5. fejezet

Az �let a Prewett h�zban nagyon hasonl�tott a Black-h�z belire, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy kicsit nagyobb volt a s�rg�s-forg�s, hiszen nem csak a F�nix Rendje tagjai tartott�k itt megbesz�l�seiket, hanem az esk�v�i el�k�sz�letek is felbolygatt�k az am�gy csendes, b�k�s h�z nyugalm�t – amit Muriel n�ni egy�ltal�n nem vett rossz n�ven. Harrynek kicsit deja vu �rz�se volt, mert a Black-h�z takar�t�sa helyett most az esk�v�re val� k�sz�l�s foglalta le minden perc�t, mint Ronnak, Hermion�nak �s Ginnynek. Fred �s George sem tudta most kivonni mag�t a munk�b�l, mert Mrs Weasley r�juk parancsolt, hogy z�rj�k be addig a boltot, am�g le nem zajlik a cerem�nia, valamif�le „betegs�g miatt z�rva” indokkal. Az ikrek r�sz�r�l ez heves tiltakoz�st v�ltott ki �s r�gt�n elkezdt�k a „feln�ttek vagyunk, nem parancsolsz nek�nk” c�m� el�ad�sukat, de hamar bebizonyosodott, hogy Mrs Weasley szigor� tekintete m�g mindig csod�s eredm�nyeket k�pes el�rni.

Az ikrek kiharcolt�k maguknak, hogy a borospinc�t takar�thass�k – Ron meggy�z�d�se szerint az�rt, hogy ne sz�radjanak ki a nagy munk�ban…

Harry�k legels� feladata volt, hogy a h�z nagy szalonj�b�l kihordj�k a lim-lomot, r�gi b�torokat, rongyokat – ugyanis a n�ni nem nagyon vette haszn�t ennek a helys�gnek, s jobb h�j�n lomt�rnak haszn�lta. Sok b�tor telis-tele volt bagolypotyad�kkal, ami megnehez�tette a sz�ll�t�st. Ginny javaslat�ra el�vett�k azokat a s�rk�nyb�r munkav�delmi keszty�ket, amiket els��ves kort�l kezdve viseltek a di�kok n�v�nytanon �s b�jitaltanon. A keszty� megk�m�lte �ket az undok szennyez�d�st�l, de a neh�z munk�ban kez�k hamar kiizzadt. A nagy, neh�z b�torok egym�s hegy�n-h�t�n fek�dtek, kusza �sszevisszas�gban, ez�rt k�zzel kellett kib�ny�szni �ket, a var�zslat itt nem seg�tett. A l�pcs�n lefel� m�r Hermione �s Ginny lebegtett�k a szekr�nyeket, eg�szen addig, m�g Mrs Weasley meg nem l�tta, hogy egy szem l�nya var�zsolni mer�szel az iskol�n k�v�l.

- Ugyan m�r anya! – tiltakozott a l�ny. – A Miniszt�riumban itt nem �rz�kelik, hogy �n var�zsoltam! �s k�l�nben is… b�b�jtanb�l �n vagyok a legjobb az eg�sz �vfolyamon…

�gy a pakol�st m�r csak Ron �s Harry, a lebegtet�st, pedig Hermione v�gezte – �s a k�t fi� nem igaz�n �r�lt ennek. Ron az�rt nem, mert Ginny sokkal gyorsabb volt, mint Hermione, Harry pedig az�rt, mert a v�r�s haj� l�ny k�zel�ben sokkal jobb kedvel ment neki a munka.

- Szerintem gy�jtsuk fel… - javasolta Ron, de Muriel n�ninek m�s tervei voltak.

M�snap a szalon takar�t�s�t egy v�ratlan esem�ny szak�totta f�lbe – v�ratlan volt, mert a nagy munk�ban teljesen megfeledkeztek r�la: a roxforti levelek �rkez�se. Harry, Ron �s Hermione puszta megszok�sb�l nyitott�k ki a bor�t�kokat, hogy elolvass�k McGalagony igazgat�n� sorait. Mikor Mrs Weasley is megtudta, hogy meg�rkeztek a levelek, Harrynek felt�nt, hogy az asszony m�ly hallgat�sba burkol�zott �s eg�sz nap ker�lte a t�rsas�got.

Bar�tja nagyot s�hajtott, miel�tt v�laszolt:

- �s… �s azt tudja, hogy mit fogunk csin�lni?

