Szörnyű vénember!
Igenis az! Egy kiállhatatlan, zsarnoki, manipuláló vén hülye!
Perselus, gyere az irodámba! Perselus, figyelj Harryre! Perselus, készíts főzetet! Mi lesz a következő? Perselus, ugorj a kútba?
És, bár magában így durrogott, mégis minden alkalommal felment Dumbledore irodájába, hogy végighallgassa az öreg prof mondandóját.

Mégis követte Pottert, amikor épp a legújabb felelőtlen kalandjára indult, hol a Rengetegbe, hol Roxmortsba, hol egyéb hajmeresztő, tiltott helyre.

Mégis mindig elkészítette az igazgató által kért bájitalokat; mérgeket, gyógyító főzeteket, fertőtlenítőket.
Már-már arra gondolt, kérés nélkül fog hamarosan kútba ugrani. És akkor majd bánkódhat az a vén… marha. Akit egyébként mélységesen tisztel, talán szeret is…

Na nem, ez azért túlzás. Még hogy Perselus Piton, és a szeretet szó egyetlen, közös mondatban? Képtelenség.
Megállt az igazgatói iroda ajtaja előtt. Jobb lesz, ha egy kissé lehiggad, mielőtt Dumbledore elé áll. Mert igen, az igazgató már megint hívatta, és ő, mint holmi pincsi, gondolta némi öniróniával, igen, igen, az okos pincsikutya itt áll a gazdi lakrésze előtt.

- Gumicsiga - morogta oda kelletlenül a kőszörnynek a Bájitalok Mestere, mire az nyomban utat engedett neki.
Még ez is. Biztos volt benne, hogy Dumbledore nem véletlenül választja ezeket a lehetetlen jelszavakat. Igaz, a professzor köztudottan szörnyen édesszájú, Piton el tudta képzelni, amint az öreg az alapján választja ki aktuális jelszavát, hogy Pitonnak nehezére essen a szájára vennie.

Rálépett a mozgólépcsőre, de nem várta meg, amíg az felér vele, hanem kettesével kezdte szedni a lépcsőfokokat. Rövid, lemondó sóhajjal kettőt koppintott az iroda ajtaján.

- Szabad - hallatszott belülről.

Perselus lenyomta a kilincset. Megpillantotta Dumbledore-t, amint az asztalánál ül, arcán jóindulatú mosollyal. Azzal a fullasztó érzéssel csukta be maga mögött az ajtót, hogy egy roppant kellemetlen beszélgetés vár rá.

- Örülök, hogy tengernyi feladatod közepette módod nyílt időt szakítani rám, fiam - szólt derűsen a varázsló, fürkészve pillantva Piton szemébe.
Az illető férfiú gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Nem mintha akadt volna más választásom.

Dumbledore udvariasan úgy tett, mintha meg se hallotta volna a megjegyzést.

- Hallom, a házad nyerésre áll a pontversenyben - jegyezte meg. - Örülök neki.
Perselus kurtán biccentett. Tudta, mire megy ki a játék. El akarja altatni a gyanakvását. Régi trükk, mélyen tisztelt igazgató úr.

- Minerva már kevésbé, uram - mondta Piton, miközben lábait keresztbevetette, majd kezeit az ölébe ejtette.
- Nem kétlem - bólintott Dumbledore apró kis mosollyal.

Elgondolkodva szemlélte az előtte ülő férfit. Emlékezett rá, hogy milyen volt közel húsz éve, Roxfortos diákként. Sötét tekintettel méregetett mindenkit, mindegy volt, jó, vagy rossz szándékkal közeledett felé az illető.
Nos, a sötét tekintet megmaradt, bár manapság senki nem mer közelíteni felé - nemhogy rossz, de még jó szándékkal sem.

Nehéz gyerekkora volt, annyi szent. Nem csoda, hogy ennyire megközelíthetetlen lett. Nem is emlékezett, látta-e egyáltalán valaha is olyan nő társaságában, aki többet jelentett neki zavaró tényezőnél. Kivéve persze Lily Evanst… Csúnya történet volt, az idős varázsló teljesen meg tudta érteni Piton ellenérzéseit James és mint egy II. James, Harry felé.

Éppen ezért döntött úgy, hogy lép az ügyben. Hogy mennyit gondolkodott, hogyan is kezdje!
Nyilván nem indíthat azzal, hogy Perselus orra alá nyom egy katalógust, lehetséges hölgyek fotóival és életrajzaival, és elvárja, hogy a bájitaltanár jó képet vágjon hozzá.

Nem… Piton esetében csak zsarolással, vagy tapintattal lehet eljárni. Csakhogy az utóbbi nem mindig célravezető.

- Mondd csak, Perselus… Szoktál te szórakozni járni? - kérdezte Dumbledore, eltökélve, hogy mégis a tapintatos verzióval kezd.
Piton meglepődve húzta fel a szemöldökét, mert a "mondd csak, Perselus"-os rész után már rá akarta vágni, hogy esze ágában sincs egész karácsonyi szünetben Potter után kémkedni.

Az igazgató érdeklődve nézett rá, amitől a mi Perselusunk egy pillanatra elbizonytalanodott, egy picit talán zavarba is jött, majd végül mégis válaszolt, pontosan adagolt iróniával:

- Nos, tudja, mostanában nem sok időm akad, egyéb elfoglaltságaim miatt, uram.

Ha azt remélte, ezzel lelkifurdalást ébreszt az igazgatóban, csalódnia kellett.
Dumbledore úgy érezte, ezen a ponton kell stratégiát változtatnia. Olyan gyorsan váltott témát, hogy Piton hirtelen elvesztette a fonalat.

