12. fejezet

Vas�rnap este Harry els� dolga volt, hogy felrohanjon emeleti szob�j�ba �s megkeresse az itthon felejtett pecs�tnyom�t. Mihelyt kinyitotta az ajt�t, azonnal �szrevette, hogy a pecs�tnyom� az �gyon hever, a pakol�s k�zben maradhatott itt v�letlen�l. Felkapta a pecs�tel�t �s visszasietett a konyh�ba, ahol a hopp-h�l�zaton kereszt�l �tk�ldte a Prewett-h�zba.

- Egyszer a fejedet is elhagyod! – sz�lt oda neki az egyik festm�ny. Harry sz� n�lk�l hagyta �s a szalonba ment, ahol Ron �s Hermione egy poh�r vajs�rt sz�rcs�lgettek, �s a kint zuhog� es�t n�zt�k.

- Igen – felelte Harry �s �nt�tt mag�nak a forr� ned�b�l. – Az �gyon hevert, ott hagytam, mikor pakoltam a cuccaimat.

Ledobta mag�t az egyik fotelbe, �s l�b�t felrakta az asztalra.

- Nem tudom… �rtani nem �rt, nem igaz?

Harry �s Hermione elvigyorodtak, Ron pedig a f�l�ig elv�r�s�d�tt. Egy darabig n�ma csendben �lt �s maga el� b�mult, majd hirtelen megsz�lalt.

- Jaj, Ron! Att�l nem vagy gy�va, hogy nem merted eddig kimondani a nev�t. Nem csoda, hogy nem akartad eddig mondani, hiszen gyerekkorodt�l kezdve abban n�tt�l fel, hogy ezt a nevet nem szabd eml�teni sem. Vel�nk, Harryvel meg velem teljesen m�s a helyzet. Ez nem b�tors�g, hogy kimondjuk… �n csak az�rt kezdtem el mondani a nev�t, mert �gy r� tudtam venni Harryt, hogy tartson nek�nk s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�kat! El�tte �n se mertem kimondani, mert ez volt az els� dolog, amit belevertek a fejembe, mikor bel�ptem a var�zsvil�gba…

Harry elgondolkozott az el�bbieken �s valami sz�get �t�tt a fej�be, �s ezt sz�v� is tette:

- Mikor kezd�d�tt ez az eg�sz…?

- Hogy az emberek f�lik kimondani a Voldemort nevet.

- Nem lehet megmondani, pontosan mikor kezd�d�tt – fogott bele a magyar�zatba Hermione. - Ez egy hossz� folyamat volt, nem hirtelen elhat�roz�s. Ha j�l tudom… (Harry elvigyorodott: biztos volt benne, hogy a l�ny j�l tudja)… a hatvanas �vekben kezd�d�tt, mikor Voldemort egyre befoly�sosabb var�zsl� lett a Miniszt�riumban, viszont a javasolt reformjai – a mugli sz�rmaz�s�ak elbocs�t�sa, a f�lv�rek, koboldok, megad�ztat�sa, a h�ziman�-teny�szt�si t�rv�ny – egyre t�bb embert ford�tottak ellene…

- A h�ziman�-teny�szt�si t�rv�ny – magyar�zta Hermione. – Olvastam r�la, mikor a M.A.J.O.M.-et szerveztem. A l�nyege az volt, hogy az aranyv�r� var�zsl�k tov�bb akart�k korl�tozni a man�k szabads�g�t, m�g a szabad akaratukat is, �gy, hogy mindenf�le szem�lyis�g n�lk�li man�kat teny�sztenek ki, �rzelem n�lk�li g�peket… - Hermione megborzongott a gondolatra. Harrynek is a h�t�n futkosott a hideg, �s felderengett el�tte Dobby arca, amint �res tekintettel, faarccal hajtja v�gre gazd�ja utas�t�sait, mint egy zombi.

A m�sik elnevez�s az „�, Akit Nem Nevez�nk Nev�n”, a h�bor� kit�r�se ut�n terjedt el. A Reggeli Pr�f�ta nevezte el �gy, b�r akkor m�g hivatalos k�r�kben haszn�lt�k a nev�t.

- Az �gy t�rt�nt, hogy Voldemort 1970-ben p�ly�zott a Wizengamot egyik meg�resedett hely�re, tudj�tok, a var�zsl�k b�r�s�ga. Tal�n �gy akart egyre nagyobb befoly�shoz jutni. De a Wizengamot akkori f�m�gusa megv�t�zta Voldemort k�relm�t, akkor, amikor a bizotts�g t�bbi tagja m�r elfogadta azt. A f�m�gus ugyanis megtudta, hogy Voldemort megf�leml�tette a b�r�s�g tagjait. K�z�lte vele, hogy nem fogadj�k el a p�ly�zat�t, �s soha nem is fogj�k, s�t, �ll�t�lag hozz�tette, hogy takarodjon a Miniszt�riumb�l. Az�rt csak �ll�t�lag, mert Voldemort a bizotts�g mind az �tven tagj�t, a teljes test�letet lem�sz�rolta ott, a hetes t�rgyal�teremben. Akkor kezd�d�tt el a h�bor� hivatalosan. 1970. augusztus 24-�n.

