Harry Potter a homályos nappaliban ült, és a kandallóba bámult. Időnkén az órára nézett, majd újra a lángokba. Pálcája hanyagul az asztalra dobva, úti köpenyét Sipor épp az előbb szedte fel a földről, s akasztotta fel az előszobai fogasra. Hallotta, hogy Sipor morog valamit az orra alatt a rendetlen gazdákról, és az elnéző házimanókról, de nem figyelt rá.
Még három óra.

Már csak három óra, és kedvenc keresztfia megérkezik. Hallotta, hogy Winky a konyhában az edényekkel csörömpöl, biztosan nem sokára kész lesz a vacsora.
Már csak három óra, és nem kell többé a múlton rágódnia.
Már csak három óra. Szeme az asztalra téved, ahol egy papírlap hever.

Meghívó.

Meghívjuk önt, és kedves családját, a június 14-én tartandó esküvői szertartásra, majd az azt követő kerti partira.

Hermione Granger és Ronald Weasley.

Harry újra a kandallóba bámult. Összeházasodnak. Boldogok lesznek. A legjobb barátai. Akkor ,ő most miért nem boldog? De hiszen, ő már régóta nem boldog. Mióta is? Négy éve. Hosszú négy év volt. Boldogtalan négy év. Négy év, Ginny nélkül. Megrázta a fejét, már nem akart ezen rágódni. Mikor délelőtt Ron átadta neki a meghívót, előhozta összes régi emlékét. Hát, még amikor Ron megemlítette, hogy úgy néz ki, hogy Ginnynek is megkéri Tadeus a kezét, na az volt a csúcspont. Ez a nap méltán pályázhatna Harry Potter legrosszabb napja címre. Behunyta a szemét, eszébe jutott az a hajnal, a csata után, mikor mindenki a halottait gyászolta, ő is ott állt Remus és Tonks, illetve Fred teste felett. Majd Ginny egyszerűen mellé lépett, és megfogta a kezét. Ha lehet szomorúan boldognak lenni, akkor ott azt érezte. Lassan magához ölelte a lányt, és megcsókolta. Sokáig álltak behunyt szemmel, egymást ölelve. Mikor kinyitották a szemüket, rá kellett jönniük, hogy mindenki őket nézi. És mindenki mosolyog. Az élet megy tovább.

Igen, az élet ment tovább, együtt végezték el a heted évet. Boldogok voltak, és mindenki arra várt, hogy év végén Harry megkéri Ginny kezét.
De ő nem tette. A mai napig nem tudta, hogy miért nem. Egyszerűen nem érezte úgy, hogy ez lenne a helyes cselekedet. Ginny attól kezdve megváltozott. Féltékeny lett, és mindenen felkapta a vizet. Apró hülyeségeken napokig tudtak veszekedni. Aztán egy nap együtt sétálgattak, mikor Harry megfordult egy csinos lány után, és ez lett a vég. Ginny elmondta Harryt mindennek, majd végül faképnél hagyta.
- Soha többé nem akarlak látni! – kiáltotta, majd hoppanált. És valóban, egy egész évig nem találkoztak.

Harry egy darabig élvezte a frissen kapott szabadságot, minden meghívást elfogadott, jótékonysági rendezvényeken, minisztériumi bálokon vett részt, és soha nem feküdt le egyedül. Mindig volt több jelentkező is az üres ágy felmelegítésére. Aztán a nagy szabadságból magány lett, és azon kapta magát, hogy egyre többet mereng a múlton. Egy év is eltelt, mire újra látta a lányt, és akkor nyilallt bele a felismerés, hogy még mindig őt szereti. Talán csak az ifjúság kicsapongó szertelenségére vágyott, vagy végre valahára nem akart szabályok szerint élni, nem tudta. De az, biztos, hogy annak idején, mikor a lány elhagyta, nem gondolta volna, hogy később ennyire fogja bánni akkori cselekedetét. Ha visszaforgathatná az időt.
De nem tehette.

- Harry bácsi, mikor jön már Teddy? – az alig fél méteres házimanó hangja zökkentette vissza a valóságba.
- Donki, kisfiam, mondtam már, hogy szólítsd az urat a nevén – morgott Sipor.
- Harry a nevem – szólt -, te is megszokhatnád Sipor. Teddy csak este hétre jön, addig még ki kell bírnunk valahogy – fordult a csöpp manóhoz. – Mit szólnál addig egy varázslósakkhoz?

A csöpp házimanó szája a füléig húzódott, majd el is rohant az egyik szekrény felé, karika lábain kacsázva, hogy hozza is kedvenc játékát. Szinte minden este sakkoztak. Sipor rosszallva nézte őket, és minduntalan megjegyezte, hogy egy aranyvérű családnál ez biztosan nem történhetne meg. De Donki és Harry nem foglalkozott vele. Mindig nagyon jól szórakoztak. Donki is, és Teddy is profi sakkozó lett Harry mellett, és ha Teddy megérkezett, mindig az volt a legjobb szórakozás, ha hármas bajnokságokat játszottak. Harry a két gyerekkel úgy érezte, hogy elszakadhat a valóságtól. Saját, meg nem élt gyerekkorába menekült, és nagyon jól érezte magát.

