3. fejezet

Az �r�ja csipog�sa keltette fel m�snap, �s egy darabig eltartott, mire r�j�tt, mi�rt is hajnali �tre �ll�totta be az �breszt�t. El�z� nap meg�rta Ronnak, hogy kora reggel fog �rkezni, hogy elker�lje a felt�n�st mind a Dursley-h�zban, mind a Weasley-h�z k�rny�k�n. M�r r�g eld�nt�tte, hogy hoppan�lni fog az Od�ba, annak ellen�re, hogy a vizsg�j�t m�g csak ezut�n kell majd letennie – de Harryt m�r nem �rdekelte ilyesmi. V�g�l is mit tehet a Miniszt�rium? Kicsapj�k a Roxfortb�l? Oda m�r nem fog visszat�rni utols� �v�re, ezt tudta nagyon j�l. M�r azon az est�n megfogalmaz�dott benne a gondolat, hogy Dumbledore meghalt. „Nem, nem egyszer�en meghalt… meg�lt�k! Meg�lte az a…”

Ebben az egyben nem k�vetheti Dumbledore utas�t�sait. Nem keresheti fel azt az embert, hogy seg�ts�get k�rjen t�le. Az meglehet�sen lehetetlen helyzet lenne: „J� napot Piton professzor! L�ttam, hogy meg�lte Dumbledore-t, de az igazgat� utols� level�ben arra k�rt engem, hogy mag�val egy�tt sz�lljak harcba Voldemort ellen, sz�val most hagyja ott a hal�lfal�kat �s k�rem, k�vessen…”

Nagyokat �s�tva, szemeit �lmosan d�rzs�lgetve �lt�z�tt �t egy kev�sb� szakadt farmerbe �s egy fekete p�l�ba. Csendben, hogy fel ne �bressze az �r�kk� zs�rt�l�d� Vernon b�csit, megmosakodott, majd felvette cip�j�t, �s l�bujjhegyen levitte a f�ldszintre a m�r el�z� este �sszepakolt b�r�ndj�t.

- Sz�m�tottam r�, hogy �gy akarsz elmenni.

- Honnan tudtad, hogy most akarok elmenni? – k�rdezte Harry, miut�n felocs�dott a meglepet�sb�l �s az ijedts�gb�l. Vernon b�csi �lmosan mordult egyet az emeleten.

- Tudtam, hogy csak a sz�let�snapodig maradsz n�lunk, �s azt is tudtam, hogy felt�n�s n�lk�l akarsz elmenni… Azt nem tudtam, hogy melyik napon hagysz itt minket, ez�rt azt�n m�r tegnap �s tegnap el�tt is v�rtalak.

- Sajn�lom… - szabadkozott Harry - …azt hittem, �gy jobb lesz nektek.

Petunia n�ni elmosolyodott �s le�lt az egyik fotelbe.

- Te… te is… olyan vagy, mint anya? – k�rdezte �vatosan Harry. Nem akarta kimondani, hogy boszork�ny, mert f�lt t�le, hogy ez felzaklatn� nagyn�nj�t.

- Nem. Az Evans-ok k�zt egyed�l Lily volt ilyen… - v�laszolta a n�ni, �s sz�rcs�lt egyet a k�v�b�l. – Tudod, r�szben miatta vagyok most itt. Szeretn�k bep�tolni valamit, amit elmulasztottam… Gondolom, szeretn�d megtudni, milyen volt a kapcsolatom �desany�ddal �s mi lett vel�nk…

- I-igen… nagyon szeretn�m.

- A sz�leink m�r tudtak a m�sik vil�gr�l, tudtak r�luk… Igaz�b�l any�nk tudott r�la, �s elmes�lte ap�nknak, aki kezdetben nem akart hinni neki. Anya kiskorunkban mindig a csodat�v� emberekr�l besz�lt, ap�nk, pedig arr�l, hogy micsoda s�letlens�g ez. � a realit�sokra pr�b�lt nevelni minket �s sokat veszekedett any�val a „m�ni�j�r�l”, ahogy � nevezte.

