26. fejezet - 2. r�sz

- Harry! – ki�ltott fel d�bbenten Hagrid.

- Oh, bocs�nat, Flitwick professzor… - d�rm�gte Hagrid, de a szem�t nem vette le Harryr�l, aki boldogan mosolygott az �ri�sra.

Hagrid letette a t�lc�t a kis asztalk�ra, majd nagy l�ptekkel Harryhez cammogott, meg�lelte �s megszorongatta, hogy szinte ropogtak a fi� csontjai.

- Mert csak most �rkeztem – szabadkozott Harry �s megmassz�rozta a v�ll�t. – M�g csak Ginnyvel tal�lkoztam…

Harry megint elv�r�s�d�tt, Ginny pedig gyorsan megigaz�totta �sszegy�r�d�tt tal�rj�t �s felcs�szott szokny�j�t.

- Na, pedig m�r azt hittem, teljesen megfeledkezt�l r�lam – mosolygott Hagrid.

Harry �s Ginny �r�mmel nyugt�zt�k, hogy a vad�r nem �rtette Flitwick c�lz�s�t. A professzor megcs�v�lta a fej�t �s felsz�rt a vill�j�ra egy sz�p szelet paradicsomot.

- Se te, se Ron, se Hermione… - folytatta Hagrid. – T�l csendesek n�lk�letek a roxforti h�tk�znapok. Ginnyt�l hallok csak fel�letek – n�zett a l�nyra a vad�r.

- Megjegyzem, Ginny be tudta sz�rni az �rarendj�be a legend�s l�nyek gondoz�s�t – k�ld�tt egy �jabb mosolyt Hagrid a l�ny fel�. Ginny vigyorogva felmutatta a h�velykujj�t.

- J�l van, na, csak megjegyeztem… - d�rm�gte. – Igaz, ami igaz, Ginny az egyetlen tan�tv�nyom a hatodikosok k�z�l.

Hagrid b�logatott.

- Akkor mire k�lt�d a fizet�sed? – csod�lkozott Harry.

- H�t ���… iz�… azt csak �gy gy�jt�getem, tudod… Tudod, olyan… nyugd�jalapnak…

Flitwick lassan befejezte a reggelit, Hagrid pedig felkapta a t�lc�t.

Ginny felpattant az �gyr�l, mintha bolha cs�pte volna meg.

- Nem, nem… Menj csak, Hagrid, megleszek…

- Viszl�t, professzor – k�sz�nt el Harry.

- Nek�nk mindig maga lesz a b�b�jtan professzora! – mondta Ginny, majd Hagrid kinyitotta az ajt�t, k�r�ln�zett odakint �s mindh�rman elhagyt�k a Sz�ks�g Szob�j�t.

- Szeg�ny Flitwick professzor – hajtogatta a fej�t.

- Az�ta, hogy bujk�lnia kell – v�laszolta Hagrid. – Nem j�l viseli. Nem is csod�lom. T�bb mint hatvan �vig tan�totta di�kok nemzed�keit, most meg �sszeesk�v�ssel v�dolj�k…

- Megvan a j�l kital�lt kis mes�j�k – b�lintott s�t�ten Hagrid. – Azzal v�dolj�k, hogy � helyezte el itt azokat a p�nc�lokat… hogy � usz�totta r� a gyerekekre! Micsoda s�letlens�g! Mindezt csak az�rt, mert az anyja kobold volt.

- De – helyeselt Hagrid. – Csak h�t f�l �let�ben ez volt az otthona, ak�rcsak nekem – b�k�tt a saj�t mellkas�ra Hagrid. – �s ezek ut�n csak �gy elmenek�lni... �n se mentem messze, mikor az a banya Umbridge ki�ld�z�tt innen.

- Egy�bk�nt ki most a holl�h�t feje? – fordult Hagridhoz �s Ginnyhez.