Donki visszaért a sakk készlettel, és letette a szőnyegre. Harry törökülésben leült vele szemben, és megkezdődött a parti.
Harry nem nyert soha fölényesen, inkább hagyta, hogy a kicsi is gondolkodjon, megpróbálja megoldani a problémát, és az utolsó pillanatig higgyen a győzelem reményében. Persze volt, hogy azért hagyta magát megverni. Ilyenkor persze a fiúktól megkapta a magáét. Egyszer például, a hátán cipelve kellett végig rohanjon a két lókötővel, az egész házon. Harry azt hitte, Sipor menten feldobja a talpát, amikor meglátta őket. Még soha nem látta ilyen mérgesnek, és meglepettnek házimanóját. Hetekig hallgathatta, hogy hogyan is kéne viselkednie egy gazdag család sarjának a házimanójával. Sipor végül megbékélt, de Harrynek meg kellett ígérnie, hogy nem csinál belőle rendszert, hogy így cipeli Donkit.

Harry épp azon gondolkodott, hogy hogyan is húzhatná még az időt Donki egyértelmű vereségéig, mikor a kandallóban lévő lángok zöldre színeződtek, és egy rég nem látott arc jelent meg benne.
- Harry, segíts kérlek, ez teljesen megőrült, nem akar elengedni, bezárt a házba. Harry, félek, kérlek, senkit nem találtam otthon, Harry…..

Az arc hirtelen eltűnt a tűzből, de Harry még hallotta, ahogy egy férfihang dühösen szitkozódik a kandalló hálózat másik végén. A zöld lángok eltűntek, és újra barátságos vöröses színben ragyogott a kandalló.
Harry nem tétovázott, felállt, és a kandalló tetejéről levéve a hopporos kerámiát, a tűzbe szórt egy adagot, majd a lángnyelvek közé lépve kimondta az úti célt.
Nem történt semmi.
Szitkozódva lépett ki a lángok közül, és megindult az előszoba felé.
- Bocs, Donki, majd folytatjuk – szólt még vissza a pöttöm manónak.

Harry magára kanyarította köpenyét, majd a házból kilépve, már hoppanált is. Az utca, ahova érkezett, szöges ellentéte volt a Grimmauld térnek. Rendezett családi házak, tisztán tartott gyep, betonos kapufeljáró, tökéletes kertvárosi, előkelő utca. Harry jól ismerte a címet, hiszen annak idején leellenőrizte. Már akkor sem tetszett neki valami, abban a Tadeusban.

Átlépve a harminc centis kerítést, a nappali ablakához osont. Bűbáj védte a házat, így semmit sem hallott, de annál többet látott. Ginny és a férfi a nappali közepén állt, és vitatkozott egymással. Figyelte őket egy darabig, közben pálcája intésére egy fénylő gömb jelent meg előtte a levegőben. Behunyt szemmel koncentrált az üzenetre.
Hudson Street 42. családon belüli erőszak, 2 fő erősítés.

Harry várt, míg a gömböcske ezüstszínűre vált, majd eltűnik a semmiben.

Újra az ablak felé fordította figyelmét. Még mindig veszekedtek, és ő nem akart elsietni semmit, megakarta várni az erősítést. No nem mintha félt volna a férfitől, épp ellenkezőleg, nem volt benne biztos, hogy féken tudja tartani indulatait.
Figyelte, ahogy a lány az ajtó felé mutogat, majd egy bőröndöt felkapva, elindul a bejárat felé. A férfi azonban elkapta a karját, és visszarántotta, úgy, hogy a bőrönd kinyílott, s tartalma, egy halom ruha, szétszóródott a padlón. A lány egyértelműen mutatta, hogy mit gondol támadója észbeli képességeiről. A dühös férfi azonban úgy látszik megelégelte, hogy csak játszadozik a lánnyal, mert most erősen pofon vágta. A lány nem számított a támadásra, s most fenekére huppant, majd pálcája után kapott, de elkésett, a pálca messze repült, és már szállt is az átok a lányra. Harry látta, ahogy ájultan roskad a földre. Neki sem kellett több, a bejárathoz lépett, és hatalmas robajjal berobbantotta az ajtót. Még látta, ahogy a férfi egy pálcaintéssel eltűnteti a lány ruháit, majd fölé térdel, ám ekkor meghallotta a robajt, s elborult arccal indult a betolakodó felé.

