27. fejezet - 2. r�sz

- Tegnap nem aludtam valami sokat… - motyogta Harry, majd lassan eljutottak agy�ig Neville szavai �s az is tudatosult benne, hogy egyed�l fekszik az �gyban. Ginny megint kor�n kel� kedv�ben volt.

Neville lehuppant Ron �resen hagyott �gy�ra.

- Micsoda? – h�rd�lt fel Harry �s fel�lt az �gyban. – Honnan tudod?

- A h�ziman�k mondt�k – mondta Neville. - Susie-val meg Lun�val eg�sz este kerest�k azt a k�pet, azt�n belebotlottunk n�h�ny takar�t� man�ba a holl�h�t torny�ba vezet� l�pcs�n�l. Azok mondt�k.

- Mit mondtak, mikor dobt�k ki a k�pet?

- �s mi�rt? Mondt�k, hogy mi�rt? – faggatta tov�bb Harry s k�zben felkapta p�lc�j�t az �jjeli szekr�nyr�l.

- Nem. Pedig k�rdezt�k, elhiheted. Annyit mondtak, hogy megtiltott�k nekik, hogy besz�ljenek err�l. Az egyik tan�r utas�totta �ket.

Harry elgondolkozva h�mm�g�tt, s k�zben p�lc�j�val a t�rk�pre koppintott. Azon megjelentek a pici tintafoltok �s form�ba rendez�dtek.

K�t dolgon j�rt egyszerre az esze. Az els� az volt, hogy melyik tan�r adhatott utas�t�st a t�rk�p kidob�s�ra – nyilv�n olyasvalaki volt, aki Voldemort h�ve vagy Voldemort ir�ny�totta �t. Harry elrakt�rozta agy�ban az �tletet, hogy felh�vja McGalagony figyelm�t, mennyivel biztons�gosabb lenne, ha a tan�rok nem adhatn�nak �nk�nt parancsokat az iskola �trendez�s�re.

A m�sik dolog, ami foglalkoztatta, pedig az volt, hogy nyomon k�vesse az aurorokat az iskola ter�let�n. Ha nem Fleur kergette az �r�letbe Flitwicket, akkor csakis valamelyik auror lehetett az.

Ledobta a t�rk�pet az �gyra �s kir�ngatta gy�r�tt, feh�r p�l�j�t a l�d�ja m�ly�r�l, majd felvette �s �jra Neville-hez fordult.

- Ha kidobt�k, akkor k�r�l kell n�zn�nk a Sz�ks�g Szob�j�ban – mondta Harry. – Biztos oda dugt�k el…

- Igen ott – v�laszolta Harry. - Van egy olyan elrendez�se, ami egy lomt�rra hasonl�t. A man�k ott szokt�k eldugni a t�r�tt, meg haszn�lhatatlan holmikat.

- Sz�lok a l�nyoknak – jelentette be Neville. – M�ris mehet�nk.

Rose Montgomery.

- Harry? – sz�lt Neville, mikor l�tta, hogy Harry meg�llt az �lt�zk�d�s k�zben �s tal�rja hanyagul l�g bal fel�n.

- Mindj�rt megyek �n is, Neville… - sz�lt Harry, miut�n felocs�dott �s most idegesen kapkodta mag�ra a ruh�j�t. – Csak el�bb m�g van egy kis dolgom…

- Mi a Sz�ks�g Szob�j�ban lesz�nk – mondta Neville, Harry pedig futt�ban b�lintott �s rohant ki a szob�b�l.

Le�rt a f�ldszintre �s a pince fel� vezet� l�pcs�t vette c�lba egy �tr�vid�t�s�rt. Elhaladt a sz�ke sz�ps�g portr�ja mellett, akinek most Sir Cadogan �pp egy szerelmes verset olvasott fel egy piros k�nyvecsk�b�l (- Dr�ga �des hajnalk�m! Sz�p vagy, mint a r�zsasz�l… - szavalta a lovag nagy buzg�n, a sz�ke l�ny pedig mosolyogva b�mult le r� a szok�sos k�falon �ld�g�lve), majd v�gigrohant a folyos�n, fel egy csigal�pcs�n �s ki a kast�lyparkba.

Id�r�l id�re r�pillantott a Tekerg�k T�rk�p�re, amit �t k�zben is a kez�ben szorongatott �s minden alkalommal hevesen dobbant a sz�ve, mikor l�tta, hogy Rose Evans m�g mindig ott van.

A s�r k�rny�ke megv�ltozott a temet�s �ta. Sz�pen elegyengetett gyepsz�nyeg vette k�rbe �s egy vadonat�j padot �ll�tottak el�, ahogy n�h�ny m�sik m�eml�knek is beill� s�r el�tt is �llt egy-egy. Harry l�legzete elakadt, mikor megpillantotta a padon �ld�g�l� �ttetsz� szellemalakot. A nagymam�ja most t�nyleg �gy n�zett ki, ahogyan hal�lakor festhetett: egy szomor� arc�, negyven �v k�r�li n� fogadta. Hossz� haja, mely egykor barna volt, most s�padtan csillogott, ak�rcsak szeme �s mugli ruh�ja.

