|
24. fejezet
Négy hónap telt el azóta, hogy Harry belépett a Nagy Piramis titkos kamrájába, de senkinek sem beszélt a dologról. Hallgatólagos megállapodás alapján sem ő, sem Sunny nem hozta szóba a történteket.
Január elején visszaköltöztek a kairói házba, Abysmal-sun-Amunnal és Gilderoyjal valamint Abuval a majommal együtt.
Az öreg varázsló azzal töltötte a szabadságát, hogy ezúttal nyugodtabb környezetben, az otthonában folytatta Lockhart kezelését.
Abdul, a dzsinn magán kívül volt örömében, hogy Harry és Gilderoy visszajött. Mivel Lockhart nagyon készséges beszélgető partner volt, Abdul hamarosan mindent tudott a hidratáló krémekről, hajcsavarási technikákról, és az olyan divatlapokról, mint a Varázslatos Heti Varázsló, vagy a Talár Divat.
A kék dzsinnek hamarosan elege is lett mindebből és hálás volt Harrynek amikor 'megmentette' őt, és elterelte Gilderoy figyelmét.
Míg sun-Amun intenzív kezelést adott Gilderoynak (hipnózis, memória-főzetek, stb.), Harry hoppanálás-dehoppanálás leckéket vett Abysmal lányával együtt.
Sunnynak az iskolában nem sikerült megtanulnia ezt a bonyolult varázslatot, így apja magántanárt fogadott, hogy korrepetálja. Mivel Harry halálra unta magát, megengedték neki, hogy részt vegyen az órákon.
Hassan ben Ibn - a hoppanálás professzor - szerint Harry nem lett volna képes ilyen nehéz dolgok elsajátítására az alapbűbájok ismerete nélkül, így először általános mágia-technikai órákat adott Harrynek. A fiúnak nem esett nehezére újra megtanulni a bűbájokat, amelyeket korábban már elsajátított a Roxfortban. Persze semmire sem emlékezett Flitwick, vagy McGalagony óráiból, de a varázslás kicsit olyan, mint az úszás vagy a biciklizés: ha valaki egyszer megtanulja, nem felejti el, mert olyan mélyen bevésődnek az agyába. Az ember elfelejtheti őket az eszével, de a reflexei még mindig emlékeznek rájuk. Pontosan ez történt Harryvel is, így félelmetes sebességgel haladt előre a tanulásban. Abysmal egyszer annak a véleményének adott hangot, hogy Harry egész biztosan egy varázsló iskolában tanult, mielőtt elvesztette az emlékezetét.
Hassan ben Ibn elégedett volt a fiú fejlődésével a hoppanálásban is.
Április végére Harrynek sikerült tökéletes ugrást végrehajtania Abysmal házától a Nagy Piramishoz. Sunny kicsit féltékeny is volt barátja sikerére.
- Hallottam a csodás hoppanálásodról, fiam - mondta Abysmal a fiúnak ebédnél. - Gratulálok.
- Köszönöm, uram - mosolygott Harry. - Remélem, többé nem végzek hibás ugrásokat. Eléggé kínos volt, amikor a múlt hónapban véletlenül Selim Akbar háremébe hoppanáltam, a piactér helyett.
- Lefogadom, hogy azért élvezted - kuncogott Lockhart. - Annyi csinos asszony... én biztosan nagyon szórakoztatónak találtam volna... bizonyára maga is, Mr. Ravin - fordult Abysmal indiai vendégéhez, aki néhány nappal korábban érkezett.
- Ó, nagyon is, szahib - vigyorgott Ravin. - De mint tudja, nem azért vagyok itt, hogy asszonyokról diskuráljak, hanem hogy Rakéta 3000-es seprűket adjak el.
- Ugyan, Ravin... - legyintett Abysmal. - Tisztában vagyok vele, hogy maguk Indiában csak seprűket használnak, amióta Nagy-Britannia gyarmatosította az országukat, de egyszerűen szörnyűnek találom, hogy az önök népe, amely a legjobb repülőszőnyegeket gyártotta ezer évig, most ezekhez a hitvány brit termékekhez ragaszkodik! Büszkébbnek kellene lenniük a kézműipari örökségükre, mint hogy hagyják, hogy a piacaikat elárasszák a dömping áron kínált brit seprűk!
