|
6. fejezet
Amikor Fleur Delacour Weasley lement a konyhába, hogy reggelit készítsen férjének Billnek, látta, hogy megérkezett a Reggeli Próféta. - Ó, a reggeli várhat – gondolta. Leült az asztalhoz és kinyitotta az újságot. Szeme végigfutott az oldalakon az Egészség és divat rovatot keresve, amelyet rendszerint az ötödik oldalon lehetett megtalálni. Ez alkalommal azonban Fleur szeme megakadt a negyedik oldalon. Egy címsor keltette fel a figyelmét.
Ó, istenem! Ezt Billnek is látnia kell! - lecsapta a kezében lévő csésze kávét - elég rendesen kilötyögtetve a csésze tartalmát Molly kedvenc hófehér abroszára - és felszaladt az emeletre. Félúton beleütközött nagyokat ásítozó anyósába.
- Ó, jó reggelt, Fleur drágám – mosolygott az asszony.
- Jó rheggelt, Molly – köszönt a lány és besietett a szobájukba.
* * * * *
- Szent aranycikesz, ez nem lehet igaz! - ráncolta homlokát Bill. - Ez biztosan csak Rita Vitrol legújabb agyszüleménye.
- De mi van, ’a mégis igasz? - kérdezte Fleur. - Meg kel mutatnunk eszt a mamádnak.
- Igazad van. Tudnia kell róla. Hamarosan úgyis baglyok fogják elárasztani a házat, tudakolva, hogy igaz-e a hír. Szegény anya.
- Szegény Ginny - javította ki férjét Fleur. - És... szegény 'Arry.
- Ja - sóhajtott Bill. - De előbb kellett volna gondolkodniuk, mielőtt... ha igazán megtették, szembe kell nézniük a következményekkel - arca elkomorodott. - Gyere, mondjuk el anyának.
* * * * *
- Anya, valami fontosat kell mondanunk neked - kezdte Bill.
Mrs. Weasley először oda sem figyelt, mert túlságosan el volt foglalva a reggeli-készítéssel.
- Nos, szóval nagymama leszel.
Molly elejtette a merőkanalat.
- Micsoda? - fordult meg, ragyogó arccal. - Úgy érted... ti ketten... - odafutott Fleur-höz, szorosan átölelte, aztán Billt vonta a keblére. - Ó, el sem tudjátok képzelni, milyen boldoggá tettetek, én...
- Anya, kérlek, hadd fejezzük be - szakította félbe Bill. - Nem Fleur meg én várunk babát.
Molly mosolya kissé elhalványult. - Akkor talán Charlie?
Bill és Fleur a fejét rázta.
Molly mosolya még jobban elhalványodott. - Percy és Penelope?
Bill és Fleur megint a fejét rázta.
Molly mosolya eltűnt. – Fred? George?
Fejrázás.
Molly arca falfehér lett. - Ronnie? Kérlek, mondjátok, hogy nem ő... ó, nem, nem! Mondjátok, hogy Ő... inkább ő, mint… az én… Ginnym!
Bill mélyet sóhajtott és anyja vállára tette a kezét. - Sajnálom, anya, de... nézd meg ezt – ezzel odaadta neki a Reggeli Prófétát.
Öt perc múlva a vadul nevetgélő ikrek trappoltak lefelé a lépcsőn. Épp akkor kaptak egy baglyot, hogy legújabb találmányuk, a Képlékeny WC-ülőke nyerte az első díjat az ORTT-n, az Oltárian Röhejes Találmányok Találkozóján.
A nappaliba érve azt látták, hogy Bill a Reggeli Prófétával legyezi anyjukat. Mrs. Weasley eszméletlenül feküdt a kanapén.
- Mi történt vele? - kérdezte George.
Bill átadta neki az újságot.
Fred és George lehuppant a szemközti kanapéra és olvasni kezdte a cikket.
- Na, mit szóltok? – érdeklődött Bill, amikor látta, hogy az ikrek végeztek az olvasással.
Pajkos mosoly tűnt fel Fred arcán. - Ez a Harry csintalan egy fiú... Mindig is tudtam, hogy kitelik tőle ilyesmi.
- Ez minden hozzáfűzni valótok? - kérdezte Bill meglepetten.
- Nem - nevetett George. - Örülök, hogy nagybácsi leszek! Jó, hogy nem Percy csinál belőlünk először nagybácsit, igaz Fred?
- De mennyire, George! – vigyorgott az ikertestvére - Küldjünk köszönőlevelet Harrynek?
- Miért ne? És egy csomag pelenkát Ginnynek!
Molly éppen visszanyerte eszméletét, de amikor meghallotta a 'pelenka' szót, újra elájult.
