Kinyitotta a szemét, s pillantása az ágy melletti kis éjjeliszekrényre esett, amin egy üveg whisky állt. Lassan felrémlettek előtte az előző este eseményei.

Lily illata… Grangeren.

Úgy érezte, az agya ki akar folyni a fülein, s kénytelen volt a tenyerével benntartani.
Szédelgett egy darabig, s nem értette, hogy üthette ki magát ilyen szinten, ha egyszer az üvegből legfeljebb ha egy pohárnyi hiányzott.

Áttámolygott a laborjába, úgy emlékezett, az egyik polcon van egy fiola másnaposság elleni ital. Heh, emlékezet… bizarr dolog tud lenni, még akkor is, ha az ember nem küszködik épp gyötrő hányingerrel.

Türelmetlenül félrerúgott egy szerencsétlen széket, ami az útjába került, mikor tekintete megakadt a munkapulton.

Egy üveg, két üveg…

Jah, hát így mindjárt másabb. Már kezdett aggódni az állóképessége miatt, de lám, még mindig férfi a talpán. Felrémlett neki, hogy talán nem egyedül nyakalta be azt a rengeteg italt. Mintha valamit elfelejtett volna…

Kávét!

A dolgozószobájába érve kimorzsolta szeméből az álom maradékát is, s végignézett magán.

Alsónadrág. Csak egy hülye gatya.

Hirtelen felerősödött benne az érzés, miszerint valami bizony nagyon nem stimmel ebben a képben.

Sejtette, hogy mogorván, álmos képével inkább emlékeztetett egy durcás ötévesre, mintsem a szokásos talárlobogtatós rémalakra..

Apropó talár… hol a francban van a talár? Hosszú volt, fekete és… és hosszú és fekete… és suhogott…

Perselus kissé elveszítette a fonalat, csak abban volt biztos, hogy neki nem lett volna szabad abban az egy szál fekete selyemalsóban ébrednie.

Kávé!

A kandallóhoz lépett, és rekedten belekiabált:

- Kávé! Sok kávét! Most!

Dolga végeztével szinte belezuhant a nagy, kényelmes és zöld foteljába. Egy percig csak bambán nézett maga elé, aztán észbe kapott. Sokat ihatott, ha ilyen luxust is megenged magának…

Beletúrt dús, fekete hajába, de ujjai minduntalan meg-megakadtak csimbókosra összeállt loboncában. Mi a franc? Miben izzadt így meg? Részegen körberohanta a parkot, vagy mi?
Ezen teóriáját az is alá látszott támasztani, hogy egész testében szörnyű izomláz tombolt.
Banyek, vajon volt szemtanúja az esetnek?

Kopogás riasztotta fel gondolataiból.

- Ki az? - dörrent rá az ajtóra.

- A kávéja, uram.

Perselus egy pillanatra elképzelte, amint egy bögre kávé áll kint a folyosón, és bebocsátásért kopog az ajtón. Hörögve felnevetett, majd feltápászkodott.

Csak a fejét dugta ki, hogy megszemlélhesse a jövevényt. Meglepődve konstatálta, hogy egy tálca lebeg a levegőben, rajta a már említett bögre kávéval.

Csesszék meg, tényleg a kávé beszélt?!

- Jó reggelt, kávé - köszönt neki.

Két dülledt, zöld szem bámult ki a tálca alól.

- Jó reggelt, uram - viszonozta a köszönést óvatosan a kávé nevében a manó.

Piton összehúzta a szemeit, felkapta a bögrét a tálcáról, s durcásan így szólt:

- Köszönöm, manó nélkül iszom.

A kis konyhai alkalmazott a földig hajtotta turcsi orrát.

- Ahogy gondolja, professzor úr…

Aztán már ott se volt.

Lehet, hogy a manó beszélt, és nem a kávé? Kicsit logikusabban hangzott, de hát mit neki logika, így szerda hajnalban, másnaposan, sajgó izmokkal?

Miután az első korty ital leégette a torkát, hamar arra a következtetésre jutott, hogy érdemes lenne megvárnia, amíg kihűl. Addig bőven lesz ideje széttépkedni a csimbókokat a fején.

Beállt a tükör elé a fürdőjében, kezében a fésűvel, mikor azonban megpillantotta arcképét, elszakadt nála a cérna, s artikulátlanul beleordított a tükörbe, megmarkolva a mosdókagyló széleit.

