Avednay: Arat�s

(16, novella)

Tartalom: Perselus Piton szeretne t�k�letes hal�lfal� lenni. Igyekv�s�t azonban megnehez�ti egy igazi 'sz�vtelen sz�passzony', egy j�bar�t, �s maga a S�t�t Nagy�r.

Kateg�ria: S�t�t var�zslatok

Figyelmeztet�sek: Gyilkoss�g, Szerepl� hal�la

M�faj: novella

Lektor�lta: Gilda Slytherin

Megjegyz�s Nr.1.: Bizonyos sz�vegr�szeket egy �n�ll� reg�nyemb�l (A legs�lyosabb kereszt) has�tottam ki, hogy Morgan Le Fay p�ly�zat�ra meg�rjam egy k�l�n�ll� fick�nt.

Megjegyz�s Nr.2.: Nyina alakj�t a Diploma el�tt egyik feledhetetlen mondata ihlette: „Mrs. Robinson, maga el akar engem cs�b�tani.”

Megjegyz�s Nr.3.: Janus Boydot James Frain ihlette. ^_^

Aj�nlott zene hozz�: Simon & Garfunkel – The Sound of Silence; Mrs. Robinson



*****

Arat�s

„You will reap just what you sow.” *

I.

K�t hete meg�ltem a legjobb bar�tomat, pedig rajta k�v�l nem szerettem m�r senkit. Janus Boydnak h�vt�k, g�nd�r haja volt, sz�r�s k�k szeme, �s elsz�nt, konok term�szete. Szerette a kviddicset, a j�f�le szivarokat, �s a feles�g�t, Regin�t. Az els� gyermek�ket v�rt�k. �n voltam a n�sznagy az esk�v�j�n, �s k�t hete meg�ltem egy erdei tiszt�son. �rdekel, mi�rt tettem? H�t elmondom neked, elej�t�l kezdve.

Eg�sz �letemben ideges�t� k�zhelyekkel t�mt�k a fejemet. „Nincsen r�zsa t�vis n�lk�l, Perselus.” „Seg�ts magadon, Isten is megseg�t.” Micsoda marhas�g! Szerettem volna n�ha �szinte �s eredeti gondolatokat hallani a csal�domt�l, de sose tett�k meg nekem ezt a sz�vess�get. „Azt aratod, amit vetett�l.” Ez ap�m kedvenc mond�sa volt. Egyszer, egyetlen egyszer fakadtam ki neki az egyik sz�nid�ben, s k�rtem, hogy k�ldj�n �t a Durmstrangba, mert roxforti �letem elviselhetetlen Potter�k miatt. Ennyit felelt: „Azt aratod, amit vetett�l.” Megtanultam a leck�t. P�r �vvel k�s�bb ap�m a ravatalon fek�dt, ahov� idejekor�n juttatta az alkohol; �s �n nem tudtam let�r�lni a mosolyt az arcomr�l. Igazad van, apa – gondoltam. –Mind azt aratjuk, amit vetett�nk.

Ap�m mond�sa mellett Dumbledore- � iv�dott m�g bel�m: „Ha megdobnak k�vel, dobd vissza keny�rrel.” Hah! Anglia �sszes p�ks�ge nem tudna ell�tni keny�rrel, ha ezt komolyan venn�m! Kamaszkorom azzal telt, hogy ezeket a k�zhelyeket pontos, racion�lis �rvekkel megc�folva v�gleg kiiktassam az agyamb�l, �s saj�t gondolatokkal helyettes�tsem.

Szeretek gondolkodni. Janus szerint t�ls�gosan is. Janus volt a legjobb bar�tom, m�g a Roxfortb�l. Egy �vvel j�rt f�l�ttem. Mardek�ros volt, persze. Egyszer megk�rt, hogy seg�tsek neki elk�sz�teni egy bonyolultabb f�zetet. V�rtam, hogy tal�n ebb�l is valami cs�ny fog kis�lni, de nem �gy lett. T�nyleg csapnival� b�jitalokat kevert, elkelt neki a seg�ts�g; azt meg mindenki tudta a Mardek�r klubhelyis�g�ben, hogy ebben �n vagyok a legjobb.

Rejt�ly, hogy ezt�n mi�rt is kezdtem fel� k�zeledni, hisz megvoltam �n addig egyed�l is. Vagy � k�zeledett volna fel�m? Nem is tudn�m megmondani. Egyszer�en csak ott volt. Mindig a k�zelben �gyelgett, mikor tanultam (m�s elfoglalts�gom nemigen akadt a Roxfortban), �s nem sz�gyellt mutatkozni velem azut�n sem, hogy Potter�k fell�gattak az udvaron. Ennek m�r jelentenie kellett valamit… legal�bbis �gy gondoltam. Janus �bresztett r�, hogy m�s emberek t�rsas�ga nem felt�tlen�l �rdektelen �s visszatasz�t�. Megszerettem �t. �s szeretni kell. B�rhogyan is, de szeretned kell valakit, k�l�nben megbolondulsz. Nekem Janus lett ez az illet�. Egy id� ut�n m�r kamaszos h�vvel v�gytam a bar�ts�g�ra, mint m�s az els� cs�kra, vagy egy �j sepr�re...

N�ha azt mondj�k a szerelmesp�rokra: „t�bb van k�zt�k, mint bar�ts�g”. Nagy t�ved�s. Semmi sem t�bb, mint a bar�ts�g. Szerelmes lehetsz rem�nytelen�l is, �gy, hogy a v�lasztottad azt sem tudja, hogy a vil�gon vagy. De a bar�ts�ghoz ketten kellenek: csak az lehet a bar�tod, aki ugyan�gy el�fogad t�ged, mint te �t. Ez komoly, s�lyos szerz�d�s k�t ember k�zt, nem olyan szertelen �s haszontalan, mint a szerelem. V�laszt�son alapul, �s nem a vak hormonokon.

