Dana pirulva nézte a fiút.
- Mi a baj? – nézett rá Sirius.
- Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy tetszem neked – felelte bátortalanul.
- Szintén zenész, azt hittem, hogy ki nem állhatsz, és csak azért tűrsz meg magad mellett, mert kihúztalak egyszer kétszer a bajból.
- Honnan tudjam, hogy nem csak egy hétre kellek? Gondolod, hogy ki fogod bírni egy lány mellett? Én nem tudok osztozkodni. Ha nem vagy még felkészülve erre, akkor inkább bele se kezdjünk – sóhajtotta.
- Már régen készen állok, hogy szeresselek, és csak téged. Hogy csak téged öleljelek, hogy csak te legyél mellettem, hidd el, egy ideje már semmi másra nem vágyom. Még engem is meglepett a dolog.
- Úgy hallottam, mintha azt mondtad volna, hogy szeretsz – bújt a fiúhoz nevetve.
- Én is valami ilyesmit hallottam, de már nem is vagyok benne biztos – nevetett a fiú -, nem ismételnéd el kérlek?
- Csak utánad – kuncogott Dana.
- Szeretlek, azt hiszem az óta, mióta rám estél poggyászostól – adta meg magát Sirius.
- Szeretlek, de nem tudom, hogy mióta, egyszer csak észrevettem, hogy másképp nézek rád – válaszolta félénken.
- Ez nekem éppen elég – húzta magához a fiú. Gyengéden csókolta a lányt, ajkával simogatta, majd mikor a lány szája kissé kinyílt, nyelvével hatolt be, hogy csiklandozza. Érezte, hogy a lány elmosolyodik kissé a csók alatt, ez felbátorította, és most erőteljesebben nyomta száját a lányéra.
Dana még soha nem érzett ehhez foghatót. Vad, ismeretlen érzések járták át testét. Szíve gyorsabban vert, és semmi másra nem vágyott, csak hogy minél közelebb érezhesse magához kedvesét.

- Khm – hallották az ágy végéből.
Hirtelen szétrebbentek, de olyan gyorsan, hogy Sirius majdnem az ágy mellé esett. Gyorsan betakarta a lányt, és megigazította ruháját, csak akkor nézett fel az igazgatóra. Dana arca teljesen vörös volt a szégyentől.
- Nos, ha nem zavarok, azt hiszem meg kéne beszélnünk pár dolgot – szólt komolyan Dumbledore professzor. – Úgy hallottam Mr. Blacktől, hogy önt Miss Foster, többször is megtámadta Mr. William Avery.
- Igen – Danának hirtelen elszállt a jókedve. Nem igazán volt kedve feleleveníteni ezeket a dolgokat. Főleg most nem, hogy ennyire boldog. Nagyot sóhajtott, és mesélni kezdett.

- Hát ennyi történt – fejezte be mondandóját -, de nem igazán szeretnék még egyszer találkozni vele.
- Nos, erre nem is lesz alkalma, mivel Mr. Avery eltűnt. A felügyelő bizottság pedig távollétében nemkívánatos személynek nyilvánította az iskola területén. Ezentúl a Roxforti védővarázslatok megakadályozzák, hogy akár a birtokra is betegye a lábát.
- Ezt jó hallani – mosolyodott el Dana.
- Azt hiszem, jó kezekre bízom önt Geraldine – közben Siriusra nézett -, de tudnia kell, hogy maga többet ért el ennél a fiatalembernél, mint sok száz másik lány. Maga valóban nagyon különleges teremtés – kuncogott kifelé menet az igazgató.

Dana törökülésben ült az ágyon, és Siriusra nézett, aki a falnak dőlve rázta a fejét.
- Nem – válaszolta határozottan.
- Kérlek, csak egy kicsit.
- Nem. Egyáltalán miért tetszik neked annyira? Semmi rendkívüli nincs benne – próbált mérgesnek mutatkozni, de látszott rajta, hogy tetszik neki a lány könyörgése.
- Csak egy percre, és bármit megteszek, amit akarsz – hízelgett a lány.
- Rendben – ült fel most Sirius.
- Izé, azt nem – pirult el a lány.
De Sirius már nem hallgatott rá, pálcájával magára bökött, mire a következő pillanatban egy kutya ült a helyén. Dana vigyorogni kezdett, és a kutya selymes fekete bundájába túrt.