Harry bossz�san h�mm�g�tt. Hirtelen indulatt�l arra gondolt, milyen gy�v�k egyesek. Mer�nyletek t�rt�nnek �s m�ris mindenki azt hiszi, hogy � is c�lpont! Harry nevets�gesnek tartotta a f�lelm�ket. Otthon m�g nagyobb vesz�lyben vannak, mint az iskol�ban. A h�lye sz�leik azt hiszik, meg tudj�k v�deni �ket Voldemorttal szemben… - f�st�lg�tt mag�ban.

- Akkor j� l�-�pol�st, Hagrid – k�sz�nt el Ginny.

Miut�n Hagrid k�zel h�rom m�teres alakja elt�volodott az erd� ir�ny�ba, Harry megfordult �s ledobta mag�t az egyik far�nkre, amit a tavasszal a parkban lust�lkod� di�kok padnak szoktak haszn�lni – a kisebbek pedig gyakran pr�b�lgatt�k rajta lebegtet� b�b�jukat, amit egy�bk�nt Frics �s a tan�ri kar kifejezetten tiltott.

- Nem veszi �szre senki? – sz�lalt meg csendesen Harry �s a fej�t megt�masztotta az �kl�vel.

- Nem l�tja senki, hogy a Roxfortnak v�ge…?

– Ez m�r nem az az iskola, ahova felvettek minket �vekkel ezel�tt – folytatta Harry. - Annak v�ge lett azon a napon, hogy Dumbledore meghalt.

- De minden csak pusztul – b�lintott Harry.

- Rohadt nagy k�zhely, de: ez a dolgok rendje. Minden v�ltozik, Harry…

- Roxfortnak nem szabadna v�ltoznia! – mordult fel. – Az lenne a dolga, hogy v�ltozatlan maradjon. Hogy megmaradjon a folytonoss�g…

- Azt hittem te, meg Ron csak aludni szoktatok m�giat�rt�neten – mondta.

- Mordont�l hallottam – v�laszolta. – � mondta, hogy kell valami, ami v�ltozatlan marad mindig… egy alap, amire �p�teni lehet. Roxfort az alapja mindennek.

- Hogyan? – r�ncolta a homlok�t Harry. – Ha az alapot v�ltoztatod, minden, amit r� �p�tett�l, �sszed�l.

Harry megint s�hajtott, Ginny pedig meg�lelte. Harry egy pillanatig �lvezte a l�ny �jb�li k�zels�g�t, azt�n olyan �rz�se t�madt, ami nem meglep�, ha az ember olyasmit csin�l, amit titkolni szeretne. �gy �rezte, figyelik �ket.

- Harry… Ne f�lts ennyire!

- �s Hermion�t meg a b�ty�mat nem f�lted? – k�rdezte oldalra hajtott fejjel.

- Hogy k�rdezhetsz ilyet? – n�zett Ginnyre d�bbent arccal. – Persze, hogy f�ltem �ket…

- F�lre�rtett�l – szak�totta f�lbe a l�ny. – Voldemort a hal�lfal�i r�v�n nagyon j�l tudja, hogy k�zel �llnak hozz�d. Nemcsak �k, de az eg�sz csal�dom, meg Remus, meg Hagrid – mutatott az erd� sz�l�n tev�kenyked� �ri�sra, aki most egy hatalmas zabbal teli zs�kot cipelt a h�t�n a f�k k�zt megb�v� kar�mok fel�, ahol a hippogriffek, s k�zt�k Csik�cs�r is pihent.

Harry k�nytelen volt elismerni, hogy amit Ginny mond, az nagyon is igaz. Ron �s Hermione sokkal nagyobb vesz�lyben vannak. Csakhogy �k maguk v�lasztott�k ezt az utat – az � �tj�t, hogy vele tartanak az elej�t�l a v�g�ig. A bar�tainak engedte, hogy megv�lassz�k a sorsukat, ugyanakkor tudta, hogy ez semmit se enyh�tene a pokoli b�ntudaton, ha elveszten� �ket. M�gis, hagyta nekik, hogy v�lasszanak. Nekik engedte, de Ginnyt nem tiszteli meg ezzel?

Azon kapta mag�t, hogy olyan g�rnyedten �l a fat�rzs�n, mint a f�lszem� banya szobra. Egyenesbe er�ltette mag�t, s k�zben Ginnyre n�zett.