Persze hetekig semmi sem t�rt�nt, az emberek alig tudtak magukhoz t�rni a d�bbenett�l. Tudt�k, hogy Voldemort nagy hatalm� var�zsl� �s azt is, hogy hirtelen harag�, de senki nem gondolta volna, hogy egyed�l k�pes meg�lni �tven m�gust, m�ghozz� a legkiv�l�bbak k�z�l.

- A Wizengamot �s a f�m�gus n�lk�l – folytatta Hermione -, r�gt�n �ri�si k�oszt �s fejetlens�get okozott. A k�vetkez� hetek alatt Dumbledore �s Bartemius Kupor volt az, aki a kez�be vette az ir�ny�t�st. Kupor vezette a Voldemort elleni nyomoz�st. A furcsa az volt, hogy akkor a hal�lfal�kat m�g nem is k�r�zt�k, hiszen �k hivatalosan semmi illeg�lisat nem tettek.

Harry b�logatott. Voldemort meg�lte a Wizengamot �tven tagj�t, de Dumbledore-nak majdnem siker�lt legy�znie. Harry elt�n�d�tt azon, vajon Dumbledore akkor meg�lte volna-e Voldemortot, ha lehet�s�ge ad�dik r�. Visszaeml�kezett a m�sf�l �vvel ezel�tti �triumi p�rbajra, �s hogy mit mondott akkor Dumbledore: „Elismerem, nem sz�vesen �rn�m be annyival, hogy csup�n a hal�lba k�ldelek…” Harry arra is eml�kezett, hogy Dumbeldore egy nagy erej� �tkot k�ld�tt Voldemortra, s a feketem�gus szavaib�l az der�lt ki, hogy ez ak�r meg is �lhette volna.

Harry �s Ron meg�tk�zve n�ztek r�.

- M�rmint, hogy f�lnek kimondani valakinek a nev�t – jav�totta ki mag�t a l�ny, miut�n �szbe kapott. – Az �si kult�r�kban �gy tartott�k, hogy a sz�let�skor kapott nevet titokban kell tartani, mert felhaszn�lhatj�k az ember ellen, m�gikus �ton. Vannak is ilyen bonyolult b�jitalok, amik csak egy bizonyos emberre hatnak, �s ahhoz sz�ks�g van az illet� nev�re… Meg a k�l�nb�z� vall�sokban sem mondj�k ki az isten vagy istenek neveit, tudj�tok.

�s a muglik k�zt is volt ilyen eset, mikor f�ltek kimondani egy gonosztev� nev�t. P�ld�ul az 1950-es �vekben Londonban gar�zd�lkodott egy testv�rp�r, a Kray testv�rek, �s olyan sok sz�rny�s�get meg gyilkoss�got k�vettek el, hogy egy id� ut�n nem mert�k kimondani a Kray nevet.

- Aprop� nevek – sz�lalt meg Ron hosszas hallgat�s ut�n. – A csal�df�n tal�lt�l valamit a rokonaidr�l? Tudod, �rdekelne, hogy nem vagyunk-e rokonok… - tette hozz� vigyorogva.

Harry s�hajtott egyet �s a fej�t r�zta.

- Mondj�tok, hogy lehet az, hogy a var�zsl�k k�zt ilyen �regek is vannak? Dumbledore is j�val sz�z f�l�tt volt m�r…

- Pontosan 157 �ves volt – sz�lt k�zbe Hermione mosolyogva.

A k�rd�st Ron v�laszolta meg:

- Minden var�zsl�n�l?

- Igen, igen, mindegyikn�l, teh�t a mugli sz�rmaz�s�akn�l is – Ron itt Hermion�ra kacsintott. Hermione egy cseppet sem csod�lkozott ezen az inform�ci�n, Harry pedig kezdte egy kicsit sz�gyellni mag�t, ami�rt m�g mindig vannak ilyen �ltal�nos dolgok, amiket nem tud a var�zsl�k vil�g�r�l.

Kortyolt a vajs�r�b�l, majd a j�les�en �zlelgetve h�trad�lt a sz�k�ben. A csal�df�ra n�zett, figyelte az �vsz�mokat a nevek alatt, s val�ban, t�bb, sz�z �vesn�l id�sebb var�zsl�t figyelt meg. Elismer�en felvonta a szem�ld�k�t �s a pohar�t emelte, hogy �jabb korty er�vel felt�lt� vajs�rt gur�tson le a tork�n, mikor a szeme a falik�rpit melletti szekr�nyhez t�vedt, �s a keze megakadt a leveg�ben.

- Micsoda? – k�rdezte k�rusban k�t bar�tja.

- A falik�rpit mellett �llt egy lovagi p�nc�l – de most elt�nt. Ti vitt�tek ki innen?

Ron �s Hermione �sszen�ztek �s megvont�k a v�llukat.

Harry a p�nc�l h�lt hely�t b�multa, mintha azt v�rn�, hogy el�t�nik a semmib�l, �s azt mondja: Meglepet�s! Mivel semmi ilyesmi nem t�rt�nt, Harry el�h�zta a p�lc�j�t �s kifel� indult a szalonb�l.

- Mit csin�lsz? - sz�lt ut�na Hermione.

- Nem egy�rtelm�, Hermione? – hangja inger�lt volt. – Mundungus volt az! Tudta, hogy el fogunk menni innen, �s addig bet�rt ide �s elvitte!