Ravin felemelte kezét. - Nyugodjon meg, barátom, és hallgasson rám. Bevallom, mi indiaiak sokat feladtunk a nemzeti értékeinkből, de idén a szőnyegek egyszerűen eladhatatlanok – Ön is tudja, miért.
Abysmal bólintott. - A Futam miatt.
- Pontosan, barátom. A Futam miatt - mondta Ravin. - Ilyen versenyt nem tartottak több mint kétszáz éve, és mivel India kapta a megtisztelő feladatot, hogy megrendezze, bele kellett egyeznünk a seprűk használatába. A Hold Futamon seprűket használnak.
Harry kíváncsian hegyezte e fülét. Még sosem hallott a Hold Futamról.
- Tudom - felelte Abysmal. – Hallottam a dicshimnuszokat az Önök játékosáról, Sandokanról.
- Ó, igen. Csodálatosan tehetséges ember. Semmi kétség, hogy megnyeri a versenyt India színeiben. Főleg azért, mert kivételesen jó edzője van... - Ravin büszkén kihúzta magát. - Én.
Ebben a pillanatban egy hatalmas színes papagáj repült be a szobába, és egy levelet pottyantott Ravin ölébe.
- Expressz levél - jegyezte meg, kinyitva a borítékot. – Van fogalmuk róla, mennyibe kerül egy ilyen üzenet? A fél Tadzs Mahalt meg lehetne venni érte!
Ravin olvasni kezdte a levelet. Harrynek feltűnt, hogy az indiai arca minden egyes sor elolvasásával fokozatosan sápad. - Mr. Ravin, jól van? - kérdezte.
Az indiai varázsló felnézett remegő ajakkal. - Minden elveszett. Sandokan leesett a seprűjéről és szörnyethalt... Indiának nincsen versenyzője.
Abysmal épp odanyúlt, hogy megveregesse Ravin karját, biztosítva őt a részvétéről, amikor kintről egy sikolyt hallatszott.
- Sunny! - Abysmal és Harry rögtön felismerte a hangot. Kirohantak az erkélyre és megpillantották a lányt egy megbokrosodott szőnyeg hátán. A jármű vadul hánykolódott a levegőben, és láthatóan le akarta dobni szerencsétlen utasát.
- Segítsééééég! – sikította Sunny.
Harry egy pillanatig sem habozott: odaugrott a seprűköteghez, melyet Ravin eladás céljából hozott Egyiptomba, és megragadott egyet. A következő pillanatban már a levegőben volt, és nyílvesszőként suhant az Alag út tornyai között. Visszapillantva láthatta volna, hogy Abysmal és Mr. Ravin szőnyegre szállva követik - bár szőnyegük korántsem repült olyan gyorsan, mint a Rakéta 3000-es seprű, melyen Harry lovagolt.
Anck sun-Amun szőnyege hirtelen hajtűkanyart vett, de Harry követte a seprűvel. A szőnyeg lebukott egy két ház közé kifeszített szárítókötél alá, és Sunny feje beleakadt egy kiakasztott talárba, amelyet magával húzott menet közben. Harry lefelé fordította a seprűt, hogy megelőzze Sunny 'járművét'.
A szőnyeg berepült egy házba az ablakon keresztül, de két másodperccel később már el is hagyta azt egy másik ablakon át.
Harry nem gondolkozott, csak követte. Egy felületes pillantást sem tudott vetni a házban ebédelő családra, mert már újra kinn volt a szabad ég alatt.
Ekkor a lány megbokrosodott szőnyege egy utolsót ugrott, ledobva magáról utasát.
- SEGÍTSÉÉÉÉG! - kiabálta Sunny, miközben rendkívüli sebességgel zuhant.
