|
2. fejezet - Múlt
Hermione Granger nagy csattanással esett le a földre. Nem értette, mi történt. Hogyan került a Tiltott Rengeteg széléhez? És miért süt vakítóan a nap, ha már elmúlt este hat óra?
Ahogy körbenézett, több furcsaságot is észrevett. A fúriafűz sokkal kisebb volt, Hagrid háza kevésbé rozoga, és az udvar tele volt zsivajgó diákokkal, akik más stílusú egyenruhát hordtak, mint ami rajta volt.
Hermione nemhiába volt okos lány. Kicsit belegondolt, milyen főzetek fröccsentek rá a teremben, és máris sejtette, mi történhetett. Valószínűleg visszaugrott az időben. De mennyit?
Mikor négy fiút látott közeledni az erdő felé, óvatosan elbújt egy fa mögé.
- Láttátok Pipogyusz arcát az előbb? – nevetett egy fekete hajú fiú, aki Harryre emlékeztette a bujkáló lányt.
- Az azért nem volt semmi, ahogy bevarázsoltad a táskáját a tó közepébe - nevetett Pettigrew. Hermione közben ugyanis rájött, ki lehet ez a négy fiú. Könnyű volt beazonosítania őket. De jól hallja, miről beszélnek? Belevarázsolták valakinek a táskáját a tóba? Miért?
- A polip lehúzta a mélybe – nevetett Sirius. – Már csak úszva szedhetné ki, itt a varázslat már nem segít! Legalább víz éri azt a zsíros haját!
- Nem tud úszni – közölte Lupin. – Hisz tavaly is majdnem megfulladt, amikor James szarvas alakban megkergette, és beleesett a tóba!
Hermione elsápadt a borzalomtól. Ez a négy fiú abból űz sportot, hogy megalázzák Pitont? Nem véletlen, hogy a férfi ennyire utálta Siriust és Lupint… és persze Harryt, aki az apjára emlékeztette! És Harry tudta ezt. Tudnia kellett! Innen sejthette, hogy Pitonnak nem lehetett kellemes gyermekkora… Nem csoda, hogy az utóbbi időben kevésbé szájalt vele… Talán szégyelli, amit az apja tett annak idején!
A griffendéles fiúk még percekig beszélgetett, mielőtt bementek a kastélyba. Miután az udvar szinte kiürült, Hermione elosont a tó felé.
Jól sejtette: Piton ott gubbasztott a partján, egyedül, és a vizet nézte. Hasonlított arra a Pitonra, akit ő ismert: vékony volt, magas, sápadt, horgas orrú és fekete hosszú hajú. Csak jóval fiatalabb, és most kétségbeesett.
- Mit akarsz? – nézett Hermionéra, amikor az mellé lépett.
- Segíteni – közölte a lány kedvesen.
- Persze, én meg elhiszem – vágta hozzá gúnyosan a fiú. – Potterék küldtek, hogy gyönyörködj a vereségemben, igaz?
- Nem! És milyen vereség? Nem értem!
-Minden könyvem abban a táskában volt. Nincs pénzem újat venni. Hogy folytathatnám így a tanulmányaimat? Könyöradományon az iskolától? Kösz, abból nem kérek.
- Felhozom a táskádat. Csak szerezz varangydudvát, rendben? Itt várlak!
Piton szeme egy pillanatra felcsillant, de aztán lemondóan legyintett.
- Ez csak csapda lehet. Lesben állnak a szertár előtt, hogy feladhassanak, ha lopok. Abban reménykednek, hogy kicsapnak.
- Ez nem csapda! És különben is, mit veszíthetsz? Ha nem lesz meg a táskád, elmész magadtól. Ha elkapnak a szertárban, megbüntetnek. Nem mindegy neked, melyik következik be?
Piton csak bólintott, majd elsétált a kastély felé. Járásában még nyoma sem volt a később rá jellemző „vonulásnak”, inkább esetlenül ment, mint aki még nem tud mit kezdeni hirtelen megnyúlt testével.
