|
28. fejezet
A Roxfort Expressz befutott a 9 és 3/4-ik vágányra, majd pöfékelve megállt.
- Hát megjöttünk - sóhajtotta Hermione. Hangja elárulta, milyen szomorú.
- Hé, fel a fejjel! Te visszamész szeptemberben! - emlékeztette Ron, miközben felemelte Pulipinty kalitkáját, és begyömöszölte Vendelint a táskájába.
- Igen... - bólintott a lány, karjába véve Csámpást. - De az nem lesz ugyanaz: tanítani fogok, nem tanulni.
- Nézd a jó oldalát - mondta a fiú, - nem kell eltűrnöd Piton zsarnokoskodását.
Hermione összevonta a szemöldökét. - Gondolod, hogy jobb lesz kollégának, mint tanárnak? Én valahogy nem vagyok ilyen derülátó.
- Akkor miért vállaltad el az állást? Menj muglikat tanítani Oxfordba!
Ekkor Ginny lépett a fülkéjükbe jobb karjában Lilyvel, baljában pedig Hedvig kalitkájával.
- Srácok, ideje leszállni!
- Apa, Marge néni vonata késik - mondta Dudley az idősebb Dursleynek, a 9-es vágánynál állva.
Hirtelen egy seregnyi fiatal lépett ki a 9-es és a 10-es vágány közötti falból.
- A diákok az őrültek iskolájából - mormogta Vernon. – Még jó, hogy nem kell többé Harryvel törődnünk.
Dudley bólintott és tekintetét a 9 és 3/4-ik vágány titkos bejáratára szegezte, mintha várna valakit – és az a valaki biztosan nem Marge néni volt.
Révedezéséből egy dörmögő hang zökkentette ki:
- Neville! Te kis csirkefogó! Az angol válogatottban fogsz kviddicsezni!
Egy kövérkés fiú ragyogó arccal bólintott, és hagyta, hogy a kiabáló férfi szorosan átölelje.
- Hé Algie, megfojtod a mi kis hősünket! - vágott közbe egy öregasszony. - Gyere ide, Neville, hadd adjon neked a nagyi egy nagy puszit!
- Jaj, nagyi... - a fiú megtörölte arcát az öreg boszorkány elragadtatott csókja után.
Vernon idegesen felhördült.
- Nézd Arthur, ott vannak!
A termetes Dursley urat majdnem fellökte két vörös hajú ember, akik előre robogtak, hogy üdvözöljenek egy szintén vörös hajú fiút és egy vörös hajú lányt, aki karjában egy vörös hajú csecsemőt tartott.
- Ginny! - kiáltotta az alacsony, kövérkés asszony, karjaiba zárva a lányt és a kisbabát.
Dursley úr felismerte Harry legjobb barátjának anyját az asszonyban, aki gügyögve és kacarászva ölelgette a lányt és a gyereket.
- Bolond népség - morogta Vernon, pillantását a 9-es vágány felé irányítva.
Két újabb vörös hajú fiú érkezett, akik a fiatalabb fiú hátát veregették, aztán a lányhoz fordultak.
Ahogy megpillantotta az ikreket, Dudley az apja háta mögé ugrott.
- Hűha, Gin, micsoda gyönyörű kislányod van! - mondta az egyik fiú csodálattal. – Harry aztán jó munkát végzett!
- Igen. De sajnos nincs itt, hogy lássa a mesterművét! - értett egyet a másik fiú.
- Csak elejtenéd, George - somolygott a lány.
- Ééén? - kiáltotta a bátyja. - Én vagyok a legjobb apa-pótló az egész varázsvilágban!
Úgy tűnt, a lány fontolóra veszi a dolgot. – Nem bánom, ha megígéred, hogy nem eteted meg 'módosított’ tejjel, akkor foghatod. - Átadta a kisbabát a fiúnak. - De ha a lányom kanárivá változik, saját kezűleg fojtalak meg, George!
