volt ahhoz, hogy ne kételkedjen benne, és hát… be kell vallja magának… neki sem esett olyan rosszul…
Emellett jól is gondolta. Hermione nem foglalkozott tovább a bólintás dologgal, nevetve még egyszer végigsimított a hátán, és elment reggelizni.

Piton nem tudott mit kezdeni magával, az ágyról az ablakba ugrott, onnan vissza, aztán az asztalra, majd megint az ágyra. Kezdenie kellett magával valamit, és ez ráadásul egy hétig így lesz!
Nem, már csak hat nap…

***

Ez idő alatt Piton laborjánál egy fekete hajú, mardekáros lány kopogtatott.
- Professzor? Itt van? Piton professzor?
Nem érkezett felelet, ezért benyitott. Látta a rombolást, a felrobbant főzet maradványait. Úgy gondolta, ideje menni, ki tudja, mi történt ott. Ám ekkor nyávogást hallott az egyik ajtó mögül. Odament, majd kinyitotta, és egy vörös macskát talált ott!
- Szia cicus! Mit keresel te itt? Csak nem a professzoré vagy? – kérdezte.
Habár tudta jól, hogy Pitonnak nincs macskája, de ha lenne, az biztos fekete lenne… Akkor mit keresett az ott?
Látta a macskán, hogy alig áll a lábán, biztos régen evett. Úgy gondolta, nem fog hiányozni a professzornak.
Eldöntötte, magával viszi. Majd ha bárki kérdezi, mit keres nála egy macska, azt fogja mondani, a szülei küldték neki. Igen, így lesz a legjobb… Ő majd ad enni neki, és gondozza. Ha pedig a professzor visszakérné, akkor majd visszaadja.
Azzal felkapta a cicust, és boldogan kisétált a laborból.

***

Hermione visszatért a reggeliből, egyik kezében pirítóssal, a másikban egy csupor tejjel. Látta, hogy Csámpás alig bír magával, össze-vissza ugrál.
- Csámpás! Mi van veled? – erre a macska abbahagyta az ugrándozást, de látszott a tekintetén, hogy nem szívesen nyugszik le. – Hoztam reggelit, gyere!
Beletette egy tálcába a pirítóst, egy másikba a tejet, és mindezt letette a földre.

Piton már éhes volt, és kifáradt az ugrálástól… Jól esett neki a hideg tej. Hamar elfogyasztotta a reggelijét.
Remélte, Granger nem az a fajta macskatartó, aki bezárja az állatát a szobába, hanem viszi magával, legalábbis ilyenkor, hétvégéken.

Hermione, mintha a gondolatait találta volna ki, mikor megszólalt.
- Azt hiszem, lemegyek olvasni a tóhoz. Harry és Ron nélkül, ők nem tudnak csendben lenni – mondta, majd mosolyogva Piton felé fordult. – Csámpás! Jól esne neked is végre egy kis friss levegő! Leviszlek magammal, ha nem fogsz elkóborolni.
Piton most gyorsan kapcsolt, és nem kezdett el bólogatni, hanem csak nyávogott egyet.

Hermione összeszedett pár könyvet, amik szerinte csak könnyű, hétvégi olvasmányok. A Bájitalok Magasiskoláját, az Átváltoztatástan Felsőfokát… Vagyis minden RAVASZ-ra felkészítő könyvet. Felnyalábolta a macskáját is, és lement az udvarra.
Kiérve egyenesen a tó felé vette az irányt, de azon részéhez, ami közel van a Rengeteghez.

Pitonnak nagyon ismerős volt a hely. Diák korában ő is idejárt olvasni, pihenni, mert itt volt kisebb esélye annak, hogy Potterék rátaláljanak.

Granger letelepedett egy fa alá, de először varázsolt magának egy plédet. Őt pedig letette maga mellé. Piton szeretett volna kicsit sétálgatni, és úgy gondolta, ezért bizonyos eszközöket be kell vetnie…

Csámpás felugrott a lány ölébe, és dorombolni kezdett… Hermionénak jól esett, de tanulni jött, nem játszadozni.
- Csámpás, kérlek, hagyj tanulni, majd később játszhatunk! – kérlelte macskáját kacagva. – Inkább menj, és sétálj egyet, de ne kóborolj el!

Piton pont ezt remélte, hogy Granger így fog reagálni. Még utoljára hozzádörgölőzött, majd leugrott a lány öléből, és sétálni indult. Először a tavat vette célba, meg akarta nézni magát. Elvégre, eddig nem volt alkalma egy tükörben bámészkodni. Igaz, tudta, hogy nézhet ki, emlékezett a macskára, de az nem ugyanaz.
Lassan a víztükör fölé hajolt. Egy vörös, lapos pofájú macska nézett vissza rá. Kicsit beljebb akart menni a vízben, hogy ne csak az arcát lássa. Már mind a négy lábával a vízben állt, mikor két kar felemelte, így nem tudta jól megnézni magát.
- Csámpás! Mit művelsz?! A macskák nem igazán szeretik a vizet! Te pedig, régebben úgy vettem észre, egyenesen utálod! Akkor most mi ütött beléd? – kérdezte kissé haragosan, meglepődve Hermione.
Piton csak nézte a lányt nagy szemekkel. Teljesen elfelejtette azt, hogy a legtöbb macska nem szereti a vizet. Ő meg már majdnem megfürdött benne! Most mit csináljon?
Egyszerű…
A bevált módszerhez folyamodik…
Piton a lány arcához hajolt, és megnyalta. Remélte, ez megint beválik.