Eleinte engem is leny�g�ztek azok a mes�k, amiket elmondott nek�nk – �gy mondta �ket, mintha igazib�l megt�rt�ntek volna. Sokszor elb�szk�lkedt�nk Lilyvel az �vod�ban �s az iskol�ban, hogy a mi anyuk�nk tudja a legizgalmasabb mes�ket. T�le hallottam a trollokr�l, koboldokr�l, v�l�kr�l �s a dementorokr�l is – azok a mes�k voltak a kedvenceim, amikben a sz�rny� lelketlen dementorok ellen harcoltak hatalmas h�s�k. F�lelmetesek voltak, de izgalmasak. Lassan apa is belenyugodott, amikor l�tta, hogy a mesemond�s nem megy a tanul�s rov�s�ra.

R�j�tt�nk, hogy minden igaz abb�l, amit anya mes�lt, aki od�ig volt a boldogs�gt�l, hogy Lily k�pes ilyesmire – apa term�szetesen nem hitt nek�nk. Emiatt azt�n �jra egyre t�bbet veszekedtek �s a h�zass�guk megromlott. Apa m�g el is k�lt�z�tt otthonr�l �s… - Petunia n�ni hangja elcsuklott - �s �n… vele mentem. Elhagytam Lilyt, aki a legjobb bar�tom volt �s m�g az �letemet is megmentette… elhagytam, mert irigy voltam. Irigyeltem, hogy � k�pes val�ra v�ltani any�nk csod�s mes�it, �n pedig csak hallgathatom �ket… �gy azt�n ap�t �s a realit�st v�lasztottam anya, Lily �s a mes�k helyett. Egyetlen pillanat alatt kiszakadtam a kisgyerek-korb�l �s ez f�jdalmas volt… Nagyon f�jdalmas…

Harry n�m�n hallgatta Petunia n�nit, sejtette, hogy a t�rt�net hov� fog vezetni – �s sajn�lta nagyn�nj�t. �let�ben el�sz�r teljesen egy�tt �rzett vele.

Mikor tizennyolc lettem, elk�lt�ztem otthonr�l, egyetemre mentem, azt�n �sszeh�zasodtunk Vernonnal. Sem Lilyvel, sem any��kkal nem tal�lkoztam ut�na sok�ig. Lily hozz�ment az ap�dhoz �s csatlakoztak abba a h�bor�ba… de ezt m�r biztosan mondt�k neked. Ap�m sokat betegeskedett, r�kos volt, nem sokkal azut�n halt meg, hogy elk�lt�ztem. Sz�rnyen �reztem magam, annyira elt�volodtam t�le, hogy el sem mondta nekem a betegs�g�t. Ahogy anya se. Mintha nem is l�teztem volna a sz�mukra. Sosem mutatt�k ki, hogy ut�ln�nak, vagy haragudn�nak r�m, mert �n nem vagyok olyan tehets�ges, mint Lily… �gy �rzem, szerettek, csak nem voltam el�g �rdekes nekik… �s nem vett�k �szre, hogy a mell�z�ssel mennyire megb�ntanak… �s �n gy�l�ltem �ket… Megut�ltam any�mat, ap�mat, a h�gomat �s a mes�ket is, amiket kiskoromban �gy szerettem. �n voltam az, aki ilyenn� alak�totta az �let�nket, itt, a Privet Drive-on. �n sz�m�ztem minden k�l�ncs�get, minden mes�set, minden furcs�t az �letb�l. Nem �reztem, hogy ezzel mekkora k�rt teszek… F�leg neked…

Harry a konyhapultnak t�maszkodva hallgatta v�gig nagyn�nj�t, s fej�ben kavarogtak a gondolatok, sz�v�ben pedig az �rzelmek. Most semmi haragot nem �rzett Petunia ir�nt, semmi megvet�st, csak sajn�latot, egy�tt�rz�st �s egy kis sz�nalmat.

Harry ell�kte mag�t a pultt�l �s a fotelhez ment, ahol nagyn�nje gubbasztott, mint valami sz�rnyaszegett galamb. Leguggolt a n�ni el�tt, majd megfogta a kez�t, �s b�tor�t�an megszor�totta.