- Ó, Arthur, hát nem tökéletes? - sóhajtott Mrs. Weasley, szeretetteljes pillantásokat vetve Lilyre. - Mit gondol, Dursley úr?
- Ha? - fordult meg Vernon. Remélte, hogy ezek az őrült népek nem ismerik fel.
- A kisbaba - mosolygott Molly - Az unokám.
- ... helyes gyerek. – vont vállat Vernon.
- Helyes? Egyenesen angyali... - mondta Molly elragadtatottan. - Az ön másod-unokahúga egy igazi kis tündér!
- Az én... másod-unokahúgom? – kapott levegőért Vernon.
- Igen - felelte egy barna hajú lány. - Harry kislánya.
Dursley úr a fiára pillantott, aki egyáltalán nem tűnt meglepettnek, csak félt valamitől. - Harry... az a... az a... haszontalan, semmire kellő... - kezdte Vernon, de úgy tűnt, már senki sem figyel rá.
Egy testes lány sétált el mellettük sokat mondó pillantást vetve a még mindig az apja háta mögött rejtőzködő Dudleyra, aki elvörösödött és rámosolygott a lányra.
Hermione kivételével senki sem vette észre.
* * * * *
Az Odú előtt egy fák közé kifeszített nagy lepedő üdvözölte az iskolából hazatérőket, “Isten hozott Lily!” felirattal.
Ginnynek mosolyognia kellett. - Mintha tudna olvasni…
- Hamarosan tudni fog - jelentette ki Fred, lelkesen csiklandozva a kisbaba pocakját. - És megtanul kviddicsezni és meztelen csigává változtatni a professzorait...
- Fred! - mondta Molly rosszallóan. - Még csak két hetes!
Fred vállat vont és tovább csiklandozta az unokahúgát.
- Ezt inkább ne csináld, ha nem akarod, hogy beterítsen a reggelijével - figyelmeztette Ginny, aki nagyon boldog volt, hogy a családja ennyire szereti a kislányát.
Az előszobában Percy és Fleur üdvözölte őket. A francia lány arcáról őszinte mosoly sugárzott.
- Isten ’oszott, Ginny - ölelte meg a másik lányt. - Ó, a kis 'errszegnő! - kiáltotta, Fredhez sietve. - Fog'atom a babát? Kérrhlek?
Fred vonakodva adta át a kisbabát a sógornőjének, aki teljesen el volt bűvölve Lilytől. Gyengéden ringatni kezdte és valamit dúdolt neki, amit senki sem értett.
A francia altatódalnak köszönhetően a legifjabb Weasley hamarosan álomba merült.
- Hello Percy! – üdvözölte a bátyját Ron, aki komoran bólintott. Egy csepp öröm sem látszott rajta, hogy újra láthatja Ront és Ginnyt. Kifejezetten bosszús pillantásokat vetett a húgára.
A lány mosolya elhalványult, amint észrevette Perci morcos arckifejezését.
- Ne vedd a szívedre - vigyorgott Fred, morózus bátyjára mutatva. - Nehéz hete volt. Szakított Penelopéval és új főnököt kapott Ludo Bumfolt személyében... tudod Percy mennyire megveti Bumfoltot.
- Gordon bleu-t sináltam és bouillabasse-t – jelentette be Fleur.
Ginny látta az elszörnyedt kifejezést Fred, George, Percy, Molly és Arthur arcán.
Fleur azonban nem vette észre. -Natyon iszletes.
- Szóval Hermione magával visz a Hold Futamra? - kérdezte Weasley úr, próbálva lenyelni egy falatot a kőkemény gordon bleu-ből.
Ron korgó gyomorral bólintott. Nem volt elég bátor, hogy megízlelje Fleur főztjét (az ikrek szintúgy nem).
Percy savanyú arcot vágott és némi bouillabasse-t kanalazott a szájába. Hja aki úriember...
- És mikor tartják a versenyt? - fordult Ronhoz Molly.
- Július 8-án.
- Akkor egy hét múlva - bólintott Arthur. - Hoppanálni fogsz?