Homlokától az álláig friss, vörös karmolásnyom húzódott.

Mi az isten…?!

Vett egy nagy levegőt, és eszébe jutott, hogy még be sem vette a macskajaj elleni csodaszerét.
Visszacsoszogott hát a labor felé, s miközben elhaladt a hálószobája mellett, tekintetét végighordozta halmokban tornyosuló ágyneműjén, s már nyújtotta a kezét, hogy lenyomja a labor ajtajának kilincsét, mikor olyan sebességgel rántotta vissza a fejét, hogy még a nyaka is belereccsent.

- GWEN?!

***

Hermione kevésbé nyúzottan ébredt, mint tanára, sőt, mondhatni egész jó éjszakája volt.
Gyengéden letessékelte Csámpást az ágyáról, mikor Ginny két koppantás után beinvitálta saját magát a hetedévesek szobájába.
- Mio, siess, öltözz gyorsan! Harryék beszélni akarnak velünk!

A lány ugyan nem értette a sietség okát, de engedelmesen belebújt ruháiba, és barátnője után sietett. A klubhelyiségben Harry és Ron álltak, mindkettőjükön útiköpeny volt, s ládáik a kanapé előtt tornyosultak.

Hermione értetlen arccal nézett végig rajtuk.

- Fiúk, a szünet csak hétfőn kezdődik…

Harry közelebb lépett hozzá, két kezét a lány vállaira téve.

- Hermione. Ron, Dumbledore és én fél órán belül elindulunk, hogy megkeressük a negyedik horcruxot.

- És én? - tört ki a lányból. - Engem itt hagytok?

- Dumbledore kérése - vonta meg a vállát Ron. - Olyan helyre megyünk… ahol… nos, ahol nem szívesen látnak nőket.

- Vagy inkább nagyon is szívesen - morogta Harry. - Főleg az európaiakat.

- Merre mentek? - kérdezte síri hangon Ginny, mire Harry könnyű csókot hintett az ajkaira.

- Valamerre a Közel-Keletre, igaz? - nézett rájuk Hermione.

Harry bólintott, és alaposan körbenézett, mielőtt belefogott volna a beszámolóba. A korai időpont miatt senki nem volt rajtuk kívül a Griffendél klubhelyiségében.

- Dumbledore szerint semmi értelme kitennünk téged a veszélynek - mondta. - Talált egy idős mágust London környékén, akinek az emlékein keresztül sok információ jutott el hozzánk.

- Úgy, mint? - nézett rá ijedten Ginny.

- Voldemortnak volt egy jósa. Tudom, ez most furcsán hangozhat, hiszen pont egy jóslat miatt kellett a szüleimnek meghalniuk, de mikor a mi jóslatunk elhangzott, addigra az ő látója meghalt. Megölte, hogy pontos legyek. A nő egy egyiptomi papnő volt, és megjósolta a jelenlegi állapotokat arrafelé. A muglik csatáit a sivatagos vidékeken.

- Tudjukki úgy gondolta - fűzte tovább a szót Ron -, hogy kevésbé kell tartania attól a vidéktől, ahol háború van. Épeszű varázsló nem megy arra, kinek van szüksége összetűzésre a muglikkal? Vívják csak a saját csatáikat. Mivel egy mugli sem tudna hozzányúlni a horcruxhoz, meg aztán kezdeni se tudna vele semmit, Tudjukki arra a vidékre rejtette az egyik lélekdarabját.

- Valószínűleg Hollóhátié az a tárgy, amiből a horcrux készült - szólt Harry. - Dumbledore nehezen tudja elképzelni, hogy Griffendél ereklyéjét olyan messzire vitte volna.

- Nem úgy volt, hogy még az sem biztos, van-e egyáltalán Godriktól valamilye? - kérdezte Hermione felhúzott szemöldökkel.

- Voldemortot nagyon izgatta a gondolat, hogy mind a négy alapítótól legyen egy tárgya. Kötve hiszem, hogy végül nem talált semmit - legyintett bosszúsan a fiú. - A medállal és a kehellyel szerencséje volt. Dumbledore szerint Hollóhátitól egy brosst tudott szerezni. Talány, hogy Griffendéltől mit nyúlt le. Aztán, ha ezek megvannak, még mindig marad két ismeretlen horcrux.

Hermione bólintott, jelezve, hogy érti a problémát. Ginny lehuppant a fotelbe.

- Egyvalamit ígérj meg, Harry Potter - nyögte végül. - Vigyázz nagyon magadra és Ronra is.