Húsz perc múlva tért vissza.
- Tessék – nyomta a varangydudvát a lány kezébe.
- Elfordulnál, amíg levetkőzök?
- Levetkőzöl?!
- Ebben a ruhában nem lehet úszni.
- Oké – fordult el Piton, de Hermione legnagyobb meglepetésére kissé elvörösödve. Csak nem zavarba jött a nagy Perselus Piton?
Hermione levette ruháit, majd a szájába vette a varangydudvát és rágni kezdte. Óvatosan ereszkedett bele a hideg vízbe, majd lassan elmerült. Izgalmas érzés volt halként viselkednie, és belélegeznie a vizet.
A táskát a tó fenekén találta meg, a hínárba gabalyodva. Szerencsére a sellők békén hagyták, míg sikerült elvégeznie a feladatát. Mindössze egy sás karcolta végig az arcát.
A parton Piton még mindig a víznek háttal üldögélt, de sütött róla az idegesség, fesztültség.
- Megvan a táska – közölte vele a lány, miközben a partra mászott.
- És… és te jól vagy? – szólt hátra.
- Igen - válaszolta Hermione, miközben gyorsan megszárította magát és felöltözött. A fiú elé lépett, és szerényen közölte: - Szerencsére elég jó vagyok a bonyolult Reparókban. Egyszer a fürdőkádba ejtettem egy fontos könyvtári könyvet, akkor tanulmányoztam a témát. Kipakoljuk ide a földre a cuccaidat, és fél óra alatt rendbe szedem őket – ígérte.
- Vérzik az arcod – nyúlt felé a srác.
- Elvágta egy sás. Meggyógyítanád?
Piton örömmel viszonozta ilyen módon a lány segítségét, majd elkezdte kipakolni a könyveit. A több órás ázás következtében szörnyen néztek ki, de Hermione nem hazudott: rendbe hozta valamennyit.
- Még a táskádban hagytál valamit – figyelmeztette kedvesen a fiút. Piton megint elvörösödött erre.
- Az nem fontos – nézett félre.
- Ugyan már, vedd elő bátran, bármi is az! Szívesen megjavítom. Nem fogok megbotránkozni vagy nevetni, ígérem! – suttogta a fiúnak, aki erre zavartan elővett egy újságot, felismerhetetlen állapotban.
Miután Hermione megjavította, kiderült, hogy egy PlayVarázsló-féle újság akadt a keze közé, méghozzá a vulgárisabb fajtából. Színes varázsképein mozgó varázslók és boszorkányok tartottak bemutatót arról, mennyire élvezik az életet és egymás társaságát.
Piton vörös fejjel dugta a háta mögé az újságot.
- Ugyan már! – mosolygott rá Hermione. – Azt hiszed, nem láttam még ilyet? Harry és Ron is rendszeresen megveszik. Kölcsön szokták adni nekem is. Ja, különben Harry és Ron két barátom. Ők is tizenhét évesek. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, Perselus – mondta. Könnyen jött szájára a rettegett professzorának keresztneve, ő erre mégis megmerevedett.
- Engem mindenki Pitonnak hív – közölte a lánnyal. – Ki vagy te? Egyáltalán nem vagy ismerős.
Ez bizony fogas kérdés volt. Az igazat mégse mondhatta! Megváltoztatná a jövőt. Vagy lehet, hogy már meg is tette?
- Hermione vagyok. Nem járok a suliba, csak muszáj itt lennem egy darabig, míg nem tudok hazajutni. Ugye nem árulsz el senkinek?
- Rendben, úgyis tartozom neked. Van hol laknod?
- Hát, gondoltam, meghúzom magam itt, az erdő szélénél. Talán nem túl veszélyes.
