13. fejezet

Harry, Ron, Hermione �s a kis Paulina a Black-h�z konyh�j�ban �ltek, �s a h�rom j� bar�t m�r vagy f�l �r�ja magyar�zta a kisl�nynak, hogy kik �k, �s mi�rt hozt�k magukkal. A kisl�ny azonban hajlamos volt r�, hogy ezeregyedszerre is megk�rdezze ugyanazt, amit Harry �s Ron kezdett unni, Hermione azonban birkat�relemmel v�laszolgatott Paulin�nak.

- �s eddig mi�rt nem j�ttetek? Azok a sz�rnyek m�r nagyon r�g�ta itt vannak, de eddig egy var�zsl� sem j�tt, aki seg�tett volna…

- Ez az�rt lehet, mert a var�zsl�k sem tudnak mindenr�l. Sajnos nem tudtuk eddig mi sem, hogy az �rvah�zba is bej�rnak.

Paulina az egyik sz�ken t�rdelt, �gy �rte csak fel a magas asztalt, ahol leg�jabb kedvenc �dess�ge, egy csokib�ka ugr�ndozott. Paulina nem volt hajland� megenni a b�k�t, de nagyokat kacagott az elvar�zsolt finoms�gon.

- �s… �s �n is var�zsl� vagyok? – meresztett nagy szemeket Paulina Hermion�ra.

Paulina nem sz�lt semmit, csak mosolygott, de a mosoly�ban benne volt minden. Harry az �r�j�ra n�zett, �s Hermione ugyan�gy tett.

Hermione Paulin�hoz ment �s k�zen fogta a kisl�nyt. A l�pcs�t�l k�sz�ntek el Harryt�l �s Ront�l, akik az asztaln�l maradtak – nem v�letlen�l. Mihelyt Hermione felk�s�rte a kisl�nyt, Ron el�vette a Feneketlen Zs�kb�l az elhozott dosszi�kat.

– Bocs… - tette hozz� Harry, majd elvette a Rose Montgomeryr�l sz�l� pap�rokat.

R�gt�n a harmadik oldalt vette k�zbe, ami a l�ny elt�n�s�vel kapcsolatos feljegyz�seket tartalmazta. M�g egyszer elolvasta a rend�rs�gi jelent�s m�solat�t, de semmi �j dolgot nem vett �szre. Nem csoda, hogy a rend�r�k se mentek semmire a nyomoz�ssal. Ha az ember eml�keit t�rlik, csak egy m�dszer van r�, hogy visszahozz�k azokat: a Cruciatus-�tok. Az pedig nem tartozik a Scotland Yard szok�sos b�n�ld�z� m�dszerei k�z� – de m�g az Auror Parancsnoks�gnak sem.

- H�ha! – sz�lt hirtelen Ron, aki a dokumentum t�bbi oldal�t olvasta. – Harry, ezt n�zd meg!

Ron a l�ny tanulm�nyi lapj�nak legutols� bejegyz�s�re mutatott. Ott az �t�dik oszt�lyig szerepeltek �rdemjegyek, k�t �v kihagy�ssal, Majd az ut�n a hatodik oszt�ly feliratn�l egy sablonsz�veg szerepelt: „A di�k 1947 szeptember�t�l a Roxfort mag�niskol�ban folytatja tanulm�nyait.”

- Mi?! – d�bbent meg Harry. – Hogy lehet ez? Nem a m�gusok k�zt volt a pap�rja. A muglik k�zt szerepelt!

- Gondolod, hogy lehet egy mugli iskola is ezen a n�ven?

Harry m�g egyszer �tfutotta az adatokat, mintha valami rejtett utal�s ut�n keresg�lne.

Harry letette a lapot �s az ujjai k�zt forgatgatta a horcrux-nyakl�ncot. H�trad�lt, majd hint�zni kezdett a sz�kkel �s k�zben hangosan gondolkozott.

- �gy sehova se jutunk… az �rvah�zban semmi sem volt, ami a serleg nyom�ra vezetne. Szerepelt az az eset, amikor b�ntotta a k�t gyereket, de semmi m�s…

- De… de a horcrux… - folytatta Harry. – Ron, ez egy s�rtetlen horcrux. Ez pedig azt jelenti, hogy a tulajdonosa m�g �letben van!

Ron a homlok�t r�ncolta, majd Harryhez fordult.

- �r�k �letet csak h�t horcrux ad – legal�bbis Voldemort szerint. De am�g nem halna meg �regs�gben, addig egy horcrux is �letben tartja. Voldemortnak sem volt meg mind a h�t, mikor elporladt a teste! �s Rose m�g sim�n �lhet! Most lenne… ���… hetvenk�t �ves.