- Harry, �n nem hiszem, hogy Mundungus meg mert volna lopni t�ged azok ut�n, ami Roxmortsban t�rt�nt…

Harry azonban nem hallgatott r�, kics�rtetett a szob�b�l, letrappolt a l�pcs�n �s az el�szob�ba ment. Hermione �s Ron t�tov�zva k�vett�k.

Harry az el�szob�ba �rve p�lc�j�t r�szegezte egy f�gg�nyre, ami a fal tekint�lyes r�sz�t fedte. A p�lca int�s�re a f�gg�ny sz�tny�lt �s megjelent m�g�tte Mrs Black rik�csol� portr�ja.

- FOGJA BE! – d�rrent r� Harry, �s a festm�ny egy pillanatra t�nyleg abbahagyta a szidalmakat, de azt�n felf�jta mag�t, mint egy d�h�s pulyka, hogy �jra sz��radatot z�d�tson „vend�gei” nyak�ba. Harry ezt nem v�rta meg, r�gt�n folytatta.

A festett szemek kerekre t�gultak a felh�borodotts�gt�l.

Csod�k csod�j�ra a festm�ny nem ord�tozott tov�bb, hanem v�laszolt a k�rd�sre.

- Igen l�ttam! – k�pte a szavakat a portr�, olyan hevesen, hogy ha �l� szem�ly lett volna, biztosan ny�ltenger fr�cs�g Harry arc�ba. – Egy alacsony, fekete ruh�s alak m�szk�lt h�rom napja, vagy egy �r�n kereszt�l �seim nemes k�ri�j�ban! Megparancsoltam neki, hogy t�nj�n el, de volt k�pe tov�bb folytatni a birtokh�bor�t�st! Ez t�rhetetlen, arc�tlan viselked�s! Takarodjatok a h�zamb�l ti is, korcsok! S�rv�r� s�pred�k…!

- Nem! Hogy meritek?! Vegy�tek le r�la a koszos kezeteket! �rul�k…!

Mikor a drap�ria a hely�re ker�lt, a portr� elhallgatott, Harry pedig bar�taival visszafel� indult a szalonba. Harry �t k�zben d�lt-f�lt m�rg�ben. Hermione ezzel szemben fel�lt�tte szok�sos, „megmondtam, hogy �gy lesz” – arc�t.

- Mondtam, hogy nem Mundungus volt az – sz�lalt meg a l�ny, mikor fel�rtek az emeletre.

- Mi?! Hiszen hallottad! Bet�rtek a h�zba, �s elvitt�k a p�nc�lt… Nem mintha annyira sajn�ln�k egy nyavaly�s lovagi ruh�t, de akkor is elegem van Mundungusb�l! Legk�zelebb mit fog elvinni? Az asztalt, meg a sz�keket?

- H�nyszor mondjam, hogy nem Mundungus volt az? – v�gott k�zbe m�rgesen Hermione, cs�p�re tett kez�vel Mrs Weasleyt juttatta Harry esz�be. – � tudta volna, hogy ne csapjon zajt az el�szob�ban, ne �bressze fel a festm�nyt, hiszen ezerszer j�rt m�r itt. B�rki is volt a bet�r�, nem ismerte j�l a Black-h�zat.

- Akkor ki lehetett az? – ingatta a fej�t a v�r�s haj� fi�. – Ki m�s t�rne be a h�zba, hogy elvigyen egy lovagi p�nc�lt?

Hermione megvonta a v�ll�t, Harrynek azonban esz�be jutott valami �s nyomban sz�v� is tette.

- Bellatrix.

Harry komoran b�logatott. Ron is le�lt egy fotelbe.

Hermione l�tv�nyosan nyelt egyet – l�that�an tartott att�l a n�t�l, aki Voldemort els�sz�m� tan�tv�ny�nak mondta mag�t.

Harry s�hajtott egyet, �s gondterhelten a sebhely�t d�rzs�lgette.

Ron b�logatott, �s kicsit megk�sve Hermione is beleegyez�s�t adta.

- Mondjuk a Prewett-h�zba – folytatta Hermione. – Most m�r r�szt vehet�nk a tan�cskoz�sokon is, �s az a legbiztons�gosabb hely, ha a tov�bbi teend�ket tervezz�k. Onnan is indulhatunk a horcruxok keres�s�re.

- Azt hiszem, �n elteszem magam holnapra. – motyogta �s fel�llt a fotelb�l. – J� �jszak�t!

Harry ez ut�bbit vette c�lba, mikor bel�pett a szob�ba. Kor�bban ugyanis m�r �szrevette, hogy Sirius itt tartotta az ikert�k�r p�rj�t, s Harrynek most erre volt a legink�bb sz�ks�ge. Kivette a kicsi t�kr�t a legfels� fi�kb�l, leporolta, majd az �gyhoz s�t�lt vele. Hasra fek�dt az �gyon �s a t�k�rbe n�zett.

A k�p hirtelen v�ltozott, �s Harry m�r nem saj�t, s�patag t�k�rk�p�t l�tta, hanem egy szepl�s arc� v�r�s haj� l�ny t�nt fel a t�k�rben.

- Ginny, szeretn�m, ha holnap �tadn�l McGalagonynak egy �zenetet.