- Takarodjon kifelé, maga nem jöhet be csak úgy ide. Nem tudja, hogy ki az én apám? Á, a híres, Harry Potter – ismerte fel betolakodóját -, mit keresel te itt, ehhez semmi közöd. Nem teheted be a házamba a lábad.
De Harry nem foglalkozott vele, egyenesen a nappali közepe felé tartott, ahol most Ginny feküdt ájultan. Nem tévesztve szem elől a házigazdát, lehajolt, és megvizsgálta a lányt. Úgy tűnt minden rendben volt, bár még nem tért magához. Egy pillanatra elidőzött szeme a fekete fehérneműn, majd felállt, és most már véglegesen a ház ura felé fordult.
- Nem érdekel, hogy ki vagy? Te sem tehetsz meg mindent – szólt határozottan, s közben észrevette, hogy két auror lépett nesztelenül a szobába.
- Az apám úgyis elintézi, nem tartóztathatsz le.
- Bántottál egy fiatal lányt, ezt bünteti a törvény.
- Rajtam nincs hatalmad, Potter, és ha akarom, akkor mindennap megverek egy lányt, vagy kettőt, vagy ahányat csak akarok, sőt, ha nem avatkozol közbe, már mást is tehettem volna vele.
- Te egy disznó vagy, Tadeus, mindegy ki az apád.
- Ó, már értem, hallottam, hogy régen együtt jártatok, talán féltékeny vagy? Ha végeztem, te is megkaphatod egy körre. Ezt akarod? Ugye te is megdöngetnéd mégegyszer a kis vöröst.
- Eleget hallottam – szólt Harry, és intett az auroroknak, akik most elindultak, hogy őrizetbe vegyék.
Ám Tadeus Pomperton Grasnak más elképzelései voltak, a mai napra vonatkozólag, s felemelve pálcáját, a felé tartókra támadt. A küzdelem nem tartott sokáig, talán még pislantani sem volt ideje, és már összekötözve vonaglott a padlón.

Harry most újra Ginny fölé hajolt. Talárját a lányra terítette, majd elmormogott egy stimulát.

- Szia – köszöntötte az ébredező lányt.
- Harry? – Ginny körbenézett, majd megállapodott tekintete a gúzsba kötött férfin. – Te szemét állat – suttogta.
- Ezt majd később – segítette fel Harry –, most csak nyugodj meg. Jól beválogattál – nézett a lányra, s onnan annak barátjára. – Mi történt itt? Délelőtt Ron még azt mondta, hogy úgy néz ki, hogy nálatok is esküvő lesz. Ehhez képest – mutatott körbe.
- Hol vannak a ruháim? – kérdezte Ginny, majd miután visszakapta őket, és felöltözött a fürdőben, mesélni kezdett.
- Vacsorával vártam, már három hónapja Olaszországban volt, nem találkoztunk. Minden rendben is ment, de aztán előhúzott egy gyűrűt, és megkérte a kezem.
- Te pedig nemet mondtál, te alattomos szuka! – kiáltotta magából kikelve az érintett.
- Valóban, de arra nem számítottam, hogy így reagál. Teljesen kiborult. Törni, zúzni kezdett, meg valamit hadovált, hogy majd ő megmutatja nekem, hogy mi is az a férfiasság, meg hogy neki nem lehet nemet mondani. Szóval összevesztünk, aztán megütött. Ja, és előbb még próbáltam hívni Ront, de nem voltak otthon. Aztán téged hívtalak. Nem voltam benne biztos, hogy megkaptad az üzenetet, mert közben lezárta a kandallót.

- Eleget hallottam – állt fel Harry.
- Ne haragudj, hogy téged zavartalak, de nem tudtam ki mást is hívhatnék.
- Nem zavartál – hirtelen eszébe jutott esti vendége. - Illetve, hú, már fél hét múlott. Fiúk, láttatok mindent? – fordult az aurorokhoz, s mikor azok bólintottak, folytatta. – Az emlékeket adjátok le, majd hétfőn a többit. Most dolgom van. Ugye elintézitek ezt a macsót.
Fejével Tadeusra bökött, mire kollégái két oldalról felsegítették a rabot, és kilépve a ház elé, elhoppanáltak vele.
- Bocs, Gin, de rohannom kell – azzal egy pálcaintéssel rendbe rakta a lány szanaszét heverő ruháit, melyek most szépen visszaszálltak a bőröndbe, s a három bőrönd felsorakozott egymás mellé. – Elviszlek anyukádékhoz, aztán sietnem kell haza.
- Nem, inkább itt maradnék. Majd holnap megkérem George-ot, hadd költözzek a bolt fölötti üres lakásba, ő már úgy sem használja.
- Nem maradhatsz itt egyedül – nézett a még mindig sápadt lányra.
- Meg leszek.
- Miért nem akarsz haza menni?
- A múltkor kicsit összekaptam anyuval, most nem szívesen állítanék be – bökte ki szemlesütve.
- Akkor velem jössz – állt fel, és felhúzta a lányt is.
- Azt mondtad, hogy dolgod van, és hogy rohannod kell – emlékeztette a lány.
- Igen, de otthon lesz randim, majd valahogy megoldom.

Ginny szó nélkül tűrte, hogy Harry előre küldje bőröndjeit, majd kiléptek a házból, és először Ginny, majd utána Harry is hoppanált a Grimmauld tér 12. elé. Ginny évek óta nem járt a ház környékén, s most meglepetten látta, hogy eltűntek a ház elől, a szeméthalmok, és a játszótér is fel lett újítva. Megszokásból halkan lépett be az előszobába, de ott is minden egészen másképp festett.
Eltűnt a koszos tapéta, és mindent halvány drapp színűre festettek. Mrs. Black rikácsoló portréja is eltűnt, és a koszos függöny is. A nappaliban kényelmes bőr fotelek, és kanapé állt, egy asztal mellett, a falakat festmények díszítették. Az egyiken Dumbledore professzor szunyókált, a másikon pedig Lily és James Potter beszélgetett. Volt még egy festmény, melyen Remus Lupin ölelte át Tonksot, és mellettük Sirius Black vigyorgott.
- Sirius néha átlóg anyáékhoz – szólalt meg Harry, mikor észre vette, hogy Ginny a festményeket nézegeti. - Bár legtöbbször Dumbledore székében ücsörög, ha ő nincs itt.
- Nem is tudtam, hogy neked ilyen képeid vannak – ámuldozott a lány, és visszaintegetett Lily Potternek, aki kedvesen mosolygott.
- Pénz, és hírnév kérdése – legyintett Harry -, régen jártál itt.
- A vendéged mikor érkezik?
- Bármelyik pillanatban megérkezhet. Addig foglalj helyet, ha megjött vacsorázunk.
- Nem akarok zavarni – pirult el a lány.
- Rájössz, ha zavarsz – felelte a férfi, és faképnél hagyta a lányt.