Rose szelleme �szrevette a fi�t, aki dermedten �llt p�r l�p�sre t�le.

Harry sz�ja kisz�radt, ez�rt el�bb megk�sz�r�lte a tork�t, csak azt�n v�laszolt.

- �, �rtem… �gas, Holds�p… �s F�regfark �s… ���…

- Igen, persze… – motyogta a szellem, s Harrynek felt�nt, hangja mennyivel tiszt�bban cseng, mint a Lelkek Term�nek g�mbj�be z�rva. M�r-m�r term�szetes emberi hangnak t�nt.

Harry nagyot nyelt, miel�tt v�laszolt volna.

- Azt hittem Black �rulta el �ket – futott r�ncba a szellem homloka.

- Mindenki azt hitte, de nem – v�laszolta.

- � a F�nix Rendje tagja. Ki tudja, hol van �pp most? – vonta meg nevetve a v�ll�t Harry �s � is elmosolyodott.

- Nem nagyon ismertem �ket – jegyezte meg a szellem. – P�rszor tal�lkoztam csak vel�k – �desap�ddal persze sokkal t�bbsz�r… de az esk�v�j�k�n m�r nem tudtam ott lenni.

- Beteg voltam – v�laszolta k�nnyed�n a nagymam�ja. – Lily el akarta halasztani az esk�v�t, de anyai szigorral r�parancsoltam, hogy miattam ne tegye. Neh�z volt meggy�zni, nekem elhiheted.

Azt�n jobban lettem valamivel �s kiengedtek a k�rh�zb�l. M�g l�ttalak eg�szen pici korodban, de addigra �jra visszaestem a betegs�gbe – mes�lt tov�bb a szellem. – Lily el akart vinni a Szent Mung�ba, de h�t �n is �pp olyan makacs voltam, mint �. Elv�gre t�lem tanulta! – nevetett fel. Harry halv�nyan mosolygott.

- Igen, ilyen voltam. A szellemek megv�laszthatj�k, hogyan akarnak kin�zni – magyar�zta.

- Az�rt j�ttem ide, hogy megn�zzem �t – meredt a s�rra a szellem. – K�l�n�s, igaz?

- Egy halott j�n gy�szolni egy m�sik halottat – magyar�zta meg Rose.

Meglepet�s�re Rose megvet�en horkantott.

- Tudom, hogy nem… - szabadkozott Harry. – �n csak nem hiszem, hogy ez olyan lenne, mint a hal�l.

- H�t… - bizonytalanodott el Harry. – Olyan k�bor l�leknek…

- �n azt�n nem k�boroltam semerre! – mondta a szellem. – El voltam a kis t�k�rvil�gomban, ahol minden sz�p volt �s v�ltozatlan. M�g t�rsas�gom is volt. Igaz, csak aff�le f�lemberek, de h�t nem v�logathattam.

- Mikor Muriel elhozott titeket a terembe, ut�na m�g bej�tt n�h�nyszor hozz�m. Nagyvonalakban elmondta mi t�rt�nt. Eg�szen onnan, hogy Voldemort visszaj�tt az orsz�gba. – n�zett Harryre jelent�s�gteljesen. – Elmondta a pletyk�kat, amik r�lad terjengenek.

Rose-t �rdekelte ez a t�ma, k�v�ncsian figyelt Harryre.

Harry feln�zett r�.

- �lt�l m�r valaha? – faggatta tov�bb a nagymam�ja.

Nem tudta biztosan, m�rt mondta ezt. � maga is tudta, hogy pillanatnyi tombol� d�he ellen�re sem lett volna k�pes meg�lni senkit. Lupin jutott az esz�be, aki szerint a gyilkol�s nem az � feladata, b�rmit is mondjon a j�slat.

Sok�ig csendben �ltek egym�s mellett. A felh�k m�g� b�jt nap f�nye kicsit er�s�d�tt, ahogy egyre feljebb k�szott a kast�ly m�g�tt.

R�n�zett a szellemre. Az ugyanolyan nyugalommal �lt mellette, s tal�n benne is hasonl� �rzelmek d�lhattak, b�r ezt nehezebb volt meg�llap�tani, mint a Lelkek Term�ben, ahol a csillagocsk�k jelezt�k a hangulatv�ltoz�sokat.

- Hogyan �rezted magad, mikor tal�lkoztunk? – k�rdezte.

- Nem olyan volt, mint mikor Siriust ismertem meg… - vallotta be. – Ink�bb… ink�bb olyan volt, mint mikor l�ttam a sz�leimet Edevis t�kr�ben.