- Meg kell tal�lnunk! � az egyetlen nyom, ami a horcruxhoz vezethet! Voldemort k�t �vig tartotta mag�n�l �s ez alatt a k�t �v alatt k�sz�lt el a serleg �s a med�l is. � a kulcs, � kell nek�nk. Dumbledore is biztos kereste volna… csak…

Ron b�logatott �s k�rm�vel az asztal sark�t piszk�lta. Harry h�zott egyet a vajs�r�s �vegb�l, majd megint hint�zni kezdett a sz�kkel.

- Azt csak Voldemort t�rheti ki – vigyorgott gonoszan Harry.

- Igen, ez j� �tlet – felelte Harry. – Holnap Hermione elviszi a kisl�nyt a Prewett-h�zba, Mordon elk�sz�ti a vonalat, szerd�n pedig ell�togathatunk a Miniszt�riumba. De csak �vatosan… Nem akarom, hogy Scrimgeur megtudja, hogy ott vagyunk.

- Sz�lni k�ne a Rendnek is.

Harry beleegyez�en b�lintott �s elindult keresg�lni az egyik Zs�kban a hopp-levelek ut�n, amiket McGalagonyt�l kaptak vas�rnap d�lut�n.

- Mi olyan remek a lev�l�r�sban? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry, majd le�lt az asztalhoz �s kicsomagolt egy bor�t�kot.

Abb�l egy z�ldes csillog� sz�nben j�tsz� pergamenlap ker�lt el�. Harry penn�t �s tint�t var�zsolt el�, majd kezdte �sszeszedni a gondolatait.

Harry egy pillanatra elfelejtette, mit is akart �rni, mert egy �j gondolat �tl�tt a fej�be.

Ron l�that�an zavarba j�tt �s kiss� halv�nyodott arc�n az izgatott mosoly.

- �hm… h�t igen… De ez a fejl�d�s, nem igaz? �ldozatokat kell hozni… R�gen is ez volt, amikor feltal�lt�k a zsupszkulcsokat, �s a hagyom�nyos k�zleked�si eszk�z�k piaca lecs�kkent. Tudod, a rep�l� szekerek, rep�l� vitorl�sok, ezekkel utaztak a vil�gban…

Mikor Harry v�gzett a lev�l�r�ssal, m�g egyszer �tolvasta.

El�gedett volt az eredm�nnyel, elt�ntette az �r�szersz�mot, majd �vatosan becs�sztatta a levelet a bor�t�kba �s a p�lc�j�val lez�rta.

- Gy�jts t�zet a p�lc�ddal… De el�bb �rd r� a nevet a bor�t�kra!! – tette hozz� gyorsan, mikor �szrevette, hogy Harry elfelejtette a c�mz�st.

Ez ut�n Harry t�zet var�zsolt, kimondta a c�met (Prewett-h�z!), s mikor a bor�t�k a l�ngokhoz �rt, egy pillanat alatt z�lden fellobbant �s elt�nt – m�g hamu sem maradt ut�na.

- Archisellium!

- Menj csak fel aludni. �n majd itt lent leszek…

- Persze – legyintett Harry. – Menj csak…

Ron felment a l�pcs�n, de Harry nem hallotta, hogy becsukta volna maga ut�n az ajtaj�t – nyitva hagyta, hogy hallja, ha valami t�rt�nik. Harry k�nyelmesen h�trad�lt a karossz�kben �s feltette a l�b�t egy l�d�ra, p�lc�j�t a kez�ben tartva �sszefonta maga k�r�l a karjait, �s behunyta a szem�t.

Sok�ig nem j�tt �lom a szem�re, agya egyfolyt�ban a t�rt�nteken j�rt, Rose Montgomeryn, a leg�jabb horcruxon, �s a dementor t�mad�s�n. Felid�zte mag�ban a f�rfi hangj�t, aki g�nyosan kiab�lt valamit. J� id�be telt, mire r�j�tt, hogy ki az a f�rfi �s kihez besz�l. Sirius volt az, �s ez volt az utols� mondta, mely elhangzott a sz�j�b�l. A Hal�l Term�ben t�rt�nt azon a borzalmas est�n, �s Harry m�r k�t �ve nem hallotta a hangj�t. Sirius utols� szavait az unokatestv�r�hez, Bellatrix Lestrange-hez int�zte…

Harry szinte v�gyott r�, hogy �sszefusson a n�vel, �s bossz�t �llhasson. Minden�rt bossz�t fog �llni… Neville sz�lei�rt, Sirius�rt, mindenki�rt, m�g a p�nc�l�rt is. Keservesen megb�nja majd…

Harry �lm�ban visszat�rt az �rvah�zba, aminek torz, s�t�t folyos�in kereste rem�nytelen�l a kiutat. Paulina jelent meg el�tte, �s azt mondta Harrynek, hogy j�jj�n gyorsan, mert Hermion�nak a tork�n akadt a csokib�ka �s a l�ny csak brekegni tud. Harry a kisl�ny ut�n sietett, aki Umbridge-hez vezette. A roxforti f�inspektor hangosan brekegett, �s egy halom lev�gott koboldfej tetej�n �lt. – Hazudni b�n, Harry! A koboldok mindig csak hazudnak… – brekegte Umbridge Hermione hangj�n. A k�vetkez� pillanatban egy �don lovagi p�nc�l csoszogott Harry fel�, kom�tosan felemelt egy hatalmas pallost, �s les�jtott vele Harry fej�re…

- Mi a…?