Nem hittem volna, hogy l�tezik ember a vil�gon, aki elfogad engem. �s Janus annyira m�s volt, mint �n! Megvolt benne mindaz, ami bel�lem hi�nyzott: szenved�ly, �nbizalom, �rzelmi t�lf�t�tts�g. Sose b�ntam, mert �n is dicsekedhettem olyasmivel, ami neki nem volt: mindig h�v�s, racion�lis �szj�r�ssal �s f�l�nyes t�rgyb�li tud�ssal. Ketten egy�tt minden kellemetlen helyzetb�l ki tudtunk evick�lni.

Janusnak nem volt r�m sz�ks�ge. Ez volt a legszebb a dologban, tudod… nem v�gs� lehet�s�gk�nt v�lasztott engem! � nem volt mag�nyos, mint �n, megvoltak a maga bar�tai, �s m�gis: a csoda bek�vetkezett. Janus a bar�tom lett, �s k�s�bb m�g a t�rsai is maguk k�z� fogadtak. Bar�ti k�r�hez tartozott Rosier, Avery, Bellatrix Black �s Rodolphus Lestrange. �k besz�ltek nekem el�sz�r a S�t�t Nagy�rr�l, arr�l, hogy ak�r �n is a szolg�ja lehetn�k. Mikor hitetlenkedtem, felfedt�k el�ttem alkarjukat: m�r v�gz�s korukban hal�lfal�k voltak! �n k�zvetlen�l a Roxfort elv�gz�se ut�n csatlakoztam hozz�juk.

Nem volt var�zsl�, aki nagyobb hat�st gyakorolt volna r�m az �letben, mint a S�t�t Nagy�r. � volt uram �s parancsol�m, igazs�g, bossz� �s a korb�csos v�gzet egy szem�lyben. Az �n v�gzetem, az �sszes t�bbi hal�lfal�j�nak v�gzete, de legf�k�ppen: ellens�geinek v�gzete. �letem legboldogabb �s legb�szk�bb pillanata volt, mikor karomra �gette a S�t�t Jegyet. Alaposan meggondolva: az egyetlen boldog �s b�szke pillanat az �letemben. Megsz�nt k�r�l�ttem a t�r �s id�, mintha valamif�le �nk�v�leti �llapotban lebegtem volna, ahol nem m�k�dnek �rz�kek �s dimenzi�k. Tal�n egy percig tartott a beavat�s, tal�n egy �r�ig, nem tudom.

Olyan ez, mint amikor alszol, vagy szeretkezel: csak te vagy, �s az egyetlen dolog, amit �t�lsz, az a puszta l�ted. Csak ezekben az �nk�v�leti pillanatokban vagy �nmagad, mert ilyenkor semmi nem befoly�sol, sem a t�rsadalom, sem az �r�kl�tt tulajdons�gaid. �s furcsa m�don egyed�l ebben az �llapotban vagy k�pes egybeolvadni a m�sikkal. �lmodban b�rki lehetsz, akit csak elk�pzelsz. Szeretkez�s k�zben elfelejted, hogy a t�rsad �s te k�t k�l�n l�ny vagytok. �s amikor hal�lfal�v� avatnak, felold�dsz a t�bbi hal�lfal�ban. Egyes�lsz vel�k, �s mindenest�l �tadod magad a k�z�ss�gnek. Olyan �lm�ny ez, ami�rt �rdemes megsz�letni �s meghalni is.

*****

No de t�l messzire szaladtam, visszat�rek az eredeti mondand�mhoz. K�t hete teh�t mag�hoz h�vatott minket a S�t�t Nagy�r. Engem �s Igor Karkarovot. Sosem kedveltem a kuf�rlelk� orosz talpnyal�t. J�ttment k�lf�ldi l�t�re nagyk�p�bb volt, mint egy tucat angol var�zsl�. A vodk�n �s a p�nzen v�s�rolt szajh�kon k�v�l semmi m�s nem �rdekelte. Nem volt m�lt� arra, hogy a Nagyurat szolg�lja. K�t h�ttel ezel�ttig �gy gondoltam, hogy a S�t�t Nagy�r kiz�r�lag a legkiv�l�bb, erk�lcsileg is legszil�rdabb h�veket �rdemli.

Nem kedveltem, mert hozz� – pontosabban a feles�g�hez f�z�dtek els� �lm�nyeim, amelyek megingatt�k hitemet az aranyv�r� m�gusok fens�bbs�g�ben. Most biztosan azt k�rded: ugyan mi k�z�m lehetett Nyina Karkarov�hoz. Mi k�ze lehetett a cs�f, v�zna Pipogyusznak ehhez a pomp�s muszka asszonyp�ld�nyhoz? Elmondom ezt is, b�r tal�n el sem fogod hinni.



II.

Sznob t�rsas�g az aranyv�r�ek t�rsas�ga. Nem is hinn�d, mennyi gondot ford�tanak ostoba szab�lyokra, �rintkez�si form�kra, a nagybet�s L�tszatra. Nem m�lhat el egyetlen h�t sem eleg�ns b�lok, kokt�lpartik, vagy k�rtyapartik n�lk�l, ahov� term�szetesen a sajt� k�pvisel�i is hivatalosak. Hadd l�ssa a plebsz a m�snapi �js�gban, hogy mulatnak a gazdagok! Sz�p kis est�lyek ezek: az aranyv�r�ek sz�ne-java egy�tt r�zza a rongyot. A jelenl�v� miniszt�riumi fejeseknek pedig fogalmuk sincs r�la, hogy a t�rsas�g fele hal�lfal�, ami persze nem kev�s der�lts�get kelt az ut�bbiak k�r�ben. Ily m�don ezek a partik az �lc�nk r�sz�t k�pezik: ugyan ki gondoln� arr�l a ked�lyes, finom �riemberr�l, hogy hal�lfal�; akivel tegnap este egy�tt iszogatott.

