29. fejezet - 2. r�sz

- Sajn�lom – mondta minden sajn�lat n�lk�l Harry.

- Tartsd meg magadnak az �res szavaidat, Potter!

- Mes�ljen r�la – k�rte Harry, mikor a var�zsl� megint j�rk�lni kezdett. – Hogy h�vt�k?

- Aurora – v�laszolta lust�n. – Aurora Black. Egy �vvel alattam j�rt a mardek�rba. Az iskola ut�n �n bel�ptem a hal�lfal�k k�z�, nem sokkal k�s�bb pedig �sszeh�zasodtunk…

Piton t�relmetlen�l s�hajtott, de tov�bb besz�lt:

Harry �rtetlen�l n�zett r�.

Piton ekkor s�t�ten elmosolyodott �s �jra karba fonta a kez�t.

- M�g mindig nem �rtem – vallotta be Harry.

- Eml�kszel m�g r�, mit mondtam a k�t k�l�nf�le hal�lfal�r�l?

Gyorsan b�lintott.

Harry el�re d�lt �lt�ben, kez�vel a t�rd�re t�maszkodott, �gy figyelte Piton szavait.

Viszont � mindig �rdekl�d�tt a tehets�ges var�zsl�k �s boszork�nyok ut�n – term�szetesen az�rt, hogy a saj�t p�rtj�ra �ll�tsa �ket. Mesterien �rt a manipul�l�shoz �s mindig vonzotta a kih�v�s. Azt azonban tudta, hogy addig nem v�lhat olyan nagy hatalm� var�zsl�v�, mint Dumbledore, am�g nem kezd el tan�tani… Igen, tan�tani, Potter – tette hozz�, Harry k�tked� arckifejez�s�t l�tva.

- A tan�t�s a legnagyobb pr�b�ja a tud�snak – folytatta Piton. - Megtanulni valamit k�nny�, ha valaki tehets�ges �s szorgalmas… de tov�bbadni azt m�r sokkal nehezebb. A tan�t�s pr�b�ja az alkalmazkod�snak �s annak, hogy valamit vagy valakit form�ljunk, alak�tsunk – egy sz�val: alkossunk. �s ez fontos volt a S�t�t Nagy�rnak, de rajta k�v�l m�g sok m�s nagy var�zsl�nak. El�g, ha megn�zed Dumbledore-t, vagy Horatius Lumpsluckot… Mindannyian kerest�k a tehets�ges di�kokat – elt�r� okokb�l persze -, mert �ltaluk �k is t�bb� v�lhattak.

- Mi? – Harry azt hitte, rosszul hall. Az �desanyja �rdekelte Voldemortot? – De h�t � mugli sz�rmaz�s� volt…!

- Ennek nincs semmi jelent�s�ge – mondta Piton. – Tehets�ges boszork�ny volt, akiben a nagy�r megl�tta a lehet�s�get. Azonban, mint tudjuk, Lily Evans visszautas�totta �t…

-… h�romszor – fejezte be helyette Harry.

- Felaj�nlotta neki, hogy �letben hagyja �t… - mondta csendesen Harry. – Ha �tad neki engem… H�t ez�rt akarta �letben hagyni…!

Harry egy percig m�g csendben �lt az �gyon �s megpr�b�lta elk�pzelni, hogyan akarta Voldemort maga mell� �ll�tani az �desanyj�t. Azt m�r k�nnyebben elk�pzelte, hogy Lily milyen v�laszokat adhatott, azok alapj�n, amit Piton mereng�j�ben l�tott, meg amit Lumpsluck professzor mes�lt neki r�la – aki szint�n t�bbsz�r hangoztatta a v�lem�ny�t, hogy Lilynek az � h�z�ba kellett volna ker�lnie.

Harry nem akart tov�bb ezen t�prengeni, visszaford�totta figyelm�t Piton fel�.

A var�zsl� nem t�relmetlenkedett, csak karba fonta a kez�t �s fekete szemeivel Harryre n�zett.

Harry gyorsan b�lintott. Piton tov�bb besz�lt.

A nagy�r tan�t�s�ban azonban sokkal t�bb szerepelt, mint arra sz�m�tottam – mint arra b�rmelyik tan�tv�nya sz�m�tott. Azt mondta, hogy szabaduljunk meg a szeretteinkt�l, mert csak gyeng�tenek, sebezhet�v� tesznek minket. Nekem azonban eszem �g�ban nem volt elszakadni Auror�t�l, akit gyerekkorom �ta szerettem �s a Roxfort ut�n elvettem feles�g�l. Ez�rt azt�n, mikor a nagy�r r�j�tt, hogy Aurora �s k�ztem m�g a bar�ts�gn�l is szorosabb k�tel�k van, �gy d�nt�tt, hogy a „saj�t �rdekemben” megszabad�t t�le.

Piton f�lrehajtott fejjel v�laszolt.

Harry a homlok�t r�ncolta.