A f�nyek az asztal t�loldal�r�l j�ttek, s a szemeit d�rzs�lget� Harrynek eltartott egy darabig, mire r�j�tt, hogy a kandall�ban lobog� t�z �g z�ldesen. A t�zhely el� l�pve a l�ngok k�zt s�t�t k�rvonal� termet l�tott, melynek parkett�ja l�tsz�dott a leg�lesebben. Ebben a pillanatban felcsaptak a l�ngok, �s f�st�l�gve egy bor�t�k tal�lta mellkason Harryt.

Let�r�lte arc�r�l a ver�t�ket, majd bontogatni kezdte a bor�t�kot.

Harry mosolyogva zsebre gy�rte a bor�t�kot, majd r�n�zett az �r�j�ra. Hajnali h�rmat mutatott. �gy d�nt�tt, most m�r nem �rdemes visszaaludnia, jobb, ha �bren v�rja meg, am�g a t�bbiek fel�brednek. Ron hangos horkol�sa hallatszott fentr�l.

Az asztalhoz l�pett, ahol �nt�tt mag�nak egy cs�sze te�t a sebt�ben el�var�zsolt kann�b�l, majd lehuppant az egyik sz�kre. Holnap v�gre biztons�gban lesznek, Bellatrix t�bb� nem teszi be a l�b�t ide.

Mordon kedd d�lel�tt a meg�rt id�ben meg�rkezett a Black-h�zba, s sz�ntelen�l forg� szem�vel el�sz�r hal�lra r�m�tette a kis Paulin�t, majd hangos r�h�g� g�rcs�t okozott a kisl�nynak.

Az �reg �rkez�se ut�n le�lt az asztalhoz �s Harryvel �s Ronnal iszogatni kezdtek egy whiskys �vegb�l, am�g Hermione �s Paulina a szob�jukban k�sz�l�dtek az utaz�sra.

- Hogy ment a nyomoz�s, fi�k? – k�rdezte Mordon a m�sodik poh�r ut�n.

Harry �s Ron �sszen�ztek, majd k�zelebb h�z�dtak sz�k�kkel az asztalhoz.

- Tal�ltunk… valakit – kezdte Ron. – Egy boszork�nyt, akit Rose Montgomerynek h�vtak, �s val�sz�n�leg Voldemort rajta pr�b�lta ki a horcrux k�sz�t�st.

- Montgomery, Montgomery… van egy ilyen var�zsl�csal�d, ha az eml�keim nem csalnak. Tavaly volt vel�k dolgom.

Harry �s Ron �l�nken felkapt�k a fej�ket.

- Azt mondja, Montgomery�k aranyv�r�ek? – tudakolta Harry.

- Igen, igen, azok…

Mordon megvonta a v�ll�t �s h�rpintett a pohar�b�l.

Harry �s Ron szapor�n b�logattak �s minden figyelm�ket az aurornak szentelt�k.

- Ut�na n�ztem annak a pecs�tnyom�nak. Elmentem ahhoz a var�zsl�hoz, aki a roxforti pecs�tnyom�kat is k�sz�tette, �s az a fiatalember elmondta, hogy a csillagmint�s pecs�tel�, amit tal�ltatok, nem egy csal�d�, hanem a Roxfort r�gi holmijai k�z� tartozik.

- Nagyon furcsa dolgok der�ltek ki, Potter, j�l nyisd ki a f�led! – az �reg auror titokzatosan lehalk�totta a hangj�t. – Az iskolai nyom�kra jellemz�, hogy minden tan�ri �ll�snak m�s �s m�s a pecs�tel�je, a csillagmint�s darab az asztron�mia tan�rok lapj�t pecs�telte. Ha egy tan�r munk�t v�llal a Roxfortban, a lapj�t lepecs�telik a megfelel� nyom�val, �s � azt a lapot �rja al�. �s az �reg R�mszem itt r�j�tt valamire!