A t�rsadalmi preszt�zshez hozz�tartozik a sz�p, el�kel� feles�g, �s a (lehet�leg fi�) �r�k�s. Ez m�r csak �gy van, ut�v�gre �gy �rizhetj�k meg v�r�nk tisztas�g�t. Karkarov m�r mindk�t felt�telnek eleget tett. A feles�ge, Nyina a legszebb n� Londonban, Moszkv�ban, az egyenl�t�n innen �s t�l… egy sz� mint sz�z, a leggy�ny�r�bb, akivel valaha tal�lkoztam. Tal�n nem is ez a pontos kifejez�s. Hiszen el�tte is nem �rdekelt a n�i sz�ps�g, �rz�ketlen�l elsiklottam f�l�tte. H�v�s �s racion�lis �nem nem szeretett semmit, ami haszontalan �s �nc�l�, m�rpedig a sz�ps�g �nmag�ban bizony ilyen. � volt az els� sz�p dolog az �letemben, amelyben fel is ismertem a sz�ps�get. Ett�l persze m�g �res �s buta teremt�s maradt, de k�pes volt fel�breszteni bennem a v�gyat, amelyr�l m�r kezdtem azt hinni, teljesen kiveszett bel�lem.



A roxfortos fi�k k�r�lbel�l a negyedik �vt�l kezdve �rdekl�dtek a l�nyok ir�nt. H�nyszor hallgattam Janus keserg�seit, hogy az �pp kiszemelt l�ny m�ssal j�r, vagy kikosarazta! Szerelmes t�pus volt. K�t-h�romhetente hal�los szerelembe esett, megj�rta mennyet �s a poklot, hogy azt�n a realit�s talaj�ra zuhanva keressen mag�nak egy �jabb kis barna vagy v�r�s ide�lt. K�t szerelmi b�nat k�zt meg persze engem ugratott: „Na mi van, Perselus, csak nem papnak k�sz�lsz?” Mert �n csak hetedikes koromban h�vtam randev�ra egy-k�t l�nyt, de m�sodik tal�lk�hoz m�r egyiknek se f�lt a foga. Nevets�ges, ha belegondolsz: hetedikes korukra m�r sokan megtal�lj�k a k�s�bbi p�rjukat, Rodolphus �s Bellatrix, Janus �s Regina... �n pedig mind�ssze n�h�ny suta cs�kot mondhattam magam�nak. Janus persze mindenre tudott megold�st, �s megpr�b�lt elcipelni egy nyilv�nosh�zba, de nem tudtam megtenni. Azt hitte, az erk�lcsi kifog�saim miatt, �s eln�z�en veregette a v�llamat. A vil�g�rt sem mondtam volna meg neki, hogy nem err�l van sz�. Egyszer�en csak f�ltem att�l, hogy ostob�n, z�ldf�l�k�nt viselkedem, rosszul int�zem a fizet�st, elt�vesztem a szobasz�mot, mit tudom �n… egysz�val, hogy nevets�gess� teszem magam. A mai napig a megsz�gyen�l�st�l rettegek a legjobban, jobban, mint a Cruciatust�l.

De el�g volt egyetlen pillant�st vetnem Nyin�ra, hogy elfojtott, primit�v v�gyaim el�t�rjenek. M�zsz�ke haja t�k�letesen szimmetrikus arcot keretezett, amelyen mindig enyh�n unott, leereszked� arckifejez�s �lt. Az alakja is t�k�letes volt, csupa hajlat �s l�gy domborulat. Azt hiszem, nemcsak a term�szetnek, hanem n�h�ny korrig�l� b�b�jnak is k�sz�nhette a form�it. � adta a legf�ny�z�bb partikat a v�rosban. Egy-egy �j frizur�ja vagy ruhak�ltem�nye azonnal beker�lt a lapok t�rsas�gi rovat�ba. Az egyik ilyen est�ly ut�n maradtam el�sz�r kettesben vele. A vend�gekkel egy�tt a f�rje is elsziv�rgott valahov�. Nyina kedvesen marasztalt, �s kevert nekem m�g egy csillog� kokt�lt.



Karkarov kilenc nyelven besz�lt foly�konyan, de a feles�ge m�g az angolt is t�rte.

- Igor mondja, �n vagyok t�l sz�p a tudom�nyhoz – mondta, de hangj�ban nyoma sem volt szemreh�ny�snak, �gy t�nt, t�k�letesen el�gedett a helyzet�vel. V�g�l is �rthet� volt: a pletykalapok fot�sait nem az akcentusa �rdekelte. Nyina nem sok�ig kertelt.

- Akarsz te velem lefek�dni? – k�rdezte.

Majdnem belefulladtam a kokt�lomba.

- Mert ha nem, akkor vagy vak �s ostoba – tette hozz� nem kev�s, �m �rthet� szer�nytelens�ggel.

- Nyina, maga el akar engem cs�b�tani…

- Ha te akarsz, akkor j�ssz ut�nam – mondta ez�st�sen kacagva, �s elindult a l�pcs� fel�. – Davaj, * * Perselus.

�gy k�vettem a h�l�szob�ba, mintha egy tucat v�la ig�zett volna meg. Addig csak n�h�ny roxfortos kamaszl�ny �gyetlen cs�kj�t ismertem. Hol voltak azok a l�nyok ehhez az �lel�sre termett, buja n�st�nyhez? M�zb�l val� n�: selymes, aranyl�, �s �mely�t�. S �n b�dultam mer�ltem �des �lel�s�be.