- Te is, Harry… - suttogta a n�ni.

Harry �sszeszedte mag�t, �s b�r�ndj�t maga ut�n h�zva kil�pett a reggeli hidegbe. Miel�tt becsukta volna az ajt�t, egy int�ssel �r�kre b�cs�t vett nagyn�nj�t�l, �s a h�zt�l, ahol gyerekkor�t t�lt�tte.

Cs�pte az arc�t a hideg leveg� �s alig l�tott a hajnali k�dt�l. Maga m�g�tt hagyta a Privet Drive-ot, majd a Magn�lia k�zt, �s m�g n�h�ny utc�t. Kuk�k �s aut�k al�l apr� szemek figyelt�k �tj�t, az �reg Mrs Figg macsk�i, akik �beren �rk�dtek Harry f�l�tt m�r att�l a perct�l fogva, hogy letett�k a Dursley-h�z k�sz�b�re. Nem mozdult semmi, nem hallatszott egy �rva hang, mintha az id� is meg�llt volna Harry k�r�l, ahogy megtette els� l�p�seit az �ton, amit a j�slat �s Albus Dumbledore jel�ltek ki neki. Ebben a pillanatban nagyon h�l�s volt bar�tainak, ami�rt mellette �lltak az elm�lt hat �v sor�n – h�la nekik, most van �ti c�lja, tudja, mi utaz�sa els� �llom�sa: az Od�, ahol �lete legboldogabb perceit t�lt�tte, ahol Mrs Weasley-nek h�la a legfinomabb reggeliket, eb�deket �s vacsor�kat ehette, �s ahol Ginny is v�r r�, tal�n ugyanolyan izgalommal, mint �.

Hedvig magasan f�l�tte sz�rnyalt, a tejfeh�r k�dben Harry nem l�thatta, de a mad�r k�vette. M�g indul�s el�tt, el�z� �jszaka eresztette �tnak, kalitk�j�t, pedig egy kicsiny�t� b�b�jjal siker�lt l�d�j�ba gy�m�sz�lnie. Ugyanezzel a m�dszerrel kicsiny�tette le h�s�ges T�zvill�m�t, mely m�g mindig, megjelen�se ut�n h�rom �vvel is els� kateg�ri�s sepr�nek sz�m�tott, b�r m�r jelentek meg n�la m�g gyorsabb, m�g megb�zhat�bb modellek – Harrynek esze �g�ban sem volt lecser�lnie szeretett, n�hai keresztapja els� aj�nd�k�t.

Az ajt�hoz �rve bekopogott, majd �szbe kapott �s ellen�rizte az �r�j�t: h�romnegyed h�t… J�l van, Weasley-�k m�r biztos v�rj�k.

- Ki az? – hallatszott Mr Weasley ideges hangja odabentr�l.

- Lassan a testtel! El�bb… el�bb mondd meg, hogy… mondjuk, hogy h�vt�k Hagrid s�rk�ny�t!

- Norbertnek h�vt�k.

- Beenged v�gre Mr Weasley? – k�rdezte Harry kiss� t�relmetlen�l, ugyanis m�r �t�t�tt a hideg bezipz�razott meleg�t�-fels�j�n.

- Jaj, apa hagyd m�r ezt a h�lyes�get! – csattant bentr�l egy l�ny t�relmetlen hangja, s Harry r�gt�n elfelejtett f�zni.

Kit�rult az ajt� �s megjelent Ginny, m�g�tte Mr Weasley mosolyg� arccal, �s a csal�d konyh�ja �s eb�dl�je, a konyhapultn�l s�rg�-forg� Mrs Weasleyvel, az asztaln�l egy horkol� Ronnal �s egy k�v�t iszogat� Hermion�val.

- Hi�nyozt�l – mondta a v�r�s haj� l�ny k�t �dv�zl� puszi ut�n.

- Mi h�r a mugli vil�gb�l? – k�rdezte Ron, miut�n �s�tva majdnem lenyelte a f�l szob�t.