- R�j�ttem, hogy az a nyavaly�s Tudodki hogyan �tkozta meg a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rokat! Mikor al��rtam a szerz�d�st, hogy elv�llalom az �ll�st, a lapon ott vir�tott a tant�rgy pecs�tje, k�t keresztbe tett p�lca egy k�gy�val k�r�l�lelve. �s most v�gre r�j�ttem, hogy Tudodki nem a tant�rgyat �tkozta meg, hanem a pecs�tnyom�t! Akinek a lapj�ra r�nyomj�k az �tkozott pecs�tel�t, �s � al��rja azt a lapot, r�sz�ll az �tok!

- De Fleur… � is…

- Az � lapj�t melyikkel…?

- Tenni kell valamit!

- Nem, nyugodjatok meg. A s�gorn�dnek semmi baja nem lesz, Weasley, mert � nem s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r. A m�gikus �nv�delem a b�b�jtan r�sz�t k�pezi, �gy a b�b�jtan pecs�tel�j�vel nyomtak r� a lapj�ra.

- Figyelj Potter, mert most j�n a legjobb r�sz! – vigyorgott az auror. – Vajon hogyan ker�lt a pecs�tel� Tudjukkihez, he? H�t �gy, hogy nem is n�la volt!

- A sz�leidn�l! – v�gta r� Mordon, Harry pedig megint megd�bbent. – �desap�dn�l vagy �desany�dn�l, akik ellopt�k a csillag�szati pecs�tel�t.

- Mindj�rt meg�rted! – Mordon egyre jobban belelovallta mag�t, most m�r egyfolyt�ban vigyorgott, mint egy m�ni�kus feketem�gus-vad�sz. – Nem tudom, hogy tudsz-e r�la, de ami a s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�val t�rt�nt, az nem egyedi eset. M�skor is volt m�r, hogy a probl�m�s tant�rgyakat megsz�ntett�k, vagy m�sik, egy rokon tant�rgy al� rendelt�k, csak mint kieg�sz�t� kurzust. McGalagonyt�l tudom, hogy abban az id�ben a j�sl�stan a csillag�szat r�sz�t k�pezte, az asztron�mia r�szek�nt m�k�d�tt, mert sok�ig nem volt olyan tan�r, aki igazi j�s lett volna. Mikor Dumbledore felvette azt a s�ltbolond Trelawney-t, az a n�szem�ly a csillag�szati �ll�s pap�rj�t �rta al�, amit ezzel a pecs�tnyom�val hiteles�tettek! – Mordon felmutatta a fekete, csillagmint�s t�rgyat, ami eddig a zseb�ben lapult.

- Szerintem Tudjukki nem horcruxot akart csin�lni bel�le, hanem meg�tkozni, hogy rajta kereszt�l megsz�llhassa Trelawney-t, �s kiszedhesse bel�le a teljes j�slatot, melyet m�r akkor szeretett volna tudni. Att�l a mocsok Pitont�l tudta, hogy Trelawney volt a j�s, �s azt is, hogy m�g hangzottak el ut�na bizonyos dolgok, amiket a hal�lfal�ja nem hallott. Ez�rt is akarta k�s�bb a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyr�l ellopni az �vegg�mb�t. Tudta, hogy nincs minden inform�ci� a birtok�ban. De nem siker�lt elkapnia Trelawney-t, mert a sz�leid, akik – �gy hiszem – tudtak a j�slatr�l, elvitt�k a pecs�tnyom�t. R�j�ttek, hogy mit tervez Tudjukki, �s megv�dt�k Trelawney-t, s rajta kereszt�l t�ged is… ameddig csak tudt�k. Tudjukki pedig �gy hat�rozott, hogy felhagy a j�slat keres�s�vel �s meg�l t�ged.

- �gy, Potter, hogy a pecs�tel�k�n a proteus-b�b�j �l, ami �sszek�ti a tan�rokat Roxforttal, a pecs�teket a pecs�tel�vel, az al��r�j�t az pecs�tnyom�val, egysz�val mindent mindennel.

- Akkor mi lehetett volna a horcrux…? Mi volt az, amit horcrux-sz� akart tenni Harry hal�lakor?

Mordon h�trad�lt a sz�k�ben �s megk�sz�r�lte a tork�t.

Hermione �s Paulina ekkor lej�tt az emeletr�l �s �tik�penyben k�szen �lltak az indul�sra.

- Igen, m�ris megy�nk – mosolygott Hermione. – Hoppan�lni fogunk, azt hiszem a hopp-por egy kicsit ijeszt� lenne Paulin�nak.

- Akkor sziasztok, holnap tal�lkozunk – b�cs�zott Hermione, Paulina pedig integetett a fi�knak, majd a k�t l�ny kil�pett a gazos kertbe, �s dehoppan�lt.

Mordon Harry fel� fordult, m�gikus szem�vel azonban a h�zat f�rk�szte sz�ntelen�l.

- �s ti k�pesek voltatok k�t �jszak�t elt�lteni itt teljesen v�dtelen�l? Potter! Semmit se fogt�l fel abb�l, amit mondtam! Ne keresd a vesz�lyt, az �gyis megtal�l, ha tud!