A kutyának sem kellett több, felugrott a lányra, és hanyatt döntötte, majd nyaldosni kezdte. Dana hol nevetve, hol sikoltozva próbálta távol tartani magától az állatot, de nem sok sikerrel. Majd az állat megrázkódott, és már Sirius feküdt felette. Dana a fekete szemekbe nézett, és elkomolyodott.
- Sirius – kezdte, de a fiú lehajolt, és egy csókkal beléfojtotta a szót. Dana először félénken viszonozta, de később testét átjárta a kéjes érzés, és a vágy. Átkulcsolta a férfi nyakát, keze a hajába túrt, míg nyelve vadul követte a fiú nyelvének mozgását.
Sirius keze a blúz gombjai után kutatott, és lassan föntről lefelé kezdte kigombolni. Szája lassan lejjebb csókolta a lányt, először a nyakát, majd egyre lejjebb, az egyre inkább szabaddá tett területet. Dana felsóhajtott, és magához húzta a fiú fejét.
- Mondd, hogy szeretsz – hallotta a hangját.
- Szeretlek – nyögött fel a lány.
- Még egyszer – suttogta Sirius két csók között.
- Szeretlek – nézett most a szemébe. – De erre még nem vagyok felkészülve, sajnálom.
Dana összehúzta magán az ingét, és nem mert a fiúra nézni, aki még mindig fölé magasodott.
- Én is szeretlek – suttogta Sirius és újra lehajolt, hogy megcsókolja a lányt. – És nem sietek, hidd el, van időm.
- Tényleg nem baj? – kérdezte szorongva Dana.
- Majd szólj, ha úgy érzed, hogy készen vagy rá – bólintott a fiú komolyan. – De addig is hadd csemegézzek.
Szétnyitotta a lány ingét, és gyönyörködni kezdett a csipkés melltartókban.
- Imádom a mugli dolgaidat – suttogta, és egy-egy csókot nyomott a lány melleire.
- Miért, a varázslók nem hordanak melltartót? – pirult el még jobban a lány.
- De igen, csak nem ilyen szexiset – nyögött fel a fiú, és újra a lány szájára tapasztotta ajkát.

- Tényleg vársz rám? – szólalt meg egy kis idő után a lány, mikor már csak pihegtek egymáshoz bújva.
- Miért olyan furcsa ez? – kérdezte Sirius behunyt szemmel.
- Mert nem azt hallottam, hogy ilyen téren türelmes vagy.
- Talán, mert nem is kellett az legyek soha, de te más vagy, addig várok rád, amíg csak akarod. Nem sietünk el semmit. Azt akarom, hogy neked jó legyen.
- De nem fogod hiányolni?
- Mit, a szexet? – ült fel Sirius. – Nem tudom, hogy észrevetted-e, de az utóbbi hónapokban sem volt barátnőm, mégis elég jól elvoltam veled. Nem minden a szex, most már tudom, nem mondom, hogy életem végéig le szeretnék mondani róla, de még kibírom, amíg készen állsz. Ami remélhetőleg nem is lesz olyan sokára.
Sirius mosolyogva borzolta meg a lány haját.
- Szeretnék kérni valamit – ült fel a lány. – Taníts meg az animágiára.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet – emelte fel kezét a fiú.
- Miért, ha ti meg tudtátok tanulni, akkor én is. Annyira szeretném, kérlek – hajolt a fiúhoz, és puszit nyomott az orrára.
- Nem tudom, azt nagyon sokat kell gyakorolni. És nem is mindenkinek sikerül – vakarta meg feje búbját.
- Kérlek, tudod, hogy nagyon szeretlek? – hízelgett a lány.
- Nem veszel le a lábamról – rázta fejét Sirius. – Akár milyen szépen is tudsz nézni, és akármilyen csábítóak az ajkaid, akkor sem adom meg magam. A nem, az nem. Itt a vége, punktum.

Sirius és Dana a Szükség szobájában ültek egymással szemben. Dana szeme csukva volt, és csak a fiú hangjára koncentrált.
- Lazítsd el az izmaidat, és ürítsd ki az elméd. Ne gondolj semmire, csak a lélegzetedre figyelj. Beszív, kifúj. Emelkedik a mellkas, és süllyed. Nem létezik semmi más, csak a lélegzeted. Érzed, hogy zsibbadnak a végtagjaid, ahogy mintha habkönnyűek lennének, szinte el is lebeghetnének mellőled. A nyelved megdagad, a szájpadlásodhoz tapad, az apró ráncok kisimulnak a homlokodon. Nem koncentrálsz másra, csak a lélegzetvételre. Be, és ki. Be, és ki. Csak erre figyelj.

Dana mindent ugyanúgy tett, mint ahogy Sirius mondta, hallgatta halk mormogó hangját, és csak a szavakra koncentrált.
- Most pedig vedd elő a pálcád, és gondolj valami nagyon kellemes emlékre. Érintsd a fejed tetejéhez, és mondd ki a varázsigét. Mutatio ferinus. Később majd fog menni pálca nélkül is.