- Igen, hallottunk r�la, benne volt a tegnapi Esti Pr�f�t�ban – b�lintott Hermione.

- Reggeli! Ron, szedd �ssze magad! – mondta Mrs Weasley az asztalon k�ny�kl� fi�nak, �s kezdte hordani a t�ny�rokat �s ev�eszk�z�ket. Hermione felpattant �s seg�tett elk�sz�teni a r�ntott�t.

Harry is indult seg�teni, de Mrs Weasley visszaparancsolta a hely�re, mondv�n biztos f�raszt� volt az �tja. Harry hi�ba bizonygatta, hogy a hoppan�l�s nem j�rt semmi f�radts�ggal, az asszony v�g�l azzal �ltette vissza, hogy Hermion�nak �pp itt az ideje, megtanulni f�zni.

- Mikor Hermione meg�rkezett p�r hete, minden�ron seg�teni akart any�nak, - magyar�zta a l�ny – de a v�ge az lett, hogy majdnem felgy�jtotta az eg�sz konyh�t. Az�ta anya szent k�teless�g�nek �rzi, megtan�tsa s�tni-f�zni…

- J�l van, dr�g�m, - nyugtatgatta Mrs Weasley - m�r mondtam, nem a te hib�d, hogy nem tanult�l meg m�g f�zni…

A reggeli tov�bbi kellemes besz�lget�ssel telt, t�bbek k�zt a k�zelg� esk�v�r�l, amit Mrs Weasley a tavalyi �vvel ellent�tben, sokkal jobban v�rt, �s Harry azt is megtudta, hogy a Delacour csal�d tagjai, k�zt�k Fleur v�la nagymam�j�val j�v� h�ten, szombaton �rkeznek majd meg.

- Oh, azt majd a mi kedves Muriel Prewett n�nik�nk h�z�ban fogjuk tartani, a r�gi Prewett birtokon. – magyar�zta j�kedv�en Mrs Weasley. - Tudod, Harry, a nagyn�n�m igen �reg m�r �s szereti, ha zajlik k�r�l�tte az �let. R�gebben sokszor megl�togattuk, mik�zben a gyerekek az iskol�ban voltak, n�ha t�bb h�napot is elt�lt�tt�nk abban a hatalmas h�zban… - mes�lte Mrs Weasley m�ltba r�ved� tekintettel. - Gy�ny�r� h�z, majd megl�tod! Igaz-e, Arthur?

- Nem rossz – vonta meg a v�ll�t Ron.

Harry visszafojtotta a nevet�s�t, majd letette a vill�t �s megk�sz�nte a reggelit Mrs Weasley-nek.

- J�l van, kis dr�g�m, menj csak. Ron szob�j�ban lesz helyed…

Hermione azonnal ugrott, Ron azonban elnyomott egy �s�t�st.

Hermione megcsavarta Ron f�l�t �s maga ut�n vonszolta az emeletre.

A szob�ba �rve Harry el�sz�r azt hitte, v�letlen�l az ikrekhez nyitott be, mert a legkisebb Weasley fi� szob�ja nagyon megv�ltozott az�ta, hogy utolj�ra itt j�rt. A falakr�l elt�ntek a narancss�rga kviddics poszterek, a Chudley Cs�zlik j�t�kosainak k�pei, melyek r�gen a szoba minden n�gyzetcentim�ter�t befedt�k. Feh�rre meszelt falak fogadt�k �s n�h�ny bekeretezett fot�, melyekr�l k�zelebb �rve meg�llap�thatta, hogy az egyik a Weasley-csal�d tagjait, a t�bbi Harryt, Hermion�t �s Ront mutatt�k. R�gi eml�kek voltak, egy-kett�n eg�szen kicsik voltak, ahogy Harry meg�llap�totta, tal�n m�sod�vesek lehettek. K�zt�k volt az a fot� is, amit Colin Creevy k�sz�tett Harryr�l �s Lockhartr�l, meg a Reggeli Pr�f�ta fot�ja is a Trim�gus Tusa bajnokair�l.