- Oké. Kösz. Szia! – felelte a srác, és visszaszaladt a kastélyba. Hermione megütközve bámult utána. Sikerült meglepnie a fiatal Perselus Pitont, aki látszólag nem tud mit kezdeni egy lánnyal, aki kedves vele.
oOo
Az elkövetkező három napban folyamatosan vihar tombolt és szakadt az eső. Bekövetkezett a szeszélyes áprilisi időjárás, amivel Hermione nem számolt. Fázott, éhes volt, és érezte az erősödő lázat a testében, de nem tudott igazán száraz helyre húzódni. Tűrőképessége határát elérte, már azon gondolkodott, talán Hagridtól segítséget kérhetne.
Már az ájulás környékezte, amikor egy fekete csuklyás alakot látott cikázni a fák között, világító pálcáját maga előtt tartva.
- Hermione! – kiáltott többször hangosan.
A lánynak még volt ereje fényjelet küldeni keresőjének, aki Piton volt.
- Szent Merlin! – nézett a fiú idegesen az átázott, átfázott lányra. – Szarul nézel ki.
Piton ilyen szépen beszélt diákkorában? Akkor hol szedte össze azt a választékos modort, ami oly jellemző volt rá tanárként?
- Mit keresel itt? – kérdezte a lány vacogva a láztól.
- Téged. Beviszlek a kastélyba.
- Nem láthat meg senki – tiltakozott erőtlenül.
- Ezért hoztam ezt – mutatott egy köpenyt diadalittasan. – Kölcsönvettem egy szemétládától. Ez egy…
- Láthatatlanná tevő köpeny – fejezte be a lány helyette. – Köszönöm!
- Tudsz jönni? Sietnünk kéne! Ha elkapnak itt kint, megbüntetnek megint – morogta a fiú.
Hermione rutinosan a vállára terítette a köpenyt, majd közelebb húzta magához a fiút.
- Elférünk alatta mindketten! – magyarázta neki. Nem tiltakozott, hanem a köpeny alá bújt. Átkarolták egymás vállát, úgy botladoztak el a kastélyig.
- Most merre? – suttogta a lány.
- Becsempészlek a szobámba – jött a válasz.
- Saját szobád van? – lepődött meg Hermione. – Te vagy az iskolaelső fiú?
- Nem. Csak senki sem hajlandó egy szobában lakni velem – közölte nyugodtan Piton. Ez belefojtotta a lányba a szót.
- Ez borzasztó - suttogta megütközve.
- Persze. De sok előnye is van. Például, hogy most becsempészhetlek téged!
A pincében hideg volt, így azonnal feljebb állította a kandalló lángját, alighogy beléptek a szobába. A helyiség puritán volt, de rend és tisztaság uralkodott.
Piton gyorsan megszárította mindkettejüket, majd az ágyba parancsolta a lányt.
- Ruhástul bújj a takaró alá – utasította. Hermione levette cipőjét és engedelmeskedett. Fejében cikáztak a gondolatok. Alig tért vissza az időben, máris Piton ágyában fekszik. Ha ezt Ron tudná…
Piton üstöt vett elő, és az elkövetkező egy-két órában néma csöndben dolgozott. Hermione egy ideig érdeklődve figyelte, majd elnyomta az álom.
- Hermione! – szólongatta esetlenül a fiú, kezében egy pohárral. Amikor látta, hogy felébredt, a kezébe nyomta. – Idd meg ezt! Leviszi a lázad.
- Köszönöm, ó Bájitalok Mestere! – mosolygott rá a lány, mire a fiú elsápadt.
- Honnan tudod?
- Mit?
- Hogy Bájitalok Mestere akarok lenni! Ezt soha senkinek nem mondtam!
- Csak ráhibáztam! – nyugtatgatta a lány, és gyorsan inni kezdett.
- Te tényleg ennyire bízol bennem? – lepődött meg Piton. – Gondolkozás nélkül megittad, amit a kezedbe nyomtam!
- Azért egy tökéletesen elkészített lázcsillapítót még én is megismerek az illatáról! – mosolygott Hermione.
Fél óra múlva újra aludt, így Piton elment vacsorázni. A zsebében sikerült ételt csempésznie Hermionénak is, aki hálásan megevett mindent. Nem sokat ehetett az elmúlt három napban.