* * * * *
Azon az éjjelen Harry jól aludt. Kibékült a világgal, bűntudata sem zavarta már annyira. Ginny elfogadta házassági ajánlatát, így lehetősége lesz jóvátenni a hibáját. Még mindig volt egy nap Dumbledore visszatértéig, ezért nem kellett aggódnia, hogyan mondja el a hírt Ronnak, Hermionénak és a többieknek.
Reggel elsőként ébredt. Kiugrott az ágyból, felöltözött és a bagolyházba indult, hogy levelet küldjön keresztapjának.
Kedves Sirius!
Minden rendben van. Ginny és én hamarosan összeházasodunk. (Persze neki szülői beleegyezés kell, de biztos vagyok benne, hogy. Mr. és Mrs. Weasley nem állnak boldogságunk útjába. Különben is kedvelnek.) Úgyhogy feleségül veszem a varázsló-világ legcsinosabb lányát. Szeretem őt és ő is szeret engem. Olyan boldog vagyok!
Semmi sem teheti tönkre boldogságomat! (Bár még nem tudom, hogyan mondjam meg Ronnak és a többieknek. Mit gondolsz, milyen gyorsan terjed el a hír? Mit fog gondolni az egész varázsló-közösség? Megvetnek majd minket? Remélem, nem. De ha ők megvetnek is, kérlek, mondd, hogy te nem! Tudod mennyire fontos számomra a véleményed.)
Harry
Visszaúton a bagolyházból Harry összefutott Ronnal.
- Sokkal vidámabbnak látszol, mint tegnap - állapította meg Ron. - Örülök, hogy jobban vagy. Nem szerettem a mogorva Harryt.
- A mogorva Harry a múlté. Te is olyan éhes vagy, mint én?
- Nem, én nálad is éhesebb vagyok! – felelte a barátja, mire sietve elindultak a nagyterembe.
Mikor a reggeliző asztalhoz értek, Hermione kérdő pillantást vetett Harryre, de ő nem vette észre.
Éppen nekiláttak a reggelinek, amikor a baglyok berepültek a terembe a napi postával.
Ron, Harry és Hermione nem kapott üzenetet, így gyorsan befejezték az evést, és az ajtó felé indultak, ám egy kárörvendő hang megállította őket.
- Ej, ej, ej, Potter, tudtam, hogy egy nyavalyás kis féreg vagy, de soha nem gondoltam volna, hogy képes vagy erre!
- Malfoy, mi az ördögöt találtál ki már megint? - vakkantotta Ron.
Gonosz vigyor tűnt fel Draco arcán. Hermione megijedt a fiú arckifejezésétől. Nagyon rossz érzése támadt - és valami azt súgta neki, hogy ennek a rossz érzésnek van valami köze a Malfoyjal folytatott tegnap esti vitájukhoz.
Ez a fiú tud valamit, amit ők nem. De vajon mit?
- Nem találtam ki semmit, Vízlipatkány – felelte hűvösen Draco. – Potter, láttad már a mai újságot?
Harry, Ron és Hermione zavart pillantásokat váltottak.
- Úgy, szóval nem láttad - vonta le a következtetést a szőke fiú. - Akarsz belenézni? Csuda érdekes, főleg a számodra, Potter - odadobta a Reggeli Prófétát Ronnak, és széles vigyorral az arcán távozott.
A trió belepillantott az újságba. Látva a főcímet Harry szédülni kezdett, Hermionénak leesett az álla, Ron arca pedig olyan színűre vörösödött, mint a haja.
KIBE SZERELMES HARRY POTTER?
Ginny Weasley-be, vagy a gondnok macskájába?
Szenzációs riport a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából
különtudósítónk, Rita Vitrol írása
Ki gondolta volna? A híres és tiszteletre méltó Harry Potter távolról sem olyan erkölcsös, mint hittük. Legyőzte Tudjukkit egyéves korában? Sikeresen csatázott vele éveken keresztül? Talán. Perselus Piton professzor roxforti bájitaltan tanár bevallása szerint azonban ugyanez a Harry Potter kényszeresen áthágja a szabályokat.
- Az a fiú mindig mesterkedik valamiben. Vakmerő és pofátlan, a legnagyobb csirkefogó, akit az iskola valaha látott.
És ez a roxforti csirkefogó most tényleg túllőtt a célon.
Miután a Piton professzor óráján főzött vonzalomkeltő bájital hatására szerelembe esett Mrs. Norris-szal, Argus Frics gondnok macskájával, Harry Potter a gyengélkedőre távozott, ahol egy ifjú hölgyet, Miss Weasley-t vizsgálta az iskola védőnője. Szegény, ártatlan lány elájult McGalagony professzor átváltoztatás-tan óráján, és bekerült az orvosiba, ahol Potter később meglátogatta.