Ginnynek határtalan lelkiismeret furdalása volt. Nem elég, hogy péntek délután zaklatta a férfit, még a randevúját is tönkre teszi. Leült a kanapéra, de rögtön fel is pattant, mert hallotta, hogy kinyílott a bejárati ajtó. Csak neszezést hallott, aztán egy ismerős női hangot, de hirtelen nem tudta beazonosítani. Annál inkább meglepődött, mikor felbukkant az ajtóban Androméda Tonks, és őt követte Teddy, a keresztfia, akit már hónapok óta nem látott.

- Ginny! – kiáltotta a kisfiú. – Harry megígérte, hogy egyszer majd téged is elhoz, de eddig mindig olyan elfoglalt voltál – Teddy most Ginnyhez rohant, és átölelte a derekát. – Úgy örülök, hogy te is itt vagy.
- Én is nagyon örülök – mondta, s ha lehet, még nagyobb lett a bűntudata.
- Harry – fordult most a kisfiú a belépő felé -, nem is mondtad, hogy Ginny is itt lesz.
- Meglepetés – nevetett a férfi, és az ölébe kapta a fiúcskát. – De most irány az ebédlő, Winky ma is a kedvenceddel várt.

A vacsora finom volt, és Ginny meglepetten látta, hogy a három házimanó is velük vacsorázik. Bár sejtette, hogy Harry nem tartja szolgasorban segítőit, arra még sem gondolt, hogy ilyen családias a hangulat. Mikor befejezték a vacsorát, a két kiskorú elvonult sakkozni, Androméda pedig indulni készült.
- Nagyon köszönöm, Harry, hogy megint vállaltad Teddyt, múlt éjjel sem aludtunk egy percet se, már leragad a szemem.
- Aludj itt, ha gondolod, van elég szoba – ajánlotta fel a házigazda.
- Nem, köszönöm, az én koromban már a saját ágyában tud csak igazán pihenni az ember. Akkor holnap jövök érte.
- Ráérsz vasárnap este, addig nincs más dolgom úgy se.
- Harry, ez így nagyon fárasztó – mondta az asszony, miközben köpenyéért nyúlt.
- Ne aggódj, itt van Donki, és Sipor, meg Winky is besegít.
- És én is – állt fel Ginny.
- Köszönöm, igazán kedvesek vagytok – hálálkodott az asszony, aztán távozott.
- Harry – szólalt meg Ginny -, miről beszélt Mrs. Tonks?
- Teddy kicsit elevenebb holdtöltekor – sóhajtott fel Harry.
- Igen ezt tudom, de ez komolyabbnak tűnt.
- Mert komoly is. Elég nehéz ébren maradni napokig. Teddy ilyenkor egyszerűen nem tud aludni, tele van energiával. Ha nem foglalom le, akkor volt már rá példa, hogy törni, zúzni kezdett, de akkor még kisebb volt, mostanában már kordában tudja tartani az érzéseit. Andromédának egyedül nagyon nehéz lenne, így ilyenkor én is besegítek.

Harry nem óhajtott többet mondani, és Ginny érezte a hangjából a neheztelést. Elvégre Teddy az ő keresztfia is volt, még sem tudja, mi is történik vele. Elhanyagolta a kisfiút. Ha Tonks még élne, most biztosan megkapná a magáét. Nagyon jó barátnők voltak, ezért is lett ő a keresztanya. Teddy nem sokára hat éves, és ő nem tud róla semmit, nem is ismeri, de mégis milyen szeretettel fogadta őt, és mennyire örült neki, és Harry is kimentette, hogy eddig elfoglalt volt. Kegyes hazugság, de most örült ennek. Határozott, ezen túl sokkal jobban fog figyelni keresztfiára, ő is segíteni fog Andromédának, és nem hagyja magára a fiúcskát, hiszen éppen elég, hogy a szülei nem lehetnek vele.

