|
5. fejezet - A vörös melltartó
Az elkövetkező napok gyorsan száguldottak. Draco szépen gyógyult, és Luna is megnyugodott már kissé a sokk után. Hermione, Ron és Ginny sokszor figyelték Harryt a szemközti házban. Dracóhoz nem mehetett be senki, csak Piton - egyedül Luna látogathatta meg egyszer, de ő is mindössze pár percre ugorhatott be, hogy köszönetet mondhasson a mardekárosnak.
Egy héttel az eset után Dumbledore vitte el a fiút a minisztériumi kihallgatásra, ahol két napig vallatták, míg végül felmentették a vádak alól. Bebizonyosodott, hogy kényszeríttették aznap este: szülei az akció után szerették volna Voldemort elé vinni, hogy megjelölje a Sötét Jeggyel. Draco tiltakozott, ezért Imperius átkot küldtek rá.
Kiderült, Draco nem akart Voldemorthoz csatlakozni, még akkor sem, ha ez azt jelentette, hogy szülei megtagadják.
Dumbledore elbeszélgetett erről a diákokkal, akik megígérték, hogy megpróbálják félretenni régi sérelmeiket, és normálisan viselkednek a fiúval. Ez nem is ment olyan nehezen nekik, mint előre gondolták, mert Draco szokatlanul csendes, visszahúzódó módon viselkedett, alig szólt egy-két szót. Nem sértegetett senkit, régi büszke és nagyképű magatartása semmivé lett. Az események főleg azért rázták meg ennyire, mert Luna is ugyanolyan aranyvérű volt, mint ő, mégis megtámadták családját egy ostoba újságcikk miatt.
oOo
Egy nap Piton szokatlanul rosszkedvű volt. Nem bírta elviselni a jókedvű diákok jelenlétét, így feladatot adott nekik.
- Most elmegyek, de mire visszatérek, ragyogjon a nappali! – adta ki parancsba Ronéknak.
A fiatalok morogva álltak neki a takarításnak, amihez persze nem használhattak varázspálcát. Draco is velük tartott, aki lassan már kezdte visszanyerni régi formáját: néha gúnyos volt, de nem bántotta a többi diákot. Még Hermione Grangerre sem tett becsmérlő megjegyzést, sőt, talán vele beszélgetett a legtöbbet.
A munka nem tudta elrontani a kedvüket, nevetve törölgettek, pakolásztak. Így együtt olyan gyorsan teltek az órák!
A kandallóval szembeni kanapét takarítva Ron döbbent képpel emelt ki az egyik párna mögül egy vörös melltartót.
Luna és Ginny azonnal kuncogni kezdtek, Hermione döbbenten meredt a ruhadarabra, míg Draco mindentudó mosollyal nyugtázta a tényt.
- Ez… a tiétek, lányok? – kérdezte Ron vörös képpel, még mindig az intim ruhadarabot szorongatva.
- Ugyan már, Weasley! – nevetett rá Draco. – Ne légy már ilyen naiv! Ezt Piton valamelyik nője hagyhatta itt valamikor – közölte.
- P-Piton egy nője? – visszhangozta a fiú.
- Persze, ez az ő lakása, nem? Mi abban a meglepő, ha a nappalijában jön össze valakivel? – nézett vigyorogva Draco.
- Pitonnak több nője is van? – kérdezte Luna, mint aki csak lassan kapcsol.
- Persze, bár általában nem egyszerre. Tudjátok, ő elég népszerű a nők körében, és ahogy én látom, nem éppen a hosszú kapcsolatok híve…
- Piton népszerű a nők körében? Ugyan már, ezt nem adod be nekem! Az ő modorával és külsejével? – vitatkozott Ron.
- Tud ő kedves és udvarias is lenni, ha akar, elvégre mardekáros! – nevetetett Draco. – Csak kérdezd meg a lányokat itt, szerintük milyen Piton. Meg fogsz lepődni, ha igazat mondanak – tette hozzá.
- Nos, velem szokott udvarias lenni – vallotta be Hermione, először megszólalva a beszélgetés folyamán, mert a helyzet kissé sokkolta. – Volt már olyan esemény, mióta itt vagyok, hogy gúnyolódhatott volna velem, de nem tette. És így, nyári formájában nem is néz ki rosszul; tiszta hajjal és talár nélkül tíz évvel fiatalabbnak tűnik.
- Na tessék – mutatott a lányra a mardekáros fiú. – Máris itt egy rajongó. Most képzeld el azokat a nőket, akik csak a kedves és udvarias arcát ismerik Pitonnak, bájital tanterem nélkül!
- Nem vagyok a rajongója! – kérte ki magának a lány. – Főleg, hogy ő egy tanárom. Sohasem szeretnék bele egy professzoromba!
Itt Ron enyhén fuldokló hangot adott ki, ahogy próbálta visszatartani a nevetését.
- Most nehogy felhozd nekem Lockhartot! – förmedt rá vörös arccal Hermione. – Hányszor mondjam még, hogy nem voltam szerelmes belé? Csak… csak megnyerő volt a könyveiben leírt kalandok miatt! Piton meg nem hinném, hogy észrevenné egy diákját… ő…
- Piton senkivel sem udvarias ok nélkül! – vágott a szavába Draco. – Azt én is kétlem, hogy kikezdene egy diákjával, de ha egy diákja kezdene ki vele, szerintem nem utasítaná vissza, annyira nem hülye. Simán kihasználná a helyzetet, elvégre mardekáros! – tette hozzá ismét büszkén.
- Megölöm, ha Hermionéhoz nyúl! – hördült fel Ron.
- Azért először kérdezd meg a barátnődet, szüksége van-e a segítségedre! Nehogy aztán meg ő öljön meg téged! - cukkolta tovább a dühtől remegő fiút.