Dana talárja mögé rejtőzve osont fel a szobájába, és azonnal behúzta függönyét, ahogy az ágyra ült. De nem volt szerencséje, Lily kilépett a zuhanyzóból, és ahogy észrevette, hogy barátnője megjött, szétrántotta a függönyt, hogy mellé huppanjon az ágyra. Mikor Danára nézett, sikoltva ugrott egyet hátra, és a fenekére érkezett a szoba közepére.
- Dana! Mi történt veled? – kapta szája elé a kezét.
- Semmi - legyintett az. – Csak még nem teljes az átalakulásom de ilyenkor azt írja a könyv, hogy egy óra múlva magától is megszűnik, úgyhogy csak várnom kell. Ha mégsem, akkor még mindig elmehetek a gyengélkedőre.
- Vagy tök szuper lenne, ha így maradnál. De mégis, milyen állat vagy te? Illetve lettél volna – találta meg hangját mos Lily, és feltápászkodott, majd ujját az állára szorítva vizslatni kezdte szobatársnőjét. –Talán macska, vagy valami rágcsáló? Egy biztos, hogy emlős, amilyen szőrös vagy.
- Köszi, hogy ilyen kedves vagy velem – fintorgott Dana, de már ő is egyre kevésbé érezte katasztrofálisnak a helyzetet.
- Nincs mit – kuncogott Lily.
- Alkalom adtán majd visszaadom – nevetett most már Dana is, és megpödörte pár szál bajuszkáját.

- Sirius mondd el, hova megyünk – suttogta a lány.
- Nem lehet - húzta maga után a fiú. Leértek az előcsarnokba, majd a nagy bejárati ajtón keresztül kiléptek a délutáni nap fényében fürdő parkba.
- Gyere.
Dana követte a fiút, de mikor a tiltott rengeteghez értek, elbizonytalanodott.
- Oda nem nagyon szeretnék bemenni – állt meg.
- Mindenki ránk vár, biztos, hogy ki akarsz maradni belőle? – fordult most feléje Sirius.
Dana a fekete szemekbe nézett, és megrázta a fejét. Sirius bólintott, majd újra az erdő felé vette az irányt. Csendben haladtak a hatalmas fák között, a lány jobbra-balra pillantgatott, valahogy nem tetszett neki az erdő.
Olyan hirtelen bukkantak ki a fák közül, és tűnt fel előttük a tó, hogy Dana szája tátva maradt. A tó partján selymes zöld fű nőtt, melyben barátaik ültek egy nagy tűz körül, és hangosan beszélgettek.
- Na végre, hogy itt vagytok, már azt hittük, hogy nélkületek kell piknikezzünk – kiáltott Peter.
- De miért pont itt? – mutatott körbe Dana. – Nem lehetett volna egy kevésbé tiltott helyen?
- Majd meglátod – nevetett James -, ez a meglepetés.

Dana és Sirius a tűz mellé ült, és előkerült valahonnan egy nagy kosár is tele finomságokkal. Már a desszertnél tartottak, mikor lódobogást lehetett hallani, a tó túlsó oldaláról.
- Csendesen – suttogta Remus. – Nehogy elijesszük őket.
A lányok még moccanni sem mertek, nemhogy megszólalni. A túlparton a fák közül, ezüstös színű egyszarvúak léptek ki a napfénybe. Körbe szimatoltak, de rájuk ügyet sem vetettek. Ráérősen a vízhez sétáltak, majd fejüket lehajtva ittak. Egy-két aranyszínű csikó kergetőzni kezdett a parton, míg a felnőttek éberen őrködtek.
Dana ámulattal figyelte a csodálatos állatokat. Csak akkor tudott megszólalni, mikor már eltűntek az állatok, a szemközti bokrok és fák között.
- Honnan tudtátok? – ölelte át Siriust.
- Néha találkoztunk velük az erdőben, mikor Remusra vigyáztunk – súgta Sirius a lány fülébe.
- Szóval ezért voltatok mindig olyan fáradtak – kuncogta a lány.
- Igen, de ha nem vigyáztunk rá, akkor egyrészt túl messzire csatangolt, és nem ért vissza, másrészt sokszor összeverekedett más vérfarkasokkal, és olyankor napokig feküdt a gyengélkedőn. Ha pedig bezárták, akkor saját magában tett kárt, hát így inkább vele jöttünk, és terelgettük – rántotta meg a vállát, és a szájába nyomott egy süteményt.

A Roxfortban mindenki tudomásul vette, hogy Sirius Black feje is benőtt. Bár eleinte sokan kételkedtek abban, hogy Dana és Sirius valóban együtt járnak-e? De február óta nem lehetett senkinek még kétsége sem efelől. Rebesgettek valamit arról, hogy a lányt megtámadták, és napokig feküdt a gyengélkedőn, de erre bizonyíték nem volt, így hamar feledésbe merült a pletyka, azt viszont nem lehetett nem észrevenni, hogy a két fiatal kapcsolata bensőségesebb lett. Úton-útfélen a csókolózó párosba botlott mindenki, nem tudtak úgy bemászni a klubhelyiségbe, hogy ne találták volna vagy Danát Sirius ölében, vagy pedig Sirius fejét Dana ölében, ahogy együtt tanulnak. Szóval a Roxfort magányos hölgyei lassan lemondtak arról, hogy a fiú más nőre is ránéz még ebben az évben. Ugyanis az évvége rohamosan közeledett. Már májust mutatott a naptár. A park megélénkült, diákok tanultak padokon, vagy éppen fűben heverészve az év végi vizsgáikra készültek.
De Dana nem a park felé húzta kedvesét, hanem egyenesen a Szükség szobája felé.
Mikor beléptek, hat torokból harsant a kiáltás.
- Boldog születésnapot Tappmancs!