Harry ledobta a b�r�nd�t az �gy el�, kicsatolta �s el�h�zta az egyik zsebbe rejtett gy�r�tt bor�t�kot, Dumbledore level�t. �gy �rezte, ez most els�bbs�get �lvez, a pakol�s k�s�bb is r��r.

- Harry, mi az? – k�rdezte k�v�ncsian Hermione a lev�lre mutatva.

- A f�nix? – csod�lkozott Ron.

- Rendben van… - mondta csendesen Hermione, majd �tvette a levelet, le�lt Ron �gya sz�l�re �s olvasni kezdett.

A lev�l �pp olyan hat�ssal volt bar�taira, amire Harry sz�m�tott. A kezdeti, szomor�s�ggal vegy�lt k�v�ncsis�g lassan k�nnyekbe f�lt, Hermione egyre t�bbsz�r akadt meg olvas�s k�zben, hogy kif�jja az orr�t, Ron pedig szob�ja fal�nak d�lve meredt a mennyezetre �s n�ha megcs�v�lta a fej�t.

- „Egyetlen ember van, aki megfelel ezeknek a k�vetelm�nyeknek: Perselus Piton” – jajistenem, ne… - ny�g�tt fel Hermione.

- Ezt nem hiszem el! – b�d�lt el Ron. - Hiszen nagyon j�l tudta, hogy ut�lj�tok egym�st…

Hermione szipogva folytatta a felolvas�st.

- Hogy tehette ezt!? Hogyan lehetett ennyire vak?

- Harry, ugye tudod, hogy ez mit jelent?

- Va-vagyis… - Ron hangja hitetlenkedve csengett, mint aki nem akarja elfogadni a sz�rny� igazs�got – ez azt jelenti, hogy… a h�bor�t m�r el is vesztett�k?

Dermeszt� csend telepedett a szob�ra, nyomaszt�, szinte fojtogat� tan�cstalans�g. Ron arc�n l�tszott, hogy legsz�vesebben ord�tana d�h�ben, ak�rcsak Harry az �lmaiban. Hermione a levelet szorongatta, �jra �s �jra olvasta a sorokat, mintha el lenne rejtve k�zt�k b�rmilyen rejtett utas�t�s, b�rmilyen seg�ts�g, egy kib�v�… de nem volt semmi ilyesmi. Az igazs�g ott �llt feket�n-feh�ren. Dumbledore pont a F�nix Rend �rul�j�t avatta be legrejtegetettebb titkaiba… Ak�rcsak Harry sz�lei �s Sirius. �k is a j�zan�szre hallgatva d�nt�ttek Peter Pettigrew mellett, az �rul� mellett…

Hermione �sszegy�rte a levelet, s ez mag�hoz t�r�tette Harryt a r�v�let�b�l. Tudta, hogy ennek a titoknak csak �k h�rman vannak a birtok�ban az eg�sz F�nix Rendj�b�l, csak �k tudj�k, mennyire v�ls�gos a helyzet�k. A t�bbi auror mit sem sejt err�l… �gy nekik kell cselekedni, imm�r az �j inform�ci�k birtok�ban. S Harry azt is tudta, hogy bar�tai t�le v�rnak �tmutat�st. Ennek eleget kell tennie. Ez az � feladata:

- Hah, enyh�n fogalmazol… - horkantott fel Ron.

- Harry, ez rem�nytelen… - sz�lt k�zbe Hermione. – Ha Voldemort tudja, hogy el akarjuk puszt�tani a horcruxokat, akkor lehet, hogy m�ris csin�lt m�g t�bbet �s elrejtette �ket m�shov�… vagy…

- Nem, nem! Ez egy�ltal�n nem biztos Hermione! – tiltakozott Harry, �s vett egy m�ly leveg�t, hogy el�adja te�ri�j�t, amin az elm�lt napokban gondolkodott: - Ha Voldemort fel is k�sz�lt ellen�nk, v�gtelen sz�m� horcruxot nem csin�lhat! Ahogy �n kivettem Dumbledore szavaib�l, minden egyes l�lek-darabol�sn�l elvesz�t valamit… valamit a saj�t szem�lyis�g�b�l. Els�nek a szeretet �rz�s�t �ldozta fel, mert azt m�r kor�bban se tartotta fontosnak… Ez�rt is volt neki f�jdalmas, mikor kor�bban hozz�m�rt, vagy mikor megpr�b�lt megsz�llni. Az elvesztett �rz�sek, melyek nekem megvoltak, �gett�k a test�t, mintha sz�t akarn�k fesz�teni, ak�r egy �k…

Ez�rt sokkal t�bb horcruxot nem fog csin�lni, maximum egy-kett�t.