Követte a fiúkat a nappaliba, ahol már javában folyt az első sakkmérkőzés. Ginny is leült szurkolni, de nem sokára őt is bevonták a játszmába. A négyes bajnokság eltartott este 11-ig, mikor is Donki egyszerűen elaludt két lépés között. Harry felkapta a manót, és egy földszinti kis szobába vitte. Ginny érdeklődve kukkantott be. Apró ágyacska, szekrény, a fal mellett egy kosárban játékok. Sejtette, hogy ilyen gyerekszobája nem sok házimanó palántának volt.
- Szép szoba – mondta.
- Tudnád mit harcoltam ezért Siporral.
- Siporral?
- Azt akarta, hogy Donki is velük aludjon abban a régi zugban. Én nem engedtem, nem egészséges egy kicsinek. Nagy nehezen rábeszéltem őket, hogy hadd legyen itt egy apró szobája. Végül még abba is beleegyeztek, hogy innen nyíljon az ő hálójuk is.
- Szép munka, Hermione büszke lenne rád – nevetett Ginny.
- Az is volt, mikor meglátta – büszkélkedett Harry.
- Sipor és Winky hogy fér el abban a kis zugban?
- Tértágítás. Látnod kellett volna, mikor megnagyobbítottam, és kifestettem. Winky persze segített, nagyon jól tudnak a manók varázsolni. Sipor persze teljesen kiakadt, de aztán leteremtettem, hogy egy nős ember nem lakhat ilyen koszfészekben.
- Ügyes.
- Hetekig jártam a mugli játékboltokat, mire tudtam az ő méretükben szekrényeket, és ágyakat venni, de megérte.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban vagytok – nézett rá a lány.
- Eleinte voltak vitáink, de aztán beiktattunk tabu témákat, és azóta, elvagyunk.
- Tabu témák?
- Sötét varázslók, Sirius, aranyvér, meg hasonlók.

Lassan visszaértek a nappaliba, ahol Teddy egy játékrepülővel rohangált fel és alá.
- Mugli játék? – kíváncsiskodott Ginny.
- Igen. A mugli játékok kreativitást, és mozgást igényelnek. Megbűvölhettem volna, hogy repüljön, de nekünk az a célunk, hogy lekössük Teddy energiáit, ezért így jobban megfelel a célnak.

Ginny arra ébredt, hogy lecsúszott róla a pléd, és fázik. Kinyitotta a szemét, és akkor vette észre, hogy nem is az ágyában fekszik. Felült, és körbenézett. Szinte azonnal eszébe jutott az előző este.
Teddy nem messze tőle egy kisautóval berregett, Harry pedig a fotelben szunyókált, szemüvege félig lecsúszott róla.

Felvette a plédet, és Harryre terítette, majd levette szemüvegét, és az asztalra rakta. Felnézett a fali órára. Hajnali fél három.
- Gyere Teddy, hagyjuk keresztapádat aludni egy kicsit, menjünk fel a szobádba. Megmutatod milyen játékaid vannak? – azzal kézen fogta a kisfiút, és már a lépcsőn lépkedtek. Teddy bőszen ecsetelte, hogy a szobája milyen játékokkal van tele. Ginny még visszanézett, s látta, hogy Harry befészkeli magát a fotelba, és alszik tovább. Mosolyogva követte keresztfiát a szobába.

Ginny nagyon álmos volt. Úgy érezte, már nem bírja tovább nyitva tartani a szemét. Reggel félnyolc. Teddyvel a konyhába léptek, ahol Winky már a reggelit készítette.
- Jó reggelt! – kiáltott Teddy.
- Jó reggelt! – ásította Ginny is.

Winky nevetve viszonozta a köszönést, majd egy-egy tányér rántottát tett eléjük.
- Donki már az udvaron vár egy focilabdával – mondta, mikor a kisfiú befejezte az evést. Teddynek nem kellett több, már rohant is az udvar felé.
- Nem is emlékeztem, hogy van udvar – motyogta Ginny.
- Nem is volt, de mikor Donki megszületett, Harry úr, és Sipor együtt varázsolták, hogy a gyerekek kint is lehessenek. Az úr nem akart arról hallani, hogy Donki az ő szolgája, inkább mindig azt mondja, hogy Donki a második keresztfia.
- Igen, láttam, hogy szeretik egymást.
- Ez nem lenne helyes, de annyi minden változott azóta – utalt a házimanó a csatára. - Harry Potternek, és a barátainak köszönhetően, bért kaphatnak a manók, és szabadnapot. Elmehetnek, ha rosszul bánnak velük, és feljelenthetik a gazdájukat.
- Ez így is van rendjén – helyeselt Ginny. – Megérdemlitek. Nélkületek nem sikerült volna, és különben is. Ti is élőlények vagytok. Semmivel sem vagytok rosszabbak, mint mi. Sőt, néha talán még jobbak is.
Winky nézte a fiatal boszorkányt, ahogy fejét lassan kezére hajtja, majd elalszik a félig megevett rántotta fölött.

Harry arra ébredt, hogy csend van. Kinyitotta a szemét, és felpattant. A nap besütött az ablakon. A konyhába ment, ahol Ginnyt találta, aki az asztalra borulva aludt.
- Winky, hol van Teddy? – kérdezte manóját.
- Kint játszik Donkival, és Siporral. Miss Weasley-vel volt egész éjszaka – intett a lány felé.
- A francba, elaludtam – túrt a hajába Harry, majd felkapta a lányt, és felvitte az emeleti szobába. Lefektette az ágyra, és betakarta. Legszívesebben mellé bújt volna, még emlékezett azokra az együtt töltött édes órákra a szükség szobájában, vagy a prefektusi fürdőben. Szája kiszáradt az emlékre, ahogy a habokban felé úszó Ginny felrémlett előtte. Ahogy eléje úszik, meztelen testük összeér, majd a lány kacagva hátrál, ő pedig kergeti, körbe-körbe a medencében. Végül beszorítja egy sarokba, és magához öleli. Szája a lányéra tapad, testük egymásnak feszül, s a vágy elveszi az eszét.