- Holnap reggel Hermione, Ron �s �n az �rvah�zba megy�nk, de ut�na, tal�n egy-k�t nappal k�s�bb visszamegy�nk a Prewett-h�zba. �s k�rlek, m�g mondd meg neki, hogy Mordon h�zzon egy olyan v�delmi k�rt a Black-h�z k�r�, amilyen az �j f�hadisz�ll�s k�r�l is van. Azt hiszem sz�ks�g�nk lesz r�…

Ginny szemei ijedten kit�gultak.

- Nem, nem – sietett Harry megnyugtatni a l�nyt -, csak j� lenne egy kis plusz biztons�g…

- M�ris? Hisz csak d�lut�n ment�nk el! – nevetett Harry. – Ginny, �g�rem, hogy hamarosan megint tal�lkozni fogunk. Lesz m�g olyan alkalom, hogy Roxfortba kell menn�nk, ebben biztos vagyok. F�leg most, hogy McGalagonyt is beavattam.

- Rendben… �lmodj sz�peket!

A k�vetkez� pillanatban a t�k�r hom�lyba borult, majd kitisztulva m�r egy szem�veges, k�cos haj� fi� �s�tott vissza Harryre.

H�tf�n reggel kilenckor kelt a h�romf�s t�rsas�g, gyors mosakod�s �s reggeli ut�n mugli ruh�kba �lt�ztek, hogy ne keltsenek felt�n�st London utc�in. Harry felvette szok�sos kopott farmer�t �s fekete p�l�j�t, ami miatt a Little Whinging-i j�m�d� csal�dok k�zvesz�lyes hulig�nnak tartott�k.

Az id� szok�s szerint pocs�k volt, b�r a felh�k k�z�l, csod�k-csod�j�ra n�ha el�bukkant a nap. Az es� azonban legjobb esetben is csak p�r percre �llt meg, nem tov�bb. Mikor Harry, Ron �s Hermione kil�ptek az ajt�n, �s elv�gezt�k az ajt�z�r� b�b�jt, a szok�sos, n�ptelen Grimmauld t�ren tal�lt�k magukat. Mind�ssze n�h�ny es�kab�tos gyerek �csorgott a t�r t�loldal�n.

Val�ban, messze a horizonton n�h�ny dementort lehetett l�tni, amint gonosz denev�rekk�nt siklanak az �gen. Amerre j�rtak, a felh�k megs�r�s�dtek, �rny�kba borult minden, �s hamarosan es� vagy j�ges� t�p�zta az idegeket.

- V�rjatok itt, mindj�rt j�v�k – sz�lt Hermione �s fak�pn�l hagyta a k�t fi�t, akik zsebre dugott k�zzel, p�lc�ikat k�szenl�tben tartva figyelt�k, ahogy a l�ny a t�r k�zep�n �ll� �sdi, piros telefonf�lke fel� siet.

Hermione �t perccel k�s�bb visszat�rt, arc�n sz�les mosollyal.

-… indulhatunk! – fejezte be Ron a mondatot. – �gyes vagy. Hol tanult�l meg ilyen j�l teleton�lni?

Hermione kuncog�s kis nevet�st hallatott, majd belekarolt Ronba, �s a h�rom j� bar�t megindult a legk�zelebbi metr� lej�r�hoz. J� f�l �r�ig tartott, mire el�rtek a metr�hoz, majd a jegyv�s�rl�s �s a megfelel� peron megtal�l�sa (amit mind Hermione int�zett – Harry s�t�t tekintettel f�rk�szte a t�meget, ismer�s, vagy gyan�s arcok ut�n kutatva; Ront pedig t�ls�gosan lek�t�tte a csod�lkoz�s) eltartott tov�bbi harminc percig, s az utaz�s ehhez k�pest m�r eg�szen r�vid ideig tartott. F�l tizenkett�kor m�r a mozg�l�pcs�n haladtak a felsz�n fel�, s r�videsen ki�rtek a zuhog� es�be.

A metr�meg�ll�t�l h�sz perc gyalogl�s v�rt m�g r�juk, amit zs�folt, aut�dud�l�st�l �s embert�meg zaj�t�l hangos f��ton tettek meg, majd bekanyarodtak egy csendesebb utc�ba, ami a tudakoz� szerint az �rvah�znak is helyt adott. Az utca nagyon megv�ltozott az�ta, hogy Harry utolj�ra „j�rt” itt, hiszen az �ta k�zel hatvan �v telt el. A kis utc�ban m�r nem l� vontatta tejeskocsi gurult, hanem �lelmiszersz�ll�t� teheraut� p�f�g�tt, mad�rcsicserg�s helyett aut�k zaja hallatszott, a macskak�ves utat felv�ltotta az itt-ott felszakadozott aszfalt, �s ahogy �szrevette a k�zelben �csorg� h�rom punk fi�t, Harry szerint m�r az sem okozna k�l�n�sebb felt�n�st az emberek k�zt, ha egy hossz� haj� �s szak�ll�, szilvasz�n� b�rsonykab�tba �lt�z�tt f�rfi s�t�lna erre.