Harry azonban gyorsabb volt, mint a villám - lebukott és két méterrel a talaj fölött elkapta a lányt.
Egy percig a két fiatal túl döbbent volt ahhoz, hogy beszéljen, halljon, vagy lásson bármit is, de amint Harry letette Sunnyt, hirtelen megütötte a fülüket a tömeg éljenzése.
Sun-Amun leugrott a szőnyegéről, hozzájuk sietett, és mindkettőjüket szorosan magához ölelte, miközben egyszerre sírt és nevetett.
- Fiam, te... megmentetted a lányom életét! – kiáltotta, és annyira megszorította Harryt, hogy a fiú alig kapott levegőt.
- Köszönöm - suttogta a lány és megcsókolta Harryt - az ajkán. - Köszönöm, én hősöm.
Harry vérvörös lett, és valami olyasmit motyogott, hogy "nincs mit".
- Szahib! - csendült fel Ravin hangja, ahogy az indiai utat tört magának a tömegen keresztül. - Szahib, soha de soha nem láttam senkit így repülni! Még Sandokant sem! Maga egy őstehetség!
Harry vigyorgott.
- Honnan tudtad, hogy ilyen jól repülsz seprűn? - csodálkozott Sunny.
- Nem tudom - vont vállat Harry. - Én csak... csak ösztönösen éreztem, azt hiszem.
Ahogy az éljenző és gratuláló boszorkányok és varázslók köre bezárult körülötte, Harry nem látta a kapzsi vigyort Ravin arcán.
* * * * *
A Nimbus sorozat tervezőjének új fejlesztését, a Rakéta 3000-es seprűket még napnyugta előtt az utolsó darabig sikerült eladni. Harry kis ’bemutatója’ után úgy vitték, mint a cukrot.
Abysmal kijelentette, hogy hálája jeléül hajlandó örökbe fogadni Harryt. Sunnyt azonban nem dobta fel az ötlet. Nem mintha nem szerette volna, hogy legyen egy bátyja... csakhogy Harryt nem fivérének akarta - egyáltalán nem.
Azon az estén, Harry szobájának erkélyén ez világossá is vált a fiú számára.
- Sunny... - Harry egy lépést tett hátrafelé. - Figyelj... ez túl gyors nekem.
- Gyors? Már négy hónapja itt vagy! - erősködött a lány.
- Mégis. Én biztos vagyok benne, te csak azt hiszed, hogy kedvelsz, mert megmentettem az életedet, de hamarosan rájössz, hogy ez nem szerelem, nem is vonzódás... ez csak hála, talán csodálat... de biztosan nem szerelem.
- Mit tudsz te az én érzéseimről, mi? - biggyesztette ajkát a lány. - Mit gondolsz, miért követtelek a piramisba?
- Kíváncsiságból - találgatott Harry.
A lány megrázta a fejét. - Aggodalomból... aggódtam, hogy elveszíthetlek.
Harry nagyot sóhajtott. - Ne mondd ezt nekem. Kérlek...
- Szeretlek, nem tehetek róla.
- Azt sem tudod, ki vagyok! - tiltakozott Harry.
- De tudom, hogy MILYEN vagy: egy nagylelkű, bátor, nyíltszívű fiatalember, akit szeretek és tisztelek.
Harry megrázta a fejét. - Nem tudom viszonozni az érzéseidet. Érzem... a szívem legmélyén érzem, hogy VAN VALAKI, akit szeretek. Most nem emlékszem rá, de egyszer talán fogok.
- Feladod a biztos szerelmet, amit tőlem kaphatnál, valakinek a bizonytalan szerelméért, akire nem is emlékszel? Nevetséges! – kiáltotta a lány, és faképnél hagyta a fiút.
- Ó, a csudába! Megsértettem az érzéseit! - sóhajtotta Harry, a csillagokra emelve tekintetét. Az égbolt millió szikrázó gyémánttal telehintett koromfekete függönye valahogy mindig megnyugtatta.
Fogalma sem volt róla, hogy valaki, a világ másik végén, ugyanezt teszi és őrá gondol.