Megrázta a fejét, és elhessegette az emléket. Az ajtó felé indult, de még utoljára visszafordult, hogy gyönyörködjön a lányban. Egy nappal ezelőtt, még nem gondolta volna, hogy ő lesz az, aki betakarja Ginnyt. Mosolyogva lépett ki a szobából, hogy megkeresse csellengő keresztfiát.

A délután gyorsan elszaladt, Ginny, és Harry felváltva játszottak a gyerekekkel, minek következtében Donki már a vacsora asztalnál elaludt. A csöpp manónak magasított széke volt, de így is alig érte fel a tányérját. Teddyn azonban nem látszott, hogy akár a közeljövőben is szándékában állna elaludni.
A fürdés kisebb özönvizet produkált, és legalább egy órán át tartott, s Ginny mosolyogva vette tudomásul, hogy ő a hatalmas fürdőben nem kívánatos személy. Harry megnagyobbíttatta fürdőjét, hogy Teddyt úszni taníthassa, s most egymás mellett tempóztak a medencében.

- Nagyi azt mondta, hogy a Roxfortban is ugyanilyen a prefektusi fürdő – lihegte a kisfiú, egy hossz után.
- Igaza van, tényleg onnan van az ötlet, imádtam ott fürdőzni – válaszolt Harry.
- De Hermione azt mondta, hogy te nem is voltál prefektus – nézett rá várakozóan a kisfiú.
- És gondolod, hogy ez akadály volt nekem? – nevetett Harry.
- Ronnal lógtatok be? – vigyorgott most már Teddy is.
- Ron már akkor is Hermionéval járt fürdeni – szaladt ki Harry száján.
- És te pedig Ginnyvel?
- Honnan tudod? – lepődött meg Harry.
- A múltkor, mikor Hermionéék vigyáztak rám, akkor beszélgettek rólad, és Ginnyről. Azt hitték, hogy alszom – vonta meg a vállát a kisfiú.
- Nem illik hallgatózni – szidta le Harry -, és mit mondtak?
- Hogy mióta szétmentetek, egyikőtök sem találja a helyét. Ez nem igazán tudom, hogy mit jelent, de a barátom azt mondta, hogy szerinte jártatok, mint a házasok, csak aztán meggondoltátok magatokat. Így volt?
- Valahogy így – sóhajtott Harry, majd ellökte magát a medence falától, hogy ússzon egy újabb hosszt.
- Nem hívhatnánk Ginnyt is úszni? – nézett rá Teddy, mikor újra mellé ért.
- Azt hiszem akkor fel kéne húzzuk a fürdőgatyáinkat – morfondírozott Harry. –Szeretnéd?
- Igen, azt hiszem jó móka lenne – lelkendezett a kisfiú, és már ki is pattant a medencéből, hogy a fal mellett álló szekrényből elővegye a fürdőnadrágokat. Felhúzta a sajátját, majd Harrynek is odadobta az övét. Egy törölközőt terített magára, majd kirohant az ajtón.
Pár perc múlva már Ginnyvel tért vissza.

- Hello – lépett be Ginny -, Harry, kérlek, magyarázd el Teddynek, hogy nincs fürdőruhám, és a te nadrágod sem jó nekem – nézett a férfira kétségbeesetten.
- A szekrényben találsz párat, válogass – mutatta Harry az irányt -, a paraván mögött pedig átöltözhetsz.

Ginnynek nem kellett sokáig kutatnia, hamar rátalált a bikinikre, meg is tetszett neki egy sötétkék, majd szerzeményével elvonult a paraván mögé.
- Te tényleg Harryvel fürödtél a Roxfortban? – hallotta Teddy hangját. Ginny kidugta fejét a fal mögül, és rosszallóan nézett a férfira, aki csak a kezét tárta szét.
- Ne nézz így rám, nem én mondtam el neki, a bátyádékat hallgatta ki.
- Miért baj, hogy együtt úsztatok, most is együtt fogunk úszni – kelt keresztapja védelmére Teddy.
- Ez igaz – morogta Harry, és újabb hosszra indult, hogy a testmozgás kiűzze fejéből az emlékeket. Egy távoli éjszakai fürdés emlékét. Mire visszaért, Ginny már a medence szélén ült, lábát a vízbe lógatva. Harry szeme tágra nyílt, majd gyorsan megfordult, és újabb hosszba kezdett. Ginnyn nagyon jól állt a merész bikini.

Mire újból visszatért, a lány és Teddy, már javában fröcskölték egymást, így ő is beszállt a játékba. Sokáig hancúroztak a vízben, de mindig nagyon ügyelt rá, hogy még véletlenül se érjen Ginny meztelen bőréhez. Már a látványa is fájt, hát még, ha ujjai alatt érezné a selymes bőrt.

Másnap reggel Ginny karikás szemekkel ébredt, lekullogott a konyhába, és töltött magának egy kávét. Harry lépett be az udvarról, és ő is kávét töltött magának. Ginny az ablakon kinézve látta, hogy Sipor, Teddy és Donki sárkányt ereget az udvaron, de a februári szél eléggé megnehezítette a dolgukat, minduntalan a házfalának csapta a sárkányt.
- Mugli játék? – kérdezte mosolyogva.
Csak egy hümmögés volt a válasz, mert Harry épp szája elé kapta kezét, mivel a forró kávé megégette. Ginnynek nevetnie kellett.