- Már bánom, hogy nem kerestelek meg hamarabb – szabadkozott. – De olyan titokzatos voltál, hogy szinte azt hittem, csak álmodtalak. Túl kedves voltál velem, így, ismeretlenül.
- Mindenkinek adni kell egy esélyt, nem gondolod? – nézett rá a lányt.
- Nos, bennem csalódni fogsz.
- Ezt hadd döntsem el én, jó?
- Jó.
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam.
oOo
Este Piton félszegen megköszörülte a torkát. A kandalló előtt üldögéltek, a földön.
- Maradj itt nálam éjszakára, jó? – mondta. – Nem kell félned tőlem.
- Oké – mosolygott Hermione. Ez a félszeg Perselus Piton kimondottan tetszett neki.
Piton a kezébe nyomott egy agyonhasznált, szürke, de tiszta törölközőt, és megmutatta a fürdőszoba ajtót. A lány el sem hitte, hogy van ilyen luxus Roxfortban: egy diáknak saját fürdőszoba! Kicsi volt és szűk, de a célnak megfelelt.
Gyorsan lezuhanyozott, és a ruháit is kitisztította. Erősen gondolkodott, hogy miben aludjon, de nem volt jobb ötlete: visszavette ruháit.
Kint a szobában meglepetés fogadta. Piton az ágyából két keskeny egyszemélyeset transzformált, amelyeket körülbelül egy méteres távolságra rakott le. Messzebb nem is tudta volna, hacsak át nem rendezi az egész szobát.
- Megfelel így? – kérdezte. – Valamiből csinálhatok paravánt is a két ágy közé, ha gondolod…
- Tökéletes így, köszönöm. Túl kedves vagy hozzám…
Piton ezen gúnyosan felnevetett. Amolyan megkeseredett nevetéssel.
- Ezt írásba adnád? Nem hinném, hogy valaha valaki mond még nekem ilyet!
Hermione válaszul felnevetett, és egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Édes vagy – közölte, majd ágyba bújt. Piton egy ideig zavartan téblábolt, majd zuhanyozni indult.
Hermione kihasználta az alkalmat, és megszabadult néhány ruhadarabtól, amit alváshoz feleslegesnek ítélt.
Piton negyed óra múlva szürke hálóingben jött be a szobába. Zavarban volt, de szerencsére újdonsült lakótársa illedelmesen nem nézett rá, míg be nem bújt a takaró alá. Mielőtt eloltotta volna a világítást, szeme megakadt egy szoknyán és egy blúzon a szék karfájára rakva. Ez egy kicsit meglódította fantáziáját, így pikáns lett az éjszakai álma.
oOo
Másnap reggel a fiú hamarabb felkelt, mint hogy Hermione felébredt volna. Amikor végre álmosan kinyitotta a szemét, egy szokatlanul kedves Piton mondta neki:
- Maradj ma a szobában, jó? Ebéd után tudok enni hozni, addig bírd ki valahogy. Inkább maradj ágyban és pihenj!
- Ok! Jó tanulást, és… vigyázz magadra!
Hermione délig azzal foglalkozott, hogy megpróbálta kiszámolni, mennyi bájital szóródhatott rá, és ez mennyi időt jelent a múltban. Pontos adatokat nem tudott produkálni, de az biztosnak látszott, hogy legalább két hónapig maradni fog. Azaz itt kell tanulnia a RAVASZ vizsgájára.
Ebéd után, amikor Piton felugrott az ennivalójával, elmélyült tanulásban találta.
- Este elmondhatnál nekem egy kicsit többet magadról – ajánlotta a lánynak, mielőtt visszasietett órára.
Este Hermione a kandalló elé ültette a fiút, akin egy-két zúzódás látszott.
- Mi történt?
- Semmi különös. Mugli módon verekedtem Potterrel. De ő rosszabbul járt.
- Megint megtámadott? De miért?