Sirius körbenézett, és egy feldíszített teremben találta magát, legjobb barátai társaságában.
- Ez a te műved? – nézett a lányra. Dana csak mosolygott, és átengedte barátját a gratulálóknak. A parti jól sikerült, lágy zeneszóra táncoltak a párok, a konyháról kunyerált édességek is szépen fogytak. Dana megfogta Sirius kezét, és egy kiszögelléshez húzta, mely egy lampion mellett állt ki a falból. Tenyerét rátette a falból kiálló darabra, mire egy ajtó jelent meg a falban. Kinyitotta, és hátra sem nézve beléptek a kis szobába. Halkan becsukta az ajtót, és a fiúra nézett.
- Ezt hogy csináltad? – nézett rá Sirius.
- Én kívántam a szobától, hát ezt is hozzá tettem a kéréshez – mutatott körbe a szobában, melyben csak egy kandalló és egy hatalmas ágy állt. – Most jön az én szülinapi meglepetésem.
Sirius elé lépett, és felágaskodva magához húzta a fiút, hogy forró csókban olvadjanak össze. Sirius átölelte a lány derekát, és felemelve az ágyra fektette, majd fölé hajolt. Dana megpróbált nagyon határozott lenni, de a keze remegett, ahogy a fiú ingének gombjaival babrált. Végre levehette párjáról az inget, és az most a földre hullott. Érezte, ahogy a fiú kezei az ő ingét gombolják, majd melleit simogatják. Felnyögött, a vágytól, de még mindig nem tudta teljesen elengedni magát. Sirius szája a melleire vándorolt, és ő szégyenlősen hunyta be a szemét. Mikor megérezte a fiú ujjait nadrágjában, először összerándult, és erőt kellett vegyen magán, hogy ne tolja el a kezét. Tudta viszonoznia kéne a kedveskedést, de nem merte, és nem is tudta igazán, hogy mit kéne tegyen. Sirius ujjai fürgék voltak, és nemsokára már olyan érzések száguldottak végig testén, amikről nem is álmodott.

Sirius felemelkedett, és lenézett a lányra.
- Semmi baj – suttogta -, nem kell, ha nem akarod – lehajolt, és egy csókkal pecsételte le a lány száját.
- De akarom – próbált határozott lenni.
- Nem, még nem akarod – rázta meg a fiú a fejét.
- De ez a szülinapi ajándékom, és neked akarom adni.
- Remélem is, de nem most, még nem vagy rá felkészülve – simította végig a lány arcát.
- Nem kívánsz? – pityeredett el a lány.
Sirius erre nem szólt semmit, csak megfogta a lány kezét, és mereven álló hímtagjára rakta.
- Szerinted?
Dana elpirult, de nem vette el a kezét, csak nézte a fiú szemét.
- Lehet anélkül is – súgta a fiú, és mozgatni kezdte a lány kezét. – Nem bánt, ne félj tőle.
Dana újra megérezte a fiú ujjait bugyijában, és most már nem is rándult össze, keze próbálta követni a fiúét, ahogy Sirius becézte ujjaival őt, ő is úgy játszott a férfival. Egy idő után nagyon tetszett neki a játék, és élvezte, hogy a fiúból milyen hangokat csal elő.
Csípője önkéntelenül kezdett mozogni Sirius ujjainak ütemes mozgására, és érezte, hogy a fiú csípője is mozdul. Leírhatatlan érzések kezdtek benne kavarogni, testét a másikénak feszítette, és úgy érezte, hogy menten felrobban a vágytól. Kedvesébe kapaszkodott, és zihálva szedte a levegőt.
- Sirius – nyögte -, kérlek, hagyd abba – de nem gondolta komolyan, egyre jobban kívánta a fiú érintését, és egyre többet akart – még, kérlek még.
- Mondd – hallotta a fiú hangját.
- Szeretlek – zihálta -, nagyon szeretlek.
Teste megfeszült, és úgy érezte, hogy menten darabokra szakad, a beteljesülés vad érzése szinte repítette. Sirius hozzá szorította altestét, és megérezte, hogy valami meleg folyik végig a hasán. Talán máskor elpirult volna ezen, de most teljesen természetesnek érezte.

Sirius fél karjára támaszkodva nézte a lányt, akinek még mindig csukva voltak a szemei.
- Hogy tetszett?
- Eddig miért nem csináltunk ilyet? – bújt hozzá a lány, mire a fiú hangosan felnevetett.
- Fogunk kedvesem, fogunk – és a lányt átölelve lassan álomba szenderült.