Hatalmasat csapódott az ajtó, és hangok szűrődtek be az előszobából. Harry letette kávéját, és kiment megnézni, hogy ki a kora reggeli látogató.
- Harry, drágám, Ginny eltűnt! – ismerte fel anyja aggódó hangját.
- Nyugodjon meg, Molly, Ginny itt van – hallotta a férfi válaszát.
- Itt? – azzal Mrs. Weasley berobbant a konyhába. Őt követte a férje, Arthur Weasley, majd a fiúk George.
- Hugi, aggódtunk érted – lépett mellé bátyja. – Apa most tudta meg, hogy Tadeus megtámadott. Mi történt?
- Ginevra – hallotta anyja dühös szavait -, mit műveltél már megint?
- Semmit anya, miért rám haragszol már megint? – vágott vissza.
- Kislányom – kezdte békülékenyen az édesapja -, Tadeus édesapja felkeresett, hogy börtönbe juttattad a fiát. Mégis mi történt?

Ginny Harryre nézett, aki csak felhúzta szemöldökét, de nem volt hajlandó belefolyni a családi vitába.
- Három hónapja mindennap írt neked, odavolt érted az a szegény fiú, mit műveltél vele? – állt eléje Molly.
- Nem műveltem semmit, csak kiakadt, mert nem akartam hozzá menni – válaszolt most szem lesütve.
- De miért nem? Merlin szakállára, ez már a harmadik varázsló, akit kikosarazol! Meddig akarod még ezt csinálni? Már rég férjhez ment az összes barátnőd.
- Luna még nem – szúrta közbe Ginny.
- De neki is van valakije – pirult el George.
- Mi? – kapta fel a fejét most már Harry is, majd a kávé mögé menekült, hogy ne lássák vigyorát. Inkább még egyszer megégette a száját.
- Te és Luna? – nézett bátyjára Ginny. - Mióta?
- Nem Luna a téma, hanem te. Lassan már híred megy. Mit fognak gondolni rólad az emberek. Ennyi férfi, és mindet lóvá tetted. Lassan be kéne, nőjön a fejed lágya kislányom – kelt ki magából az asszony.
- De anya, miért velem kiabálsz? Nem mondtam egyiknek se, hogy kérje meg a kezem. És Tadeusnak sem mondtam, hogy döntse romba a fél házat, mert kikosarazták. Miért engem okolsz mindenért? – emelte fel a hangját sértődötten.
- Mert játszol az emberek érzéseivel. Ha neked nincsenek, akkor hagyd békén őket, de ne okozz több csalódást.
- Üzenhettél volna, hogy jól vagy – szólt békítőleg most Mr. Weasley.
- Pont az ilyen közjátékokért nem akartam haza menni – vonta meg a vállát.
- Hát ne is gyere, csak akkor, ha végre megkomolyodtál, addig nem is akarlak látni! – mondta az asszony, majd kiment a konyhából.
- George, a boltod fölé költözhetnék? – nézett most bátyjára.
- Sajnálom Húgi, de Lunával már ott lakunk. Tudod, azt hiszem, komoly a dolog.
- Pont Luna? –nézett rá Ginny.
- Néha pont olyan őrült tud lenni, mint Fred volt, és sokat változott, már nem hord idétlen fülbevalókat, bár a szapirtyókat még mindig keresi, de legalább soha nem unatkozom.

Harry csak bámulta George-ot, soha nem gondolta volna, hogy egyszer még így hallja beszélni egy lányról. Főleg nem Lunáról. Gondolt egyet, és Molly után ment.
- Molly – érte utol az asszonyt az előszobában -, Tadeus tényleg begőzölt. Higgye el, nem lett volna jó vége.
- Tudom, Harry drágám, de többet nem tehetek értetek – nézett rá az asszony.
- Tessék? –képedt el Harry.
- Tudom, hogy túl korán találkoztatok, és azóta is egymást keresitek minden kapcsolatotokban. Ginny túl büszke, te pedig túl sok sebet kaptál. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de mégsem dughatlak benneteket egy ágyba. Most már csak rajtad múlik. Tartsd itt, és próbáld meghódítani, remélem sikerül, mert ha nem, akkor mindkettőtökre boldogtalan jövő vár.
- Nem tudom, hogy csináljam – nyögte ki Harry.
- Csak vésd eszedbe, hogy egy makrancos, és akaratos nőszemély. Ne adj neki időt, hogy gondolkodjon. Kapd el a grabancát.