- Persze - vigyorgott Ron, aki nagyon sokat bajlódott, mire megtanult hoppanálni. Hermionénak persze egy hétvége alatt sikerült, de Ronnak különösen nehezen ment. Amikor először megpróbálta, a Szellemszálláson kötött ki a Dervis és Durran előtti tér helyett. Azok a diákok, akik érdeklődtek a hoppanálás tudománya iránt, ezt a fakultatív tárgyat csak a roxmortsi hétvégeken tanulhatták, mivel a Roxfortban nem lehetett hoppanálni (mint azt már jól tudjuk Hermionétól, aki továbbra is az egyetlen diák volt az iskolában, aki olvasta A Roxfort Történetét.)
- És hol van Bill? - kérdezte Ron.
- Egyiptomban Siriusszal - felelte Mrs. Weasley.
- Mit csinálnak Egyiptomban? - csodálkozott Ron. - Bill már nem dolgozik a Gringottsnak, ugye?
- Nem - rázta a fejét Molly. - Ez... szóval Harry miatt van.
Ginny felnézett a tányérjából, amely még tele volt bouillabasse-szal.
- Mi van Harryvel? - kérdezte reménykedve.
- Harryt két hónapja Kairóban látták - válaszolta Arthur.
- Kairóban? - ráncolta szemöldökét Ginny. - Mi az ördögöt csinál Kairóban, amikor itt családi kötelezettségei vannak?
- Olyan naiv vagy, húgom - szólt közbe Percy. - Mit csinálhat Harry Egyiptomban? Nos, biztosan nem rád és a gyerekedre gondol... tudod te hány meg hány hárem van Kairóban?
- De, Percy! - vakkantotta Molly.
- Én csak racionális vagyok, anya - vont vállat a fiatalember. - Ha valaki elindul a lejtőn, nincs megállás. Harry ügye is hasonló: először megszerzett téged, Ginny, de rájött, hogy nem tudod kielégíteni a hatalmas libidóját, úgyhogy más nőket keresett, és erre Kairó a legjobb hely.
Ginny arca elvörösödött a méregtől. - Rosszindulatú vagy és... és...
- ... impotens - tette hozzá George.
- Fogd be a szád! - üvöltötte Percy, felugorva a konyhaasztaltól.
- Ugyan Percy! - kuncogott Fred. - Majd legközelebb sikerül!
- Legközelebb? Milyen legközelebb? - fintorgott George. - Penny nem ad még egy lehetőséget a Prefibubusnak!
Percy olyan erővel csapta kanalát a tányérjába, hogy a leves kiloccsant, beterítve az asztalt, Molly és Arthur arcát, valamint a padlót.
- Elegem van ebből! - ordította és kirohant.
- Na, most legalább tudod, miért volt olyan morcos, amikor megérkeztél a kicsivel - szólt George. - Savanyú a szőlő.
Ginny kérdően nézett rá.
- Nem képes arra, amire Harry igen - magyarázta Fred.
- Aha... - bólintott Gin. Alig tudta elrejteni mosolyát. Tekintete találkozott Fleurével, aki szintén nevetéssel küzdött.
Miután Mrs. Weasley letörölte arcáról a bouillabasse-t, mindenki meglátta döbbent arckifejezését. Ginny és Fleur sem tudta többé palástolni, hogy milyen kitűnően szórakozik. A konyhát hamarosan betöltötte a hangos nevetés.
Molly kifújta az orrát. - Szegény drága Percy... sosem említette.
- Miért, anya azt hiszed, elmondana neked ilyesmit? - vigyorgott Ron.
- Igaza van, Molly - bólintott Arthur. - A férfiak túl büszkék ahhoz, hogy... szóval, tudod.
- Remélem, hogy miattad nem kell majd szégyenkeznünk, Roncimonci - szólt Fred.
- Na de Fred! - ráncolta szemöldökét az anyjuk.
- Csak viccelt, anya - válaszolta George. - Ron igazi férfi, ugye?