- Emlékszel a két hónappal ezelőtti beszélgetésünkre?
Piton sűrűn pislogott emlékezetében kutatva, végül így felelt:
- Sok mindenről szoktunk beszélgetni, uram, nem várhatja el, hogy mindegyikre emlékezzek.
- Akkor kérdeztél tőlem valamit, amire nem adtam választ.

Perselus fészkelődni kezdett. Így már igencsak emlékezett a történtekre. Nem szólt egy szót sem, csak feszült figyelemmel várta a folytatást.

- Akkor azt kérdezted - folytatta Dumbledore, mikor látta, hogy Piton figyelmét sikerült felkeltenie -, hogyan szólt az a jóslat, amit nem sikerült kihallgatnod 17 éve a Szárnyas Vadkanban. Elutasítottam a válaszadást. Azzal vádoltál, hogy nem bízom benned, attól tartok, rögtön Voldemorthoz szaladnál az információval. Most bebizonyítom, nem volt igazad - kész vagyok felfedni előtted a jóslat tartalmát.

A férfi felegyenesedett ültében. A gondolatok egymást kergették fejében. Hogy mennyit merengett ezen! Gyakran éjszakákon át bámulta a plafont és arra gondolt, mennyiben változtatta volna meg az események folyását, ha akkor este sikerrel jár?

Az igazgató hunyorogva nézett a szemébe. - Persze csak bizonyos ellenszolgáltatásért cserébe - fejezte be mondandóját.
Piton arckifejezése megfagyott. Dumbledore érdeklődve figyelte szavainak hatását.
A bájitaltanár igyekezett gondosan megválogatni szavait, mikor rövid hallgatás után megszólalt:

- És… mi lenne az ellenszolgáltatás tárgya, Albus?
Az idős férfi szemei megcsillantak.
- Egy egészen aprócska dologról lenne szó.

Piton fancsali képet vágott. Valamiért nem igazán hitte Dumbledore szavait.
- A világért sem akarom siettetni, uram, de az én türelmem is véges - vicsorogta.
- A feltételem tárgya, hogy romantikus kapcsolatot alakíts ki egy hölggyel - bökte ki végül Dumbledore, majd mikor látta, hogy Piton közbe akar szólni, folytatta: - Amint ez megtörtént, a merengőmön keresztül meghallgathatod a jóslatot.

Perselus szája gúnyos mosolyra görbült. - Lám, megint a régi nóta, Albus! Ezúttal zsarolással fűszerezve. Milyen jól ismer engem! - Ezt már kevésbé gúnyosan mondta, egyszerű ténymegállapításnak tűnt csupán. - Van esetleg kikötése, ki legyen az illető hölgy?

Dumbledore erre felélénkült. Bizonyára abba a hitbe ringatta magát, hogy Perselus együtt fog működni.
- Nincs semmiféle kikötésem. A hölgy személyének kiválasztását rád bízom.
- Csak hogy jól értem-e. Azt karja, hogy intim viszonyba kerüljek egy nővel?
- Milyen csúnya dolgot kérek, igaz, Perselus? - somolygott az igazgató, mire Piton erős kísértést kezdett érezni, hogy azonnal a képébe küldjön legalább egy Adava Kedavrát.

- Tegyük fel, hogy belemegyek - kezdte a férfi. - Lefekszem valakivel, és maga rögtön beavat a titokba?
Dumbledore finoman megcsóválta a fejét. - Azért nem ilyen egyszerű a helyzeted, fiam. Azt akarom, hogy egy kicsit megerőltesd magad. Egy éjszakára könnyű párt találni.
-Akkor talán kifejthetné végre, mit kíván tőlem. - Piton hangja kezdett dühösen csengeni.

Az igazgató összeérintette ujjait az asztalon. - A feltételem az, hogy megállapodj egy nő mellett.
- Én?! - Pitonból kitört a nevetés, de szikrája sem volt benne a jókedvnek. - Megállapodni? Ugyan, Albus.
Dumbledore vállat vont. - Hát, ha úgy érzed, nem sikerülne senkit úgy elcsábítanod, hogy veled is maradjon…

A bájitaltanár szemét kimeresztve bámult az igazgatóra. Tényleg azt mondta, amit hallott? Ez most már mindennek a teteje!

- Ki mondta, hogy senki nem lenne hajlandó összekötni velem az életét?! - kiabálta.
- Te magad - válaszolta higgadtan az öreg.
- Én ilyet nem mondtam - húzta fel az orrát Piton.
- Ez azt jelenti, képes lennél rá? - kérdezte ártatlanul Dumbledore.
- Persze! - vágta rá Perselus határozottan.

Az igazgató felpattant és kezet nyújtott a tanárnak.
- Rendben, akkor a tanév végéig van időd.
Piton szintén felállt és elfogadta a felajánlott kezet. Utált dacból cselekedni, de most megsértették a büszkeségét.

- Öröm veled üzletet kötni - bólintott Dumbledore, majd elbocsátotta Pitont.

A férfi lerobogott a pincehelyiségbe, majd a szobájába érve energikusan becsapta az ajtót, olyan erővel, hogy az remegni kezdett a keretében.
Míg leért, végiggondolta a történteket és rájött: orvul csapdába csalták. Dumbledore meglengette előtte a vörös posztót, ő meg teljesen begőzölt.

Pontosan úgy reagált, ahogy az igazgató eltervezte. Bal öklével durván a falba vágott, amivel csak azt érte el, hogy kézfején felhasadt a bőr és csorogni kezdett a vére.
Most már nem táncolhat vissza. Egyrészt utálta megszegni a szavát, másrészt, ha varázslók kötnek fogadást, azt mágia védi. Innentől kezdve bizony udvarolnia kell egy… "hölgynek."

→Következő