Harry b�logatott �s �gy v�lte, Ron t�nyleg j�l adta el� a terveiket. Ennek ellen�re kiss� rosszul �rezte mag�t, hogy ilyen vesz�lyes �tra mennek, s k�zben Mrs Weasley azt fogja hinni, hogy biztons�gban vannak.

- Nekem k�nnyen ment! – legyintett Hermione. – Azt mondtam, hogy halasztok egy �vet a suliban �s ink�bb elutazom tapasztalatot gy�jteni, ami… v�g�l is, igaz, bizonyos szempontb�l – tette hozz� mosolyogva a l�ny.

A szok�sos tank�nyvlista mell� Ron �s Harry egy hoppan�l�si vizsgapap�rt is kaptak, amin a k�vetkez� sablonsz�veg �llt:

- Addig m�r csak hat nap! – mondta Ron els�pad� arccal. A fi�nak nem siker�lt legels�, �prilis 21-i vizsg�ja, ez�rt �rthet� m�don kiss� agg�dva tekintett az �jabb megm�rettet�s el�.

- Apr�s�g… persze… - morogta a fi�. – Te �sszevissza sikoltozt�l, amikor a m�sodik gyakorl�son h�trahagytad egy hajtincsedet… az �n szem�ld�k�m az apr�s�g…

- Ki lehet az �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r? Milyen k�nyvet �rt el�? – k�rdezte Harry Ginnyhez fordulva.

A l�ny �tfutotta a tank�nyvjegyz�k�t, �s elgondolkodva r�ncolta a homlok�t.

- Lehet, hogy t�r�lt�k a tantervb�l, azok ut�n, hogy annyi sz�rny�s�g t�rt�nt a tan�rokkal – vetette fel Hermione.

- V�rj csak! – sz�lalt meg Ron. – ezt itt nem olvast�tok?

- Figyeld: „… ez �ton t�j�koztatjuk a kedves di�kokat, hogy a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgyat t�r�lt�k a tantervb�l, helyette a m�gikus �nv�delem c�m� kurzust fogj�k tanulni a di�kok a b�b�jtan keretein bel�l, emelt �rasz�mban els� �vt�l hetedikig.” – M�gikus �nv�delem? Mi �rtelme egy puszta n�vv�ltoztat�snak?

- Mi…? Voldemort �tkozta meg a tant�rgyat? – d�bbent meg Ginny.

- H�… akkor nem csoda, hogy minden tan�r p�rul j�rt…

Aznap folytatt�k a szalon csinos�t�s�t: felmostak, port t�r�ltek, p�kh�l�ztak, fel�ll�tottak k�t hatalmas asztalt, �s hozz� a sok-sok sz�ket a vend�gek fogad�s�ra.

A Rend tagjai k�z�l szinte mindenkit ismertek, csak egy-k�t �j ember volt, aki megfordult a h�zban. A legs�r�bben Lupin, Tonks �s Mordon j�rtak a f�hadisz�ll�son, aminek Harry�k nagyon �r�ltek. Mindazon�ltal a tan�cskoz�sok szigor�an titkosak voltak �s ezekre Harryt, Ront, Ginnyt, Hermion�t �s az ikreket tov�bbra sem h�vt�k meg. Igaz, az ikrek nem vett�k ezt rossz n�ven, volt nekik dolguk el�g a h�bor� nyomon k�vet�se n�lk�l is, Harry�ket viszont ann�l rosszabbul �rintette ez. Lupin m�g mindig tartotta mag�t ahhoz, hogy a F�nix Rendj�nek csak nagykor�, a Roxfortban v�gzett emberek lehetnek a tagjai, s ennek a t�rsas�g egyik tagja sem felelt meg.

Harry ebben nem volt olyan biztos, de abban egyet�rtett Ronnal, hogy Mrs Weasley bizonyosan megragadna minden alkalmat, csak hogy kivonja gyerekeit a h�bor�b�l, �s Harry ez�rt nem hib�ztatta az asszonyt – igaz, nem is �r�lt neki.

Csal�dottan indultak vissza dolgozni, mikor Hermione meg�ll�totta �ket:

- Micsoda? – k�rdezte Ron.

