7. fejezet

Ron sokkal jobb kedv� volt a k�vetkez� napokban, szinte r� se lehetett ismerni. Egy h�t telt el az esk�v� �ta, �s a fi� �r�me felh�tlen volt. Ezt Harry t�bb k�l�nb�z� �r�mteli esem�nynek tulajdon�totta: egyr�szt a Delacour rokons�g - �l�k�n a folyton csivitel� Mrs Delacourral – gyors t�voz�s�nak, annak, hogy Fred �s George az esk�v� m�snapj�n sz�gyenkezve dehoppan�ltak az �zlet�kbe (imm�r r�gi fej�kkel a nyakukon), �s a tov�bbi j� h�reknek, amik a k�vetkez� h�ten kaptak sz�rnyra.

- De h�t mi�rt, Fleur? – k�rdezte Bill fiatal feles�g�t�l. – Tal�n unatkozol itthon?

- �s, mond, milyen �ll�sra jelentkezt�l, Fleur? – k�rdezte Ron.

Harry �s Hermione ebben a pillanatban egyszerre k�pt�k ki a pitypanglevet, beter�tve az eg�sz asztalt. A t�bbiek ijedten h�k�ltek h�tra, �s Ron bosszankodva t�r�lgette nadr�gj�r�l a r�folyt �d�t�t, Harryt azonban ez most egy cseppet sem zavarta. �sszen�zett Hermion�val �s l�tta, hogy a l�ny is ugyanarra gondol, mint �. A m�gikus �nv�delem tan�t�sa kor�ntsem vesz�lytelen.

- �-�z el�de?

- Ugyan, Harry, ez badars�g! – sz�lt k�zbe Mr Weasley, aki a kez�ben tartott Reggeli Pr�f�ta lapjair�l t�ntette el p�lc�j�val a pitypangl�-foltokat. – Puszta v�letlen, hogy azok a tan�rok bajba ker�ltek, semmi t�bb! Nem kell minden m�g�tt a fekete m�gi�t keresni, mert a v�g�n olyan leszel, mint R�mszem…

Harry �gy d�nt�tt, ink�bb nem vil�gos�tja fel Mr Weasley-t a komor igazs�gr�l, de � �s h�rom bar�tja nagyon is tiszt�ban voltak vele, hogy Fleur �j munkahelye k�nnyen �lete utols� �ll�sa lehet. Harry �szint�n rem�nykedett benne, hogy McGalagony tudja, mit csin�l, s elt�k�lte, hogy az els� adand� alkalommal besz�lni fog err�l az igazgat�n�vel – hogy mikor lesz az, azt maga sem tudta.

A napok unalmasan teltek a h�ten, a h�zban egyre kevesebb ember fordult meg, a Rend-tagok rendszerint este �rkeztek �s hajnalban t�voztak, a vend�gek is r�gen elmentek m�r, �s Muriel n�ni is rendszeresen kora hajnalban kelt, hogy Mr Weasley-vel a Miniszt�riumba menjen dolgozni. A n�gy j� bar�t az els� napokban mindig t�relmetlen�l v�rta, mikor �rkezik vissza a n�ni, hogy kifaggathass�k munk�j�r�l a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon, de az hajthatatlan volt. Vagy Mrs Weasley k�rte meg, vagy a F�nix Rendje tagjai, de �ltal�noss� v�lt a h�zban az a n�zet, hogy semmit se osztanak meg Harry�kkel. Ron �s Ginny sz�m�ra is teljesen �j helyzetet teremtett ez, a titokzatos Muriel n�ni �ket is meglepte.

- Mi az? Valaki, akit ismer�nk…? – k�rdezte a legrosszabbt�l tartva.

- Nem… nem, csak… �jabb t�mad�sok, semmi j� h�r. – azzal �tadta a lapot Harrynek, majd fel�llt az asztalt�l, megk�sz�nte a finom �telt �s felment a szob�j�ba.