- El sem hiszem, hogy vége az évnek – Dana bámult ki a vonatablakból, amely most már elérte London külvárosát.
- Hosszú, mozgalmas évünk volt – jegyezte meg Remus, és átölelte Betsyt.
- Ez volt a legjobb évünk – bólintott Peter.
- Várd ki a végét, majd szeptembertől indul a következő – kacsintott James.
- Az ég óvja a Roxfortot – emelte a felhők felé tekintetét Lily.
- És a gyönyörű lányokat – szorította magához Sirius Danát.
- Ne feledjétek, két hét múlva nálunk – állt fel James.
- Ott leszünk, ne aggódj – felelte Peter is.
- Hogy fogom addig kibírni nélküled? – suttogta Sirius Dana fülébe.
- Majd gondolok rád – kuncogott a lány.
- Csak el ne felejtsd közben megfogni a medált, hogy halljam – Sirius magához húzta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta. – Gondolhatsz malacságokat is – suttogta aztán nevetve.
- Meg ne edd! – kiáltotta Remus.
- Nagyon vicces - morgott Sirius, miután kibontakozott az ölelésből, és ő is szedelőzködni kezdett. – Akkor pontosan két hét múlva.
Dana csak bólintott, és arra gondolt, milyen átkozottul hosszú lesz ez a nyáriszünet a barátai, de legfőképpen Sirius nélkül.


Az ágyán ült, és kibámult az udvarra. Keze a medálon pihent, és gondolatban üzenetet küldött.
- „Hiányzol” – csak ennyit.

Kopogtak, édesanyja lépett a szobába, egy halom frissen vasalt tiszta ruhát rakott le a szekrény melletti asztalra.
- Ugye elpakolod a ruháidat? Apád lassan hazaér, és még sehol az ebéd.
- Persze Anya, menj csak – válaszolta letörten.
- Valami baj van? – fordult vissza az ajtóból az asszony, és most leült lánya mellé.
- Nem, csak hiányzanak, tudod, olyan furcsa, hogy nincs mit csináljak, és még Alec sincs itthon. Már az összes házimat elkészítettem, amit adtak a nyárra.
- Várod a holnaputánt, hogy újra találkozhass a barátnőiddel? – mosolygott édesanyja.
- Igen – Dana lehajtotta a fejét, és nem nézett anyja szemébe.
- Mit nem mondasz el? – tette ölébe kezét mosolyogva az asszony. – Talán nem csak ti négyen mentek sátorozni?
- Honnan tudod? – kapta fel a fejét a lány.
- Én is voltam fiatal, és én is voltam szerelmes, és persze én sem kötöttem mindent a szüleim orrára – legyintett az asszony.
- Tudod, jönnek a fiúk is. Anya, én nagyon szeretem őt. Azt hiszem, hogy tovább akarok lépni.
- Most a szexről beszélünk? – nézett rá anyja.
- Igen. Eddig nem voltam benne biztos, és ő nem erőltette, azt mondta vár, amíg elég érett leszek hozzá, de azt hiszem, most már én akarom.
- Mióta is jártok együtt, szívem?
- Lassan öt hónapja.
- Mi apáddal két hétig bírtuk – rántotta meg vállát anyja.
- De anya! – háborodott fel Dana. – Két hétig?
- Nem az idő számít, hanem az érzések. Nekem sem apád volt az első, és én sem neki.
- Te mással is csináltad? – képedt el a lány.
- Szívem, tudod, az ember néha azt hiszi, hogy szerelmes, aztán egy idő után rájön, hogy vagy az ő szíve csapta be, vagy a másik fél nem gondolta komolyan. Ez előfordul. Senki nem hibáztatható érte. Ráadásul a mugliknál nem is divat ez az iskola után összeházasodunk, és örökké élünk első szerelmünkkel. Attól még nem leszel rosszabb, csak többet tapasztalsz, és hidd el, örülök, hogy ilyen fiút találtál, aki képes várni rád. Talán most már ki is érdemelt.
- Kösz Anya.
- Nincs mit. Tudod, hogy velem mindig mindent megbeszélhetsz, de azért még nem szeretnék nagymama lenni. Ugye vigyáztok?
- Persze. Felkészülök – pirult el, mire az asszony mosolyogva távozott.

Dana Perdivel érkezett James Potterék bejárata elé. A ház nagyon nagynak látszott, kavicsos út vezetett a bejáratig, örökzöldek, és rózsák szegélyezték jobbról és balról.
Épp kopogni akart, amikor feltárult az ajtó, és Sirius vigyorgó képe jelent meg előtte. A fiú nem szólt semmit, csak magához ölelte a lányt.