- Tal�n �gy gondolta, hogy akkor r�gt�n ki is t�lt�m a d�h�met Aurora gyilkosain �s meg�l�m �ket – vonta meg a v�ll�t Piton. – Ak�rhogy is, nem �gy t�rt�nt, ahogy v�rta. Nem volt alkalmam meg�lni �ket… megtette helyettem Mordon. – mondta ki fogcsikorgatva az �reg auror nev�t.

Harrynek egyszerre beugrott, mit mes�lt R�mszem Mordon Piton letart�ztat�s�r�l. N�gy hal�lfal� halt meg akkor �s elkapt�k Valter Wildungot is.

Piton b�lintott.

- H�rom. – jav�totta ki Piton. – Aurora nem volt tagja a hal�lfal�knak, de a Black csal�d tagjak�nt k�zel �llt hozz�juk. �s nem mindegyik hal�lfal� volt a t�mad�nk. Az egyik�k – Traversnek h�vt�k – �gy hiszem, ugyan�gy seg�tett Auror�nak a horcruxok keres�s�ben, mint Regulus Black.

Harry kezdte �rteni a t�rt�nteket.

- Sz�val a feles�ge volt az, aki r�j�tt, hogy Vo, m�rmint Tudjaki feldarabolta a lelk�t?

- De hogy-hogy nem avatta be mag�t? – k�rdezte Harry.

- Pont amiatt, aki akkor voltam – v�laszolta halkan. – Egy h� hal�lfal�, aki itta a mestere szavait. Tudtam, milyen sokra vihetem �t szolg�lva �s nem vettem �szre, amit Aurora igen. Hogy ha nem �ll�tj�k le a S�t�t Nagyurat, el�bb vagy ut�bb olyann� v�lok, mint �. Meg akart menteni engem. �s ez jobban siker�lt neki, mint arra sz�m�tani mert volna. Csakhogy ehhez az kellett, hogy � meghaljon a szemem l�tt�ra. Ma annyira gy�l�l�m a Nagyurat, amennyire tal�n csak te vagy k�pes…

Piton elhallgatott �s n�m�n n�zett Harryre. Odakint vil�g�tott a fogy� hold, de lassan felh�k gy�lekeztek az �gen, m�g nagyobb s�t�ts�gbe vonva a t�jat. A gyeng�lked� cs�ndj�t csak nagy ritk�n t�rte meg a baglyok huhog�sa, t�csk�k ciripel�se.

Harry elgondolkozott a halottakon �s visszaeml�kezett a festm�ny szavaira. Nevet�sen felhorkantott, mikor r�j�tt, hogy a professzor megint nem mondott el neki mindent.

- Semmi – sietett a v�lasszal Harry. – Csak az jutott eszembe, hogy mit mondott az �t�ll�s�r�l Dumbledore. Azt mondta, hogy Tudjaki mag�ra usz�totta az embereit, hogy l�ssa, maga mennyire er�s.

- �s tal�n nem ez t�rt�nt? – k�rdezte.

- Pontosan err�l van sz� – fejtette ki Piton b�vebben. – Tudni akarta, mennyire vagyok er�s. Vajon el�g er�s vagyok, hogy kib�rjam, ha meg�li a feles�gemet? A v�lasz pedig nem. De � ezt nem tudja… � gyenges�gnek tartja azt, ha valaki egy m�sik ember hal�la miatt feladja az �let�t. Csakhogy ez a gyenges�g puszt�totta el �t is… - hunyorgott Harryre.

Harrynek r� kellett d�bbennie, hogy Piton igazat mondott. T�nyleg megfizette ugyanazt az �rat, amit �, Harry. � is elvesztett mindent, egy teljes �letet �s att�l kezdve minden Voldemortr�l sz�lt. Mindkettej�ket ugyanaz a bossz�v�gy hajtja, ugyan�gy �leteket k�vetelt egy-egy meggondolatlan cselekedet�k, s b�rmennyire is viszolygott a gondolatt�l, emiatt igenis hasonl�tanak egym�sra, ahogyan Hermione mondta.

Piton lassan b�logatott.

- Ahogyan Granger �s Weasley – v�laszolta, s erre Harry felkapta a fej�t.

- Granger kisasszony a Black h�zban meg a miniszt�riumi nyilv�ntart�sban nyomozgatva r�j�tt, hogy kik lehettek a t�rsai Regulus Blacknek. Nem sok�ig tartott, hogy eljusson Auror�ig, rajta kereszt�l pedig hozz�m. De ezzel egy�tt azt is sajn�lattal k�zl�m, hogy az ismeretlen horcruxhoz egyetlen l�p�ssel sem vagyunk k�zelebb! – r�tta meg �jra Harryt, aki azonban gyorsan m�sra terelte a besz�lget�st.

- Igen – felelte �s �jb�l elgondolkozva v�gigsim�tott az ajkain. – Aurora egy �jszaka Regulusszal �ll�tott haza, aki borzalmas �llapotban volt. Egyfolyt�ban ord�tozott a testv�r�r�l, hogy bocs�sson meg neki.