Igor Karkarov baldachinos �gy�ban v�ltam igazi f�rfiv�, de Nyina nemcsak a szeretkez�s fort�lyaira tan�tott meg. Megtudtam t�le ezt-azt az aranyv�r� m�gusok �ltalam olyannyira tisztelt vil�g�r�l is. Gyermeki �rtatlans�ggal csacsogott b�rmir�l, amire k�v�ncsi voltam.

-Aranyv�r� l�nyoknak van k�t elv�r�s: sz�zen esk�dni, �s esk�v� ut�n vigy�zni, hogy b�bi hasonl�tson f�rjre – magyar�zta. – Van sok b�b�j, elhitetni f�rjjel, hogy l�ny sz�z, de nincs b�b�j elhitetni, hogy b�bi az �v�, ha az nem igaz. Ez�rt minden asszony van nagyon �vatos a szeret�ivel.

H�t ebben az aranyv�r� boszork�nyok val�sz�n�leg egy�ltal�n nem k�l�nb�znek a s�rv�r�ekt�l, de m�g a muglikt�l sem – gondoltam. Biztos voltam benne, hogy Nyina nem sz�zen ment f�rjhez. M�r azt is nehezen tudtam elk�pzelni, hogy valaha is volt sz�z. Nem, � m�r eleve het�r�nak sz�letett.

- A fiam, Alekszej – mutatta b�szk�n a f�nyk�pet az �jjeliszekr�nyen. A tizenk�t �vesnek t�n� k�ly�k k�ts�gk�v�l Karkarovra hasonl�tott, csak a szak�ll hi�nyzott. Nyina vitathatatlanul bebiztos�totta mag�t mint a Karkarov – rezidencia �rn�je.

Nem sz�vesen gondoltam arra, hogy a mellettem ny�jt�z� test megszentelt f�ld. Ez a tudat, anyas�g�nak tudata lelombozta �jj��led� v�gyamat, �s ink�bb elkezdtem kik�sz�l�dni az �gyb�l. Ideje volt t�voznom.

- Nem kell f�lni. Igor j�n haza csak d�lel�tt. Most van szerda. Szerd�n megy mindig Madam Elisha h�z�ba.

- Hogy micsoda?

- Madam Elisha h�z�ba. H�z, ahol vannak l�nyok. Nem mondod, te nem tudod, mi az.

Lekicsinyl�en n�zett r�m, mintha arr�l lett volna sz�, hogy nem ismerek egy divatos sz�nh�zi el�ad�st

- De igen, tudom – ny�gtem. – De h�t hogyan…

- �, Igor szereti, ha l�ny ut�na p�nzt k�r. Mindig akarja, hogy…

Gyorsan k�z�ltem, hogy nem vagyok k�v�ncsi a gyomorforgat� r�szletekre. Nyina csak nevetett rajtam, �s visszah�zott maga mell� az �gyba. Sz�p volt, mint egy pog�ny istenn�.

- �n j�v�k most r�: te vagy zavarban, mert �n nem vagyok zavarban! Nem b�nom, mit csin�l Igor, mert vagyok t�rv�nyes feles�ge. Elmegy l�nyokhoz, ut�na hazaj�n. � csin�l, amit akar, �n csin�lok azt, amit akarok. Most veled.

Olyan �rtatlan, naiv b�jjal adta el� ezt a sok mocskot, hogy belesz�d�ltem. Nem tudtam, hogy megvessem, sajn�ljam, vagy r�gvest beleszeressek... de volt valami, amit musz�j volt megk�rdeznem.

-Mi�rt velem?

Hisz olyan hihetetlen volt az eg�sz, h�t nem? �s m�gis megt�rt�nt: ott hevertem a fekete �gynem�n, simogat� ujjaim alatt pedig az a hib�tlan, tejfeh�r b�r…

- K�t ok miatt – v�laszolta Nyina. –Te vagy tizenkilenc. M�g soha nem volt szeret�m, aki ilyen fiatal �s m�g szerelmet nem ismeri.

Arckifejez�semet l�tva mosolyogva hozz�tette:

- Arcodra r� volt �rva.

Elborzadva jutott eszembe, rajta k�v�l m�g h�nyan olvashatt�k le ugyanezt.

- Mi volt a m�sik ok? – pr�b�ltam k�z�ny�snek mutatkozni.

- Mindig mogorva vagy. A sz�d keskeny, mint a penge. Akartam tudni, hogy �gyban is vagy szomor�?

- �s most mit gondolsz?

- Azt, hogy nem tudod j�l �rezni magad. Sok benned a fesz�lts�g �s rossz eml�k.

- Ezt mind az elm�lt m�sf�l �r�ban k�vetkeztetted ki? – k�rdeztem fagyosan. K�m�letlen�l �szinte megjegyz�sei egyenest a sz�vembe d�ftek.

- Boldog f�rfi m�shogy �rint meg egy n�t – folytatta zavartalanul.

- Boldog? – lend�ltem ellent�mad�sba. – Mit nevezel te boldognak? Tal�n a h�zass�godat?

- �n vagyok aranyv�r�, Igor is aranyv�r�, �s van k�z�s fiunk. Van minden�nk: magas t�rsadalmi poz�ci� �s h�rn�v. Ez mind boldogs�g. Te besz�lsz nagyon sokat, Perselus, de tudsz nagyon keveset - sz�gezte le, �s any�skodva v�gigsim�tott az arcomon. - Aranyv�r� m�gusoknak boldogs�g az, ami nekem. Mindenki szereti a poz�ci�t �s hatalmat. Ha te nem szereted, akkor bolond vagy.