- Arra k�rem, hogy h�zzon egy olyan m�gikus hat�rvonalat a h�z k�r�, amilyen a f�hadisz�ll�s k�r�l is van.

- Most hov� megy? – sz�lt ut�na Ron, aki Harryvel egy�tt szint�n fel�llt, �s k�vette Mordont.

Mordon el�vett tal�rja sz�mtalan rejtett zseb�nek egyik�b�l egy feh�r kr�t�t, majd Harry�k sz�m�ra teljesen ismeretlen r�n�kat kezdett rajzolgatni egy k�re. Mikor a k�vet tele�rta, a k�ker�t�shez l�pett �s arra is firk�lgatni kezdett. Ezt a h�z k�r�l t�bb helyen is megism�telte, v�g�l a telekhat�ron bel�l egy girbegurba, de folytonos vonalat h�zott, melynek ink�bb egy torz ellipszis, mint k�r alakja volt. Az eg�sz m�velet nagyj�b�l egy �r�t vett ig�nybe, s a var�zslat v�gezt�vel Mordon �sszecsapta a tenyer�t �s a fi�kkal a nyom�ban, d�ng� l�ptekkel visszabicegett a h�zba.

- Semmis�g, fi�k – mondta, majd lehajtotta az italt. – A biztons�g az els�…

- Ja, �s fi�k… - kapta fel a fej�t az auror, mindk�t szem�t a fi�kra szegezve. – Nyugodtan tegezhettek. A F�nix Rendj�ben ez a szok�s. H�vjatok Alastornak.

- Azt�n csak �vatosan – recsegte b�cs�z�s gyan�nt Mordon, majd bel�pett a z�ld l�ngok k�z�, kimondta �ti c�lj�t �s elt�nt.

Nem haboztak, r�gt�n elindultak a Biztons�gi �rszolg�lat fel�. Harrynek minden porcik�ja tiltakozott ellene, de odaadta a p�lc�j�t a var�zsl�nak, aki a m�rleg alak� g�pen elv�gezte a szok�sos ellen�rz�st. Egy �ls�g-detektorral �tn�zte mindkettej�k ruh�j�t, s m�r indultak volna tov�bb, mikor a detektor halkan, f�mesen felb�gott.

Ron teljesen nyugodt volt, mosolyogva odany�jtott egy t�sk�t a var�zsl�nak.

- Ebben itt?

A t�sk�b�l egy penna, pergamen, egy zacsk� hopp-por �s egy barna zs�k ker�lt el�.

- Nyissa ki �s n�zze meg maga! – ny�jtotta Ron a Feneketlen Zs�kot a f�rfi fel�.

- Biztos, hogy j� az a detektor? – k�rdezte Ron szkeptikusan. – Az iskol�ban is haszn�lnak ilyet, de az majdnem megs�ket�ti az embert, ha tal�l valamit…

- Akkor mi lesz, letart�ztat, vagy mi? Tal�lt valamit, vagy sem?

- Menjenek… de magukon tartom a szemem! – engedte el �ket kelletlen�l az �r, Ron �s Harry pedig vigyorogva tov�bb �lltak.

Fel�rtek a m�sodik szintre (Var�zsb�n-�ld�z�si F�oszt�ly, Var�zshaszn�lati F�oszt�ly; Auror Parancsnoks�g, Wizengamot V�grehajt�si Szolg�lat), �s elindultak a folyos�n, amin jobbra �s balra ajt�k ny�ltak a k�l�nb�z� aloszt�lyokba. Az egyik sepr�t�rol� mellett haladtak el, mikor Ron a tal�rj�n�l fogva f�lreh�zta Harryt �s a kez�be nyomott egy nyersfa sz�n�, ruganyos p�lc�t.

- H�t persze! Azt hiszed, hogy beteszem ide a l�bam fegyvertelen�l azok ut�n, ami t�rt�nt?

- Honnan vannak ezek? – �rdekl�d�tt tov�bb Harry, ujjai k�zt forgatva a var�zseszk�zt.

- Ez, ami n�lam van Fenrir Grayback p�lc�ja volt… elejtette, mikor r�d ugrott j�niusban. �n meg felvettem. Az meg Dumbeldore-� volt…

Befordultak egy sarkon, �s r�t�rtek arra a folyos�ra, ami Mr Weasley r�gi irod�j�ba is vezetett. Itt bel�ptek az Auror Parancsnoks�g nagy term�be, ahol a szok�sosn�l is nagyobb felfordul�s �s zsivaj volt. Harry �szrevette, hogy a terem vagy h�romszor akkora, mint el�tte – bizony�ra t�rt�g�t� b�b�jjal n�velt�k meg a m�ret�t.