Ron elpirult és úgy tűnt, nem vette észre Ginny kacsintását.
De az ikrek figyelmét soha semmi sem kerülte el.
* * * * *
- Az Örök Élet bájitala majdnem kész van, Nagyuram – mondta Féregfark és meghajolt Voldemort előtt. - Csak az utolsó hozzávaló hiányzik.
- Ah, az utolsó hozzávaló... - a sötét nagyúr szája elégedett mosolyra húzódott. - Hol is van az utolsó hozzávaló pillanatnyilag, Féregfark?
- Widra Szt. Capdelben, Nagyuram - felelete Féregfark. - Mikor hozzuk el?
- Egy hét múlva, Féregfark. A bumszalagbőrnek még egy hétig főnie kell, csak aztán adhatjuk hozzá az utolsó hozzávalót.
- Tudom, Nagyuram. És mi van Potterrel? Még nem találtuk meg.
- Ó, ne aggódj, hű szolgám - mosolygott Voldemort. - Majd gondunk lesz rá később... azután, hogy elnyertem a halhatatlanságot.
- Miért csak azután, nagyuram?
- Miért? - Voldemort összevonta szemöldökét. – Ostoba vagy, Féregfark! Jól tudod, hogy csak Harry Potter árthat nekem! Csak ő okozhatja a vesztemet! Ezért akartam mindig is megszabadulni tőle. De ha halhatatlan leszek, ő sem állhat az utamba.
- Értem, Nagyuram. Szóval először megszerezzük az utolsó hozzávalót, aztán elvégezzük a szertartást, és csak utána keressük Pottert.
- Örülök, hogy felfogtad - bólintott Voldemort. - Majdnem olyan lassú a felfogásod, mint Craké és Monstroé... De legalább több eszed van, mint Malfoynak... te soha semmit nem próbálnál meg eltitkolni előlem, ugye?
Féregfark visszahőkölt a sötét nagyúr átható tekintetétől. - Persze, hogy nem, Nagyuram - hajolt meg alázatosan.
- Helyes... - mosolygott Voldemort. - Hamarosan halhatatlan leszek, és Harry Potter sem állhat az utamba! - gonosz kacagása betöltötte a sötét helyiséget. Szegény Nagini majdnem szívrohamot kapott tőle.
* * * * *
Ugyanebben a pillanatban Indiában egy fiú kis híján leesett a seprűjéről. Erősen markolta a nyelet, és küzdött a homlokát hasogató elviselhetetlen fájdalommal. Lefelé fordította a Rakéta 3000-t, és valahogy sikerült elérnie a talajt anélkül, hogy elájult volna.
- Mi történt? – kérdezte az edzője, Ravin.
- Nem... tudom - lihegett a fiú. - Annyira megfájdult a homlokom... majdnem elájultam.
- Csak túlerőltetted magad, kölyök. Pihenj egy kicsit.
- Nem... már jól vagyok... megyek vissza edzeni... - motyogta a fiú, homlokát masszírozva.
- Rendben, folytathatod az edzést, amint találtunk számodra egy megfelelő nevet.
- Nevet? Miért? - vonta fel szemöldökét a fiú.
- Miért... Miért...? Mert minden versenyzőnek van neve! Néhányan saját nevük alatt játszanak, mások álnéven. Találnunk kell neked is egyet.
- Egy indiai nevet? - javasolta a fiú.
- Nem feltétlenül - vont vállat Ravin. - A nevednek valami erőset, gyorsat, vagy hasonlót kell jelentenie. Gondolkozunk rajta, jó? A Hold Futam győzteséhez csakis egy győztes név illik... egy név, amely illik egy gazdag emberhez… hiszen ha nyersz, egy egész vagyont kapsz... ötezer galleon nem rossz summa, ugye?
- Nem rossz, hát. És a kétezer galleon sem rossz, ami az edzőnek jár, mi? - kérdezte a fiú ironikusan.
- Okos fiú - mosolygott Ravin. - Nagyon okos.
Előző←…….→Következő
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