- Hah! Akkor lehet, hogy a telef�l bejut a r�sen… - Ron a zseb�ben kotor�szott, �s csakhamar el�h�zott egy-k�t hossz�, h�ssz�n� zsineget. Az el�z� �vek tapasztalatai miatt Ron mindig mag�n�l hordott n�h�nyat ikerb�tyjai tal�lm�ny�b�l, amivel k�nnyen kihallgathat�k titkos tan�cskoz�sok, ak�r z�rt ajt�k m�g�l is. Ron p�ld�j�n Harry is el�vette a saj�t telef�l�t, �s meg se lep�d�tt azon, hogy Ginny kez�ben is ott volt egy.

T�relmesen v�rtak mikor sz�lalnak meg a besz�dfoszl�nyok, a tan�cskoz�s r�szletei, de nem hallatszott semmi. Harry nagyon j�l tudta, m�g ha suttogva is besz�lnek �s a szoba t�l�k t�vol es� v�g�ben vannak, akkor is �gy kellene hallaniuk mindent, mintha k�zvetlen�l mellett�k �lln�nak. Egy �rva neszt, l�pteket, suttog�st, semmit se hallottak.

- Nem �rtem… pedig m�k�dnie k�ne… - Ron teljesen tan�cstalan volt.

Harry megunta a t�tova v�rakoz�st, p�lc�j�t a kulcslyukra szegezte �s kinyitotta a z�rat. Az ajt� nyikorogva kit�rult, Harry pedig gondolkoz�s n�lk�l bel�pett. D�bbenten vette �szre, hogy a szob�ban egy teremtett l�lek sincs. A bez�rt ablakon �lmosan s�t�tt be a d�lut�ni napf�ny, amit a sz�p t�kr�k sz�rtak sz�t a szoba minden sark�ba. Ron, Hermione �s Ginny is bel�ptek a szob�ba t�tott sz�jjal.

- Hov� t�ntek mind?

- Tal�n ny�lik innen egy titkos szoba – vetette fel Ginny.

- Tal�n a szekr�nyben vannak �s megn�velt�k t�rt�g�t� b�b�jjal! – mondta Ron, �s m�r nyitotta is a gardr�b ajtaj�t… de abban csak egy sz�rke tal�r �s p�r t�r�tt �veg volt, semmi t�bb.

- H�, de okos vagy! Ezt egymagad tal�ltad ki? – g�nyol�dott Ron.

- Vagyis dehoppan�ltak?

- J�, j�!... �gy �rtem, akkor zsupszkulcsot haszn�ltak?

- Tal�n… - mondta lassan. – De az is lehet, hogy m�shogyan mentek el. Mondjuk, mint a King’s Cross p�lyaudvaron az a fal, ami a 9 �s �-ik v�g�nyra vezet… Lehet, hogy mikor �tl�ptek a dolgoz�szoba ajtaj�n, egy m�sik helyre ker�ltek, amit mi nem l�ttunk… egy titkos helyre. Az is lehet, hogy nem mentek messze, de meglehet, hogy az orsz�g m�sik v�g�ben vannak…

- De mi van, ha…

- Nem gondolod, hogy egy kicsit gyerekes vagy? – torkolta le Hermione.

Harry s�hajtott egyet. Rosszul vette fel ezt a mell�z�st, a k�t �vvel ezel�tti �llapotot juttatta esz�be, mikor a Rend �s bar�tai semmir�l se t�j�koztatt�k a ny�ri sz�net alatt. Ennek ellen�re elsz�gyellte mag�t el�bbi kirohan�sa miatt. Csak most vette �szre, milyen kicsinyes volt.

- De igen… bocs. Menj�nk innen. Folytassuk a s�v�nyny�r�st.

Szombaton Harry �s Ron a v�ltozatoss�g kedv��rt kora hajnalban kelt, hogy id�ben oda�rjenek a hoppan�l�s vizsga kit�z�tt id�pontj�ra. Reggel �t�t mutatott a gy�l�lt �breszt��ra, mikor a k�t fi� f�l�lomban mosakodott �s �lt�zk�d�tt. Mikor bel�ptek a konyh�ba, hogy elfogyassz�k a szeg�nyes reggelit – tea �s pir�t�s volt csup�n, mert Charlie tapasztalatb�l tudta, hogy hoppan�l�s el�tt nem aj�nlott degeszre t�mni mag�t az embernek -, Mrs Weasley r�juk parancsolt, hogy azonnal �lt�zzenek �t norm�lis ruh�ba, nem mehetnek vizsg�zni farmerben �s p�l�ban. �gy Harry �s Ron m�g unottabb k�ppel m�sztak vissza az emeletre, hogy tal�rba �lt�zzenek.