- Ez az eg�sz dolog… h�t… - Harry h�pogott, majd lecsapta a kez�t a t�rd�re.

- Olyan bonyolult ez az eg�sz. Igaz�b�l mi – mi mindannyian – egy csal�d voltunk valamikor… minden var�zsl� �s sok mugli. Azt�n minden �sszezavarodott Voldemort miatt. – Harry feln�zett a nagymam�j�ra. – J� lenne tiszt�bban l�tni a dolgokat. De amikor azt hiszem, minden letisztult, �jra zavaross� v�lik.

- Nem, dehogy! – tiltakozott r�gt�n Harry, de Rose f�rk�sz� szemei l�tt�n meggondolta mag�t. – Igen.

- Megteszel nekem valamit, Harry? – k�rdezte a szellem. - K�rlek tedd meg, amit � nem tudott – mutatott �ttetsz� kez�vel a h�feh�r s�rra. – K�rlek t�rd �ssze a nyakl�ncomat.

- Nem… ezt nem k�rheti…

- L�ttad meghalni Siriust, igaz? �s �n k�zel sem �llok hozz�d olyan k�zel, mint �, ebben biztos vagyok.

- Hogyan akarod meg�lni Voldemortot, ha m�g egy halottat sem tudsz elengedni?

- �n m�r meghaltam, Harry…

A szellem megint nevetett.

Harry lehorgasztotta a fej�t. Rose v�rakozva n�zett r�, de mikor l�tta, hogy nem tud mit mondani, megfogalmazta helyette �:

- Nem akarsz elveszteni m�g valakit. – jelentette ki Rose.

Eml�kezett r�, mit mes�lt Muriel n�ni, miel�tt elvitte �ket a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra. Rose az�rt kereste fel �t sok �ve, hogy megszabad�tsa ebb�l az �llapotb�l. �s most Harrynek lehet�s�ge van r�, hogy seg�tsen rajta. De m�rt �pp neki jutott ez a feladat?

- Nem tudom, Harry – v�laszolta �szint�n Rose. – Ez a hal�l l�nyege. Nem tudjuk mi v�r r�nk a t�loldalon.

Azt�n lehajolt hozz�:

- Harry, te nem tudhatod, milyen szellemnek lenni. Senki �l� nem tudhatja. Ez teljesen m�s, mint az �let. Sokan visszacsin�ln�k a d�nt�s�ket �s ink�bb tov�bb menn�nek, de �k nem tehetik. Nekem van r� es�lyem. Mondd, megadod nekem ezt az es�lyt?

- Musz�j most? Pont most? – ny�gte ki a k�rd�st �s nem t�r�d�tt vele, milyen gyerekesen hangzik.

A nagymam�ja vissza�lt mell� a padra �s �t�lelte. Harry t�l m�lyre mer�lt saj�t �rzelmeiben ahhoz, hogy felismerje az �let igazi jel�t ebben az �rint�sben: a melegs�get a dermeszt� hideg helyett.

Harry leeresztette a kez�t �s r�n�zett.

- Egyezz�nk meg, Harry! – javasolta a szellem.

- K�ztetek maradok, am�g Voldemort is itt van. Ha neki v�ge, akkor foglak megk�rni r� megint.

- Hov� fog menni?

- Biztos, hogy ezt akarja?

�gy �llt el�tte, mint egy norm�lis ember. Mugli cip�be b�jtatott l�ba a f�ld�n nyugodott, b�r a f�sz�lak nem hajoltak meg alatta. Ruh�j�t sem f�jta a sz�l, haja sem lebbent, csak �llt �s Harryre mosolygott. � nem tudott mosolyogni.

Harry szomor�an n�zett ut�na, ahogy ellebegett a s�rok k�zt, majd ki�rt a napf�nyre – ekkor pedig elt�nt a szeme el�l. Olyan �rz�se volt, mint amikor az ember nem v�gezte el a k�teless�g�t, hogy saj�t mag�nak jobb legyen, de �pp emiatt lesz neh�z a sz�ve.

- M�rt l�gatod az orrod? – k�v�ncsiskodott a festm�ny, de Harry megr�zta a fej�t �s sz� n�lk�l bem�szott a felt�rul� portr�-lyukon.

Azonban Neville �s Ginny ott �ltek a klubhelys�g m�sik sark�ban, a fi� l�b�n�l egy festm�nnyel.

Harry csak egy pillant�st vetett a festm�nyre - sz�m�ra ez volt az utols� csepp a poh�rban ezen az �tkozott napon. D�h�ben akkor�t ord�tott, hogy a klubhelys�gben mindenki ijedten rebbent sz�t, f�k�nt a h�rom griffend�les els�s, akik leplezetlen�l b�mult�k minden mozdulat�t, mi�ta bel�pett a lyukon.