Ginny hét hónapos terhes volt, és már majdnem teljesen feladta a reményt, hogy valaha újra látja gyermeke apját. Ennek ellenére még mindig sokat gondolt rá: szerelme Harry iránt egy cseppet sem halványult.
Szerencsére az állapota miatt már egyetlen diák sem gúnyolta, még Hóborc is ráunt a dologra.
Ron és Hermione biztos támasza volt ezekben a nehéz hónapokban, bár ők is sokat szenvedtek barátjuk elvesztése miatt.
Ron a Harrytől kapott furkászt Vendelinnek nevezte el, Vadóc Vendelin után. Emlékezett rá, hogy Harrynek mennyire tetszett a boszorkány története, aki annyira élvezte a máglyán való megégetést, hogy negyvenhétszer adta magát mugli-kézre.
Dumbledore professzorról a gyerekek csak annyit tudtak, hogy Siriushoz költözött, és Harryt keresve járja a világot. Lupin szintén távol volt, ő is igyekezett felkutatni az elveszett fiút. A sötét varázslatok kivédése tanár így a diákok legnagyobb bánatára továbbra is Piton volt.
A depressziós Hedvignél, a bagolyházban tett látogatása után Ginny a Griffendél klubhelyiségében üldögélt és kifelé bámult az éjszakába. Szemhéja percről percre jobban elnehezült. Nem is vette észre, mikor aludt el az ablak előtt álló széken ülve, kezeit domborodó hasán nyugtatva.
- Ginny... Ginny... - egy alak tűnt elő a ködből. Vörös haja és szikrázó zöld szeme volt. Ginny rögtön tudta kivel áll szemben.
- Mrs. Potter... - suttogta.
Az asszony édesen mosolygott. - Csak szólíts Lilynek, gyermekem. Elvégre rokonok leszünk.
Ginny megrázta fejét. - Nem hiszem, Lily. Harry elment és senki sem tudja, hol van... vagy talán te tudod?
Lily szelleme titokzatosan mosolygott. - Ó, igen, drágám, tudom. De nem mondhatom el neked.
- Akkor miért jöttél? Mi mást akarsz mondani nekem?
- Csak egy dolgot, drágám - Lily megérintette Ginny arcát… az érintése furcsán valódinak tűnt a lány számára. - Egy dolgot: ne add fel a reményt! Soha ne add fel! Ígérd meg, hogy nem fogod feladni - Lily most Ginny hasára tette a kezét. - Ígérd meg... az unokám kedvéért.
- Megígérem, Lily - bólintott a lány. - Lily... meg tudnád mondani... hogy fiú vagy lány?
Mrs. Potter kuncogott - Persze, hogy meg tudnám... de legyen meglepetés, drágám. Mennem kell. Vigyázz magadra és az unokámra.
- Vigyázok - felelte Ginny… és ekkor felébredt.
Álom volt egyáltalán? - tűnődött.
* * * * *
- Szahib! - intette magához Ravin Harryt, miután a fiú elhagyta a szobáját egy kis éjszakai kószálásra. Úgy érezte, ki kell szellőztetnie a fejét, hogy megszabaduljon a zavaró gondolatoktól, melyek közül a legzavaróbb Sunny szerelmi vallomása volt.
- Mr.Ravin? – kérdezte Harry csodálkozva. - Mit csinál itt ilyen későn?
- Vártam a lehetőséget, hogy beszéljek magával, szahib.
- A mai repüléséről. Hihetetlen volt.
- Köszönöm, de ezt már említette.
- Valami mást is akarok, szahib. Kérdezni szeretnék valamit.
- Hallotta, hogy Abysmallal a Hold Futamról beszéltünk, ugye?
- Igen, hallottam - vont vállat Harry. - Bár nem tudom, mi az.
- Mi az? Hírnév. Gazdagság. Dicsőség. - felelte Ravin, és gondolatban hozzátette: és Pénz, nekem is. Szeme furcsán csillogott. - Mindezt felkínálom magának.