- Sirius, fiam, engedd, hogy bejöhessen arról a melegről – hallott Dana egy hangot, mire Sirius vigyorogva elengedte, és beljebb tessékelte. Mikor észrevett Perdit, örömmel üdvözölte.
Dana belépett a félhomályos előszobába, és nagyokat pislogott, hogy a kinti verőfényes napsütés után hozzászokjon szeme a benti szelídebb fényekhez.
- Gyere csak be Dana – jött feléjük James, azzal beinvitálta őket a nappaliba. – te vagy az első, de jó, hogy jöttél, mert Tappmanccsal már nem lehetett bírni.
- Majd én is mesélek Lilynek – morgott Sirius.
- Én nem titkolom, hogy oda vagyok érte – nevetett a fiú.
- Már megint vitatkoztok? – hallotta Dana az előbb hallott ismeretlen hangot odabentről.
- Ő az édesapám, Harold Potter – mutatta be Danát egy éppen feltápászkodó középkorú James-nek a fiú. Dana tátott szájjal figyelte a férfit, fekete kócos haj, és ugyanaz az arc, csak pár évvel öregebb.
- Igen, egy kicsit hasonlítok a fiamra – mosolyodott el Harold Potter.
- Bocsánat – jött zavarba a lány.
- Ugyan, ne is törődj vele, mindig ilyen, szereti ugratni az embereket – húzta maga után Sirius a lányt. Dana követte a fiút, mire az, magával cipelte az emeletre, és ott meg sem állt egy ajtó előtt, amin benyitott, és miután beléptek, becsukta maguk után az ajtót.
- Végre itt vagy – sóhajtott, és magához ölelte a lányt. Szenvedélyesen megcsókolta Danát, és csak akkor engedte el, mikor már mindketten kipirult arccal levegő után kapkodtak.

Mire eljött az ebéd ideje, már mind az öt fiatal megérkezett. Meg ismerhették Mrs. Pottert is, aki egy igazán gyönyörű vörös hajú asszony volt, és láthatóan imádta férjét, és fiát is. Ebéd után rögtön indultak. Mindenki hoppanált a megbeszélt helyre, kivéve Danát, hiszen ő még nem töltötte be 17-ik életévét, és ezért nem is tehetett vizsgát. Ezért is hozta magával Perdit, hogy segítse az odajutásban. Ahogy megérkeztek a kis erdei tisztásra, Perdi még jó szórakozást kívánt, aztán eltűnt, mintha ott sem lett volna.
Négy sátrat állítottak, tűzrakót készítettek, de persze mindezt Dana nélkül, hiszen még nem varázsolhatott az iskola falain kívül. Legalább is ma még nem, de majd holnap. Ez az egy éltette, míg a többiek cikizték, hogy már csak ő az egyetlen kiskorú. Nyelvét öltve fintorgott ilyenkor rájuk.
- Én Kittyvel alszom – kacsintott barátjára Betsy.
- Velem ugyan nem – háborodott fel Kitty. – Én Peterrel alszom, hogy ti hogy osztjátok el a sátrakat, az már a ti dolgotok.
- Ennyit a tisztességes lányokról - Remus nevetve ölelte át Betsyt.
- Mi tisztességes lányok vagyunk, csak szerelmesek – nevetett Lily.
- Akkor én neked jutottam – mondta Sirius, és a sátorra pillantott.
- Egy percig sem gondoltam, hogy Lilyvel fogom megosztani a sátrat – nevetett most Dana.
- Ennek határozottan örülök – vigyorodott el a fiú. – De persze csak a te szabályaid szerint játszunk – súgta a lány fülébe, és közben apró csókot nyomott cimpájára. Dana érezte, ha most nem távolodik el a fiútól, akkor a végén még a délután közepén a sátorba rángatja.
Gyorsan elhúzódott, és pakolászni kezdett a ládák között. Sirius csalódottan nézte a lányt.

Már csak ketten ültek a tábortűz mellett, minden sátorra csend borult.
- Megyek, lezuhanyozom – állt fel Dana.
- Öt percet kapsz, aztán én jövök – ásította Sirius.
Dana nagyon fáradt volt, megmásztak egy kisebb hegyet a közelben, mert James állította, hogy onnan a legszebb a kilátás a tájra. Szó se róla, megérte, de most minden tagja sajgott. Nehézkesen kiszállt a forró víz alól, és megtörölközött. Most, hogy végig dörzsölte testét, mintha már a fáradtsága is múlni kezdett volna. Hát még, ha arra gondolt, hogy ezt az éjszakát teljesen Siriussal fogja tölteni.
Osontak már ki ketten éjszaka, és töltöttek együtt órákat a Szükség szobájában, vagy tartottak hevenyészett pikniket egy üres tanteremben, de még soha nem aludtak együtt. Dana kicsit izgult, talán ma történik valami. Talán, ha Sirius nem lesz túl fáradt.

Sirius az ágyán ült, és várta, hogy a lány kijöjjön a fürdőből. Mikor meglátta a lányt egy szál pizsamában, a pulzusa az egekbe szökött. Gyönyörű volt feltűzött hajával, a melegtől kipirult arcával. Nagyot sóhajtott, és felkapva törölközőjét berobogott a kis helyiségbe, ami most már szabaddá vált.