*****

Ez a besz�lget�s m�g h�napokkal a szak�t�sunk ut�n is a f�lemben csengett. Be kellett l�tnom, hogy Nyina a maga m�dj�n b�lcs asszony. Pontosan ismerte �s elfogadta az aranyv�r� m�gusvil�g elv�r�sait. Ezek alapj�n pedig k�ts�gk�v�l boldog n�nek sz�m�tott. Elgondolkodtam, hogy �n vajon mi�rt nem voltam boldog. Majdnem mindenem megvolt, ami neki is: aranyv�r, vagyon, poz�ci�. V�get �rt a roxforti tort�ra is, amit Potter�k m�veltek velem h�t �ven kereszt�l. Volt egy igazi bar�tom, Janus. Ak�r boldog is lehettem volna. Valami m�gis hib�dzott.

K�l�n�sen az a tem�rdek szennyes t�rt�net zavart, amit Nyina mes�lt puszta sz�rakoz�sk�pp az el�kel� t�rsas�gr�l. Megtudtam, hogy ki r�szeges, ki veri a feles�g�t, ki az, akit undor�t�, term�szetellenes v�gyak hajtanak… egysz�val mindent, amib�l egy szenz�ci�hajh�sz riporter �lete v�g�ig meg�lhetett volna. Elkezdtem �ket Nyina szem�vel l�tni. Nem tudtam t�bb� �gy megjelenni egy t�rsas�gi esem�nyen, hogy ne az ottl�v�k mocskos kis titkai j�rtak volna a fejemben.

*****

Abszurd viszonyomr�l term�szetesen senkinek sem k�v�ntam besz�molni, Janus valahogy m�gis kih�zta bel�lem. Jobban ismert b�rkin�l, hamar r�j�tt, mi v�ltoztathatta meg a viselked�semet. Mikor meghallotta a t�rt�netemet, f�lig irigykedve, f�lig kaj�nul veregette a v�llamat, alaposan zavarba hozva engem.

- Nah�t, Perselus, soha ki nem n�ztem volna bel�led! Micsoda n� az! Mint egy mocskos fant�zia, nem? �rin� a szalonban �s szajha a h�l�szob�ban.

- Ez egy�ltal�n nem vicces! Az a h�l�szoba k�l�nben sem az eny�m.

- Na �s? Nem kell megvenni egy tehenet ahhoz, hogy tejet igy�l.

- K�rlek, Janus! N�ha olyan k�z�ns�ges vagy, mint valami s�rv�r�!

- Merlinre, elk�peszt�en naiv tudsz lenni! Azt hiszed, te vagy az els�, aki f�rjes asszonnyal h�l? T�l sokat gondolkodsz, mindig is ez volt a bajod. Mikor cselekedned k�ne, vagy hagyni, hogy megt�rt�njenek a dolgok, te meg�llsz �s elkezdesz gondolkozni. Gondolkozol, gondolkozol, egy helyben topogsz, a lehet�s�gek meg elr�p�lnek melletted. R�ges-r�g fel kellett volna szedned valakit. Lelki nyavaly�kra a legjobb gy�gy�r egy rossz n�.

Janus mindig el tudott k�pr�ztatni sebtiben k�lt�tt �s kev�ss� magvas aforizm�ival.

- Furcsa n�pek ezek – folytatta. – Az ura igazgat� akar lenni a Durmstrangban. Az�rt Londonban tivorny�znak nyaranta, hogy odahaza ne k�lts�k rossz h�r�ket.

- Igazgat�? – h�ledeztem. – Ez nem lehet igaz! Mif�le iskola az, ahol ezt az alakot bev�lasztj�k az igazgat�tan�csba?!

- Ezek ott keleten mind barb�rok. A j� �g tudja, mi folyik a Durmstrang falai k�zt. T�bb, mint nyolcsz�z �ves iskola, �s m�g mindig nem �rulj�k el, pontosan hol van. �s azt el kell ismerned, hogy Karkarov nagyon er�s m�gus. A p�lca n�lk�li var�zsl�sban tal�n a legjobb k�zt�nk. Okklumenci�ban is csak te vagy j�ratosabb n�la. Duhaj alak, az igaz, de h�t orosz. Mit v�rsz t�le?

- Az�rt Karkarov nem egy Raszputyin – morogtam. B�r ki tudja? Rendszeres l�togat�sok Madam Elisha h�z�ban, r�ad�sul Nyina tekint�lyes �tv�gya… kezdtem irigyelni Karkarov energi�j�t. Hiszen �reg volt: legal�bb harminc�t �ves!

- Merlinre! Rem�lem nem vagy f�lt�keny? H�, m�g csak az hi�nyzik, hogy szerelmes l�gy ebbe a luxusloty�ba!

- Szerelmes, h�t hogyne – r�ncoltam a homlokomat. – Nem, az eff�l�ket ink�bb meghagyom neked.

- M�g szerencse. Azt mondom neked, Perselus, haszn�ld a n�t, azt�n �llj od�bb!



***

A szerelem csakugyan t�vol �llt t�lem, de be kell vallanom neked, hogy a m�zillat� orosz n� rabja lettem. Hull�mz� gyomorral, izgatottan v�rtam tal�lk�inkat, mint egy kiskamasz. Azt k�rded, meddig tartod a viszonyunk? �, mind�ssze hat h�tig… Hamar kider�lt, hogy Nyina un engem. Hajmereszt� dolgokat k�rt t�lem az �gyban, olyasmiket, amikr�l addig nem is hallottam, �s mikor visszautas�tottam, „fant�zi�tlan �regi ny�lnak” titul�lt.