Hermione furcsállta macskája viselkedését, fura dolgokat művelt, most meg megnyalja az arcát. Nem tudott mit kezdeni ezzel, elnevette magát, mint ilyenkor mindig. Fölöslegesen hergeli magát. Ő csak egy macska, biztos normális, ha néha vannak fura napjai.
- Látom, azért maradt még benned valami macskás dolog! Mond csak - azzal Csámpás arcát az övéhez emelte -, talán rád ömlött valamilyen bájital Piton laborjában?
Piton elgondolkozott. Erre most mit csináljon? Válaszolja azt, hogy igen? Egyébként is, miért azt mondta, hogy Piton? Tudja, hogyan szokták őt nevezni a diákok… például vén denevérnek. Granger miért nem? Ráadásul, most egyedül vannak, ha annak nevezi, senki sem hallotta volna meg… Talán Granger nem utálja?
Piton erre a gondolatra kicsit jobb kedvre derült. Sose feltételezett volna hasonlót…
Válasza jeléül nyávogott egyet.

Hermione úgy döntött, ideje felmenni a klubhelyiségbe. Ha Csámpással van valami, akkor ott jobb helyen lesz.
Összepakolta a könyveit, felkapta a macskát, és indultak vissza.
A klubhelyiségben sokan voltak, ezért Hermione inkább felvitte Csámpást a szobájába, ott szerencsére nem volt senki. A könyveit az ágyra tette.
- Csámpás! Maradj itt, én most visszamegyek a többiekhez – mondta, és kiment a szobából.
Pitont nem zavarta, hogy Granger egyedül hagyta, így legalább tud kicsit olvasni. Hisz a könyveit otthagyta az ágyon, meg se fogja tudni, hogy a macskája kicsit beleolvasott. Erre a gondolatra Piton elmosolyodott… volna… ha nem lenne macska…
Nem meglepő módon a bájitalos könyvet nyitotta ki. Elhelyezkedett a könyv fölött, és olvasni kezdte. Igaz, már elolvasta párszor ezt a kötetet, de jobb, mint a semmi, meg a többi…

Hermione lement a klubhelyiségbe Ginnyhez. Beszélgettek, de Ginnynek köszönhetően leginkább a fiúkról. Vagyis Ginny arról érdeklődött, Hermione szerint van-e esélye Harrynél.
Hermione hamar megunta a dolgot, sosem szeretett a fiúkról csevegni, meg a szépítkezésről és hasonlókról. Így elnézést kért Ginnytől, és felment a szobájába. Felérve furcsa látvány fogadta…
Csámpás éppen egy könyvet olvasott!
Nem, az nem lehet! Ilyen nincs!
- Csámpás! Mit művelsz már megint?! Te olvasol? – kérdezte haragos tekintettel, de mégis inkább meglepődött volt.
Piton nagyon megijedt a hirtelen kiabálástól, teljesen belefeledkezett a könyvbe. Felnézett, és egy dühös Hermione Granger állt mellette.
Nem tudta, mit csináljon, ez tényleg elég fura egy macskától. Aztán eszébe jutott valami…
Elkezdett kicsit dühösen fújtatni, és nekiesett a könyvnek. Tépte, cibálta minden lapját. Eközben szíve összeszorult, hogy egy ilyen jó bájitalos könyvet ő egyszerűen szétszakít. Mégsem hagyta abba, csak akkor, mikor Granger egy egyszerű Wingardium Leviosával ellebegtette onnan.

Hermionét nagyon megrázta, hogy a kedvenc könyvét cibálta a macskája, ezért már nem is törődött azzal, hogy Csámpás esetleg olvasta a könyvet.
Hamar rendbe rakta, de dühös volt macskájára. Mégis hogy tehetett ilyet?
Kiviharzott a szobából, és estig nem is foglalkozott Csámpással, még enni is elfelejtett adni neki.
Vacsoránál jutott eszébe, hogy a macskáját nem etette meg reggel óta, ezért odapakolt valami ételt neki. Azért mégsem hagyhatja éhen halni, bármilyen dühös is most rá…

Piton örült az ételnek, már nagyon éhes volt, hamar megette. Úgy gondolta, Granger mostanra megbocsátotta neki, hogy szétcibálta a könyvét, így nem kell a padlón aludnia majd.
Tévedett…
Hermione megint éjszakába nyúlóan olvasott, és egy csepp jelét sem adta annak, hogy Csámpás újra az ágyában aludhatna.
Így Piton megpróbált keresni egy olyan helyet a padlón, ami nem olyan kemény, de nem talált. Egyforma kényelmetlen volt mindenhol. Elalvás előtt arra gondolt, amint visszaváltozik, első dolga lesz mindenhová puhább padlót igényelni…

Előző←…….→Következő