Ginny b�lintott.

- Seg�teni akarok, mint Ron meg Hermione.

Harry most h�trad�lt �s megt�masztotta mag�t a kez�vel.

- Figyelj, l�tom, f�radt vagy. Menj�nk fel a kast�lyba, r��rsz ezen gondolkozni. M�r hozz�szoktam a lass� d�nt�seidhez – mosolyodott el.

- Ez remek – �r�lt Ginny. – Sokaknak hi�nyzol, tudod-e? Az m�r hagyom�ny, hogy az els�-m�sod�vesek k�zt legenda vagy, de sokan hi�nyolnak. Luna t�bbsz�r is k�rdezte t�lem, hogy tudok-e valamit fel�letek.

P�r percig m�g csendben �ltek egym�s mellett, azt�n a h�v�s sz�l meghozta a kast�ly fel�l a di�ksereg zaj�t. Ekkor Harry �s Ginny �gy d�nt�tt, el�g volt a diderg�sb�l, visszamentek az iskol�ba.

A folyos�kon a t�bbi tanul� k�zt lav�rozva folytatt�k a val�s�g elpal�stol�s�t, kiss� t�vol mentek egym�st�l, mintha csak ismer�s�k lenn�nek.

Harry levette fej�r�l a csukly�t, s most m�g t�bb meglepett pillant�st kapott a di�kokt�l, egyesek m�g r� is k�sz�ntek, amit Harry igyekezett viszonozni, s voltak, akik r�gt�n k�rd�sekkel bomb�zt�k – ezek el�l udvariasan kit�rt.

Bekopogott, majd megv�rta a f�sult „J�jj�n be!” sz�l�t�st, �s lenyomta a kilincset. A tan�ri szob�ban McGalagony professzoron k�v�l m�s nem tart�zkodott, de Harrynek az a benyom�sa t�madt, hogy a professzor feld�lt valamit�l.

- J� reggelt, professzor!

- Harry! – n�zett r� meglep�dve. – Nem sz�ltak, hogy j�nni fogsz.

- Mert csak ma hajnalban sz�ltam Mrs Weasleynek – v�laszolta Harry.

Mikor v�gzett, �jra a professzor fel� fordult.

Az igazgat�n� elt�totta a sz�j�t, majd gyorsan le kellett �lnie az egyik sz�kre.

Harry k�zelebb l�pett, majd le�lt el� egy m�sik sz�kre.

- Nekem mindent elmondhatsz, Harry – v�gta r� azonnal McGalagony.

McGalagony felvonta a szem�ld�k�t. M�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, mikor Harry k�zbev�gott:

McGalagony idegesen f�jtatott �s �sszepr�selte az ajkait. Felpattant a sz�kb�l �s j�rk�lni kezdett.

- Ez elk�peszt�! – m�rgel�d�tt McGalagony. – Mindannyian beleker�lt�nk a titkol�z�sba!

Az igazgat�n� �sszevonta a szem�ld�k�t.

Harry sz�tt�rta a karj�t.

McGalagony mag�ban f�st�lg�tt. Harry gyan�totta, hogy a professzor �rtette ki van az eg�sz titkol�z�s m�g�tt. Az, akivel kapcsolatban mindig mindenki titkol�zik.

McGalagony abbahagyta a j�rk�l�st �s lassan vissza�lt a sz�kre.

- De m�gis… - er�sk�d�tt Harry. – �n tud besz�lni r�la. �s h�tha seg�thetek… - vakarta meg a f�l�t Harry.

- Hogyan seg�thetn�l?

- Hallottam Mr Weasleyt�l, hogy Scrimgeour le akarja �nt v�ltani. Scrimgeour-nek viszont a koboldok kellenek.

- Majdnem – n�zett a szem�be Harry. – Csak �n ink�bb a koboldokat vezetn�m el Scrimgeour-hez.

- Ez az eg�sz miniszt�rium nem j� semmire. Ha engem k�rdez, professzor, az lenne a legjobb, hogy am�g Voldemortot le nem gy�zz�k, a F�nix Rendje vegye kez�be az ir�ny�t�st.