- Igen… azt hiszem, igazad lehet… - motyogta Hermione. – De akkor nagyon �vatosnak kell lenn�nk, ha a horcruxokat keress�k, mert Voldemort sz�m�t r�nk �s lehet, hogy hal�lfal�k fognak v�rni minket.

- H�t persze, hogy j�nni akarok, m�r egyszer elmondtam! – fortyant fel a l�ny, s ezzel siker�lt mosolyt csalnia mind Harry, mind Ron arc�ra.

- Akkor se maradn�k itthon, ha az Imperius-�tokkal k�nyszer�ten�l! Veled megyek – sz�gezte le Ron.

Harry �s v�r�s haj� bar�tja egym�sra vigyorogtak, majd mikor kezdtek hozz�l�tni a pakol�snak, elismer�ssel ad�ztak Hermione var�zstudom�ny�nak, aki egyetlen p�lcaint�ssel a hely�re r�ptette Harry pul�vereit, tal�rjait �s zoknijait.

Harry tizenhetedik sz�let�snapja, s �lete m�sodik sz�let�snapi vacsor�ja igazi �lom volt a fi�nak. Mrs Weasley s�t�tt egy �nycsiklandoz�an finom h�tsz�nb�l �s petrezselymes burgony�b�l �ll� vacsor�t, amit egy nagy dobos torta koron�zott meg, tizenh�t �g� gyerty�val, melyek Fred �s George var�zsvicc boltj�b�l sz�rmaztak, �s hangosan �nekelt�k a sz�let�snapi k�sz�nt�t.

- Boldog sz�linapot! – harsogta mindenki, mikor Harry elf�jta a gyerty�kat �s felv�gta a tort�t.

Ginny mosolyogva �tny�jtott neki doboz Minden�z� Drazs�t, de mikor Harry �tvette az aj�nd�kot, a l�ny �szrev�tlen�l r�kacsintott. Harrynek nem volt lehet�s�ge elgondolkodni a gesztus jelent�s�n, mert a t�bbiek r�gt�n elhalmozt�k j�k�v�ns�gaikkal.

- Nem fogj�tok itt r�szegre inni magatokat, fiatalember! – figyelmeztette Mrs Weasley a fi�t.

Hermione aj�nd�ka egy p�r gy�ny�r�, fekete var�zs-csizma volt, ami elnyomta visel�je l�pteinek hangj�t – Harry ezt igen hasznosnak tal�lta, s azon nyomban eld�nt�tte, hogy ha �tra kel, ez lesz a l�b�n.

Az aj�nd�koz�s ut�n mindenki valami kellemes elfoglalts�got keresett mag�nak – olvasgattak, a Var�zsszem R�di� ad�s�t hallgatt�k, vagy, mint Ron �s Charlie, sakkozni k�sz�ltek.

- Ginny, dr�ga, egyszem h�gom! – vigyorgott George, amint le�lt a l�ny mell� a kanap�ra. – Hogy is van ez, mondd csak? Any�t�l hallom, hogy annak a Dean Thomas nev� fi�nak is kitetted a sz�r�t. S�t, azt csiripelik a madarak, hogy ut�na egy h�nap alatt valaki m�s is „�ldozatul esett”…

- Ha olyan j�l inform�lt vagy, minek k�rdez�sk�dsz? – csattant fel Ginny d�h�sen.

- Mit? – Ginny m�r paprikav�r�s volt �s felpattant a kanap�r�l. – Mit k�ne neked megmagyar�znom? Semmi k�z�d hozz�, hogy mit csin�lok �s kivel, ezt m�r Ronnak is elmondtam tavaly!