- Hopp-porral mentek a kandall�n �t – v�laszolta Mrs Weasley.

- J� reggelt, j� reggelt! – k�sz�nt�tte �ket a mindig vid�m Muriel n�ni, aki ekkor l�pett a szob�ba. – felk�sz�ltetek a megm�rettet�sre?

- Na, fel a fejjel, biztos siker�lni fog! – b�ztatta �ket a n�ni. – Nem olyan nagy sz�m az a hoppan�l�s! Eml�kszem, nekem m�r az els� gyakorl�son siker�lt, igaz akkor m�g sokkal jobb tan�runk volt, nem az Derreng, az a hozz� nem �rt� pancser! Nyugalom, majd �n helyettetek is izgulok az ajt� el�tt, am�g bent lesztek, azt�n, ha v�geztetek…

- Igen, igen. Nem mondtam m�g?

- Kis ez – kis az – v�laszolta titokzatosan a n�ni �s t�bbet egy sz�t sem volt hajland� besz�lni a t�m�r�l. – Nektek most a hoppan�l�sra kell koncentr�lnotok!

Az �trium nagyon megv�ltozott, mi�ta legut�bb itt j�rt – nyilv�n, mivel akkor porig rombolt�k az eg�szet. Az ugyancsak lerombolt M�gikus Testv�ris�g Sz�k�k�tja meg�resedett talapzat�ra nem ker�ltek vissza a hatalmas arany szobrok, melyeket a Voldemort elleni �d�z k�zdelemben Dumbledore professzor usz�tott ellenfel�re. Elt�ntek, ak�r a professzor…

Nem v�ltozott azonban az emberek s�rg�-forg� sz�nes t�mege, akik az �trium t�voz� �s �rkez� kandall�in�l sorakoztak, s a Harry m�g� �rkez� Muriel n�ni m�r terelte is tov�bb a k�t fi�t, hogy ne tarts�k fel az ideges t�meget. Els� �tjuk a Biztons�gi �rszolg�lathoz vezetett, ahol a p�vak�k tal�ros �r regisztr�lta a fi�k p�lc�it. Mikor Muriel n�ni p�lc�j�t vizsg�lta, felpillantott annak tulajdonos�ra, s a csod�lkoz� felismer�s �lt ki az arc�ra.

- Igen, sok volt a dolgom – mondta mosolyogva a n�ni a nyilv�nval� hazugs�got �s visszavette a p�lc�j�t. – Ahogy most is, �gyhogy megbocs�sson…

Harry Ronra n�zett, s l�tta, hogy bar�tja ugyan�gy meglep�d�tt az el�bbi furcsa �dv�zl�sen, mint �.

- MURIEL! Ty�ha! – ki�ltotta egy szak�llas f�rfi a szomsz�dos lift el�tt v�rakoz�k csoportj�b�l. �tverekedte mag�t az emberek sokas�g�n �s k�zcs�kkal �dv�z�lte a mosolyg�, majd elpirul� Muriel n�nit.

- Mennyi is? Tizenh�t �ve? Muriel, te gy�ny�r�bb vagy, mint valaha!

A tov�bbi lelkes �dv�zl�sekt�l a lift �rkez�se mentette meg Harry�ket. A felvon� ajtaja nyikorogva kit�rult �s �k bel�ptek n�h�ny m�sik var�zsl�val �s boszork�nnyal egy�tt. Muriel n�ni gyorsan megnyomta a hatodik emelet gombj�t. A lift megindult felfel�, s hamar meg is �rkeztek, liftt�rsaik mind a fels�bb emeletekre igyekeztek.

- Hatos szint, M�gikus K�zleked�s�gyi F�oszt�ly; Hop H�l�zati Fel�gyelet, Sepr�-ellen�rz�si Hivatal, Zsupszkulcs Fel�gyelet �s Hoppan�l�si Vizsgak�zpont – jelentette be a monoton hang.