Dana bebújt a plédekből készített ágyféleségbe, és álláig felhúzta a takarót. Nem is tudta igazából, hogy hogyan kéne viselkedjen. Csak feküdt, és bámulta a sátorponyva plafonját. Sirius ahogy kilépett a fürdőből, rögtön bebújt a lány mellé, és átölelte. Nem tudta mire számítson. Tudta, hogy a lány szégyenlős, és hogy nem egykönnyen kapható, de hiszen ez volt az egyik, amit annyira szeretett benne. Mindenre számított, csak arra nem, hogy ilyen felkínálkozásban lesz része. Dana rögtön felé fordult, és magához húzva a fiú fejét megcsókolta. Testét a fiúénak préselte, egyik lábával pedig a derekát ölelte át. Siriusnak sem kellett több, már húzta is le pólóját, és a lány pizsama felsője is követte. Felnyögött a gyönyörtől, mikor kezei a formás melleket masszírozták. Dana még jobban magához szorította a fiút, és kezével hajába túrt. Hátra vetette fejét, a hirtelen támadt vágytól szinte égett a bőre. Sirius nyelve most megkeményedett mellbimbójával játszott.
Dana azt hitte, menten felperzseli a testében égő, és egyre növekvő tűz. Keze a fiú nadrágjába csúszott, és rákulcsolta ujjait annak férfiasságára. Sirius sem tétovázott tovább, és a lány fölé gördülve már kúszott is lefelé a keze. Danának még a lélegzette is elakadt, mikor a fiú izgatni kezdte. De most a kezéért nyúlt, és elhúzta. Sirius felemelkedett, és a lány szemébe nézett.
- Nem akarod? – nézett rá értetlenül.
- De akarom – mosolygott, és közben széttárta combjait, így a fiú most már teljesen fölötte feküdt.
- Biztos? – Sirius hangja fátyolos volt, a visszafojtott vágytól. – Ha egyszer elkezdjük, akkor útközben nem lehet kiszállni.
- Gyere már – ölelte magához a fiút, és közben vadul beleharapott Sirius ajkába. – Ne várass.

Siriusnak sem kellett több, feltérdelt, és a lány pizsi nadrágja már repült is a szoba másik felébe. Visszaereszkedett a lányra, és most újra csókolni kezdte, miközben simogatta egész testét. Lassan ízlelte végig ajkait, nyakát, melleit, feszes hasát, és haladt még lejjebb. Dana felnyögött, és magához húzta Sirius fejét. Soha nem élt még át hasonlót sem. Sirius most újra megcsókolta, és lassan mozogni kezdett fölötte. Dana érezte, hogy egyre inkább hozzáér minden mozdulatnál a fiú hímvesszeje. Sirius szemébe nézett, és bólintott. Sirius óvatos volt, ő mégis erős fájdalmat érzett. Belekapaszkodott a fiú vállaiba, és visszatartotta a levegőt. Szemét szorosan lehunyta, és hagyta, hogy a fiú magához ölelje. Lassan Sirius újra megmozdult, de Dana megint érezte a fájdalmat, ha nem is olyan intenzíven, mint legelőször.
- Ne – nyögött fel.
- Mindjárt jobb lesz – nézett rá a fiú, és újra csókolni kezdte. Danában újra feléledt a vágy, és mikor Sirius újra megmozdult, már korántsem volt akkora a fájdalom. Lassan mozgott, és minden mozdulattal egyre kevesebb fájdalmat okozott. Dana csípője lassan felvette a ritmust, és összhangban mozdultak. Csak nézte a fekete szemeket, és szinte elmerült bennük.
- Mondd ki – suttogta Dana.
- Szeretlek – hallotta a választ.
- Sirius – szinte sikoltotta a fiú nevét, ahogy a vágy egyre jobban elborította testét. Szinte lángolt az ágyéka, mind gyorsabb és gyorsabb mozgásra vágyott, míg végül teljesen elborította a beteljesülés vad érzése. Teste ívbe hajlott, körmei a fiú vállába vájtak. Sirius magához szorította a lány derekát, és fejét hátra hajtva felnyögött. Dana még soha nem hallotta ezt a mélyről jövő mormogó hangot, ami most feltört a fiú torkából. Lassult a tempó, és egymást átölelve pihegtek.