Harry �s Hermione megint egym�sra n�ztek, majd v�llat vontak. Harry is �tfutotta az �js�got, �s igazat kellett, hogy adjon bar�tj�nak, az �js�gban csupa-csupa aggaszt� h�r szerepelt, elt�n�sek, dementor t�mad�sok, inferik felbukkan�sa, s�t, m�g egy hal�los kimenetel� t�mad�s is, amit egy mugli sz�rmaz�s� boszork�ny ellen k�vettek el – a vizsg�lat szerint csup�n a sz�rmaz�sa miatt �lt�k meg, a gyan�s�tott pedig egy Valter Wildung nev� hal�lfal� �s k�t ismeretlen t�rsa volt. Az �js�gcikk mellett szerepelt Wildung k�r�z�si fot�ja, mely egy h�traf�s�lt, fekete haj�, borost�s f�rfit �br�zolt, akinek arc�n hossz� v�g�s h�z�dik a sz�ja sark�t�l eg�szen a szem�ig. Harry elt�n�d�tt azon, vajon � m�g milyen s�r�l�seket fog szerezni, mire v�get �r ez a h�bor� – m�r ha v�get �r valaha. Kir�zta fej�b�l a balj�s gondolatokat �s befejezte az ev�st Hermion�val �s Ginnyvel egy�tt, majd megkereste Ront, hogy r�vegye egy kis k�z�s kviddicsez�sre.

Ron beleegyezett, �s p�r perccel k�s�bb, m�r mind a n�gyen sepr�vel a h�tukon baktattak a Prewett-h�z kertje fel�, arra a r�szre, ahol magas t�lgyek n�ttek, megfelel� rejtekhelyet biztos�tva a var�zsl�k hagyom�nyos j�t�k�hoz. Harry Hermion�val, Ron pedig Ginnyvel volt p�rban, ahogy m�r megszokt�k, de Hermione olyan sz�rnyen j�tszott, hogy a kviddicsez�s v�g�l alapszint� sepr�-tanfolyamba ment �t, kifejezetten a l�ny ok�t�s�ra, amihez Ginny ragaszkodott – b�r Harry gyan�totta, csak az�rt, hogy j�l mulasson Hermione szerencs�tlenked�sein.

Hermion�ban valami �szt�n�s f�lelem munk�lkodott, ami miatt nem mert gyorsan rep�lni, s emiatt nem tudott megfelel�en reag�lni a passzol�sokra – most csak a kvaffal j�tszottak, �s egy gurk�val, amit senki se terelgetett, �s a cikeszt se vett�k, el�, mert kevesen voltak. Harry azon a v�lem�nyen volt, hogy a l�nyt legel�sz�r hozz� kellene szoktatni a gyorsas�ghoz, ez�rt nem minden h�ts� sz�nd�k n�lk�l Ron v�llalkozott r�, hogy rep�l egyet vele. Hermione g�rcs�sen kapaszkodott Ron v�ll�ba, mik�zben a fi� vagy k�tsz�zra gyors�totta a sepr�j�t �s felmer�szkedett vele a f�k f�l� is. Hermione k�zben eszeveszetten sik�tozott m�g�tte �s k�vetelte, hogy sz�lljanak le azonnal. �gy a sepr�-tanfolyam gyorsan v�get �rt �s f�l �r�val k�s�bb m�r mentek is vissza a Prewett-h�zba.

Harry�k mindennapos tev�kenys�g�re jellemz� volt az akt�v semmittev�s, ami minden perc�ket kit�lt�tte. Harry legal�bbis semmit tev�snek �rezte a kviddicsez�st �s sakkoz�st, ami m�r kor�ntsem t�lt�tte el olyan �lvezettel, mint kor�bban. Titkon azonban rem�lte, hogy egyszer m�g j�nnek majd olyan napok, amikor k�pes lesz �r�met hozni az �let�be a cikesz �ld�z�se, vagy a rem�nytelen igyekezet, hogy legy�zze Ront var�zsl�sakkban. Ezen a vas�rnap d�lut�non h�rmasban �ltek Harry�k szob�j�ban, Fleur ugyanis enyhe fejf�j�sra panaszkodva elvonult a szob�j�ba eb�d ut�n, �s Ginny �polta – amire csak az anyja parancsa tudta r�venni, mert m�g nem alakult ki benne a sz�ke l�ny ir�nti „s�gorn�-�rz�s”. Mrs Weasley azonban alig volt mag�n�l az �r�mt�l, �s k�rbe �zente a rokons�got, hogy hamarosan unoka �ll a h�zhoz. Harry�k ebb�l a felhajt�sb�l ink�bb szerettek volna kimaradni, �gyhogy elszigetelt�k magukat.