Csak elképzelni tudjuk Potter rémült arckifejezését, amikor megtudta, hogy Weasley kisasszony elájult - minden oka megvolt azt hinni, hogy összedőlt körülötte a világ.
Még mindig a gondnok macskája iránti vágyban égve hagyta el a gyengélkedőt, és ment a hálótermébe. Hamarosan álomba merült - ki tudja kiről álmodott, Weasley kisasszonyról vagy Mrs. Norris-ról? Nem sokkal később Madame Pomfrey, az iskolai nővér ébresztette fel, mondván, hogy McGalagony professzor beszélni akar vele. (Meg kell említenünk, hogy Dumbledore igazgató úr pár napos távollétében McGalagony professzor intézkedik, mint az iskola igazgató-helyettese). Senki sem sejtette, miről beszélgettek az éjszaka közepén, de másnap Potter hihetetlenül zaklatottan viselkedett. Olyan volt, mint aki nincs magánál.
Az igazság azonban még mindig nem került napvilágra.
Aznap este Potter ismét meglátogatta Virginia Weasley-t. Ez módfelett gyanús volt!
Szerencsére egy figyelmes tanuló Potter évfolyamából véletlenül meghallotta a védőnő és McGalagony professzor beszélgetését arról, hogy Potter házasságot ajánlott Weasley kisasszonynak.
Házassági ajánlat? Az ő korukban? Miért? - kérdezhetik Önök.
Nos, Rita Vitrol válaszol e kérdésekre és leleplezi az igazságot!
1. Házassági ajánlat? - Igen. Gondolják, hogy az ifjú Miss Weasley-nek van más választása?
2. Az ő korukban? - Pontosan. Hiszen nem várhatnak tovább.
3. Miért? - Mert Weasley kisasszony gyermeket vár - egy kis Pottert.
Még mindig azt gondolják, hogy 'A Fiú Aki Túlélte' szent és tiszteletre méltó?
Még mindig az a véleményük, hogy mindenki követhet el hibákat? Nos, természetesen jogukban áll ezt gondolni, de ne feledjék: most Harry Potterről beszélünk - és ha valakinek, akkor NEKI példát kellett volna mutatnia az iskolatársainak. Úgy tűnik, kudarcot vallott.
Mire végigolvasta a cikket, Ronnak nemcsak az arca vált olyan színűvé, mint a Roxfort Express, de a papírt tartó keze is remegni kezdett.
- I... igaz ez, Harry? - kérdezte halkan.
Harry Hermionéra vetett egy esdeklő pillantást, hogy mondjon valamit, bármit, de a lány nem vette észre a fiú hangtalan kérését. Vagy ha észre is vette, akkor sem akarta kisegíteni. Ebből a helyzetből egyszerűen nem volt kiút. Harry csapdába került. Mély lélegzetet vett és így szólt:
Ron és Hermione levegőért kapott.
- Hogy... hogy voltál képes…? - Ron ökölbe szorította a kezét. Hétéves barátságuk alatt Harry még sosem látta ilyen dühösnek. Nem mintha Ron soha nem lett volna mérges Malfoyra. Nem... ez nem csak puszta düh volt , hanem gyűlölet.
Harry nem állhatta tovább barátja – volt barátja - tekintetét, így inkább a lányra nézett.
- Nem szégyelled magad, Harry? - Hermione mogorván nézett vissza rá. Harry most már biztos volt benne, hogy egyik barátja sem fog mellé állni. Ellenkezőleg. Támogatásra lesz szüksége velük szemben.
- Én... én úgy sajnálom... - motyogta. – Ron, szeretem a húgodat, és el fogom venni és...
- Nem akarok egy ilyen utolsó, aljas szemétládát sógoromnak! - üvöltötte Ron és kirohant a teremből.
- Herm... - fordult a lányhoz Harry.
- Hát ezért nem találtam a clupeát a Mágikus Betegségek és Nyavalyákban.
- Nem érdekes, Harry – mondta a lány szomorúan csengő hangon. Nem düh sugárzott belőle, mint Ronból, nem is gyűlölet, csak végtelen szomorúság, mely tőrként hasított Harry szívébe. Jobban fájt neki, mint Ron gyűlölködő pillantása.
- Ne most, Harry – mondta a lány, majd sarkon fordult és elment.
Ron távozott, Hermione távozott - Harry egyedül maradt.
Egyedül.
Előző←…….→Következő
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
)