Ej,Pipogyusz, hogy is gondolhattad, hogy hosszabb t�von el�g leszel egy olyan n�nek, aki bilincset tart az �jjeliszekr�ny�ben?

Mivel gyakran besz�lt�nk a hal�lfal�kr�l, az ura is rendszerint sz�ba ker�lt, amit �n rendk�v�l k�nyelmetlennek tal�ltam. Nyin�t persze nem zavarta. Neki soha semmi nem volt k�nos.

- Ne h�vd ki a haragj�t magad ellen – figyelmeztetett utols� randev�nkon. – Nincsenek titkaink egym�s el�tt, �gyhogy ha teheted, ker�ld el �t.

- Hogy �rted azt, hogy nincsenek titkaitok egym�s el�tt? – n�ztem r� meg�t�dve. –Tudja, hogy te meg �n…?

- Persze, hogy tudja, nem h�lye.

Hirtelen gyan�san megjavult az angoltud�sa. Az a kellemetlen �rz�sem t�madt, hogy Nyina j�tszik velem. Tal�n lehengerl� butas�ga csak �lca, amivel a kiszemelt f�rfiakat sz�d�ti? �s mi ez az �r�let, hogy nincsenek titkaik? Megt�rgyalj�k egym�ssal a f�lrel�p�seiket? Ezzel sz�rakoznak? A fen�be ezekkel a barb�r keleti n�pekkel!

- �s m�gis, mit csin�lna velem, ha provok�ln�m? Agyonverne?

- Igen, pontosan azt tenn� – k�z�lte fojtottan. Furcsa kifejez�s �lt az arc�ra, mintha valami nagyon felkavar�t mondtam volna, azt�n felkelt, �s a pongyol�j�ba burkol�zott.

- Most menj – parancsolta. – Megf�jdult t�led a fejem.

- Ne j�tssz velem – sziszegtem. – Azonnal mondd meg, mi ez az eg�sz!

- Aranyv�r� n�nek egyvalaki parancsol: a f�rje – k�z�lte hidegen. Eg�sz megv�ltozott a hangja. – Te nem vagy az uram, nem tartozom neked sz�mad�ssal.

- De neki tartozol? El szoktad mes�lni, hogy mit m�velsz a h�ta m�g�tt? �s �t ez nem zavarja?! Mif�le h�zass�g a ti�tek?

- Halv�ny fogalmad sincs a h�zass�gunkr�l. – A szeme most m�r olyan volt, mint k�t j�gszil�nk: �pp, mint az ur��. - �lt�zz, �s t�nj el, miel�tt hazaj�n!

Megal�zottan kapkodtam magamra a ruh�imat, azzal a keser� gyan�val, hogy �letem els� – �s minden bizonnyal meghat�roz� – liezonja v�get �rt. Nyina �sszefonta a karj�t a melle el�tt, �s fejcs�v�lva m�regetett.

- Folyton besz�lsz butas�g – t�rt vissza megenyh�lve a t�rt angols�ghoz, mik�zben lek�s�rt a l�pcs�n. – Mi�rt nem tudsz csak j�nni, �lelni �s maradni csend?

- Belle Dame sans merci. Nem ismersz irgalmat, Nyina. Minek neked szeret�, ha �gy b�nsz vele?

- Minek neked szeret�, mikor nem tudsz mihez kezdeni vele? – v�gott vissza.

Az �sszes v�r kiszaladt az arcomb�l.

- Te akart�l engem, �ppen engem.

- Buta �tlet volt t�lem – fintorgott, �s kitess�kelt a h�zb�l. B�cs�megjegyz�s�vel az�rt m�g siker�lt megfosztania f�rfi�i �nbecs�l�sem maradv�nyait�l. – Alig v�rom, hogy az uram hazaj�jj�n. Legal�bb lesz ma egy f�rfi is az �gyamban.

Ez volt a kegyelemd�f�s. James Potter �sszes �tka nem al�zott meg annyira, mint ez az egyetlen mondat annak az angyalarc� n�nek a sz�j�b�l. Igaz, legal�bb kider�lt, hogy h�s-v�r f�rfi vagyok: ugyanis sokkal jobban zavart, hogy rossz szeret�nek tart, mint az, hogy m�r nem tal�lkozunk t�bb�. Az sem nagyon vigasztalt, hogy Nyina val�sz�n�leg t�bb f�rfival b�jt �gyba, mint ah�ny b�jitalt �n �letemben megf�ztem. Lehet, hogy er�s a konkurencia, de csak nem lehetek annyira rossz?!

*****

H�t ez volt az �n kurta-furcsa viszonyom t�rt�nete. Nem, nem haragszom Nyin�ra. Akaratlanul is csod�lom azt az irgalmatlanul tiszta logik�t, amely ment�n a vil�gr�l gondolkodik. B�szke arra, amije van; �s elveszi azt, amit akar - a zavar a k�ny�r�let vagy a b�ntudat legcsek�lyebb jele n�lk�l. �ltala k�stoltam bele az aranyv�r� nemesek igazi vil�g�ba, ebbe a cs�b�t�, f�nyes gy�m�lcsbe, amelyet bel�lr�l f�rgek r�gnak. Nemr�g v�geztem csak a Roxfortban, amely nemcsak megv�dett a vil�gt�l, de el is hat�rolt t�le. A fels�oszt�ly viselt dolgair�l csak halv�ny fantazmag�ri�im lehettek, m�g Nyin�t meg nem ismertem. S hogy mi�rt zavart ennyire �ssze ez a lecke? K�nnyen kital�lhatod. Igen: valamennyi hal�lfal� ebb�l a t�rsadalmi k�rb�l ker�lt ki. H�t hol van ebben a rend, �llhatatoss�g, �s szil�rds�g, amit a Nagy�r megk�vetel a h�veit�l? Mi, a F�ld leghatalmasabb m�gus�nak k�vet�i s�rban dagony�z� cs�rhe vagyunk csup�n!De hogyan t�rheti ezt a Nagy�r? – morfond�roztam. –A h�vei nevets�g �s megvet�s t�rgyai lenn�nek, ha mondjuk a Reggeli Pr�f�ta csakugyan h�rt adna a viselt dolgaikr�l. Hogy lehet, hogy a Nagy�r ezt a dekadens, �lvhajh�sz band�t teszi b�zis�ul? Mi�rt nem szelekt�lja ki a f�rges�t?