Hermionénak egyre kevésbé tetszett a beszédtéma. Hogy ő és Perselus Piton? És ha igen, akkor is mi köze hozzá ennek a két idiótának?
- Köszönöm, meg tudom védeni magam – vágta oda a fiúknak viszonylag nyugodt hangon.
- Ezt örömmel hallom, Miss Granger – mondta a kandallóból éppen kilépő bájitaltan tanár. Szeme gyorsan végigpásztázta a nappalit, majd tekintete megállt Ronon, és a kezében szorongatott ruhadarabon. Azonnal felismerte a melltartót, tulajdonosára is kellemes volt visszaemlékeznie, mégis gúnyos hangot ütött meg a megszeppent fiúval.
- Mr. Weasley öltözködési tanácsokkal látja el a hölgyeket? – vonta fel kérdőn a szemöldökét, mire Ron még vörösebb lett, mint általában.
- Nem, uram! Ez… izé… ez az öné, uram – nyújtotta Piton felé a kínossá vált ruhadarabot.
- Nem, Mr. Weasley, én nem hordok melltartót – közölte a tanár, mire Draco hangosan felröhögött, de még a lányok is megmosolyogták.
- Úgy értem, a tanár úr barátnőjéé lehet - nyögte ki végre Ron.
- Ez esetben köszönöm, hogy megtalálta – vette el a ruhát a fiútól, aki szemmel láthatóan megkönnyebbült. – Akkor akár folytathatják is a takarítást. Ha egyéb ruhadarabokat is találnának, rakják le valahol egy kupacba – tette hozzá gúnyos mosollyal, majd elhagyta a szobát.
- Ha megtalálom Piton használt gatyáját, esküszöm, elhányom magam – fintorgott a vörös hajú fiú, majd folytatta a pakolást.
- Vagy egy használt óvszert - tette hozzá Hermione gonoszkodva.
- Az meg mi? – kapta fel a fejét a két aranyvérű fiú.
- Mugli fogamzásgátló módszer – válaszolta feszengve a lány. Nem volt szerencséje, mert el kellett magyaráznia működési elvét négy kíváncsi társának.
- Fúj! – húzta el a száját Ron. – Hogy ezek a muglik néha milyen primitívek!
Látva Hermione dühös tekintetét, gyorsan bocsánatot kért.
- Gondolod, hogy Piton is használ ilyen ószert? – kérdezte végül.
- Óvszer, nem ószer, és gondolom, igen. Attól függ, mugli nővel jön össze, vagy boszorkánnyal. Ha mugli nővel, mégse hadonászhat előtte a varázspálcájával, varázsigét mormolva!
- Hát, ha a VARÁZSpálcájával nem is, a sima pálcájával azért tehet ezt-azt – vigyorgott Draco, élvezve, hogy a lányok elvörösödnek. Eddig egyikük sem gondolt konkrétan ARRA a testrészére professzoruknak.
A jókedv munka végéig megmaradt. Hermione majdnem hangosan felnevetett, amikor TÉNYLEG talált egy csomag óvszert, igaz, nem használtat (szerencsére). Inkább nem hívta fel rá barátai figyelmét, hanem gyorsan zsebre vágta.
oOo
Másnap reggel egy kicsit más szemmel fürkészte Pitont a reggeli alatt. Tényleg buknának rá a nők? Próbálta egy kívülálló szemével szemlélni a férfit, mintha most látná először, és arra a megállapításra jutott, hogy bár Piton nem túlzottan jóképű, de azért nem panaszkodhat, karakteres arca és arányos, karcsú testfelépítése van. Nem hízott el, mint sok kortársa, talán csak horgas orra zavaró, de még az is lehet szexis.
Draco észrevette a lány érdeklődését, de nem szólt semmit, csak gúnyosan elmosolyodott.
Délelőtt az emeleti nappali ablakából figyelte Harryt, mikor a szőke srác mellé ült. Legszívesebben vele beszélgetett, barátkozott, mert sok közös vonásukat fedezte fel az elmúlt rövid időszakban. Először könyvekről, tanulásról beszélgettek, míg észrevétlenül áttértek személyesebb témákra. Aznap Draco úgy döntött, szemtelenül kíváncsi lesz.
- Tetszik neked Piton?- kérdezte meg nyíltan a lánytól.
- Úgy nem, ne aggódj! – nevetett fel idegesen Hermione. – Csak most egy másik arcát ismerem meg, ami eddig rejtve maradt előttem, és ez felkeltette az érdeklődésemet. Ennyi.
- Akkor jó, mert úgy hallottam, ma este randevúja lesz, a Rend megbízásából. Hallgatóztam, amikor az igazgatóval beszéltek róla. El kell bűvölnie valami nőt, hogy információkat szedhessen ki belőle egy fontos halálfalóról.
- De ez gusztustalan! – húzta el a száját Hermione.
- Á, szerintem nem. Elviszi vacsorázni, és közben kutat az elméjében. Nem hinném, hogy csak azért gerincre vágná a nőt, hogy két csók között halálfalókról faggassa. Az persze más, ha tetszik neki… Odanézz, micsoda bomba nővel beszélget Potter! Ezt a mázlistát! – kiáltott fel hirtelen Draco, és az ablakra tapadt.
- Hol látod azt a nőt? – forgatta a fejét Hermione kutatva. – Én csak Harryt és a nevelőanyját látom. - Itt hirtelen elhallgatott, és újra Dracóra meredt, majd ki az ablakon. Elszörnyedt a képtelen gondolatra. – Csak nem Petunia Dursleyt érted jó nő alatt? – kérdezte döbbenten.
Következik: Draco vonzódása
Előző←…….→Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