Az utca v�g�n egy kisebb t�rre �rkeztek, aminek nagy r�sz�t egy nemr�g fel�j�tott, r�gi �p�let foglalta el. Az �p�let homlokzat�n fekete t�bla hirdette:

Harry, Ron �s Hermione �sszen�ztek, majd Harry intett a fej�vel, hogy menjenek be. L�tsz�lagos k�z�nye azonban nem volt val�di, ugyanis furcsa szorong�s fogta el, ahogy az �p�letre n�zett. Ron hat�rozott l�ptekkel elindult a bej�rati ajt� fel�, Hermione azonban �szrevett valamit Harry tekintet�ben, mert t�tov�zva n�zett r�, s csak akkor indult el, mikor Harry jelz�s k�ppen megr�zta a fej�t.

- J� napot, miben seg�thetek? – k�rdezte kedvesen egy �reg�r, aki kock�s inget �s magasra felh�zott, sz�rke nadr�got viselt. Val�sz�n�leg � a port�s – gondolta Harry. Bentr�l gyerekzsivaj �s t�ny�rcs�r�mp�l�s hallatszott, az �rvah�z lak�i �ppen eb�deltek.

Az �reg v�gigm�rte �ket, majd recseg� hangon megk�rdezte:

- �hmm… nem…

Az �reg �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s beljebb csoszogott az ajt�t�l, a bej�rat m�g�tti kis port�sf�lk�be. Kom�tosan kih�zott egy fi�kot a sz�lk�s �r�asztalb�l, majd kivett egy jegyzett�mb�t.

Hermione nem esett k�ts�gbe, az �reg mell� �llt �s a v�lla f�l�tt belen�zett a jegyzetf�zetbe.

- Ejnye no, �tfutom m�geccer, ha kegyednek ilyen fontos…

- No fene! – sz�lt az �reg hirtelen. – Itt van a neve kisasszony, biztos r��lt a kis�rd�g, hogy az el�bb nem vettem �szre.

- Semmi baj, el�fordul az ilyesmi – mosolygott kedvesen Hermione, az �reg pedig eltette a jegyzett�mb�t. – Sz�lna k�rem az �rkez�s�nkr�l?

Az ajt�hoz �rve Hermione kopogott, majd egy rekedt, n�i hang h�v�s�ra bel�ptek a fekete-feh�r padl�zat�, egyszer� berendez�s� irod�ba, ami egyben aff�le t�rsalg� is volt. Harry eml�kei szerint az �rvah�znak az eddig l�tottak k�z�l ez volt az egyetlen r�sze, ami majdhogynem v�ltozatlan maradt. Az igazgat�i sz�kben �l� h�lgy viszont megv�ltozott, a harmincas �vekben itt dolgoz� sov�ny, szigor� f�n�kasszony helyett most egy t�ls�lyos, elk�nyelmesedett, de els� l�t�sra kedves n� fogadta �ket.

- Granger vagyok asszonyom. �k pedig itt az unokatestv�reim, Ronald �s James.

- �rvendek! Martha Jones vagyok, a gyermekotthon igazgat�n�je, de legink�bb f�n�kasszony a megnevezett titulusom. Tudja, ez m�g abb�l az id�b�l maradt fenn, mikor az �rvah�z az egyh�z tulajdon�ban volt, de… jaj, minek untatom �n�ket, foglaljanak helyet!

Harry�k le�ltek egym�s mell� az egyik kanap�ra, mely pont azon a helyen �llt, ahol Dumbledore-t is hellyel k�n�lta az akkori f�n�kasszony az akkori kanap�n.

- Inform�ci�kat keres�nk egy bizonyos Tom Rowle Denemr�l, aki kor�bban, eg�szen pontosan 1928-t�l 1944-ig ebben az �rvah�zban lakott.

Ron alig �szrevehet�en megborzongott a gondolatra – nem �gy Hermione, aki kapva kapott az alkalmon:

- Igen, � a nagyap�nk volt. Tavaly halt meg szeg�ny, de szinte semmit se tudunk r�la, a nagymam�nk is m�r r�gen elhunyt. �gy…

- V�rus? �gy �rti betegek a gyerekek? – kapta fel a fej�t Harry.

- Nos, nem mondan�m, hogy betegek, ink�bb olyan… fur�k – magyar�zta kelletlen�l. – Tudja, hogy van ez, fiatalember! A rohan� mai vil�gban nem csoda, ha egyesek depresszi�sak lesznek, de az m�giscsak furcsa, ha egy �rvah�zban t�rt�nik ez, r�ad�sul t�megesen… Na de nem v�ratom tov�bb magukat, lek�s�rem �n�ket az iratt�rba, azt�n, ha nem haragszanak, j�v�k vissza dolgozni.

A l�pcs�n mentek lefel�, mikor a f�ldszintr�l szembe j�tt vel�k egy hossz�, barna haj� kisl�ny, aki nem lehetett t�bb hat �vesn�l.

- Miss Jones, Miss Jones! – sip�totta a kisl�ny. – J�jj�n gyorsan, Tommy Parkernek a tork�n akadt a h�sgomb�c �s mindj�rt megfullad!

- Jaj, rendben, m�ris j�v�k Paulina… - t�rdelte a kez�t a f�n�kasszony. L�that�an nem szerette az eff�le megold�sra v�r� probl�m�kat. Egy pillanatig toporgott, majd Harry�khez fordult. – Rem�lem megbocs�tanak, de sietnem kell. Ha lemennek egy szintet, forduljanak balra. A folyos� v�g�n l�v� ajt� az iratt�r, ott mindent megtal�lnak, amire sz�ks�g�k lehet! – azzal elsietett a kisl�ny ut�n, aki a h�lgy vaskos kez�t h�zva pr�b�lta nagyobb siets�gre �szt�n�zni.