Ilyen �s ehhez hasonl� gondolatok kavarogtak a fejemben, mik�zben v�gk�pp ki�br�ndultam az aranyv�r� fels�bbrend�s�g eszm�j�b�l. Neveltet�sem minden dogm�ja �rtelm�t vesztette. Nem gondoltam m�r b�szk�n a sz�rmaz�somra, �s a t�rsadalmi helyzetemre. Egyetlen dolog maradt csup�n, amibe belekapaszkodhattam: maga a S�t�t Nagy�r. � megingathatatlan, mindenhat� tekint�lyk�nt tornyosult az �letem f�l�. S �n k�szs�ggel bel�helyeztem minden tiszteletemet �s bizodalmamat.



III.

Ezekut�n k�pzelheted, mennyire lelkes�tett, hogy a S�t�t Nagy�r �ppen Karkarovot jel�lte ki t�rsamnak a leg�jabb k�ldet�semhez. �ltal�ban Janusszal j�rtam, nem �rtettem, ez�ttal mi�rt nem �t rendelte mell�m.

A Nagy�r utas�t�sa r�vid volt �s l�nyegret�r�.

- Janus Boyd kudarcot vallott a legut�bbi megb�zat�sa sor�n, �s vesz�lybe sodorta k�t hal�lfal�m �let�t. A te feladatod lesz megb�ntetni, Piton. Karkarov veled megy, �s ellen�rzi, hogy minden �gy t�rt�nt-e, ahogy parancsoltam.

- Megb�ntetni? Meg… meg kell k�noznom?

- Nem. Meg kell �ln�d. Ha csak a saj�t �let�t kock�ztatta volna, el�g lenne megk�nozni, de egyik hal�lfal�m sem vesz�lyeztetheti a t�bbiek kil�t�t �s testi �ps�g�t. P�ld�t kell statu�lnunk, hogy ez ne fordulhasson el� t�bb�. Rendnek kell lenni, Piton. Azt akarom, hogy a hal�lfal�im tudj�k, hol a hely�k. Bizony�tsd be a h�s�gedet!


***

Felesk�dt�l, hogy h�ven szolg�lod Lord Voldemortot. Most azt parancsolja, �ld meg a legjobb bar�todat. Ha nem teszed, hitszeg�v� v�lsz. Ha megteszed… bel�l egy r�szed is meghal Janusszal egy�tt. �s ez�rt senkit sem hib�ztathatsz, csak magadat. Azt aratod, amit vetett�l.

F�jdalmasan z�g� fejjel botork�ltam Karkarov mellett aznap este. Egy erdei tiszt�son kellett tal�lkoznunk Janusszal, �pp ott, ahol hal�lfal�v� avattak annakidej�n.

- Kicsit gyorsabban, ha k�rhetn�m, ma este fontos tal�lkoz�m lesz.

- Fizess egy kicsivel t�bbet az aktu�lis loty�dnak, �s r�gt�n megbocs�tja a k�s�st! – horkantam f�l.

Karkarov g�nyos oldalpillant�st vetett r�m, �s t�bbet nem sz�lt. El�rt�nk a megadott helyre, �s Janus m�r v�rt r�nk. K�v�ncsi lettem volna, milyen mes�vel k�ldte oda a Nagy�r; hisz bar�tom nem sejthette, hogy a saj�t kiv�gz�s�re siet. Bar�tom…

- Perselus!

Janus s�padtan l�pett hozz�m.

- Bocs�ss meg nekem!

- Hogyan? – �rtetlenkedtem. �, hisz nekem k�ne bocs�natot k�rnem!

- Amit most tenni fogok – zih�lta. – Nem ellened teszem, �s nem is magam�rt. De csal�dom van, vissza kell mennem hozz�juk.

- Janus, mi az �rd�gr�l besz�lsz?

�z�tt vadat id�z� tekintettel r�zta a fej�t, �s r�m szegezte a p�lc�j�t.

- Adava kedavra!

Nem is gondolkoztam k�zben… reflexb�l ugrottam el az �tka �tj�b�l, �s kaptam el� a saj�t p�lc�mat, m�g miel�tt teljesen kimondhatta volna a var�zsig�t. Z�ld f�ny z�gott el mellettem, �s l�ttam, hogy �jra c�lba vesz, �s ugyanabban a pillanatban...

- Adava kedavra!

Csak egy z�ld villan�s, �s Janus holtan esett �ssze. Ekkor l�pett mell�m Karkarov.

- Nagyon �lveztem az el�ad�st, Piton, b�r el�g r�vidre fogt�tok...

�n csak �lltam ott, k�v� meredten. Olyan er�s volt m�g a d�bbenetem, hogy fel sem fogtam, mi t�rt�nt.

- De h�t… hogyan? Mi�rt?

G�nyosan ciccegett.