- Igen, szerinte a Rend sz�th�z�st teremt az emberekben. Egyesek ink�bb Dumbledore embereiben b�znak, mintsem a miniszt�riumban.

- Tudom…

- A feladata a hal�lfal�k ut�ni nyomoz�s, se t�bb se kevesebb!

- Fejezz�k be ezt a besz�lget�st! – sz�lt k�zbe McGalagony kiss� idegesen. – Amit mondasz k�ptelens�g.

Tal�n ha Lupinn�l pr�b�lkozna, t�bb sikerrel j�rna. Egyel�re nem akart semmi vad dologba belefogni, ahogy McGalagony fogalmazott. Azzal is el�gedett lenne, ha a F�nix Rendje tagjai legal�bb megvitatn�k egym�s k�zt a lehet�s�g�t, egy tervet arra az esetre, ha Scrimgeour l�p�sei t�bbet �rtanak, mint haszn�lnak a Voldemort elleni harcban.

McGalagony felkapta a fej�t.

- Igen, tudom – mondta McGalagony. – De � azt mondja, nem olyan s�lyos. Nem hagyja, hogy Madam Pomfrey megvizsg�lja.

Egy darabig mindketten csendben voltak, azt�n az igazgat�n� r�k�rdezett, hogy minek k�sz�nheti Harry l�togat�s�t.

- A horcruxoknak, tan�rn� – v�laszolta �szint�n Harry. – Elpuszt�tottuk Mardek�r med�lj�t �s Hugrabug arany pohar�t. M�r csak Holl�h�ti Hedvig ismeretlen kincse �s a k�gy� van h�tra. De a k�gy�val m�g nem akarok foglalkozni, els�nek azt kell kital�lni, hogy ki� lehetett a kincs, mikor Voldemort r�akadt.

- �s azt gondolod, hogy Roxfortban nyomora bukkansz?

McGalagony nem k�rdezte, honnan tudja ezt Harry, csak b�lintott. Harry folytatta.

- Term�szetesen – pislogott az igazgat�n�, Harry pedig el�gedetten d�lt h�tra a sz�kben.

D�lid�ben hagyta el a tan�ri szob�t �s a k�nyvt�r fel� vette az ir�nyt. Nem mondhat� kellemes b�jcseveg�snek az a p�r sz�, amit Madam Cvikkerrel, a s�rk�nyterm�szet� k�nyvt�rosn�vel v�ltott, mikor k�z�lte vele, hogy milyen mennyis�g� k�nyvre lesz sz�ks�ge. Madam Cvikker kifejtette, hogy di�kok csak k�l�n enged�llyel l�phetnek be a lev�lt�ri r�szlegbe, de mikor Harry el�kotorta zseb�b�l McGalagony felhatalmaz�s�t, aminek �rtelm�ben a k�nyvt�r teljes �llom�ny�t kedve szerint haszn�lhatja korl�tlan ideig, Madam Cvikker v�r�sl� arca riaszt�an s�padtt� v�lt. L�that�an s�ltbolondnak tekintette McGalagonyt, ami�rt ilyen enged�lyt adott egy di�knak (hi�ba mondogatta neki Harry, hogy � m�r r�g nem tanul itt), m�gsem mert hangot adni a v�lem�ny�nek, hiszen az igazgat�n� m�giscsak a felettese volt.

Nem egyszer csak er�szakkal tudta elr�ntani a tekintet�t n�h�ny iratr�l, amiken a Potter csal�d egy-egy tagj�nak nev�t olvashatta - mint sz�zhetven �ves kor�ban elhunyt nagyapj��t, Edward Pottert, akinek az oklevel�n m�g a f�nyk�pe is szerepelt.

Mire az eg�sz kutakod�ssal v�gzett, lesz�llt az este �s elj�tt a vacsoraid�. Harry azon kapta mag�t, hogy m�r megint egy Potterr�l – most �pp Mary-Elizabeth Potterr�l olvasgat az egyik csal�df�hoz mell�kelt kronol�giai napl�ban, amiben t�bbek k�zt a h�zasod�sokat is felt�ntett�k.