A h�rmas kisz�llt a liftb�l, �s Muriel n�ni vezet�s�vel Harry �s Ron v�gigmas�rozott a F�oszt�ly hossz� folyos�j�n. A feh�rre meszelt falak ment�n jobbra-balra ajt�k ny�ltak irod�kba, az aloszt�lyokhoz, vagy rakt�rakba, sepr�t�rol�kba. N�h�ny ajt� nyitva volt, ezeken Harry �s Ron �nk�ntelen�l is �rdekl�dve lesett be. Az egyik nagy teremben t�bb sepr�t l�ttak a leveg�ben lebegni, s alattuk sz�rk�be �lt�z�tt var�zsl�k vizsg�lgatt�k nagy�t�kkal �s aranysz�n� p�lc�kkal a r�p-m�veket. Harry gyan�totta, hogy ez lehet a Sepr�-ellen�rz�si Hivatal.

- Neville! – ki�ltott fel Ron. - Teljesen elfelejtettem, hogy te is most vizsg�zol!

- A nagymam�d, kis dr�g�m? – k�rdezte mosolyogva a n�ni. – �s ki a te nagymam�d?

- Longbottom… Longbottom… - gondolkozott a n�ni. – Az �desap�d �s �desany�d aurorok voltak, igaz?

Neville b�logatott.

- �hmm… igen… - Neville zavarba j�tt, ahogy mindig, ha a sz�leit hozz�k sz�ba.

- Dolgod…? De �ruld m�r el, hogy… - Ron megint nem tudta befejezni a mondatot, mert Muriel n�ni m�r sarkon is fordult �s elsietett a liftek fel�.

- Neville, te honnan ismered a nagyn�n�met? – tette fel r�gt�n a k�rd�st a v�r�s haj� fi�.

- Nem! – v�gta r� idegesen Ron. – Fogalmam se volt r�la, hogy a Miniszt�riumban dolgozott.

- M�rt k�ne f�lnem? Mert te itt vagy? – k�rdezett vissza Harry s k�zben Ronnal egy�tt megmarkolt�k p�lc�ikat tal�rjuk alatt.

- Gondoltam az ut�n, ami a keresztapucik�ddal t�rt�…

- Csak pr�b�ld meg befejezni �s esk�sz�m, �gy meg�tkozlak, hogy a takar�t�knak kell �sszekaparniuk a darabjaidat – sziszegte Harry d�h�sen.

- Ez sz�p volt! – mondta elismer�en Neville. – Szinte nem is l�ttam, hogy… vigy�zz!

BUMM!

- K�szi Ron… - motyogta Harry.

- Visszafel� s�lt el, mikor meg akarta �tkozni Harryt – magyar�zta Susan Bones, akit l�that�an jobb kedvre der�tett az im�nti k�zj�t�k. – Nem tudtad, hogy nem lehet �tkoz�dni a miniszt�riumban, Zabini? Ha a biztons�gi szolg�lat leellen�rizte a p�lc�dat, egy b�b�j megakad�lyozza, hogy �tkot sz�rj vele.

- J�hetnek h�lgyeim, uraim, ideje vizsg�zni. Csak szapor�n k�rem, nem �rek r� eg�sz reggel. Fiatalember, szedje �ssze mag�t – tette hozz� a t�p�r�d�tt Wilkie Derreng, mikor megl�tta a f�ld�n fetreng� Zabinit.

F�l �ra m�lva l�ptek ki az ajt�n, Harry �s Ron mindketten f�lig �r� sz�jjal, kez�kben az �rt�kel� lapot szorongatva. Elb�cs�ztak Neville-t�l �s a liftek fel� vett�k az ir�nyt. Muriel n�ni itt v�rta �ket.

- �gy l�tom siker�lt – mondta a n�ni, mikor megpillantotta a vigyorg� fi�kat.

- Az m�r nagyon r�gen volt, m�g a te sz�let�sed el�tt Ron – v�laszolta a n�ni t�le szokatlanul komor arccal. – Sok�ig dolgoztam a Miniszt�riumban, m�g az a megtiszteltet�s is �rt, hogy �gyoszt�lyt alap�thattam.

A liftben rajtuk k�v�l m�g egy szem�veges, fiatal, sz�ke boszork�ny is utazott, irathalommal a kez�ben. � azonban hamarosan kisz�llt az �t�dik emeleten, a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok F�oszt�ly�n.