- Igazad van, semmi k�z�m hozz� – mondta George t�le szokatlanul komoly arccal. – Csak sajn�lom azokat a szeg�ny szerencs�tlen fi�kat, akikkel…

Harry is egyre k�nosabban �rezte mag�t, nem tudta, a jelenl�v�k k�z�l h�nyan tudj�k, ki az a harmadik fi�.

George m�g egy darabig meglep�dve b�mult maga el�, azt�n legur�tott egy poh�r s�t�t�k levet.

- George vagyok.

- H�rmat, egy h�nap alatt…

T�z k�r�l a t�rsas�g lassan elcsendesedett, Mr Weasley miniszt�riumi jelent�seket olvasgatott – ez egyre t�bbsz�r fordult el� a h�bor� kit�r�se �ta. Olyan sok munka nehezedett a miniszt�riumi tiszts�gvisel�k nyak�ra, hogy a t�l�ra m�r nem volt el�g az �gyoszt�lyok hat�kony m�k�d�s�hez. Mrs Weasley �s Hermione mosogattak – az asszony ragaszkodott hozz�, hogy megtan�tsa a l�nynak a konyhai munka minden cs�nj�t-b�nj�t, s most �pp egy hat�kony ed�nyt�rl� b�b�jt tan�tott neki, amivel munk�ra b�rhatja a t�rl�kend�ket, zs�rkapar�kat �s s�rol�kat.

Lupin �s Tonks a vacsora ut�n elb�cs�ztak �s t�voztak, �ket k�vette Fred �s George, akiknek az �zlet�k f�l�tt volt egy kis lak�suk, �s ott aludtak. Ron �s Charlie sakkpartit j�tszottak, melynek sor�n az id�sebb Weasley fi� fogcsikorgatva pr�b�lt v�dekezni �ccse hat�kony t�mad�sai ellen – nem sok sikerrel. Harry egy darabig figyelte �ket, s mikor m�r Ron sorban a harmadik j�tszm�t nyerte, l�tv�nyosan �s�tva elb�cs�zott mindenkit�l, az Esti Pr�f�t�val a kez�ben felm�szott az emeletre �s a szob�ba l�pve kit�rta az ablakot. A fogy� hold f�nye halv�nyan bevil�g�tott, keskeny f�nycs�kot vet�tve a szob�ba, megny�jtva a b�torok �rny�kait. Harry beleszimatolt a leveg�be �s m�lyen besz�vta a csod�s vir�gillatot, mely megt�lt�tte a t�dej�t, sz�v�t, lelk�t. F�radt szemmel az ablakp�rk�nynak t�maszkodva, p�lc�ja f�ny�n�l olvasgatni kezdte az �js�got.

Szinte minden cikk a S�t�t Nagy�rr�l, illetve a Miniszt�rium int�zked�seir�l sz�lt, k�l�n vizsg�l�bizotts�got alak�tottak, hogy kider�ts�k, ki dolgozik Voldemortnak �s ki nem. Megszaporodtak a rejt�lyes elt�n�sek, hal�lesetek, kviblik �s mugli sz�rmaz�s� var�zsl�k elleni mer�nyletek, �s t�bb v�rosban kezd eluralkodni a p�nikhangulat.

„Remek – gondolta Harry – nem el�g Voldemort, most m�g ezek is nek�nk esnek!” D�h�dten �sszegy�rte az �js�got, megp�rd�lt �s a sarokba haj�totta.

Hab�r annak idej�n a M�giat�rt�net �r�kat nagyr�szt �taludta, arra m�g eml�kezett, hogy a koboldokkal nem �rdemes ujjat h�zni – erre m�g Hagrid is figyelmeztette. Igaz�b�l ez volt a legels� tan�csa Harrynek, mikor �let�ben el�sz�r l�pett a var�zs vil�gba. Ha kit�rne egy koboldl�zad�s, az nagyon s�lyos k�vetkezm�nyekkel j�rna, a Miniszt�rium k�t t�z k�z� szorulna.