- M�ris hozz�l�tt�l? – k�rdezte Ginny, aki a t�sk�j�b�l kil�g� s�rk�nyb�r keszty� �s �sszegy�rt munkatal�r tan�s�ga szerint esti gy�gyn�v�nytanr�l �rkezett.

- Rendben, de most menj�nk, mert a vacsora hamarosan az asztalon lesz.

R�gen l�tta teljes sz�ps�g�ben az iskola �tkez�j�t, az �nnepi rendezv�nyeknek is otthont ad� nagytermet a maga elvar�zsolt mennyezet�vel, mely a f�l�tte s�t�tl� felh�s �jszakai eget mutatta, meg a sz�z lebeg� gyerty�t �s a hossz� asztalokat.

Kellemes otthon-�rzet fogta el Harryt: a nagyterem ugyan�gy festett, ahogy h�t �vvel ezel�tt. Ha a park elhanyagolt �s a di�kok is kevesen vannak, maga az �p�let az�rt v�ltozatlan maradt.

- Harry! Szia! – �dv�z�lte Colin �s a mellette �l� Dennis.

- Sziasztok – k�sz�nt nekik Harry �s egyenk�nt kezet fogott a k�zelben �l� ismer�seivel.

Harryt egy pillanatra elfogta a gonosz v�gy, hogy a k�p�be mondja, Ron �sszej�tt Hermion�val, ahogy m�r r�gen kellett volna, ha � nem dugja k�z�j�k a k�p�t… - de v�g�l visszafogta mag�t �s ink�bb Neville k�rd�s�re v�laszolt.

Neville megcs�v�lta a fej�t. Most Susan hajolt k�zelebb hozz� a bar�tja h�ta m�g�tt.

Harry megk�sz�r�lte a tork�t �s a l�nyra n�zett. A k�r�l�tt�k �l�k is �l�nken figyeltek a v�laszra v�rva. Harry nem csod�lkozott ezen. Amelia Bonest az egyik legkiv�l�bb boszork�nyk�nt tartott�k sz�mon, nem hi�ba volt a Var�zsb�n-�ld�z�si F�oszt�ly vezet�je. Az asszonyt t�bb mint m�sf�l �ve, a Voldemort elleni harc kezdete ut�n p�r h�ttel tal�lt�k holtan a saj�t lak�s�ban. A h�rt m�g a mugli �js�gok is lehozt�k. �k nem tudt�k, hogyan halt meg az egyed�l �l� asszony, de a var�zsl�k biztosak voltak benne, hogy az Adava Kedavr�val v�gezt�k ki.

- Semmi baj, csak tudod… - motyogta a l�ny.

A l�ny h�l�san mosolygott �s visszafordult a zabk�s�j�hoz.

- Neked is? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry �s igyekezett f�lv�llr�l venni Dean vizslat� szemeit. - �gy tudtam, te mugli sz�rmaz�s� vagy.

- Vannak az�rt var�zsl� rokonaim…

- M�g az els� h�bor�ban… – vonogatta megint a v�ll�t.

Egy hirtelen �tlett�l vez�relve Harry az asztallap takar�s�ban finoman Ginny combj�ra helyezte a kez�t. A l�ny szemei t�gra ny�ltak, de nem sz�lt semmit, csak halv�nyan mosolygott. Nem kellett tartania a lebuk�st�l, m�g�tt�k csak a nagyterem fala �s egyik impoz�ns kandall�ja emelkedett, asztalt�rsaik pedig ism�t a vacsor�val voltak elfoglalva – lesz�m�tva Deant, aki csak elv�tve n�zett a t�ny�rj�ra, s emiatt n�ha mell�ny�lt az asztalt b�k�dve vill�j�val.

Harry lassan simogatta Ginny combj�t. Bel�l tudta, hogy Dean bosszantotta fel, de m�r nem is t�r�d�tt a fi�val. A legkev�sb� sem f�lt�kenykedett Ginny miatt, de t�bb mint ellenszenves volt neki volt szobat�rsa. Esz�vel tudta, hogy ez ostobas�g �s Dean val�sz�n�leg ugyan�gy szerette a l�nyt, mint �, de Harry �gy �rezte, ennyi gyerekes ellenszenvet megengedhet mag�nak.