- Ron, elmondan�d v�gre, hogy mi bajod van?

- Igen neked. Eg�sz nap alig besz�lt�l valamit vel�nk, alig ett�l, m�g az eb�det se… ami el�g furcsa dolog t�led… Mondd m�r el k�rlek, hogy mi a bajod!

Ron nem akart v�laszolni, csak meredt maga el�, Hermione pedig v�g�l inger�lten mordult egyet �s visszafordult a r�gi �tv�ltoztat�stan k�nyv�hez, amibe eddig temetkezett.

Ron p�r perc m�lva m�gis megsz�lalt:

Harry egy pillanatra azt hitte, rosszul hall. Hermione is megh�kkent arcot v�gott, val�sz�n�leg mindenre sz�m�tott, csak erre a k�rd�sre nem. M�r nyitotta a sz�j�t, hogy megk�rdezze, mi vitte Ront erre, mikor a fi� folytatta:

Ron elakadt �s zavartan n�zett a l�ny szem�be. Nehezen tudta �sszeszedni a gondolatait, �s megpr�b�lt �gy fogalmazni, nehogy megb�ntsa Hermion�t.

- D�lben olvastam a Pr�f�t�t, �s… h�t �rtak arr�l a mugli sz�rmaz�s� boszork�nyr�l, �s akaratlanul is azonnal te jutott�l az eszembe… El�sz�r nagyon d�h�s voltam Krumra, ami�rt el akart h�vni t�ged, mert csak arra tudtam gondolni, hogy elvesz�tele… hogy elvesz�t�nk t�ged – Ron itt megint sz�netet tartott �s egy picit elv�r�s�d�tt. – De… azt hiszem, k�nnyebben elviseln�m, hogy nem l�thatlak t�bb�, ha tudom, hogy biztons�gban vagy valahol,… mint ha t�rt�nne valami…

Hermione nem hagyta, hogy Ron befejezze a mondanival�j�t, ennyi el�g volt neki. Kez�vel finoman befogta a fi� sz�j�t, mire az �gy meglep�d�tt, hogy bel�forrt a sz�. Hermione ekkor �t�lelte Ront �s mag�hoz szor�totta. Harry csendben n�zte a b�k�s jelenetet.

- Hazudn�k, ha azt mondan�m, nem futott �t a fejemen ez a gondolat. Gondoltam r�, hogy t�nyleg kisz�llhatn�k a h�bor�b�l, �s ezut�n nem kellene minden �vben �letvesz�lyes helyzetekbe keverednem… ahogy az a szok�sunkk� v�lt az elm�lt hat �vben – tette hozz� egy f�lmosollyal a l�ny. – De… az nem �n lenn�k. Igaz�b�l miattatok vagyok az, aki. Mikor els�ben megmentettetek a trollt�l, �s bar�tok lett�nk, tal�n nem is tudj�tok, mennyire megv�ltozott minden.

Harry �s Ron csendben hallgatt�k Hermion�t, s mikor a l�ny a trollt sz�ba hozta, a v�r�s haj� fi� lehorgasztotta a fej�t �s zavartan b�multa a padl�t. Harry kiss� meglep�d�tt, hogy bar�tja m�g ennyi �v ut�n is b�ntudatot �rez amiatt, hogy akkor majdnem az � hib�j�b�l esett �ldozatul Hermione egy v�rszomjas hegyi trollnak. Hermione is �szrevette a b�nb�n� arckifejez�st bar�tj�n, mert a v�ll�ra tette a kez�t, �s �gy folytatta.