- Nekem? – képedt el Harry. - Miért?
- A versenyzőnk halott. Szükségünk van egy másikra, aki India színeiben indul.
- És maga engem akar... ez őrültség! Amennyire tudom, én brit vagyok...
- Brit, eszkimó vagy pápua... kit érdekel? Ez életének legnagyobb lehetősége! Ne szalassza el!
Harry homlokát ráncolva gondolkodott egy percig. - Mikor akar indulni?
- Holnap, vagy holnapután.
- Rendben van, jövök, ha most azonnal indulunk - jelentette ki a fiú. Semmije sem volt itt - csak egy csomó kellemetlenség, amivel szembe kell néznie, ha nem indul el rögtön. Nem akarta magára vonni Sunny és apja haragját azzal, hogy elutasítja a lányt.
- Ahogy kívánja, szahib. Én bármikor kész vagyok – hajolt meg kissé Ravin.
- Rendben - bólintott a fiú. - Hozom a majmomat. Várjon meg itt.
* * * * *
Aznap este, mielőtt lefeküdt volna, Gilderoy Lockhart bevette az utolsó adag memória főzetet. Abysmal szerint ennek vissza kellett hoznia a még mindig hiányzó emlékeit.
Nem sokkal napnyugta után Abysmalt arra ébredt első álmából, hogy valaki dörömböl az ajtaján.
- Én vagyok, Gilderoy! - hallatszott egy izgatott hang.
- Gyere be! - kiáltotta Aybsmal, és felült. Lockhart berontott a szobába. - Feltételezem, megittad az utolsó adagot, ma este?
- Igen! - bólintott Gilderoy. Úgy tűnt, hogy valami miatt rendkívül ideges.
- Akkor... mért vagy ilyen ideges? Nem működött?
- Ellenkezőleg! Működött! - kiáltotta Gilderoy. - Visszanyertem az utolsó emlékeimet is!
- Hát aztán? - vonta fel szemöldökét Abysmal. - Mi a baj?
- Ismered... ismered, a fiút aki velem jött?
- HARRY POTTER az!!!!!- ordította Gilderoy.
- Micsoda? - sun-Amun kiugrott az ágyból. - Lehetetlen! Nem volt sebhelye!
- Talán elvesztette... – hozakodott elő a leghülyébb lehetőséggel Gilderoy. - Nos, oké... talán valami átok láthatatlanná tette, vagy ilyesmi... De ő az! Egy egész évig tanítottam a Roxfortban! HARRY POTTER AZ, hidd el nekem!
- Rendben... rendben... nyugodj meg, beszélünk a fiúval.
- Apa! - rontott be Sunny a szobába. - Elment!
- Ki? - kérdezte Lockhart és Abysmal kórusban.
- Ő! - kiáltotta Sunny. - Ő!
- Harry? - sápadt el Gilderoy - NE!
- Hagyott egy üzenetet, hogy hálás mindenért, amit kapott, de nem akar tovább zavarni minket... nem akar a terhünkre lenni – sóhajtotta a lány.
- Teher? Harry Potter? Ó, a mindenit! - kiáltotta Gilderoy.
- Harry... Potter? - Anck sun-Amun azt hitte, menten elájul. - Csak viccelsz, ugye?
A két férfi a fejét rázta.
- Ő... nem lehetett Harry Potter… vagy mégis? - suttogta Sunny.
- Ő Harry Potter. Ma este végre sikerült emlékeznem az amnézia előtti utolsó évemre - a Roxfort Boszorkány és Varázsló Képző Szakiskolában tanítottam és történetesen a híres Harry Potter is a diákjaim között volt.
- De... de... nem volt sebhelye! - tiltakozott a lány.
- MÉGIS ő volt - állította Lockhart. - Harry Potter...
- ... A Fiú Aki Túlélte... aki megmentette a lányom életét... - fejezte be a mondatot Abysmal szenvedő arckifejezéssel. - És én nem tudtam segíteni rajta!
Előző←…….→Következő
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