- Jesszusom, megígértem anyának, hogy nem csinálok belőle nagyit – kapott fejéhez hirtelen a lány.
- Nyugi nem fogsz – mosolyodott el a fiú. – Csak meg kell innod ezt a bájitalt, és egész hétre védve vagy.
A párnája alá nyúlt, és egy kis fiolát húzott elő. Dana egyből lehúzta az ízetlen folyadékot, és megnyugodva dőlt vissza a párnára.
- Egész hétre? – kérdezett vissza a lány.
- Miért, nem tetszett? Többet nem akarod? – lepődött meg a fiú.
- Dehogynem – nevetett Dana -, csak nem gondoltam volna, hogy ilyen előrelátó vagy.
- Én pedig nem gondoltam volna, hogy megbeszéled az anyukáddal – nézett a lányra.
- Ő nem olyan ejnye-bejnye típus, sőt azt mondta, hogy ők nem is bírták ennyi ideig apával. Azt mondta, hogy biztosan türelmes vagy.
- Csak veled – simogatta meg a lány arcát. – De most már mennem kell, mert elzsibbadt a térdem – nyögött fel.
- Maradj még – kérte a lány, és lábaival átölelte a fiút.
- Nem lehet, neked is pihenned kell, higgy nekem. Majd holnap szerelmem – kacsintott, és a lány mellé feküdt.
- Ígéred? – nevetett Dana, és befészkelte magát a fiú karjaiba.
- Ígérek, még sok-sok kellemes éjszakát neked – suttogta a fiú. – Sok ilyet, és talán még jobbat is.
- Tudod, hogy szeretlek? – ásította Dana, és érezte, hogy leragadnak a szemei.
- És én is szeretlek.

- Sirius Black! Már megint hol csavarogsz? – Dana dühös volt, csak egy üzenetet kapott, amit egy elsős kislány hozott, hogy azonnal menjen az Sz. szobába, mert ott várja kedvese. – Már csak négy óra van hátra a bálig, és én még neki sem álltam készülődni. Sirius, hol vagy?
Szétnézett a szobában, de nem volt ott senki.
- Ne játssz velem! Ez lesz az utolsó bálunk. Holnap már nem vagyunk Roxfortosok, nekem készülődnöm kell. – csípőre tette kezét, és úgy nézett körbe. Határtalanul mérges volt, mikor kinyílt egy ajtó, és Sirius feje jelent meg.
- Na mi van, nem jössz be? – kérdezte vigyorogva, majd eltűnt.
Öles léptekkel indult meg a kisterem felé, amit legutoljára Sirius szülinapján használtak. Benyitott, és mindjárt benne is akadt a mondandója.
Sirius egy színes rózsákkal telirakott szobában várta, mindenféle finomság volt az asztalon, sütemények, gyümölcsök. Az ágy is rózsaszirmokkal volt tele szórva.
- Lépj beljebb – intett a lánynak.
- Sirius – ámult el a lány.
- Az utolsó napunk – lépett hozzá a fiú, és átölelte. – Csak, hogy emlékezetes maradjon.
Dana még mindig csak állt és bámult.
- Ez csodaszép – jött meg végre a hangja.
- Reméltem is, hogy tetszeni fog, mert legalább egy órán át magyaráztam a házimanóknak, hogy mit akarok – legyintett a fiú mosolyogva.
- Javíthatatlan vagy – nevetett a lány.
- Nem igaz ám, mindent én készítettem el, a saját pálcámmal – húzta ki magát.
- De miért? Olyan érzésem van, hogy valamit elhallgatsz előlem. Gyerünk Tappmancs! Ki vele!
- Így legyen romantikus az ember – morgott a fiú. – Ennyit a meglepetésről.
Lassan a zsebébe nyúlt, és egy apró dobozt húzott ki belőle. Letérdelt, és most felnézett az elképedt lányra. Kinyitotta a ládikát, amiben egy aranygyűrű csillogott, egy gyémánttal a közepén.
- Hozzám jössz feleségül?
- Sirius – Dana teljesen összezavarodott. Az előbb még dühös volt barátjára, amiért az nem hagyja készülődni, most meg legszívesebben a nyakába ugrana. De hát meg is tehetné.
- Igen – sikította, és a fiú nyakába ugrott, minek következtében egyszerűen hanyatt vágódtak, és a gyűrű elgurult.
- Hé, azért ne ilyen hevesen, én nem így terveztem – nevetett most Sirius. De Danát nem érdekelték a tervek, egy invitóval magához hívta a gyűrűt, és visszaadta a fiúnak, mutatva gyűrűs ujját. Mikor Sirius az ujjára húzta, együtt gyönyörködtek a gyémánt ragyogásában.
- Mondd ki – szólt Sirius.
- Előbb te – nézett rá a lány kacéran.
- Én kértem előbb.
- De én vagyok a főnök.
- Micsoda? - Sirius felugrott, a karjába kapta a lányt, és már dobta is az ágyra. Dana nevetve érkezett a rózsaszirmok közé, amik most táncot jártak a puha párnákon. Sirius a lány mellé feküdt, és végig simította arcát.
- Szeretlek – suttogta.
- Szeretlek – jött a válasz azonnal.

A Roxfort ez évi végzősök bálján négy új menyasszonyt köszönthetett a varázslóvilág, akik most kipirult arccal mutatták egymásnak gyűrűiket. Mc Galagony és Dumbledore összenézett, majd a professzor asszony bólintott.
- Rendben maga nyert, tényleg együtt maradtak, elvesztettem a fogadást. Magával vacsorázom holnap este, de csak szigorúan, mint kolléga – emelte fel hangját.
- Csak szigorúan Minerva – mosolyodott el félhold alakú szemüvege mögött az igazgató.”

Előző←…….→Következő