- Nem kell neki különösebb indok. De már nekem sem. Utáljuk egymást és kész. Most éppen azt akarta kiszedni belőlem, hogyan szereztem vissza a táskámat a tóból úgy, hogy mindenem sértetlen. De ne aggódj, sohasem fogja megtudni, hogy létezel. Csak azért bántana, mert… mert velem vagy.
Később rátértek Hermionéra is.
- Szóval, mit tudsz elmondani magadról? – kérdezte Piton. – Menekülsz valaki elől, azért bujkálsz?
- Nem egészen. De… de nagyon furcsa lesz, amit mondani fogok. Csak hallgass meg és higgy nekem, rendben?
- Rendben.
- Szóval… ugye tudod, hogy egyes bájitalok elvileg képesek embereket az időn át transzportálni? Nos, velem is valami ilyesmi történt. Most ugye 1978 van? A helyzet az, hogy én majd csak 1980-ban fogok megszületni. Húsz év múlva én is Roxfortba fogok járni végzősként. Egy bájital kísérletemben figyelmetlen voltam, így jöttem vissza az időben. Minimum két hónapot maradni fogok, aztán elmúlik a bájital hatása, ha… ha jól gondolom. Én… én ismerem a jövőt. A te jövődet, Dumbledore jövőjét és az ellenségeid jövőjét. De mindent titokban kell tartanom, nehogy befolyásoljak valamit. Ezért is bujkálok. Ha találkozom valakivel, akit később ismerni fogok, vagy teszek valamit, könnyen akaratlanul is befolyásolhatom a jövőt.
- Akkor te ismersz engem is, nem? Azt mondtad, ismered a jövőmet. Vagy csak annyira híres vagy hírhedt leszek, hogy onnan ismersz?
- Ismerlek. És ez baj. Befolyásolhatom a jövődet.
- De ugye… te nem vagy valamilyen rokonom? Lányom vagy hasonló… - vörösödött el a gondolatra.
- Nem – nevetett fel a lány a képtelen ötleten. – De ne kérdezz, nem mondhatom el a jövődet.
- Máris mondtál valamit. Ezek szerint húsz év múlva is élni fogok – gúnyolódott mosolyogva Piton.
Hermione megsemmisülten nézett rá. Igaza van. Jobban teszi, ha gyorsan témát vált, amíg nem késő.
- Tanulhatnánk együtt a RAVASZ vizsgákra. Mire visszamegyek, mehetek vizsgázni. Nem szeretném, ha valamiből nem teljesíteném az elvárásaimat! Tudod, van egy szigorú és gúnyos bájitaltanárom, aki igyekszik megkeseríteni minden pillanatomat órán…
oOo
Az elkövetkező napokban sokat tanultak együtt. Most már Hermione többször kiszökött a láthatatlanná tevő köpeny segítségével a pincéből, mindig Piton segítségével. Kellett a jelszókhoz és az ajtókhoz a közreműködése.
A szeme előtt folyt Piton és a tekergők állóháborúja. Hol az egyik, hol a másik félnek kedvezett a szerencse. Az ártatlanság is kérdéses volt néha: Pitont sem kellett félteni egy-egy átok kiszórásakor.
Április huszadikán elásta üzenetét Harrynek, és Piton lelkére kötötte, hogy húsz év múlva emlékezzen erre, ha szükséges.
Esténként élénk vitákat folytattak bájitalokról, varázslatokról. Hermione azt vette észre, hogy egyre jobban élvezi a fiú társaságát, aki sok mindenben hasonlított rá. Elalvás előtt néha azon gondolkodott, hogy a jövőbeni Pitonban is megvannak-e ezek a szeretnivaló tulajdonságok, vagy a keserű élet kiölt már belőle mindent az évek során.
Perselus ezalatt fokozatosan tanulta, milyen a barátság egy lánnyal: az udvariasságot, a lovagiasságot, a fesztelen beszélgetéseket és megannyi mást.