Hermione megcs�v�lta a fej�t, majd fej�vel intett Harry�knek �s mentek a dolgukra. M�r az alaksorban j�rtak, mikor Ron megt�rte a csendet.

- Igen, val�sz�n�leg… - b�lintott Hermione. - A dementorok mindenkire hat�ssal vannak. A muglik ugyan nem l�tj�k �ket, de �rzik a jelenl�t�ket. �s a gyerekek �ll�t�lag m�g �rz�kenyebbek r�juk, s�t, n�h�ny mugli gyerek k�pes arra, hogy l�ssa �ket. Persze nem teljes val�jukban, de egy elmos�dott �rnyat, vagy valami hasonl�t. Valahogy �gy, mint a kviblik.

- H�t akkor, keresg�lj�nk! – csapta �ssze a tenyer�t Ron �s megindult a legk�zelebbi polc fel�.

Hamar kider�lt, hogy a rengeteg irat �s doboz �b�c�sorrendben van elhelyezve, �gy Harry, Ron �s Hermione megosztott�k egym�s k�zt a D bet�seket. Gyorsan ment a munka, de a kezdeti lelkesed�s nemsok�ra al�bbhagyott, s mire befejezt�k az iratok �s dobozok �tvizsg�l�s�t (ezekben tartott�k az �rv�k itt maradt szem�lyes holmijait, f�nyk�peit), csal�dottan �llap�tott�k meg, hogy egyetlen Denem nev� emberr�l sem �rnak.

- Tal�n Dumbledore elvitte az iratokat – vetette fel Ron �s hangj�ba bossz�s�g vegy�lt. – Biztosan � is �tn�zte ezt a helyet…

- H�tha k�z�j�k keveredett v�letlen�l… - magyar�zta, majd mikor f�lretolt egy halom l�d�t a C soron, hirtelen elh�z�dott a sort�l, abbahagyott minden keres�st �s l�tv�nyosan a homlok�ra csapott. – �, h�t persze…!

Ron �s Harry �sszen�ztek.

Az iratt�r v�g�ben egy rozoga, �s�regnek t�n� fa fi�kos szekr�ny �llt, minden fi�kj�n egy arany bet�vel.

- Egy�rtelm�, hogy semmit se tal�ltunk ott Tom Denemr�l.

- Mikor egy gyerek hivatalosan a var�zsvil�g tagj�v� v�lik, minden adat�t, igazolv�ny�t, anyak�nyvi kivonat�t, sz�let�s�nek minden hivatalos dokumentum�t �tveszik a Miniszt�rium dolgoz�i, a mugli vil�gban pedig elt�nik, mintha sose lett volna. Velem is �gy volt, mikor h�t�ves koromban kider�lt, hogy boszork�ny vagyok, egy miniszt�riumi var�zsl� felkereste a sz�leimet �s mindent elmagyar�zott. Any��knak ki kellett k�rni�k minden iratomat az iskol�mb�l �s a h�ziorvosunkt�l is, hiszen el�g nagy kavarod�s lehetne abb�l, ha az oktat�s�gyiek zaklatn�k az embereket, ami�rt a gyermek�k nem j�r mugli iskol�ba.

Ron a szekr�nyhez l�pett �s kih�zta a D bet�s fi�kot, majd r�vid keresg�l�s ut�n felki�ltott.

Ron haboz�s n�lk�l �tadta Harrynek a pap�rokat, aki gyorsan �tfutotta mindet. Az els� egy sz�let�si anyak�nyvi kivonat volt, de csak a fi� neve �s sz�let�s�nek ideje szerepelt rajta, a sz�l�k adatai hi�nyoztak. A m�sodik lapon a fi� tanulm�nyi adatai voltak felt�ntetve, els�nek azok, amiket az �rvah�zban szerzett tizenegy �ves kor�ig. Harry meg se lep�d�tt azon, hogy Denem mindenb�l kiv�l� volt, a legjobb oszt�lyzatokat kapta matematik�b�l, k�rnyezettanb�l, angol nyelv- �s irodalomb�l, t�rt�nelemb�l �s testnevel�sb�l. A tan�ri bejegyz�s alapj�n a fiatal Voldemort k�l�n�s �rdekl�d�st mutatott a t�rt�nelem ir�nt.

A harmadik lapon Harry azt v�rta, hogy a roxforti adatok lesznek felt�ntetve, de mikor l�tta, hogy azon csak d�tumok �s nevek szerepelnek, r�j�tt, hogy meggondolatlan volt. A roxforti adatok nem szerepelhettek ebben a nyilv�ntart� szekr�nyben, hiszen itt csak az �rvah�z-beli var�zsl�k �rvah�z-beli adatai voltak felt�ntetve, semmi t�bb. �s ilyen var�zsl�kb�l nem volt sok – mik�zben Harry olvasott, Ron sorban nyitogatta a t�bbi fi�kot is, de csak n�melyikben tal�lt dosszi�t.