- Hé! - tiltakozott az említett. - Rám nem kell vigyázni, nem vagyok kisgyerek!

Hermione egy puszival hallgattatta el. A fiú arcszíne hamar olyan lett, mit a haja, majd morgott valamit, és elhagyta a helyiséget.

- Jó, figyelni fogok - ígérte Harry vigyorogva. Átölelte Hermionét, megcsókolta Ginnyt, aztán barátja után indult.

Ginny hosszan nézett a becsapódó ajtóra, ami mögött eltűntek szerettei.

- Ha valami bajuk lesz, magam nyírom ki Voldemortot, az egész díszes kompániájával együtt.

***

- Mégis hogy kerültél a hálószobámba? - őrjöngött Perselus, és érdekes módon már egy cseppet sem fájt a feje. - Az én hálószobámba! - ismételte vöröslő fejjel, de csak egy kis kuncogást sikerült kicsikarnia a tanárnőből.

- Tegnap este nem tiltakoztál, Perselus - felelte végül, elnyúlva az ágyon.

A férfi kimeredt szemmel bámult rá, és egész egyszerűen képtelen volt magához térni.

- Azonnal mássz ki az ágyamból! - rivallt rá Gwenre, aki elhúzta a száját.

- Kidobsz? - kérdezte magas hangon.

Perselus feje elnyúlt.

- Micsoda megfigyelőképesség, gratulálok! Úgy van, kidoblak!

A nő lerúgta magáról a takarót, így Pitonnak volt szerencséje megcsodálni bájait. Orrlyukai kitágultak, mire Gwen érces hangon felnevetett.

- Érdekes, tegnap éjjel kevésbé voltál szégyenlős… Akarod hallani, miket műveltünk? A laborodban kezdtük, a pulton, aztán a dolgozószobában, a kanapén és csak utoljára kötöttünk ki itt, mikor már mozdulni se tudtunk a fáradtságtól…

A férfihoz lépett, megragadta kezeit, és a saját csípőjére tette. Perselus úgy kapta el a őket, mintha tüzes vashoz ért volna.

- Fáradhatatlan voltál, te kis hamis - suttogta a fülébe Ryan. - Isten se gondolta volna, hogy milyen tüzes tudsz lenni - nyelvét végigfuttatta Piton nyakán, aki alabástrom szoborként állt, ahogy a reggeli napfény meztelen felsőtestére esett. Nem mozdult, de arcára kiült a megvetés.
Végül akkor húzódott el, mikor a nő ajkai elérték a száját.

- Részeg voltam, Gwen. Nincs semmi jelentősége - mondta dühösen. - Az egész tegnapi estéből annyira emlékszem, hogy elővettem az első üveg piát a szekrényből.

Ellentmondást nem tűrően lefejtette magáról a nő karjait, ahogy az a nyakába csimpaszkodott.

- Szedd össze a ruháidat, és tűnj el - morogta parázsló tekintettel.

- Pedig olyan jó volt - nyafogott. - Igazán megismételhetnénk…

- Benned meg igazán lehetne annyi tartás, hogy nem könyörögsz itt egy pasinak, aki látni sem bír téged.

Perselus pálcája után kapott, mire a nőben egy pillanatra bennszakadt a levegő, de a férfi csupán egy hanyag pálcasuhintással rá bűvölte a ruháit. Ezután megragadta a karját, és vonszolni kezdte az ajtó felé.

- Kifelé - morrant egy utolsót, és kilökte a folyosóra a szőkeséget.

Rácsapta az ajtót, de még hallotta a dühös kiáltásait:

- Jössz te még az én ágyamba, Perselus Piton!

- Ne fenyegess! - kiáltotta vissza, majd hátát a falapnak vetve hallgatta, ahogy a nő lépései elhalkulnak.

- Lehet ez a hét még ennél is rosszabb?

- Hogyne lehetne? - felelte a kis hang. - Amúgy a kalandunk nem is olyan rossz… Pillekönnyűnek érzem magam… Tudom, hogy te is…

- Na jó, talán.

- Talán mi?

- Talán kevésbé vagyok feszült, mint tizenkét órája.

- Fájt bevallani, mi?

- El se tudod képzelni…

Sóhajtott egyet, megitta kávéja kihűlt maradékát, és az órájára pillantott.
Tizenöt perc múlva kezdődik az első órája…

Előző←…….→Következő