Ahogy �tv�gtak a helys�gen, minden szem r�juk szegez�d�tt, egyesek m�g a szomsz�d f�lk�kbe is �tsz�ltak, s mind megb�mult�k Harryt �s Ront.

Harry�k a terem v�g�n l�v� t�lgyfaajt�n kimentek �s tov�bb haladtak a folyos�n Mr Weasley volt irod�ja fel�, eg�szen az els� el�gaz�sig, ahol Ron jobb fel� fordult. Ez a folyos� p�r m�ter ut�n egy dupla sz�rny� ajt�ba �tk�z�tt, amin arany t�bl�cska hirdette: Nyilv�ntart� Hivatal – bel�p�s csak enged�llyel!

- �dv�zl�m! Mit parancsolnak? – k�rdezte kedvesen, Ron pedig legjobb modor�val v�laszolt.

A l�ny arc�r�l leolvadt a mosoly.

- J�l �rtem, teh�t a minisztert�l kell enged�lyt k�rni r�, hogy bel�phess�nk az iratt�rba?

- Mi legyen? Kipr�b�ljuk Tonks m�dszer�t?

- �gy �rted t�madjuk meg a minisztert?!

Ron v�llat vont �s elvigyorodott.

- Persze hogy azt�n �n legyek az els�sz�m� k�zellens�g! – t�d�totta Harry. – M�st kell kital�lnunk… Nem tudunk behoppan�lni a terembe?

Harry egy darabig t�prengett mag�ban �s egy terv kezdett form�l�dni a fej�ben. H�romszor is �tgondolta a teend�ket, v�g�l most � ragadta meg Ront a tal�rj�n�l fogva �s kimentek a teremb�l. Harry a legels� sepr�t�rol� fel� vette az ir�nyt, ahol gyorsan k�r�ln�zett, hogy nem l�tja-e �ket valaki, majd kinyitotta az ajtaj�t, �s betuszkolta rajta Ront. � is bel�pett �s bez�rta az ajt�t.

- Sipor!

A h�ziman� halk pukkan�ssal megjelent el�tt�k �s meghajolt gazd�ja el�tt.

- Sipor, v�laszolj a k�rd�seimre: ak�rhol tudsz hoppan�lni?

- Hoppan�lni? Sipor nem tud hoppan�lni! Egy man� se tud. A hoppan�l�s csak a var�zsl�k dolga…

Harry a homlok�t r�ncolta a megjegyz�st hallva, �s m�r k�sz�lt, hogy leszidja man�j�t a hazug nyelve miatt, mikor meghallotta annak d�nny�g�s�t.

Harry megk�sz�r�lte a tork�t zavar�ban �s szigor� tekintettel a man�ra n�zett.

A v�ns�ges h�ziman� ravaszul hunyorgott �s csak kisebb sz�net ut�n v�laszolt.

Harry fel se vette az el�bbi megjegyz�st, hanem azonnal kiadta az �jabb parancsot.

- Sipor, azt akarom, hogy Ront �s engem vigy�l be a Nyilv�ntart� R�szlegbe, l�thatatlanul, hallhatatlanul, �gy, hogy senki ne vegyen �szre, senki ne sejtse meg, mi t�rt�nik. �rtetted?

L�thatatlan test�ket pehelyk�nny�nek �rezt�k, �s ekkor megindultak. Akad�lytalanul �tsuhantak a sepr�t�rol� fal�n, v�gig a folyos�n, �t egy vel�k szembe j�v� ember test�n, a kanyart lev�gva �trep�ltek a t�m�r szikl�n, a Nyilv�ntart� Hivatal t�lgyfa ajtaj�n �s a m�gikusan lez�rt ajt�n is. A f�lk�ben �l� sz�ke boszork�ny mindebb�l semmit se vett �szre.

A Nyilv�ntart� R�szleg hideg k�padl�j�n pukkanva materializ�l�dtak ism�t, �s Harry �r�mmel �llap�totta meg, hogy �ps�gben, mindh�rman meg�rkeztek. Sipor mag�ban morgol�dva le�lt a fal mell�, �regesen, f�radtan, mint akinek nagy megterhel�st okozott a suhan�s.

- Kezdj�k el a keres�st! – ind�tv�nyozta Harry �s el�h�zta a p�lc�j�t, hogy f�nyt gy�jtson vele. A teremben ugyanis korom s�t�t volt, r�v�n egyetlen ember sem tart�zkodott most itt.

- H�! – jegyezte meg Ron, ahogy v�gign�zett a soron, melynek v�g�n, a k�padl�n egy arany F bet� d�szelgett.

- Sipor, maradj itt – adta ki az utas�t�st Harry, �s Ronnal elindultak jobb k�z fel�.

- Invito Montgomery tekercs!