- Term�szetesen azt, hogy a sz�lei kedv��rt be�llt a hal�lfal�k k�z�. Nem sokan voltak, akik k�vett�k volna a p�ld�j�t abban az id�ben. A S�t�t Nagy�r ereje telj�ben volt eg�szen addig a pillanatig, am�g v�get nem vetett�l a hatalm�nak. Amennyire vissza tudok eml�kezni, egyed�l h�rman voltak, akik �szint�n megb�nt�k, hogy k�vett�k �t. Regulus Black, Travers �s �n.

- Igor Karkarov egy sz�nalmas �t�d�tt volt. Eml�kszem r�, milyen buzg�n hangoztatta a s�rv�r�ek �s muglik eltipr�s�t, de mihelyt a tettekre ker�lt a sor, meghuny�szkodott.

- �s azt�n mi lett Regulusszal? – t�rt vissza a besz�lget�s fonal�hoz.

- � itta ki a med�lt v�d� b�jitalt, ami valamilyen m�don k�nozta az elm�j�t – magyar�zta Piton. – Olyan volt, mintha egy mumus �l�sk�dne rajta, csak sokkal er�sebb volt ann�l. De siker�lt meggy�gy�tanom n�h�ny f�zettel.

- Abb�l, amit mondt�l – foglalta �ssze a var�zsl� -, arra gondolok, hogy meggy�zte Auror�t, hadd v�llalja mag�ra a horcrux ellop�s�t �s elpuszt�t�s�t. Tal�n v�deni akarta ezzel az unokatestv�r�t, nem tudom. Val�sz�n�leg ez�rt is �rta meg azt a levelet, amit elrejtett a hamis med�lban. A hocrux-szal azt�n visszament a sz�lei h�z�ba, de miel�tt elpuszt�thatta volna, megjelentek a hal�lfal�k.

- Nem vagyok benne biztos… - gondolkozott Piton. – Mint mondtam, csak tal�lgathatok a t�rt�ntekr�l, de lehet, hogy nem is akart�k r�gt�n elpuszt�tani. Tal�n �t akarta adni Dumbledore professzornak. De mint tudjuk, ez nem siker�lt. A hal�lfal�k �pp akkor t�rtek r� �s meg�lt�k.

- Mi t�rt�nt Ronnal �s Hermion�val? – k�rdezte t�le, hogy m�sra terelje a figyelm�t. - Tal�lkozott vel�k, ugye?

- Milyen feladatot? – k�rdezte gyanakodva Harry.

- Sz�val �k is tudj�k, amit nekem mondott el?

- Megtenn�, hogy beavat m�g valakit? – n�zett r� rem�nykedve. – Mondja el Ginny Weasleynek. � is tudna se…

Harry nem sz�m�tott erre. Azt hitte, hosszan gy�zk�dnie kell, hogy mondjon el mindent Ginnynek. Tudta, hogy Pitont nem k�ti esk�, ami miatt titkol�znia kellene, � az egyetlen, aki besz�lhet az �sszeesk�v�sr�l.

Harry ezzel egyet �rtett.

- Nem volt r� alkalmam – vallotta be a var�zsl�. – De amint ad�dik olyan helyzet, amiben nem der�l ki, hogy ki �s mi�rt �lte meg, �gy elint�zem.

Piton horkantott.

- �s ha tal�l valami kib�v�t?

- �s mi lett mag�val? Maga m�g az Els�? – igyekezett megtudni min�l t�bb r�szletet a h�tt�rben foly� esem�nyekr�l.

- �s akkor ki most az Els�?

- Nem tudom. Nem is biztos, hogy van. Nem mindig emel valakit a t�bbiek f�l�…

- Potter, indulnom kell, a t�bbit megbesz�lj�k a k�vetkez� tal�lkoz�sunkkor – sz�lt. - Lehet, hogy v�ltoztatnunk kell a feladataink sorrendj�n, de err�l majd m�skor besz�ln�k.

- Addig is itt van ez… - ledobta Harry �gy�ra a p�nz�rm�t. – Ha tal�lkoznunk kell, �zenek ezen kereszt�l… - �s m�r indult is.

- M�g egy k�rd�sem lenne - �ll�totta meg Harry a var�zsl�t, mikor hirtelen esz�be jutott, mit �g�rt Susannak.

- �rdekelne, hogy ki �lte meg Amelia Bones-t. �s hogy mi�rt…

- Tudom�som szerint a S�t�t Nagy�r v�gzett vele, szem�lyesen.

Piton b�lintott.

- Annyit tudok r�la, amennyit a nagy�r k�z�lt vel�nk – magyar�zta Piton. - Madam Bones r�j�tt a b�v�hely�re �s majdnem leleplezte az aurorok el�tt. Tal�n nem tudod Potter, de a nagy�r Sz�zf�l�-f�zet seg�ts�g�vel rejt�zik el a muglik k�z�tt. Mindig m�snak az alakj�t �lti mag�ra.

Piton a fej�t cs�v�lta.

- Viszl�t – mondta a f�rfi �s sarkon fordult.