Elvigyorodott a gondolatra �s k�zben sz�rakozottan b�logatott Colin �s Dennis szavaira, akik m�r vagy �t perce a griffend�l idei kviddics csapat�r�l sz�nokoltak neki, � azonban szinte semmit se fogott fel ebb�l. Ugyanakkor azon vette �szre mag�t, hogy eg�szen elfoglalta Ginny simogat�sa �s m�r majdnem felgy�r�d�tt a l�ny szokny�ja, ami biztosan felt�n� lett volna. Ginny halkan megk�sz�r�lte a tork�t, Harry keze pedig visszat�rt a biztons�gosabb ter�letre.

Harry meglepetten r�n�zett �s most Ginny is felemelte a fej�t.

- Milyen dolgod? – �rdekl�d�tt tov�bb Dean.

- Semmi k�z�d hozz�.

Dean megr�zta a fej�t majd v�gre a vacsor�j�nak szentelte figyelm�t.

- Mi a j�…?

Harry, Ginny �s Neville d�bbenten �sszen�ztek. A k�vetkez� pillanatban kiv�g�dott a terem s�lyos, duplasz�rny� ajtaja, mintha sz�lvihar tombolt volna a bej�rati csarnokban. Sz�l azonban nem t�madt fel, helyette egy nagyon alacsony illet� rontott be az �tkez� di�kok k�z� �s a hozz� legk�zelebb es� asztal fel� vette az ir�nyt.

Flitwick professzor �ggyel-bajjal felm�szott a holl�h�t asztal�ra, az egyik di�k m�g seg�teni is akart volt h�zvezet� tan�r�nak, de az durv�n f�lrel�kte a kez�t. A professzor megint felord�tott, mikor fel�rt az asztalra, egyik kez�vel fej�t fogta, mintha iszony� fejf�j�s gy�t�rn�, m�sik kez�ben p�lc�j�t fogta �s �ssze-vissza hadon�szott.

- Filius, mi �t�tt mag�ba?! – sietett oda McGalagony d�bbenten meredve volt koll�g�j�ra.

- Meg�r�l�k itt!! – ny�gte �s �sszeg�rnyedt az asztalon, k�t k�zzel szor�tva a fej�t. – Nem b�rom…

- Imperius-�tok alatt van? – gondolkozott hangosan Ginny, Harry pedig b�lintott.

- Mocskos m�gus-fattyak! – kiab�lta magas, v�kony hangj�n, mely a h�tborzongat� h�rg� felhangt�l kifejezetten fenyeget�nek tetszett. – Rohadt korcsok!

Flitwick professzor meg�llt, kez�vel �sszef�gg�stelen�l hadon�szott, sz�j�b�l v�kony cs�kban ny�l csordult ki.

A di�kok k�z�l t�bben iszonyodva elkapt�k tekintet�ket volt tan�rukr�l.

- EMBER?! - Flitwick professzor artikul�latlanul felord�tott, t�bolyult szemekkel meredt mindenkire a nagyteremben. Majd miut�n befejezte az ord�toz�st, felemelte p�lc�j�t �s McGalagonyra s�jtott vele.

A di�kok megillet�d�tten pislogtak, s ahogy Harry k�rben�zett, felocs�dva a megt�bolyodott Flitwick professzor sz�nrel�p�se ut�n, sok t�rsa arc�n f�lelmet, m�sok�n �rtetlen tekinteteket, s egy-k�t di�k fel�l haragos pillant�sokat vett �szre, ahogy mindannyian a holl�h�t asztal�n fekv� t�p�r�d�tt, elk�b�tott tan�rukat n�zt�k.

- J�l… j�l tette Horatius…

- Miss Parkinson, Mr Pritchard k�rem, j�jjenek ide… K�s�rj�k a professzort a gyeng�lked�re.

- Na, j�jjenek, elk�s�rem magukat – mondta Lumpsluck b�natos-eln�z� arckifejez�ssel. – Nem lesz itt semmi baj…