- Azel�tt, mikor �ltal�nos iskol�ba j�rtam, a mugli vil�gban, minden oszt�lyt�rsam �s a k�rny�kbeli gyerekek is cs�foltak, kinevettek a furcsa megjelen�sem �s a k�nyvm�ni�m miatt. �s mikor els��vesek voltunk, az a dolog, ami miatt elz�rk�ztam a mosd�ba, nem csak rosszul esett – de a szememet is felnyitotta. Miut�n kis�rtam magam �s elegem lett a sehova sem vezet� �nsajn�latb�l, azzal az elhat�roz�ssal nyitottam ki a WC ajtaj�t, hogy ideje lesz v�ltoztatnom saj�t magamon. Addig mindenki m�st hib�ztattam, hogy olyanok, amilyenek, csak magam nem. Minden er�mmel azon voltam, hogy megfeleljek a tan�roknak �s a sz�leimnek, akik azt szeretn�k, hogy sokra vigyem, �s azt hiszem, ezt el�g j�l is csin�ltam, csak… - Hermione hangja elcsuklott, de folytatta – …csak k�zben megfeledkeztem arr�l, hogy j�l �rezzem magam. Akkor elhat�roztam, hogy egy kicsit t�bbet fogok laz�tani, m�g ha ez a tanul�s rov�s�ra is megy, mert mindenn�l jobban v�gytam bar�tokra… �s nem is sejtettem, hogy alig �t perccel k�s�bb, m�r k�t bar�tom is lesz…

- �gy �reztem, ezt fontos elmondanom, miel�tt elindulunk – tette hozz� Hermione, majd elgondolkoz� arcot v�gott, �s r�vid sz�net ut�n folytatta: - Azt hiszem, m�ra el�g az �rzelemb�l. Van m�g egy fontos dolog, amit szeretn�k megmagyar�zni. Olyasmi, amir�l eddig nem besz�lhettem nektek.

Hermione sz�netet tartott, Ron �s Harry csendben v�rt�k, mit akar mondani bar�tjuk.

Biztos megfordult m�r a fejetekben, hogy mi�rt t�lt�k olyan kev�s id�t a sz�leimn�l, szinte csak egy-egy h�napot l�tom �ket �vente, �s nem mondhatom, hogy ak�r �k, ak�r �n ezt k�nnyen viseln�m. De igyekeztem meg�rtetni vel�k, hogy nem egyszer�en csak a bar�taimmal szeretn�m t�lteni minden id�met, hanem musz�j vel�k lennem. Az utols� k�z�s nyaral�sunk, csal�di egy�ttl�t�nk n�gy �ve volt, mikor Franciaorsz�gba utaztunk. Az�ta csak egy-k�t h�tre l�togatok haza a ny�ri sz�netben…

Hermione elharapta a mondatot, k�zben a k�t fi� �beren figyelt, Cs�mp�s az �gy l�b�n�l dorombolt.

Az igazgat�i irod�ban a professzor azt mondta, egy fontos feladata van a sz�momra, olyasmi, amit csak �n tudok megfelel�en v�grehajtani, senki m�s. Att�l a perct�l fogva az volt a dolgom, hogy figyeljelek t�ged, Harry. Minden furcs�t, szokatlant, amit teszel, minden balj�s jelet. Ronnal gyakran besz�lgettem az �lmaidr�l is, f�k�nt �t�d�ves korunkban – akkor el�g sok dolgom volt, elhiheted.

Ez… ez az eg�sz megfigyel�s r�sze volt annak, ami a Privet Drive-on is t�rt�nt – ott Mrs Figg k�vette minden l�p�sedet, n�ha � maga, n�ha a macsk�i. Ez az �tlet nekem is eszembe jutott, s mikor megtudtuk Makesz kil�t�t, r�j�ttem, hogy Cs�mp�snak ebben is haszn�t vehetn�m.

� tudta, milyen fontosak ezek, de m�g nekem se mondta el, mi�rt. Azt hiszem, ez az igazi bizalom, ilyen dolog Dumbledore feladat�t teljes�teni. Nem �rtj�k, mi�rt, n�ha tiltakozunk is ellene, de a v�g�n �gyis mindig kider�l, hogy egyed�l � l�tta �t a helyzetet tiszt�n, ahogy senki m�s… Legal�bbis j�niusig ezt hittem…

Ugyanakkor esz�be jutott egy m�sik dolog is – Dumbledore furcsa szok�sa, hogy a legk�l�nf�l�bb emberekb�l v�logatja �ssze azokat, akiket felhaszn�lhat a Voldemort elleni harchoz, �s Harrynek egyet kellett �rtenie abban, hogy erre a feladatra Hermione t�bb mint t�k�letes. „…nem tudhatod, milyen lankadatlanul figyeltelek” – csengtek Harry f�l�be a n�hai igazgat� szavai. Sz�val erre c�lzott Dumbledore! Nem � figyelte szem�lyesen, hanem Harry legjobb bar�tja, szinte testv�re, akire n�ha �gy gondolt, mint egy gondoskod� n�v�rre – s most m�r azt is tudta, mi�rt.