Fel volt t�ntetve n�h�ny nevel�n� �szrev�tele, k�z�l�k az egyik ezt �rta: „Tehets�ges kisfi�, de igen engedetlen, a magaviselet�vel gondok lehetnek.” Egy m�sik pedig ezt: „Rendk�v�l fog�kony a t�rt�nelem ir�nt, �s testnevel�sben egyenest kiv�l�s�gnak sz�m�t.” De voltak sokkal bizarrabb, meglep�bb �szrev�telek is, egy-k�t nevel� furcsa dolgokat �rt Denemr�l: „Kir�z t�le a hideg, valah�nyszor a szemembe n�z. Olyan, mintha m�ricsk�lne. Ak�r egy �llatkerti farkas a r�cson t�lr�l.” A felt�ntetett b�ntet�sek, amiket Denem kapott, t�bbnyire olyan dolgok miatt t�rt�ntek, mert hazudott valamelyik tan�r�nak, vagy rajtakapt�k, hogy elcsen valamit egyik t�rs�t�l. Ezek nagyr�szt eg�szen kicsi kor�ra, a hat-nyolc �ves Voldemortra voltak jellemz�ek, a k�s�bbiekben egyre ritk�bban fordultak el�, s Harry ezen nem is lep�d�tt meg. Ahogy Denem egyre �gyesebb �s magabiztosabb lett, �s megismerte saj�t, k�l�nleges k�pess�geit, egyre ritk�bban kaphatt�k el.

- H�t ez meg mi? – r�ncolta a homlok�t Harry. – Mit m�velhetett, hogy m�g a mugli rend�rs�g is felfigyelt r�? �s ez m�r j�val az ut�n t�rt�nt, hogy elhagyta az �rvah�zat.

- Invito Higgins akta! Invito Montgomery akta! – ki�ltotta, s a k�vetkez� pillanatban egy s�rga dosszi� �s egy kartondoboz r�ppent a kez�be. Hermione majdnem elejtette, de Ron seg�tett neki megfogni.

- Ahogy nektek is! – v�gott vissza a l�ny.

- Ajjaj… - ny�gte, miut�n v�gigolvasta a jelent�st. – Nem csod�lom, hogy felfigyeltek r� a muglik. Harry, azt hiszem Voldemort kiny�rta ezt a l�nyt…

Harry �s Hermione k�zelebb mentek bar�tjukhoz �s �k is olvasni kezdt�k a dosszi� harmadik oldal�t.

- Azt �rja, hogy ez az Emily Higgins a bar�tn�j�vel, ezzel a Rose Montgomeryvel ’44 kar�csony�n t�ntek el �s utolj�ra Denemmel l�tt�k �ket, aki akkor j�tt vissza a bentlak�sos iskol�j�b�l… V�rj csak! Egy�ltal�n mit keresett itt kar�csonykor? Hiszen m�g ny�ron se akart visszaj�nni ide!

- Olvasd csak tov�bb, Ron – figyelmeztette Hermione, majd Ron helyett � folytatta. – Rose �s Emily kilenc �vesek voltak akkor �s elt�ntek, Denemmel egy�tt. Denemet akkor l�tt�k utolj�ra az �rvah�zban. Emilyt elt�ntnek, majd halottnak nyilv�n�tott�k.

- R�la itt nem �rnak, tal�n majd az � dosszi�j�ban.

- Itt is ugyanazt �rja – futotta �t Hermione a hivatalos sz�veget. – De figyeld csak: azt mondja, Rose Montgomeryt k�s�bb megtal�lt�k London utc�in k�borolni… k�t �vvel az eset ut�n!

- Azt �rja, hogy a kisl�ny semmire sem eml�kezett az eltelt k�t �vr�l – azt hiszem egy�rtelm�: Voldemort t�r�lte az eml�keit. – Hermione r�vid sz�net ut�n folytatta. - A r�gi, �rvah�zi ruh�j�ban tal�ltak r�, �s csak egy nyakl�nc volt n�la.

- Nem tudt�k meg soha. A nyomoz�st lez�rt�k, mert semmi bizony�t�kuk nem volt Denem ellen - Hermione k�zben visszavette Harryt�l a dobozt, �s a tartalm�t n�zegette. Abban csak egy szakadt k�cbaba �s egy baz�rb�l sz�rmaz� nyakl�nc volt.

- H�… - suttogta Hermione, ahogy a nyakl�ncot a tenyer�ben tartotta. – H�… ez… ez m�gikus!

- Ez a nyakl�nc m�gikus, �rzem, ahogy bizsereg… m�ghozz� el�g er�sen, n�zz�tek meg!

- Demonstrate!

- Hiszen ez egy horcrux! – ki�ltott fel Ron.

- Az hogy lehet? – lehelte Harry a d�bbenett�l elf�l� hangon.

- Azt �rj�k, hogy ’44-ben vitte el �ket Denem? – k�rdezte Hermione, majd Ron b�logat�s�ra folytatta: - Akkor az m�r az ut�n t�rt�nt, hogy Voldemort tudom�st szerzett a horcruxokr�l. Hatod�ves volt, mikor Slughornnal besz�lgetett r�la �s heted�vesen k�sz�tette el a napl�t, az els� l�lekdarabol�ssal.

Azt�n… azt�n… k�t �vre bez�rta. Bez�rta, hogy l�ssa, sikeres-e a k�s�rlete. �s mikor l�tta, hogy m�k�dik a horcrux, kiengedte…

Harry ekkor a fej�t r�zta:

- Honnan tudjam?! – csattant fel Hermione olyan hirtelen, hogy Harry �s Ron �sszerezzent. – Honnan tudhatn�m, hogy gondolkodik egy ilyen �r�lt?!