- Na mi van, Charlie megunta a veres�g-sorozatot? – k�rdezte Harry bar�tj�t�l, aki ekkor l�pett be a s�t�t szob�ba.

- Igen. Annyira, hogy felbor�totta a sakkt�bl�t, �s elzavarta Ront aludni – a hang, ami v�laszolt nem Ron� volt, hanem egy csendes le�nyhang.

- Ginny! – ocs�dott fel Harry. – Azt hittem, Ron az, nem l�ttam az arcod…

Ginny kil�pett az �rny�kb�l �s mosolyogva Harryhez ment, karjait annak nyaka k�r� kulcsolta �s hosszan megcs�kolta a fi�t.

- Boldog sz�let�snapot! – suttogta Harry f�l�be, aki azt hitte, menten kiugrik a sz�ve, olyan hevesen vert.

- K�sz�n�m… - s�hajtotta boldogan a fi�. – De… azt mondtad Ron aludni ment? Akkor hol van most…?

- Nos, Ron lefekv�s el�tt m�g Hermion�hoz ment esti puszit adni… - mondta kaj�nul Ginny. – �n meg bez�rtam �ket…

- Var�zslattal z�rtam be. Rajtam k�v�l ki nem nyitja m�s… �gyhogy senki nem zavar meg…

Harry ekkor �rezte, hogy valami kem�ny t�rgy nyom�dik a nyak�nak – elh�z�dott a l�nyt�l �s len�zett. A med�l volt az, melyet el�z� nap k�ld�tt neki Siporral, az a pici arany �kszer, melybe Harry var�zslattal az egyetlen szimb�lumot v�ste, amir�l r� lehet ismerni: a vill�m alak� sebhelyet. Amir�l Ginnynek mindig � juthat esz�be.

- Megkaptam az �zeneted… - mondta a l�ny, mikor l�tta, hogy Harry a medaliont n�zi. – Nagyon sz�p, �s k�sz�n�m, hogy enyh�tetted vele a mag�nyomat… Hadd adjak most �n is valamit neked! Valamit, amivel tal�n seg�thetek… - Ginny Harry f�l�hez hajolva suttogta bele a szavakat, melyekt�l a fi�nak egyszerre a bizserget� hideg �s a perzsel� forr�s�g hull�mai j�rt�k �t a test�t.

- �g�rem neked, hogy v�rni fogok r�d. Ak�rmeddig, b�rmilyen hossz� ideig… Ha harminc �vig is tart legy�zn�d Voldemortot, �n harminc �vig v�rok r�d. Tudom, hogy ez az, amire v�gyt�l, Harry, ez�rt k�ldted a med�lt is, hogy k�rjed, m�g v�rjak r�d. Tudnod kell, hogy soha nem akartam m�st engedni a sz�vembe, csak t�ged. Annak ellen�re, hogy megegyezt�nk, nem tal�lkozunk t�bbet, nem kell teljesen elszakadnunk egym�st�l… Nem szabad, mert csak magunknak �rtan�nk vele.

Harry egy sz�t sem b�rt kiny�gni – enn�l szebb aj�nd�kot el sem tudott k�pzelni. Ennek az aj�nd�knak az �rt�ke felbecs�lhetetlen volt, mert egy igazi, boldog j�v� rem�ny�t adta neki. Egy olyan c�lt, ami�rt �rdemes harcolni, olyasmit, amire v�rhat az ut�n is, hogy legy�zi Voldemortot. Egy olyan aj�nd�k, ami biztos�tja, hogy a j�slat beteljes�t�se ut�n is lesz �rtelme, c�lja az �let�nek, �s ez a c�l Ginny lesz.

Hossz� percekig �lltak �gy �ssze�lelkezve, m�g mindkett�j�k�n �rr� lett az �lmoss�g. Harry k�rd�n n�zett Ginnyre, aki �lmos szemekkel pislogott vissza r�, de azon nyomban elmosolyodott, mikor meg�rtette, mire gondol a fi�. „Na igen… Ron be van z�rva Hermion�hoz. A t�bbi szoba is foglalt… k�nytelen vagy itt „aludni!”