- M�r azt hittem, levernek a l�badr�l… - mondta vigyorogva Ron, �s Harryvel felkapkodt�k a Montgomerykr�l sz�l� tekercseket.

- Ez nem lehet igaz! – csattant fel Harry d�h�sen �s a f�ldh�z v�gta a kez�ben tartott hengert. – Mi�rt nem megy minden sim�n?!

- Nem �rtem… pedig minden boszork�nynak szerepelnie kell itt. Kiv�tel n�lk�l…

- Ezeket vissza kellene vinn�nk, Harry…

- Tal�n nem is boszork�ny volt… Dumbledore sok mindenkit felvett, v�rfarkasokat, f�l�ri�sokat…

- Ak�rhogy is, a Roxfortban kell lennie r�la feljegyz�snek. Ha oda j�rt, biztos van valami nyoma.

Harry b�lintott, Ron pedig elindult a szekr�nysor fel�, Harry k�zben Sipor�rt sz�lt.

Ebben a pillanatban hangos k�rtsz� has�tott a leveg�be, s Harry biztos volt benne, hogy ezt kint is meghallott�k. Mikor Ron a sorok k�z� l�pett, egy l�thatatlan vonalat is �tl�pett, ami riaszt�k�nt m�k�d�tt a Nyilv�ntart� R�szlegben.

- SIPOR! – ord�totta Harry, �s a man� nyomban megjelent el�tte. – Ron, hagyd a fen�be, gyere gyorsan!

Bar�tja lesz�rta a tekercseket �s visszarohant.

- Huh, ez meleg volt! – s�hajtotta Ron, �s Harryvel egy�tt kif�jt�k magukat. Sipor leplezetlen undorral tekintett r�juk.

A k�t j� bar�t kil�pett az ajt�n �s �vatosan k�r�ln�ztek. A folyos�n nem volt senki, de a Nyilv�ntart� R�szleg fel�l ideges besz�d �s kiab�l�s hallatszott. Harry Ronnal a nyom�ban elindult a liftek fel�, �s az Auror Parancsnoks�gon haladtak �t, mikor �sszetal�lkoztak Mr Weasleyvel.

- Apa, ki kell vinned innen minket! – mondta suttogva Ron. – A riaszt�s miattunk volt, most r�gt�n el kell t�nn�nk.

- Gyertek gyorsan… - mondta �s m�r indult is a liftek fel�.

- Mit csin�ltatok m�r megint? – fordult a fi�hoz paprikav�r�s k�ppel.

- Bet�rt�nk a Nyilv�ntart� R�szlegbe… Tudni fogj�k, hogy mi voltunk... az a sz�ke l�ny biztos eml�kszik majd Harryre meg r�m. Az, aki a f�lk�ben �l…

Harry �s Ron csendben hallgatt�k a szidalmakat, am�g a lift meg nem �rkezett az �trium szintj�re. Mr Weasley kivezette �ket a fogad� csarnokba, a r�gi sz�k�k�t mell�, �s meghagyta, hogy v�rjanak itt. Elsietett a Biztons�gi �rszolg�lathoz �s Harry�k l�tt�k, amint az �rvar�zsl� egy lila sz�n� pap�rt ad Mr Weasley-nek, aki gyorsan �rni kezd.

Mr Weasley is �szrevette �ket, mert ekkor gyorsan befejezte az �r�st, �sszehajtogatta a pap�rt, �s �tnak ind�totta a lila pap�rrep�l�t. Siet�sen a k�t fi�hoz indult, �tk�zben elhaladt a miniszteri menet mellett. Mikor Harry�khez �rt, halk hangon sz�lt hozz�juk.

- Mire v�runk? – k�rdezte idegesen Ron.

- A kis ramazuritok miatt lez�rt�k a kandall�kat! – mutatta a v�r�s haj� f�rfi, �s val�ban: a kandall�kban nem lobogott a t�z �s nem �rkeztek vagy t�voztak rajta m�gusok.

- Nem tehet�nk m�st, mint v�runk, hogy �jra megnyiss�k a kandall�kat.

- �s a l�togat�i bej�rat? Azzal mi van? – vetette fel Ron.

- Caramel, Caramel! – sip�totta az alacsony alak a miniszter �s t�rsai h�ta m�g�l.

- Caramel! Caramel!

- Egy pillanat, uram…

- MIT AKAR? – csattant fel inger�lten a volt miniszter �s ekkor v�gre h�trafordult.

- CARAMELNEK SZERETETTEL! – ki�ltotta a kobold, s hangja most egy�ltal�n nem volt bar�ts�gos. D�h, harag �s elsz�nts�g hallatszott ki bel�le. Harry j�l ismerte ezt a hangot – hallotta m�r t�bbsz�r is, Voldemort �s n�h�ny hal�lfal� sz�j�b�l, s�t, m�g a keresztapja, Sirius is �gy mordult a patk�nyb�l emberr� alakult Pettigrew-ra.