Hermione néha esténként elkísérte, amikor régi és kicsit rakoncátlankodó seprűjével kiosont a Tiltott Rengeteg egy tisztására, kviddicsfogásokat gyakorolni. Népszerűtlensége miatt esélye sem volt az elmúlt hét év alatt a Mardekár csapatába bekerülni, mégis lelkesen gyakorolt. A lány a tisztás szélén ülve nevetve figyelte, hogyan próbálja megülni a szüntelenül ellenkező seprűt.
Vidám esték voltak ezek. Hermione érezte, egyre jobban vonzódik a fiúhoz. Hamar rájött, hogy Pitonnak még sohasem volt barátnője, talán még nem is csókolózott.
Piton Hermionéval, bár elengedte magát, nem mert kezdeményezni semmit, ami egy picit is túlmutatna a szimpla barátságon. Jólesett neki, ha a lány néha a láthatatlanná tevő köpeny alatt megfogta a kezét, közel bújt hozzá, vagy ha örömében puszit nyomott az arcára. Magától nem tett ilyet, a lány növekvő bánatára.
Már május volt, mikor kint voltak a szabadban, és a négy griffendéles odalépett Pitonhoz kötözködni.
- Jössz pénteken a bálba, Pipogyusz? – kérdezte Sirius.
- Hogyan jönne? Nincs egy épeszű lány, aki elmenne vele – válaszolt a költői kérdésre James. – Miért nem hívod el az anyukádat, Pipogyusz?
Hermione keze ökölbe szorult a köpeny alatt. Még hogy Piton nem kell senkinek? Hisz itt van ő. Neki ő kell, nem ez a négy hülyegyerek! Majd megmutatja nekik!
- Tudsz táncolni? – kérdezte este a fiútól.
- Nem.
- Akkor megtanítalak. Gyere – hívta a szoba közepére lépve.
- Minek?
- Hogy pénteken táncolhassunk a bálban.
- Tessék? – lepődött meg. – Te bujkálsz, én meg nem megyek – közölte.
- Dehogynem! Ahogy én is. Tudom, hogy erre a bálra a hetedévesek külsős partnert is meghívhatnak. Nem akarsz elhívni?
- Szívesen meghívnálak, de ha látni fognak…
- Nem fognak. Elváltoztatom a külsőmet. Így csak egy ismeretlen lány leszek, akit soha senki nem lát viszont. De gyere már, táncoljunk!
Piton nem mert tovább tiltakozni. A lányhoz lépett, és lecövekelt előtte.
- Tedd a derekamra a kezedet – irányította Hermione, és kezdetét vette a táncoktatás.
oOo
Csütörtökön Hermione lemerészkedett Roxmortsba, ahol vett magának báli ruhát.
A pénteki napot szépítkezéssel és varázslással töltötte. Mire a konflisok előálltak, hogy a külsős vendégeket a kastélyba szállítsák, már sűrű és hosszú szőke haja, kék szeme és hófehér bőre volt. Direkt választotta a nagy kontrasztokat. Ruhája is fehér volt, mert tudta, Piton úgyis feketében lesz. Kitett magáért, és a fiú kedvéért nagyon gyönyörű nőt varázsolt magából, mintegy gyakorolva az átváltoztatástan RAVASZ vizsgájára is egyben.
Amikor befutottak a konflisok a kastély elé, szinte mindenki kint tolongott, bámészkodni. Legelöl azok álltak, akik a párjukra vártak. Hermione rögtön kiszúrta Pitont, aki idegesen topogott az újonnan érkezőket figyelve. Észrevette Siriusékat is, akik viszont nevetgélve Pitont figyelték, saját partnerükbe karolva. Jamesszel már Lily Evans volt. Hermione szíve egy pillanatra összeszorult: Harry vajon mit nem adna, ha most itt lehetne…
Mosolyogva lépett Piton elé, figyelve, hogy a tekergők le ne maradjanak a bemutatóról. A fiúra kacsintott, aki így már tudta, ő lesz a partnere. Hermione nem mutatta meg előre magát. Piton szája elnyílt az ámulattól, majd félénken egy szál vörös rózsát nyújtott a lány felé. Mosolyogva elvette, majd köszönetképpen szájon puszilta a meglepett fiút. Hallotta, ahogy Jamesék felhördültek ennek láttán. Piton és egy szőke szépség csókot vált az orruk előtt!