- M�g te sem lehetsz ennyire ostoba! Mit gondolsz, mi�rt j�tt ma ide Janus Boyd? Hogy a hurokba dugja a nyak�t? Egy fen�t! Az�rt j�tt, hogy meg�lj�n t�ged. Ez volt az �ra annak, hogy a Nagy�r megbocs�sson neki. A Nagy�r tudta, hogy bar�tok vagytok, �s ez�rt tal�lta ki ezt a kis pr�b�t. Egyik�t�knek mennie kellett, hogy a m�sik ez�ltal bebizony�tsa a h�s�g�t. Egyszer� �s brili�ns �tlet, nem?

M�g mindig k�bultan �lltam, mikor Karkarov Janus mell� l�pett, �s ellen�rizte, hogy csakugyan halott-e.

- Rabastan Lestrange tartozik nekem sz�z galleonnal – �llap�totta meg. - � arra fogadott, hogy Janus t�vozik �lve...

Nem tudta befejezni a mondat�t, mert lend�letb�l �llon v�gtam. Megt�ntorodott, de nem menek�lhetett pokoli d�hvel z�poroz� �t�seim el�l. Sz�t akartam verni azt a kaj�n k�p�t, puszta k�zzel kit�pni a nyelv�t… de miel�tt komolyabb k�rt tehettem volna benne, valami emberfeletti er� a leveg�be emelt, �s j� h�romyardnyit haj�tott rajtam. Karkarov v�rt �s orosz szitkokat k�pve figyelte, ahogy felt�p�szkodom a f�ldr�l. El� sem kellett vennie a p�lc�j�t az el�bbi tr�kkj�hez. G�piesen ny�ltam az eny�m ut�n, hogy Janus ut�n k�ldhessem ezt a kurvapec�rt, de gyorsabb volt n�lam. P�lc�m vill�mgyorsan kisiklott az �vemb�l, �s a kiny�jtott kez�ben landolt.

- Ne merj megmoccanni! – sz�rte ki a fogai k�zt. – Szerencs�tlen bolond! H�t mit k�pzelt�l, mire adod a fejed, mikor hal�lfal�v� avattunk?

- A legjobb bar�tom volt…

- Nincs bar�t! Csak a Nagy�r akarata van! Mi kell m�g, hogy v�gre az agyadba v�sd?

M�r semmi er�m nem maradt, pedig elhiheted: legsz�vesebben a f�ldbe d�ng�ltem volna. Csak �ltem ott, roskadozva, �s k�m�letlen�l k�zeled� csizm�ja orr�t b�multam, m�g magamhoz nem t�r�tett egy j�l ir�nyzott r�g�s a gyomorsz�jamba. Azt�n m�g egy �s m�g egy �s m�g egy… M�r meg sem pr�b�ltam v�dekezni, �res rongybabak�nt t�rtem a ver�st. Irt�zatos f�jdalom nyilallt bel�m: Karkarov elt�rte az egyik bord�mat. Nem a f�jdalom r�m�tett meg, hanem az, hogy mennyire �lvezi a r�tust. �des Istenem, erre gondolt akkor Nyina?

- Fert�tlen�tenem kell a csizm�mat ut�nad… ahogy az �gyamat kellett.

Jaj ne!

Karkarov a szak�ll�t t�r�lgette, �s felmutatta a p�lc�mat.

- Ezt majd visszakapod, ha lecsillapodsz. Tudod, hol tal�lsz szerd�nk�nt – l�b�t a mellkasomnak t�masztva hanyatt d�nt�tt a f�re, �s teljes tests�ly�val r�m nehezedett. - �s ne felejts el borraval�t adni a port�snak!

Leplezetlen k�jjel bel�m t�r�lte a csizm�j�t, azt�n magamra hagyott.



K�nl�dva, zih�lva Janus mell� vonszoltam magam. Hal�l�ban is szor�totta a p�lc�j�t. �vatosan lez�rtam semmibe mered� k�k szem�t.

- Most m�r j� helyen van - gondoltam. - Olyan helyen, ahol nincsenek hazug �rt�krendek �s led�lt b�lv�nyok.

A Nagy�rnak mindegy volt, melyik�nk hal meg – zakatolt a fejemben. - A hal�lfal�k fogad�sokat k�t�ttek r�nk… �letem j�t�kszer csup�n: hitv�ny marionettb�bu a Nagy�r kez�ben! Mi�rt is nem hagytam, hogy Janus meg�lj�n? � volt az, akit kett�nk k�z�l hazav�rtak! Hisz Regina v�rand�s! Ha visszaforgathatn�m az id�t…! Hogyan �ljek ezut�n?

K�t dolog volt dr�ga sz�momra az �letben: Janus �s a S�t�t Nagy�r, s aznap este mindkett�t elvesz�tettem. Napokig m�g a t�r�tt bord�m sem jutott eszembe, annyival er�sebb volt a lelkemet mardos� k�n. M�g k�t h�t t�preng�s kellett hozz�, de ma v�gre megtettem. Felkerestem Albus Dumbledore- t, �s felaj�nlottam szolg�lataimat a F�nix Rendj�nek.

Tetteim�rt sohasem okoltam m�st, ez�ttal sem teszem. Janus hal�l��rt, �s saj�t sorsom roml�s��rt egyed�l �n vagyok a felel�s. Te se feledd: azt aratod, amit vetett�l. M�t�l kezdve kett�s �gyn�k vagyok: mindk�t f�l azt hiszi majd, hogy �t szolg�lom. De te ugye m�r tudod, kinek az oldal�n �llok?

V�ge

2005. szeptember. – 2006. janu�r



* „Azt aratod, amit vetett�l.” – Ez a k�zmond�s Nick Cave Tupelo c�m� dal�nak z�r� sora is egyben. A dal, �s k�l�n�sen ez a sor d�b�rg�tt a f�lembe, mik�zben a novell�t �rtam.

* * ?Rajta!?, ?Gyer�nk? (or.)