Egy darabig csendben n�zt�k egym�st, Harry �s Ron pr�b�lta megem�szteni a hallottakat, v�g�l a v�r�s haj� fi� t�rte meg a n�mas�got:

A hangulat gyorsan felold�dott most, hogy Ron �s Hermione is vallom�st tettek – �s ha csak r�juk n�zett, Harry is �gy �rezte, sokkal k�nnyebben tudja majd elviselni a r� v�r� megpr�b�ltat�sokat. Vigyorogva n�zte, ahogy Ron visszadobja a p�rn�t Hermion�nak, s hamarosan � is kapott az arc�ba egyet. Vid�m p�rnacsata alakult ki h�rm�juk k�z�tt, s �t perccel k�s�bb lihegve, de j�les� �rz�ssel vihogtak, mint a t�z�vesek.

Valami azonban nem stimmelt, Harry �rezte ezt. Valaminek nem �gy kellene lennie. Hi�ba �r�lnek itt a pillanatnak, am�g ez a h�bor� tart, Voldemort �s a hal�lfal�k fenyeget�se �rny�kot fog vetni a boldogs�gukra. S az ilyen boldog percek elm�lnak, mint a t�bbi, s feled�sbe vesznek az �rny�kok miatt. Nem maradnak meg benn�k, nem �nti el �ket k�s�bb j�les� �rz�ssel a m�lt, mert ezek megm�rgezett �r�m�k. Nyomaszt�ak, pont az�rt, mert csak p�r pillanatig tartanak, s ut�nuk nem marad m�s, csak hatalmas, fojtogat� �r – �s a gondolat, ami mindig ott motoszk�l a fej�kben, n�ha elcsendes�l, h�tt�rbe h�z�dik, de sosem sz�nik meg teljesen. A gondolat, hogy dolguk lenne. Feladatuk lenne, amit Dumbledore adott nekik. S �k itt bolondoznak �s pr�b�lj�k �lvezni az �letet, mindhi�ba.

- Nekem elegem van ebb�l a t�tlen v�rakoz�sb�l! – fakadt ki Hermione. – Induljunk el!

- H�…? Mikor? – k�rdezte Ron.

Harry �s Ron �sszen�ztek, mindkettej�k szem�ben furcsa izgalom t�kr�z�d�tt. M�r egy h�t is eltelt az esk�v� �ta, m�g egy h�t m�lva kezd�dik az iskola, Ginny is elmegy… Harry fej�ben is az a gondolat csengett, hogy val�ban ideje lenni elindulni azon a bizonyos �ton, amin, ha elk�s�ri �ket a szerencse �s minden tud�sukat, b�tors�gukat �sszeszedik, tal�n siker�l v�get vetni ennek a t�bolynak.

- Igen, itt az ideje… - Ron is felsz�kkent, ak�r egy bolha �s nagyon tettre k�sznek l�tszott. – �gy egy �ra m�lva vacsora, akkor elb�cs�zhatunk. �ssze tudunk addig pakolni?

- Ezeket sz�rj�tok bele a Feneketlen Zs�kokba! Mindj�rt j�v�k, �sszepakolok �n is – azzal becsapta maga m�g�tt a szoba ajtaj�t.

Harryn egyre jobban kezdett eluralkodni egy kellemes izgalom, amit a jelen helyzetben nagyon furcs�nak tal�lt. Tudta, hogy mi v�r r�, tudta, hogy mivel n�znek szembe, �s fogalma sem volt, hogyan fogja csin�lni. De a hogyan nem volt probl�ma Harrynek. �rzete, minden porcik�ja s�gta neki, hogy k�t bar�tj�val egy�tt minden el�tt�k �ll� probl�m�t meg fognak oldani, ahogy eddig is.