A rózsát a hajába tűzte, majd kézen fogva partnerével bevonultak a nagyterembe.
Az estét vidáman, jókedvűen, tánccal töltötték. Hermione sugárzó szépsége olyan hatással volt a környezetükre, hogy senki sem piszkálta őket az este folyamán. Sőt, Dumbledore igazgató még táncolni is felkérte a lányt, és végig nagyon kedves volt vele.
Hermionét magával ragadta az est hangulata, és a színészkedésre fogva úgy gondolta, többet is megengedhet most magának a fiúval szemben. Ha már a barátnőjét játssza, tovább is mehet néhány táncnál, nem?
Első lépésként egyik kezét lecsúsztatta a fiú fenekére. Piton meglepődött, de nem volt ideje reagálni, mert Hermione mosolyogva közölte vele:
- És most meg foglak csókolni!
Piton tiltakozásra vagy talán másra nyitotta volna a száját, de elkésett. Hermione a szájára hajolt, és gyengéden ajkai közé vette először a fiú alsó, majd felső ajkát. Gyengéden még bele is harapott. Piton megilletődöttnek tűnt, így nem ment nagyon tovább. Nyelvével végigsimította fogait, gyengéden bebocsátást kérve. A fiú kicsit ellazította állkapcsát, ami elég is volt ahhoz, hogy nyelvével beljebb hatoljon. Alig pár pillanatig időzött Piton szájában, és már visszavonulót is fújt. Néhány apró csókkal zárult felfedező körútja. Elégedett volt magával. Az első lépést megtette, jó volt, ráadásul a többi diák előtt is jobb színben tüntette fel Pitont. Nyíltan csókolózni a tanárok előtt! Ehhez másnak nem volt mersze, inkább elmentek „sétálni” a kertbe.
A bál után Hermione sikeresen lelógott a Roxmortsba tartó konflisról, és feltűnésmentesen magára terítette a láthatatlanná tevő köpenyt. Odaosont a kertben várakozó Pitonhoz, és óvatosan jelzett neki, mire a fiú visszaindult a szobájába. A lány követte.
- Csodálatos voltál – fordult felé már a szobában. – Mindenkit elkápráztattál. Engem is.
- Gondoltam, hogy a szőke szépség jelmez bejön – vigyorgott Hermione.
- Meglepődtem, amikor megcsókoltál – váltott nyíltan a fiú.
- Bocsánat, ha tolakodó voltam, de szükségét éreztem.
- A… a színdarabunk miatt? – kérdezte Piton.
- Igen, azért is. És szimplán kedvem is volt hozzá.
- Miért?
- Mert jó pasi vagy. Ez volt az első csókod?
- Igen.
- Nem ekkora nézőközönség előtt képzelted el, ugye? – mosolygott jóindulatúan Hermione, látva a fiú zavarát.
- Hát nem. De… örültem, hogy megtetted.
- Szeretnél még… izé… gyakorolni? – tette fel ártatlan tekintettel a provokatív kérdést a lány.
Piton még jobban zavarba jött, mégis határozottan bólintott. Hermione közelebb lépett hozzá, de a fiú szavai megállították.
- De előtte… visszaváltoznál Hermionévá?
A lány szíve majd kiugrott a helyéről. Piton csókolózni akar VELE, és nem a szőke szépséggel! Kell ennél több?
Pár perc alatt végzett a megfelelő varázsigékkel. Hajában megmaradt a rózsa, testén jól állt a hófehér ruha.
- Gyönyörű vagy – suttogta Piton, és most már ő kezdeményezte a csókot. De milyen csókot! Egyértelműen átvette az irányítást, és érzéki támadást indított a lány ellen. Először óvatosan, kutatva csókolt, majd egyre szenvedélyesebben fedezte fel a száját. Közben kezükkel egymást simogatták, ahol érték, egymás hajába túrtak. Mikor Piton keze óvatosan végigcsúszott a ruhán keresztül Hermione mellei fölött, a lány megálljt parancsolt.