- �, belef�radtam a b�rokratikus v�rsz�v�sba, meg azt�n �t kellett adni a staf�tabotot a fiatalabb nemzed�knek… De most azt hiszem, ideje visszaj�nn�m a pihen�sb�l. Az k�l�nben sem nekem val�…

- �jra dolgozni fogsz a Miniszt�riumban? – csod�lkozott Ron.

A lift k�zeledett az els� emelethez, s Harry m�r sejtette, hogy hov� tartanak. Ekkor esz�be jutott valami, amit a n�ni m�g nem eml�tett:

A lift nyikorogva meg�llt �s kit�rult az ajt�.

- A Rejt�ly- �s Miszt�rium�gyin – v�laszolta a n�ni, majd kil�pett a liftb�l �s megindult a r�vid folyos�n, maga m�g�tt hagyva az elk�pedt Ront �s Harryt.

A fal ment�n fogasok �s kis pad fek�dt, f�l�tte piciny aranyt�bl�n a felirat: „K�rj�k vend�geinket, hogy kab�tjukat �s s�veg�ket hagyj�k itt”. A fi�k az utas�t�s szerint levetett�k tal�rjukat, majd Muriel n�ni ut�n bel�ptek a v�r�s ajt�n. A szob�b�l �jabb h�rom-h�rom ajt� ny�lt, melyek egyike Rufus Scrimgeur, m�gia�gyi miniszter irod�j�ba, a m�sodik Dolores Umbridge, a miniszt�riumi hivatal �llamtitk�r�nak dolgoz�szob�j�ba, a harmadik, pedig Cornelius Caramel-�be vezetett – a titulus itt nem volt felt�ntetve.

- Szervusz Percy! – k�sz�nt�tte Muriel n�ni kedvesen a fi�t, ahogy nagyn�nihez illik. Semmi jel�t nem mutatta, hogy neheztelne Percyre, nem �gy, mint Ron �s Harry, akik makacsul hallgattak.

Percy kim�rten fel�llt az asztalt�l, felettese irod�j�nak ajtaj�hoz s�t�lt �s bekopogott. – Igen? – hallatszott bentr�l a hang. Percy benyitott az ajt�n.

- Igen, engedje be �ket…

- �, kedves Muriel! �r�l�k, hogy l�tom… �s t�ged is, Harry.

Muriel n�ni viszonozta az udvarias formas�got, Harry azonban csak biccentett. A miniszter int�s�re helyet foglaltak az el�k�sz�tett v�r�s b�rsonysz�keken.

- Nos, megkaptam a level�t, Miss Prewett - kezdte a mondand�j�t a f�rfi -, de azt nem k�z�lte, hogy milyen �gyben �hajt besz�lni velem.

- Mi�rt pont a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra? Azon az �gyoszt�lyon el�g munkat�rsunk van, sokkal nagyobb sz�ks�g�nk lenne emberekre a Var�zsb�n-�ld�z�si F�oszt�lyon…

- Miss Prewett, rem�lem, meg�rti, hogy most els�sorban azokra a ter�letekre v�runk �j munkaer�t, amik a b�n�ld�z�st seg�tik el�, �s a Miszt�rium�gyi F�oszt�lynak nem feladata a Tudjukki ut�ni nyomoz�s…

- Miss Prewett, �n a Miszt�rium�gyi F�oszt�ly dolgoz�ja volt 1956 m�rcius�t�l eg�szen 1979 november�ig, mikor is v�ratlan elhat�roz�ssal nyugd�jba vonult, azt azonban nem magyar�zta meg, mi�rt – Scrimgeur k�rd�n tekintett Muriel n�nire, aki �szbe kapott, �s r�j�tt, hogy a Miniszter valami v�laszt v�r.

A miniszter elmosolyodott, de csak �gy, mint egy �hes oroszl�n, ami a pr�d�j�ra les.

Scrimgeur megint v�rakozott kicsit, de Muriel n�ni nem sz�lt egy sz�t sem, csendesen hallgatta a miniszter fejteget�s�t, nem er�s�tette �s nem is c�folta meg – aminek a f�rfi l�that�an nem �r�lt.

- Arra gondol, hogy a Z�rt Terem miatt j�ttem most vissza, kedves Mr Scrimgeur?