- Bocs�nat, ne haragudj, �n csak…

- Menj�nk innen – sz�lt rekedt hangon. – Megtal�ltuk, amit kerest�nk… m�g t�bbet is. Csak… csak menj�nk innen.

Harry �s Ron b�lintottak, �sszepakolt�k a tal�lt iratokat, a k�cbab�t �s a nyakl�ncot, �s mindet beletett�k a magukkal hozott Feneketlen Zs�kba, h�tha k�s�bb m�g sz�ks�g lesz r�.

A f�ldszintre �rve Hermione le�lt az egyik l�pcs�fokra �s a szob�ikba siet� gyerekeket n�zte. Harry �s Ron nem sz�ltak egy sz�t sem, hagyt�k, hogy a l�ny kif�jja mag�t. Ezzel nem volt egyed�l, Harry is �gy �rezte, hogy r�f�rne egy kis friss leveg�. Mivel ennek jelenleg h�j�n voltak a z�rt falak k�zt, �gy gondolta a hideg v�z is megteszi.

- Mindj�rt j�v�k, csak megkeresem a mosd�t… - mondta bar�tainak, majd elindult a folyos�n �s hamarosan r� is tal�lt egy fi�v�c�re. Benyitott az ajt�n, ahol kellemes h�v�s fogadta, �s a mosd�kagyl�hoz l�pve lelocsolta az arc�t egy kis v�zzel – ekkor lett figyelmes a furcsa hangokra.

Semmi v�lasz.

Harry �vatosan kinyitotta az ajt�t, a k�vetkez� pillanatban pedig a falig h�tr�lt r�m�let�ben. Ahogy az ajt� kit�rult, a kellemes h�v�s borzongat� hidegg� er�s�d�tt egyetlen m�sodperc alatt, Harry sz�v�b�l pedig azonnal kir�ppent az a kev�ske der� is, ami az iratt�rban hallottak ut�n maradt benne.

Ez ut�n egy �les sik�t�s has�tott a leveg�be, mely s�r�sba �s jajvesz�kel�sbe f�lt: - Megint a sz�rnyek! A sz�rnyek! Miss Jones! A sz�rnyek!

�jul�sa csup�n egy pillanatig tartott, egy hangos csattan�s �s vak�t� f�ny visszar�ntotta �t a val�s�gba. Az ajt�b�l egy apr�, feh�r-fekete foltos kutya szaladt fel�je, s az �llat minden l�p�s�vel egyre t�bb �leter� t�rt vissza Harry v�gtagjaiba.

Hatalmas robaj r�zta meg a v�c�t, majd �veg- �s csempedarabok potyogtak Harry mellett a padl�ra.

Harry l�t�sa teljesen kitisztult, f�l�ben elhalt a jajvesz�kel�s, �s visszat�rt a kisfi� s�r�sa, aki vele szemben a v�c�f�lk�ben kuporgott, egy kisl�ny �les hangja, aki a sz�rnyekr�l kiab�lt, �s Hermione agg�d� k�rd�sei.

Harry k�rbeforgatta a fej�t, de az els� mozdulatra �sszemos�dott el�tte minden. Hermione karj�t �rezte a derek�n, ahogy a sz�d�l�sb�l egyenesbe r�ntja. Most �szrevette a feh�ren vil�g�t� foltos kiskuty�t, mely a l�bai el�tt ugr�ndozott �s a fark�t cs�v�lta, de k�zben pillanatr�l pillanatra halv�nyodott.

- Mi ez? Mi folyik itt? – a zavarodott Miss Jones jelent meg az ajt�ban, mellette a barna haj� kisl�ny, akit legut�bb a l�pcs�n l�ttak, mikor a h�sgomb�ct�l fulladoz� fi� megment�s�re h�vta el a f�n�kasszonyt.

- Mit m�veltek maguk? Mi volt ez a f�ny? Mit… mi…?

- Exmemoriam! – ki�ltotta, mire Miss Jones arca elhom�lyosult, �s �br�ndos tekintettel meredt a semmibe.

- Mit csin�lt�l vele? – k�rdezte ijedt-nyafog� hangon a kisl�ny. – Ti elkergett�tek a sz�rnyeket?

Hermione elrakta a p�lc�t �s leguggolt a kisl�nyhoz.

- Paulina – cincogta a l�ny. – Paulina Pukett.

Paulina b�logatott, majd r�vid sz�net ut�n v�laszolt is.

Hermione elmosolyodott.

A kisl�nynak t�gra ny�lt a szeme, ahogy Harrynek �s Ronnak is. Harry m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy amire Hermione k�sz�l, az kimer�ti a gyerekrabl�s fogalm�t, de mikor a l�ny ellentmond�st nem t�r� arccal r�juk n�zett, �s k�z�lte, hogy visszamennek a Black-h�zba, Harrynek nem volt kedve ellenkezni, ahogy Ronnak sem, aki m�g csak kezdett mag�hoz t�rni a d�bbenett�l. Tudta, hogy Hermione most olyan kedv�ben van, amikor b�rmilyen ember �rta szab�lyt �s t�rv�nyt k�pes megszegni, gondolkod�s n�lk�l, az�rt, hogy a sz�v�t k�vesse.