- Lassítsunk, jó? – kérte kedvesen a fiút.
- Oké – mosolygott vissza Piton, és apró csókokkal borította be szemhéját, orrát és száját. – Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd – közölte még mindig mosolyogva. – Nem tudom, mi lesz velem, ha visszamész! – szomorodott el.
- A jövőben még találkozhatunk, nem?
- Ígéred?
- Ígérem. Húsz év múlva újra együtt fogunk táncolni és csókolózni!
- De én akkor már öreg leszek hozzád!
- Ezt majd én eldöntöm, oké? Most pedig légy szíves, csókolj meg újra!
oOo
A napok ezek után rekordgyorsan teltek. Úgy tűnt, a többiek a bál után kevésbé kötnek Pitonba, aki viszonzásul szintén nyugton maradt. Volt jobb dolga is, mint acsarkodni.
Közös tanulásaik még intenzívebbek lettek, ahogy vészesen közeledtek a vizsgák.
Piton egyáltalán nem tolakodott a lánynál. Reggelenként jó reggelt-puszi járt, míg esténként jó éjt-csókot váltottak egyre nagyobb intenzitással és szenvedéllyel, de a kezdeményezés mindig Hermionénál volt.
A fiú meglepődött, amikor tíz nappal a bál után, kilépve a fürdőből, a két ágyból egy lett.
Hermione zavartan nézett rá.
- Szeretnék hozzád bújva aludni. Lehet? – kérdezte. Piton válaszul magához ölelte. Olyan jó volt érezni a hozzájuk simuló meleg, puha, izgató másik testet! Hol Hermione aludt Piton mellkasára borulva, hol a fiú fészkelte be magát karjai közé… a kezek néha elkalandoztak, mégis olyan ártatlan volt az egész…
Egy éjszaka Hermionénak rémálma volt. Azt álmodta, hogy hirtelen visszarepül a jövőbe, Piton pedig nem emlékszik semmire a közös múltjukból, csak gúnyosan nevet kétségbeesett próbálkozásait látva.
Felébredve – nem törődve azzal, hogy hány óra van – remegve szerelme szájára vetette magát, és csak csókolta, csókolta…
- Jól vagy? – simogatta meg haját hálótársa.
- Most azonnal akarlak! – súgta neki a lány. – Ki tudja, mennyi időnk van még együtt!
Piton szeméből azonnal kiröppent az álom.
- Biztos vagy benne?
- Egészen biztos. Szeretlek! Nincs veszteni való időnk!
- Én is szeretlek, Hermione – csókolta vissza, majd lassan vetkőztetni kezdték egymást. Áhítattal fedezték fel egymás testét, mindent megízlelve, megérintve. Nem siettek, kiélveztek minden pillanatot. Hermione végigcsókolta Piton sima, és jeltelen alkarját, egy pillanatra meginogva. Úgy érezte, kötelessége megvédeni jövőbeli hibáitól, tévedéseitől, de végül mégis néma maradt. A jövőnek be kell következnie, és neki úgy kell Piton, ahogy van.
Első szeretkezésük kicsit esetlenre és fájdalmasra sikeredett, de Piton gyengéden lecsókolta arcáról a könnyeket. Nem kellett bele sok idő, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Hajnalig csak egymással foglalkoztak, így Piton végül kihagyta a reggelit a Nagyteremben, és álmosan ment órára. Ahogy délután visszatért utolsó órájáról, a RAVASZ-ra egyáltalán nem gondolva újra az ágyban kötöttek ki.
Hermione aznap éjjel tűnt el szerelmese karjaiból. Piton este a lányt ölelve aludt el, reggelre párnáját szorította magához. Hermione elment, húsz évre. Ez fájdalmas volt, nagyon fájdalmas. Talán pont ezért, RAVASZ vizsgái után beállt halálfalónak. Ami, lássuk be, hülye döntés volt.
Következik: Jövő?
Előző←…….→Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