Harry szólni sem tudott, csak bámult az asszony után, aki kilépett az ajtón és eltűnt a szeme elől. Harry visszatért a konyhába, ahonnan a két férfi is távozott.
Ginny szomorúan nézett rá.
- Harry, keresek albérletet hétfőn, addig maradhatnék?
- Addig maradsz, amíg csak akarsz, nem kell keress semmit. Úgyis túl nagy ez a ház. És végre lesz, aki segít megenni Winky főztjét, mindig egy hadseregre főz, mondván, hogy olyan sovány vagyok – sóhajtott -, mintha anyukádat hallanám.
- Igen, anyu, mostanában nem jövünk ki valami jól. De nem számít, ez nem a te gondod – legyintett a lány -, de tényleg nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz, általában hajnalban távozom, és ha szerencsém van, akkor vacsorára haza érek, de van, hogy nem is találok haza napokig. Hidd el, nem fogsz sokszor látni.
- Az elfoglalt auror – ugratta Ginny.
- Valami olyasmi.
- Ha esetleg randid van, akkor kérlek, szólj előre, hogy ne legyek útban, és én sem hozok majd fel senkit – mondta Ginny, és kisétált a konyhából. Harry csak bámulta a helyet, ahol az előbb még a lány állt, és azon morfondírozott, vajon tényleg igaza volt-e Mollynak. A lány utolsó megjegyzését hallva, nem volt benne olyan biztos, és ez a felismerés árnyékként követte egész nap. Jól eljátszott a gyerekekkel, de ha Ginny is ott volt, sokkal zárkózottabb, és mogorvább lett. Még ugratták is, hogy többet kéne aludjon.

Végül vasárnap este megérkezett Androméda az unokájáért, aki mivel, hogy aznap este már nem volt telihold, igencsak fáradt volt. Harry mosolyogva nézte, ahogy Teddy integetve kilép az ajtón, majd visszaballagott a nappaliba, és beült kedvenc foteljába. Hogyan kell egy lányt meghódítani? Nem tudta, ebben nem igazán volt gyakorlata. Choval való kapcsolata is csak úgy alakult, igazából nem sok mindent tett érte. Aztán jött Ginny, akit egyszerűen megcsókolt, de az akkor más volt.
A többiről nem is beszélve. Soha nem kellett udvarolnia, bókolnia, csak választania, a felkínálkozókból, akik hálás szemekkel meredtek rá, és inkább ők bókoltak neki. Most hogy kezdjen hozzá, hisz Ginny épp az előbb adta tudtára, hogy igenis lesznek barátai.
- Min töröd a fejed? – hallotta keresztapja hangját. Harry megfordult, és Siriust pillantotta meg Dumbledore fotelében. Szipák sok időt töltött azon a festményen, mivel Dumbledore ritkán használta. Legtöbbször a Roxfortban, vagy a minisztériumban lévő festményeiben tartózkodott. Ide csak pihenni járt haza, ahogy ő szokta mondani.
- Csak a régi dolgok – legyintett.
- Ginny? – suttogta, hogy az érintett még véletlenül se hallja.
- Honnan tudtad? – vigyorgott Harry.
- Évek óta ugyanaz a téma. De most itt van, talán kihasználhatnád a helyzetet – suttogott tovább, s előre dőlt a fotelban.
- Igen talán, de nem tudom, hogy, hogy álljak neki. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes lépés.
- Ahogy hallottam, inkább adhatnál neki egy kis időt – hallotta most anyja hangját.
- Te nem ismered Ginnyt – szólt közbe Tonks -, az idő itt nem segít, itt valami más kell.
- De mi? – esett kétségbe Harry. - Ti hogy csináltátok? – nézett a festményen lévő férfiakra.
- Engem ne kérdezz, nekem csak távol tartanom volt nehéz a lányokat magamtól – legyintett Sirius.
- Nálunk pedig Tonks udvarolt nekem, és nem fordítva – mosolygott Remus Lupin.
- Mázlista – nyögte Harry, majd apjára nézett.
- Én pedig segítséget kaptam a barátaimtól. De az ajándékok azt hiszem, mindig hatásosak – nevetett James Potter.
- Igen, de az sem mindegy, hogy milyen az az ajándék. Az első ajándék legyen személyes – gondolkodott Lily Potter -, de ne legyen drága, nehogy azt higgye a hölgy, hogy meg akarod venni. Legyen egy kicsit romantikus is, de praktikus is. Ami használhatatlan, az előbb utóbb a szemétben végzi, de ha annak a valakinek szüksége van arra a valamire, akkor akárhányszor a kezébe veszi, te fogsz eszébe jutni.
- Csak ennyi? – nyögött fel Harry. – Több nincs?
- Nem biztos, hogy az ajándék a jó megoldás – szólt közbe újra Sirius. – Még csak most fejeződött be egy kapcsolata, lehet, hogy adnod kéne neki egy kis időt. Talán, ha barátként közelednél hozzá, hiszen annak idején is így kezdtétek.
- Ez nem rossz – élénkült fel Harry. – Azt hiszem, ez menni fog. Kezdjük a barátsággal, de most megyek és kialszom magam, mert holnap megint el kell utaznom.
- Annyit dolgozol kisfiam – hallotta anyja dorgálását.
- Anya, ilyen a munkám.
- Tudom, csak féltelek – mosolygott az asszony, és egy csókot küldött még fiának, aki mosolyogva kapta el, majd elindult a szobájába.

Nem kellett altató, alig telt el pár perc, és már mélyen aludt, egy csodaszép vörös nőt ölelve álmában.

/Egy kis segítséget szeretnék kérni, ha valaki tudja netán az Avery nevű halálfaló keresztnevét, akkor kérem írja meg egy kritikában. Nagyon hálás lennék érte, már átolvastam az összes könyet, de még nem találtam rá./

→Következő