- �h, sz�val er�s�dik! – Muriel n�ni most el�sz�r v�gott bele a miniszter szavaiba. – Az �js�goknak nem ezt nyilatkozta…

- Az rossz lehet, kedves, j� miniszter… - mondta csendesen az id�s h�lgy. – Nem lehet j�, hogy m�g a saj�t emberei sem b�znak a vezet�sben…

- Nem, dehogy, uram… K�rem, nyugodjon meg! – a n�ni fel�llt, s Harry k�vette a p�ld�j�t. – Azt hiszem, itt nincs t�bb dolgunk. Ha a Miniszt�rium nem tart ig�nyt a szolg�lataimra, nem er�szakolom r�juk a t�rsas�gomat… Menj�nk Harry!

Muriel n�ni Harryvel a nyom�ban elindult az ajt� fel�, de a miniszter hangja meg�ll�totta.

- Visszaveszem az �llom�nyba, Muriel. A Miszt�rium�gyire… de van egy �ra.

Harrynek egy�ltal�n nem tetszett a hangs�ly, ahogy Scrimgeur besz�lt. A falon f�gg� festm�nyek n�m�n hallgatt�k a jelenetet.

Scrimgeur fel�llt, �s az �r�asztalt megker�lve el�j�k s�t�lt.

- Ne legyen nevets�ges! – emelte fel a hangj�t most el�sz�r a n�ni. – A F�nix Rendj�nek �pp az a l�nyege, hogy a Miniszt�riumt�l f�ggetlen�l m�k�dik! Ha az egyik �sszeomlik, akkor is m�k�dhessen a m�sik!

- Egysz�val nem? – k�rdezte kim�rten a miniszter.

Egy percig a miniszter �s a n�ni farkasszemet n�ztek, Harry pedig egy pillanatig azt hitte, hogy Scrimgeur mindj�rt nekik ugrik, mint valami v�rszomjas oroszl�n.

- Micsoda!? – ki�ltott fel a n�ni.

- Hogy k�pzeli!? – ordib�lta a n�ni. – Ez mag�nak igazs�g!? Harry m�g kiskor� volt, amikor az t�rt�nt… Ez… ez… Nem szabhatja ki r� egy feln�tt b�ntet�s�t egy…

- De az aurorjainak bezzeg enged�lyezi a f�benj�r� �tkokat! Ez mag�nak demokr�cia? �s k�l�nben is… Harryt �gy ismerik, mit a Kiv�lasztott, nem z�rhatja b�rt�nbe!

- Minek kell az mag�nak? – k�rdezett k�zbe Harry, aki r�zk�dott a d�ht�l, �s k�zel volt hozz�, hogy el�r�ntsa a p�lc�j�t – amivel, tudta, hogy semmit se �rne el.

- Katasztr�f�t!? – vis�totta Muriel n�ni. - Tudja, h�ny k�m lehet a maga hivatalnokai k�z�tt? Akkor lenne katasztr�fa, ha azok a k�mek tudom�st szerezn�nek a Rend tev�kenys�g�r�l…

- Maga nem norm�lis! – kiab�lta Muriel n�ni a miniszter arc�ba. – A hatalomm�ni�ja teljesen elvette az esz�t!

- STUPOR!

A piros villan�s �s a hangos csattan�s meg�lljt parancsolt a miniszter sz��radat�nak, aki eszm�letlen�l bukott el�re az �t �rt k�b�t� �tok miatt. Harry el�sz�r azt hitte, Muriel n�ni var�zsolt valahogy a m�gikus v�delem ellen�re, de csakhamar �szrevette, hogy ment�angyala a miniszter m�g�tt �ll� bugyir�zsasz�n haj� Nymphadora Tonks volt.

- �dv Harry! Miss Prewett… - mosolygott Tonks, majd megszeml�lte �tka eredm�ny�t. – �gy v�ltem, jobb ha k�zbel�pek, mert kezdett eldurvulni a dolog…

Harry is m�g csak kezdett mag�hoz t�rni a d�bbenetb�l – majdnem letart�ztatt�k! Mindazon�ltal r�gt�n elkezdte furdalni az oldal�t a k�v�ncsis�g, hogy hogy ker�lt ide Tonks.

- Jaj, kedvesem, nagyon h�l�sak vagyunk. Azt hiszem, menn�nk k�ne, de nem �rtana, ha t�r�ln�d az eml�keit ennek a bugrisnak. Az�rt ne mindet… Arra m�g eml�kezzen, hogy visszavett a Miniszt�riumba.