A kobold pedig ugrott, be egyenest a porfelh�be, ahol �ldozatai tehetetlen�l, vakon hadon�sztak p�lc�ikkal. Mikor elt�nt a r�m�lten kiab�l� emberek szeme el�l, hatalmas csattan�s hallatszott �s h�rman h�romfel� rep�ltek. Scrimgeur egyenest a M�gikus Testv�ris�g sz�k�k�tj�nak meg�resedett talapzat�nak csap�dott, �s nagyot nyekkenve eszm�let�t vesztette. Umbridge, mint egy nagy hord�, gurult v�gig vis�tozva az �trium padl�j�n, Percy pedig az egyik kandall� el�tt �sszever�d�tt t�megbe zuhant.

Ekkor �rkeztek meg a rendfenntart�k, aurorok, var�zsbaj-elh�r�t�k, �s mindenki, akinek volt egy csepp l�lekjelenl�te. P�lc�t ragadtak �s a porfelh�t pr�b�lt�k elt�ntetni – mindhi�ba.

- Mr Caramel! – ki�ltotta Harry, de bel�legzett a porb�l �s s�lyos k�h�g� roham fogta el – mintha a t�deje is �gni kezdett volna.

- Nocsak-nocsak, a Kiv�lasztott szem�lyesen! – mondta magas hangj�n a kobold, ami �gy hangzott, mintha h�liumot sz�vott volna.

Harry felord�tott, de nem vesztette el a hidegv�r�t, hanem m�sik kez�vel egy er�s �t�st vitt be a t�mad�j�nak, aki lehemperedett r�la. Harry n�gyk�zl�b tapogat�zva megindult a k�k porfelh�ben, kez�vel Caramel ut�n kutatott. Mikor a jobb keze bele�tk�z�tt egy j�ghideg valamibe, �jra h�tba t�madta a kobold. R�ugrott �s beleverte a fi� fej�t a k�padl�ba, akinek a homlok�b�l csorgott a v�r.

- Nagyon t�vedsz! – sziszegte Harry �s felr�gott az egyik l�b�val. Eltal�lta a koboldot, aki f�jdalmasan felord�tott, mikor elter�lt a padl�n. Harry �r�me nem tartott sok�ig, r�gt�n ez ut�n egy hideg k�speng�t �rzett a tork�ra szorulni, �s f�l�ben hallotta a kobold szavait.

Harry d�h�sen visszafeleselt:

A kobold k�st tart� keze mintha megremegett volna a n�v hallat�n �s a szor�t�sa is gyeng�lt, amivel Harry haj�t t�pte �s fesz�tette h�tra a fi� fej�t.

- Akkor ne t�madjatok r�nk! – morogta Harry, �s f�jdalmasan felszisszent.

Ekkor a k�s m�r nem szorult Harry tork�ra �s a kobold is lem�szott a h�t�r�l. Harry leveg��rt kapkodva zih�lt, de csak a porb�l l�legzett be egy �jabb adagot, amit�l megint k�h�gnie kellett. Egyre nehezebben b�rta ezt a term�szetellenes porfelh�t.

Ennyit mondott a kobold, Harry egy halk pukkan�st hallott, ami jelezte, hogy a t�mad� dehoppan�lt – vagy suhant, vagy valami… Harry nem tudott tiszt�n gondolkodni. Remeg� tagokkal m�szott kifel� a porb�l, minden porcik�ja friss leveg��rt ki�ltott. M�r nem l�tott semmit, a szeme begyulladt, a hangja elment, a f�le z�gott. De m�szott tov�bb, �s p�r m�ter ut�n kijutott a felh�b�l, �s �jra friss leveg�n tal�lta mag�t.

Ez volt az els� hang, amit meghallott visszat�rt hall�s�val. Ron sz�longatta �s legyezgette az arc�t, hogy t�rjen mag�hoz.

- Vizet… - k�rte er�tlen�l Harry, s az esz�be villant egy eml�k – fekszik a durva szikl�n, k�r�l�tte z�ldes f�ny, �s egy fekete t�, tele r�mekkel… Nem, nem kell v�z…

- Harry, mir�l besz�lsz? Tess�k, idd meg.

- Invito szem�veg… - ny�gte er�tlen�l, s az hamarosan a kez�be r�ppent. Feltette �s k�r�ln�zett.

Harry a fej�hez kapott, amib�l v�kony cs�kban sziv�rgott a v�r, Mr Weasley pedig gyorsan r�szegezte a p�lc�j�t �s beforrasztotta a s�r�l�st. Harry h�l�san pislogott a f�rfira, m�sra nem futotta az erej�b�l.

- �s hogyan? – k�rdezte az ijedts�gt�l zih�l� Ron.